Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-29 / 124. szám, kedd

0>

a;

á

ÖJ

XI)

'CD

£

>

Q

<4-1

'■Ö

(/)

O

c?

a

'Cö

‘CJ

t-t

c

•«ö

a

E

o

3

c

a

i?

o

c

a

»

g

Oil

Kastélyból indultok

GIMNÁZIUM JUBILÁLT A BODROGKÖZBEN

U

gyanolyan minden. A Két épület, a hosszú kerítés, a színek is, a kövek ugyanúgy kapaszkodnak a lágyan emelkedő földbe (vagy a fold a kövekbe'?}; a iák, bokrok, díszcserjék sem változtatták meg helyüket, az alakjuk is ugyanolyan, és a fölöttük húzódó megnyúlt főépületben is ugyanaz a kép fogad, kés kény folyosó, tablók, ajtók, félhomály. Nem gyötör nosztalgia, nem is ringat, melengetve szívet. Persze, az emlékek A színes emlékek. Akár akarom, akár nem, sorjáznak az itt töltött diákévekből, szólítja őket minden, amit megérint a tekintet, míg lépegetek az igazgató irodája felé, hisz minden ugyan olyan, mint tizenhárom övvel ezelőtt, amikor javában készültünk az érettségi vizsgára. Akkor még általános műveltséget nyújtó középiskola volt alma materünk, ma gimnázium. Az elmúlt év őszén ünnepelte negyedszázados jubileumát a magyar tagozat, kerek harminc évét a szlovák. Nagyszabású ünnepséget rendeztek ebből az alkalomból, sok vendéget hívtak meg, közöttük- e sorok íróját, a volt diákot is, aki azonban csak az idén tavasszal juthatott el egykori iskolájába. Az ünnepi találkozón bizonyára sok kép megelevendett az elmúlt évtizedekből, derűs képek Mailáth József gróf egykori kastélyából, amely Perbe- nyikben (Pribeník) nagy park közepén, romantikus környezet ben, terebélyes platánokkal fogadta az első diákokat, és valamennyit 1961-ig. Ekkor költözött az Iskola, mind a magyar, mind a szlovák, Király- helmecre (Kráľ. hlmer), és ekkor egyesült.

H

ogy mit jelentett a Bodrogközben ennek a gimnáziumnak a megnyitása, aligha kell különösebben részleteznem, meg talán nem is tudnám úgy Igazán, mert csöppnyi srác voltam akkor, csak arra emlékszem, hogy reggelenként csuda nagy diákok gyülekeztek a buszmegállóban, és „mentek le“ Perbenyikbe. Érdemes éveket tölthettek ott, ha még ma is úgy lehet visszaemlékezni rájuk, ahogyan Pa iágyi István mérnök, a kassai (Košice) egyetem természettudományi karának tudományos dolgozója emlékezik az iskola fiatal diáklapjának a jubileum alkalmából kiadott számában: „ ... a legmélyebben arra a tényre emlékszem vissza, hogy a hét osztály elvégzése után végre magyar nyelven, az anyanyelvemen tanulhattam. Végtelenül izgalmas volt számomra nemcsak magyar nyelvet, irodalmat, történelmet tanulni, de a többi tantárgyakat, tudományokat is anyanyelvemen magamba szívni. Volt ebben valami nagyszerű, szokatlan, bensőséges és ösztönös, amelynek hatását még most is érzem“.

Dobos Ferenc tanár, a gimnázium pártszervezetének elnö- kn ünnepi köszöntő Írásában fölidézi, hogy hárman kezdték meg az oktatást, „minden pedagógiai gyakorlat nélkül, tapogatózva“, és hozzáteszi, az elején nem mindig a leghelyesebben oldották meg a kérdéseket, viszont annál nagyobb volt a tettvágy, a diákoké is, „1954 szeptemberében gazdagodtunk ..., két osztály helyett már négy osztályunk volt.., az iskola hírneve évről évre növekedett“. Valóban így van, erre már magam is jól emlékszem, kedves anekdoták keringtek, legendák szövődtek az iskola köré, egyúttal rangot jelezvén.

Ebbe az iskolába jelentkeztem fölvételre 1963-ban. Jozef Paö- ko volt az igazgatóm, ma nyugdíjas. Lénárt László lépett a helyébe, aki viszont annak idején magyart és polgári nevelést tanított a mi osztályunkban Most ízlésesen berendezett irodájában fogadja volt tanítványát; jelen van Dobos Ferenc, az előttem heverő kétnyelvű diáklap, a Spektrum felelős szerkesztője.

