Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-08 / 133. szám, péntek

Az ország legnagyobb áruháza

380 ezei látogató a brnói vásáron

A brnói vásárváros május végén már hagyományosan az ország legnagyobb áruházává alakul át. Így volt ez az idén is, amikor 17. alkalommal rendezték meg a közszükségleti cikkek árusítással egybekötött vásárát. Hogy nem túlzás a fenti jelző, azt néhány adattal is bizonyíthatjuk: 90 ezer négyzet- méternyi kiállítási területen — 21 csarnokban és szabad téren — 487 kiállító mutatta be és kínálta megvételre termékeit. Volt kinek, hiszen a vásár tíz napja alatt 380 ezer, az ország legkülönbözőbb pontjairól érkezett érdeklődő tekintette meg a kiállítást. A brnói vásár közkedveltségének legmérvadóbb fokmérője talán az, hogy a felmérések szerint a tavalyi vásár látogatóinak 86 százaléka már akkor eldöntötte, az idén újra elfogadja a Brnóba szóló meghívást. Mi az, ami a vásárlókat ide vonzza? Elsősorban a jó vásárlás reménye. A jó alatt nem a különleges, egyedi, legújabb árucikkek vásárlását kell csupán érteni. Hanem azt az elvárást, hogy itt megtalálja a látogató azokat a hiánycikkeket is (sajnos van belőlük jó néhányj, amelyeket az üzletekben hiába keres. Ezt igazolja az is, hogy a legnagyobb érdeklődés a textiltermékek, a bútorok, a cipők s a háztartás! cikkek iránt volt.

Mit láthattunk és vehettünk

) .

A közszükségleti cikkek seregszemléjének legrangosabb résztvevői az idén is az ipari szövetkezetek és a helyi gazdálkodási üzemek voltak. Népgazdaságunkban és a fogyasztók igényeinek kielégítésében Játszott szerepüket nem szükséges külön hangsúlyoznunk. Termékeikkel üzleteinkben lépten- nyomon találkozhatunk, hiszen a textil- és ruházati cikkek 30 százalékát az ipari szövetkezetek és a helyi gazdálkodási üzemek gyártják, a bútorokról, a lakáskiegészítőkről, más termékekről nem is szólva.

Brnóban 230 ipari szövetkezet és 140 helyi gazdálkodási üzem vonultatta fel termékeit. Aki mindent tüzetesen meg akart volna nézni, annak néhány napot rá kellett volna szánnia a. vásárlátogatásra. A legtöbb látogató már meghalározott céllal érkezett: tudta, mit akar vásárolni. A kiállítók dicséretére legyen mondva, az árukészletet igyekeztek úgy elosztani, hogy a vásár minden napjára jusson a legnagyobb érdeklődésnek örvendő árukból is. S a vásárlás mellett a látogatók a jövő évre tervezett árumodelleket is megszemlélhették.

j A gyermekév jegyében

A legtöbb vásárlóhoz hasonlóan én is meghatározott céllal indultam a közszükségleti cikkek vásárára: a gyermekek

számára kínált árucikkek választékára voltam kíváncsi. A kiállítók beváltották ígéretüket, a nemzetközi gyermekévben valóban megkülönböztetett figyelmet szenteltek a gyermekáruk- oak. Talán egyetlen kiállítási részlegről sem hiányoztak. S ami szintén fontos, a megszokottnál több, kivitelezésében is iztésés, árban Is elfogadható áruval találkozhattak a vásárlók.

A nyár elején járunk, a tre- biéi Odeva Ipari Szövetkezet által gyártott léli gyermekfelsőruházati cikkek iránt mégis nagy volt a kereslet. Jómagam is tapasztalatból tudom, a praktikus, „oteplovačky“ néven ismertté vált, vízhatlan szél kabátot és nadrágot vagy kezeslábast őszszel és télen hiába kerestük az üzletekben. Kevés és korántsem minden méret korit It a pultokra.

— Ötvenféle, szabás és színösszeállítás szerint is különböző kompiét gyártunk e téli gyermekruhából — tájékoztatott Alena Kopová, a szövetkezet kiskereskedelmi üzletfelelőse — A csecsemőkortól a legnagyobb gyerekszámig minden

méretet készítünk, legújabban a gyermekek biztonsága követelményeinek megfelelően a fényvisszaverő színeket is alkalmazzuk termékeinken. Nagy a kereslet irántuk országszerte, de anyaghiány miatt csak korlátozott mennyiséget tudunk szállítani.

