Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-10 / 85. szám, kedd
A wisia mezőgazdaság sikerei pártunk politikájának helyességet Wzntiy ! Folytatás a 4. oldalról) ĽUBOMÍR ŠTROUGAL ELVTÁRS BESZÉDE Elvtársak, nem nézhetjük tétlenül az állományforgó tervezésének és irányításának inai helyzetét országos viszonylatiján, tekintet nélkül a járások és kerületek hatására. Az efsz-ek konferenciáin jogosan bírálták a mai helyzetet. Több területen alacsonyabb reprodukciós 'képességű tenyészállo- mányt tartunk, míg másutt jó minőségű üszőket vágunk le. Nem használjuk ki azt a lehetőséget, amelyet a síkságok és a hegyaljai területek szervezett kooperációja nyújt az iiszőne- ve lésben. A minisztériumoknak és a mezőgazdasági igazgatóságok- Tia'k teret kell biztosítaniuk már a terveikben a célszerű átcsoportosításokhoz és ezt a törzstenyésztő szervezeteik révén meg is ikell valósítaniuk. A gazdasági esziközöik tervezett módosítása hatékonyan elősegíti ezt a folyamatot. A marhahús termelésének feltételezett jelentős növelése mellett távlatilag a sertéstenyésztés képezi majd a vágóállatok termeléséneik 47—48 százalékát. Az utóbbi években sokat tettünk annak érdekében, hogy ezen a területen az ipari termelési forma érvényesüljön. Számos nagyhizalalda és közös FOKOZZUK AZ OLAJOS NÖVÉNYEK TERMESZTÉSÉT Ami az ipari növényeket illeti, kereskedelempolitikai érdekeik szempontjából elsőrendű szerepet kell tulajdonítani az olajos magvakból-való önellátás fokozására. A repce hazai termeléséneik gyors növekedése ellenére — az 5. ötéves tervidőszakban csak nem 56 százalékkal lett nagyobb — a növényi olajok és zsiradékok fogyasztása 50 szá zalékban a behozataltól függ. A behozott nyersanyagok és késztermékek egyre drágábbak. Reális lehetőségünk nyílik a. repcetermelés növelésére, a jó minőségű fajták bevezetésére, amelyekből kiváló minőségű olajat készíthetünk. Az a célunk. hogy 80 százalékkal csökkentsük az olajmagvak behozatalát. Ezért a következő ötéves tervidőszak végéig legalább 90 ezer hektárra akarjuk bővíteni a repce termelését. Nem kielégítő a helyzet az Ipari cukorrépa termesztésében. Már évek óta nem érjük el a tervezett hektárhozamokat. Míg a hasonló természeti adottságokkal rendelkező országokban az átlagos hektárhozam 45 tonna, nálunk nem egész 35 tonna. A cukortartalom a 17 százalékról 14—15 százalékra csökkent. Míg a ikromeŕíži, prostéjovi és pŕerovi járásokban a hektárho- zamoik már hosszabb ideje megközelítik a 400 mázsát, egyes répatermő járásokban nem érjük el a 300 mázsát sem. Nyilvánvaló, hogy ezekben a járásokban a mezőgazdasági válla latok nem tartják meg az alapvető agrotechnikát, és a technológiai fegyelmet. Mindehhez még hozzá kell számítani a jelentős begyűjtési veszteségeket. Beletörődhetünk abba, ahogy az az elmúlt években volt, EMELJÜK A ZÖLDSÉG ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉS SZÍNVONALAT Bevált a felvásárolt malacok értékeléséneik új módja, mivel ez megakadalyozza a nagy veszteségeket és növeli a tiszta húsh-ozamot. Azt a figyelmet, amelyet a hús- és tejtermelésnek szentelünk, nemcsak a növekvő szükségletek indokolják. Nem feledkezhetünk meg az állandóan csökkenő naturális fogyasztásról. Az utóbbi 10 év alatt a naturális hús és tejtermelés a felére csökkent. Míg 1970-ben a vágómalacok egynegyedét a