Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-12 / 110. szám, szombat

SWIVkf O n n e p i találkozó (ČSTK) — Martin Dziír had­seregtábornok, nemzetvédelmi miniszter csütörtökön este a prágai Cernín-palotában ünne­pi találkozót rendezett a Varsói Szerződés létrejöttének 24. év­fordulója alkalmából. Jelen vol­tak: Eugen Turzo, a CSKP KB osztályvezetője, Antonín Brabee altábornagy, a csehszlovák nép­hadsereg politikai főcsoportfő­nöke, Vasil Való vezérezredes, a nemzetvédelmi miniszter el­ső helyettese, a csehszlovák néphadsereg parancsnokságá­nak több más képviselője, Dmitrij Litovcev vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői iopa- rancsnokának rangidős cseh­szlovákiai képviselője, Dmitrij Jazov vezérzeredes, a hazánk­ban állomásozó középső szovjet hadseregcsoport parancsnoka és más szovjet tábornokok. Olt volt Vlagyimir Mackievics, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete, Jurij Cselpanuv ez­redes, a szovjet nagyikövetség katonai és légügyi attaséja, va­lamint a Varsói Szerződés töb­bi tagállama csehszlovákiai nagykövetségéneik katonai és légügyi attaséi. Martin Dzűr beszédében fel­idézte az 1955. évi nemzetközi poltiikai és katonai helyzetet, amikor létrejött a Varsói Szer­ződés szervezete, összefogta az új, szocialista fegyveres erőket, amelyek célja a szocialista kö közösség forradalmi vívmá­nyainak védelme, a viiágbéke és a nemzetközi biztonság erő­sítése. Hangsúlyozta: a szocia­lista internacionalizmus szelle­mének létrehozásában és meg­szilárdításában döntő szerepet löltött be a Szovjetunió és a k^korszerűbb harci techniká­val és a legnagyobb harci ta­pasztalatokkal felvértezett had­serege. A továbbiakban orról beszélt, hogy a nemzetközi feszültség enyhülése ellenére az imperia­lizmus továbbra is veszélyt je­lent a békeszerető emberiség számára, mert folytatja a lázas legyverkezést és katonai fö­lény megszerzésére törekszik. Ez a veszély, amelyet tovább lokoz Kína hegemonista politi­kává, nagy fokú éberségre, a Varsói Szerződés tagállamai vé­delmi képességének, egységé­neik és katonai együttműködé­sének szilárdítására késztet bennünket, mert csak így biz­tosíthatjuk népeink békés mun­káját. Dmitrij Litovcev beszédében hangsúlyozta, hogy a csehszlo­vák néphadsereg a Varsói Szer­ződés szilárd láncszeme és a lobbi tagállam hadseregeivel együtt szilárdan védelmezi a szocialista közösség nyugati ha­tárát. Az ünnepi találkozón Vlagyi­mir Mackevics is felszólalt. Nagyra értékelte a szocialista országok kommunista és mun­káspártjainak a világbéke meg­őrzésiére és megszilárdítására irányuló erőfeszítéseit. PETER COLOTKA a Liptovský Mikuláš-i járásban (ČSTK) — Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, szlovák miniszterelnök tegnap a Liptovský Mikuláš-i járásba látogatott, ahol tájékozódott a Fekete Vágón épülő vízi erőmű építéséről. A Szlovák Építőipari Minisztériumnak, a kerület és a járás párt és állami szervei képviselőinek, valamint a kivi­telező vállalatok vezető dolgo­zóinak kíséretében megtekin­tette az épülő erőművet, amely hazánk legnagyobb vízi erőmü­ve lesz és már a következő öt­éves tervidőszakban jelentősen hozzájárul energiatermelésünk növeléséhez. A kivitelezők a beruházás megkezdése óta el­telt hat évben több mint egy­milliárd korona munkát végez­tek, s az év eleje óta 118 szá­zalékra teljesítik a tervet. Peter Colotka elvtárs nagyra értékelte e korszerű energia- ipari komplexum jelentőségét, valamint a žil inai VáhQstav, a prievidzai Bányaipari Vállalat, az ostravai Kohóipari Szerelő­vállalat és más vállalatok dol­gozóinak kezdeményezését. Liptói látogatása során a délutáni órákban Peter Colotka elvtárs részt vett a Liptovský Mikuláši Peter Michal Bobúň Galéria megnyitó ünnepségén. A galériát nagyszabású re­konstrukció után tegnap adták át. MUNMÉRDEMREND ÁTADÁSA (ČSTK) — Gustáv Husák, a- Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöke Munkaérdemren­det