Új Szó, 1979. május (32. évfolyam, 102-126. szám)
1979-05-22 / 118. szám, kedd
„Nyisson az álmodott kilincs GONDOLATOK ~A~^ÄbTAT SZÓKKÖ 2 PO N T i SEREGSZEMLÉJÉRŐL ~z.ELt!L^LE3 " DAL A FÁRÓL ÉS A RÓZSÁRÓL (cseh) E lindulni egy hátizsákra való bábuval, faluról városra, iskoláról iskolára vándorolni, átélni meséket és igaz történeteket, életre kelteni ö rongyokból varrott, Iából ácsolt, forgácsból gyúrt mosolyt, szenvedést, irigységet, jóságot, mind erőteljesebben ismételni az elemi igazságokat '■— ez a mai gyermek bábszínész szenvedélye, hite a játékban, a játékkal és a játékszínnel megsokszorozható életben. S a szomszédos falvakat, ismeretlen iskolástársaikat színházzal meglátogatók legjobbjai immáron negyedszer gyülekeztek kalákaba Dunaszerdahe- lyen (Dunajská Streda), hogy a város művelődési palotájában találkozva vizsgázzanak anyu nyelvből, énekből, zenéből, képzőművészetből, mozgáskultúrából, színházismeretből s magatartásból. A bábművészet minden színjátéki művészet közül a legkomplexebb művészet. Nem véletlen, hogy több szocialista ország óvónőképzőjében és pedagógiai főiskoláján teljes értékű tantárgy. Pedagógiai hatása, nevélő ereje mérhetetlen. A pedagógiai bábjáték az Idén már nem csak érdekes színfoltja, de úttörő vállalásával és tartalmával jelentős eseménye volt a szemlének. A pedagógiai bábjáték lényege arra figyelmeztet, hogy nem csupán a színpadi produkciót, de azt is látnunk kell, hogy révén a tantervben előírtakat érdekesebben adhatják át « pedagógusok, s a gyermekek is játszva sajátíthatják el a szükséges ismeretanyagot. Erről tartott értékes előadást Jará bikné Truchly Gabriella és dr. Szőke István, mintegy a gyermek bábuzóink idei országos seregszemléjének első bábos programjaként. A hasznos előadásokat nem csupán a duna- szerdahelyi, de a komáromi járás óvónői is meghallgatták, s jelen voltak a Népművelési Intézet szervezete országos bábtanfolyam résztvevői, valamint a kerületi és a járási oktatásügyi szervek képviselői is. A siker többek között azért lehetett osztatlan, mert a szervező intézmény, a járási népművelési központ mellett a pedagógusok is fölfedezték a bábu alkalmazásának nélkülözhetetlenségét az óvodai és az alapiskolai oktatói-nevelői munkában. A csenkei (Cen- kovce) és a dunaszerdahelyl Óvárosi óvodások kínálta műsorral nem csak a felnőtt, de az igényesebb, a gyermekközönség sem tudott betelni. A járási népművelési központ és az öt dunaszerdahelyi óvoda dolgozói rendezte bábkiállítás is nagy sikert aratott. Csodás tárlat volt, fölvonultatta a legpompásabb bábhadsereget. Jellemek mutogatták és burkolták titokzatosságba magukat, színek játszadoztak. És mennyi bábul És mind más! A legkisebbek képzeletének gyakori élesztgetői, a síkbábuk, a mulatságos jelenetek kacérkodó hősei, a kesztyűs- és a zsákbábuk, a körömszakadásig tartó példamutatás szolgái, a gyüszűbábuk, és a többiek is, a zacskós-, a fakanál-, a kúp- és a terménybábuk, mindnyájan megbékélő egységben várták látogatóikat, az alkotás, az öröm és az ízlés legifjabb hadvezéreit. Aki hisz a tárgyak költészetében, az képes az életből kiválasztani a legszebbet, a legjobbat, a legigazab- bat — fogalmaztatja a kiállítás, amelytől a megnyitás után pár perccel fájó szívvel, de el kellett szökni, mert a pergő műsor, a pontos szervezés muszájt vezényelt. Kezdetét vette a hazai magyar gyermek bábcsoportjaink országos találkozója, amely nyomban homloktérbe emelte az utánpótlás helyzetét. Van utánpótlás? — tettem föl a kérdést, amikor láttam, hogy az egy-öt osztályosok kategóriájában csupán egyetlen csoport, a dunaszerdahelyi Százszorszép mutatkozott be. Igaz, műsorával méltán nyerte el az első kategória első díját, de maguk a „százszorszépek“ sajnálták a legjobban, hogy nem volt versenytársuk. Mi tagadás, baljósnak minősíthető e helyzet, s erre még az sem nyúji vigaszt, hogy a vendéglátó járásban már az óvodai bábcsoportok járási fesztiválját is megrendezték. (A követésre méltó fesztivál győztes csoportjai a már említett pedagógiai bábjátékról tartott szemináriumon mutatkozhattak be az országból idesereglettek- nek.) Az egy-öt osztályosok távolmaradása figyelmeztető jel, s egyben okozója annak, hogy a seregszemle tulajdonképpen csak a hat kilenc osztályosoknak nyújtott versenylehetőséget. A második kategóriában hét együttes lépett színre, köztük olyan jó nevűek, mint a hazai Pipitér és a kassai (Košice) Délibáb. Sokszor büszkélkedünk vele: a bábszín- játszás egvre rangosabb helyet íoglal el amatőr művészeti életünkben. De vajon mi leledzik az egyre rangosabb hely mögött. Nem tudni pontosan. Még nincs föltérképezve, mint ahogy az sincs meghatározva, köteles e egy-egy iskola vezetősége támogatni az alakuló vagy már meglevő csoportokat, vagy nem. Valamennyi csoport vezetője tanítónő, valameny- nyien önfeláldozó munkát végeznek, hogy alig tízéves nebulóikat elvezessék a színházhoz, lelkűkbe emeljék a hasznosság íudat és hasznosságélmény örömét, munkára ösztönző feszüliségél, viselkedésükbe a teljes emberhez méltó személyiségjegyeket. Tény, hogy nemcsak a legnagyobb fejlődést mutató, a Benkó Pálné vezette tornaijai (Šafárikovo) Galagonya hozott többet és jobbat a tavalyinál, de szinte valameny- nyi együttes. A díszletek és bábuk kivitelezésével, a bábszínészek technikai tudásává!, a szép magyar beszéddel már nem volt annyi baj, mint az eddigi Dunamenti Tavaszokon, a zenétől azonban még mindig félnek a rendezők. Zene, zene, zene, hangzott el szinte óránként, mert a katartikus élménytől legtöbbször a zene hiánya, vagy a rosszul összeállított zene választott el. Nem mellékes például, hogy a Délibáb élő zenével rukkolt elő, a Pipitér peuig kiváló zenei összeállítással. Persze, ők tulajdonképpen a maguk választotta úton haladnak tovább, mint ahogy az is igaz, hogy a Dunamenti Tavasz a gyermek- bábuzók találkozója, ezért a mércét nem szabad olyan magasra állítani, mint mondjuk a jOkaí-napokon. Am azt sem feledhetjük, hogy a gyermekszínészek mindig a tanító-reiide^ ző zenéjét, bábuját, választott szövegét keltik életre. Vagyis, az ő dramaturgiáját. Gyermek bábmozgalmunk, vagyis a Du- naszerdahelyen megjelent nyolc csoport már kievickélt a kezdet nehézségeiből. A dramaturgiai munka egyik követelménye, hogy a bemutatásra választott bábjátéknak világos — magasabb szinten: sajátos — koncepciót adjon. Fölépítse mondandóját, üzenetét. Sínnek egyik lényege, hogy meglelje az előadás súlypontjait, azokat a jeleneteket és helyzeteket domborítsa ki, amelyek legjobban tükrözik a kívánt mondandót. A bábszínházát vezető pedagógus rendező dolga, hogy lélektanilag és színpadilag oly gonddal motiválja az előadást, hogy az mindig számítson a gyermekszínész és a gyermeknéző megértésére. Mi tagadás, az eddigi szemlék kapcsán alig beszéltünk a dramaturgiai munkáról. Most is csak azért, mert a rendezők zöme fölismerte a dramaturgiai munka funkcióját, nélkülözhetetlenségét. E munka szerepét növeli, hogy a hét csoport közül csupán kettő mutatott be közismert játékot reprodukáló előadást, öt csoport dramaturgiai lag merészebben kísérletezett. Ennek kapcsán szellemi és műfaji gazdagodás egyaránt szóba jött az értékeléseken és a bíráló bizottságban. amely figyelmen kívül hagyva a hármas műfaji tagolódást, csak megközelítőleg igazságos döntést hozott. Sőt, azoknak is van csöppnyi igazuk, akik igazságtalan döntésről beszélnek, hiszen valóban fogas kérdés, milyen egységesítő kritérium alapján értékelhető a klasszikus értelemben vett, ha úgy tetszik, epikus bábszínjátszás, a korszerűbb kifejezési formáknak helyei adó bábszínpad és a bábpantomim. Magyarán: a balett a konzervatív jegyeket őrző színházzal, s e kettő a formabontó színházi törekvésekkel. Nehezen, s e hármas műfaji tagolódás jelentkezésén és jelenlétén a díjakat adóknak is el kell gondolkodniuk. Közösségi örömünkre: figyelmesebbnek kell lenniük. Persze, mint minden fesztiválról, erről is a díjazottak búcsúztak önfeledten, de azért hiszem, nem csupán az első helyezett kassai Délibáb, a második helyezett tardosked- di Vadrózsa, a harmadik helyezett komáromi Napsugár és a zsűri különdíját elnyert Pipitér tagjaira érvényes ez az állítás, de a tornaijai Galagonyában, a gútai (Kolárovo) Pitypangban és az ekecsi Mi- cimackóban dolgozó lelkes bábszínészekre is. Mondjuk nekik, őket szerető, féltő és gazdagító pedagógusaiknak, s a seregszemle öt napja alatt nemegyszer ujjongva tapsoló ötezer gyermeknézőnek viszontlátást Weöres Sándor A meséről című — A Dunamenti Tavasz résztvevőihez küldött — költeményének egyik versszakával: „A meséhez mennyi bizalom kell, / hogy kavics-mód sok legyen a kincs / és a mondott rózsa illatozzék / és nyisson az álmodott kilincs.“ i SZIGETI LASZLÖ I Az idó nyomába szegődik Kuznyecov mérnök, a cseh film főszereplője; a múlttal szerelne találkozni, megidézni a hajdani szép napokat, első szerelmét. Harminchárom év után, ha csak röpke percekre is, szeretne ismét fiatal lenni és szerelmes, mint 1945 májusában, amikor felszabadítóként érkezett Prágába. Az idő azonban kérlelhetetlen, az egykori élmények emlékekké mosód-' tak, ifjúsága visszavonhatatlanul a múlté. Az egykori szovjet katonából mérnök, a szakma tapasztalt és megbecsült mestere lett. Több mint harminc éve nem járt nálunk, most azonban jönnie kell, szükség van a segítségére és tanácsára. A prágai metró építői igénylik avatott véleményét. A férfi elhatározza, hogy felkeresi hajdani szerelmét, akiről azóta sem hallott. Egy fiatal lány segítségével oz emlékek nyomába szegődik, de fáradozásuk hasztalan: a szálak elszakadoztak ... S míg járják Prága ódon utcáit, s a férfi egykori emlékeit kutatják, Kuznyecov mérnök felidézi a felszabadítási Jelképes a film címe, minden bizonnyal a tizenhetedik századi holland Vermeer van Deift festményére, A csipke- verönőre utal. A képen leány hajlik foglalatossága fölé. Szinte átszellemült arccal, harmonikus mozdulattal munkálkodik. A mű megihlette Pascal Lainé regényírót: a törékeny csipkeverőnő mintájára megteremtette a kis fodrásztanulólányt, akit a Goncourt díjas regényben Pomme-nak, vagyis Almácskának hívnak. A regényből készült film cselekménye Párizsban játszódik és egy kis fodrászlány első szerelmét beszéli el. Almács- ka ritka kedves, érzékeny, ár- | tatlan, szinte nem is erre a világra való teremtés; nem különösebben csinos, tudatlanka is, ki sem tudja fejezni amit érez vagy gondol. Természetesség, tisztaság, csöndesség jellemzi őt, olyan tulajdonságok éltetik, amelyek a valóság és az örökkévalóság között lebegnek. S a szelíd, szolgálatkész, bájos kislány nyaralása során találkozik egy bölcsésztanhallgatóval, keszeg, szürke figurával. Gyönyörűen bomlik ki szerelmük, amelyet a lány az ártatlanok bátorságával vállal. Kettőjük között azonban nagy a harcok drámai mozzanatait s lélekben átéli az első szerelem mámorát. Nem, a fiatal lány nem lesz szerelmes a mérnökbe, Ő se «» lányba, csupán bensőséges baráti kapcsolat bontakozik ki közöttük. A filmnek ezek a lírai részei a legkidolgozottabbak. a leghitelesebbek, bár a* alkotók helyenként nem tudták elkerülni a szentimentaliz- mus buktatóit sem. Gyengébben sikerültek a metró építésén játszódó jelenetek; nem mentesek a logikátlan mozzanatoktól sem. Ladislav Rychman rendező a múlt és a jelen kö- zött párhuzamot vonva, kifinomult érzékkel ábrázolja a fiatal és a középnemzedék viszonyát. Fenntartásaink ellenére a film rokonszenves vállalkozás, annál is inkább, mert könnyed, lírai hangvételben szól a csehszlovák és szovjet együttműködésről. A főszerepet Vjacseszlav Tyihonov, az egyik legnépszerűbb szovjet színész játsz- sza, egyénisége bizonyára nagy vonzerő a közönség számára* Partnere Jelena Sebestnvá, társadalmi különbség, a műveltségben még nagyobb. A kislány idegenül mozog a fiú egyetemista társaságában, a másik pedig lassan kezdi őt nem magához valónak érezni. Almácska ugyan nem tudja, ml a dialektika, de százszor löb- bet ér a fiúnál. A szakítás elkerülhetetlen. A fiú nem éppen nemesen viselkedik. Almácska ezúttal is fölébe kerekedik emberségben, jóságban. Csak éppen zátonyra fut élete, mert első szerelmének ez volt a tétje. Claude Goretta jó rendező, a pontos megfigyelések eredetiségével, a hatásvadászat, a mesterkéltség teljes mellőzésével vívja ki rokonszenvíinket. A szelíden szép szerelem történetében egy veszendő emberi magatartás elégiáját ábrázolja — rendkívül kulturáltan és érzékenyen, úgy, hogy egyszerre érezzük Pomme szépségét és fenségét, köznapiságát, kicsinységét és szerénységét. Nagyszerűen érzékelteti a szinte végleg elveszett emberi értékeket, s kristálytiszta lélek- rajzot ad. Almácskát egy kivételes tehetségű színésznő, Isabelle Huppert játssza — elragadóan, érzékenyen, megkapó gyöngédséggel. './m1979. V. 22 lsabelte Huppert (bairaJ a svájci jiim főszereplője A Délibab együttes az Egyszer egy királyfi című népballadái vitte színpadra (Dušan Majda felvételei) (svájci) A CSIPKEVERÖNÖ A Galagonya bábegyüttes a Pi rinyóka című mesét mutatta be. jelenet a cseh filmből; jobbra Vjacseszlav Tyihonov