naturális termelés biztosította, ma már csak egytizedét. Hasonló a helyzet a baromfinál. Ami a tejet illeti, a naturális termelés ma 3,5 százalékot képez — tíz évvel ezelőtt ez csaknem 10 százalék volt. Ennek az az oka, hogy az efsz-tagok és a többiek egyre kevesebb tehenet tartanak. A naturális fogyasztás túlzott csökkenése általában nem kedvező. Ezért a társadalmi érdekeknek megfelelően támogatnunk kell ezt a termelési formát a saját naturális fogyasztás és a piactermelés számára is. Az ezzel kapcsolatos intézkedéseket tovább kell fejlesz teni. csak 125 mázsa. Jelentős élté rések vannak az egyes évek és területek között. A hasonló feltételekkel rendelkező más országok 40—50 mázsával nagyobb hektárhozamokat érnek el. Figyelmen kívül bagvva a betakarítási veszteségeket, csupán a tárolásnál, a feldolgozásnál bekövetkezett veszteség 40—60 százalékos. Mindebből nyilvánvaló, hogy országos viszonylatban stabilizálnunk kell a megközelítőleg 200 mázsás' hekt árhozamokat. A magtermesztő és nemesítő vállalatoknak kellő mennyiségű, jó minőségű ültetőburgonyát kell biztosítaniuk és meg kell szervezniük az ültetőburgonya célszerű átcsoportosítását az egyes területek és köztársaságok között. A mezőgazdasági vállalatoknak nagyobb gondot kell fordítaniuk az agrotechnikára, amelynek színvonala egyes területeken, nem kielégítő. A jobb kihasználás érdekében a termelőknek a felvásárló és a kereskedelmiszer^ vezetőkkel együtt céltudatos figyelmet kell szentelniük a raktárak és a burgonyafeldolgozó létesítmények építésére. A mezőgazdasági minisztériumoknak a legfontosabb bur- gonyatermő területeken fokozatosan meg kell szervezniük három-négy nagy üzem építését a burgonya komplex feldolgozására. a hulladék nélküli módszer alkalmazásával. Az üzemek kapacitása 100 000 tonna lenne. Ez lehetővé tenné, hogy teljes mértékben fedez zük a szükségleteket és a mai állapothoz viszonyítva 10—15 százalékkal csökkentsük a búr gonyaföldek területét. Mezőgazdaságunk további gyenge pontja a zöldség- és gyümölcstermesztés alacsony színvonala. Már hosszú évek óta jogos bírálat tárgyát képezi ez a terület. Az . utóbbi tíz év alatt a zöldség piaci termelése csaknem egyharmadával, a gyümölcsé 15 százalékkal növekedett. Ennek ellenére mindkét esetben az egy főre eső fogyasztás több mint 20 kg- mal alacsonyabb, mint ameny- nyit a racionális táplálkozás 'alapelvei megkövetelnének. Amint tudják, ezen a téren számos intézkedést foganatosítottunk. Ezeket azonban nagyon vontatottan és nem komplexen valósítják meg. A termelés bővítésére, a felvásárlás folyamatosságára, a termelőktől a fogyasztókhoz vezető út lerövidítésére nagyon kevés gondot fordítottunk. A termelő, a felvásárló szervezetek, számos mezőgazdasági igazgatóság és szolgáltató vállalat nem viszonyul felelősségteljesen ezekhez a feladatokhoz. Ellenkező esetben nem fordulhatna elő, mezőgazdásági vállalat jó eredményt ér el. A napi súlygyarapodás kb. 60 dekagramm, miközben 1 kg súlygyarapodásra 3,5 kg szemes takarmányt használnak fel, és ráadásul csak minimális fizikai munkát igényelnek. Ez szemléletesen mutatja, hol keressük a tartalékokat, milyen út vezet a sertés- tenyésztés int e n z i I iiká lá sá h o z. Természetesen nincs pénzünk arra, hogy mindenütt és egyszerre építsünk fel ilyen vállalatokat. Ezért továbbra is ki kell