adományozott Josef Janou* äeknek, a CSKP Központi El­lenőrző és Revíziós Bizottsága dolgozójának 60. születésnapja a lka Imá ból. A magas állami kitüntetést tegnap nyújtotta át a jubiláns­nak Miroslav Capka, a CSKP KERB elnöke. SZOVJET VENDÉGEK FOGADÁSA (ČSTK) — Jindrich Poledník, a CSKP KB titkára tegnap fo­gadta a Szovjet—csehszlovák Baráti Társaság küldöttségét, amely Nyikolaj Szicsovnak, a társaság össz-szövetségl veze­tősége alelnökének vezetésével a felszabadulás 34. évforduló­jának ünnepségein tartózkodik hazánkban. A szívélyes és elvtársi lég­körben lezajlott találkozón részt vett Ľubomír Procházka, a CSKP KB osztályvezetője, Václav David, a CSSZBSZ KB élnőke és Anatolij Guszkov, a Szovjetunió csehszlovákiai nag yk ö ve t sé gének ta nácsosa. ÜJ NEMZETI PARK (ČSTK) — Táléban tegnap hivatalosan nemzeti parkká nyilvánították az Alacsony- Tatra tájegységét. Az ünnepsé­gen részt vett František Ha- gara, az SZNT alelnöke, Jozef Mravík, a szlovák kulturális miniszter helyettese és más vendégek. Elhunyt Gtakar Rytír (ČSTK) — Rövid, súlyos be­tegség után 66 éves korában nirtelen elhunyt Otakar Rytír, tartalékos tábornok, a Szovjet­unióban alakult első csehszlo­vák hadtest volt tagja. BEFEJEZŐDÖTT A SZLOVÁKIAI SZEMINÁRIUM IČSTK) — Folytatódott teg­nap Kassán (Košice) a kínai vezetőség nagyhatalmi és he- gemonista politikája elleni harc kérdéseivel foglalkozó kétna pos szlovákiai szeminárium. Ladislav Vrba, a CSKP KB előadója a maoizmusnak a nemzetközi kommunista és imunkásmozgaloimba n fők éppen külföldi maoista csoportosulá­sok segítségével végzett fel- Jorgató munkájáról beszélt. Bohumír Schindler, a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia prágai Orientalista Intézetének munkatársa a maoistáknak a nemzeti felszabadító mozgalom­mal kapcsolatos álláspontjával foglalkozott. Az SZLKP KB projjaganda- és agitációs osztálya, valamint a Szlovák Szocialista Akadémia Központi Bizottsága által ren­dezett szemináriumon elhang­zott beszámolók és a vita ki­domborították a kínai vezetők veszélyes politikáját, rámutat­tak Kína soviniszta, hegemo­nista és militarista törekvései­(ČSTK) — A leningrádi Er- mitázs és a moszkvai Kreml gyűjteményeinek egy részével ismerkedhet meg a Washing­tonban és New Yorkban va­sárnap megnyíló párhuzamos kiállításokon az amerikai nagy- közönség. Washingtonban olasz festők világhírű műveit állítják ki az Ermitázs gyűjteményéből. A kiállítást csütörtökön nyitották meg ünnepélyesen W ashing tan­ban. Ez alkalommal Pjotr Jeni- csev, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, a Szov­jetunió kulturális minisztere felolvasta Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnöksége elnökének a két kiállítás látogatóihoz intézett üzenetét. Ugyancsak ebből az alkalom­ból felolvasták James Carter amerikai elnök üzenetét. Carter energiapolitikájának újabb veresége (ČSTK) — Az amerikai Kongresszus képviselőháza teg­napra virradó éjszaka elutasí­totta a Carter elnök által elő­terjesztett törvényjavaslatot, melynek értelmében „válságos helyzet“ esetén jegyre árusíta­nák a benzint. A Kongresszus szenátusa ugyanezt megelőzően jóváhagyta Carter javaslatát, de ennek elfogadásához a par­lament mindkét kamarájának jóváhagyása szükséges. A megfigyelők a képviselő­házi szavazást nagy csapásnak minősítik Carter energiapoliti­kájára a jelenlegi helyzetben, amikor az Egyesült Államok néhány részén üzemanyaghiány mutatkozik. Chicagó és más amerikai városok benzinkútjai előtt az autók több kilométeres sorban várakoznak. Kalifornia államban már bevezették a jegyrendszert. Irán semleges politikát folytat Ibrahim Jozdi beszéde (CSTK) — Irán törekedni fog a béke megőrzésére a tér­ségben, főként az államközi együttműködés formájában. Szó sem lehet többé Iránnak mint a térség „zsandárának“ szerepéről, jelentette ki csütör­tökön televíziós beszédében Ibrahim Jazdi, az ideiglenes kormány külügyminisztere. Is­mét