— Egyebek között az a célunk, hogy a tanulók publikáljanak a lapban, amely számunkra alkalmas eszköz a világnézeti nevelesre, pályaválasztási tanácsadásra, pedagógiai propaganda kifejtésére, a szülők és az iskola közötti kapcsolat elmélyítésére.

tflsak szülessenek szép, tisz- ; ta írások, jelentkezzenek V a tehetségek. Bizonyára vannak írogatok, írni vágyók az iskola 406 tanulója között, akik fele-fele arányban járnak a magyar, illetve a szlovák tagozatra, nyolc-nyolc osztályba, vagyis minden évfolyamban két- hét osztály van (26 személy tanul az esti tagozaton). Az utóbbi háröm évben mérsékeltebb az érdeklődés a gimnázium iránt, ami egyébként országos tünet. Persze, azért jelentkezőkben nincs hiány. így ez a gimnázium ma a járás legnagyobb középiskolája; 28 tanár foglalkozik a diákokkal, de még legalább háromra, testnevelés, földrajz és politechnika szakosra szükség lenne. A tantestület hét tagja az iskola — ebből négy a magyar tagozat — növendéke volt; hetven százaléka pedig mind a két tagozaton tanít, vagyis, ahogy az igazgató fogalmaz, egyaránt otthon vannak a magyar és a szlovák nyelvben, tehát hasonlíthatják a tanulókat, így jobban tudnak segíteni is, ha valahol hiányosságokat észlelnek, és a szakkonverzáció is eredményesebb.

És még eredményesebb lehetne, nemcsak ez, hanem az egész oktatási-neyelési folyamat, és minden, ami egy iskolában a 15—19 éves lányok és fiúk művelésével összefügg, ha az epiilet, illetve a két épület, bennük a tizenkét tanterem megfelelne a korszerű követelményeknek. Eljárt fölöttük az idő. És nincsenek laboratóriumok, szaktantermek, négy osztálynak nincs állandó „otthona“, nincs igazi tornaterem, ami van, az csak nagyon nagy jóakarattal nevezhető annak.

Egészség, esztétika, korszerű oktatás. Meglehetősen furcsán hangzanak itt e szavak, noha a lehetőségekhez mérten igyekeznek megtölteni tartalommal. És a kulturális élet? Bevallom, kicsit hiányolom, panaszolom, hogy a gimnázium nem hallat magáról a nemzetiségi amatőr művészeti mozgalomban, bár tudom, első a tananyag elstjá- títása. Egy-két versmondón kívül se csoport, se egyén nem tűnik föl az országos szemléken. Voltak ugyan kísérletek, de erőtleneknek, eredményteleneknek bizonyultak. Tény, hogy a körülmények — mint vendéglátóim mondják — gátolják az iskolán kívüli kulturális munkát, nincsenek üres termek, ahol kielégíthetnék a kulturális érdeklődést, próbává tehetnék a diákok alkotó tehetségét, és hát a tanárok is elfoglaltak, szabadjon még's megjegyeznem, hiszem azt,

hogy akár egy kisszínpad, vagy néprajzgyűjtéssel is foglalkozó folklórcsoport, színjátszó együl tes, vagy énekkar, vagy bábjátszó csoport megalakítására és éltetésére telne az erőből, képességekből. Köztudott, hogy okos szervezéssel az oktató-nevelő munka szerves része, kiegészítője lehet az efféle tevékenység, tudatot formál, önismeretet gyarapít, közösségi életre nevel. Működik a gimnáziumban irodalmi és történelmi kör, ez utóbbiban főként a munkásmozgalom történeten van a hangsúly.

— A felettes szervek pozitívan értékelik a SZlSZ-szerve- zet munkáját, ami nem jelenti azt, hogy már nem lehet jobb — mondja Dobos Ferenc. — A tanulók részt vesznek a város- szépítési akciókban, segítenek az állami gazdaságnak, nélkülük elképzelhetetlen például a szüret. A tagok közül hatvannégy pionírvezető az alapiskolákban. Sportrendezvényeket, vetélkedőket szerveznek, részt vesznek iskolánk és a sárospataki, a beregi, a čáslavi és a krompachyi testvériskola közöli létesített kapcsolatok szélesítésében. Tevékenyek a Lenin-kör- beri és az ateista klubban.