Az opaval Slezská tvorba ipari Szövetkezet kirakatában az ízléses nyári gyermek- és lánykaruhák szinte vonzották a szemet.

— Tizennyolcféle gyermekruhát mutatunk be az ez évi vásáron — mondta Anúref Sabó, a szövetkezet kereskedelmi részlegének vezetője. — 450 ezer korona értékű árut hoza Prievidzai Faipari Szövetkezet VD—79 típusú, piros-fehér vagy zöld-fehér színkombinációban rendelhető gyermekszobabútorát. Mint Jozef Rorko, a szövetkezet mintaboltjának vezetője elmondta, évente 150 darabot gyártanak belőle.

A gyerekek számára a játékok is fontosak. Eezekböl is bő választékot találtak a szülők.

Az idén bizonyára ismét sokan elhatározták, jövőre is elmennek a közszükségleti cikkek vásárára. Persze, olyanok is akadnak, akik elégedetlenül tértek haza Brnóból. A kiállítók 159 560 000 korona értékű áruA bútorgyártók a legkisebbekre is gondoltak

tünk eladásra. Szövetkezetünk termékeinek 15—18 százalékát képezi a gyermekruházat. Kollekciónkat negyedévenként teljesen felújítjuk. Évente körülbelül 130 ezer darab gyermekruhát, főleg nyárit, és 18 ezer darab gyermekkabátot gyártunk. Termékeinket az ország minden részébe szállítjuk, s a kereslet irántuk sokkal nagyobb — a ruhák ára átlag 35 —55 korona —, mint amint ki tudunk elégíteni. Az anyaghiány minket is köt.

Örömmel fedeztem fel, hogy a bútorgyártók is gondoltak végre a gyerekekre is. Az előző évekhez képest sokkal több gyermekbútort láthattunk. Hogy csak egyet említsünk közülük:

(R. Stursa felvétele)

ra fogadtak el megrendelést, 93 500 000 kt>rona ér’ékű terméket pedig helyben adtak el. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a legtöbben mégsem csak nézelődtek a vásáron. S ami szintén fontos: az ipari szövetkezetek és a helyi gazdálkodási üzemek a vásáron kötött szerződések értelmében 1980-ban 10 652 000 000 kös értékű termékkel járulnak hoz-' zá a hazai piac áruellátásához. Azokkal a termékekkel, melyeket az idei brnói vásáron mutattak be, s melyek közül már most is sokat szívesen látnánk üzleteinkben. Reméljük, jövőre valóban meg is vásárolhatjuk azokat.

FLÓRIAN MARTA

Kommentáljuk

ÉRTÉKTELEN?

Olyan országban élünk, amely néni tartozik az ún. száraz övezethez, vagyis a csapadék mennyisége elfogadható szinten mozog és folyóvizekben sem szűkölködünk. Talán ez is egyik magyarázata annak, hogy az ivóvizet, amelynek fogyasztói ára nálunk valóban alacsony, sokan szinte értéktelennek tartják.

Pedig távolról sem ez a helyzet. Gondoljunk csak számos figyelmeztető Jelre, amely előrelátást, gazdaságosságot parancsol. Például arra, hogy fejlődő iparunk és mezőgazdaságunk temérdek vizet igényel, főleg a felületi, de részben a talajszint alatti forrásokból is. Csak egy-két példa erre. Egy rcagy ipari üzem vízszükséglete több százezer lakosú varos fogyasztásával egyenlő, s manapság egyetlen tonna acél előállítása mintegy 20 000 liter vizet követel.

De menjünk tovább. Nemcsak a statisztika tanúskodik róla, hanem a saját tapasztalásunk is, hogy háztartásainkban az elmúlt egy két évtizedben rohamosan növekedett a vízigény, ami különben természetes dolog egy magas civilizációs és kulturális szintet elért országban.

