Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-01 / 127. szám, péntek

A PÁRT JÓL FELKÉSZÜLT RENDKÍVÜLI FELADATA TELJESÍTÉSÉRE írta: MIKULÁS BENŐ, Csehszlovákia Kommunista Fartfa Központi Bizottságának titkára 1979. VI. 1. A CSKP Központi Bizottságá­nak a tagkönyvcserével kap­csolatos határozata pártunk egész életére hatással van. Az egész párt, a központi bizott­ságtól az alapszervezetekig, nap nap után részt vesz e rend­kívül fontos politikai feladat megvalósításában. Az Időszaka­szokat tekintve, hozzávetőleg a félidőhöz közeledünk. Ez megfelelő időpont arra, hogy >61 felkészüljünk a párttagok­kal sorra kerülő beszélgetéseik­re és felmérjük, mennyiben, értük el az előző szakaszok céljait. Mire kívánjuk összpontosítani az igyekezetet. Elsősorban a munka magas fokú hatékonysá­ga és minősége orientációjának hatásosab és komplexebb meg. valósítására. Ez nem egy esetben megkí­vánja, hogy megváltozzon a széles tisztségviselői aktíva és a pártszervezetek hozzáállása saját munkájukhoz. Napjaink parancsa — amint arról Husák elvtárs beszélt a központi bi­zottság decemberi ülésén — fordulatot elérni a gondolko­dásmódban, s a pártpolitika si­keres megvalósításával kapcso­latban megszilárdítani minden kommunista felelősség tudatát. Át kell hidalnunk a rutint, a régi kerékvágásokat, a kénye­lemszeretet. Gyakran ezen múlik számos fogyatékosság megszüntetése, ami az adott munkahelyen kifejezetten az emberektől függ, valamint a változtatás azon is, hogy szá­mos hosszú távú, bonyolultabb feladatot lassan oldanak meg. A munka minőségének és hatékonyságának minden terü­letre vonatkozó stratégiai irányvonalát elsősorban a párt­ban, felépítése egyes fokain kell elsajátítanunk és érvénye­sítenünk. Minden láncszemnek és fokozatnak a tevékenység olyan módszereit és formáit kell érvényesítenie, amelyek a ki g job ban megfelelnek a fölté­teleknek és a szükségleteknek, és amelyek a legésszerűbben a (kitűzött feladatok teljesítéséhez vezetnek. Előfordul, hogy a feladatot alkotó szellemű al­kalmazás helyett általánosság­ban megismétlik és ismét „meghagyják“. Az általános megállapításokat ismétlik, ahe­lyett hogy konkretizálnák őket, keresnék megoldásuk módját és megteremtenék gya­korlati megvalósításuk feltéte­leit. Ezzel találkoztunk az a-La p szer v eze te k te vékem y ségé - vei kapcsolatos egyes állásfog­lalások esetében is, amelyek ugyan kiindulnak a XV. kong­resszus határozataiból, de már kevésbé mutatnak rá megváló, síitásuk módjára. A gazdaságban a párt befo­lyása eredményesebb érvénye­sítésének feltétele, hogy szün­telenül elmélyítsük a párt ká­dereinek és a széles aktívának nemcsak politikai, hanem szak­mai ismereteit is. Ügyelni ikell arra, hogy minden szakaszon, főleg a vezető posztokon, sok­oldalúan felkészült emberek legyenek, akik tüzetesen isme­rik a forradalmi elméletet és a párt jelenlegi politikáját, akik azt képesek alkotó módon alkalmazni a gyakorlatban. Olyan emberek, akiknek kiváló politikai, munkabeli és erköl­csi tulajdonságaik vannak, s akik a kor követelményeivel összhangban képesek dolgozni. A vezető gazdasági dolgozók sikeres munkájának feltétele az, hogy képes a kérdéseket politikailag megítélni és meg­oldani, látja a perspektívát, pontosan meghatározza a leg­fontosabb irányokat, amelyeket követve a legnagyobb ered­ményt érhetjük el. Ez megfe­lelőképpen ösztönöz arra, hogy meghatározzuk a pártszerveze­tek és a pártbizottságok mun­kájának, valamint főleg a ve­zető posztokat betöltő egyes párttagokkal folytatott beszél­getéseknek tartalmát, s növel­jük a tevékenység hatásfokát. Minél nagyobb és bonyolul­tabb