M

ost pedig arról, hogyan tanulnak.

— Négy évvel ezelőtt megszüntettük a humán osztályokat — mondja Lénárt László. — Ez bizony sok gyereket érzékenyen érintett, főként azokat, akik nem viselik el a matematikát. De hát a tapasztalat azt. mutatta, hogy a humán iei- legű főiskolákra nehéz volt bejutni, a műszaki főiskolákon viszont a tanulók nem tudtak lépést tartani azokkal, akik reál irányzatú osztályokból mentek Meg aztán a társadalmi felfogás is változott. Most az a helyzet, hogy növekedik a műszaki pályákra jelentkezők száma, annak dacára, hogy tanulóink hetven százaléka lány, és a lányok zöme eleve irtózik a technikától. Amióta megszüntettük a humán osztályokat, érzik a tanulók, hogy mire kell készülniük. Az idén a főiskolákra jelentkezők ötven százaléka műszaki pályát választolt. Ilyen érdeklődés nem volt korábban.

A magyar tagozat két negyedik osztályába 48 diák jár, ebből 30 jelentkezett főiskolára az idén. Ugyanakkor a két szlovák osztály 51 tanulójából 40. Ezt egészítsem ki azzal, hogy az utóbbi osztályokban 21 magyar nemzetiségű diák van, ebből 14 akar továbbtanulni. És hiszem, hogy valamennyi akar, mert a tudáson kívül, ezen van a hangsúly, az akaraton. Lénárt László tapasztalata és egyúttal véleménye is az, hogy a magyar gimnáziumban érettségiző gyerekek ugyanúgy megállják a helyüket a felsőbb fokú oktatási intézményekben, mint a szlovák osztályokban tanulók.

Í

gen, magyar és szlovák gyerekek tanulnak nálunk, magyar, szlovák és ukrán nemzetiségű pedagógusok tanítanak. Nyugodtan mondhatom, konfliktusok nélkül. A járási pártbizottság példának állította iskolánkat — a nemzetiségek internacionalista együttélésére — mondja az igazgató, aki egyben a járási és kerületi pártbizottság tagja; részt vesz a CSEMADOK városi szervezetének munkájában, több irodalmi találkozót szervezett a elmúlt évtizedekben. Régóta tanít ő is, és amint kifejezi, megelégedéssel tölti el a tudat, hogy a pedagógustársakkal együtt művelhette azt a több mint kétezer bodrogközi lányt és fiút, akik ma dolgozók, szerte az országban, különböző területeken. Ha elkészül az új iskola, amelynek az építését, értesülésem szerint, az idén kezdik meg. egyszerre lesz elégedettebb diák, tanár, igazgató. És a következő negyedszázadban az eddiginél is többet adhat egyénnek és társadalomnál: a királyhelmeci gimnázium.

Más lesz az, mint ahogy néhány esztendeje másként mutatják magukat az iskola mögött emelkedő szőlősdombok is. Mert másként művelik már a földet, más feltételek között, más eszközökkel és módszerekkel gondozzák a tőkéket, melyek azonban ugyanolyan szívósan kapaszkodnak a földbe, mirtt a múlt időkben.

BODNÁR gyula- ÚJ FILMEK ÖK KETTEN

(magyqr)

Női film, de nem azért, mert alkotója, Mészáros Márta nő, hanem azért, mert a női sorsokat, dilemmákat nócentriku- san, a nők nézőpontjából közelíti meg. A rendezőnő a feminizmus következetes képviselője. Elsősorban a nők önmegvalósításának, társadalmi

egyenjogúságának, kiszolgáltatottságának, a vélt vagy valós alárendeltség elleni lázadásának a kérdései izgatják.

Ebben a filmjében Mészáros Márta talán minden eddigi alkotásánál l Holdudvar, Eltávozott nap, Szabad lélegzet, Örökbefogadás, Kilenc hónap) határozottabban, elf ogulatia- nabbul érvényesíti koncepcióját. Filmjének hőse két asszony, két végletes típus. Az egyik:

lakrészébe.) Juli hatására Mari rádöbben eddigi élete örömte- lenségére és kiszolgáltatottsá gára. Juli pedig szeretve gyűlölt férjét sem elhagyni, sem elfogadni nem képes.

