Új Szó, 1979. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1979-06-15 / 139. szám, péntek
h paraszlkérdés megoldása A MAGYAR ÉS A SZLOVÁK TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TAPASZTALATA! Az Osztrák—Magyar Monarchia leigázott nemzeteinek fel szabadító mozgalma a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után szorosan egybekapcsolódott a dolgozók szociális és gazdasági felszabadításával. Ennek bizonyítéka közvetlenül a monarchia bukása utáni események alakulása Közép-Euró- pában. 1919. március 21-én megalakult a Magyar Tanács- köztársaság, áprilisban a Bajor Tanácsköztársaság és 1919. június 16-án a kelet-szlovákiai Prošovban kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Annak ellenére, hogy a burzsoáziának sikerült elnyomnia a közép-európai forradalmi mozgalmakat és fölszámolnia a szovjet példát követő fiatal köztársaságokat, ezek létezése a forradalmi munkásmozgalom számára rendkívül tanulságos volt. A csehszlovákiai forradalmi mozgalom számára is nagyon jelentősek voltak a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság tapasztalatai. Megmutatták, hogy a mi felételeinkben a szocialista forradalom győzelme nemcsak a munkás- osztály hozzáállásától, hanem a parasztok széles tömegednek a támogatásától is függ. A I. Internacionálé reformista vezetői eléggé mostohán viselkedtek a parasztkérdéssel szemben. Mivel nem hittek a proletariátus diktatúrájában — s azt mint gyakorlati kényszerűséget, mint a munka és a tőke közötti ellentét megoldásának úját el is vetették — nem érdekelték őket a munkásosztály szövetségesei sem, és ezért közömbösek maradtak a parasztkérdéssel szemben is. V. I. Leninnel ellentétben — aki a parasztság forradalmi képességeire épített és követelte, hogy ezeket a proletár forradalomban használják ki, ily módon a parasztságot a proletariátus szövetségesévé tegyék — a II. Internacionálé pártjai a parasztságot a szocializmussal összeférhetetlen elemnek tekintették. Ilyen nézeteket vallottak a Csehszlovák és a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetői is. Ez utóbbinak az önálló csehszlovák állam megalakulása után is elég nagy volt a hatása az események alakulására Szlovákiában. A Magyar Kommunista Párt, amely 1918-ban alakult meg, sem értékelte kellőképpen az elkobzott nagybirtokok parasztok közötti szétosztásának jelentőségét. Annak ellenére, hogy a magyar kommunisták a nagybirtokok kisajátítását szorgalmazták s átadásukat a dolgozó nép tulajdonába, nem értették meg, hogy a föld szétosztása a gazdálkodó parasztok egyéni, satát tulajdonába olyan feladat, amelyet nem lehet csak egyszerűen átugrani, és hogy ezt a proletár szocialista forradalomnak kell megoldania. A Magyar Tanácsköztársaság kihirdetése új lehetőségeket teremtett az agrárkérdés megoldására. Olyan kormány került uralomra, amely a NOSZF örökségét hirdette, tehát olyan programot, amilyet a forradalom után az orosz bolsevikok valósítottak meg. Magyarországon azonban a Tanácsköztársaság megszületésekor mechanikusan egyesültek a kommunisták a szociáldemokratákkal a Magyarországi Szocialista Pártban. A fiatal kommunista pártnak a számbelileg lényegesen erősebb szociáldemokrata párttal való egybeolvadása a reformisták túlsúlyát eredményezte az új párt vezetésében. Ez lehetővé tette a szocialistáknak, hogy kezükben tartsák a Forradalmi Kormányzótanácsot, amely nyomásukra elfogadta a régi agrárprogramot, s elrendelte a nagybirtokok szocializálását. Az így kisajátított földeken nem apró parasztgazdaságoknak, hanem szocialista termelőszövetkezeteknek kellett létrejönniük. Itt jegyezzük meg, hogy a föld köztulajdonba vétele egy olyan országban, ahol a szegény földmunkásság ájma a saját föld volt — komoly tévedésnek, hibának bizonyult, s ez a proletariátus és a parasztság elszigetelődéséhez vezetett. A magyar forradalom e végzetes hibája okozta, hogy az imperialista államok intervenciós seregeinek Budapest ellen intézett támadása idején a magyar parasztság közömbös maradt a Magyar Tanácsköztársaság további sorsa iránt. A Magyar Tanácsköztársasághoz hasonlóan tekintett a parasztkérdésre a Szlovák