Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-07 / 107. szám, hétfő

Í979. V. 7. 5 A SZÖVETKEZETI ELNÖK TITKOS VÁGYA Antonín Očenášeknek, ä Hradec Králové-i járási králx- kyi Vörös Csillag Efsz elnöké­nek már az ősei Is forradal­márok voltak. A nagyapját a CSKP alakuló kongresszusá­nak küldöttjeként, az édesap­ját pedig a párt alapító tagja­ként ismerték a környéken. — Ez nem volt véletlen — utal a Szocialista Munka Hőse cím­mel kitüntetett szövetkezeti elnök elődei meggyőződésére Az iszapos, agyagos, kemény föld ugyanis nem tudta eltar­tani a kisparasztot, aki gyak­ran többet vetett, mint ara­tott. Fárasztó munkájuk meg­bízható politikai iskolának bi­zonyult. — Szüleim, nagyszil- leim értették a mesterségüket, a természetet is szerették. A faluban és környékén tisztel­ték, megbecsülték őket, ennek köszönhették, hogy mások po­litikai meggyőződésére is be­folyást gyakoroltak. A név, a családi hagyományok apáról fiúra szállnak, tehát engem is köteleznek — mondja moso­lyogva Antonín Očenášek. KITARTÓ MUNKÁVAL Nem szívesen beszél a nehéz útról, amelyet megtett. Egész életében a mezőgazdaságban dolgozott és miként a foglal­kozásához, a szülőföldhöz is hű maradt. Megalakulása óta tagja a szövetkezetnek és mert már odahaza megtanult bánni az ál­latokkal, szerette is őke^, te- héngondozó lett, majd zootech- nikussá léptették elő. Amikor, pedig a szövetkezet egyesüli a szomszéd szövetkezettel, min­denki tudta, hogy jobbra nem bízhatták volna az elnöki tisztséget. Éjjel-nappal dolgo­zott, példát mutatva a többiek­nek. Túlzásba is vitte a mun­kát, megbetegedett. Csak éle­tének ez a néhány hónapja, no meg az iskola padja jelentett számára némi pihenést. Teltek-múltak az évek, meg­tanulta megérteni az embere­ket, a nyelvükön beszélni. Azt Is megszokta, hogy egy sze­mélyben agronómusnak, zoo- technikusnak. gépesítőnek, de mindenekelőtt szervezőnek kell lennie, ha azt akarja, hogy minden simán menjen. Azzal is tisztában volt már, hogy amit megtehet ma, nem halasztja holnapra. Antonín Očenášek ehhez az elvhez tartotta magát 1957 óta, hiszen a szövetkezet első lépé­sei korántsem voltak köny- nyűek. — Tagadhatatlan — mondja —, hogy a munkások segítsége nélkül aligha ver- gődhettünk volna zöldágra. A gyengébb szövetkezetek, több­szöri egyesítése révén —' erre legutóbb 3 évvel ezelőtt került sor — ma már 4500 hektáron gazdálkodunk, FIGYELEMRE MÉLTÓ EREDMÉNYEK A dolgozók kitartó munká­ja, kezdeményezése, nem utol­sósorban pedig a körültekintő munkaszervezés meghozta a kívánt eredményt. De így is kémé n y fába vágták fejszéjü­ket a szövetkezet tagjai, ami­kor elhatározták, hogy a ö. öt­éves tervidőszak feladatait minden mutatóban hiánytala­nul teljesítik. Vállalkozásuk merészségéről egyébként né­hány mezőgazdasági üzem ta­valyi eredményeinek ellenőrzé­se alkalmával is meggyőződhet­tek. A legtöbb szövetkezet és állami gazdaság ugyanis az öt­éves tervidőszak negyedik évé­be bizonyos mutatók — első­sorban a tejtermelés és a cu­korrépatermesztés tekinteté­ben adóssággal léptek. A králikyi szövetkezetieknek nincsenek ilyen gondjaik. Az elmúlt három év során a fe­jőstehenek száma terven felül 51-gyel, az anyakocáké pedig 218-cal gyarapodott. A gabona árutermelési tervét 1581,4, a baromfiéi 167,1, a