Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1979-06-29 / 151. szám, péntek

Kiérdemelték a bizalmat A szocialista munkabrigádok nevelő hatása 0 Lelkesedéssel teljesített különmüsza- kok @ A jól végzett munka és a politikai elkötelezettség elismerése A füleki Fiľakovo KOVOS- MALT nemzeti vállalat kereske­delmi osztályának pártalapszer- vezetében jelenleg alig har­mincnyolc év a kommunisták átlagos életkora. A kereske­delmi osztályt képező anyag- beszerző, csomagoló, szállító, és áruértékesítő részlegen te­hát főleg fiatal elvtársak fej­teinek ki politikai tevékenysé­get. Az ottani kommunisták mégis elsődleges feladatuknak tekintik, hogy rendszeresen új tagjelöltek — elsősorban fiatal dolgozók — felvételével erősít­sék, növeljék alapszervezetük akcióképességét. Fokozott gon­dot fordítanak arra is, hogy mind szélesebb körű politikai és szakmai ismeretekkel, ta­pasztalatokkal rendelkezzenek a felvételre kiválasztott fiata­lok. Évente legalább négy'öt ilyen dolgozónak adják át a tagjelölti igazolványt. A kereskedelmi osztály kom­munistáinak két évvel ezelőtti februári gyűléséin két tagjelölt felvételének javaslatát vitatták meg. Akkor Edita Kožuchová tervelőadónak és Lakatos Ti­bornak, a járműjavító és -kar­bantartó műhely kiváló szak­emberének egyhangú szavazás­sal előlegezték a megtisztelő bizalmat. Ottjártiarnkor őket kérdeztem munkájukról, ta­pasztalataikról. — Neon sokkal azután, hogy beléptem a gyárba, felvettek a Gagar in-brigádba — kezdte beszélgetésünket Edita Kožu­chová. — Ezt a bronzjelvényes szocialista munkabrigádot Ire­na Palkovičová vezeti, aki ma­ga is párttag. Már az első na­pokban meggyőződtem arról, hogy a brigádban jó a közös- ségi szellem, formalitásrnentes, baráti az emberek kapcsolata. Mivel irodában dolgoztam, a napi munkatervek készítése volt a feladatom, a brigád tagok engem bíztak meg a tevékeny­ségükről szóló jegyzőkönyvek készítésével, valamint a faliúj- ság szerkesztésével. Jólesett, hogy ennyire megbíznak ben­nem. A gyárban sohasem marad figyelmen kívül a szocialista munkabrigádok tevékenysége. Számon tartják és rendszere­sen értékelik a brigádtagok munkáját is. — Egy alkalommal Irena Palkoviöová és a közvetlen fő nöiköm, Vass Nándor elvtárs, a la pszerv ezetünk pártbizottsági tagja azzal fordultak hozzám, hogy szerintük a pártban len­ne a helyem. Meglepődtem, mert nem számítottam ilyen nagy elismerésre. A férjem ak­kor már párt tagjelölt volt. ö is úgy vélekedett, hogy a helyes utat választom. Edita Kožuchová: — Jólesett, hogy ennyire ffiegbíznak ben­A part tagjelöltek nevelésé­ben különösen fontos szerepe van a konkrét megbízatásnak. Ezek teljesítését a füleki gyár­ban nemi csak a kommunisták, hanem a pártonkívüli munka­társak is figyelemmel kísérhe­tek, ellenőrizhetik, értékelhetik, így ösztönző halasa is van a példamutató munkavégzésnek, a többlet feladat ok teljesítésé­nek. INCHEBA 7 $ BiO¥ETA Ä MEZŐGAZDASÁG SZOLGÁLATÁBAN t!?79. VI. 29. Az állatgyógyászat magas színvonaláról ad hű képet a nitrai Bioveta nemzeti vállalat készítményeinek kiállítása a Téli Stadionban elhelyezett tár­lók egyikében. A kiállítás ezen­kívül megismerteti a nagy nyil­vánosságot oz idén 25 éves vállrtlat sokrétű tevékenységé­vel, melynek korszerű mező­gazdaságunk látja hasznát. A tárlóban anyjához simuló kisosikót, kicsinyeit szoptato anyakocát, hegyoldalban lege­lésző nyájat ábrázoló képek alatt sokféle vakcina, szérum, gyógyszer sorakozik. Ezek kö­zött újdonságnak számit a ser- tésorbánc elinni Wrukol, és a baromfipestis elleni Purakol ol­tóanyag. A kiállítási részlegen olvasható feliratokból arról ér­tesülhetnek a látogatók, hogy a már említett készítményeken kívül vérszármazékokat, speciá­lis gyógyhatású ásványi só-, és vitaminkészítményeket, takar- mátiykeverék adalékokat, kü­lönböző