feladatokat kell megolda­nunk, annál inkább szükséges kialakítani a társadalmi érde­kekkel és szükségletekkel kap­csolatos magas fokú felelősség tudatát, növelni a nevelő mun. lka hatásfokát, elmélyíteni a propaganda és agitáció tárgyi- ságát, konkrétságát és kapcso­latát az élettel, a gazdasági és a politikai feladatok teljesíté­sével. Az emberek gondolko­dásmódjában a megszokott ke­rékvágás követésének Követ, kezménye nemegyszer meg­nyilvánult a rossz minőségű gyártmányokban, az anyagi erőforrások nem gazdaságos fe Használásában, a munkaidő veszteségeiben, az építkezési határidők meg nőm tartásában stb. és, sajnos, sok esetben a pazarlás felháborító esetei iránti elnéző, megalkuvó maga­tartásban. A beszélgetések so­rán az ilyen visszás jelensé­geikre nagyon nyíltan kellene felhívnunk a figyelmet, rámu­tatva megoldásuk útjára, mód­jára. A nevelő munika nagyobb hatékonyságának törekvése annyit jelent, hogy egyidejűleg nem tátonghat szakadék a szó és a tett között, biztosítani kell a szervező, a gazdasági és az ideológiai munka egységét. Feltétlenül erélyesebben kell fellépni a jogos bírálat elfoj­tása, az élet fogyatékosságai­nak és nehézségeinek elhallga­tása ellen. A beszélgetéseket ez a szellem kell hogy uralja. Kedvező körülmény, hogy a kongresszusi határozatok kö­vetkezetes megvalósítását, a kommun istá k igén yessé gémek és elkötelezettségének növelé­sét célzó irányvétel érvénye, sülni kezd a kerületi és a já­rási pártbizottságok gyakorla­tában. Tevékenységük eredmé­nyei igazolják, hogy az utóbbi éveikben éretten érvényesítet­ték a munka pártos módszereit és stílusát, elmélyült a kerü­leti pártbizottságok elemző tevékenysége, amely lehetővé teszi számukra, hogy sokolda­lúbb és tárgyilagosabb ügyis­merettel álljanak hozzá a kongresszusi irányvonal feldol­gozásához és megvalósításá­hoz, jobban irányítsák a járási pártbizottságok és a döntő fon­tosságú központok alapszerve- zetelnek tevékenységét. Ehhez hasonióan az elmúlt időszakban a járási pártbizott­ságok is sok értékes tapaszta­latra tettek szert. Elismerést érdemel főleg az az igyekeze­tük, hogy a figyelmet a döntő fontosságú feladatokra és sza­kaszokra öszpontosítják, s cél­tudatosan íránvítják a párt- szervezeteket. A járasd pártbizottságok munkájának emelkedő színvo. na la nagy igyekezetükről ta­núskodik, amellyel hozzáfogtak az egész párt igényes feladata, a tagkönyvcsere végrehajtásá­nak biztosításához. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a járási pártbizottságok helyesen megértették a CSKP Központi Bizottsága 12. ülésének hatá­rozatát, valamint politikai-esz­mei céljait. A felkészülést ősz. szekapcsolják a tagkönyvcsere alapvető politikai céljával, a párt sorai megszilárdításával, az alapszervezetek akcióképes­ségének további növelésével, az egyes szakaszok döntő fon­tosságú tervfeladatai teljesíté­sének folyamatában. A túlsúlyban levő jó ered­mények ellenére azonban az adott helyzettel nem elégedhe­tünk meg. Maguknak a járási pártbizottságoknak tapasztala­tai megerősítik, hogy éppen a tagkönyvc se ré ve 1 ös sze f üggés- ben felmérték, miben kell még tökéletesíteniük munká­juk stílusát és módszereit. Megállapítást nyert, hogy a tagkönyvcsere akciója nagyon igényes és konkrét erőpróba, amely világosan jelzi nemcsak munkájuk gyönge ponjait, ha­nem a kiutat is és hozzájárul a problémák és a fogyatékos­ságok megoldásához. Arra ösz­tönöz, hogy mélyebben fonto­lóra vég ve nek számos kérdést és kidolgozzák a munka hatá­sosabb, ésszerűbb formáit és módszereit. A megfelelő követ­keztetésekkel járó ilyen komp­lex értékelésre nyújt