Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-16 / 140. szám, szombat
Pártunk és népünk büszkén magáénak vallja a Szlovák Tanácsköztársaságot Tisztelt elvtársak, Prešov tisztelt lakossága. kedves fiatal barátaim* Holnap lesz hatvan éve, hogy á városukban megtartott ernlé kezetes nagygyűlésen 'kikiáltót ták a dicső Szlovák Tanácsiköz társaságot. Az évforduló előestéjén azéri jöttünk össze, hogy megemlékezzünk és méltóképp megünnepeljük ezt az egyedülálló főt radalmi tettet. Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, Gustáv Busák elvtárs, a párt főtitkára, köztársasági elnök, valamint e szlovák párt- és állami szerveik nevében szívélyesen köszöhtsem valamennyiüket. Mély tisztelettel adózunk a Szlovák Tanácsköztársaság hősei, vezetői és egyszerű részvevői emlékének. Szimbolikusan, valamennyiük nevében nagy elimeréssel említjük meg az olyan kiváló személyiségeket, mint Antonín janoušeket, a forradalmi kormány elnökét, külügyi népbiztost, jozef Slukát és Kovács Gyulát, a kormányzótanács biztosait. Különös szeretettel köszöntjük a drága elvtársakat, a Szlovák Tanácsiköztársaság harcosait, akik velünk együtt ünnepük meg ezt az évfordulót. Jó egészséget és sok boldogságot kívánunk nekik. Ma is lelkesen emlékezünk visssza azokra o forradalmi eseményekre, amelyek hat évtizeddel ezelőtt Kelet- és Dél- Szlováikiában játszódtak le, azokra az eseményekre, amelyeknek fontos központja volt Prešov és amelyek kapcsolatban állnak a Szlovák Tanács- köztársaság megalakulásával és tevékenységével. Pártunk, munkásosztályunk és a többi dolgozó számára a Szlovák Tanácsköztársaság Csehszlovákia területén az első kísérletet jelentette és jelenti a proletárhatalom kivívására. Kísérlet volt arra, hogy országunk dolgozóinak alapvető nemzeti és szociális problémáit forradalmi proletár módon oldják meg. Kiválóan tanúsította és tanúsítja a mély internacionalista szolidaritást, a Nagy Október országának lelkes támogatását, a nemzetközi forradalmi erők támogatását. A Szlovák Tanácsköztársaság annak a forradalmi folyamat nak a gyümölcse, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom indított el. Az elnyc máson, a kizsákmányoláson, a dolgozók nyomorán alapuló kapitalizmus pusztulásának kezdetét, a szocializmusba való átmenet kezdetét jelentette, a szocializmusba, amelyben a dolgozók saját maguk irányítják sorsukat, életüket. A győzelmes szocialista forradalom meggyengítette az imperializmus hatalmát. Tetteivel forradalmasította az emberek millióit Európában, megmutatta a véres háborúkból, a szenvedésből, a nélkülözésből kivezető utat a hajdani Osztrák — Magyar Monarchia nemzeteinek is. A néptömegek forradalmi nyomására a frontokon és a hátországban széthullott a nemzetek börtöne, és romjain a nép kialakította a csehek és szlovákok saját nemzeti államát. Október eszméi és a szovjet rendszer fényes példája nagy hatást gyakorolt a nemzeti felszabadító mozgalomra, fokozta azt a vágyat, hogy kivívják a dolgozók szociális felszabadulását. A munkáspártokban kialakultak a marxista baloldali erők, Európában megalakultak a kommunista pártok. Nem véletlen, hogy nálunk, Csehszlovákiában is az önálló nemzeti állam kikiáltását ,,A szocialista köztársaságért“ jelszó kísérte. A forradalmi fejlődés egyik jelentős megnyilvánulása volt a Magyar Tanácsiköztársaság, megalakulása, amelyet szívélyesen üdvözölt Vlagyimir Iljics Lenin, mint újabb lépést a proletár világforradalom útján. A