Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-08 / 133. szám, péntek

Az liiín Mreiók ünnepe eioii Beszélgetés Štefan Lichvarral, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának vezető titkárával Hazánkban 51 ezer ukrán nemzetiségű állampolgár él, nagy részük állandó lakhelye Kelet Szlovákia északkeleti já rásaiban van. Az Ukrán Dolgo­zók Kulturális Szövetségét 1951- ben alakították meg. Štefan Lichvar elvtársat, az UDKSZ KB vezető titkárát Prešovon keres­tük fel, hogy tájékoztatást kér­jünk tőle szövetségük munká­járól. # Vezető titkár elvtárs, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szö­vetségében milyen feladatok megváló sí41sára helyezik a fő hangsúlyt? — Az Ukrán Dolgozók Kul­turális Szövetségében elsőren­dű feladatunknak tartjuk, hogy legjobb tudásunk szerint részt vállaljunk a szocialista ember­típus kialakításából. A kulturá­lis-politikai nevelő munka egyik leghatékonyabb mozzanatának a szakköri tevékenység fejlesz­tését tekintjük. Meggyőződé­sünk, hogy a tánc, a zene, az ének, a népi hagyományok ápo­lása és nem utolsósorban az irodalom nagy hatással van az ifjú nemzedékre, egyéniségük kialakulására. 186 olyan külön­böző együttesünk van, amelyek már évek óta tudatos, állandó tevékenységet folytatnak. Ezek­ben az együttesekben összesen ötezerszázan dolgoznak, s fellé­péseiket évente több mint két­százezer ember tekinti meg. lól­eső érzés, hogy az ukrán lako­sú falvakban és városokban év­ről évre egyre több új együttes megalakítása iránt van igény. Az év végéig például tíz új együttes alakításával számo­lunk, melyben több mint há­romszáz fiatal kívánja majd hasznosan, termékenyen eltölte­ni szabad idejét, mégpedig úgy, hogy másoknak is örömet sze­rezzenek. % Valóban örvendetes tény, hogy ennyi együttesük van, s ez azt jelenti, hogy a rátermett, jó felkészültségű vezetőkből sincs hiány? — Eredményeinket nagyrészt öntudatos, áldozatkész pedagó­gusainknak köszönhetjük, de az utóbbi időben a különböző fog­lalkozású fiatalok közül is egy­re többen mernek vezető szere­pet vállalni. Mi örülünk ennek a ténynek, annál Is inkább, mert ezek a tiatalok is képesek minőségi munkát végezni, s hozzájárulnak ahhoz, hogv nem­zetiségi kultúránk képviselve legyen a járási, a kerületi és a szlovákiai versenyeken. Együt­tesünk vezetői önkéntesen, sza­biid idejük feláldozásával, több­nyire anyagi támogatás nélkül végzik ezt a munkát. 0 Ezek az együttesek milyen ukrán versenyeken, fesztiválo­kon mérhetik össze tudásukat? — Azonkívül, hogy tizenegy területi dal- és táncünnepélyt rendezünk, nagy költőnk, 0. V. Duchnovics emlékére Medzila- borcén minden évben megren­dezzük az ukrán dráma és iro­dalom fesztiválját. Itt a legjobb színjátszóink, vers- és próza­mondóink találkoznak. Kamien- kán az ukrán folklórfesztivált, Bardejovban az ukrán népdal­versenyt, Stakčínban pedig az énekkarok és zeneszerzők ver­senyét rendezzük meg, no és a legnagyobb rendezvényünk az ukrán dolgozók kul túrfesztivál­ja, melyet az idén immár hu- szonötödször rendezünk meg Svidníkben. § Ügy tudom, hogy a cseh­szlovákiai ukrán dolgozók jubi­leumi kulturális