A film konfliktusa valóságos és társadalmilag fontos, még ha nem is általános. Mészáros Márta jeles mestere az atmoszférateremtésnek, a cselekmény fordulatos, lebilincselő bonyolításának. őszinte, igényes, szép film az Ök ketten. Tökéletesen érthető, egyszerű történetet tár elénk, azt ábrázolja, hogy a lát szólag eseménytelen hétközna pokon is folytonosan döntenünk kell, s döntéseink olykor életre szólak. Teszi ezt nagyképűségmentesen, anélkül, hogy tanácsokat osztogatna, egyszeMonuri Lili és Marina Vlady a magyar film egyik jelenetében

Mari, emberi érettségének és szépségének teljében levő nő, egy vidéki leányszállás igazgatója. A másik: Juli, fiatal munkásasszony, zabolátlan, szinte pimasz ösztönlény. A negyvenéves Mari látszólag kiegyensúlyozott házasságban (férjének alárendelve) él, immár húsz esztendeje. Hetente utazik Budapestre a férjéhez. Házasságuk azonban már kiürült, a két ember kapcsolata formálissá vált. Az asszony valószínűleg e kihűlő kapcsolat végleges csődje elől menekül vidékre, oda, ahol érzi, hogy szükség van rá. Egyénisége hűvös nyugalmat áraszt. Ezzel szemben Juli állandó vívódásban őrlődik, együttélésre képtelen, alkoholista férje iránt érzett szerelme okozza ezt.

E két asszony találkozik a filmben, s kényszerű összekerülésük barátsággá válik. (A va- dóc Juli, a munkásszállás lakója — a férje elől menekülve — a szabályok ellenére beviszi kislányát az intézetbe. Mari megszánja őt, s a tilalom ellenére is befogadja őket saját

A CANNES-! FILMFESZTIVÁL EREDMÉNYEI

Volker Schlöndorff (NSZK) A bádogdob és Francis Ford Copjxűa (Egyesült Államok) Apokalipszis most című filmje megosztva nyerte el a can- nes-i filmfesztivál nagydíját, az Arany pálmát.

A legjobb női szereplő díját Sally Field érdemelte ki, a Norma Alae című amerikai filmben nyújtott alakításáért, míg a legjobb férfiszínész a zsűri döntése értelmében Jack Lemmon volt, a Kina-szindróma című filmben nyújtott teljesítmérűen csak elgondolkoztat. A rendezőnő érdeme, hogy kifinomult problémaérzékenység gél látja meg a férfi-nő kap csolat visszásságait és szívós makacssággal védelmezi a nők érdekeit.

Remek a film színészválasz- tása. Marit Marina Vlady francia színésznő alakítja. A világhírű és kitűnő színésznő kimondatlanul is kifejezésre juttatja a rendezőnő elképzeléseit, kiválóan érzékelteti az asszony érzelmi életének ürességét. Alakításából viszont hiányoznak — érthetően — a magyar munkásasszony jellegzetes vonásai. A nemzetközi szereplőgárda másik két tagja: a lengyel Jan Nowicki (Juli férje) és a szovjet Vladigyimir Viszockij (egy futó epizódban) telitalálat. Julit Monori Lili formálja meg — remekül; jól érzékelteti a fortyogó, dühös indulatú, a férjétől megszabadulni vágyó fiatalasszonyt. Mari férjét Tolnay Miklós játssza. A kis Cztnkóczi Zsuzsa ezúttal is elragadóan tehetséges.

— ym —

nyével. A zsűri különdíját a szovjet vorsenyfilm, Andrej Mi- halkov-Koncsalovszki j11 Szibéria- dója nyerte el.

A zsűri Jancsó Miklósnak egész életművéért fejezte ki elismerését, különdíjával tüntetve ki a magyar rendezőt. A legjobb rendezés díját Terence Malik kapta Az aratás napjai című filmjéért.

A filmkritikusok szövetsége, a F1PRESCI egyik díját Gábor Pál Angi Vera című filmje nyerte el. (n)

1979. V. 29.

A mozik nagy sikerrel vetítik a KÖNYÖRTELEN PÁRHARC című francia bűnügyi filmet, LINO VENTURA (a képen jobbra) fösze- gJL replésével

t