világburzsoázia megijedt az egyre erősödő oroszországi első szocialista államtól és a proJozef Lenárt elvtárs beszéde letár forradalom magyarországi győzelmétől, féltette osztályhatalmát, és ezért mindent megtett a forradalmi fejlődés megakadályozásáért. A nyugati Imperialisták intervenciós háborút szítottak és közvetlenül szerveztek Szovjet—-Oroszország és a Magyar Tanácsköztársaság ellen azzal a céllal, hogy újból felújítsák kizsákmányoló uralmukat. A csehszlovák burzsoá kormány is készségesen bekapcsolódott ebbe az intervenciós háborúba. Az imperializmus érdekeit szem előtt tartva visszaélt a csehszlovák hazafias érzelmeikkel, és csapatokat küldött a magyar munkások ellen. Azok gyalázatos tette volt ez, akik egyrészt a ma* saryki liberalizmust csodáltat- ták, másrészt viszont nem riadtak vissza a véres erőszaktól. Szégyentelenül jártak el a jobboldali szociáldemokrata vezetőkkel is, akik segítő kezet nyújtottak a burzsoáziának. Természetesen az öntudatos munkások a proletár forradalommal rokonszenveztek, és felléptek az intervenciós háború ellen. Szlovákiában és Csehországban szolidaritásukat fejezték ki a tüntetésöken, sztrájkokon, a szabotázsakciókkal, sokan megszöktek a hadseregből, és a marxista baloldal folyóirataiban is teret kapott az elvhű szolidaritás hangja. Ügy, mint a Magyar Tanácsiköztársaság, Szlovákiában is a tanácsköztársaság közvetlenül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására — a már létező szovjet hatalom példájának hatására született. A kedvező nemzetközi feltételek megteremtették az általános feltételeket a néphatalom megalakulásához Szlovákiában. A Szlovák Tanácsiköztársaság megalakulásában a közvetlen ösztönzést a magyarországi munkás- hatalommal való szolidaritás, a burzsoá csehszlovák kormány imperialista és kizsákmányoló politikájának ellenzése és az a törekvés jelentette, hogy szociális és nemzeti szempontból igazságos rendszert harcoljanak ki a népnek. A Szlovák Tanácsköztársaság olyan tett volt, amely kifejezte azt a törekvést és elhatározást, hogy szocialista módon oldják meg a nép életének alapvető problémáit, és i-zzel bebizonyítsák a néphata- ioim előnyeit a burzsoázia diktatúrájának rendszerével szemben. A Szlovák Tanácsköztársaság meggyőzően kifejezte azt a törekvést, hogy a testvéri szocialista köztársaságokkal a lehető legszorosabb kapcsolatban akar állni és oldalukon küzdeni a világimperializmus ellen. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a proletár világforradalom híve, természetes szövetségeseinek tekinti dicső testvéreit, az Orosz és a Magyar Tanácsköztársaságot, és a nemzetközi proletariátus védelme alá helyezi magát. A forradalmi internacionalista lényeget fejezi ki az is, milyen rendkívül határozottan támogatta a cseh proletariátust. Antonín Janoušek, a Szlovák Ta ná c sk öz tá r sa ság ko r má ny zó tanácsának elnöke a csehszlovák kormánynak küldött táviratában leszögezte: ... ,,a cseh proletariátussal megbonthatatlan szövetségben akarunk tevékenykedni az általános békéért és az összes nemzet proletariátusa uralmának megvalósításáért“. Ez a szellem hatotta át a forradalmi kormányzó tanács nyilatkozatait és tetteit, amelyek világosan bizonyítják, hogy a nehézségek és az egyes tisztázatlan kérdések ellenére a Szlovák Tanácsköztársaságot vezetői kiindulópontnak tekintették ahhoz, hogy Szlovákiában és Csehországban kiharcolják a proletárhatalmat. A nép köztársaságának céljait és