ünnepsége hat napig fog tartani. Milyen mű­sorral várják az érdeklődőket? — Jubileumi rendezvénysoro­zatunk június 12-én a Svidníki Múzeumban az ukrán népi épí­tészetet bemutató tárlat meg­nyitásával kezdődik, másnap délelőtt a Pionírszervezet meg-, alakulásának 30. évfordulója al­kalmából, a nemzetközi gyer­mekévet köszöntve a kelet-szlo­vákiai gyermekek képzőművé­szeti munkáiból nyitunk egy újabb kiállítást. Ezt követően a XVIII. ukrán drámafesztivál győztes gyermekszínjátszó cso­portja tart előadást a városi művelődési otthonban, majd a járási nemzeti bizottság nagy­termében a Csehszlovákiában élő ukrán képzőművészek alko­tásaiból rendezett tárlatot nyit­juk meg, este pedig az ukrán drámafesztivál győztes felnőtt­csoportja tart bemutatót. — A fesztivál harmadik nap­ján a Szlovák Nemzeti Felkelés és a kárpát-duklai hadművele­tek 35. évfordulójáról, valamint a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójáról rendezünk szemináriumot. A szeminárium résztvevőinek este a Karpatyanyin népművészeti együttesünk ad műsort. Június 15-én, pénteken délután az ed­digi svidníki fesztiválok propa- gációs anyagából készített ki­állítást nyitjuk meg, majd ezt követően az előbb említett tör­ténelmi évfordulókra emlékez­ve ünnepi estet tartunk, ami tűzijátékkal fejeződik be. Jubi­leumi rendezvénysorozatunk szombaton a duklai hősök em­lékművének megkoszorúzásával kezdődik, majd utána a svidni- ki szabadtéri színpadon a leg­jobb ukrán ifjúsági népi együt­tesek, énekkarok, szólóéneke­sek fellépésével folytatódik. Es­te Kárpáti melódia címen ének­karok és zenekarok szórakoz­tatják a közönséget, majd nép­mulatságra kerül sor. A főmű- sor vasárnap lesz. Az ünnepi ébresztő után megkoszorúzzuk a szovjet hadsereg svidníki em­lékművét, majd a szereplők népviseletben a városon végig vonulva a szabadtéri színpad­hoz mennek, a délelőtti műsort az énekkarok — mintegy öt­száz énekes közös fellépesével kezdjük, majd két külföldi és öt vendégegyüttes fellépésére ke­rül sor. Az ünnepi maiiifesztá- ciót — melyen a párt- és a kormányszervek küldöttségei is részt vesznek — tizenegy órára terveztük, S délután 14 órai kezdettel: Hazai virágok cím­mel kezdődik majd egy műsor, melyben húsz folklórcsoportunk lép közönség elé. Ezt a műsort a Csehszlovák Televízió egye­nes adásában fogja közvetíteni. A rendezvény a Barátság ko­szorúja című műsorblokkal zá­rul, melyben ismét a külföldi és vendégegyüttesek adnak ízelítőt nemzeti kultúrájukból. # Még egy kérdést befeje­zésképpen. További munkájuk- ban mik a legfontosabb cél­jaik? — A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban minden lehető­ségünk adott és biztosított kul­túránk ápolásához és továbbfej­lesztéséhez. Ezt a munkát ter­mészetesen nekünk kell elvé­geznünk. Jelon valóságunk re­ménykeltő és ezért bizakodóak vagyunk. A jövőt illetően a mi­nőségi munkavégzésre kell he­lyeznünk a főhangsúlyt. A Szlo­vákiai Újságíró Szövetség Köz­ponti Bizottsága a közelmúlt­ban kétnapos szemináriumot rendezett a magyar és az uk­rán kultúráról. Én hiszem, hogy a jövőben munkánkról, életünk­ről többet olvashatunk majd a hazai