Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-01 / 127. szám, péntek
A merengő ember Emlékezés a Szlovák Tanácsköztársaság Forradalmi Kormár»YZÓtanácsa elnökére Mély, merengő szemű volt, csendes, zárkózott természetű. így őrizték meg emlékezetükben a kortársai. A férfi, akiről szó van, Antonín Janou* šek, a Szlovák Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának elnöke. Az az ember, aki 1919. június 16-án Prešovban kihirdette a Szlovák Tanácsköztársaságot, s annak hozományként a proletárdiktatúra programját adta: földre tiporni a nagytőkét, szétverni a kapitalista államrendet, s annak romjain — a munkások, a kisparasztok és a ka- tonák millióinak támogatásával — Jelépíteni a szocialista államot.“ Az osztályharc programjában az internacionalizmus gondolatát is megfogalmazta: „Szövetségesek vagyunk a magyarokkal, a németekkel, a cse- hekkel, valamennyien kommunista proletárok vagyunk. Minden polgár a legnagyobb szabadságot élvezi, minden nemzetnek egyenlőek a jogai, nincsenek elnyomottak, új nagyhatalom uralkodik u proletariá tus." lanoušek politikai tevékenységéről ma terjedelmes anyag all rendelkezésünkre. Az e forradalmárról ismert történeti tényeket fia, Pravoslav Janoušek alezredes egészítette ki az idén májusban Prešovban lezajlott ideológiai konferencián, amelyre a Tanácsköztársaság megalakulásának 60. évfordulója alkalmából került sor. Visszaemlékezéseiben elmondta, hogy apja gyakran váltogatta munkahelyét, ugyanis mindig ott volt, ahol valami történt. De a család is megértette, minden a proletariátus harcának győzelméért történik, a letg- elnyomottabb osztály politikai jogainak megszerzéséért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom Janoušeket a kiadón! Poldy Müvek munkásai között érte. Feszülten figyelte az eseményeket, az önálló Csehszlovákia megalakulását. Csakhamar rájött, milyen az új állam politikai jellege, és harcba szólította a dolgozókat: „A munkásoknak kezükbe kell ragadniuk a hatalmat.* Janoušeket politikai ténykedése miatt a kapitalisták elbocsátották állásából. A fiatal, tettre kész forradalmárra felfigyeltek a magyar elvtársak, és Kun Béla javaslatára Budapestre hívták dolgozni. Ö szervezte meg és vezette a Magyarországon dolgozó szlovák proletárok egyesületét, amely később a fiatal Kommunisták Magyarországi Pártja leg- agilisabb nemzetközi részlege lett. A családot abban az időben az anyósa vette magához. Janoušek csak ritkán látogatott haza, inkább a felesége járt Budapestre. Az itthon tartózkodás ugyanis nem volt számára valami túl biztonságos A feleséget — aki csehországi illegális össszekötő — a rendőrség elfogta és börtönbe vetette. Az árván maradt gyerekekét a Zápotocký család vette oltalmába. Antonín Janoušek jó szónok és politikai dolgozó volt, s amellett jó újságíró is. Rendszeresen írt a Budapesten megjelenő munkásújságokba. A Tanácsköztársaság bukása után Janoušeket bebörtönözték. Életjelet csupán 1920-ban kapott róla a család — ekkor állították őt bíróság elé. A szovjet kormánynak sikerült a magyar kormánnyal egyezséget kötnie a bebörtönzött munkások és a hadifogságba esett magyar arisztokrata tisztek cséréjéről. Janoušek a Szovjetunióba ment, de Csehszlovákia területén újra elfogták. Kiszabadítása csak később sikerült, ismét a szovjet kormány közbenjárására és a munkásság tiltakozó mozgalmainak hatására. A Szovjetunióban Cse- bokszar városka biztosa lett. Itt végzett politikai-szervező munkájának emlékét ma a róla elnevezett utca őrzi. Arról, ki is volt tulajdonképpen Antonín Janoušek, a csuvas nép csak a II. világháború után szerzett tudomást, amikor egy csuvas újságíró földolgozta élettörténetét. Azt a munkát, amelyet itthon nem végezhetett el, a Szovjetunióban bontakoztatta ki. Janoušek nem érte meg Csehszlovákia felújítását a II. világháború után. 1941. augusztus 30-án Moszkvában meghalt. A Szlovák Tanácsköztársaság megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett konferencián hangzott el Pavol Kanisnak, az SZLKP KB Marxista—Leninista Intézete dolgozójának A Szlovák Tanácsköztársaság szerepe a népi demokratikus és a szocialista Csehszlovákia hagyományaiban című beszámolója. A cikk ennek kivonata. Csehsziovakia Kommunista Pártja a proietárhatalom uralomra juttatásáért folytatott sokéves harcában a cseh és a szlovák nép gazdiig forradalmi hagyományaira épített. Dolgo- zo népünk 1948-as februári győzelme megteremtette a feltételeket a nemzeti történelem marxista—leninista értékelésére. A fiatal cseh és szlovák^ történetírás az első időszakban a CSKP vezette forradalmi harc felkutatására összpontosult, valamint annak az útnak az értékelésére, amely az új típusú párt megalakulásához vezetett. A Szlovák Tanács- köztársaság ugyan nem tartozott ennek az útnak a mérföldkövei közé, viszont forradalmi jellegét tekintve csupán idő kérdése volt, mikor válik a komplex kutatás tárgyává és szabják ki helyét Csehszlovákia történelmében. Népünk a Szlovák Tanácsköztársasággal a szlovák munkásmozgalom története kitűnő Ismerőjének, Miloš Gosiorovskýnák a műveiből ismerkedett meg, de leginkább a Szlovákiai szovjetek címfl tanulmányából. Számos más munka is segített szétfosz- latni a burzsoá legendákat, fejleszteni a Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi hagyományait, és népünk legjelentősebb forradalmi hagyományai közé sorolni. Ugyan az ötvenes években lezajlott viták rámutattak e jelentős esemény összetett voltára és ellentmondásaira, de történetírásunk megegyezett abban, hogy a Szlovák Tanács- köztársaság forradalmi hagyományaink jelentős forrása. Eddig ugyan nem lett a nemzeti tudat részévé, de éppen ezért meg kell teremtenünk a hagyományait, fejlesztenünk és ápolnunk kell őket. A Szlovák Tanácsköztársaság hagyományainak megteremtésében döntő volt a 40. évforduló, megünneplésének nagy figyelmet szenteltek legfelsőbb pártszerveink. A pártszervek ilyen bozzállása szilárd alapot teremtett e forradalmi kor hagyományainak ápolásához. A következő években a Szlovák Tanácsköztársaság bekerült lakosságunk politikai tudatába. Ebben nagyon sokat segített a presovi Szlovák Tanácsköztársaság Múzeum is. A Szlovák Tanácsköztársaság hagyományainak ápolásában nagyon fontos szerepet játszottak az ötvenedik évforduló ünnepségei is. Prešov városát Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki, emléktáblát lepleztek le, a Múzeumban pedig új kiállítás nyílt. A kerületi, a járási és a vásrosi pártszervek és állami szervek ünnepi ülést tartottak. Az ünnepsó- ' geken Peter Colotka, a CSKP KB Elnöksége tagja, u szlovák kormány elnöke vezetésével párt- és állami küldöttség vett részt. Colotka elvtárs beszámolója s főleg azok a szavai, amelyek szerint a CSKP öntudatosan magáénak vallja a Tanácsköztársaság örökségét és üzenetét, nagy jelentőségűek voltak a Tanácsköztársaság osztályszempontú értelmezése tekintetében. A Szlovák Tanácsköztársaság jelentőségét a proletár forradalmak időszakának — amely az Októberi Forradalommal kezdődött — történetéhez való hozzátartozása határozza meg. A Szlovák Tanácsköztársaság, csakúgy, mint a szocialista Csehszlovákia múltja és jelene, része a világban lezajló forradalmi fo• lyamatnak, az emberiség kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetének. Az e folyamathoz való tartozás, a hatalom hasonló lényege és a társadalmi forradalmi ideálok szervesen egybekötik a szocialista jelent és a Tanácsköztársaság időszakát. Éppen ezért a Szlovák Tanácsköztársaság teljes joggal lett szerves részévé forradalmi hagyományaink gazdag forrásának, amelyeket a CSKP öntudatosan teremtett meg. Legyőzhetetlen ideálok A Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi üzenete Az alábbiakban közölt beszélgetést Viliam Plevza elvtárssal, a Szlovák és a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagjával, az SZLKP KB Marxista—Leninista Intézetének igazgatójával a két héttel ezelőtt Prešovban lezajlott Ideológiai konferencián készítettük. ■ Közvetlenül a konferencia lezajlása után Ön az újságíróknak elmondott értékelésében leszögezte, hogy ez nagyon fontos elméleti, politikai és ideológiai esemény volt, amely kibővítette a Szlovák Tanács- köztársasággal kapcsolatos eddigi ismereteinket, és egyúttal elutasította a tíz évvel ezelőtti időszakból származó deformációkat. Ezt a gondolatot bővebben is kifejtené? — A kutatás és a tudományos megismerés eredményei elvben elvetették a Szlovák Tanácsköztársasággal kapcsolatos deformált nézeteket, amelyeket történetírásunk tíz évvel ezelőtti jobboldali képviselői terjesztettek. Ezek be akarták bizonyítani, hogy a proletárdiktatúra uralomra juttatásáért végbement első kísérlet valamiféle szervetlen elem volt Csehszlovákia politikai történelmében. Igaz, a mi fő küldetésünk nem az, hogy polemizáljunk az ilyen tudománytalan állásfoglalásokkal. A konferencián arra törekedtünk, hogy a mai, tudományosan alátámasztott nézeteket ismertessük. Mert a Szlovák Tanácsköztársaságnak pontosan kijelölt helye van az Októberi Forradalom utáni fejlődésünk forradalmi időszakában. ■ Beszámolójában Ön hangsúlyozta, hogy a cseh és a szlovák nemzet közös államrendszerben óhajt élni. Erre a csehországi kegyetlen három évszázados szociális és nemzetiségi elnyomás után került sor, a szlovákok ezeréves nemzeti nyomora elnyomása után. Ön elmondta, hogy az önálló Csehszlovákia megalakítása. volt az egyedüli lehetősége a csehek és a szlovákok további sorsa megoldásának. — Igen, ez a legfontosabb történelmi jelentőségű tény. Ez azonban semmiképpen sem csökkenti a Szlovák Tanácsköztársaság jelentőségét. Nem lehet ugyanis megkerülni azt a tényt, hogy nagyon összetett történelmi feltételek közepette jött létre, a magyar Vörös Hadsereg Szlovákiába érkezése utáni forradalmi törekvések eredményeként. A Tanácsköztársaság — mint már említettem — különleges jelenség volt. Nekünk, marxistáknak — írta Lenin — minden erőnkből arra kell törekednünk, hogy a tényeket tudományosan tanulmányozzuk, amelyek politikánk alapját képezik. Ez teljes mértékben érvényes a Tanácsköztársaság értékelésének módszereire is, jelentőségének helyes értelmezésére, üzenetére és helyére Csehszlovákia történelmében. A bonyolult forradalmi és még nacio- nális problémákkal is vegyített fejlődés Közép-Európában az 1918—1919- es években bizonyította annak a lenini gondolatnak az érvényét, hogy a történelemnek, s főleg a forradalmak történetének mindig gazdagabb a tartalmuk, mindig tarkábbak, sokoldalúbbak és élőbbek, mint azt a legjobb pártok, a leghaladóbb osztályok legöntudatosabb élcsapatai elképzelik A döntő az a történelmi tény, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság hiányosságai és hibái (főleg a parasztkérdés megoldását tekintve) miatt ugyan nem váltott ki a cseh és a szlovák nép körében olyan visszhangot, amilyennel megalapítói számoltak, de a Magyar Tanácsköztársaság oldalán a Nagy Október üzenetéhez csatlakozott. A társadalom mély szociális átalakulásainak megvalósításával hazánkban első ízben kezdték meg a szocializmus eszméinek a megvalósítását. ■ E forradalmi időszak kutatásában részt vesznek szovjet es magyar történészek is. Milyen a mi történészeink együttműködése a szovjet és a magyar tudományos dolgozókkal? — Az első világháború utáni forradalmi időszak felkutatásában létrejött együttműködés nagyon intenzív. Megemlíteném, hogy a Szlovák Ta-. nácsköztársaságról a történészek vegyes bizottságának az ülésén is szA volt. A magyar kollégákkal együttműködve kiadtuk azt a dokumentumgyűjteményt, amely a Szlovák és a Magyar Tanácsköztársaság anyagait tartalmazza. Ennek a témakörnek nagy figyelmet szentelünk a kölcsönös találkozásainkon. Ehhez a témakörhöz kapcsolódik a magyar és jt szlovák forradalmi mozgalom doku* mentumainak a kiadása, amelyet *« jövő évre tervezünk. II Melyek azok az erkölcsi-politikai tulajdonságok, amelyeket Ön mint történész a legjobban tisztel az akkori események résztvevőiben? — Elsősorban azt a bátorságot, amellyel megkísérelték egy szociálisan igazságos társadalom eszméinek a megvalósítását Szovjet—Oroszország példája nyomán. Még akkor is, amikor a párizsi egyezmény nyomá sára elhagyták Csehszlovákia területét, még akkor is hittek a mielőbbi visszatérésben. Mélyen meg voltak győződve, hogy a szociajlizmus nagy eszméi legyőzhetetlenek. ■ A konferencia eredményei jó szolgálatot tehetnek e történelmi időszak offenzív propagandájának a megvilágításában. Milyen formában áll majd ez az újságírók és a propagandisták rendelkezésére? — Egy önálló gyűjtemény formájában, amelyet az SZLKP KB Marxista—Leninista Intézete készít elő. Első Ián nsk lenni Ezen a címen adott ki gyűjteményt a presovi Szlovák Tanácsköztársaság Múzeuma e jelentős esemény 60. évfordulójára. A könyv korabeli fotókkal és sajtódokumentumokkal gazdagon illusztrált. Jelentős részt szenteltek a forradalmi események közvetlen résztvevői emlékezéseinek. E résztvevők egyike, Imrich Kozi- ner, a rimaszombati (Rimavská Sobota) városi direktórium tágja így emlékezik: — A munkástanács a program szerint hetente háromszor értekezett, de ha a szükség úgy kívánta, naponta is. Az ülések a késő esti órákba is elhúzódtak, s a lakosság a téren várakozott a legújabb hadieseményekről érkezett hírekre. Ezek ismertetése után az éjjeli csöndet az Internacionáüé hangjai törték meg. Folyóiratot is adtunk ki itt, Rimaszombatban, a Gömöri Vörös Újságot. Ebben jelentek meg a népi kormány intézkedései, ennek hasábjain ismertettük a bel- és külpolitikai helyzetet, adtuk ki a direktórium és a munkástanács tevékenységével kapcsolatos híreket. Kilenc szám jelent meg, ebből hat rendes és három külön kiadásban. Az említett könyvvel a Szlovák Tanácsköztársaság Múzeumának dolgozói jelentősen hozzájárultak az 1919- es év hatalmas kelet-szlovákiai forradalmi fellendülésének mélyebb megvilágításához. Ax oldalt' összeállította: BLAŽENA SCHENKOVA 1979. VI. 1. Antonín Janoušek, a Szlovák Tanács- köztársaság Forradalmi Kormányzó- tanácsának elnöke (Archívumi felvétel)