feladatát fejezte ki az a merész és vonzó program, amelyet meghirdetett és meg is kezdte megvalósítását. Elismeréssel tekintünk arra, amit a forradalmi kormányzó tanács és a helyi forradalmi tanácsok a bonyolult feltételek között rövid idő alatt tettek. A széles néprétegek először kaptak jogot és éltek vele, hogy megválasszák képviselőiket. A városokban és a falvakban a munkás- és paraszttanácsok megválasztása, amivel a dolgozók kifejezték a néphata- iom támogatását, nagy eseményt jelentett. Államosították a húsz alkalmazottnál többet foglalkoztató üzemeiket, a bankokat és a fürdőket. Kisajátították az 50 hektárnál nagyobb nagybirtokokat, és törölték a földműveseik adósságait. Törvényesítették a nyolcórás munkanapot, kihirdették a nők egyenjogúságát, és javították a fiatalok életkörülményeit. Bevezették a tankötelezettséget, megkezdték az írástudatlanság felszámolását, és ingyenes lett az egészségügyi ellátás. A forradalmi kormány foglalkozott a termelőerők fejlesztésének tervével, és megkezdte az olyan problémák megoldását, mint az ásványi kincsek, a víz- források és a föld jobb kihasználása. A köztársaság védelmére jóváhagyták a saját hadsereg statútumát; ez a hadsereg a lelkes önkéntesekből alakult. Az említett és a további lépések meggyőzően bizonyították a munkásosztály képességeit és felelősségérzetét, amely a Szlovák Tanácsköztársaság élén állva kifejezte a nép érdekeit és szükségleteit. A nép támogatta a tanácskormányt, mivel lépten-nyomon v meggyőződött szociális és kulturális hozzájárulásáról. Az első nép hatalom sikerei szálkát jelentetlek a csehszlovák burzsoázia szemében, és ezért a nemzetközi imperializmussal együtt mindent megtett elnyomásáért. Az imperializmus intrikái és katonai agressziója Szlovákiában a néphatalom felszámolásához és a magyar ikom- mtin legyőzéséhez vezetett. A tanácsköztársaság fennállásának rövid ideje ellenére mély nyomokat hagyott a munkások és a többi dolgozó forradalmi osztályöntudatának kialakulásában. A csehszlovák burzsoázia gyűlölte a Szlovák Tanácsköztársaságot, mivel látta, hogy veszélyezteti osztály ha talmi pozícióit a csehszlovák államban. Ezért rágalmazták a jobboldali szociáldemokraták, akik saját kezükkel segítették a burzsoáziát e hatalom elnyomásában. Nem volt véletlen, hogy egy félévszázaddal később a jobboldali opportunisták, akik megvetették Október és a reális szocializmus nagy és nemes gondolatait, felléptek a Szlovák Tanácsköztársaság ellen is. Mi természetesen jól tudjuk, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság a forradalmi események jelentős része volt, amely nagy hatást gyakorolt a baloldal kialakulására a csehszlovák szociáldemokráciában. A szociáldemokrácia forradalmi erői az intervenciós háborúban szerzett tapasztalatok alapján rövid idő alatt tudatosították a burzsoá hatalom népellenes jellegét, leküzdötték a burzsoá demokráciával kapcsolatos illúzióikat és felismerték, hogy a szociáldemokrácia opportunista vezetőségével nem harcolhatja ki a szocializmust. Ezek és a további tapasztalatok vezették a baloldalt ahhoz a világos felismeréshez, hogy szakítani kell az opportunista gyakorlattal, és forradalmi proletár pártot kell alakítaniuk, amely győzelemre viszi a dolgozókat. Elvtársak, ma, hatvan év elteltével még világosabban látjuk, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság jelentősen hozzájárult munkásosztályunknak az új életért folytatott küzdelméhez, a munkásosztálynak a haladásért és a szocializmusért folyla tott internacionalista harcához. Pártunk és népünk ezért büszkén magáénak vallja a Szlovák Tanácsköztársaságot, jogosan forradalmi hagyományaink jelentős forrásának tekinti, amelyből tanulságot meríthetünk. A forradalmárok 1919 forradalmi évében Lenin országa felé tekintettek, arra törekedtek, hogy vele egységben fejlesszék a szocialista világforradalmat. Meg voltak győződve arról, hogy a szocializmus első országával folytatott szoros testvéri együttműködés nélkül nem érhetnek el sikereket a szocialista építésben. Ogy, mint annak idején ők, ma mi is őszintén a Szovjetunió oldalán állunk, amelyet a történelem — Gustáv Husák elvtárs szavai szerint — „a társadalmi haladásért, a békéért és az emberiség boldogságáért folytatott harc élére állított“. Az idő múlásával még szembeötlőbbé válik a Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi osztáiyjelentő- sége. Tettei bizonyítják, milyen nehéz feladat a proletariátus vezetése a forradalmi harcban. Munkásmozgalmunk történetében minden egyes felejthetetlen esemény szocialista lényegének és forradalmi eszméinek történelmi jelentősége azzal arányban növekszik, hogy milyen sikeresen folytatjuk korunkban ezek megvalósítását. Elvtársak! A dicső Szlovák Tanácsköztársaság hatvanadik évfordulójára emlékezve jogosan állapítjuk meg, hogy szocialista jelenünkben megvalósulnak azok az álmok és vágyak, amelyek a forradalmi harcosokat lelkesítették, eszméik valósággá váltak. C se hszlovákiá ban szocailLsta társadalmat építettünk, emeltük hazáink gazdasági, szociális és kulturális színvonalát. Olyan társadalmat építettünk, amely a gyakorlatban valósítja meg az egyenjogúság, a szociális igazság, a dolgozók vaiódi szabadságjogainak, az országunkban élő nemzetek és nemzetiségeik testvéri kapcsolatainak eszméit. Végérvényesen felszámoltuk a kizsákmányolást, a munkanélküliséget, a nyomort, az éhezést és a kivándorlást. Mindenkinek joga van a munkára, a tanulásra, megteremtettük a feltételeket az alkotó erők éts képességeik fejlesztéséhez, a betegellátáshoz és a nyugodt öregkorhoz. A szocializmus a dolgozók milliói előtt megnyitotta az utat a vezetéshez és az irányításhoz, a nép lett az igazi uralkodó és gazda. Leszögezhetjük, hogy népünk új élete tükrözi a Szlovák Ta- ná csköz tár saság ör ö kségé nek megvalósítását. Szocialista valóságunk egyúttal azt bizonyítja, hogy a forradalmáixjik nemzedékei, amelyek átvették és to'vábbvitték a forradalom fáklyáját, levonták a tanulságot a kudarcokból és vereségeikből, a munkásosztály és a nép ügyét dicső győzelemre vitték. Az országunkban végbement nagy változások ékes bizonyítéka a kelet-szlováikiai kerület. Nem felejtettük el, ha valamikor azt mondták, hogy Szlovákia szegény volt, a perifériára taszított Kelet-Szlovákiiára, népének életére ez hatványozottan vonatkozott. Ezért ma megelégedéssel és büszkén állapítjuk meg, hogy Kelet-Szlovákia a szocializmus viszonyai között gazdaságilag sokoldalúan fejlett, magas kulturális és élet- színvonallal rendelkező területté vált. Államunk egyenjogú ré. sze, amely egyre növekvő mértékben járul hozzá csehszlovák szocialista hazánk fel virágoz tatásához, fejlődéséihez. Tisztelt barátaim, emlékeztessünk arra, hogy a felszabadulás óta Kelet-Szlovákiában mintegy 160 ipari vállalat és üzem épült, amelyekben 155 000 lakos talált munkát. Az ipari termelés 1949-hez viszonyítva h u szó n ha t szorosa ra nü