További óva intő körülmény, hogy nálunk évente több száz kisebb nagyobb mértékű vízszennyezés fordul elő. A legnagyobbak egyike volt néhány évvel ezelőtt a Csallóköz mérhetetlen értékű talajvízkészlete e) nem hanyagolható hányadának, Szlovákia fővárosában is sok gondot, bosszúságot és végső soron nemcsak gazdasági, hanem politikai károkat i* okozó elszennyeződése volt a Slovnaft vállalat földbe szivárgott kőolajszármazékai által. És sorolhatnánk a példákat, azt, hogy jónéhány folyónk inkább bűzös csatornára emlékeztet, hogy egyes állóvizeinkben egészségi okokból semmiképp sem tanácsos fürödni, hogy kánikula idején helyenként órákra megszűnik a lakóházi vízszolgáltatás.

Talán ennyi is elég, hogy tisztában legyünk vele: elsősorban az ivóvizet, de nemcsak azt, becsülnünk és védenünk kell. Magunk és nem utolsósorban a jövő nemzedékei számára.

Tasszük is ezt bár még távolról sem kifogástalanul. Nemcsak szigorú jogszabályokkal és nem mindig eléggé szigorú bírságolással, hanem különféle víztisztító beren. dezések építésével is. Persze ebben az esetben is csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Jelenleg évente az egész CSSZSZK-ban hozzávetóleg félmilliárd koronát fordíthatunk ilyen létesítményekre. Csakhogy egy víztisztító berendezés „drága mulatság“, A Slovnaft tőszomszédságában már épülő óriási derítőállomás beruházási költsége meghaladja majd az egymilliárd koronát! Ugyanakkor tény az, hogy az ilyen célokra fordítható költségvetési keretek a jogos vízgazdasági igényeknek csak mintegy ötven százalékban felelnek meg.

Más szóval, az iparban és a mezőgazdaságban az eddiginél nagyobb mértékben és következetesebben kell törekedni a víz gazdaságosabb felhasználására és védelmére modern, zárt technológiai rendszerek bevezetésével és a szabályok megtartásával. Ki ne tudná ugyanis, hogy a nagyobb felelősségtudat az állami fegyelem tiszteletben tartása ebben a vonatkozásban is — minden beruházás nélkül — igen sokat jelentene és kell is hogy jelentsen.

S a háztartásokban is akad tennivaló bőven. Tegyük kezünket a szívünkre s valljuk be, hogy bizony gyakran jobban takarékoskodhatnánk az ivóvízzel, amely — mondjuk — használatlanul elcsorog a csöpögő vízcsapokból, vagy elképesztően sokat használunk el belőle mosogatás nál. S arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy bűn, ha szabadban, például gépkocsimosással, sőt fáradtolajjal szennyezzük a vizet, amely nem értéktelen, hanem közös

GAlY IVAN

kincsüak.

Az akupun ktúra

A gyógyítás tűszúrással (acus = tű, punctio = szúrás) a kínai orvostudumányban több ezer éves múltra tekint vissza. A hatodik évszázadban indult el útjára Kína határain kívül. Először Japánban, később a többi keleti államban terjedt el. Európába a 17. században jut el, főleg Franciaországban terjed el. Később lassan feledésbe merül, mivel általános, mindent gyógyító eljárásnak nyilvánították, és nem avatott emberek kezébe jutott. Újból, már tudományos alapokon 1929-ben jelent meg, és 1956 óta a Szovjetunióban nagy támogatást és elismerést nyert. Kutatóintézeteket létesítettek, ahol netn csupán a klasszikus módszert, de ennek változatait is használják és tökéletesítik. Az aku- punkciót műtéti érzéstelenítés céljából első ízben 1958-ban alkalmazták, ezt követően a módszer iránt rendkívüli érdeklődés nyilvánult meg a világ orvosai között. Csehszlovákiában ezelőtt 45 évvel kezdték alkalmazni és 1961-ben egy csehszlovákiai orvoscsoport járt tanulmányi úton Kínában a módszer tanulmányozására és az ideggyógyászatban való alkalmazás lehetőségeinek megismerésére. Egyéb alkalmazási lehetőség a műtét utáni fájdalomcsillapítás, a fogászat és a krónikus fájdalmak kezelése.

Jelenleg az akupunktúra még nem sorolható az elfogadott, mindennapi orvosi eljárások közé. Esetleges szélesebb körű alkalmazásához és a hatásmechanizmusa pontosabb tisztázásához még további objektív klinikai és kísérleti vizsgálatok szükségesek.

