Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-06 / 131. szám, szerda
NICARAGUA Harcok az ország mám résiében Általános sztrájk 0 Az USA továbbra is beavatkozik az ország belügyeibe ÚJ SZÓ (ČSTK) — A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front | FSLN | felhívása nyumán kirobbant általános sztrájk gyakorlatilag megbénította az ország minden városának életét. Nemcsak a munkások, a diákok és az intelligencia képviselői támogatták, hanem a hazai vállalkozók is. A La Prensa ellen zéki nicaraguai lap szerint a főváros ipari és kereskedelmi vállalatainak 90 százalékában beszüntették a munkát. Somoza diktátor tábornok úgy próbálta megakadályozni a sztrájk kirobbanását, hogy a nemzeti gárda csapatait különböző pontokra széthelyezte. Ez azonban nem járt sikerrel. A fővárosban, Managuában különleges biztonsági intézkedéseket vezetett be, s nagy meny- nviségű haditechnikát és katonaságot vont össze. Az FSLN partizánalakulatai közben az egész ország területén fokozzák harci akcióikat. A hírügynökségek szerint nemrégiben elfoglalták Chichigalpa városát, amely Managuától 138 kilométerre északnyugatra fekszik. A népi erők ugyanakkor ellenőrzésük alatt tartják a második legnagyobb nicaraguai várost, Leónt is. Súlyos ösz- szecsapásokra került sor az ország déli részében, a Costa Ri- ca-i határ övezetében. S ráadásul tegnap a fővárosban is megtámadtak a partizánok egy katonai szállítmányt, s nagy mennyiségű fegyvert ős lőszert Zsákmányoltak. Az FSLN sajtótitkára tegnap b panamai fővárosban nyilatkozatot tett közzé. Ebben felhívja az Egyesült Államok kormányát, hogy szüntesse meg a beavatkozást Nicaragua belügyeibe. A dokumentum tájékoztat arról, hogy amerikai repülőgépek fegyvert szállítanak a véres kezű rezsimnek. Ez teljes ellentétben áll azzal a hivatalos amerikai állítással, amely szerint megszüntették a Somozának nyújtott támogatást. Ugyancsak fegyverekkel támogatják a diktátorrezsimet Guatemala és Salvador reakciós' katonai kormányai is. A felsza- badítási front hasonló tartalmú levelet küldött az Egyesült Államok állandó ENSZ-képvise- lőjének, Andrew Youngnak is. A levél többek között leszögezi: „Nem kérjük az amerikai kormánytól, hogy szimpatizáljon velünk. Csak azt akarjuk, hogy végre szüntesse meg a nicaraguai nép gyilkosának nyújtott támogatást, a Nicaragua belügyeibe való beavatkozást.“ SALT-forduló (ČSTKj — Genfben tegnap megtartották a stratégiai tá- madúf egy verek (SALT) korlátozásáról folyó szovjet—amerikai megbeszélések újabb fordulóját. Ugyancsak genfi keltezésű hír, hogy a menetrendnek niegfelelően munkaszünet után ismét felújították a szovjet- amerikai—brit hármas tárgyalásokat az atomfegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról szóló szerződés kidolgozásáról. Párizsi villámlátogatás A brit kormányfő Párizsban (ČSTK) — Margaret Thatcher brit kormányfő új funkciójában első ízben látogatott Párizsba. Az alig egy hónapja beiktattot kormányfő Giscard d’Estaing francia elnökkel mindenekelőtt a Közös Piac gazdasági nehézségeiről folytatott eszmecserét. Tegnap az esti órákban Párizsból visszatért Londonba. EGYIPTOMOT SEMMI SEM ZAVARJA „Forró drót“ Kairó és Tel Aviv között (ČSTK) — Az egyiptomi vezetők már teljesen nyíltan