húsét pedig 237,4 tonnával teljesítették túl. Ehhez járulnak a gabona, a cukorrépa és a tejtermelésben elért kimagasló eredményeik. — Az unalmas számok azon­ban csak számok maradnának, hu nem látnánk mögöttük a kollektívák önfeláldozó munká­ját — figyelmeztet az elnök a szövetkezeti tagok érdemeire, a földeken és az istállókban töltött esti és éjszakai órákra, a szombati és vasárnapi mű­szakokra, amelyeknek értéke­léseképpen a szövetkezeti iro­da falát nem egy oklevél, elis­merés és kitüntetés díszíti. Különösen az állattenyész­tésben elért eredményekre büszkék a dolgozók. Antonín Očenášek azonban még min­dig nemi elégedett. — A jöve­delmezőség terén ugyanis még lényegesek a különbségek — mondja. A tehenek egy része 380U, a másik csak 2900 liter tejet ad. Hasonló a helyzet az anyakocákkal. Egyeseiktől 22, a többiektől 13 malacot nevel­nek fel. Mi ennek az oka? Az elnök jó] tudja hogy a dolgozók munkája nem rain* B rezinán a hatalmas fenyők között emlékmű áll. Er­nest Krampel műépítész és Fraiio Gibala szobrász alko­tása. Azoknak az áldozatoknak az emlékére emelték, akiket a fasiszták 1944—1945-ben ezen a helyen végeztek ki. Az em­lékmű ugyanakkor figyelmez­tetés is mindazok számára, akik túlélték a háborút, hogy ne feledkezzenek meg a fa­siszták barbárságáról, a hábo­rús évek nyomoráról, a sok szenvedésről. Azok pihennek itt, akik éle­tüket áldozták jelenünkért. Hatvankilencen a világ külön­böző részéből. Sokan közülük alig voltak idősebbek azoknál, akik ma a csehszlovák nép­hadsereg katonáinak zöld egyenruhájában egyenes sorok­ban, fegyverrel a kezükben so­rakoztak fel az emlékműnél, hogy hűséget esküdjenek azok­nak az eszméknek, amelyekért ők becsületesen harcoltak és életüket is feláldozták. A svinnái Rudolf Pichler 23 éves volt, a Szovjetunióból jött Grisa Csugyilov 24, honfitársa, Marija Kaminszkaja egy évben született a 23 éves magyar Fe- renczi Jánossal, a francia Pierre Loren 22 éves, az ame­rikai James Kirchoff 21, az osztrák Franz Iloffmann 30 éves volt... Sírjaik előtt ott áll a 19 éves Tomáš Kasl, Roman Janiczek, Česlav Pašek, Karol Hulin és a többiek, hogy férfiasan megfo­gadják, megesküdjenek: a há­ború hőseinek hagyatéka sze­rint fognak élni, jól elsajátít­ják a katonai ismereteket, és a szovjet hadsereg, valamint a szocialista országok hadseregei oldalán készen állnak a szocia­lizmus megvédésére. A felsorakozott alakulat kö­zelében állnak a fiúk szülei, a feleségek, rokonok és ismerő­sök. Sokan jöttek el. Izgalom­mal keresik a katonák között hozzátartozóikat, ismerőseiket. A tömeg hirtelen elcsendese­dik, felhangzik a zene, megér­keznek a zászlóvivők. Ezután esküszünk: az egyik parancsnok ünnepi szavakat intéz hadseregünk új tagjaihoz, majd elhangzanak a katonai eskü szavai. Határo­zott, egységes válasz követke­zik: Esküszünk) A katonazenekar indulójára elvonultak a katonák. Amint nézem őket, eszem­be jutnak a tömegből elhang­zott szavak: valamennyien szépek. Valóban szépek. Egye­nes sorokban menetelnek, ke­zükben büszkén tartják fegyve­rüket. A kaszárnyában egyetlenegy kérdést tettem fel három kato­nának. — Mit tesznek azért, hogy valóra váltsák a katonai eskü gondolatait. így válaszol­tak: Ján Hanko: Példásan aka­rok tanulni. Miroslav Kľučár: Kezdeményezően