Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-21 / 144. szám, csütörtök
Kérdő utat nem veszt HASZNOS PÁRBESZÉD $ A TUDOMÁNYOS VILÁGNÉZET HÍVEI # AZ IFJÚ ATEIS'fÁK KÖRÉNEK MUNKÁJA Aki nem akar idegen helyen eltévedni, annak kérdezösköd nie kel), azért figyelmeztetik a tapasztaltabbak az útra indu lókat a szólásmondás igazával. Kérdő utat nem veszt. Gyakran emlegeti ezt a szo- lásmondást Neizer László gél lei (Holice) pedagógus is, az ifjú ateisták körének vezetője. Főleg a fiatalok körében, mert fontosnak tartja, hogy még az úgynevezett kényes kérdésekre is helyes, tudományosan meg alapozott okfejtés nyofliún meggyőző válaszokat kapjanak. — A szellemi érés íveiben nagy szükség van erre — hang súlyozza. — Az elvárások es a valóság, az óhajok és a lehető ségek megismerése során nem csak az a kérdés foglalkoztat ja a fiatalokat, hogy „ki lf> gyek?“, hanem a „milyen le gyek?* kérdés is. Nagy hibát mulasztást követnénk el, ha nem adnánk választ erre a kér désre. Huszonöt tagja van az itjű ateisták körének. Számukra általában kéthetenként szerveztek ebben a tanévben foglalko zásokat. Előadásokat tartottak, filmvetítéseket és beszélgeté seket, vitaesteket. Érdeklődéssel követte ezt a nevelési folyamatot Cséfalvai Tibor elvtárs, a helyi partszer vezet elnöke is, aki majdnem mindegyik alkalommal megje lent a fiatalok között, s így szól tapasztalatairól: — Leginkább a beszélgetések, a vitaestek tetszettek. Bátran kérdeztek a fiatalok, őszintén feltárták problémáikat. Okos válaszokat kaptak. A meghívott vendégelőadók, a kör vezetője végtelen türelemmel, megértés sel foglalkoztak az elhangzott kérdésekkel. Ha úgynevezett kényes kérdések kerültek szóba, sohasem ítélkeztek a kérde* ző fölött, inkább arra törekedtek, hogy a válasz gondolkodásra, helyes következtetésre ösztönözze a kérdezőket. Az úgynevezett kényes kérdések közül érdemes néhányat felidézni: Mi erkölcsös és mi erkölcstelen? Miben nyilvánul meg nálunk a vallásszabadság? Igaz-e, hogy esetenként nálunk is lenézik az ateistákat? Mi a legnagyobb erkölcsi érték? Mindegyik kérdésre választ kaptak. Természetesen, olyat, melyből kitűnt: az értékelés es viselkedés reális mércéje az a haladt) szellemű tevékenység, melynek célja a szocialista tár sad a lom megvalósítása, és lényegében a kommunista eszmei ség-. a tudás, a meggyőződés és m cselekvés ötvözete. Minden személynek, mindegyik fiatalnak saját magának kell feltárnia a tu dományos vi lágnézet nagy igazságait magyarázza a kör vezetője a imi válaszaink azonban irányt, mércét adnaik ehhez. Ezt tar tottuik és tart (ník fontosnak. Nem ismerüntk igynevezett kŕ nyes kérdése- két, csak kérdé seket. így segítünk a fiatalok natk abban, hogy öntevékenyen, önmaguik számára feltárják a tudományos világnézet nagy igazságait. Az ifjú ateisták iköre azonban nemcsak amolyan kérdés-felelet fórum volt, hiszen működéséinek jellemzőiről így tájékoztat a pártelnök: — Ami a módszereket, témákat illeti, előzetesen mindent megfontolt a körvezetővel együtt a helyi pártszervezet vezetőségé. Az önképzés fokozásának követelményén kívül, a fiatalok tudományos tájékozta tásán felül azt is célul tüztfiik. hogy tevékenységben mutatkozzék meg világnézeti fejlődésük. Az ifjú ateisták a leg- hűbb, a legodaadóbb és legtevékenyebb tagjai a polgári ügyeik testületének. Egy alkalommal (már ifjúsági lakodal mat. úgynevezett SZISZ-es.küvőt ís rendeztek. Hamarosan új hagyományt is teremtünk majd közreműködésükkel, a hűség fogadalom rendezvényét. Figyelemre méltó azonban a ikörvezető megállapítása: — Az indulópont minden esetben az, hogy bizalommal kérdezhetnek a tiatalok, és mi is. Kölcsönös bizalom. Eiső hal lásra ennyit jelent ez a megái lapítás. A körvezető további magyarázatából azonban más is kitűnik. Az. hogy az alapiskolában, a nyolcadikosok és kilencedikeseik körében, tehát még mielőtt az ifjúsági szervezet. vagy az ateista kör tagjai lennének