hangsúlyozta, hogy Irán semleges politikát kíván foly­tatni, és kapcsolatait vala­mennyi országgal az egymás kölcsönös tiszteletben tartásá­nak elvein kívánja építeni. Kü­lönösen szoros kapcsolatokat akar fenntartani az iszlám or­szágokkal. Nnraddin Kianuri, az Iráni Néppárt (Tudeh) KB főtitkára kijelentette, hogy Khomeini ajatollah nem ért egyet a nem' rég megindult kommunistáéi 1 e* nes kampánnyal. EGYIPTOMI ELKÉPZELÉS (ČSTK) — Musztafa Khalil egyiptomi kormányfő közölte, hogyan képzeli el Egyiptom az ún. palesztin autonómiát. Az egyiptomi — izraeli tárgyalá­sok erről a kérdésről két hét múlva kezdődnek, és egy év leforgása alatt kell befejeződ­niük. Az egyiptomi elképzelés sze­rint a „palesztin autonóm kor­mány“ megalakítása után azon­nal fel kell számolni az iz­raeli katonai és adminisztratív kormányzást a megszállt terü­leteiken, és az izraeli egysé­geknek meghatározott helyre kell visszavonulniuk. A teljes autonómiára öt év eltelével kerülne sor a Gázai-övezetben, a Jordán (nyugati partján és Ke le t- Je r uzs á lem be n. M u sz ta f a Khalil közölte, hogy a palesz­tin autonóm kormány minden hatáskörrel rendelkezne. Sza­vai szerint Egyiptom autonóm imiának tartja a palesztin kor­mány létrehozását az izraeli helyett. Habár egyes burzsoá tömeg­tájékoztatási eszközök megpró­bálják az egyiptomi tervet éles ellentétbe állítani a „palesztin autonómia“ létrehozásáról szó­ló ún. Begin-tervvel, az igaz­ság az, hogy az egyiptomi ve­zetők továbbra is eltűrik az izraeli katonai jelentétet a megszállt arab területeken, és teljesen megkerülik az alap vető kérdést — az önálló pa­lesztin állam létrehozását. Ä diktátum ellen, a becsületes tárgyalásokért (ČSTK) — Ezzel a címmel közölte a moszkvai Pravda tegnapi számában Igor Alek szandrov cikkét, amely a> következőket írja: Amikor április 18-án Hanoi­ban sor került a Vietnami Szocialista Köztársaság és Kína kormányküldöttségének találko­zójára, mindenki előtt nyilván­való volt, hogy a tárgyalás bo nyolult és nehéz lesz. Az egyik oldalon az agresszor, aki még az előző napon azt kürtölte vi­lággá, hogyan leckéztetik meg Vietnamot, a másik oldalon pe­dig az az állam, amely isme telten megvédte függetlenségét, az a nép, amely büszke a sza badságára és kész érte harcol ni. Nem olyan egyszerű az ag- resszort a tárgyalóasztalhoz kényszeríteni, s főleg akkor, ha harctéren vereséget szenve­dett. Az a tény pedig, hogy ez Vietnamnak sikerült, önmagé ban is nagy politikai sikert je­lent. Ugyanakkor a szocializ­mus és a haladó erők sikere is, amelyek hatékony segítse get és támogatást nyújtottak a vietnami népnek hősi harcá­ban. A tárgyalásokra abban az időben került sor, amikor még nem hölt ki a parázs a felége­tett földeiken, amikor a pekin­gi kalandorok szégyenteljes ólját a vietnami területeken üszkös romok jelezték. Az ag- resszort felbőszítette, hogy csődöt mondtak a szomszédos ország leigázására tett kísérle­tei, Kína katonai ereje nem keltett (élelmet a vietnami miépben. Mao örökösei azzal di­csekednek, hogy egyhónapos olt-tartózkodásuk alatt az aránylag elég szűk határ men­ti területeiken (az agresszornaik nem sikerült 30-^40 kilométer­nél mélyebbre behatolnia) a félmilliós kínai hadsereg min­dent megsemmisített,- amit csak lehetett és amit nem lehetett Kínába szállítani. Tönkretették a középületeket, hidakat, uta­kat, gyárakat stb. A szántóföl­deket a pusztával tették egyen­lővé, s az öntözőberendezése­ket megsemmisítették. A legna­gyobb gaztettük azonban az volt, hogy azokat az embere­ket, akiknek nem sikerült ide­iében elmenekülniük, . éheztet­ek, több ezer békés lakost megöltek. Főleg gyerekeket, nőket és öregeket. A Vietnami Szocialista Köz­társaság a tárgyalások meg­kezdésekor a világ széles nép- admegeinek szolidaritására és szimpátiájára támaszkodhatott, azokra, akiknek a vietnamiak­hoz hasonlóan szintén érdekük a béke és biztonság és a fejlő­dés biztosítása indokínában, valamint egész