szlovák, magyar és ukrán lapokban. Gondolom, egymás kölcsönös megismerését még jobban el kell mélyítenünk. SZÁSZAK GYÖRGY Felfigyeltető kezdeményezés GYERMEKDALOK A SZLOVÁKIAI MAGYAR KÖLTŐK VERSEIRE Nem egy jel mutat arra, hogy a csehszlovákiai magyar gyer­mekvers-költészet is ébredezik végre meglehetősen hosszúra nyúlt Csipkerózsika-álmából. Bizonyításként elég itt utalni Tóth Elemér két könyvére, a Csillagrózsára és Csillagménes­re, Gál Sándor Csikótáncára és Simkó Tibor Tikirikitakarakjá- ra. Varga Imre verses népme­se-feldolgozására. a Sárkány­ölő Jankóra, avagy a nemrégi­ben megjelent Tapsirárétapsó- rum, illetőleg a most készülő Labdarózsa, nyári hó... című gyűjteményekre. Ennek az „éb­redésnek“ a hátterében nemze­tiségi irodalmunk egészséges műfaji differenciálódása és fo­kozódó önmagával szembeni igényessége mellett a társadal­mi elvárások megnövekedése is kimutatható. Köztudott ugyanis, hogy egy-egy irodalom, irodal­mi műfaj magára találása, fel­lendülése. ön- és éntudatosodá- sa a gyökerekig hatolóan befo­lyásolhatja az olvasói ízlést, igényeket, ugyanekkor viszont a társadalmi elvárások iránya, fokozódása is visszahatf hat J az alkotókra S így minden ala­posabb elemzés nélkül is felté­telezhetők a párhuzamok a gyermek- és ifjúsági irodal­munk felnövekedése, valamint az óvodai és iskolai bábjátszó­mozgalmunknak gyermekszín­játszó és gyermek irodalmi színpadi rnozgalmunknak a hetvenes évek közepétől szá­mítható felívelése között. E köl­csönhatás törvényszerűségei­nek ismeretében pedig joggal számolhatunk (-nánkj a jövő­ben az említett mozgalmak to­vábbi kiszélesedésével és erő­södésével, illetőleg gyermek- irodalmunk műfaji-formai és tártál mi-tematikai színesedésé­vel, egyes műfajainak (például a meseirodalomnak] a magára találásával, s más műfajoknak (például a bábszínpadra írt műveknek) a megszületésével is. Egy külső formájában és cél­kitűzéseiben is szerény, de szá­munkra annál fontosabb és új lehetőségeket megnyitó kiad­ványhoz sikerült hozzájutnom a minap: ennek lapozgatása szülte a fenti töprengéseket A komáromi (Komárno) Járási Pedagógiai Központ a közel­múltban Dobi Géza megzenésí­tésében nyolc hazai magyar költőnk gyermekverseit adta ki sokszorosított formában, bel­ső használatra, a vállalkozás jelentőségéhez mérten sajnála­tosan alacsony (mindössze 120-as) példányszámban A Bajnóczy Magda által váloga­tott és szerkesztett kis füzet megjelenésének akkor is örül­nünk kell. ha a besorolt versek értékével, minőségével eseten­ként alieha lehetünk elégedet­tek. fA megzenésítés milyen­ségét nem va^vok hivatott meg­ítélni ) örülünk, hiszen nem kis hiányokat igyekszik pótol­ni, régi-régi mulasztásokat megszüntetni, s ezen túlme­nően jó szolgálatot tehet né­hány óvodai bábcsoportunk­nak, gyermek irodalmi színpa­dunknak, sőt gyermekkóru­sunknak is. Remélhetőleg a Madách Könyvkiadó figyelmét sem ke­rüli majd el Bajnóczy Magda és Dobi Géza kezdeményezé­se. Hiszen egy hasonló jellegű, minden tekintetben igényesen szerkesztett és ízléses külső­vel központilag kiadott gyűjte­mény megjelenésének ugyan­csak ideje lenne már hizony. S ebben — amelyet