hangoztatják, hogy a kapcsolatok mielőbbi normalizálására törekednek Izraellel. Ezt tanúsították Dajan izraeli külügyminiszter és Pierre Butrosz-Ghali egyiptomi külügyi államminiszter tárgyalásai is. Kairót a* SZADAT MÁR MEGFELEDKEZIK A PALESZTINOKRÓL Kínai fegyverek Egyiptomnak Kairó megállapodott Peking- gel kínai fegyverek szállításáról, jelentette be tegnap Isz- mailiában az egyiptomi hadsereg tagjai előtt elmondott beszédében Anvar Szadat elnök. Anélkül, hogy kitért volna a részletekre, nagy elégedettséggel nyilatkozott a maóista vezetés „megértéséről és önzetlen segítségéről“. Akkor, amikor az egész arab világ elutasítja Szadat külön- utas politikáját, amely sérti az egész térség lakosságának érdekeit, Kína csatlakozott az Egyesült Államokhoz, Nagy- Britanniához és Franciaországhoz, amelyek fegyvereket szállítanak Egyiptomnak. Céljuk olyannyira megerősíteni Egyiptom katonai erejét, hogy Egyiptom sikeresen teljesíthesse a térségben a csendőr szerepét, amelyet globális politikájának érdekében az Egyesült Államok szánt neki. Szadat elnök egy további fontos kérdéssel, a palesztinok problémájával is foglalkozott. Noha, az utolsó időben egyre hangoztatta, hogy a palesztin nép jogait védelmezi, kijelentette, hogy az ún. palesztin autonómiáról folyó egyiptomi—izraeli megbeszélések következő fordulójában nem veti fel a palesztinok önrendelkezési jogának követelését. Mint mondotta, csak „helyes útra akarja vezetni“ a palesztinokat és majd később maguk dönthetnek a saját sorsukról. Ezzel bebizonyította, hogy a legcsekélyebb mértékben sem gondol komolyában szembeszállni Tel Aviv álláspontjával, amelyet már néhány hónapja többé-ke- vésbé készségesen támogat, alávetve magát az izraeli diktátumnak. sem zavarja, hogy Izrael napirenden gyilkolja a palesztin menekülteket Dél-Libanonban, és újabb félkatonai települések építését tervezi a Jordán nyugati partján. Sőt, Szadat elnök éppen ellenkezőleg a Dajannal folytatott megbeszéléseket követően hangsúlyozta, nem lát okot arra, miért ne építhetnének ki Izraellel jó és normális kapcsolatokat. Egy kairói szóvivő a megbeszélést kommentálva hozzáfűzte, hogy a két ország kapcsolatainak normalizálása jó úton halad. Dajan kairói látogatásának elsőrendű célja az, hogy részletekig megegyezzenek a két ország határainak megnyitásában. Az izraeli fél közben azt követeli Egyiptomtól, hogy teljesen nyissa meg határait és engedélyezze az utazást mindenki számára. Egyiptom azonban a korlátozott határmegnyitás híve, mivel tart egy esetleges izraeli turistainváziótól. E kairói követelés mögött azonban bizonyos tanácstalanság húzódik meg, hiszen olyan ország előtt nyitja meg határait, amely még egyiptomi területek jelentős részét tartja megszállás alatt. Amint azt Kairóban közölték, a gyors normalizálás jele, hogy mielőbb „forró drótot“ létesítenek a két ország külügyminisztériuma között. Választások Olaszországban Bevált Pertini jóslata? Pertini olas.z köztársasági el nők nem volt messze az igaz-. Ságtól, amikor nem sokká 1 n parlamenti választások befejezése előtt kijelentette: „Nincs kizárva, hogy a nehéz helyzetből még nehezebb helyzetbe kerülünk.'1 A választási eredmények ugyanis ezt engedik sejtetni. Nem oldották meg a bt» nyolult helyzetet, sőt talán még jobban kiéleződött a belpolitikai válság Itáliában. Miért került sor tíz éven belül immár harmadszor idő előtti parlamenti választásokra Olaszországban? Tekintsünk vissza 1976-ra, a legutóbbi vá lasztásokra. A KP akkor nagy arányban gyarapította szavaza tai számát, megerősödött. Az olasz kommunisták elhatározták, hogy a demokrácia megőrzése és a belpolitikai helyzete stabilizálása érdekében tanúi gatják a kereszténydemokrata kormányt a parlamenti többségen belül. Öt párt, köztük az OKP Is közös kormányprogramot hagyott jóvá, amelynek következetes megvalósítása mérsékelhette volna az egyre csúcsosodó problémákat: a munkanélküliséget, az inflációt, s a sosem látott méreteket öltő terrorizmus ellen is talált volna orvosságot. De a kereszténydemokrata párt ha- lasztgatta, szabotálta az új törvényeket, tulajdoniképpen megakadályozva ezzel a közös kormányprogram megvalósítását. A kommunista párt nem vállal hatott többé felelősséget a kormány politikájáért: kilépett a parlamenti többségből. Ezek után újabb parlamenti válasz tásokat kellett kiírni. Naponta beszámolunk olasz országi terrorakciókról, amelyek mind a kereszténydemokrata párt, mind a KP ellen is irányultak. Növekszik a munkanélküliség, az árak emelked nek — egyszóval: a bizonytalanság jellemző Olaszország életére. Ezek után milyen érzéseikkel, reményekkel léphettek az urnák elé az olasz választóik, hogy megválasszák a képvise lőház 630 és a szenátus 315 tagját? Vessünk egy pillantást a tegnap kora reggel nyilvánosságra hozott végeredményre, s ebből levonhatunk néhány következtetést. Megállapíthatjuk, hogv nőtt a 'közömbösség a választó sok iránt: a 42 millió szavazásra jogosultnak csak a 90,1 szá- zaléka adta le voksát, az 1976-os 93,1 százalékkal szemben. íme a választások részletes végeredménye: A képviselőházi választás - kon a kereszténydemokrata párt a szavazatok 38,3 százaié kát kapta, így 262 helyhez ju tott, a kommunista párt a szavazatok 30,4 százalékát szerez1979. VI. 6. H árman kopogtattak, s közülük egy már beengedtetett. Vagyis: a múlt héten Athénban aláírták a Közös Piachoz való görög csatlakozás okmányait. A inásik két vetély- társ — Portugália és Spanyol- ország — egyelőre kintrekedt, de bizonyára nem sokáig lesz csupán külső szemlélődő. A görögök alig három éve jelezték csatlakozási szándékukat, majd sorrendben a spanyolok és portugálok követték példájukat. A jelöltek — bárhogy is próbálták leplezni — féltékenységgel figyelték, kit szemel ki Brüsszel elsőként. A Közös Piac központjában akkor ugyancsak ridegen fogadták mindhárom jelentkezési ívet, s ebből a bekéredzkedők sejthették, csak hosszas huzavonák árán bocsáttatnak be. A ki- lencek tartózkodása indokolt volt, hiszen tudták, ki mit hozna magával a közös konyhára. Görögország elmaradott ipart, munkanélküliséget, mezőgazda- sági konkurrenciát, Spanyolország az utóbbit hatványozottan, sőt Portugália mindezt megtetézné kétszámjegyű inflációval és örökös kormányválsággal. S hogy ez a dicstelen lista korántsem a legjobb ajánlólevél, Athénban, Madridban és Lisszabonban is egyaránt tudták. Éppen ezért a belépni szándékozók minden alkalmat megragadtak annak hangsúlyozására, nem azért társulnának, mert többet kérnének, mint