teljesítem feladataimat. Tibor Andra'šík: Hadseregünk példás tagja aka­rok lenni. Rövidek a válaszok, de eltö­kéltségről, határozottságról árulkodnak. Az ünnepélyes eskütétel után néhány hozzátartozót is meg­szólítottam. — Ondrej Hanko denütt egyforma. — Szakkép* zésük és politikai öntudatuk fokozása a legsürgősebb fel­adataink közé tartozik — mondja, majd a kellemetlen téli hónapokat követő kedve­zőtlen tavaszi időjárásra tereli a szót. — Semmi okunk a dicsek­vésre — folytatja — hiszen a tavasziakat csak az agrotech­nikai haláridők után vetettük el. A cukorrépa számára sem sikerült megfelelően előkészí­teni a talajt, és az évelő ta­karmányok telelése sem felelt meg a várakozásnak. A nehéz­ségek elöl azonban nem futa- modunk meg. Célunk a terme­lés továbbfelesztése, eredmé­nyeink további fokozása, Az idén különösen a növény- termesztés okoz gondot a szö­vetkezet tagjainak. A problé­mák megoldásától és a trakto­rosok lelkiismeretes munkájá­tól függnek gazdasági eredmé­nyeik. — Arra törekszünk — magyarázza az elnök —, hogy a már bevezetett komplex ter­melés ellenére a növényter­mesztésben legalább egy lépés­sel előbbre tartsunk, mint az állattenyésztésben. Ez azt je­lenti, hogy a 6. ötéves tervidő­szakban fél százalékkal, tehát 209 tonnával több gabonát és 12,48 százalékkal, vagyis 10 000 tonnával több cukorré­pát kell termesztenünk. A tej­boltokat pedig a terven felül legalább 750 literrel több tejjel szeretnénk ellátni. BERUHÁZÁSOK A szövetkezet a beruházá­sokkal is jól gazdálkodik. Az építkezésre fordított 32 millió koronán kívül a mezőgazdasá­gi gépparkot is fokozatosan korszerűsítik. A lakásépítésről sem feledkeznek meg. Enélkül ugyanis elképzelhetetlen a dol­gozók elégedettsége. Antonín Očenášek igényei azonban egykönnyen nem elé­gíthetők ki. Állandóan a még jobb eredményekhez vezető le­hetőségek után kutat. Titkos vágya egy „igazi“ mezőgazda- sági nagyüzem létesítése, olyané, amilyenről Strougal elvtárs az efsz-ek IX. kong­resszusán beszélt. — Lehetséges, hogy nekem már nem sikerül megvalósíta­nom ezt a nagyszabású tervet — mondja —, de három fiam is a szövetkezetben dolgozik és remélem, nekik több szeren­cséjük lesz .. KARDOS MARTA Elvtárs,jó b arát Sok sok évvel ezelőtt tör­tént. Považská Bystricából egy fiatalember a megszokott úton indult hazafelé — gyalogszer­rel. Ezúttal azonban a termé­szet alaposan próbára tette. A félúton hatalmas hóviharba került, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy feladja az elemek­kel folytatott kilátástalannak látszó küzdelmet. Rajec még messze volt, s szinte minden lépést bizonytalanságban tett meg, nem tudta, merre ha­lad... Társ ki, Jano, tarts kil — biztatta önmagát. Közben egy-egy pillanatra maga elé képzelte, hogyan közli majd az otthoniakkal a jó hírt, azt, hogy őt, az alig vagyok — mutatkozott be az egyik idősebb férfi. Feleségével együtt jött a Banská Bystrica melletti Selcéből. Fiuk, Ján, géplakatos, a zvoleni Gépipari Szakközépiskolát végezte el. — Itt, az emlékműnél — mondta Hanko elvtárs — eszembe jutot­tak apám testvérei, akik a há­ború alatt partizánok voltak, így Janinak a családtagok kö­zött is van példaképe. Amikor bevonult, figyelmeztettük őt, legyen olyan becsületes, mint nagybáíyfai voltak. Megígérte, hogy