Az évezredes hagyományok és tapasztalatok alapján a tű- szúrások helye szigorúan meghatározott. A pontok általában a test hossztengelyét követő úgynevezett meridiánok mentén helyezkednek el. Tizenkét fontosnak tartott meridiánt különböztetnek meg, melyekben a régi kínai orvostudomány szerint kb. 365 pont helyezkedik el. A meridiánokon kívül önálló területet képez a testen a fülkagyló és a cimpa.

Pontosan meghatározott helyen a bőrben, a bőr alatt és az izomzatban találhatók a különleges helyek, az aktív pontok, melyek tűszúrással, villanyárammal, nyomással, lézersugárral, masszázsfogásokkal stb. ingerelhetők. A már előbb említett 365 ponton kívül a későbbiekben továbbiakat fedeztek fel. Ma már 979 ilyen pontot ismerünk, közülük azonban kb. csak 300-at használnak. Az aktív pontok helyén összpontosulnak az idegszálak és -sejtek, s így ezek a test legérzékenyebb részei. Az akupunktú ránál, vagy változatainál az aktív pontokat ingerük, az inger tovább terjed a központi ideg- rendszerbe. Reflexreakciók keletkeznek, melyek jó hatással vannak nem csupán a heveny betegségekre, de a szervezet egyéb funkcióira is. A reflex hatáson kívül különböző vegyi és hormonális anyagok választódnak ki, javul a véráramlás stb.

A céltól függően egyidőben egy vagy több tűt alkalmaznak. A tűk finomak, tömörek, általában rozsdamentes fémből készülnek, hosszuk változó. A szúrás csaknem fájdalommentes. A betegségtől függően a beteg állapota és a pont tulajdonsága alapján a tűket 3—30 percig tartják beszúrva. Nagyon fontos a pontok helyes megválasztása, összhangba hozása és a kezelés technikája. Ezért akupunktúrával csak olyan orvos gyógyíthat, aki alapos elméleli és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik. A klinikai vizsgálatok szerint az akupunktúrával különböző fokú érzéstelenítés érhető el. Ennek nagy jelentősége van a műtéti érzéstelenítésben, mivel még nem rendelkezünk olyan szerrel, mely ne okozna mélyreható változásokat a szervezet egészében, és amelynél ne kellene számolnunk a mellékhatással. így érthető, hogy a műtéti érzéstelenítést végző orvosok figyelmét felkeltette az akupunktúra. A szakemberek egyetértenek abban, hogy alkalmazásával különböző műtétek végezhetők, azonban a hatás nem mindenkinél és nem

azonos fokban váltható ki. Az utóbbi húsz évben a módszert számos európai és más országokban alkalmazzák, azonban az így végzett műtétek száma a mai napig még elég alacsony.

Mint kezelési módszer elterjedt az elhízottság kezelésében, elvonókúráknál, (narkománia, alkoholizmus, dohányzás). Tudni kell azonban, hogy az akupunktúra nem csodaszer. Legtöbbször kombinálva alkalmazzák alapos belgyógyászati ki-1 vizsgálások alapján. Hatástalan olyan betegségeknél, mint pl. csőn (deformációk, összenövések, daganatok, epe és vesekövek. Úgyszintén nem alkal- mozható heveny fertőző betegségeknél, szívelégtelenségnél és a terhesség második szakában.

Nagyon hatásos az egyes idegbetegségeknél, ideggyulladásoknál, arcidegbénulásnál, hisztériánál, allergikus megbetegedéseknél, pl. asztma, migrén, allergiás nátha, ekcém esej tében. Továbbá sikerrel alkalmazzák az alacsony és magas vérnyomás kezelésénél, az emésztő szervek betegségeinél, éjjeli bevizelésnél, a változókor nehézségeinek a leküzdésénél, a reumás izom- és forgóbetegségeknél, a gyomor- és nyombélfekélyeknél, hallási zavaroknál stb. Segítségével csökkenhet a gyógyszerek fogyasztása, a kezelés ideje megrövidül, a szervezet ellenállóképessége nő. Ezenkívül a kezelés olcsó, a tűket évekig használhatják, orvoson és helyiségen kívül egyébre nincs szükség.

Dr. KVASZ LÁSZLÓ, CSc.

1979.

VI. 8.