a fiatalok, kérdéseik alapján felmérést szokott ké szíteni. Bizalommal kérdez, Balról jobbra: C séf alvói Tibor, a pártszervezet elnöke, Neizer László pedagógus, az ifjú ateis ták körének vezetője (A szerző felvétele) nem a válaszadó nevére kíváncsi, hanem a válaszra, úgynevezett kényes kérdéseket is feltehet, őszinte választ kap azokra. Néhány az úgynevezett „kényes“ kérdéseik közül: Szoktál templomba járni? Milyen gyakran? Miért? Mi a véleményed a szektákról? Mindegyik kérdésre választ kap, és azoik alapján a felmérés helyzetképet ad a fiatalokat JoglaUkoztató problémáikról. A helyzetkép ismeretében pedig sor kerülhet arra, hogy a helyi pártszervezet vezetőségével tanácskozva meghatározza a teendőket, a módszereket. Nemhiába emlegeti tehát oly gyakran a szólásmondást: Kérdő utat nem veszt. Rávezetik a jó útra, a helyes útra a válaszok azokat a fiatalokat, akik számára életbevágóan fon tos a „milyen legyek?“ kérdésre választ kapni, s ha ők lesznek fel kérdéseket a fiataloknak, mindjárt megértik a kapott válaszokból, hogy mi a teendő. Ilyképp kölcsönösen hasznos a gellei kommunisták és fiatalok párbeszéde. HAfDO ANDRÁS Kommentáljuk k SZÜLŐK ň JÖVŐÉK! SS FELELŐSEK Több évtized óta meg-megújuló szakmai értekezések, szülőt munkaközösségi tanácskozások, tantestületekben s más oktatói berkekben zajló eszmecserék vagy épp parázs viták tárgya, hogy mire s milyen hatásfokkal neveli a esaíád az ifjúságot. Az ötvenes években az az oktatás tartalmát is gyakurta mélyen befolyásoló nevelési cél állt a pedagógusi munka középpontjában, hogy közös nevezőre hozzak u család és az iskola több vonatkozásban eltérő világnézeti-erkölcsi ráhatását, hogy megszüntessék az ellentétes magatartásformákat és érzéskultúrát szülő, ún. kétvágányú nevelés áldatlan következményeit. Ma viszont mar inkább a szocialista emberformálás minden elemét s szempontját magába foglaló komplex nevelés egységes rendszerű felfogása és széles skálájú érvényesítése került előtérbe. A pedagógiai szakirodalom értékes tanulmányai és cikkei részletesebben & nálunknál hozzáértőbben tárgyalják ne- veléstani és metodikai tudnivalóit, de máskülönben sem vagyunk hivatottak épp e helyen szaporítani számukat. Társadalmi és politikai céljaival s vonatkozásaival azonban annál inkább kötelességünk foglalkozni. Ha másért nem, már csak azért is, mert általános tapasztalatok szerint máig sem zárult megnyugtatóan az illetékességről és h felelősség részarányáról folytatott, sok év óta lappangó vita: az iskolába kell-e jólnevelten érkeznie a gyereknek, vagy az iskolából kell-e jólnevelten hazatérnie. Bűvös kör nek tűnik ez, holott a józan ítéletű meg a nevelési ügyekben valamennyire is járatos ember számára egyértelmű: is — is! Hogy oktató nevelő intézményeink minden tőlük telhetőt megtesznek az ifjúság korszerű képzése és nevelése érdekében, azt a tényszerű eredményeken túl a pedagógusok áprilisban rendezett kétnapos országos konferenciájának megállapításai is meggyőzően tanúsítják. Természetesen eredményes munkájukhoz megfelelő alapokat párt- és állami szerveink mintegy harmincéves törekvései, erőfeszítései és intézkedései teremtették, flluszt- rálásara még szűk kivonatban is érdemes megismételni, ami a szóban forgó új oktatási-nevelési koncepció jövőbeni feladatainak előrevetítésén kívül ott elhangzott. Nevezetesen, hogy az elmúlt negyedszázad alatt több mint négyezer ovoda épült, az alapiskolákban 29 200 új tantermet nyitottak, valamint több új, korszerűen berendezett főiskolai központ létesült. Társadalmi felelősségérzetünket hatványzóan mindig is, a nemzetközi gyermekévben s a Pionírszervezet fonállá sának harmincadik esztendejében pedig még inkább fel kell hívnunk a szülők figyelmét az ifjúság családon belüli nevelésének rendkívüli fontosságára és pntolhatatlansa- gára, amint azzal egyébként és többek között pártunk főtitkára és államfőnk, Gustáv Husák elvtárs már a XV. pártkongresszuson is foglalkozott, amikor kiemelten hangsúlyozta: „Bármilyen sokrétűen gondoskodik pártunk és szocialista államunk az ifjúságról, ez nem helyettesítheti a család hatását, a szülők felelősségét azért, milyenek lesznek gyerekeik, hogyan érvényesülnek az életben. A leghatásosabb a szülők példamutatása a munkaszeretetben, a szerénységben, a becsületességben . A tanév befejezése előtt különösképp érdemes elgondol kodni az idézett szavak mélységén — sőt továbbgondolni és megvalósításukon fáradozni is. MIKUS SÁNDOR JalaikBzzHBk ivakrataban!" Építők kezdeményezése A szakszervezet és a nyugdíjasok £ A szavakat követi a tett Fontos szerepre hivatottak SZAKMUNKÁSOKAT NEVELNEK # MILYEN A VÉDNÖKSÉGI ÜZEMEK és az iskolák közötti kapcsolat? ligha lehet csak szavakkal tartós érdeklődést Épül, szépül városunk, járásunk. Gyakorta mondjuk ezt, s nem ok nélkül. Jóleső azonban ezt azoktól hallani, akik meg kezdték ezt a munkát, az építést, a szépítést. Rozsnyón (Rožňava) a Járási Építőipari Vállalat nyugdíjasainak, a veterán építőknek a találkozóján is elhangzott ez a megállapítás. Olyan hangsúllyal, hogy abból kicsendült az elismerés is: amit mi megkezdtünk, jól folytatjátok. A találkozót a szakszervezeti üzemi bizottság szervezte Balázs László elnök vezetésével. Jól előkészítették, példásan megszervezték, mert a nyugdíjasok közül mindenki, aki csak tehette, eljött. Vojtech Bradavka elvtárs, az igazgató, az üzemi pártbizottság és a szakszervezeti üzemi bizottság tagjai fogadták az érkezőket. Szemlével kezdődött a találkozó. Bejárták a nemrégiben épített irodaházat, a műhelyeket, a raktárakat, az egész telepet. Sok régi ismerőssel, egykori munkatárssal találkoztak a szemle során a nyugdíjasok, akik közül nem egy nyolc-tíz évvel ezelőtt járt utoljára volt munkahelyén. Azok persze érdeklődve, kíváncsian nézték az új gépeket, hallgatták az új munkamódszereket ismertető magyarázatot. Ekkor hangzott el először a kívánság: találkozzunk gyakrabban! A szemle után érdeklődve hallgatták meg az igazgató beszámolóját, mely részletes tájékoztatást adott arról, hogy a megalapítás óta eltelt 30 év alatt mit építettek a vállalat dolgozói, s jelenleg milyen feladatok teljesítésére készülnek. Beszámolója után. szót kért a vállalat első igazgatója, Amb- rúzs László elvtárs. Elmondta, hogy miként kezdték a munkát. Egy betonkeverő géppel, egy szállítószalaggal, egy daruval, két targoncával és kézi szerszámokkal. Felszólalása nyomán élénk vita, eszmecsere alakult ki. A nyugdíjasok örömmel állapították meg a fejlődést, s néhá- nyan jelezték: a maguk módján, ha lehetőség és alkalom adódik rá, szívesen segítenek. A jelenlegi vezetők pedig arról szóltak, hogy mit kívánnak tenni a nyugdíjasokért, miként képzelik el megvalósítani az együttműködést. Ekkor már határozottabban, s kölcsönösen, vagyis mind a nyugdíjasok, mind a vezetők, ezt hangsúlyozták: találkozzunk gyakrabban! Az eszmecsere után a találkozó résztvevői az üzemi klubba vonultak. Itt a vezetőség megvendégelte a nyugdíjasokat, és kötetlen formában folyt tovább a beszélgetés, a tervez- getés. Jól sikerült a találkozó. Nemcsak azért, mert hangulatos, érdekes volt. És nemcsak azért, mert a nyugdíjasokról való gondoskodás feladatát ezzel teljesítette a szakszervezeti üzemi bizottság, hanem azért is, mert a kívánság — Találkozzunk gyakrabban! — irányt szabott az együttműködés fejlesztésének. HARVISCSÄK ISTVÁN A kelteni a fiatalok körében a szakmunka, a szakmák iránt, pedig társadalmi, népgazdasági és pedagógiai szempontból erre szükség van. Az érdeklődés felkeltésében fontos szerepre hivatottak a pedagógusok, de az iskolákat patronáló vállalatok, üzemek is- A sztavropoli 8. számú középiskolában például már évek óta eredményes termelési oktatást folytatnak a patronáló gépgyár segítségévéi. Az iskola és a gyár közös oktatási programot állított össze, mely előirányozza, hogy a végzős tanulók középiskolai tanulmányaikkal egyidejűleg elsajátítsák a villanyszerelő szakmát is. Az elméleti foglalkozásokat tapasztalt mérnökök tartják a gyár laboratóriumaiban. Heti négy órát a munkahelyeken dolgoznak a tanulók, illetve ilyenkor viszik őket tanulmányi látogatásokra, ilyenkor szerveznek számukra találkozókat a termelésben élenjárókkal, a gyár főbb részlegeinek, osztályainak vezetőivel. Nem véletlen, hogy az iskola sok végzett növendéke a gyárban vállal munkát később. Érdekesek és nagyon jellemzők az omszki Baranov Motorgyár kollektívájának tapasztalatai. Ez a gyár a város öt iskoláját patronálja. A gyáriak hat műhelyt létesítettek az iskolákban, és felszerelték azokat gépekkel, műszerekkel. Az üzem oktatót és megfelelő személyzetet is küldött minden iskolába. Milyen haszna van mindebből a gyárnak? Először is: a patronált iskolák adják a szakmunkás-utánpótlást. A tavaly- előtti tanévben végzett diákok közül minden második a gyárba ment dolgozni. Másodszor: az iskola és a gyár szoros kapcsolata biztosítja, hogy a munkásosztály egyenesen és közvetlenül hat a méltó utánpótlás nevelésére, a fiatalokban tiszteletet nevelnek az üzem kollektívája, a dolgozó ember magasztos hivatása iránt. „A tanulók számára —. mondja P. Grigorjev. az üzem igazgatója, — lényegében a gyár az iskolában kezdődik, ott válik ismerttéUgyanakkor az iskola igazgatója azt hangsúlyozza, hogy az ilyen patronálás, az ilyen kapcsolat hatékony módszere a pályairányításnak. A patronálás gyakorlati megvalósítása során nagyon sok bonyolult kérdést kell megoldani. A szakmunka, a szakmák iránti érdeklődés felkeltése nem valósulhat meg primitív, kezdetleges kisipari alapon. Viszont a műszaki fejlődés egyre in- kéb megnehezíti a fiatalok bevonását, mert a termelési folyamatok annyira bonyolulttá válnak, hogy megértésükhöz, a bennük való részvételhez egyre igényesebb szakmai felkészítésre van szükség. Másrészt a napjainkban tapasztalható tudományos-műszaki fejlődés lehetővé teszi, hogy a fiatalok munkára nevelésében viszonylag egyszerűen kezelhető, nagy termelékenységű eszközöket használjunk, amelyek érdekessé teszik a munkát. Olyanná, hogy megragadja a fiatalok figyelmét. A legjobb iskolákban, a legjobb üzemekben szerzett tapasztalatok azonban már meggyőzően mutatják, hogy az érdeklődés felkeltése csak akkor hatékony, ha szervesen összekapcsolódik a középiskolás fiatalok termelő-, alkotómunkájával. Ezért javasoljuk a pedagógusoknak, az ifjúsággal foglalkozó vezetőknek: bátran ösztönözzék a fiatalokat munkát vállalni vakáció idején a patronáló üzemekben. Nagy hibát követnek el azok, akik tisztán oktatási célnak rendelik alá a fiatalok munkavállalását, és nem gondoskodnak arról, hogy munkájuk társadalmilag is hasznos legyen. Tévednek a patronálok és a pedagógusok is, ha egymást kizárónak tekintik a gazdasági és a nevelési feladatokat. Nagy figyelmet kell fordítani azokra a jó tapasztalatokra, melyeket a patronáló üzemeknek a fiatalok nevelésébe történő bevonása kapcsán már több iskola, több ifjúsági szervezet megszerzett. Mégpedig patronáló vállalatával, a kommunista üzemi kollektívákkal együtt, és ezeket széles körben el is kell terjeszteni. A patronáló üzemek és az iskolák közötti közvetlen kapcsolat hatékony formája annak, hogy a munkásosztály hasson a fiatalok nevelésére. Már ma láthatók azoknak a fő változásoknak irányai, melyek a jól szervezett patronálás alapján alakulnak. Először is: a fiatalok munkája, hasznos, termelőtevékenysége elválaszthatatlan részévé válik az oktatási intézmények tevékenységének. Másodszor: a képzés, mint az új ismeretek megszerzésére irányuló tevékenység, nélkülözhetetlenné válik minden dolgozó számára, és egész életében, nemcsak fiatalon. Harmadszor: széles körben elterjed az a helyes felfogás, hogy a munka és a nevelés egységbe kapcsolódik. Negyedszer: a fiatalok nevelése közüggyé válik. VLAGYIMIR TURCSENKO 1979. VI. 21.