amennyi viszonzására képesek. Az ígéretekben aligha hittek Brüsszelben, de végül is nem a szép szavak győzték meg őket, hanem egyes események átértékelésre késztették a „kilen- ceket“. után a sorrend nem volt vitás: első Görögország, méghozzá mielőbb. Valóban történelmi nap-e a görögök életében az aláírás dátuma, ahogy azt az ünnepélyes aláíráskor Karamanlisz kormányfő mondotta? Ez leginkább annak ismeretében dönthető el, ha tudjuk, mit kap és A GÖRÖG CSATLAKOZÁS MARGÔJÄRA Újonc a Közös Piacban Nem titok, "a Közös Piacot rendkívül kellemetlenül érintette, hogy Iránban megbukott a Nyugat-barát rezsim, Szaúd- Arábia nem csatlakozott a különalkusok támogatóihoz, megnőtt a Közel-Kelet stratégiai fontossága a kiújult olajláz miatt. Mindez elég volt ahhoz, hogy a közöspiaci stratégák elővegyék térképeiket és megmozgassák fantáziájukat. Végül is arra jöttek rá, okosabb, ha felhagynak a rosszallással, sőt, az adott helyzetben még szerencsésnek mondhatják magukat, hogy a legjobbkor jött a három önként ajánlkozó és így nincs is szükség rábeszélésre, vagy keményebb eszközök bevetésére. Görögország Ázsia kapujában nyilván jól pótolná Iránt és csak egy ugrás innen a Közel-Kelet. Ezekmilyen árat fizet a tagságért. Az már nyilvánvaló, hogy először csak kezdőként veszik számba, hiszen nem lesz azonnal teljesjogú tag, mert ötéves átmeneti időszakban egyeztek meg. Ez annyit jelent, hogy 1986-ig a kilenc tagország árui vámmentesen áraszthatják el Görögországot, míg a görög árukkal szemben a tagországok csak öt év után szüntetik meg a vámkorlátokat. A nagytőke tehát ezalatt szinte gátlástalanul eláraszthatja Hellaszt, míg a görög konkurrencia szinte halálra lesz ítélve. Távlatilag várható, hogy a teljes jogú tagság elnyeréséig nemhogy felemelkedik, hanem Görögország a közösség legszegényebb láncszeme lesz. Tehát Brüsszel nyilvánvalóan jól járt. Nem kell annyira mélyre nyúlnia a pénztárcájába, mert öt év alatt bőven kiaknázzák a kialkudott egyoldalú előnyöket. Ez a magatartás a legjellemzőbb az egész nyugat-európai integráció lényegére, a jószándék teljes hiányára. Dehát elvégre nem is várhattuk a „nye- reségoríentáltságú nagytőkések klubjától“ (ahogy a Közös Piacot Georges Marchais, az FKP főtitkára nevezte), hogy őszinte segítségvágyból gyarapítják a tagállamok sorát. A Görögországgal kapcsolatos stratégiai elvárások nyilván beválnak. Brüsszelben sem titkolják, hogy a közös-piaci tagságtól már csak egy lépés a NATO-tagság, és azt sem rejtik' véka alá, hogy mindenképp vissza akarják téríteni a görögöket a katonai tömbbe. A Ka- ramanlisz-kormány hatalma megóvása érdekében nyilván fokozatosan hajlandó beadni derekát. Felmerült a görög csatlakozással kapcsolatban az a kérdés, vajon az esetleges görög csalódások nem ábrándítják-e ki a két várakozó ibériai országot. Nyilván már ők sem visszakoznak, remélve, akkor majd kinyílik a brüsszeli pénztárca. Elvégre itt is a stratégiai megfontolás a döntő: a Földközi-tenger létfontosságú bajárata, a Gibraltári szoros. P. VONYIK ERZSÉBET te meg, ami 201 mandátumot jelent. Az Olasz Szocialista Pártra a szavazók 9,8 százaléka adta le voksát, ami 62 mandátumnak felel meg. Az Olasz Újfasiszta Szociális Mozgalom a szavaza tok 5,3 százalékát szerezte meg. Az Olasz Szociáldemokrata Párt 20 mandátumot szerzett, mivel a szavazatok 3.8 százaléka lett az övék. Az Olasz Republikánus Párt 3 százalékával 16 mandátummal lesz jelen a képviselőházban. A szenátusi választások is tulajdonképpen a képviselőházé- lioz hasonló erőviszonyokat tükröznek. A kereszténydemokrata párt a szavazatok 38,3 százalékát, — 138 helyet szerzett a szenátusban. A kommunista párt 31,5 százalékos eredményével 109 hellyel képviseli magát a szenátusban. A szavazatok 10,4 százalékát kapta a szocialista párt (32 hely), az Olasz Üjfasiszta Szociális Mozgalom 5,7, a szociáldemokrata párt pedig 4,2 százalékot szerzett, a republikánus párt 3,4 százalékot. A kereszténydemokrata párt a megjósolt nagy előretörés helvett valamivel kevesebb szavazatot kapott mint 1976-ban. A KP viszont nem vesztett annyi szavazatot, mint az előrejelzéseik mutatták. Tény azonban, hogy az OKP-ra leadott szavaza tok száma .1948 óta először csökkent. Az Olasz Szocialista Párt reményei sem teljesedtek t»e, csak minimálisan növekedett a rájuk leadott voksok száma. Meglepetésnek számít azonban, hogy a szélsőséges radikális pártok előretörtek, megerősödtek. Mint azt Enricue Berlinguer mondotta a választási eredmények nyilvánosságra hozatala után, a pártot igen érzékenyen érinti a veszteség. Ez többféleképpen magyarázható. Az 1976-os nagy előretöréskor a KP-re adták szavazatukat azoik is, akik korábban más pártokra szavaztak, remélve, hogy így megoldódnak a már említett problémák. Az OKP igyekezett is mindent megtenni ezért, de a kereszténydemokraták figyelmen kívül hagyták a kommunisták javaslatait, nem voltak hajlandók együttműködni vele. Miután a kereszténydemokrata párt megerősödött, rendezte sorait, nem folytatta a Moro által megkezdett irányvonalat: hallani sem akart ar-> ról, hogy a KP esetleg minisz-1 téri tárcához jusson. További fontos tényezőkként említhetjük, hogy a választási kampány során a jobboldali pártok a rágalmaktól sem riadtak vissza: azt állították, hogy a terrorakciók, a „vörös brigádok“ ténykedése mögött a KP áll. S nem szabad azt hinni, hogy ez nőm volt hatással első- sorl>an a politikailag képzetlen tömegekre. Ehhez hozzávehet- jük, hogy a KDP-t is érték súlyos terrortámadások, s az egyszerű ember sajnálkozásból, együttérzésből inkább rájuk szavazott. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hivők hatalmas tömegét sem, hiszen Olaszországról beszélünk, s ha még a Szentszék is felemeli szavát, ha arra biztatja a hivőket, hogy ne a bal oldalra szavazzanak, akkor igen nagvra nő a KP ellen szavazóik száma Mindezek ellenére a kommunista párt Itália második legnagyobb politikai ereje marad, hatalmas tömegeket egyesít, az orszáe demokratikus erőinek vezetője. PAPUCSEK GERGELY „ALAPOS” INDOK Haladék a háborús bűnösnek (ČSTK) — A rotterdami bí róság bizonytalan időre elhalasztotta Pieter Menten milliomos, háborús bűnös letartóztatását. Mint ismeretes, a nemzetközi tiltakozás nyomására ez a bíróság arra kényszerült, hogy felújítsa a bírósági eljárást a volt SS-tiszt ellen. A halasztást Menten állítólagos „rossz egészségi állapotával“ indokolták. Amíg a perújrafelvétel dátu* mát nem tűzik ki, a háborús bűnös luxusvillájában, úgymond, „házifogságban“ él.