Tanácsköztársaság is. Holott a Szlovák Tanácsköztársaság lét rejötte nem csupán a magyar Vörös Hadsereg dél-szlovákiai előrenyomulásának köszönhető, — mert a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulására hatással voltak a szlovák és cseh proletariátus tapasztalatai és a szociális és politikai jogokért folytatott harca is, ennek ellenére a Magyar Tanácsköztársaság tapasztalatai a* parasztkérdés megoldására példaként szolgáltak a szlovák harcosok számára is. A Szlovák Forradalmi Kormányzótanács egyik első intézkedése az 1919. június 23-án hozott, a „Mezőgazdasági üzemek szocializálásáról szóló rendelet“ csupán a 100 holdnál nagyobb nagybirtokok kisajátítására korlátozódott. A rendelet kimondja: „Minden közép és nagybirtok — 100 holdon felül — minden tartozékával, élő és holt felszerelésével, valamint mezőgazdasági ipari üzemeivel együtt minden megváltás nélkül a proletárállam tulajdonába megy át“ Ami a falu legalapvetőbb problémáját, a földtartást illette, megoldatlan maradt. A Termelési Népbiztosság csupán a szocializált mezőgazdasági üzemek hosszadalmas és semmit meg nem oldó összeírását kezdte meg. A leltár elkészítését a falu munkástanácsa képviselőiből és az illető nagybirtok munkásbizalmijából alakult bizottság végezte. Az ilyen megoldás, amely nem vette tekintetbe a parasztlakosság érdekeit, nem váltott ki megelégedést, sőt megvalósítása sem lehetett teljes a falusi szegénység passzivitása miatt. A mezőgazdasági proletariátus és a parasztság nagymérvű forradalmi kezdeményezése a szlovákiai proletárhatalom kárára kihasználatlan maradt. A Szlovák Tanácsköztársaság néhány további intézkedése a parasztság érdekében sem változtathatott a falusi szegénység hozzáállásán. Ezek csupán másodlagos kérdéseket érintettek, és nem tartották szem előtt az osztályösszefüggése- ket. Ilyen volt például a földadó eltörlése, az adósságok megszüntetése, a termelőszövetkezetek építése. Ami az adófizetésből eredő tartozásokat és az adó eltörlését illeti, azt a Forradalmi Kormányzótanács rendelete szerint mindazoknak elismerték, akiknek 100 hold vagy annál kevesebb földjük volt, tehát nemcsak a kis- és középparasztoknak, de a nagy- birtokosoknak is. A szlovák falvakon ebben az időben kiéleződött az osztálymegoszlás, az itt élő proletariátus kétharmada és a félig proletár többség sürgősen követelte a földreformot, a föld elosztását és a kisajátított nagybirtokok szétosztását a szegényparasztok között. A Szlovák Tanácsköztársaság agrárprogramja csupán a nagybirtokosok ellen irányult. Amennyiben ezeknek a földeknek egy része nem lett állami nagybirtokká, s a munkások és kisparasztok kezébe került, ez csupán olyan feltételek mellett történt, hogy ezeken kollektiven gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezeteket alakítanak. A földreform végrehajtásának e következetlensége miatt még a kis- parasztság szövetségét sem tudta megszerezni a proletariátus számára, nemhogy a földmunkások nagyobb részét. Ez a következetlenség természetesen gyengítette az adópolitika terén. a szövetkezetesítés és számos más területen hozott intézkedések jelentőségét is, s ez volt a fő oka a parasztság oly lanyha hozzáállásának a proletárállam intézkedéseihez. De ezek a tévedések semmit sem változtatnak azon a tényen, hogy a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság léte a proletariátus azon akaratát fejezte ki, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájára harcba szálljon szociális jogaiért a burzsoázia és a nagybirtokosok ellen. A Szlovák Tanácsköztársaságot nem verték le. Három hét után, amikor a párizsi békekonferencia (1919. július 5.) fenyegetésére a Vörös Hadsereg a csehszlovák—magyar demarkációs vonal mögé vonult vissza, egyszerűen megszűnt létezni. A Vörös Hadsereg szlovák egységei a Forradalmi Kormányzótanáccsal együtt Magyarországra mentek, és beolvadtak azokba a nemzetközi ezredekbe, amelyek utolsó erejükig védték a magyar proletárállamot az imperialista Intervenciós seregek túlereje ellen. A Szlovák Tanácsköztársaság történelmi jelentőségét viszont nem lehet létezésének három hetével mérni. Olyan tapasztalat ez, amely lehetővé teszi, hogy összehasonlítsuk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom elméletét és gyakorlatát a Szlovák Tanácsköztársaság hibáival. Ebből a tapasztalatból indultak ki a csehszlovák kommunisták az agrárkérdés marxista—leninista értékelésekor is. Sajnos, még 1921 májusában, Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása után is érvényben voltak a szociáldemokraták nézetei e kérdés megítélésében. A CSKP V.., s főleg VI. kongresszusa teremtette meg az agrárkérdés lenini megoldásának feltételeit. A CSKP élére ekkor új vezetőség került — Klement Gottwald, Antonin Zápotocky, Ján Šver- ma —, amely kidolgozta az új agrárprogramot. Ennek alapját Lenin tanítása képezte: a parasztság a proletariátus szövet' ségese a szocializmusért folytatott harcban. A rákövetkező években a CSKP konkretizálta forradalmi munkásmozgalom fejlődésének új feltételei között. A nemzetközi jelentőség szempontjából leginkább figyelemre méltóak a CSKP tapasztalatai az agrárkérdés megoldásában, de a Szlovák Tanács- köztársaság tanulságai is a nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átmenete időszakában. Az iparilag fejlett ország feltételei között, az aránylag nagy magántulajdoni hagyományokkal rendelkező országban a csehszlovák kommunisták végrehajtották a földreformot, és ezzel elősegítették a munkásparaszt szövetség létrejöttét. Ez az út nagyon bonyolult volt. A szocialista forradalom győzelme Csehszlovákiában tehát -a csehszlovák munkásosztály egyedülálló küzdelmének eredménye. Ugyan iparilag fejlett országról volt szó, s a munkásosztály száma is nagy volt, a forradalom nálunk végeredményben csak úgy győzött, hogy 1948 februárjában — Klement Gottwald kormányának felhívása nyomán — oldalára állt a földmunkásság is. A csehszlovák társadalom e két fontos osztályának — a munkás- osztálynak és a parasztságnak — a szövetsége volt az a döntő társadalmi erő, amely meghiúsította a reakció terveit, hogy Csehszlovákiában megakadályozza a szocialista fejlődést. 1948-ban a Csehszlovák Köztársaság véglegesen a szocialista országok táborához csatlakozott. Elértük, amiről álmodtunk, és amiért 1919-ben a szlovák kommunárdok harcoltak. A Szlovák Tanácsköztársaság, valamint Február bizonyítja Lenin tanításának nemzetközi érvényét a munkás-paraszt szövetség szükségszerűségéről a szocialista forradalomban és egyben időszerűségét napjainkban is. Pro. dr. SAMUEL CAMBE*. DrSC Az e/ső sorokban NÉPSZERŰEK A NYILVÁNOS GYŰLÉSEK % A LENINI MUNKASTÍLUS ÉRVÉNYESÍTÉSE A járási pártbizottság elnök sége alapszervez^tek tevékenységével kapcsolatos állásfogla Iásaána k je 1 en t őség e egye l»e.k iközött abban is megmutatkozik, hogy hozzá já ru Ina k va lamenn y i pá rtfe lm d at föl yama tosságána k eléréséhez, mindenekelőtt a gazdasági terv teljesítéséiről és a hatékony ideológiai muntká ról való fokozottabb gondosko dással. Elősegítik a pártoktatá- si rendszer megszilárdítását, az alap szer vezetek érdeklődését a hallgatók tanulmányi fegyelmit; iránt, valamint a hallgatók egyént tanulmányainak s ezek ha tékonyságánaik m agi té lésé t Hallással vannak a politikai tömegmunka — különösen a sze mélyes és a szemléltető agitá ció, valamint a pártsajtóval va ló munka további fejlesztésére, a gazdasági propaganda következetesebb alkalmazására stb. Ä11 ásfoga lása i n k ban az a l a p szervezeteket abba az Irányba vezetjük, Iwfgy sokkal aktí vabb befolyással legyenek a politikai életre hatáskörükön belül. Hogy fog lakkozza naik a párt gazdaságpolitikájának idő szerű kérdéseivel és ugyancsak felelősen reagáljanak a társadalmi problémáikra, amelyek közvetlenül érintik az egész lakosság érdekeit. Felhasználjuk erre egyebek között a nyilvános pártgy ülése kot, amelyek mint érzékeny barométer feltárják a fogyatékosságokat. Nem csak adminisztratív intézkedésekkel ... A politikai munkában iissZiik- séges egyes problémákat bizo nyos adminisztratív, műszaki eszközökkel megoldani. Mindig az az igyekezet vezet azonban, hogy ezekkel ne helyettesítsük azokat, amelyek jellegzetesek, pótol hatatlanok és a leglia<tiéko myabba'k a politikai munkában Ezek jelenleg arra irányulnak, hogy a pár tigazol vány ok csere je elősegítse a párt forradalmi jellegének további szilárdítását, a kommunista párttagság je lentőségémek és fontosságának növekedésiét, a kommunisták akt i v i tá sá na k, felel ősségé ne k és fegyelmezettségéinek növekedését, a pártailapszervezietek akcióképességének erősödését. Elősegítik továbbá az állami gazdasági és társadalmi szervek és szervezetek erődnek mozgósítását a XV. kongresz- szuson kitűzött gazdasági és fcultu ralis építési feladatok hiánytalan teljesítésére. Az ilyenfajta tevékenység kibontakoztatása céljából rendszeres szemináriumokat és gyű. léseiket tartunk a pártailapszervezeti elnökhelyetteseik, aktivisták és propagandisták számára. A különböző pártoktatási formákat és a politikai agttá- ciós munka résztvevőinek értekezleteit nemcsak ahhoz használjuk fel, tiogy megmagyarázzuk, mi az értelme a tagkönyv- c serének, de ahhoz is, hogy megvilágítsuk a párttagság jelentőségét és a kommunisták feladatait a párthatározatok teljesítésében és a lenini munkastílus alkalmazásában a párt vezető szerepének elmélyítésével kapcsolatban. A járási pártbizottság állal fenntartott politikai nevelés háza, a kroméŕíži Pal Magneton vállalat politikai nevelési kabinetje előadói csoportjainak te. vekenységével kapcsolatos tapasztalatok — mely létesítmények előadói a szervezet és egyes tagjai konkrét ismereteire támaszkodnak — azt mutatják, hogyan kell differenciáltat) ban, meggyőzőbben és konkrétabban más párta lap szer vezetek tevékenységét befolyásolni. A pártmunka lenini stílusa Propagandatevékenységünkben jelentős teret szentelünk a párlépítés elméleti és gyakorlati kérdéseinek. A tanulmányi eredmények igényesebb ellenőrzése ezek alábecsülésének bizonyos megnyilvánulásait jelezte összehasonítva a marxista filozófiával, vagy a tudományos szocializmussal, mint tantárgya kkal. „Ennek fő oka az volt, hogy nem értették meg a lenini munkastílust, azt, hogy ennek mint gyakorlati példának milyen jelentősége van a kommunista mozgalommal kapcsolatiján. A párt Központi Bizottsága tagkönvvcserére vonatkozó határozatának következetes megvalósításával összhangban — különösen, ami a tagkönyvcsere eszmei politikai tartalmát illeti — felismertük, mennyire szükséges tökéletesíteni a partin unka színvonalát azzal is, hogy irányításában felhasználjuk a tudományosabb és komplexebb hozzáállást a társadalmi folyamatokhoz, a kollektivitáshoz, a rendszeres ellenőrzést, az elvhű kádermunkát, a kritikát és az önkritikát, tehát a lenini munkastílus valaimeny- nyi fontos vonását. Öntudatos, aktív munka A ikroméŕíži járás azok közé tartozik, ahol az új pártvezetés hivatalba lépése óta igen jó eredményeket értünk el nemcsak a járási pártszervezet, hanem a Nemzeti Front szervezeteinek munkájában is. Azok 'között, akik kivették részüket az eredmények eléréséből, mindig ott álltak a kommunisták az első sorokban, nemcsak mint párta la pszer vezeti funkcionáriusok, hanem mint nemzeti bizottsági képviselők, a szakszervezetek és a társadalmi szervezetek tagjai is. De az ő elkötelezettségükben és áldozatkészségükben is vannak különbségek. Többnyire természetes különbségek, amelyek minden egyén objektív lehetőségei által adódtak. í>e vannak köztünk sokan olyanoik is, akik a kommunista párt tagjai kötelességeinek teljesítésében nem kis tar tálé kokkal rendelkeznek. Ezért a Közjxmti Bizottság tagkönyvcseréről hozott határozatainak teljesítéséhez való igényes hozzáállással a kromé- f lži járási pártszervezetben megteremtjük a szervezési feltételeket valamennyi tag teljesebb aktivitásához a CSKP politikai programja sikeresebb megvalósításának javára. LUDÉK ČERVÍK, a kroméŕíží járási pártbizottság titkára A rožnovi Tesla vállalat dolgozói a tavalyihoz képest az idén 40 százalékkal növelik az integrált áramkörök gyártását. A félvezetőket gyártó üzemegységben 5 szocialista munkabrigád és három komplex racionalizációs brigád dolgozik. Fokozatosan áttérnek a nagy átmérőjű monokristályok gyártására. A képen: Bedŕiška Malinová és Ludmila Cienbulová monokristályt ellenőriz (Felvétel: V. Švorčík — CTK} 1979. VI. 15*