használnunk a megfelelő istállóikat. Fontos azonban, hogy a nagyhizlaldáik szakágazati vállalatai mellett kiépítsük a nemesítő és szaporító telepeket. A tenyésztésben úgy kell megszervezni az állatnevelést, hogy a szopós malacok leválasztása az egész évben folyamatos legyen és a hizlaldáikba csak egészséges állatok kerüljenek Ezzel megakadályozhatók a fölösleges hizlalási veszteségek. Arra törekszünk, hogy a jő minőségű húsmalacok részaránya a 6. ötéves tervidőszak végén több mint 50 százalék és 1985-ig az egész felvásárlás több mint 80 százaléka legyen. hogy 30—50 u gyökér a földeken marad? Felvetődik a kérdés, hogyan dolgoznak a betakarítok és természetesen milyen a betakarító gépek műszaki színvonala. Hogyan ellenőrzik a munkát? Nyilvánvaló, hogy nálunk a cukor répa termesztés a mezőgazdasági termelés egyik leggyengébb pontja. Szükségesnek tartjuk, hogy a cukorrépatermesztés intenzitása mércéjének azt tekintsük, mennyi cukrot termelünk egy hektárról. Ezért a legalkalmasabb vetőmagot kell használnunk, ennek megfelelő agrotechnikát kell alkalmaznunk és fokozatosan át kell térnünk ahhoz, hogy a felvásárlásnál figyelembe vegviik a cukortartalmat. Kivitelünk jelentős tételéről van szó, és <> cukortartalmú nyersanyagokat felhasznál hatjuk takarmányozásra is. A cukorrépatermeléssel egy- idöben kell megoldani feldolgozásának kérdéseit is. Már ma érezteti hatását súlyos gazdasági követelményeivel együtt a feldolgozó kapacitások hiánya, a gépek nagyfokú elhasználtsága és a termelés alacsony fokú ikoncentráclój-: A 7. Ötéves terv kidolgozása során fontolóra vesszük, hogy mit kell a lehető leggyorsabban újjáépítenünk és korszerűsítenünk. Az új cukorgyárak építésével kapcsolatban figyelembe kell vennünk a beruházások reális lehetőségeit, ahogy ez a következő ötéves terv kidolgozása során a nyolcvanas évek ben szükségesnek látszik. Ami a burgonyát illeti, ezen a téren som lehetünk elégedettek. A tízéves országos átlag 160 mázsa, míg Szlovákiában hogy egyes fajta zöldségeket nem vásárolnak fel, úgy, ahogyan ezt tavaly a káposztával, paradicsommal, sárgarépával, almával stb. előfordult. Nem kis mennyiségekről volt szó, amelyeket takarmányozásra használtak fel aztán, annak ellenére, hogy egyes helyeken hiányoztak. Ezért azzal számolunk, hogy újból foglalkoznunk kell ezekkel a kérdésekkel és ki kell küszöbölni azokat a tényezőket, amelyek akadályozzák ezen a területen a gyorsabb előrehaladást. Az eddigi tapasztalatok azt mulatják, hogy folytatni kell a termelés koncentrálását, erre a termelő, a feldolgozó és a kereskedelmi vállalatok közös vállalata a legalkalmasabb forma. Tudatosítjuk, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztést megfelelő gépekkel kell ellátni. Mivel kis sorozatú gépekről van szó, a kiválasztott gép- és traktorállomásokat és mező- gazdasági gépjavító üzemeket bízták meg ezek gyártásával. Részvételünk az ilyen gépek termelőinek nemzetközi szövetségében, az Agromasban, megteremti a lehetőségeket, hogy a gépek széles választékát biztosítsuk. Az Agromasban több KGST-ország vesz részt. Amikor a gyümölcs és zöldség nagyüzemi termelésének szükségszerűségét hangsúlyozzuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kistermelők jelentőségét, akik közül sokan figyelemre méltó eredményeket érnek el. A naturális fogyasztás nem elhanyagolható, mivel az egész fogyasztás több mint egyharmadát jelenti. Meg kell azonban mondanunk, hogy ezen a területen is jelentős csökkenés tanúi vagyunk, mivel tíz évvel ezelőtt ez a részarány több mint 50 százalék volt. Ami a gyümölcsöt és zöldséget, valamint egyes kis tömegű mezőgazdasági növényeket illeti, a kistermelők termelését jelentős kiegészítő forrásnak tekintjük és továbbra is támogatni fogjuk. A mezőgazdasági minisztériumoknak több figyelmet keli szentelniük a gyümölcs- és zöldségfeldolgozásra vonatkozó terveknek. A tavalyi betakarítás rámutatott a komoly fogyatékosságokra. A konzerviparnak is nagyobb kezdeményezést kell kifejtenie ezen a téren. Mivel a nagy kapacitások nem teszik lehető Elvtársakl A növénytermesztés és az állattenyésztés növelése alapvető tényezőjének tekintjük a termelékenység növelését és az egész mezőgazdasági föld hatékony kihasználását. Még ma is olyan a helyzet, hogy a mezőgazdasági vállalatokban több ezer hektár föld fekszik parlagon, vagy pedig nincs kellőképpen kihasználva. Az ellenőrző szervek 63 000 hektár ún. ideiglenesen megműveletlen földről beszélnek. Bizonyára tudják, miről van szó. Ezek olyan parcellák, amelyekről azt állítják, hogy nem érdemes őket megművelni, mivel az átlagosnál alacsonyabb hozamokat érnek el rajtuk stb. Igen, ehhez tartoznak a devasztált rétek és legelők, a kisebb telkek, a különböző beékelt területek. Arra kell azonban törekednünk, hogy ezt a földet is kihasználjuk. Amennyiben a kisebb telkeket nem tudjuk a nagyüzemi termelésben hasznosítani, a mezőgazdasági vállalatoknak a nemzeti bizottságokkal együtt mérlegelni kellene felhasználásuk módját, beleszámítva azt a lehetőséget is, hogy a kistermelők rendelkezésére bocsátják. A Szövetségi Gyűlés 1976-ban jóváhagyta a mezőgazdasági föld védelméről szóló törvényt. Hogy milyen súlyos kérdésről van szó, arról az a tény is tanúskodik, hogy 1970 óta 127 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági föld területe, ebből csaknem 30 százalékot az építkezési beruházások foglaltak el. Egy lakosra ma 46 ár NÖVELJÜK A TALAJ Ezzel kapcsolatban bírálóan kell rámutatnunk az olyan esetekre, amikor a mezőgazdasági üzemek nem használhatják ki vagy csak részben használják ki a költséges öntözőberendezéseket. Egy hektár öntözött terület költsége legki sebbl8 000 korona. Az illetékes mezőgazda- sági üzemeknek a szállítók segítségével olyan intézkedéseket kell foganatosítaniuk, hogy ezek a nagy beruházások optimális eredményeket hozzanak. A talaj termőképességének növelésére kifejteit törekvésünkben rendkívül fontos szerepe van a vegyiparnak, elsősorban a műtrágyák használatának. A hektárhozamok növelésének csaknem 40 százalékát ezek teszik lehetővé, így tehát döntő szerepük van a termelési tényezők rendszerében. Egy hektár mezőgazdasági területre 244 kg fisz la tápanyag esik. Ezt a mutatói illetően az élenjáró országok közé tartozunk. Arra törekszünk, hogy a következő hat év során ezt a mennyiséget mintegy egynegyedével növeljük és egy hektár mezőgazdasági területre 300 kg tiszta tápanyagot használjunk fel. Ehhez megteremtjük a feltételeket vegyiparunkban, valamint a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával folytatott együttműködésünk keretében. Hangsúlyt helyezünk nemcsak a mennyiségre, hanem ezzel