Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-12 / 110. szám, szombat

Világnézet — a személyiség alapja Hég jobb eredményekre törekszenek Ülésezett o dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási pártbizottság P artunk egyik íeglonto- sabb feladata az, hogy öntudatos, a múlt előítéleteitől mentes embereket neveljen, sokoldalúan fejlett személyisé­geket, új szocialista embereket. A kommunista szellemben való nevelés minden párttag, vala­mennyi pedagógus, vezető dol­gozó és minden olyan ember feladata, akinek érdeke a sike­res szocialista fejlődés. A személyiség fejlesztésének s annak, hogy az ember merít­hessen a marxizmus—leniniz­mus szellemi örökségéből, egyik alapfeltétele a tudomá­nyos világnézet kialakítása. Eb bői ered az az elsőrendű fel­adatunk, hogy terjesszük a tu­dományos elveket, nézeteket, meggyőződést — a marxista— leninista világnézetet. Mennyire sikeres e mun­kánk? Miben ért el ez a ne­velés sikereket és hol nem annyira hatékony és meggyőző, mint amilyennek lennie kelle­ne? Mindenekelőtt el kell mon­danunk, hogy az emberek több­sége nálunk elfogadja a tudo­mányos világnézet alaptételeit s feladja idealista világnézetét azáltal, hogy természetesen és racionálisan figyeli társa­dalmunk menetét, sikereit, fej­lődését. Értékeli a kommunista párt politikájának humánus voltát, s érti, hogy ez a poli­tika a nép javát szolgálja. De megelégedhetünk-e az em­berek gondolkodásmódjában beállt effajta változással? Nem, semmi esetre! A világnézeti ne­velés feladatai sokkalta igénye­sebbek. A világnézeti nevelést nem lehet csupán az ateista ne­velésre leszűkíteni, mint azt néhol teszik. A világnézeti ne­velésen az a széles körű fo­lyamat értendő, amelyben a marxista—leninista világnézet alapelvei meggyőződéssé vál* nak. Megkérdeztünk néhány em­bert, mi hatott leginkább világ­nézetük kialakulására. Egysé­ges feleletet azonban nem kap­tunk. Volt, aki az iskolát, más a családot tekintette döntőnek, megint más a baráti kört, so­kan pedig nem is tudtak hatá­rozott választ adni, mivel vi­lágnézetükhöz mindenből mej rítettek egy kicsit. De mégis volt valami közös ezekben a válaszokban. Amikor mélyeb­ben elgondolkodtak meggyőző­désükön, megállapították, hogy nem a család vagy az iskola, esetleg az ifjúsági szervezet hatott rájuk leginkább, hanem ezen belül egyének, személyi­ségük, saját meggyőződésük erejénél fogva, személyes pél­damutatásukkal. Éppen ezért a világnézeti ne­velés hatékonysága mindig at­tól függ, mennyire őszinte és mély a meggyőződése annak, aki érette küzd. Ismerünk eseteket, amikor a gyerekek nem akarnak felelős tisztségeket betöltő' szüleik nyomdokaiban haladni. Ellen szegülnek annak, hogy elfogad­ják ezek meggyőződését, olyan példákat keresnek, amelyekkel szüleiket megdöbbentik. Hol van itt a hiba? Nyilván ott, hogy a gyermek nagyon érzé­keny és őszinte alkatú, s meg­figyelte azt az — esetenként előforduló — kétszínűséget és számítást, amellyel szülei tiszt­ségükhöz viszonyulnak. Ezek a szülők tisztségüket, mint saját befutott karrierjüket tekintik, s ez a hozzáállás a mérvadója meggyőződésük ,, szilárdságá­nak“ is. Ne csodálkozzunk te­hát, ha a fejlődő gyerek el­veszti illúzióit szüleivel szem­ben, elfordul tőlük, s a világ­ról alkotott képéhez valahol máshol keres példákat. De gya­korink az olyan példák is, ami­kor az idealista világnézetet valló szülők gyermekei rádöb­bennek, hogy szüleik meggyő­ződése amolyan dogmákon alapszik, amelyeket valamiféle formális kispolgári elvakultság váltott ki, talán megszokásból, vagy olyan okból, amelyet a gyermek nem talál meggyőző­nek. Ök is — az előbbiekhez hasonlóan — saját bizonyossá­gukat másutt kezdik keresni. Mi a fontos tehát a szocia­lista családban? Az, hogy őszin­te légkört teremtsünk, becsü­letességre neveljük a gyerme­keket, hogy megtartsuk azokat az erkölcsi elveket és normá­kat, amelyeknek a családon kí­vül szószólói és terjesztői va­gyunk. Az, aki a családot olyan helynek tekinti, ahol elenged­heti magát s természetesen vi­selkedhet az egész napi kép­mutatás után, nemcsak saját, de gyermekei jellemét is tönk­reteszi. Az iskolában is hasonló egy­szerű elvekkel biztosíthatjuk a nevelés hatékonyságát. Sok pe­dagógus nem tudatosítja, hogy eszményképül szolgál — vagy azzá válhat — a gyermekek százai számára A fiatalok ha­sonlóak szeretnének lenni hoz­zájuk, és sok esetben utánoz­zák őket, még hibáikat is. Az a pedagógus, aki lebecsüli a személyes példamutatást mint nevelési módszert, s csupán a tények és eszközök felsorolá­sával próbál nevelni, nehezen érheti el a kívánt eredményt. Maga a legfontosabb tény és történelmi összefüggés is olyan­ná válik a Hálálok meggyőző­désének kialakításában, mint egy semmitmondó kijelentés, ha a tanuló észreveszi, hogy a pedagógus a valóságban más­képp gondolkodik, hogy ugyan olyan jellembeli gyengeségei vannak, mint amelyeket diák jaj szemére vet. A pedagógusok egy része . még mindig nem képes hatékonyan egybekapcsolni ok­tató és nevelő feladatait. Vé­leményünk szerint pedig éppen ebben rejlik a pedagógus igazi nagysága. A pedagógusi munka elbírálásának fő kritériuma az, mennyire érzékenyen, termé­szetesen és hatékonyan képes a pedagógus egybekötni a ta­nulók oktatását a nevelői mun­kával. Nem egy pedagógus elő­adói módszerekkel dolgozik, s nem tudja bevonni a tanulókat az alkotó vitába, amelynek so­rán a fiatalok legjobban meg­világíthatják nézeteiket. Téved az a pedagógus is, aki • úgy hiszi, eleget tesz a szocia­lizmusért, ha egyoldalúan csak annak előnyeiről beszél. Ha ezt sematikusan, eszokokkal teszi — amelyeket ma minden gye­rek ismer —, több kárt csinál, mint hasznot. A fiatalok tud­ják, hogy ma is sok hiányos­sággal és gonddal küzdünk. Is­meri őket az életből, a szülők­től, a tömegkommunikációs eszközök által. Érdeklődnek irántuk, hisz rövid idő múlva maguk is küzdenek velük, igye­keznek majd megoldani őket. Szomorú, ha már a tanulók tu­datosítják, hogy tanítóik rózsa­színűre festik az életet, s nem készítik föl őket arra, hogy megküzdjenek a gondokkal. A felnőttek világának idealizálá­sával annyit érhetünk el, hogy megnehezítjük a fiataloknak a gyakorlattal való első találko­zásukat. Tudományos világnéze­tük kialakítása céljából pedig édeskeveset teszünk. A meggyőződés elmélyítésé­ben sokat segíthet a kollektí­va. A fiatalok körében a leg­nagyobb szerepet az ifjúsági, illetve a pionírszervezet tölti be. Itt sem helyes forma a men­torkodás, mindennél szüksége­sebbek a viták, a véleménycse­rék. A tudományos világnézet helyes kialakítására példa az ún. lenini feladat, amely a kelet-szlovákiai kerületben gyö­kerezett meg. Itt alkotó módon kötik egybe a marxizmus—leni­nizmus elméletét a gyakorlat­tal. Nem egyszerű tevékenység­ről van szó, itt is könnyen bele lehet esni a formalizmus háló­jába, de az eredmények arról tanúskodnak, hogy ez a mód­szer sikeres. Az a nézet, hogy minden fel­nőtt embernek kiegyensúlyozott és megdönthetetlen világnézete van, helytelen. Példák egész sora bizonyítja ezt. Hasonlóan helytelen az a vélemény, hogy az emberek nem nagyon gon­dolkodnak világnézetükről. Az ember nagyon sokszor teszi föl magának a kérdést, hogyan és miért él. A világnézet kér­dése szorosan összefügg az élet értelmével. S az élet ér­telme nem csupán az életbe ki­lépő fiatalt foglalkoztatja. Va­lamennyien újra és újra elgon­dolkodunk afölött, hogy kitű­zött célunk megvalósul-e, hogy nem kell-e engedményeket tennünk, korrigálnunk azt, Amint már elmondtuk, a világ­nézethez vezető legjobb út a marxizmus—leninizmus elméle­ti alapjainak meggyőződéssé való átalakítása. Ezért szüksé­ges, hogy a szocialista társada­lomban élő ember idősebb ko­rában