nem okoz csalódást. Mi, szülők is segítjük majd a kez­deti nehézségek leküzdésében. Abban, hogy mielőbb megszok­ja a katonaéletet. Ján Kľučár, a vranovi útkar­bantartó vállalat dolgozója Det- ríkből érkezett. Miroslav fiával, aki autószerelő, egy vállalatban dolgozott. — Amikor búcsúzott — mond­ta —, megígérte a családnak és munkatársainak is, hogy nem hoz szégyent a fejünkre. Jól dolgozott és aktív SZISZ-tag volt. Bízunk abban, hogy tár­saival együtt sikerül tovább öregbíteniük alakulatuk hírne­vét. vaniela Andrašíková karján tartotta a 11 hónapos Mi- roslavát, a kétéves Zuzka vígan ugrándozott körülöttünk. Meghatódva figyelte Tibor fér­jét, gyermekei apját. Amint el­mondotta, nagyon hiányzik ne­kik az apuka, nehéz nélküle. De ugyanakkor büszke arra, hogy a férje is azok közé tartozik most, akik szavatolják kislá­nyaik és a többi gyermek nyu­godt álmát. IMRICH MQDROCKÝ három hónapja telszabadult inast, az újdonsült segédmun­kást olyan munkával bízták meg, amilyennel általában csak az öreg szakikat szokták. Ez az élmény is erőt adott: neki ahhoz, hogy abban a szörnyű időben hazaérjen. Ján Janus ma mái nevetve emlékszik vissza a harminc évvel ezelőtt megtörtént ese­ményre, de nem feledkezik meg róla sohasem. Ugyanúgy az emlékezetében tartja, mint azt a pillanatot, amikor 1940 ben az akkori Vágmenü Gép­gyárban közölték vele: lelve szik géplakatosinasnak, örült, mint gyermek az új játéknak. Az sem riasztotta vissza a ta nulástól, hogy naponta kellett bejárnia Rajecből Považská Bystricába. Autóbuszjárat ak­kor még nem volt. Csak a ké­sőbbiekben vált egy kicsit könnyebbé az élete, akkor, mi­kor Považská Bystricában lak­hatott. A fiú szinte habzsolta az új ismereteket. Megtanult hegeszteni, kitanulta a bádo­gosszakma fogásait, sőt eszter- gályozni is megtanult. Azt tar­totta, minden, amit egyszer megtanul, valamikor majd jól jön. A magas termetű, izmos fér­firól még a laikus is megálla­pítja, hogy fémmel dolgozik. Kezeibe az immár 39 éve vég­zett lakatosmunka letöröl hetet lenül bevéste névjegyét. Moso­lyogva mondja, hogy ez „faj­tiszta“ vaspor, mert ő még egyszer sem változtatta meg a munkahelyét. Igaz, egyszer igen, de akkor is csupán egy hétre. 1944-ben történt, Kune- rádba ment, hogy a partizá-* noknak segítsen a tehergépko* esik javításában. Ján Janus ma 54 éves, s a csaknem negyven­éves szakmai tapasztalatait mindig szívesen megosztotta munkatársaival, s a fiatalabb nemzedékkel. Sok mindent csinált. Kezdet­ben a nagyjavítóműhelyben dolgozott. így emlékezik ezek­re az időkre: „Ahhoz, hogy az emberek hétfőn munkába állhassanak, csoportunknak sok esetben péntek reggeltől vasárnap estig egyhuzamban dolgoznia kellett.“ Hány ilyen hosszú javítóműszak van mö­götte és munkatársai mögött. Egyidejűleg azzal, hogy a Vágmenti Gépgyárban meg­kezdték a Manet motorkerék­párok gyártását, őt áthelyez­ték a célgépeket gyártó mű­helybe, ahol munkacsoport-ve­zetőként dolgozik a mai na­pig. Közvetlen irányítása alatt bonyolult gépeket és berende­zéseket szerelnek, olyanokat, amelyeket a kutató- és fejlesz­tési intézetekben terveztek meg. Évente körülbelül 40 cél­gépet készítenek, amelyek 60 százaléka külföldre vándorol. Tavaly egy hasábidom -al katré­szek megmunkálására alkal­mas, számvezérlésű gépekből álló automata berendezés el­készítéséhez járult hozzá mun­kacsoportjával. Közben számos újítási javaslatot tett, s ezek felhasználásával még tökélete­sebbé tették, a gépet. Mit jelent ilyen gép elkészí- lése, szerelése? Ján Januš elemében van, mi­kor válaszol: — Mindenekelőtt majdnem 2000 alkatrészt és egy halom tervrajzot. A szerelés előtt mindig legalább öt munkacso­portot hozunk létre, mindegyik más-más területről gondosko­dik. Az egyik például a vil­lanyszerelők csoportja, a má­sik a hegesztőké stb. A gép összeszerelése után a csopor­tok feloszlanak, majd újakat hozunk létre — szükség sze­rint. Mindig gondoskodok ar­ról, hogy a tapasztalt szak­munkások mellé fiatalok is ke­rüljenek, azért, hogy tanulja­nak. Mielőtt megkezdenénk a szerelést, alaposan átgondoljuk a teendőket, és jól megfontol­tan szervezzük meg a munkát. Rossz kezdettel az egész mun­kánkat tönkretehetjük, s elő­fordulhat, hogy szét kell sze­relni a gépet. A szereléshez gyakran segítségül hívjuk a gépszerkesztőket is, s itt-ott szükség van a többi műhely dolgozóinak segítségére is. Csupán akkor foghatunk hozsrt a szereléshez, ha a szükséges alkatrészeknek legalább e 80 százaléka megvár.. Kollektí­vánkban a hozzáértésen kívül a felelősségtudatnak is nagy a szerepe. Végtermék gyártói vagyunk, a megrendelő úgy­szólván a kezünkből veszi át az árut. Ha hibát találna, mi, idősebbek elsüllyednénk » sze­gyentől. Ez már a vérünkben van, s a fiatalabbakat is ilyen munkaszeretere szerelnénk szoktatni. Ján Janus egy 62 tagú szo­cialista munkabrigád vezetője, s a csoport tagjainak fele aranyérmes. Tagja a kommu­nista pártnak. Több ágazati és állami kitüntetést kapoti. — Reggel háromnegyed öt­kor kel — árulja el felesege. — Gyorsan bekap valamit, megiszik egy csésze teát, és siet az autóbuszra, hogy el ne késsen. Hazatéréskor vidám énekléssel fogadják a kanári­madarai, kérik a nekik kijáró kölest. Majd a három unokával foglalkozik, játszik, leckét ír velük. Az egyik közülük — nagyapját utánozva —• úgy szétszedte a rádiót, liogv azt talán már senki sem rakja össze. Nincs olyan nap, hogy valaki ne keresse fel. A fér­jemnek szinte aranyat érő a keze, talán mindent meg tud csinálni. Mindig kész a segít­ségnyújtásra. A Vágmenti Gépgyárban mindenki tisztelettel beszél Ján Janušról. S nem csupán azért, mert kiváló szakember, hosszú évek óta a párt tiszt­ségviselője, hanem azért is, mert jó barát, elvtárs, aki so­hasem fukarkodik a jó szóval, tanáccsal. DOMINIK MATUŠINSK* (ČSTKJ — A Vítkovicei Kle­ment Gottwald Vasmű dolgozói számára az idei április már a megszakítás nélküli sikeres terv teljesítés századik hónapja volt. A munkakezdeményezés fejlődése a tervfeladatok túl­teljesítésében és az év elejei veszteségek csőikké n té sé ben nyilvánult meg. A legfontosabb kohóipari termékek termelésé­nek felét a kombinát 12 900 tonnával. a kokszlerinelését 900 tonnával, a nyersvas ter­melését 1140 tonnával, az acél- termelését 430 tonnával, az acélcső termelését 220 tonná­val, a hengereltáru termelését 5600 tonnával, a cementgyártá­sét pedig 4243 tonnával túltel­jesítette. Termelési feladatait a Vítko- vicei Tröszt több vállalata is megvalósította. Századik hónapja...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents