Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)

1979-05-29 / 124. szám, kedd

1979. V. 29.

5

Tűző napsütésben

FELTÁRJÁK a termésnövelés rejtett lehetőségeit

Napirenden a mezei mező- gazdasági munkák második szakasza. A határból eltűntek a magágykészítők és a vetőgépek, helyüket a motoros járva- szecskázók, a rendvágok és a rendeket forgató, hárító, valamint felszedő gépek foglalták el. A Nádszegi (Trstice) Egységes Földművesszövetkezet ben május második hetében ment végbe a váltás.

— Az időszerű mezei munkákat elvégeztük, és felszabaduló erőinket késedelem nélkül átcsoportosítottuk a lucerna betakarítására. Az első tíz napon csak a takarmányszárító három műszakos üzemeléséhez szükséges mennyiséget vágtuk le. Kicsit gyengébb volt még a növény, de így, amikor befejezzük a 417 hektár lucerna első kaszálását, a május elején vágott növény már másodszor is megnő, és a szárítóval nem kell leállni,.

Csemege a teheneknek

Juhos Dezső főagronómus egy fontos tanácskozás szünetében mondta a H fentieket, útravaló- nak a határi kőrúthoz. Szőcs Boldizsár agronómus már a fenti gondolatokat fűzte tovább.

— Jelenleg, persze, már teljes a lucernabetakarítási nagyüzem. Nemcsak a takarmány- lisztnek szánt 139 hektár termését kaszáljuk, hanem minden rendelkezésre álló gépet bevetettünk. Az első kaszálás keretében szenázst egyebként 107, szénát pedig í20 hektárnyi terület terméséből készítünk.

— összeadva egy kevés hiányzik a 417-hez... — Fontos a téli készlet, de azért egy kis csemegét most is megérdemelnek a tehenek. Különösen, ha olyan szépen fizetnek érte, mint a mieink. Január elején 5648 litert fejtünk naponta, jelenleg közel vagyunk a 7200 literhez. Hatszáz tehenünk van. Egyébként hasznosítunk minden termésnövelő értéket, így a zölden megetetett mennyiség nem fog hiányozni.

Nagyobb hitelt adva szavainak a rejtett értékeket kezdte boncolgatni. Például messzemenően szem előtt tartják a sze- názskészítés törvényeit. Ügyelnek arra^ hogy az alapanyag 24—25 százalék szárazanyagot tartalmazzon, és maximum négy nap alatt megtöltik a vermet. Volt már úgy, hogy csak vasárnap délután hagyták abba a munkát, mert akkor telt meg a verem.

A hőségből kevesebb is elég lenne

A következő tartalékot már konkrét képpel szemléltette.

— Nézze ezt a lucernát! — kezdte, miközben a kaszáló traktorra várva pár lépésre begázoltunk a növénybe. — Gyommentes, sűrű és akkor sem mondok sokat, ha 60 centiméterre becsülöm a magasságút. Etazint kapott tavasszal. Az igaz, vagy 300 kilométert kocsikáztunk a vegyszerért, de megérte.

Közben megérkezett a traktoros, Szőcs Sándor. Előbb megbeszélték a legfontosabbakat, a munkafeltételeket és a minőségei, csak azután következhetett a többi.

— Ritkán kaszál az ember ilyen növényt, nemcsak mi, hanem még a legkorszerűbb rotá ciós kaszálógép is megizzad beié, a traktor pedig csak tejes- gázzal bírja. Egyébként két műszakban dolgozunk, és úgy szól az egyezség, hogy napi 15 hektár alatt nem adjuk — mondta az agronórausra mosolyogva. — Ezt eddig egyébként teljesítettük. Az idő ked vez, de azért a hőségből nekünk, itt a határban, 'kevesebb is elég lenne.

A napi norma ok volt a gyors búcsúzásra, és mert szénának szánták a terület termését, a szénakészítés házi törvényei következhettek.

— Kettő van. Az egyik, nem „rőzsét“, hanem szénát takarítunk be. Azt tesszük, ami ehhez kell. A rendeket kaszálás után szétterítjük, hogy egyenletesen száradjon a növény, a begyűjtéshez pedig hajnalban

mozgósítunk minden rendelkezésre álló embert. A másik törvény pedig, hogy a szénát fedél alatt tároljuk és hideg levegővel utánszárítjuk.

Hüs'ölés harminc fokon

Rövid pihenőre még a kertészetben is megálltunk. Nemcsak ezért, mert útba esett, ha nőm azért i.s, hogy igazolódjon, miszerint a szövetkezetben minden szakaszon alapkövetelmény a termésnövelő értékek hasznosítása. Különben aligha lehetne elérni, hogy a 43 hektáros kertészet a tavalyi 3,2 millió korona helyett az idén ugyanakkora területen már 4 millió korona értékű növényt termeljen meg Sárkány Alojz kertész, a hogyant részletezte.

— Bővítettük a primőrök termesztését, vállaltuk a több munkát és gondot adó növények, valamint igényesebb fajták termesztését, mivel ezek ugyanakkor nagyobb bevételt is jelentenek. A szükséges időtöbbletet a más területen felszabaduló órákkal nyerjük. Például úgy, hogy a paradicsom, az őszi káposzta és a fűszerpaprika esetében bővítjük a magról történő termesztést. És újdonság ez is — mutatott a földön húzódó fekete fóliasávokra, amelyekbe paradicsompalántákat duggattak. — Egy hónappal előbb ad termést, mint a vele egyidőben és hagyományosan kiültetett palánta, a bevétel pedig az eddigi 60—70 000 korona helyett 170 000 is lehet hektáronként.

A nap kiadósan öntötte melegét, még árnyékban is a 30-as közelébe kúszott fel a hőmérő higanyszála. Az asz- szonyok az egyik fóliasátor előtt pihentek, ahogy mondták, „palántázás közben kijöttek egy kis hideg levegőt szívni.“

— Hideg levegőt?...

— Azt, hiszen a sátorban a 40 fok is megvan.

— Meg bizony —- állapítottam meg odabenn. — Napozásra alkalmasabb lenne, mint palántázásra. Még nem kértek bikiniket munkaruhának?

— Gondoltunk már rá — felelték többen is, folytatva a tréfát —, de előbb női szövetkezetei létesítünk, mert mi pallérszemeik nélkül is tudunk szorgalmasan dolgozni.

... és négymilliót kitermelni. Kitartó, nehéz munka melleit s a biztonság adta jókedvvel.

EGRI FEREVC

> ' mm

: ~ ‘ ^ Aé ** ^ * V

Szőcs Boldizsár agronómus fbalról) és Szőcs Sándor traktoros megbeszélték i> legfontosabbakat

Hasznos segítőtárs

A Žilirtai Téglaipari Gépesítési és Automatizációs Kutatóintézet feladatai

A sátorban még a kinnriPL n nagyobb volt a meleg

(A szerző felvételei)

A be nem avatottak számára a téglagyár kellemetlen munkakörnyezetet, nehéz fizikai munkát jelent. Még néhány évvel ezelőtt túlnyomórészt indokolt is volt ez az elképzelés, a helyzet azonban rendkívül meg változott. A megváltozott munkafeltételekről szólt Miloslav Tomus mérnök, a Žilinai Téglaipari Gépesítési és Automatizációs Kutatóintézet osztályveze tője.

— Igen, az új téglagyárak ban, illetve téglaipari üzemekben már nyoma sincs a megerőltető fizikai munkának és egyre inkább javul a helyzet a régi téglagyárakban is. Ebben a folyamatban fontos szerepet töltenek be a kutatóintézetünk dolgozói is. A téglagyártás technológiájában az egyik leg- megerőltetőbb munka a nyers téglák kíégetés előtti összerakása. A kutatóintézet már a hetvenes évek elején bekapcsolódott a KGST-tagállamok ke retében e probléma megoldásába. Ma már a téglaipari üzemek egész sorában rakodóautomaták végzik ezt a munkát,

Forgatókönyv szerint

A Kassa (Košice)-vidéki járás együk legnagyobb szövetkezetében, a buzitai (Buzica) Május 1 Efsz-ben az utóbbi időben egyre jobban kikristályosodik az emberekben a felelősségteljes, pontos munka iránti igény. Erről győződtem meg a minap is, amikor a takarmány begyűjtés megszervezéséről, 'menetéről tájékozódtam.

Csoltkó fenő növénytermesztő-gyakornok, miután közlöm vele jövetelem célját, egy hatoldalas brosúrát tesz elém az asztalra.