akár az Első osztályosok ajándékköny­ve sorozatba is be lehetne so­rolni — hazai magvar gyer­mekvers-irodalmunk csúcs-érté­keihez is jobban igazodhat­nánk sőt a kiadó Dobi Géza munkái mellett számolhatna Rodonvi András, Németh Imre, esetleg mások megzenésítés-kí­sérleteivel is. Teljesebb és pon­tosabb képet adva ezáltal ön­magunkról, életünk egyetlen te­rületéről. Nem beszélve arról, hogy így egy valóban értékes ajándékkal lephetné meg óvó­dásainkat és kisiskolásainkat, s nem utolsósorban pedagógu­sainkat és népművelőinket, sőt, talán sürgethetné egy ilyen jellegű lemezkiadás megjelené­sét Is. Ami által újfent csak gazdagod(hat)nánk. (tóth l.) Közelebb a mához JEGYZETEK A XIV. BRATISLAVAI LÍRÁRÓL Meglehetősen sok ismert éne­kes maradt távol az idei Lírá­ról. Ugyanakkor több fiatal ze­neszerző, szövegíró, táncdaléne- kés és együttes kapott lehető­séget a bemutatkozásra, sajnos, nem mindegyik váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ami egyébként néhány ismertebb előadóra is vonatkozik. Nagy érdeklődés előzte meg a tizen­két éves Richard Stanke sze­replését, de a kisfiú föllépése, Jirí *Štedrorí nyal, inkább att­rakció volt, semmint színvona­las teljesítmény! Csalódást oko­zott Ľudovít Nocko, Miriam Hrušková és az énekes-színész, Jirí Hrzán is. Hagyományos táncdalokat énekeltek, kissé modernizált hangszerelésben, minden különösebb igényesség­re való törekvés nélkül. Kovács Kati kivételével, a szocialista országokból Is csupán a közép­szert képviselő énekesek szere­peltek a fesztiválon. Nehezen hihető el, hogy a már csupán régi hírnevéből élő San Remo-i fesztivál hangulatát fölidéző éne­kesek valóban hazájuk legjobb­jai közé tartoznak. A tipikus fesztiváldalok édeskés dallamá­ba és az ötvenes évek táncze­néjét idéző hangszerelésbe csak Kovács Kati hozott modern hangot, színt a Rock-tanóra cí­mű dallal és természetes visel­kedésével. Elgondolkoztató a középszerbe hajló előadók sze­repeltetése, hisz a fesztivál egyik célja éppen az, hogy ösz- szevesstik a csehszlovák popze­ne színvonalát az egyes orszá­gokban elért színvonallal. Visszakanyarodva a hazai dal­versenyhez, a tavalyi elfogult zsűrizés után, az idén csak di­csérni tudjuk a bíráló bizottság munkáját, valóban szakembe­rekből állt, tagja volt többek között Ľubomír Dorúzka, Voj­tech Kondrót, Pavel Hammel. Jól választották ki azokat dalo­kat, amelyek érdemesek voltak a döntőbe. Az már nem a zsűri hibája, hogy néhány kevésbé si­került szám is bejutott, nem te­hettek arról, hogy a 22 dal kö­zött nem akad legalább 11 át­lagon fölüli. Nem volt különö­sebben nehéz dönteni az .első két hely sorsáról, mert Ľešek Semelka és Marika Gombitová kiemelkedtek a mezőnyből. A zsűri nem hagyta magát befo­lyásolni az általános hangulat­tól, és valóban a legjobbnak ítélte az első helyet. Hogy miért éppen Valéria Čižmárová került a harmadik helyre, ne­héz lenne megmondani. Igaz ugyan, hogy az ehhez hasonló színvonalú dalok illetve elő­adások közül, mert több ilyen volt, nehéz választani, a dön­tés vitatható A különdíiakró! csupán annyit, hogy az első há­rom helyezett egyet sem ka­pott, így inkább