Délkelet-Ázsiá- ban. Az ügy igazába vetett hit és azok a jogok, amelyeket Vietnam véd, lehetővé tették a VSZK vezetésének a tárgya­lások megkezdését. A szocia­lista Vietnam hozzáállását a jó­akarat és az az igény jellemzi, hogy a Kínához fűződő kétol­dalú kapcsolatokat érintő ösz- szes kérdést konstruktívan ítél­jék meg. Vietnam, amely áldo­zatkészen védte önállóságát, függetlenségét és elutasította, hogy beavatkozzanak belső ügyeibe, mindig kinyilvánította hajlandóságát, hogy a nézetel­téréseket tárgyalásos úton old­ják meg. Végső soron, amikor a kínai agresszió kicsúcsoso­dott, Vietnam követelte azon­nali leállítását, a csapatok visszavonását a történelmileg kialakult határok mögé, tehát olyan politika megvalósítására törekedett, hogy a viszályokat és a véleménykülönbségeiket békés úton oldják meg, s ne al­kalmazzanak erőszakot az ál­lamközi kapcsolatokban. Ennek alapján a vietnami küldöttség a kínai képviselők­kel történt első találkozása al­kalmával konkrét javaslatokat tett, melyek tartalmazták a két ország közötti kapcsolatok leg­fontosabb alapelveit és a ,béke biztosításához szükséges leg­fontosabb intézkedéseket. Ért­hető, hogy Vietnam kulcsfon­tosságúnak tartja a határokon kialakult helyzet javítását, azt, hogy a helyzet ne éleződjék ki ismét és hogy felszámolják a pekingi agresszió súlyos követ­kezményeit. A javulás szem­pontjából nagy jelentőségűek a szocialista Vietnam javaslatai a katonai provokációk és minden ellenséges tevékenység meg­szüntetésére, amelyek veszé­lyeztetik az ország önállósá­gát, területi egységét, a felek biztonságát s úgyszintén fon­tos a hadifoglyok cseréjére vona tkozó kezdeményezés. A VSZK a két ország közötti normális kapcsolatok felújítá­sát a békés egymás mellett élés általánosan elfogadott alapelvei figyelembevételével javasolta. A határkérdéseket és területi problémákat a vietnami—kínai történelmi határok tiszteletben tartásával kell megoldani. Milyen programmal érkeztek viszont Hanoiba a kínai képvi­selők? Úgy tesznek, mintha a politikai megoldás gondolata számukra nem lenne idegen, de*.. És itt állnak elő azokkal a feltételekkel, amelyek elfoga­dása azt jelentené, hogy Viet­nam aláveti magát Kína durva diktátumának. A kínai küldöttség úgy visel­kedik, mintha arra számítana, hogy a csődöt mondott Vietnam elleni kaland valamilyen ered­ményeket hozhatna a tárgyalá­sokon. Viselkedésük igazolja, hogy Peking a párbeszédet nem a kölcsönösen elfogadható meg­oldások elérésére akarja fel­használni,. hanem durva nyo- mást gyakorol Vietnamra, itt keres megkésve igazolást a fegyveres támadásra s előkészí­ti a világ közvéleményét arra a lehetőségre, hogy a fegyve­res betörések megismétlődhet­nek. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az agresszor nem véletlenül tart ellenőrzése alatt tíz stratégiai pontot Vietnam területén, ön­magukért beszélnek a nagyará­nyú csapatösszevonások a ha­tár menti területeken. Ismere­tes, hogy Kína 12 hadosztályt küldött a határra. A csapatösszevonásokkal és a Vietnam ellen irányuló hadi' t e c h n iík a fel s o r ako z t a tá sá va 1 egyre erősödik a pekingi hege- monisták egyeduralmi célokat követő fenyegetőzése is. Szin­te naponta ígérik, hogy „Ismét megleckéztetik“, „új csapást“ mérnek Vietnamra. A pekingi vezetők nem szégyenük külföl­di hivatalos képviselők előtt ki­jelenteni, hogy Kína „jogot for­mál a tárgyalásokra“, hogy „újólag meg leckézteti Vietna­mot“. Amikor Hanoiban tárgya­lások folynak, a kínai tüzérség ágyútüzet zúdít a VSZK határ menti községeire. A szárazföl­dön, a levegőben és a tengeren is megsérti Vietnam önállósá­gát, területi egységét. A pe­kingi vezetők soviniszta kam­pányt szerveztek azon katonai egységek „ünneplésére“, ame­lyek betörtek Vietnamija. Oton-útonfélen próbálják meg­indokolni agresszív akcióikat, dicsekednek vele, sőt azt hang­ül sz 1979. V. 12. Szovjet kiállítás Washingtonban és New Yorkban

Next

/
Thumbnails
Contents