— Simkó Béla és Bodnár Károly főagronómusok főgépesí- tőnk közreműködésével dolgozták ki ezt a forgatókönyvet — mondja a fiatal agronó- musjelölt, majd így folytatja: — Semmiről sem feledkeztek meg: Itt — hogy úgy mondjam — fehéren 1 feketével le van fektetve: hány hektár

őszi keverékünk, évelő takarmányunk vár begyűjtésre, milyen gépeink vannak ehhez a munkához, kik fognak dolgozni velü'k, milyen lesz a begyűjtés módszere stb. Meggyőződésem, hogy szükség van a tennivalók és feladatok ilyen lebontására, mert így kifogásra, tétovázásra senkinek sem lehet oka. Ez pedig azért fontos, mert a munkának jó ütemben, siikeresen kell haladnia, úgy, mint egy olyan színházi előadásnak, amelyben a rendező aprólékosan, a legkisebb részletekig kidolgozta a cselekvés módozatát.

Nincs okom, hogy kételkedjek Csoltkó Jenő szavaiban, már csak azért sem, mert a „ fo rga t ók ö n y v be n “ le fék tetett

te n n i va 1 ók megvalósulófél be n

vannak. Az őszi takarmánykeverékek begyűjtését ugyanis május 14-én megkezdték, s az 52 hektárnyi területről már napokkal ezelőtt jó helyre került a takarmány. Ez idő tájt Buzi- tán a 659 hektárnyi évelő takarmány begyűjtése jelenti a legfőbb napirendi pontot, nem

beszélve arról, hogy a 279 hektárnyi réten is kaszálnivalóra nőtt a fű.

— Ma az alsólánci részlegen, a Mogyorós dűlőben 27 hektár lucerna kaszálását kezdtük meg — tájékoztatott Csoltkó Jenő. — Van egy Bs—6-os szárítóberendezésünk, mely három műszakban üzemel, de kihasználva a száraz, napos időjárást a lucerna egy résziét rendre vágjuk, s így jelentős mennyiségű energiát tudunk megtakarítani.

Szmolnicky János és Novák István traktorosok Alsóláncról (Nižná Lánec) elég hamar Buzitára érnek egy-egy fuvar zöldtakarmánnyal,-ami azt igazolja, hogy Fazekas László érti a dolgát a takarmánykombájn nyergében.

— Teljes gőzzel, jobban mondva levegővel, mert meleg levegős szárítónk van, dolgozunk — mondja Hornyák János, a szárító és a takarmánypréselő ugyancsa'k fiatal vezetője, aki ma reggel hattól este halig Takács Pál mester, Schreiber Imre és Horváth Sándor kisegítők társaságában dolgozik.

— Szárítóberendezésünk általában májustól novemberig üzemel. A rajt az idén is jól sikerült. A gépek jól működnek, úgyhogy egy műszak alatt 70 mázas takarmánylisztet tudunk készíteni, bár az idei rekordunk már 80 mázsa. Tavaly 400 vagon takarmánypogácsát és 150 vagon takarmánylisztet készítettünk. A szárító három, a takarmánypréselő két műszakban üzemel. Húszán dolgozunk itt összesen. A gárda jó, Összeszokott. Kettő kivételével mind fiatalok. Hogy a munka jó ütemben halad, ez elsősorban azért van, mert dolgosak az emberek, ismerik munkájuk fotosságát — és hát az sem lebecsülnivaló, hogy nyáron itt 4000, télen pedig 2800—3000 koronát is meg lehet keresni. Én például a kassai ipari középiskola elvégzése után a Ke- let-szlová'kiai Vasműbe, majd szülővárosomban, Rozsnyón egy

szellőzőbeiendezéseket gyártó vállalatban dolgoztam, de nem bántam meg, hogy néhány évvel ezelőtt eljöttem ebbe a szövetkezetbe — vallja Hornyák János, és mivel látom, hogy sok tennivalója van, nem is faggatom tovább.

Mielőtt azonban búcsút vennék a szövetkezettől, Csoltkó Jenő társaságában felkeresem még Papp Zoltán főzootechni- kust, hiszen ez az igyekezet, amely most kint, a mezőn s itt bent, a szárítóban tapasztalható, az állattenyésztés érdekében történik.

— Az utóbbi években főleg a sertéstenyésztésben értünk el kimagasló eredményeket. Malacelválasztásunk kocánként például jelenleg is húszon felül van — mondja Papp Zoltán, majd így folytatja: — A tejtermelésben a járási átlagot még nem tudtuk felülmúlni, s ennek egyik oka az, hogy siló- kukoricából a tömegtakarmány- alapot csak télre tudjuk biztosítani. 4900 tömegtakarmányt fogyasztó állatunk van. 3700 szarvasmarha és 1200 juh. Silókukoricából az évi szükségletünk minimum 17 000 tonna lenne, de eddig 12 300 tonnánál több még nem volt. Kiegyenlítő takarmányként ezért taka rmá n y p ogác sá t etetünk, melyből 3800—4200 tonnányira van szükségünk. Évente 4200 hektárnyi silókukoricát vetünk. Ennek bizonyos százalékát viszont szükséges még zölden megetetnünk. Noha a takarmányalapot minden évben biztosítani tudjuk, jómagam annak örülnék, ha silókukoricából annyi teremne, hogy a silóból nyárra is maradna.

— Borúlátásra természetesen nincs okunk. Az idén szép a határ, jó a lucerna, a lóhere, és úgy tűnik, hogy a rétekről is jó termést takaríthatunk be. Már beszéltünk is róla, hogy az idén kevesebb silót fogunk készŕ'eni, s inkább szénával fogjuk a téli időszakban etetni a teheneket.

SZÁSZAK GYÖRGY

nem csupán a csehszlovákiai, hanem a külföldi rendelők teljes megelégedésére.

— Az intézet dolgozói miiyen feladatot oldottak meg és mi nehezíti munkájukat?

— Eddig már kifejlesztették es megvalósították a rakodó- automaták néhány alaptípusát.

A munkát azonban rendkívül megnehezíti az a tény, hogy a sok üzemrészleg közül alig akad kettő, ahol ugyanazt a gépet módosítás, változtatás nélkül alkalmazni lehetne. Nehezíti a helyzetet továbbá az is, hogy a kemencék különböző szerkezetűek, a nyílások is különböző nagyságúak, valamint az, hogy a téglaipari szakmában nagy választékot termelnek.

A rakodóautomaták irányítása is idejét múlta már a reléautomatától kezdve a tranzisztorautomatáig, sőt az egyetemes modellező berendezésig. A rakodóautomaták fejlesztése terén azonban továbbra is a teljes gépesített gyártásvonalak bevezetésére törekszünk. Az intézet a jövőben mikroprocesz- szorokra bízza az ilyen gépsorok irányítását.

— Az említett berendezések segítségével milyen eredményeket értek el? a

— A berendezések haszna elsősorban a munkaerő-megtakarításban, a nehéz testi munka kiküszöbölésében rejlik. Már az első gépek beállításakor kiderült, hogy a pontos és stabilizált rakodással lényegesen javult a téglagyári égetőkemencék teljesítménye, ezzel jelentősen csökkent a termékek egy kilogrammjára eső üzemanyagfogyasztás, csökkent a selejtes termékek százalékaránya. Azáltal, hogy a rakodógép rákényszeríti munkaritmusút a gyártásvonalra, fokozza annak teljesítményét is.

—■ Ezen kívül milyen feladatokat oldanak meg, és mik a terveik?

— A kutatással foglalkozó munkatársak a kutatásfejlesz- tés-termelés-felhasználás ciklus gyorsítása érdekében elsősorban az energiafogyasztás terén fennálló feszült helyzet kérdéseinek, problémáinak megoldásában segítenek, mert tudják, hogy a téglagyár' -'■? rendkívül

energiaigényes. A églagyártás- ban és a csempegyártásban még gépesíthető több munkafolyamat. Az életkörnyezet védelmének egyre sürgetőbb problémájában jelentős szerepet játszhat az építőanyagipari terme lésnek ez a része jsT A felsorolt célokat az irányítás új, haladó módszereinek alkalmazásával kell egybekapcsolni. Az intézetben foglalkozunk a tech: nológiai folyamatok autómat!-, kus irányítási rendszerének

megoldásával, tehát már a, .közeljövőben néhány technológiai berendezést közvetlenül

számítógép segítségével fogunk irányítani.

Társadalmunk nagyra becsüli á Žilina Téglaipari Gépesítési és Automatizációs Kutatóin tézet munkájának eredményeit. Az egyének és a kollektívák számos ágazati, szakmai kitüntetésben, oklevélben részesül tek. Az elismerések az intézet dolgozóit még nagyobb erőfeszítésekre, az igényes feladatok megoldására kötelezik.

MIKULAŠ MATESEJE