vigaszdíjként hatottak a kitüntetettek szemé­ben, no és a közönségében. Az idén is kevés külföldi részvevőié volt a fesztiválnak, viszont több hazai együttes lé­pett föl szinte a teljes élme­zőnyt láthatta a közönség. Ki- tűrrő teliesftményt nyújtott Vla­dimír M'Sik és az ETC, a Kata- pult a Modus Hana Zagorová­val, de a legnagyobb zenei él­ményt az M. Efekt és a Colle­gium musicum nyújtotta. Az M. Efekt zenéje egyedülálló ná­lunk, tevékenységüket mindig az igényesség jellemezte. Bár Rad i'm Hladík a legjobb cseh­szlovákiai gitáros, (ha nem vesszük tekintetbe a dzsessz- gitárosokat, nevezetesen Rudolf Dašekot és Ľuboš Andrštetf, n£m törekszik mindenáron fő­szerepre, hanem helyet ad töb­bi társa zenéjének is. A közös munka eredménye: sajátos stí­lusú, alaposan átgondolt, egysé­ges zene. Talán még náluknál is jobb volt a Collegium musi­cum. Márián Varga egyéni stí­lusa és tehetsége eléggé közis­mert, érzésem szerint mégis Fe­dor Frešo basszusgitár-szólója volt koncertjük legértékesebb része. Nagyszerű ritmusérzék­kel, végig fokozva a feszült­séget, a közönséget egy pilla­natig sem untatva, valóban tu­dása legjavát nyújtotta. Hang­versenyük a kitűnő Continuo cí­mű nagylemez anyagából tar­talmazott részleteket. A külföldi együttesek és éne­kesek közül sem az olasz Ser- gia Baglioni, sem az angol Showadywaddy nem adott kü­lönösebben érdekes műsor. Beg- lioni tipikus képviselője az olasz popzenének, az angol együttes vidám, szórakoztató, de nem igényes zenét produkált, régi rockandroll számokkal kö­rítve, végül is csalódást okoz­va. Egyedül fosé Feliciano mű­sora gyönyörködtetett zavarta­lanul. A világhírű amerikai gi­tárvirtuóz, a születésétől kezd­ve vak zenész, vasszorgalommal küzdötte föl magát a világ egyik legjobb gitárosává. Az el­ső napon lépett föl, de a to­vábbi napokon senki sem tudta megközelíteni teljesítményét. Egyszerű, sallangmentes zenét adott elő együttesével, úgy, hogy mindenki őt kísérte. Ze­néjében a folkot dél-amerikai és helyenként afrikai ritmusok­kal színezi. Játékát hallgatva, szinte hihetetlen, hogy egy vi­lágtalan zenész így tudjon mu­zsikálni. összegezve, nagy különbség volt a versenyműsorok és a gálaműsorok között. Míg az előbb említettek között csupán átlagos vagy átlagon aluli szár mok hangzottak el, néhány ki­vételtől eltekintve, addig a má­sodik részben sokkal magasabb volt a színvonal. Volt ugyan néhány biztató jel, főként az együttesek műsorában: a disz­kózene. vagyis a divatos stílus felé fordultak. Ebben a stílus­ban is lehet jót produkálni. De ha összehasonlítjuk a hazai disz­kózenét a külföldivel, nem épr pen hízelgő az eredmény. A fiatal együtteseknek próbálkoz­niuk kellene egyéni stílus ki­alakításával, ami korábban már nálunk is sikerhez vezetett (Modus, Olympic). Az egyéb­ként jól megrendezett Líra színvonalának emelkedését per­sze nem a szervezők, hanem a zenészek szövegírók, előadók segíthetik elő Elsősorban raj- 1979; tűk múlik a jövő évi fesztivál sikere is GYUROVSZKY LÁSZLÚ VI. 6. Ľešek Semelka, az idei bratislavai Lira győztese, együttesével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents