Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-07 / 132. szám, csütörtök
MIT ÉS HOGYAN? Útmutatást a kommunistáktól kapnak (| Élenjárnak: tudásban, ügyességben A vágsellyei lôaľaj DUSLO nemzeti vállalat dolgozói jog gal büszkék arra, hogy termékeik közül három előállításáért általános elismerést, aranyérmet kaptak. A kombinált műtrágyákat gyártó részleg dolgozói az NPK-NF típusú, valamint a DAM-300 folyékony műtrágya előállításáért kaplak aranyérmet, az ammóniagyárto részleg dolgozói pedig az ADA jelzésű, kombinált műtrágya előállításáért. Sok fiatal dolgozik az um- móniagyártó részlegen, s jelentős részben övék, de íőleg az itt működő ifjúsági szoria lista munkabrigád tagjaié az érdem, hogy az említett kom binált műtrágya gyártása ma már folyamatos. Sőt, nemcsak a hazai megrendeléseknek tesznek eleget, jut ebből a műtrágyából exportra is. Jugoszláviába elég sokat küldenek. Onnan viszont félkész terméket, foszforsavat kap a vállalat, ami lehetővé teszi másféle műtrágyák gyártását, más részlegek zavartalan üzemeltetését. Mindezt tudva bátran mondhatjuk: jól dolgoznak a fiatalok, megérdemlik a dicsére tét. Csakhogy köztudomású: a fiatalok jó tulajdonsága, hogy többet, jobbat akarnak, újabb és újabb sikerekre vágynak. Nem meglepő tehát, hogy a tennivalókkal foglalkozva a brigádértekezleten felvetődött a kérdés: Mit és hogyan? Tanácsot a kommunistáktól, a részleg pártszervezetének ve zetőitől kértek. Nem hiába, mert útmutatást kaptak tőlük felhívás formájában: — Legyetek munkahelyetek felelős gazdái! A gyártási folyamatok tökéletesítésével, hatékony -takarékossági intézkedésekkel tegyétek még gazdaságosabbá a termelést. Legyetek élenjárók az olyan közösségi és társadalmi munkákban, melyek a közjót szolgálva alkalmat adnak a szocialista ember tulajdonságainak kifejezésére. Ez volt a válasz arra, hogy „mit“ cselekedjenek. Persze a „hogyan“ kérdésre is választ kaptak: —A munkaversenyben, az újítók mozgalmában, az ifjúsági munkában nyert eddigi jó tapasztalatokat hasznosítva törekedjelek ezeknek a céloknak az elérésére. Igyekezzetek másoktól Is tanulni. Másokkal együttműködve, összefogva megsokszorozni erőtöket. Nemes vetélkedéssel tökéletesíteni tudásotokat, ügyességeteket. Nagyszerű útmutatást kaptak a fiatalok. Irányítást, baráti tanácsot. Nem „kész“ receptet, hogy még csak gondolkozniuk se kelljen, nem a tennivalók „jegyzékét“, hogy csak a végrehajtás legyen a gondjuk. Nekik, maguknak kellett dönteniük, felmérve a lehetőségeket. Nekik kellett cselekedni. És most lássuk, mit tettek. A Szocialista Ifjúsági Szövetség városi konferenciáján, amikor megállapították, hogy a város üzemeiben dolgozó 2800 szervezett fiatal ebben az évben 60 újítási javaslat kidolgozásával kívánja gazdaságosabbá tenni a termelést, ők büszkén mosolyogtak. — Ebből a hatvanból — mondták egymásnak —* öt javaslat a miénk. Amikor szóba került, hogy a város fiatalsága ebben az, évben a társadalmi munkák során 35 000 órát dolgozik, kiültet 380 díszbokrot és 150 fát, soraiból további 130 véradót toboroz, íí munkabrigád konfe- • encián részt vevő küldöttei összesúgtak: Ha jól meggondoljuk, a reánk eső reszt már ledolgoztuk. Már csak véradókat kell toboroznunk. Nrm feledkeztek meg a kom- munisták így megfogalmazott lanácsáról sem: ,,Igyekezzetek másoktól is tanulni. Másokkal pgyüttmüködúe, összefogva megsokszorozni erőtöket.1' Á DUSLO nemzeti vállalat ívek öt* baráti kapcsolatot tarr a Német Demokratikus Köztársaság piesterltzi vegyi* üzemével, a VF.B Stickstoff- werk dolgozóival. Ennek alap ján baráti találkozóra hívták meg az ottani ifjúsági szervezet, az FDJ küldötteit. Megbeszéltük velük, hogy milyen közös problémák foglalkoztatják ókét, hogyan lehetne azokat közös erővel, összefogással megoldani. Nagyon pontosan meghatározták, hogy az itteni ZENIT-mozgalomnak és az ottani „A holnap mesterei" elnevezésű mozgalomnak milyen közösen megoldható feladatai vannak, mit kell tenni, hogy ezeket a feladatokat sikerrel teljesítsék. Természetesen, abban is megegyezlek, hogy évente kétszer közös honvédelmi és sportversenyt is rendeznek majd. Meg egyeztek., hogy a tapasztalatcserébe bevonják a szaktanintéze- tökben tanuló fiatalokat, vagyis az utánpótlást is. Állandó feladat számukra, amit a kommunisták ilyen formában tanácsoltak: „Nemes vetélkedéssel tökéletesítsétek tudásotokat, ügyességeteket." Nincs az ifjúsági klubban olyan vetélkedő, melybe az ifjúsági szocialista munkabrigád be ne nevezne. És persze jól felkészülnek ezekre a vetélkedőkre, nem egyszerűen csak a szereplés, a részvétel a céljuk; hanem az, hogy bizonyítsák: tudásban, ügyességben élenjárók. Jól megtanulták a kommunistáktól: mit és hogyan kell cselekedni. Nem jóslás, hanem tapaszta- laton alapuló előrejelzés, hogy ez az ifjúsági munkabrigád még hallatni log magáról. MILAN AIAKSA Vendégek a Német Demokratikus Köztársaságból: a VEB Stick- stojfwerk Piesteritz fiatal dolgozói, az FDJ küldöttei (A szerző és Szalai Miklós felvételei) Az anya Hogya Béláné, a Holyi (Boľ} Efsz raktárosa. Úgy mondták, hogy aligha találok rá a telepen, hiszen most, szállításkor nem hivatalnok a raktáros sem. Amikor sürgős a munka, mint legutóbb a lucernabegyűjtéskor, mindenki kinn volt a határban, csak a telefon mellett maradt valaki, egyébként a raktáros is ügy dolgozott, mint bármelyik gyalogmunkás. — Mit szeret leginkább a munkájában? — kérdeztem, ahogy megtaláltam. — A rendet, ismeretes fizikai jelenség a közlekedőedények törvénye, ügye? Ehhez hasonlítanám a raktári rendet, mert ha pontosan, figyelmesen dolgozunk, itt is megmutatkozik az egyenleg, az egyensúly. A raktári „mérleg“ ugyanúgy beáll a nulla pontra, mint az igazi. — Nehéz-e megteremteni ezt az áhított rendet? — Igen. Töb részlegünk működik, mindegyik ad, visz, kér, sürget. Mindegyiktől kérünk, sürgetünk. Mindent számontar- tunk, könyvelünk. Aki ezt a munkát gondosan megfigyeli, akaratlanul is megszeppen, akár az a kisgyerek, aki az ajtó mellől nézi a próbát tartó zenekart. Akiknek azonban a „zenét“ szolgáltatjuk, a vezetőség, a tagság, nem érez ám áhítatot, a legcsekélyebb hibára, melléfogásra is felszisszen. — Kisgyereket említett... Vannak gyermekei? — Két fiú. Béla és Csaba. Mind a kettő iskolás már. — Kirándulásra, üdülésre jut Idejük? — Hogyne, arra azért jut. Az utóbbi években háromszor is voltunk már Hajdúszoboszlón.- Es it férje szokott segíteni? Most látom arcán az első mosolyt. — itt dolgozik ő is, agronómus. Sokat segített, amíg betanultam ebbe a munkába, hiszen eredetileg más szakmát tanultam üzleti elárusítónak készültem a szaktanintézetben. Segített a nevelesben is. Megértése, bizalma sokat ér, hiszen tudom én, hogy hány asz- szony ül tűkön, ha fél órával tovább kell maradnia, mert mit szól majd a férje ... — Részt vesz a község társadalmi életében? Rögtön kész a válasz: — Hogyne, hiszen kommunista vagyok. Nemrégiben telt le tagjelöltségem ideje. Kommentáljuk NÁLUNK ES NÁLUK Midőn hazánk ellenségei politikai rendszerünket fámád- jak. és igyekeznek kétségbe vonni a szocializmus vívmányait. gyakran hivatkoznak arra a sokszor lejáratott tételre, miszerint a szocialista országokban eleve ki vannak zárva a szabadságjogok, és nem érvényesülhet a demokrácia. Azon sem lepődhetünk meg túlságosan, hogy számos polgári ideologus a hangsúlyt a személyi szabadságjogokra helyezi, s ez utóbbiakat tünteti fel a „szabadság“, a „demokrácia“, sót a rendszerbeli „felsőbbrendűség" kritériumának. Sokszor nem is titkolják, hogy jó néhány alapvető emhitri jog érvényesítése ütközik a tőkés érdekekkel. Szerintük a munkához való jog érvényesítése például egye nevűn ellentmond a „gazdasági vállalkozás szabadsága elvének“, a szlrájkhoz való jog — hogy csak özeket említsük — érvényesítése pedig számos országban a tőkés megtorlás „jogába“ ütközik. Nyilvánvaló, hogy a kizsákmányolok érdekeinek semmiképpen sem Ideinek meg az olyanfajta jogok és demokrácia, amelyok megkérdőjelezhetnék a dolgozók kizsákmányolásához való „jogot“. Lenin Kautskyval folytatott vitájában annak idején a következő kérďést tette fel: Lehet-e egyenlőség kizsákmányolt és kizsákmányoló között? Demokrácia — melyik osztály számára? S válasza egyértelmű volt: a kizsákmányolok az államot elkerülhetetlenül a kizsákmányoltak felett gyakorolt osztályuralmuk eszközévé teszik. Ezért a „demokratikus állam“ is, mindaddig. amíg lesznek kizsakmányolók, szükségképpen csak az ő számukra biztosít demokráciát. Mindez csak megerősíti a marxistáknak azt a véleményét, hogy a demokrácia összetett osztály- és történelmi fogalom, amely számos elemet foglal magában. Ezek közül i£ a leglényegesebb az a kérdés, hogy az adott társadalomban kié a gazdasági, a politikai s következésképpen az államhatalom. Nálunk, Csehszlovákiában a munkásosztály kezében van a hatalom. Politikánknak közismert, sokszor megfogalmazott és elismert tétele a párt vezető szerepe a társadalmi élet minden területén. Ez a körülmény szükségszerűen kihat a politikai rendszer minden elemének működésére. A párt, az állami, a társadalmi szervek és a Nemzeti Front széles körű szervezeti és aktivahálózattal rendelkeznek. Mindezek létező, élő fotmák, lehetővé teszik a la. kosság tömegeinek bekapcsolódását a politikai, gazdasági kérdések megoldásába. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy szocialista politikai rendszerünk összehasonlíthatatlanul nagyobu lehetőséget, jogot és szabadságot biztosít az állampolgároknak sorsuk intézésére, társadalmunk ügyeinek eldöntésére, mint bármelyik, akár a tőkés társadalom. Előnyére vagy hátrányára válik-e rendszerünk demokratizmusának a kommunista párt vezető szerepének érvényesülése? Válaszunk egyértelmű: a párt vezető szerepe a szocialista demokrácia erősítését szolgálja, s ez minőségileg új, jelentős többlete politikai rendszerünknek. Társadalmunk politikai rendszere hatákonyan működik, a társadalmi szervezettséget és a demokrácia növelésének lehetőségeit egyaránt biztosítja. Mégis állandóan hangsúlyozzuk annak továbbfejlesztését. Husák elvtárs a CSKP XV. kongresszuséin ezt a tényt aláhúzva kijelentette: „A szocialista demokrácia jelenti a jogok érvényesítését, de az állampogári kötelességek öntudatos teljesítését is. Szocialista államunk széles osztály- és társadalmi alapjában rejlenek demokratizmusának mély gyökerei, és ezt egyetlen burzsoá állam sem érheti el.“ SZOMBATH AMBRUS Hogya Csaba IÁ szerző felvételei) És elmondja, hogy családanyaként tagja a szülői tanácsnak, párlfeladatként vezetőségi tag a nőszövetség helyi szervezetében, legutóbb a prágai kongresszuson is részt vett a járás küldötteként, a Vörös- kereszt helyi szervezetének pedig azért vezetőségi tagja, mert véleménye szerint a közösség, az emberek iránti szeretetről csupán beszélni kevés, szervezett, megfontolt, meggondolt tettekre van szükség. — Ha valami nagyot kívánhatna a sorstól, mi volna az? — kérdem a beszélgetés végén: Nem sokat várat a válaszra. — Teljesüljenek gyermekeink jövőt, munkát, foglalkozást elképzelő tervei! a Fia, Hogya Csaba, harmadik osztályos tanuló, pionír, a raj tanács elnöke. Vele az iskolaudvaron beszélgetek, amíg a többiek a sorakozol gyakorolják. — Mit szeretsz leginkább a pionírok tevékenységében? — A rendet. Nagyon szép, amikor rendben felsorakozunk. Akárcsak a katonák. — Nehéz-e rendet teremteni a pajtások között? — Igen. Mindenki mást akar. Az egyik focizni, a másik meg kézimunkázni. Nehéz megszervezni valamit. — És hogyan sikerül?. — Először is meghallgatunk mindenkit. Mondja el mindenki az elképzelését. Azután arra kell gondolni, hogy van ám tervünk is. Hu valahogy ahhoz is jó az elképzelés, hát megcsináljuk. — Mi szeretnél lenni? — Traktoros! — mondja határozottan. —A tanulásban nem szoktál lemaradni? — Nem lehet, hiszen pionír vagyok. És elmondja, hogy megtörtént ugyan, elment a napköziből inkább a nagymamához, estére hagyta a tanulást; a leckeírást, de anyukája, apukája meg a tanító néni is figyelmez- tette: a pionír első kötelessége a tanulás. A maga módján úgy oldotta meg a problémát, hogy jelentkezett a barkácsolók körébe, ott megtanulja majd a szerszámok kezelését, azután majd modellező is lesz. — Ha valami nagyot kívánhatnál, mi volna az? — kérdem a beszélgetés végén. Nem sokat várat a válaszra: — Béla, a bátyám csak legyen orvos, de én traktoros lehessek. Csak az! Anya és fia nemcshk a vérségi, hanem az eszmei kapcsolat révén is hasonlók, egyetér- tők. Az egyik kommunista édesanya, a másik pionír. Olykor gond — a munka, a tanulás miatt érzett gond, meg különféle problémák is beárnyékolják napjaikat, de aki ismeri Őket, életútjukat, meggyőződéssel állíthatja: helyes úton járnak. Ezt mondta róluk illés János elvtárs, a pártszervezet elnöke is, amikor együtt, anya és fia kéz a kézben, jöttek el a pionírok ünnepélyes fogadalomtéte- lére. És persze büszkén mosolygó pillantással követte léptüket, amint az anya a szülői tanács, fia pedig a raj élére 611t* HAJDÚ ANDRÁS 1979. VI. 7. <3 h•C * C « t2 or. e- N Ä Cd ^ u k: 01 tn 2 ^ £ e $ a £ » £ •2 Anya és f# a A JÓ PÉLDA KÖVETŐRE TALÁL hogya Béláné