párhuzamosan a műtrágyák minőségére és ösz- szetételére is. Jogosnak tartjuk azt az Igényt, hogy tovább növeljük a tápanyagok koncentrálását és növeljük a szemcsés és folyékony műtrágyák részarányát. vé az egész termés hatékony feldolgozását, szükséges, hogy az új kapacitások építésén kívül figyelmünket a célszerű rekonstrukcióra és korszerűsítésre, a világszerte már alkalmazott új technológiák kihasználására fordítsuk, ami lehetővé teszi, hogy a nyersanyagokat hosszabb idő alatt dolgozzuk fel. mezőgazdasági és nem egészen 33 ár szántóterület jut. Előrejelzések szerint 1990-ig az ilyen irányzat folytatása mellet már csak 42 ár mezőgazdasági és 30 ár szántóterület jutna egy lakosra. A helyzet ilyen alakulását nem nézhetjük tétlenül. A koncentrálás, a progresszív nagyüzemi termelési technológiák, a nagy telesítményű második és harmadik nemzedékhez tartozó technika alkalmazásénak mai szakasza minőségi szempontból új igényeket támaszt a földalap elosztásával, nyilvántartásával, a föld gazdasági-műszaki szabályozásával és az úthálózat módosításával szemben. E feladat következetes és tervszerű megoldását a komplex tervek kidolgozása feltételezi. A föld termővé tétele és ki használása szempontjából továbbra is nagy jelentőségű a folyók szabályozása és ezzel összefüggésben a talajjavítási és rekultivációs munkálatok. Míg az egyik oldalon 630 000 hektár talajvizes területünk van. a másik oldalon az elvégzett felmérés tanúsága szerint csaknem 1 millió hektár termékeny talaj szorul öntözésre. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a következő ötéves tervidőszakban meggyorsítsuk a talajjavítási munkálatokat és leg alább 290 000 hektárt csapoljunk le. Ezzel párhuzamosan 160 000 hektáron kell kiépítenünk az öntözőberendezéseket, miközben előnyben kell részesítenünk a komlólöldeket, a szőlőket, a gyümölcs- és zöldségkerteket. TERMŐKÉPESSÉGÉT Vegyiparunknak is figyelembe kell vennie és eleget kell tennie ezeknek az igényeknek. Annak ellenére, hogy a követelmények évről évre nagyobbak, a mésztartalmú anyagok szállítmányai még mindig lemaradnak a terv mögött, az építőipar és a kohászat még mindig adó-' sunk marad. Természetesen nemcsak . a műtrágyákról van szó, hanem a többi mezőgazdasági vegyszerről, a konzerváló anyagokról, a biofaktorokról, amelyekre mezőgazdaságunknak szüksége van, és amelyeknek választéka és mennyisége egyelőre nem kielégítő. Szükségletünk egy részét főként behozatallal fedezzük. Évente 500 millió korona értékű mezőgazdasági vegyszert hozunk be. Idén, tekintettel az árak állandó emelkedésére, a behozatalra 650 millió koronát fordítunk. A központi bizottság legutóbbi ülésének határozata alapján felülvizsgálják a hazai növényvédő szerek gyártása növelésének lehetőségeit. Ezért az Agro II. vegyipari üzem építésének meggyorsítására és egy további üzem építése megkezdésére törekszünk a 7. ötéves tervidőszakban. Természetesen magunk nem gyárthatunk mindent. Ezért tovább bővítjük együttműködésünket a KGST keretében. A kutatásnak és a termelésnek szélesebb körben kell kiértékelnie a műtrágyák adagolásának növelésével elért gazdasági eredményeket. Pl. az ipari cukorrépánál és a takarmányoknál a műtrágyamennyiség állandó növelése ellenére nem érjük el a hektárhozamok (Folytatás a 6. oldalon) HASZNÁLJUK KJ HATÉKONYABBAN A FÖLDALAPOT!