is foglalkozzon a mar­xi—lenini elmélettel. Hogy ne csak megértse azt, de föl is tudja használni a mindennapi gyakorlatban. Néha hallani olyan vélemé­nyeket, hogy a különféle tan­folyamokat túlzásba visszük, hogy az embert végre már nyugton hagyhatnák. Ezeknek a véleményeknek kétféle alap­juk is lehet. Az egyik az előbbi gondolatok meg nem értéséből ered, azaz annak meg nem ér­téséből, hogy a szocialista tár­sadalom fejlett polgárának nem csupán szaktudását kell növel­nie, hanem politikai ismereteit is, szilárdítania tudományos vi­lágnézetét. A másik ok az le­het, hogy ezeket a tanfolyamo­kat alacsony színvonaluk miatt időveszteségnek tekintik az emberek. E vélemény fölött el kell gondolkodniuk a kommu­nistáknak az egyes munkahe­lyeken, azokban a szervezetek­ben, amelyekben a tanfolyamot szervezték. S igyekezniük kell, hogy a tanfolyamokat színvo­nalasabbá tegyék. Nem elég, ha egyre-másra ismételgetjük a tantételeket, s nem elégsé­ges az olyan gyakorlat sem, ahol a résztvevők csupán a társadalom legidőszerűbb kér­déseivel foglalkoznak. Meg kell tanulnunk egybekapcsolni a tudományos világnézet törté­nelmi elméletét a mindennapi gyakorlattal. Ehhez viszont nem elegendőek az előadások. S éppenséggel nem azok, ame­lyek színvonala alacsony. En­nél szükségesebbek a viták és a véleménycserék. E l kell érnünk, hogy a dolgozók ne csak elfo­gadják az egyes gondolatokat, de ők maguk is eljussanak hozzájuk, meg tudják azokat magyarázni és föl tudják hasz­nálni az életben. A világnézet ugyanis legjobban a tevékeny konfrontációban formálódik, az egyes akciókban. S ezeknek az akcióknak az élet igazolja a helyességét. ĽUBOŠ KRÍŽ Tartalmas, az elvégzésre vá­ró feladatokat bírálóan és ön- bírálóan értékelő ülést tartott a minap a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási pártbi­zottság. Az ülésen elsőnek Ma- gyarics Vince, a járási pártbi­zottság vezető titkára mondott ünnepi l>eszédet. Méltatta a feJ- szabadulás jelentőségét és a Szovjetuniónak a 34 éve kiví­vott győzelemért és szabadsá­gért hozott áldozatait, hősi ma­gatartását. Az ülés főbeszámolóját Öllé Gyula, a járási pártbizottság titkára tartotta. Elemezte, hogy a járás hogyan teljesíti a CSKP XV. kongresszusának a mező­gazdaságra vonatkozó határo­zatát, és milyen további fel­adatok várnak elvégzésre a du- naszerdahelyi járásban, külö­nösen a CSKP KB 13. ülésének és az SZLKP KB legutóbbi ülé­sének a határozatából eredően. Megállapította, hogy a járás következetesen teljesíti a párt irányvonalát, a mezőgazdaság minden vonalon lépést tart a fejlődéssel, eleget tesz az el­várásoknak. Ennek ellenére A SZISZ Komáromi (Komár­no) Járási Bizottságának tit­kárságán sok szépet és jót hallottam a vágfüzesi (Vŕbo­vá) ifjúsági szervezetró]. Hogy­ne, hiszen a helyi pártszerve­zetnek, valamint Preiner Tibor elvtársnak, a járási politikai művelődés háza igazgatójának segítségével jól megszervezték, a politikai nevelő munkát. Az ifjúsági szervezetnek csak 26 tagja van, mégis hagyományos, hogy Molnár Olga és Novák András közreműködésével évente legalább kétszer esztrád- műsort rendeznek. Azután sorolták tovább a si­keres tevékenység tényeit: el­ső helyezést érteik el az Ifjú­sági Fényszóró őrjáratainak versenyében, második helye­zést az ifjú mezőgazdasági dol­gozók járási versenyében, rend­szeresek a szeirvezet honvédel­mi sportversenyei, még táboro­zást is szoktak rendezni, mint legutóbb tették Oravská Prie­hrada mellett. Megemlítették, hogy a szervezet tagjai közül Bugris János második helyezést ért el az ifjú mezőgazdasági gépjavítók járási versenyében, Balogh Imre pedig negyed’k helyezést a traktorosok ügyes­ségi versenyén. Dicsérőleg szóltak arról, hogy a közelgő évfordulók tisz­teletére vállalást jelentettek be a szervezet tagjai: a hnb irá­nyításával 1000 órát dolgoznak le a művelődési ház környéké­nek rendezésekor, a községfej­lesztési munkálatok alkalmá­ból. Vágfüzesen Vasi József elv­társtól, a SZISZ helyi szerve­zetének elnökétől megkérdez­tem: — Mi a véleménye a szerve­zeti életről? — Lehetne jobb is — vála­szolta kissé me,elesetten. Mag vara wrt k ént el m on d t a, hogy önálló, saját klubhelyi­még ma is vannak kihaszná­latlan tartalékok, és megvan a lehetősége annak, hogy a já­rás a mezőgazdasági termelés­ben újabb, az eddigi mutató­számokat is meghaladó ered­ményeket érjen el. Az ehhez szükséges segítség forrását a páricsojjortok aktív munkájá­ban, a mezőgazdaságban dol­gozó kommunisták helytállásá­ban és példamutatásában látta. A vitában felszólalók meg- ígérték: jó munkaszervezéssel és a tartalékok maximális ki­használásával járulnak hozzá ahhoz, hogy munkahelyükön érvényt szerezzenek a párt me­zőgazdasági politikájának, és a leiheitő legjobb eredményeiket ér­jék el. Az ülés végén a kiváló mun­kát végző egyéneknek és kol­lektíváknak állami kitüntetése­ket és emlékérmeket adtak át. A járás párt- és állami szer­vei a szocialista mezőgazdaság érdekében végzett munkája el­ismeréséül az 0] Szó szer­kesztőségének a Szocialista mezőgazdaság 30 éve nevű em­lékérmet adományozta. (zsaj ségiik van. Három faliújságot is megjelentettek. Egyik a föld­művesszövetkezet életével fog­lalkozik, a másik a jelentő­sebb évfordulókkal, a harma­dik a szervezeti élettel. A klubtevékenységnek azonban hiányos. — öt ifjú kommunista szer­vezetünk tagja, először velük vitattuk meg ezt az áldatlan helyzetet — magyarázta, — az­után a pártszervezettel, taná­csukat, segítségükéit kérve, majd a taggyűlésen mondtuk el tervei n k et, el k é pz el és el n két. A javaslatok alapján kidol­gozták a klubtevékenység ter­vét, Forró László és Ben­kóczy Tibor személyében klub­vezetőket választottak. Jog­gal várható tehát, hogy ha mindjárt nem is, de fo­kozatosan életre, erőre kap a fiatalok klubtevékenysége. — Vannak megoldatlan problémáink — szólt, amikor már azt hittem, hogy mindent megmagyarázott. Az egyik probléma: a föld­művesszövetkezet műhelyében sok fiatal dolgozik, de még nem szervezték meg a szocia­lista munkabrigád címért ver­senyző munka'kollektívát. A másik probléma: annak el­lenére, hogy együttműködnek a polgári ügyek testületével, a művelődési ház vezetőségével közösen sikeres vetélkedőt is rendeztek, a fiatalok kulturá­lis tevékenységének színvona­lával elégedetleneik. —- Máról holnapra persze nem tudjuk a helyzetet meg­változtatni, de mindent meg­teszünk azért, hogy jobb le­gyen, színvonalasabb legyen a szervezeti élet — mondta, majd magabiztosan hozzátette- — ígv lesz, mert nem vagyunk egye­dül, mindenben segítenek a pártszervezet tagjai, a kom­munisták. MIRIÄK FERENC TÖBBET A TERVEZETTNÉL Már bepótolták a januári termeléskiesést a trencíni repülőgépja­vító üzemben és a negyedévi tervet több mint 101 százalékra telje­sítették. Az idei évi szocialista vállalásban az üzem dolgozói arra kötelezték magukat, hogy több mint 1 millió koronával túlteljesí­tik a tervfeladatokat. Felvételünkön Bohumil Ochotnícky, a Cseh­szlovák—Szovjet Barátság nevét viselő szocialista munkabrigád tagja és Juraj KiuniÖka munka közben (Felvétel: V. Andor — CSTK) Mérce: az igényesség Hiányos o klub tevékenysége Ismerik és leküzdik a nehézségeket A segítséget a kommunistáktól várják Kfelov u Olomoucében az Észak-morvaországi Hulladék gyűjtő Vállalat Regena üzemrészlegének dolgozói hazánk ban az elsők közé tartoznak, akik fel tudják dolgozni a puha PVC-ből nyert hulladékot. Az üzem egy év alatt az egész köztársaságból 1500 tonna ilyen nyersanyagot kap. Felvételünkön: Miloslav Cvešpr, Jaroslav Novotný és Milan Obselka « bányaipari szállítószalagot ellenőrzi, amelyeket hulladékból az üzemben állítottak elő (Felvétel: CSTK — V. Galgonek)

Next

/
Thumbnails
Contents