veke de tt, és a terület részaránya Csehszlovákia ipari termelésében 1,5 százalékról több mint 6 százalékra növekedett. Büszkék vagyunk az olyan korszerű üzemekre, mint a Kelet-szlovákiai Vasmű, a Košicei Nehézgépipari Művek, a Prešovi Ipari Auto* matizációs Üzem stb. A jelentős energetikai művek, de elsősorban az a tény, hogy az önök területe az a kapu, amelyen keresztül vezetnek a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk életadó ütő erei, egyre nagyobb mértékben szolgálják közös javunkat. Örülünk a mezőgazdaság eredményeinek de természetesen nem elégszünk meg velük. A tanácsiköztársaság meghirdette azt az elvet, hogy a föld azoké legyen, akik megművelik. A lenini szövetkezetesítési terv megvalósítása a mi viszonyaink között, az állam hatékony segítsége, de elsősorban a földművesek szorgalma és hozzájárulása tette lehetővé, hogy a mezőgazdasági termelés több mint a háromszorosára növekedett. Nagyra értékeljük, hogy a mezőgazdasági dolgozóik jelentős mértékben hozzá akarnak járulni ahhoz, hogy a ga bon a te rme lésben ö nellá t ók ká váiljunk, és ebben az ágazatban is kiegyenlítsék az eltéréseket az állam egyes területei között." A gyors gazdasági fejlődés ere d mén y éké p pen ala p iában megváltoznak a dolgozók élet- körülményei. A kerületben három évtized ailatt több mint 250 000 új lakást építettek, javult az egészségügyi ellátás, amely ma magas színvonalú. Valamennyien tudjuk, milyen előrehaladást értünk el a műveltség, a tudomány és a kultúra fejlesztéséhem. A tanács- köztársaság lefektette azt a jogot, hogy a gyerekek minden községijén iskolába járhassanak. Kelet-Szlovákia 1945 után még az írástudatlansággal küzdött, de ma fej-lett iskolahálózattal rendelkezik. Szlovákia második főiskolai központja, a főiskolákon mintegy 15 000 diák tanul. Nagyon örülünk ennek a fejlődésnek és meggyőződésünk, hogy a sikerek egészséges becsvágyat ébresztenek, s althoz az elhatározáshoz vezetnek, hogy még kitartóbban és céltudatosabban fogják szilárdítani és megsokszorozni azt, amit elér- tek. Elvtársak, ha feltesszük a kérdést, miben rejlenek sikereink forrásai, újból meg kell erősítenünk azt a felismerést, hogy a nép áldozatos munka já. ban, annak a népnek, a munkájában, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja ösztönzött, vezetett és vezet. Eredményeink forrása, hogy nálunk is a Nagy Október útjára, Lenin útjára léptünk. Ezt a példát szem előtt tartva, tanulva a tanácsköztársaság és az 1920 decemberi általános sztrájk tapasztalataiból, az osztályöntudatos munkások meg. . alapították Csehszlovákia Kommunista Pártját. Felépítették, megszilárdították pártjukat, harci élcsapatukat, és elmélyítették bolsevik jellegét. A leninizmus által felvértezett kommunista párt vezette sikeres harcukat a kapitalizmus és a fasizmus ellen. 1948 februárjában a párt vezette őket ahhoz, hogy az államban végleg átvegyék a hatalmat, a párt lett a dolgozók új éilelének szervezője. Pá r t un k, m unkásosztá 1 y u n k és az egész nép a több évtizedes osztály harcok során meggyőződött arról, hogy mindig, amikor a lenini úton haladtunk, sH^^ket értünk el. Ugyanakkor, amikor letértünk erről az útról, vereséget, ku______ da rcot szenvedtünk. A válságos időszak barn meggyőződhet tünk erről, amikor veszélybe kerül- 1979. tek a nép szocialista vívmányai és nagy árat fizettünk ta. vi. 16. pasztalatainkért. Azok az évek, amelyeket társadalmunk a Hu(Folytatás az 5. oldalon.)