lehetősé­get az állásfoglalásokkal kap­csolatos nagy munka, amely­nek keretében ellenőrizzük te­vékenységünk számos vetüle- tét, a munika formáit, módsze­reit, megszervezését, és első­sorban az embereket, de egy­ben a hiányosságokat és a tar. talékokat is. Számos járási és kerületi pártbizottság nagyon helyesen azon a véleményen van, nem szabad, hogy por lep­je be az eredményeket és a tapasztalatokat, hanem azokat fel kell használni munkájuk tökéletesítésére, valamint az aktíva körében kifejtett politi­kai-szervező és nevelő munká­ban is. Lényegében az a cél, hogy a pártszervek minden fokon é.*v a párt a laptervezetei is összpontosítsák a figyelmet a döntő fontosságú feladatokra, s ehhez mindig a munka ész­szerű, szervezésileg, ideológiai­lag * legmegfelelőbb formáit, módszereit válasszák meg. Elsősorban a járási pártbi­zottságokban kell ezekből a szempontokból kiindulva, s te­kintetbe véve az előttünk álló feladatokat, az eddiginél mély­rehatóbban és szélesebb össze­függésekben fontolóra venni és elemezni, hogy a gyakorlat­ban mit jelent az alapszerveze­tek valóban színvonalas és ha­tékony irányítása, s munkájuk megsegítése. Hosszú távon tö­rekedni kell arra, hogy na­gyobb legyen az önállóságuk, de a felelősségük is. Belső éle­tüket magasabb szintre kell emelni, megteremtve annak feltételeit, hogy növekedjen a párt minden tagjának és tag- jelöltjének elkötelezettsége. Ez megkívánja, hogy a járási párt­bizottságok tevékenységük ben sokoldalúan elsajátítsák és ér­vényesítsék a tudományos meg­közelítést, a gyakorlatban iga­zolt lenini munkastílus alap­ján. Amint azt a XV. kong­resszus hangsúlyozta, ez any- nyit jelent, hogy következete­sen a demokratikus centraliz­mus elveihez igazodva kell dolgozni, elvszerűen és alkotó szellemben kell megoldani minden problémát, el nem tűr­ve a szubjektivizmus és a for­ma iizm u s megn yi 1 ván u Iá sa it. A járási pártbizottságok mun­kája hatékonyságának további növelése összefügg azzal, hogy elmélyítsük komplex hozzáállá­sukat a fő feladatok teljesíté­séhez. Ez abból következik, hogy növekszik a felelősségük a járásokban a gazdasági, a po­litikai és a kulturális élet sok­oldalú fejlődéséért. Az alapszervezetek akcióiké­pességének és munkája minő­ségének fokozása tartós köve­telmény. A tagkönyvcserével kapcsolatban sürgető követel­mény, hogy a nagyobb felada­tok a hatékonyság növelésére vezessenek. Megalapozottan felmértük — s erről a legjob­ban maguk a járási pártbizott­ságokon dolgozó elvtársak győ­ződtek meg —, hol vannak hé­zagok, hol hiányzik nem egy­szer az alapszervezeti helyzet­nek, életüknek és problémáik­nak tüzetesebb ismerete, ami feltétele a szakavatott követ­keztetések levonásának. Ez megnyilvánult már a bíráló, tárgyilagos állásfoglalások igényes feldolgozásával kapcso­latban is. Megállapítást nyert, hogy felette szükséges szünte­lenül elmélyíteni az élénk sze­mélyi kapcsolatot az alapszer­vezetekkel és így eredménye­sebben leküzdeni a számos alapszervezet munkája színve nalában mutatkozó nem kívá­natos különbségeket. Erre a legjobb alkalom ép­pen a tagkönyvcsere előkészí­tése, amelynek során tartósan el kell mélyíteni az alapszer­vezetek irányításában a diffe­renciált hozzáállást, és biztosi-, tani kell a hatásos személyes segítségnyújtást. Rendszeres és céltudatos, gondoskodást köve­tel meg az alapszervezeti el­nökökkel, a pártbizottsági ta­gokkal való foglalkozás, már csak azért is, mivel soraikban sok fiatal, reményekre feljogo­sító, de egyelőre még kevés ta­pasztalattal rendelkező tiszt­ségviselő dolgozik és fejlődik. A járási pártbizottságok tevé­kenységében helyezzük a súly­pontot a politikai-szervező munka színvonalának emelésé­re, elsősorban a párthatároza­tokkal való foglalkozásra. Rendkívüli figyelmet kell szen­telni a párthatározatokkal való foglalkozás egész folyamatá­nak. Teremtsük meg annak sokoldalú feltételeit, hogy a CSKP Központi Bizottságának határozatai rugalmasabban jus­sanak el az aíapszervezetekbe, a szervezési intézkedések rend­szerében ne sekélyesed jenek el, s így feldolgozásuk során ne sikkadjon el alapvető értel­mük és céljuk. A kitűzött cé­lok és feladatok megkívánják a mind megfontoltabb eljá­rást, amely hatásos politikai, szervező és nevelő munkára tá­maszkodik. A határozatok meg­valósításába vonjuk be az em­berek, az intézményeik és a szervezetek minél szélesebb körét, hogy következetesen gya­korlattá váltsuk őket, s így a pártszervezetekben hozzájárul­janak az erők hatásos mozgó­sításához is. Tudjuk, hogy a párt alap­szervezeteivel való foglalkozás­ban milyen jelentős és sok vo­natkozásban döntő fontosságú szerepe van a járási pártbizott­ságok apparátusának. Munkáját és képességeit a párt becsüli. A járási pártbizottságok appa­rátusának igyekezetét elsősor­ban arra kell összpontosítani, hogy segítséget nyújtson az alapszervezeteknek, élénk kap­csolatban álljon velük. Ez az alkotó szellemű politikai tevé­kenység fejlesztésének, az em­berek eredményes nevelésének leghatásosabb eszköze és a pa­pírháború legjobb ellenszere. Ügyszintén feltétlenül szüksé­ges következetesebben eleget tenni annak a követelménynek, hogy a járási pártbizottságod­nak, főleg az apparátusban rö- videbb ideje tevékenykedő dol­gozóit sokoldalúbban készítsék fel az alapszervezetekben és a járási pártbizottságon végzett munkára. Az egész eltelt időszak a pártszervezetek döntő fontos­ságú szerepéről tanúskodik. Nagy munkát végeztek a párt tagá 11 om á n yá nak fo ríná Iá sá ­ban, az egész társadalom ori­entálásában a döntő fontossá­gú politikai és gazdásági fel­adatok megoldására, a párt és az emberek széles rétegei kap­csolatainak elmélyítésében s a pártpolitikának való megnyeré­sükben. A párt alapszervezetei min­denütt, minden munkakollektí- vában küldetésszerűen a párt bázisát képezik. Ebből a kül­detésükből kell kiindulni a fel­sőbb pártszervek tevékenységé­ben, a munka módszereinek és formáinak, valamint a párt köz­ponti bizottsága határozatai minden munkahely feltételeire történő alkalmazása eljárásá­nak megválasztásában. Az alap­szervezetekben tetőzik a part következtetései és határozatai megvalósításának egész folya­mata. A párt irányvonala itt ölti magára a konkrét politikai gyakorlat formáját, innen szár­maznak egyben a javaslatok, az észrevételek és az információk, valamint a párthatározatok tel­jesítése színvonalával és tár­sadalmi hatásával kapcsolatos ismeretek is. Az alapszervezetekben húzó­dik a párthatározatok megvaló­sításáért vívott harc első vona­la, s ezzel kell hogy összhang­ban legyen egész életük, tevé­kenységük orientációja, amely­nek lényege elsősorban az em­berekkel való foglalkozás. A feladatok tárgyias megvitatása, a munka eredményeinek igé­nyes értékelése és ellenőrzése, a célok és a törekvések vilá­gos kijelölése, s a munkakol­lektívákban a rendszeres szer­vező és tömegpolitikai munka megteremti a pártpolitika ki­dolgozásának és megvalósítá­sának feltételeit. Ez azonban megkívánja az alapszervezetek politikai munkájának elmélyí­tését, és olyan formák megvá­lasztását, amelyek a dolgozók széles körének lehetővé teszik a cselekvő részvételt a terv ki­dolgozásában, a feladatok meg­oldásában, s amelyek elmélyí­tik bennük azt az érzést, hogy szocialista munkakollektívához tartoznak és felelnek a közös műért. A pártszervezeteket az ilyen tevékenység elmélyítésére kell vezetnünk. Ennek feltétele, hogy a kommunisták minden­napos munkája összhangban álljon a társadalmi szükségle­tekkel, s azt következetesen orientáljuk a munkakollektí­va egységének megszilárdításá­ra, a döntő fontosságú felada­tok megvalósításáért folytatott harcban. Társadalmunk életé­nek minden területén arra tö­rekszünk, hogy megvalósítsuk a pártnak a munka hatékony­sága növelését és minősége ja­vítását célzó Irányvonalát. Ezért kiemeljük minden kom­munista elsőrendű kötelessé­gét, hogy saját munkaKörében, munkahelyén, példát mutas­son e követelmény konlirét tel­jesítésében. A kommunistának ezt az élcsapat szerepét fej­leszteni kell a pártszervezetek mindennapos munkájában, min­denütt teljes politikai támoga­tásban részesítve az újítókat, - a szocialista munka úttörőit, népszerűsítve és szervezetten terjesztve tapasztalataikat, s így hozzájárulva ahhoz, hogy az egész kollektívában kiala­kuljon az alkotó munka légkö­re. A kommunisták személyi példamutatásával, az ügy irá»- ti lelkesedésükkel és elkötele­zett magatartásukkal, a fogya­tékosságokkal szembeni meg nem alkuvással, a szavak és a tettek egységével formáljuk a munka iránti öntudatos és szo­cialista viszonyt. Ez minden kommunista kötelessége, ami­ben megnyilvánul pártos hozzá­állása, s ami tényleges fejlett­ségének mércéje. A munkakoliektívát elsősor­ban úgy nyerhetjük meg a XV. kongresszus határozatai öntu­datos teljesítéséneik, ha a kom­munisták között kialakítjuk « következetességnek és a pártos igényességnek légkörét. Ta­pasztalatból tudjuk, hogy a munkakollektívában elsősorban azoknak a pártszervezeteknek van tekintélyük, amelyeknek tevékenysége konkrét eredmé­nyekkel jár, amelyek a munka­igyekezet élén állnak, rugal­masan reagálnak az egyes munkahelyek és községek prob­lémáira és a dolgozók kollek­tíváinak gazdag tapasztalatai­ból merítenek. Ezzel szorosan összefügg az elvtársi, építő szándékú bírálat és az önbírálat érvényesítése légkörének megteremtése, ami elősegíti a fogyatékosságok megszüntetését és a feladatok­kal kapcsolatban a felelősség- tudat fokozását. A párt közpon­ti bizottsága ülésein hangsú­lyozta — s ez nem egy párt- szervezet tapasztalata is — hogy a bíráló szellemű elem­zés módszerének érvényesítése, a feladatok címre szóló és tár­gyias megvitatása és teljesíté­sük rendszeres ellenőrzése nél­külözhetetlen feltétele a kom­munisták aktivitása növel sé- nek, fegyelmük és a párttal szembeni felelősségérzetük fo­kozásának. Ezeket a módszere­ket szüntelenül el kell sajátí­tanunk. Az igényelt eredmények elé­rése, a döntő feladatokra és a megoldásukra való orientálás megkívánja, hogy tartós gon­dot fordítsunk a taggyűlések tartalmi színvonalának emelé­sére, a pártbizottságok és a pártcsoportok magas fokú ak- cióképességére. A pártszervezetek aktív éle­te, általában jó politikai légkö­re elősegíti a dolgozók meg­nyerését is a párt politikájának és azt, hogy közülük a legjob­bakat felvegyék a párt soraiba. A párt és a dolgozók kapcsola­tát bizonyítja, hogy eleget le­szünk a feladatoknak a párt sorai gyarapításában és mun- kásmagvának megszilárdításá­ban. Ez egyben a pártszerve­zetek többsége nagy igyekeze­tének köszönhető. A munkakollektívákban mű­ködő pártszervezetek szerepé­vel többet kell foglalkoznunk. A XV. pártkongresszus határo­zatainak teljesítése megkíván­ja, hogy a munkakollektívák- ban még következetesebben és céltudatosabban érvényesüljön a párt befolyása. (Folytatás a 6. oldalon}

Next

/
Thumbnails
Contents