Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-12 / 110. szám, szombat

A ZENE ÜNNEPNAPJA! MA KEZDŐDIK A PRÁGAI TAVASZ A cseh zenekultúra legl* csesebb alkotásának, Bedi ich Smetana Hazám című szirnfo nikus költeményének csodála­tos hangjaival ma — Smetana születésének napján kezdő dik kulturális életünk egyik nagy vonzerejű és széles nem zelközi tekintélynek örvendő eseménysorozata, a Prágai Ta vasz nemzetközi zenei feszti val. Ez a zene ünnepnapjainak számító fesztivál 34 évvel ez­előtt, pár nappal hazánk fel szabadítása után tette meg az első lépéseket ahhoz, hogy év ről évre magasabb művészi színvonalon és mélyebb tarta­lommal gazdagítsa kulturális műsoraival övről evre az egé.sz világ előtt kiteljesíti a kultúra demokratizálásának céljait. Ez a demokratizmus nem csupán az előadóművé­szeik és zenekarok szeles ská­lájában a műsorra tűzött szer zenné nyék változatossá gá ban, (In főként abban jut kifejezés re, hogy kikhez, milyen kii zönség*hez szól ez a fesztivál. A hangversenyek közönsége - s nemcsak a Prágai Tavasz koncertjeinek közönségéről van szó — nálunk alapvetően más, mint a felszabadulás előtti időkbein. A közönségnek gerincét ma a munkásosztály és szocialista értelmiség képviselői alkotják, akik nem ÜHÜffi Kucs Béla: ünnep életünket, az emberek érzésvj- lágát. Ez a zenei seregszemle a béke jegyében születeti, s kezdettől fogva azt a célt kö veti, hogy műsorával, kiváló előadóművészek és zenekarok közreműködésével, a zene nyelvén fejezze kí az emberi­ség örök békevágyát, az élet szépségéiből, az alkotás örömé­ből fakadó érzéseit. Elmond­ható, hogy „A zenével a béké­ért és nemzetek közti egyetér­tésért“ jelszó jegyében minden év május 12-e június 4-e kö zött megvalósuló prágai zene- fesztivál résztvevői kezdettől fogva — még a hidegháborús évek alatt is — magukénak vallották e jelszóban kifejezett nemes eszmét. A fesztivál tar­tós sikerének további forrása az, hogy műsoraiban a hagyó mányos értékek és a jelenkor legjobb alkotásainak szerves egybekapcsolódásából indul ki s a közönség számára a legmagasabb művészi tolmá­csolásban nyújt felejthetetlen élményeket. A Prágai Tavasz nemzetközi zenei fesztivál sznobizmusból, de. életük ösz­tönző forrásaként már termé­szetes szükségletként igénylik a magas színvonalú zenei él­ményt. Évről évre nagyobb tö­megeket mozgósítanak a Prá­gai Tavasz hangversenyei, sőt — a televízió és a rádió útján — százezreknek, millióknak nyújtanak mély művészi él­ményt. A Prágai Tavasz már évek óta nemcsak Prága nevezetes eseménye. A fesztivál alatt, a fesztivál műsorának szerves részeként több, elsősorban ze­nei hagyományokkal rendel­kező csehországi városban is rendeznek hangversen yeket, amelyek nemcsak a hazai, ha­nem a külföldi közönséget is vonzzák. Itt említjük meg, hogy a Prágai Tavasz tapasz­talatainak alkotó alkalmazása is elősegítette, hogy ezt a ta­vaszi zenei seregszemlét tar­talmi szempontból is folytassa a Bratislavai Zenei Ősz elne­vezésű fesztivál, valamint a Brnói Nemzetközi Zenei Se­regszemle. E két fesztivál szín­vonalát, és a hazai zenekultú­ra határokon túl is elismert tekintélyét jelzi, hogy mindkét zenei fesztivál elnyerte az el­ső osztályba tartozó fesztivá­lok nemzetközi státusát. Az idei, sorrendben immár a 34. Prágai Tavasz hangverse­nyeinek méltó keretét Smeta­na Hazám című szimfonikus költeménye és Beethoven hal­hatatlan IX. szimfóniája adja meg. A hatvankét koncertből összeállított változatos műsor­ban felhangzanak az európai zene különböző stíluskorsza- Kainak zeneművei. A fesztivá­lon fontos szerepet kapnak a cseh és a külföldi klassziku­sok, valamint századunk és a jelen neves zeneszerzőinek al­kotásai. Az idei műsor nagy teret nyújt a vokális zenemű­veknek, a múlt és a jelen hí­res oratóriumainak és kantá­táinak. A Prágai Tavasz közönségé­nek alkalma nyílik neves ha­zai és külföldi zenekarok, kar­mesterek és szólisták művésze­tében gyönyörködni. A szocia­lista országok művészein kívül többek között a japán, a bra­zil, az angol, a finn, az NSZK- bell, a holland zenei élet ki­válóságai is szerepelnek a fesztivál műsorában. A vendég- karmesterek közt megemlíthet­jük a francia Serge Baudot, az NDK beli Kurt Masurt, a szovjet Gennyagyij Rozsgyeszt- venszkijt, a hangszeres szólis­ták közül Leonyid Kogant, Ói­don Krémért és Rudolf Kerert. Zdenék Košler, illetve Ladislav Slovák vezényletével a Prágai Tavasz műsorában fellép a Szlovák Filharmonikusok Ze­nekara és kórusa is. s először lép a fesztivál közönsége elé Peter Dvorský, a nemzetközi viszonylatban is kiváló szlo­vák tenorista. Szerepel a mű­sorban a Lúčnica és a brnói Küh n-g yermekk ór us, va la mint a Csehszlovák Állami Tánc- és Énekegyüttes is. Több hang­versenyt a nemzetközi gyer­mekév jegyében rendeznek. A magyar zeneművészetet Beet ho­ven, Bartók és Brahms egy- egy művének előadásával a kiváló Bartók-vonósnégyes képviseli. A Prágai Tavasz nemzetközi zenei fesztivál műsora, a ze­neirodalom kiemelkedő alkotá­sainak megszólaltatása kétség kívül kidomborítja azt a ne­mes gondolatot, hogy a zene összekötő kapocs a nemzetek közt, fontos eszköz a népek közti megértés elmélyítésének időszerű folyamatában. SOMOGYf MÁTYÁS Fiatalok a mikrofon előtt rádiójegyzet A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának ifjúsági ro­vata, a Fiatalok a mikrofon előtt című egyórás műsor nem­régiben a rimaszombati (Ri­mavská Sobota) járásban élő cigányok helyzetével foglalko­zott. Miért szükséges, miért kell ezzel a témával foglalkozni? Erre a műsorban elhangzott első riport azonnal megadta a választ. Meglepő nyilatkozat hangzott el ugyanis a jnb egyik illetékes dolgozójának a szájából, elmondta, hogy amíg 1973-ban csak valamivel 50 százalék fölött mozgott azok­nak a cigánygyermekeknek a száma, akik elvégezték a nyol­cadik, kilencedik osztályt, ad­dig 1978-ban számuk 79 száza­lékra nőtt. jogos lenne tehát az öröm, de az illetékes mégis a hiányzó 21 százalék fölött meditált. Hozzá teszem, okkal- joggal. Megtudtunk a műsorból sok más, nem kevésbé fontos dol­got. így például a rimaszécsl I Rimavská Seč) alapiskola egyik tanulója a rossz tanul­mányi eredményeit részben szülei számlájára írja. „Sem­mit sem szóltak, ha nem ta­nultam.“ A beszélgetésből ki­tűnt az is — és ez főleg a falusi cigány, de a nem cigány gyermekek hátránya Is a váro­siakkal szemben —, hogy a szülők annyira lekötik a gyer­mek idejét, annyi munkát ad­nak neki, hogy tanulásra vagy nem marad ideje, vagy fárad tan egyszerűen képtelen ta­nulni. Mire jó a jó példa? Többek közt arra, hogy visszamenőleg is meggyőzzön egy elmélet életképességéről, és hogy bár­mennyi tévhitet helyes vá­gányra tereljen. Talán a szer­kesztői elképzelés szerint is ezt lett volna hivatott bizonyí­tani a riport másik fele, amelyben egy jeles tanulót szólaltatott meg a riporter. Üdítő hatása volt a magabiz­tosan fellépő riportalany sza­valnak, de ahhoz, hogy egy elmélet hasson, arra is szük­ség van, hogy megszólaljon egy, immár révbe jutott ci­gányfiatal is, akár azon a jogi pályán, amelyikre a rimaszécsi jeles diák még csak készül. Ilyen példára sajnos hiába vártunk a műsor végéig. Összesen hét hosszabb-rövi- debb riport hangzott el ebben az egy órában. Kitűnően kötöt­tek egymásra a beszélgetések, sőt a zenei betétek is tovább­gondolkodásra késztettek. A szerkesztő ugyan az iskolában kereste elsősorban a probléma megoldásához vezető utat, de nem volt rest bekopogni egy lakótelepi lakás ajtaján, hogy kifürkéssze, vajon hogyan il­leszkedett be a mai cigány közösség a mai életforma ke­reteibe. Innen egyenesen a rendőrségre ment. Az itt szü­letett beszélgetésből kiderült, hogy leggyakrabban a fiatal cigányok vétenek a törvény ellen. Gyakori az élősködés és a rablótámadás, de a köz- és magántulajdon ellen elkövetett bűncselekmények is 11 száza­lékkal emelkedtek az utóbbi időben. Befejezésül a távlatok­ról esett szó. Így kanyarod­tunk vissza a szerkesztő jóvol­tából a műsor elején megszó­laltatott illetékeshez, aki befe­jezésül elmond ía, hogy a fő cél továbbra is: hatni a ci­gányszármazású lakosságra, de az igazi, hogy úgy mondjam, gyökeres változást, a jövő ge­nerációitól várják. Ezért olyan az elképzelés, hogy az összes cigánygyermek óvodába járjon, hogy már itt kezdődjék a ne­velésük. Nem lehetett nem végighall­gatni ezt a műsort. Kanvocsai Imre szerkesztő-riporter tudja, miben rejlik a jó riport sikere, és tudja azt is, hogy külön­böző embereket különböző módszerrel kell megközelíteni. Ismeri a jól feltett kérdés ere­jét is. És tud kérdezni. Erre is jó példa volt ez a műsor. KESZELI BÉLA FONTOSABB NYELVHASZNÁLATI SEGÉDKÖNYVEINK Bizonyára mindenki szeretne szépen, helyesen beszélni hs írni anyanyelvén, úgy. hogy abban mások ne találjanak hibát. Nem könnyű dolog ez, csak sok év fáradságos mun­kájával érhető el. Mindenekelőtt az iskola anyanyelvi ok tatása adja meg hozzá az alapot. Ez a munka sem jár azon­ban mindig a kívánt sikerrel. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy érettségizett, sőt egyetemet, főiskolát végzett egyének is hibát ejlenek, ha beszélnek vagy írnak. Nemegyszer még azok sem fejezik ki gondolataikat hibátlanul, akiknek az a hivatásuk, hogy másokat tanítsanak vagy tájékoztas sanak: a pedagógusok, újságírók, rádió- és tévériporterek, bemondók. Felnőtt korában is fejlesztheti, tökéletesítheti az ember o nyelvi készségeit céltudatos nyelvműveléssel, hiszen szá­mos segédeszközre támaszkodhat, s ezekből sokat meríthet. Nézzük csak meg, melyek ezek a kézikönyvek, amelyek segítenek bennünket ebben a munkában! Elsősorban A magyar nyelv értelmező szótára és a Ma gyár ertelmező kéziszótárt emlithetük meg. Az egyik mű hétkötetes, a másik egy vaskos kötet. Mindkettő abban van segítségünkre, amiben talán a legbizonytalanabbak vagyunk: a szavak jelentésének meghatározásában. Többször tapasz faltuk már, hogy nem ugyanazt értjük egy-egy szón, mint mások, s nem tudjuk, mi ismerjük-e helyesen e szavak je­lentését, vagy pedig azok, akik másképpen használják őket. Ennek eldöntésében segítenek nekünk az értelmező szótá­rak: feltüntetik a szavak jelentéseit, sőt megjelölik azt is, hogy a szó egyik vagy másik jelentése milyen környezet­ben, milyen helyzetben használatos. Nemrég jelent meg a Magyar szinonimaszótár. Ez a mű egy-egy szó rokon értelmű megfelelőit tünteti fel, s abban van segítségünkre, hogy elkerüljük a szóismétléseket. Külö­nösen a toliforgatóknak tesz jó szolgálatot ez a munka, akik választékosságra törekednek, s a szavak helyes meg­választásával is igyekeznek választékossá lenni stílusukat Sokszor tesz jó szolgálatot az olvasónak, írónak egyaránt az idegen szavak szótára. Több változat jelent meg belőle ilyen címekkel: Idegen szavak szótára, Idegen szavak kézi szótára, Idegen szavak és kifejezések kézi szótára. Ha nem ismerünk egy-egy idegen szót vagy kifejezést, amellyel be­széd vagy olvasás közben találkozunk, fellapozzuk a szó tárt, s megnézzük, mi a magyar megfelelője. Egy-egy nyelvhelyességi kérdés megítélésében a nyelv művelő kiadványok egész sora szolgálhat már segítségül. Olvasóink gyakran találkozhatnak ezekkel a könyvekkel a hazai könyvesboltokban is. De nemcsak a nyelvhelyesség, hanem a helyesírás is okoz problémát úgyszólván minden embernek. Az érvényes he lyesírási szabályokat A magyar helyesírás szabályainak tizedik kiadása tartalmazza, amely szótári részt is közöl; ez feltünteti az egyes szavak helyesírásának módját. Mivel ez a szótári rész eléggé szűk terjedelmű, a Helyesírási ta­nácsadó szótár az a rnü, amely pótolja ennek hiányait. Ez a terjedelmes munka bő szóanyagával segít bennünket ab­ban, hogy eligazodjunk a magyar helyesírás nem éppen könnyű kérdéseiben. E helyesírási kiadványok mellett a nyomdászoknak, szerkesztőknek jó szolgálatot tesz a He lyesírási és tipográfiai tanácsadó is. A sok segédkönyv közül megemlíthetjük még az Idegen nevek kiejtési szótárát: ez abban a kérdésben ad útbaiga­zítást, hogyan ejtsük azokat az idegen neveket, amelyekkel gyakrabban találkozunk a sajtóban, szakirodalomban vagy éppen a magyarra fordított szépirodalmi művekben. Nem sorolhatjuk itt fel hiánytalanul mindazokat a mű veiket, amelyek segítségünkre lehetnek nyelvi önművelés­ben, csak a legfontosabbakat említettük közülük. Azokat, amelyekre a legnagyobb szüksége van mindenkinek, aki anyanyelvét helyesen akarja használni. Dr. JAKAB ISTVÁN IÍTÉLTÖ SZAVAK A bíróság helyet adott a követelésnek — olvastuk nemrégen a bűnügyi rovatban. Helyet ad és helyt ad kö zött csak egy betű a különbség, mégis az egyik konkrét, a másik átvitt értelmű. Helyet ad valaki maga mellett a pádon valakinek, helyt ad a bíróság valaki panaszának, követelésének.“ A fenti mondatokat Kossá Jánosnak, a kitűnő jugoszláviai nyelvművelőnek 1965-ben megjelent így írunk mi című köte­téből idéztem. Az a jelenség azonban, amelyet a szerző szóvá tett, nemcsak a vajdasági magyarok nyelvére jellemző, hanem a miénkre is. Jegyezzük hát meg: szép számmal vannak olyan szavaink, amelyek alapalakjukban egysége­sek, egy-egy rag vagy képző hozzájuk kapcsolódásakor azonban kétéltűnek bizonyulnak: nemcsak kétféle alakot öltenek — ez az igék és a névszók ragozásában rendkívül gyakori —, hanem jelentésükben, használatukban is elkülö­nülnek. A fenti példában is ez történt. De nézzünk más példákat-isi Éber melléknevünk önmagában mindig éber, bármelyik jelentésében használjuk is. A módhatározó -n ragja azonban megbontja ezt a nagy egységet. Az ébren főleg azt jelenti: ,nem alva’, az éberen viszont leginkább ezt: .szakadatlanul figyelve’. Tör igénk is kétéltű, noha alapalakja nem árulkodik erről. De kezdjünk csak törött bors-ról vagy tört arany-ról beszélni, mindjárt kilátszik a lóláb. Persze, akadhat olyan ismerősünk, aki mindezt nem érezvén, törött szám-ot vagy megtörött sziv et emleget, de mi legalább tudni fogjuk, hogy az ilyen ember tört ma­gyarsággal beszél. GRÉTSY LÄSZLÔ KULTURÁLIS HÍRÜK □ Lengyelországban évről évre növekszik a felsőfokú végzettséggel rendelkező peda­gógusok száma: 1973-ban nyolc­vanháromezer diplomás peda­gógus tanított, 1978-ban a szá­muk már elérte a száznegyven- ezret. A tanítók nyolcvan szá­zaléka nő — az első osztályok­ban szinte kizárólag nők taní­tanak. A férfiak aránya a felső tagozaton kezd emelkedni, a lí­ceumokban pedig csaknem ki­egyenlítődik az arány. A szak­iskolákban némileg a férfiak vannak túlsúlyban. A felsőok­tatási Intézményekben pedig az oktatóknak alig harminc szá­zaléka nő. 1979. V. 12.

Next

/
Thumbnails
Contents