serkentő anyagokat, takarmány konzerváló szereket is készítenek. Mindegyikből több fajtát. Oltóanyagból a legtöbbet. Nem csoda, hiszen az állatgyó­gyászatban a megelőzésen van a hangsúly, s az állatokat olyan fertőző betegségek fenyegetik, mint a TBC, a brucellózis, a száj- és körömfájás, szalmone- lózis, sertésbénulás, Aujerszky- féle betegség, himlő, fertőző májgyulladás, s még számtalan veszélyes kór, amely közül ha egy is felütné a fejét, annak beláthatatlan következményei lennének. Az oltóanyagok hat­hatós fegyverek a betegségek megelőzésében, a gyógyszerek pedig a nem fertőző betegsé­gek gyógyításában. A Bioveta egyél) termékei, mint amilyen a vitamin és ásványisó készít­mények, növelik az állatok el- lenállóképessegét, a takarmány­kiegészítők pedig termelékeny­ségüket növelik. A korszerű ál­lattenyésztés ma már elképzel­hetetlen azok nélkül a készít­mények nélkül, melyeket a Bioveta nemzeti vállalat gyárt. S akkor még nem szóltunk a Bioveta legújabb slágeréről, a Baktinokul takarmánykonzer­váló készítményről, melyre jog­gal büszkék. A tavaly ősszel kipróbált szer jól bevált, a ve­le tartósított silóból kitűnő ta­karmány lett. További előnye: nincs káros mellékhatása. Szá­rított állapotban kerül forga­lomba. A benne levő baktériu­mok a száraz közegben is él­nek, s a medve téli álmához hasonló nyugalmi állapotban vannak. Használat elölt a ké­szítményt vízbe teszik, revita- lizáló anyagot kevernek hozzá, amitől a baktériumok felébred­nek, a silóban elszaporodnak, és tejsavas erjedést idéznek elő. Peter Kováč, a Bioveta tudo­mányos munkatársa — akitől a fentieket megtudtam — azt is elmondotta, hogy Szlovákiá­ban évente körülbelül hét mil­lió tonna silót készítenek a me­zőgazdasági üzemek. Az idén ennek felét a Bioveta által gyártott Baktinokullal tartósít­ják. A jövőben annyi konzervá­ló szer előállítására töreksze­nek, hogy valamennyi egységes földmüvesszqvetkozet, állami gazdaság hozzájuthasson. KOVÁCS ELVIRA — Mint párttagjelölt több konkrét feladatot kaptam. Egy esetben SZISZ-tagokat kellett szereznem az ifjúsági alapszer­vezetbe. A ládajavítč műhely­ben segédmunkásként dolgozott akkor Vass Magda, akit mind­annyian szerény, csendes és nagyon szorgalmas fiatal dol­gozóként ismertünk meg. Be­szélgetés közben gyakran szó­ba hoztam a SZISZ-szervezet tevékenységét is. Bár nálunk nem konkrét feladata a párt- tagjelölteiknek, hogy bekapcso­lódjanak az ifjúsági szövetség munkájába, nrógis kötelessé­günknek tartjuk, és szívesein tesszük ezt. Vass -Magda is ked­vet kapott az ifjúsági mozga­lomban végzendő munkához. Ma már az alapszervezet aktív tagja. — A pártgyülések vitájában van-e súlyú a tagjelöltek fel­szólalásának? — Mindig lennei súlya, de sajnos, nállumk elég bátortala­nok a tagjelöltek ahhoz, hogy időnként szót kérjenek a gyű­léseken. Én magam sem va­gyok ez alól kivétel. Nem könnyű dolog negyven-ötven ember előtt beszélni a fontos dolgokról. Viszont mindenkép­pen változtatnunk kell ezen. Lakatos Tibort sokan isme­rek a gyárban. Huszonhárom éve dolgozik a szállítási rész­leg járműjavító és -karbantartó műhelyében. Ha t od m a g á v al gondolkodik a tehergépkocsik, a traktorok, a két gyári moz­dony és a személyautók üzem- képességéről. — A gyárban tanultam a szakmát — magyarázta. — Ké­sőbb többször hívtak máshová dolgozni. Nagyobb fizetést is ígértek, mégsem tudtam elmen­ni Kezdettől fogva nagyon jó kollektíva van a műhelyben. Szocialista munkabrigádot al­kotunk. Már megkaptuk a bronzjelvényt is. A vezetőnk, Mikusák József régi, sokat ta­pasztalt kommunista. Az egyik munkatársunk, Ješš István pe­dig ugyancsak a CSKP tagje­löltje. — Miben látszik meg, hogy kommunisták is dolgoznak a műhelyben? — Mindannyian arra törek­szünk, hogy senki se találjon hibát, kifogásolnivalót a mun- kánkban. Ha pedig sürgős ja­vításról van szó, nálunk a mű­szak végeztével sem szokás az órát nézni. A legutóbb például, amikor a gyár termeléséhez nélkülözhetetlen gépet jelentő mozdony romlott el, napi tizen­két órát is dolgoztunk. A hid­raulikus sebességváltó hibáso­don meg. Ehhez csak úgy le­het hozzáférni, ha kiszereljük a motort. Mivel régebbi gyárt­mányú mozdonyról van szó, nem nagyon l&het hozzá pót­alkatrészt szerezni. Szükség- megoldásként két régi sebes­ség vá 1 tó-.szék rén ybő 1 raktunk össze egy harmadikat. Kint, a szabad ég alatt dolgoztunk, még szerelőgödör sem állt a rendelkezésünkre. Egy hét múl­tán mégis elindult a mozdony. — Ha csak a munkaidőben dolgoztak tfolna, meddig tartott volna a javítás? — Legalább két hétig. — Arra törekszünk, hogy senkinek se kelljen tőlünk megkövetelni a többletmunkát — mondta erre Lakatos Tibor. — Szégyen lenne, ha nem mi mutatnánk jó példát. — Otthon mit szól a család, ha qyarkan műszak után is bent marad a gyárban? — A feleségem megértő asz- szony. Öt is úgy nevelték, mint engeun. Első a munka. Minden más csak ezután következik. Az év eleji energiagondok ná­lunk is lemaradást okoztak a termelésben. Később több sza­bad szombatot töltöttünk mun­kával a gyárban. Nem,sajnál­tuk a fáradságot. Az volt a fon­tos, hogy teljesítsük a tervet. Most már azt is elmondhatjuk, hogy pótoltuk a lemaradást, és a tervezett ütemben folyik a gyártás. A kereskedelmi osztály párt- alapszervezetének idei márciu­si taggyűlésén Edita Kožucho- wát és Lakatos Tibort felvették pártunk rendes tagjai sorába. LALO KAROLY H árom évtizede éppen, hogy Fábry Istvánt, A forrada­lom katonája című monográfia szerzőjét szülőfalujában egy Rozsnyó melletti kis községben megismertem. Érdekelt a be­széde, a magatartása, egész emberi mivolta. Akkor tudtam meg, hogy egy bányászcsalád fia, aki élete döntő szakaszá­ban a Nemzetközi Brigád tag­jaként két esztendeig spanyol földön fegyverrel a kezében küzdött a fasizmus ellen. Azóta számtalanszor találkoztam vele gyűléseken, összejöveteleken és fogadásokon. Sokszor válthat­tam vele baráti szót, és gyak­ran hallottam felszólalásait ünnepélyeken, a CSEMADOK Központi Bizottságának gyűlé­sein. Teljes emberi mivoltában, következetes kommunista ma ga tartásában azonban csak most ismertem meg igazán, ab­ból a kétszázoldalas önéletrajzi kötetéből, amely A forradalom katonája címmel nemrég jelent meg a Pravda kiadásában. — Könyve — őszintén be kell vallanom — nagy megle­petést szerzett. Az a tudatos, mélyen átérzett felelősség, amely a kötet minden lapját áthatja, adja most a tollat a kezembe és késztet arra, hogy felvázolt életútját érdeklődés­sel kövessem és benyomásai­mat papírra vessem. Hadd,, jegyezzem meg mind­járt elöljáróban, hogy elsősor­ban hallatlan emlékezőtehetsé­ge lepett meg, amely zsenge ifjúságától kezdve élete minden fontos mozzanatát elevenen és élethűen rögzíti. A lig pár esztendős, amikor kitört az első világhábo­rú. Dicséretére válik, hogy nem mai szemével, hanem gyerek- szemmel látja és érzi át a kort. Ezért hat meggyőzően minden emléke a háborúról, a Monar­chia összeomlását követő erje­désről, majd azokról az esemé­nyekről, amelyeik a memoár íróját tizenöt éves korában, 1926-ban kapcsolatba hozzák a munkásmozgalommal. Ez idő­ben kíséri Július Fučíkot kelet- szlovákiai riportútján, kommu­nista ifjúmunkásként plakáto­kat ragaszt, meghívásokat és újságokat kézbesít. 1928-ban a párt egyhetes tanfolyamra kül­di Diószegre, s ott Major Ist­ván és Steiner Gábor előadá­sait hallgatva kezdi megérteni az osztályharc jelentőségét, és kezdi felmérni a munkásosztály vezető szerepét. Fontos életállomás ez, mert ettől kezdve tisztában van az­zal, hogy felelősséggel kell él­nie, s a reá bízott feladatok­nak a legnehezebb körülmé­nyek között is eleget kell ten­nie. A fogsággal is hamar — 1931 telén — ismerkedik meg; bebörtönzésének oka: egy ille­gális nyomda vezetése, röpla­pok sokszorosítása. A nyomasz­tó emlékek sokasága közt akad ekkor egy derűt fakasztó, szí­nes folt is: Jóska bátyját elfog­ják a detektívek, de meglepően rövid kihallgatás után kényte­lenek bizonyítékok híján sza­badon bocsátani. Jóska ugyanis az előszobában ledobta egy székre kabátját a röplapokkal együtt, s így a kopók semmi terhelőt nem találtak nála. 1932 tavaszán besorozták tényleges katonai szolgálatra, és mint tüzér az észak-csehor­szági Jozefovba kerül Katonás­kodása idején sem hagyja ab­ba az illegális pártmunkát; az angyalbőr levetése után a mun­kanélküliség gondjai elten kell hadakoznia, majd újra a bíró­ság előtt áll. A vád: egy ide­gen hatalom, a Szovjetunió ügynöke. A rövid írás keretében há­nyatott ifjúkora minden érdekes mozzanatára nem hív­hatom fel az olvasó figyelmét. A lényeg az, hogy sem a bör­tön, sem az állandó üldöztetés nem tudja megtörni, de mintha akaratát megacélozná. Körül menyes, szinte kalandosnak mondható úton jut el turista­ként, Idegen névre kiállított út­levéllel francia földön át Spa­nyolországba, ahol — mint re­cenzióm elején említettem — •mint a Nemzetközi Brigád egy­szerű katonája, majd hadna­gya, fegyverrel a kezében har­col a terjeszkedő fasizmus el­len. A spanyol földön töltött két esztendő emlékeinek leírá­sa a monográfia legértékesebb és egyúttal legeredetibb része. Az évek folyamán az Új Szó hasábjain napvilágot láttak már egyes spanyolországi él­ményei, de így, kötetbe gyűjt­ve, teljesebb képet kapunk ró­luk. Fábry Istvántól az olvasó ne várjon irói remeklést, körülmé­nyesebb elemzéseiket társaitól, akikkel a harcok során megis­merkedett. Régi otthoni bará­tok mellett új barátok nevei villannak fel, megismer; Rajk Lászlót, majd Münnlch Feren­cet, aki a 11. nemzetközi dan­dár parancsnoka volt. Luigi Longo, a Nemzetközi Brigád közismert politikai biztosának beszéde fellelkesíti, kitartásra ösztökéli. Zalka Mátéval, a Huescánál hősi háláit hall le­gendás-hírű Lukács tábornok­kal harcai folyamán nem talál­kozott. A kötetben egyetlen meg­jegyzést nem találok, hogy két esztendei spanyol harcos élete során naplót vezetett volna, al­kalmasint csak kitűnő emléke­ző teli e t s ég é r e hagyatkozhatott. Életének minden fontot, — oly­kor kevésbé fontos — esemé­nyeire mégis pontosan emléke­zik, a városok és falvak neveit ugyanúgy nem felejti el. mint az emberekét, akik barát a: vol­tak vagy azokká Jetiek. F ábry István elsősorban a tények meggyőző erejé­vel, a hihet etlenü’ bőséges életanyag egyszerű, mindvégig pontos megjelenítésével hat az olvasóra. Hadd jegyezzem meg — amit az emlékirat nem em­lít —, hogy ez a kora ifjúsá­gától a haladás eszméinek el­kötelezett kommunista a fel- szabadulás után érdemeihez méltóan magas közéleti tiszt­ségeket töltött be, 1969— 70- ben a Szlovák Nemzetgyűlés képviselője, majd 1971-től nyugdíjaztatásig a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke volt. Az emlékirat szerzője nem vérbeli író. A kisebb hibákért, olykori nyelvtani botlásokért, helytelen mondatfűzésekért ezért nem annyira őt, mint in­kább a nyelvi lektort kell el­marasztalnom. Gondosabb szer kesztői-lektori munka emelte volna a vitathatatlanul fontot kötet értékét. EGRI Banská Bystrica, a felkelés városa gyorsan fejlődik. A va­ros peremén számos új üzem és vállalat épült, újabb lakó­negyedek házai emelkednek a magasba. A Közép-szlovákiai Építőipari Vállalat vízvezetéket épít a város új lakónegye­dében. (Felvétel: S. Petráš — CSTK) ttasi Lakatos Tibor: — Szégyen len­ne, hu nem mi mutatnánk jó példát a többieknek (A szerző felvételei) FÄBRY ISTVÁN EMLÉKIRATAI A FORRADALOM KATONÁJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents