Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-10 / 85. szám, kedd
A szocialista imzögazdaság sikerei pártunk polidkápak helyességét izomitiák (Folytatás az 5. oldalról/ megfelelő növekedését. Fel kell tárnunk ennek okát, hogy tudjuk, milyen mértékben okozza ezt az agrotechnika, a fajták kiválasztása, a talaj humusztartalma, az öntözés, a növényvédelem és a trágyázás. Ma már tudjuk, milyen negatív hatása van a sörárpánál a nátriumos trágyák rossz adagolásának. Ugyanezt fel kell ismernünk a többi növénynél is annak érdekében, hogy a hektárhozamok növekedése állandósuljon. Már a CSKP KB 1975. októberi ülése kiemelte a növény- védelem és a tápanyagok kellő mennyisége biztosításának jelentőségét. Egyúttal rámutatott az agrokémiai üzemek és agrolaboratóriumok jelentőségére. Jelenleg 107 ilyen létesítmény működik. Hozzájárulásuk a növényvédelemhez és a tápanyagok biztosításához azonban még mindig nem megfelelő. Folytatnunk kell kiépítésüket azzal a céllal, hogy a 7. és 8. ötéves tervidőszakban tevékenységük kiterjedjen a köztársaság egész területére. Szükségessé válik, hogy az agrokémiai vállalatok fokozatosan felelősséget vállaljanak a szerves trágyák kihasználásáért, mivel a hektárhozamok alakulását egyre jobban befolyásolja a műtrágyák és a szerves trágyák megfelelő kombinálása. A talaj termőképességének állandó növelésében a szerves trágyák pótolhatatlanok. A felmérések azonban azt mutatják, hogy az utóbbi években a mezőgazdasági üzemekben keveset törődnek ezzel. Drága műtrágyákat követelnek, ugyanakkor azokat, amelyek rendelkezésükre állnanem használják ki kellőképpen. Egyes efsz-ekben és állami gazdaságokban a szerves anyagok tápanyagainak fele és a nátrium háromnegyede elveszik. Ez nem tanúskodik jó gazdáiĽUBOMÍR STROUGAL ELVTÁRS BESZÉDE JOBB MUNKASZERVEZÉSSEL kodásról. A veszteség 25 százalékkal való csökkentése — amely reális — a növénytermesztésben több mint egymillió tonna gabona értékű eredményt hozna. Az értékes tápanyagok megmentését lehetővé tevő hagyományos munkafolyamatokon kívül a megoldást a nagy kapacitású trágyalerakatok létesítésében látjuk, amelyek lehetővé tennék a nagyüzemi tech nológia alkalmazását. Gyorsan megtérülő beruházásokról vau szó. A mezőgazdasági üzemekben meg kell találni ehhez az erőket és eszközöket. A mező- gazdasági minisztériumoknak azonnal ki kell dolgozniuk az erre vonatkozó intézkedések konkrét programját. A IX. kongresszus előtti vitában jelentős szerepet töltöttek be a mezőgazdaság termelési-műszaki alapja bővítésének és korszerűsítésének kérdései. Ebből indult ki a párt központi bizottságának legutóbbi ülé- se, amikor kiemelte a szállító ágazatok ezzel kapcsolatos kötelességeit. A gépeknek, berendezéseknek magas műszaki színvonalon kell állniuk, mivel csakis így vezethetnek a várt eredményekhez a mezőgazdasági munkák gépesítésében, az élőmunka helyettesítésében. Ma az a helyzet, hogy lényegében megoldott a gabona - neműek és részben az ipari cukorrépa betakarítási munkáinak gépesítése. Ez azonlian távolról sincs így a takarmányok esetében, ahol a betakarítás gépesítésének foka 70 százalékos — különösképpen hiányzik a technika a lejtős területeken — s főként a burgonya esetélven, ahol csak 65 százalékos. Egyelőre teljesen elenyésző a gépesítés foka a gyümölcs és a zöldség termesztésében és betakarításában. A GÉPIPAR FELADATAI Általában meg kell mondanunk, hogy a mezőgazdaságnak olyan komplex technológiai egységekre van szüksége, amelyek a föld előkészítésétől egészen a betakarításig ellátnák az egész folyamatot. Mezőgazdaságunk a jelenlegi ötéves tervidőszak első három évében több mint 12,5 milliárd korona értékben kapott technikát. Ehhez hozzájárult gépiparunk is, amely bizonyos gépfajták viszonylatában feladatait túlteljesítette, de nem kevés tételben kissé adós maradt. A mezőgazdasági üzemek az importból sem kaptak meg számos gépet. A mezőgazdaság műszaki szükségleteinek struktúrája széles és sokrétű. Több mint 900 különféle gépre és gépi berendezésre van szüksége. Gépiparunknak — éppúgy, mint a külföldi szállítóknak — jobban meg kell birkóznia a KGST-országok keretén belül megvalósított széles körű szakosítás és együttműködés feladataival. Ennek meg kellene nyilvánulnia a gépek évi kereskedelmi jegyzőkönyvekben megegyezett mennyiségének és választékának leszállításában. Mezőgazdaságunknak sürgős szüksége van nagyteljesítményű erőgépekhez függeszthető munkagépekre, nagyobb teljesítményű rakodógépekre, általában vetőgépekre, nehéz és köves talajokon is alkalmazható burgonyabegyűjtő, továbbá előcsiráztatott és csirázatlan burgonyát ültető gépekre, köveket eltávolító gépekre, s főleg a lejtősebb talajú mezőkön és legelőkön megművelésre és betakarításra alkalmas berendezésekre. Természetesen az illetékes gépipari vállalatoknak továbbra is javítaniuk kelt a szervizszolgálatot. Kedvezőbb a helyzet az állattenyésztés gépesítésében, mivel az utóbbi évben e tekintetbon javult az új fejőállások ellátottsága. Hasonló előrehaladást kell azonban elérni az átépített és korszerűsített istállók berendezése viszonylatában is, s főleg a takarmányozás gépesítésében, valamint a szerves trágya eltakarításában. A mezőgazdasági termelés fellendülése és a gazdálkodás*“ nagyüzemi tonnáinak fejlesztése nagy igényeket támaszt a mezőgazdasági szállítással és mindennemű anyag kezelésével szemben. A párt központi bizottsága legutóbbi ülése határozatainak szellemében számolunk azzal, hogy a következő ötéves tervidőszakban a mező- gazdaság mintegy 10 000, célszerűen módosított, több mint 8 tonnás tehergépkocsit kap, beleértve a megfelelő számú rakodó szerkezetet. Ez hatékony beruházás, amelyet következetesen meg kell valósítani. Viszont már ma fontolóra kell venni és meg kell teremteni a feltételeket az olyan megoldásokra, amelyek a következő évtizedben válnak időszerűkké. Nyilvánvaló, hogy a jövő követelménye, mind hagyományos módon, vagyis a nagyobb fogásszélesság, a gyorsabb munkavégzés, a veszteségek csökkenése, mind új eljárások útján, főleg egyes termelési műveletek automatizálásával és komplex gépesítése befejezésével, növelni az egyes gépek és gépsorok teljesítőiképességé t. Ezzel összefüggésben számolni kell az univerzális traktorok felváltásával önjáró gépekkel és célszerűen módosított tehergépkocsikkal. Abból kell kiindulnunk, hogy a fejlődés a mobileszközök alkatrészei egységesítése rendszerének útját fogja követni, s ezekből az alkatrészekből az erőgéphez függeszthető különféle munkagépet állíthatnak majd elő. A betakarítógépek esetében kívánatos fokozni az áteresztőképességet és a teljesítményt. Ehhez hasonlóan nyilvánvaló, hogy az új, nagyobb teljesítményű gépek alkalmazása megkívánja felhasználásuk tökéletesebb szervezési formáit is. Ezzel kapcsolatban engedjenek meg néhány szót mezőgaz dasági üzemeink vezető dolgo zói címére. Célunk a sokoldalú gazdaságosság, főleg a gépek és a gépi berendezés felhasználásában, de egyben a tüzelőanyag és az energia fogyasztásában is, s végül a beruházási eszközök általában hatékony ráfordítása. Nagyon helyesnek tartjuk, hegy ez a kérdés gyakran felvetődött a kongresszust megelőző vitában. Most napirendié kerülnek a gyakorlati következtetések és intézkedések, amelyek e tekintetben javítanák a helyzetet. Ez főleg a rendelkezésünkre álió és az új technika íobh fe 1 ha szná lá sá ra vona t koz i k. Az egyes üzemekben a technika f e lh a szná lá sá ba n t a pa sz ta lha tó nagy különbségek a munka megszervezésének alacsony színvonaláról tanúskodnak. Ez főként az olyan korszerű, bonyolultabb és nagy teljesítményű gépekre vonatkozik, amilyenek a burgonya- és cukor- répa-betakarító kombájnok stb Vajon beletörőd hét tinikbe abba ahogyan Jelenleg használják fel elsősorban az olyan nehéz gépi eszközöket, amilyenek a T-180 és a K-700 mintájú traktorok, valamint a mezőgazda- sági építővállalatok által a talajjavítás során alkalmazott gépek? Országos viszonylatban például hozzávetőleg 65 százalékra használják ki a kotrógépeket és a földgyaluikat és mintegy 47 százalékra a csatornázó gif*p«ke» Úgy hisz*sHn, elytársak, hogy ehtiez nem kell kommentár. Számos mezőgazdasági, üzeni ben alacsony. »zmtü a gépekről és a gépt berendezésről valO alapvető gondoskodás és a karbantartás, Ennek szemmel látható következménye a sok üzemzavar, a rövid élettartam s a költségek felesleges növekedése. Ennek nyitván az egyik oka a jelenlegi ki nem elégítő helyzet a javítószolgáltatásban, amelynek fejlődése lemaradt a mezőgazdasági üzemek tökéiw tesedő műszaki ellátottsága mögött De az egész felelősség nem hárítható erre. Mindenkinek rendet kelt teremtenie elsőaor ban a saját portája előtt. Mindmáig sok a panasz a mezőgazdasági munkaeszközök és más apró-csepiő szükségletek hiányára A dolog itt nincs rendlien. A termelést anélkül, hogy ezeket a kérdé^ seket az illetékes helyen megfelelőképpen megítélnék — az együk helyről átirányítják a iná- síkra, >őí, esetenként leállítják. S azután hiányoznak a villák, kapák, ásóik, különféle más szerszámok. Az illetékes mesterek, vezérigazgatók, kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok — mivel ez az efsz-ek melléküzemági terme lését is érinti — ezzel tisztában vannak S mi ellenőrizne fogjuk a helyrehozás gyorsa ságát CÉLTUDATOS ÉS GAZDASÁGOS BERUHÁZÁSOKAT A beruházásokban is következetesebben érvényesítenünk kell a céltudatosságot és a gazdaságosságot. E tekintetben a 6. ötéves tervidőszak első három évében a fejlődés egyenetlen volt. Eltekintve mástól, ezalatt 200 000 szarvasmarha, ebből 61000 tehén, továbbá 216 000 sertés számára építettünk istállókat. Ennek ellenére a szarvasmarha istállók átépítése nem halad a megkívánt ütemben. A döntő fontosságú létesítmények közül késik főleg a nagy befogadóképességű gabomasilóknak, az agrokémiai vállalatok raktárainak és a kis vízi erőműveknek építése. Erélyesebben kell behoznunk a lemaradást főleg a lecsapoló létesítmények építésében, mivel az ötéves tervidőszak három éve alatt csak valamivel több mint a felém teljesítették « 300 000 hektáros összfeladatot, A mezőgazdaság anyagi- műszaki alapja építésének üteme szorosan összefügg a nép gazdaság lehetőségeivel. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a mezőgazdaság számára rendelkezésünkre álló eszközök legcélszerűbb felhasználásának józan útját kell követnünk. A 7. ötéves terv kidolgozásán folyó munkaiatok helyzete ma még nem teszi lehetővé pontosan meghatározni azt az összeget, amelyet a mezőgazda sági beruházásukra fordítunk majd. Számolunk azonban azzal, hogy hányaduk a népgaz dasági beruházások általános volumen jé ben nem lesz alaeso nyabb. mint ebben az ötéves terv id ősza k ba n. Ugyanakkor orientációjuk lényegében világos. Első helyen állnak a mezőgazdasági talajra, termőképessége növelésére, további a takarmányalap komplex megoldására, a szarvas- mar ha tenyésztés fejlesztésére, a zöldség és a gyümölcs termelése növelésére szánt beruházások A beruházások említett orientációjánál jóval szélesebb méretekben kell felhasználnunk az erre alkalmas létesítmények korszerűsítésének és átépítésének lehetőségeit, alap jahan az ismétel he tőén alkalmazott terveket kell fe lha szná Inunk és olcsóbb típusokat kelt építenünk. Hiszen ez egyformán jévára válik a szövetkezetnek és a társadalomnak is. Az előny ez esetben két- o Ida lú. A párt központi bizottsága legutóbbi ülésén a mezőgazdasággal ka peso la tivan felmérte a tudományos kutatási alap munkájának eredményeit is és mégha tá roz ta tevékenységének fő irányait. Ezért nem kívánok ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozni. A kormány és a többi irányító szerv e ha-, tározatnak megfelelően hatni fog a tudományos-kutatási alap munkája hatékonyságának növelésére, s főleg az erők összpontosítására az alapvető és döntő fontosságú feladatokra. A mezőgazdasági gyakorlat elvárja elsősorban a talaj élettani-energetikai potenciálja legmegfelelőbb kihasználásának és védelmének, a takar- manyalap ésszerű elrendezésének és a fehérjeproblémának komplex megoldását. Biológiailag nagy termőképességű vetőmagokat vár és az intenzívebb szarvasmarha-tenyésztés komplex megoldását is. Ezekre a problémákra kell összpontosí-: tani a legjobb tudósok és ku- * ta tómunkások, valamint az ágazatközi munkacsoportok erejét, s meg kell számukra teremteni a szükséges feltételeket. Egyidejűleg igényelni kell tőlük, hogy a világviszonylatban szokványos határidőkben terjesszék elő a gyakorlatban hasznosítható javaslatokat és konkrét megoldásokat. A mezőgazdaságnak, miint irányított biológiai folyamatnak, új ösztönzésre van szüksége és ezt megkívánja. Arról van szó, hogy a tudomány és a ku* tatás idejében, a kidolgozottság és az ellenőrízettség megfelelő szintjén új sikerekre vértezz^ fel a gyakorlatot. SZILÁRDÍTSUK MEG AZ ÜJ GAZDASÁGI EGYSÉGEKET Elvtársaki A VIII. kongresszus óta lényeges előrehaladást értünk el a mezőgazdasági termelés összpontosításában és szakosításában. Eredményeseknek tartjuk azokat az első lépéseket is, amelyek a mezőgazdaság és a feldolgozó ipar közti integrációs kapcsolatok bővítéséhez vezetnek. Az efsz-ek átlagos földterülete 1970 óta csaknem megnégyszereződött. Ez új helyzetet teremt, amely megkívánja, hogy most figyelmünket összpontosítsuk az új gazdasági egységek megszilárdítására és stabilizálására, hogy minél gyorsabban és mindenütt elérjük az efsz-ek egyesítésével követett célokat, vagyis a mezőgazdasági termelés belterjességének és hatékonyságának fokozását. Tény az, hogy ebben a vonat:- kozásban néhány nagy szövetkezetben jó eredményeket érnek el. Ezek a szövetkezetek kidolgozták fejlesztésük világos koncepcióját, s termelési, valamint gazdasági eredményeik megnyugtatóak. Ez azonban egyelőre nem általános jelenség. Számos szövetkezetben továbbra is univerzális a termelési struktúra, a munkaszervezés és a irányítás nem felel meg az új feltételeknek, az új egységek irányításának színvonala egyelőre nem jár a szükséges gazdasági előnyökkel és esetenként a nem produktív költségek növekedéséhez vezet. További tények is arról tanúskodnak, hogy ezt a folyamatot még teljes mértékben nem tudják uralni. Az adott szakaszban, amint azt hangsúlyozta a CSKP KB legutóbbi ülésén, feladatunk tehát az, hogy törekedjünk az új termelési egységek fokozatos, céltudatos megszilárdítására, beleértve a tervszerű átépítést, amelynek célja szakosított vállalaton belüli egységek és esetleg nyílt típusú szakosított vállalatok megteremtése. Ezért helyesnek tartjuk, ha nem szervezik a szövetkezetek további egyesítését, s a földtartás. valamint a jelenlegi vállalatok nagyságrendje módosításait csak kivételes és vitathatatlan esetekben hajtják végre. Az új gazdasági egységek megszilárdításának és stabilizálásának folyamata kelt hogy átfonódjon a vállalatközi együttműködési és integrációs kapcsolatok további fejlesztésével. Végső soron a közös mezőgazdasági vállalatok és a kooperációs társulások eredményei meggyőznek bennünket ennek az útnak gazdasági előnyösségéről. Ezek a vállalatok jelenleg 17 százalékkal részesednek a vágósertések, 9 százalékkal a vágóbaromfi és csaknek 46 százalékkal a tojás árutermelésében. Többségükben jó eredményeket érnek el mind a haszon, mind a munkaterme- lékenvség és a gazdaságosság, de főleg a termékenységre eső takarmányfogyasztás tekintetében. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a szövetkezetek és az álla* mi gazdaságok is folytassák ezt az együttműködést és na* gyobb részt vállaljanak a t ilyen közös vállalatok fejlesz* téséből. Persze, ennek feltéte* le a kölcsönös szervezési és gazdasági kapcsolatok megszilárdítása. A tapasztalatok ugyanis arról tanúskodnak, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok sok esetben kis befolyást gyakorolnak közös vállalataik üzemelésére, a pénzeszközök felhasználásának eldöntésére és általában a további fejlesztésre. A járási mezőgazdasági igazgatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk azokat az alapelveket, amelyekre a közös vállalatok épülnek. A gyors tudományos-műszaki haladás és ezzel kapcsolatban a termelőerők fejlődése arról tanúskodik, hogy a fennálló kooperációs társulásokon belüli együttműködés fejlesztése mellett mindinkább szükséges megszervezni a szélesebb területi egységek, a 20—30 ezer hektárnyi területen gazdálkodó kooperációs társulások együttműködését. Elsősorban törekedjenek a tagvállalatok termelési orientációjának egyeztetésére, a beruházások megoldásának módiára, a költséges gépek és számítástechnika közös előteremtésére és felhasználására. A földművesszövetkezetek srámának lényeges csökkenése lehetővé teszi a mezőgazdasági (Folytatás a 7. oldalon j 1979. IV. 10. 6
