Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-10 / 85. szám, kedd
A szocialista mezőgazdaság sikerei pártunk politikáiénak helyességét bizonyítják (Folytatás a 3. oldalról) bonafélék és a2 élelmiszerek termelésében. Az utóbbi években az élelmi- szerfogyasztást illetően a világ legfejlettebb országai közé kerültünk, örülünk ennek a ténynek, amely azonban önmagában nem elégít ki bennünket. Tudjuk, hogy az élei miszeripari termékek szerkezetét illetően még nem lehetünk teljesen elégedettek, nem elégítjük ki minden téren a lakosság keresletét, aránytalanul nagy nálunk a cukor, zsiradék, liszt és liszttermékek fogyasztása. Az egészséges és ésszerű táp lálkozás követelményeivel össz ĽUBOMÍR ŠTROUGAL ELVTÁRS BESZÉDE hangban növelnünk kell a tej és a tejtermékek fogyasztását. 1985-ig a fogyasztás egy főre számítva 27 kg-mal nő, és eléri a 250 kg-ot. A húsfogyasztás 2 kg-mal nő és eléri a 90 kg- mot. Az egy főre eső zöldségfogyasztás a mai szinthez viszonyítva 20 kg-mal nő, a gyümölcsfogyasztás pedig több mint egyharmadával. Ezzel szemben a lisztfogyasztást 20 százalékkal, a cukorfogyasztást pedig 5-6 százalékkal kell csökkenteni. A lakosság élelmezésében röviden ezek a feladataink a 80as években. Ez az irányzat határozza meg a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar fejlesztésének feladatait úgy, amint ezt a CSKP XV. kongresszusa és a központi bizottság legutóbbi ülése megszabta. Nyilvánvaló, hogy minden szempontból a legigényesebb feladat lesz az állati eredetű élelmiszercikkek, elsősorban a hús és a hentesáru termelésének növelése, a kívánt összetételnek és minőségnek megfelelően, saját forrásainkból. Külön kiemeljük, hogy saját forrásainkból. meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy elegendő fehérje, vitamin és más komponensünk legyen, amelyek a takarmánykeverékek minőségének és hatékonyságának alapját képezik. Ezek nélkül elképzelhetetlen a korszerű, intenzív állattenyésztés. FÖ FELADATA!IMIK: A SZARVASMARHA TENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSE ÉS A GABONATERMELÉS NÖVELÉSE Ha sikeresen teljesíteni akarjuk a nép élelmezésének feladatait, akkor a legnagyobb fontosságot a szarvasmarhatenyésztésnek kell tulajdonítanunk, komplexen kell fejlesztenünk az állattenyésztésnek ezt az alapvető ágazatát. Ennek az irányvonalnak a szükségszerűségét nemcsak a növekvő hús és tejfogyasztás határozza meg, hanem az is, hogy a szarvasmarhatenyésztés megteremti a feltételeket a talajművelés intenzív rendszerének érvényes* téséhez. Ebben az ágazatban van a legtöbb kiaknázható tartalékunk. A szarvasmarhaállomány a tömeglakarmányok a növénytermesztés melléktermékeinek legnagyobb fogyasztója. A szarvasmarha-állomány táplálása a sertésektől és a baromflktól eltérően lényegében a hazai takarmányforrásokra támaszkodik és ezenkívül a tej és a vágóhídi hulladékanyagok révén hozzájárul a fehér jekoncentr.11 umok biztosi tásához. Az intenzív szarvasmarha tenyésztés fejlesztése bizonyos módon az importellenes politika része. Pl. 10 mázsa vágósertés termeléséhez kb. 37 ntó- zsa szemestakarmány kell, ebből 5 mázsa fehérjekomponens kell, amelyeknek csaknem 73 százalékát jelenleg a tőkéi- országokból hozzuk be. A szarvasmarhaállomány le hetővé teszi a tápanyagok elő nyösebb körforgását, és * szerves trágyák gazdaságos kihasználása jelentősen befolyásolja a talaj termőképességét. Nyilvánvaló, hogy következetesebben kell foglalkoznunk e kérdés megoldásával. Nem állunk tapasztalatok nélkül és a kérdés megoldásához megfelelő alappal rendelkezünk. A szarvasmarhatenyésztés és fejlesztése a gabonaprobléma megoldásának elválaszthatatlan része. Ezt a kérdést még mindig leegyszerűsítjük, nem vesz- szük figyelembe összefüggéseket. A gabonaprobléma nem szűkíthető 1© a gabonafélék magasabb termelésére. A gabonaprobléma megoldása a feladatok egész komplexumának megoldását feltételezi a gabonafélék termelésétől kezdve egészen a szerves trágyák kihasználásáig. Ide tartozik az olyan kérdés, mint a vetésterület struktúrája, az egyes gabonafélék aránya, a veszteség- mentes betakarítás és raktározás. Ide tartozik a tömegtakarmányok gyártásának növelése, elsősorban az évelő takarmányoké és a kapásnövényeké, a rétek és legelők kihasználása, a fehérjekomponensek gyártása és a racionális takarmányozás. Az összes tényező respektálása nélkül nehezen érhetjük el a kívánt eredményeket. Tekintettel arm, hogy a mezőgazdaságban élő biológiai anyaggal dolgozunk, mindennemű egyoldalúság megbosszulhatja magát. Pártunk központi bizottsága legutóbbi ülésén a gabonaprob léma ilyen megoldását emelte ki. 1976—1978-ban a gabonatermelés az 5. ötéves terv átlagához viszonyítva évente hozzávetőlegesen 800 000 tonnával, vagyis 8,4 százalékkal nő. Az 1976 évi alacsony termést tekintve ezek az eredmények figyelemre méltóak. Az eredményekhez nagymértékben hozzájárultak a nagy hozamú szovjet búzafajták, amelyeket a szovjet nemesítők és kolhoztagok bocsátottak rendelkezésünkre. Ezzel kapcsolatban értékelnünk kell azokat a nagy terméseket, amelyeket a hetvenes években az efsz-ek és az állami gazdaságok értek el, elsősorban a nyugat-szlovákiai, dél-morvaor- szági, kelet-csehországi és észak-morvaországi kerület egyes járásaiban. Más járások mezőgazdasági üzemei közül is több elismerést érdemel. Ennek ellenére továbbra is a gabona- termelés további növelésére kell törekednünk. Tekintettel a növénytermesztéssel szemben támasztott igényekre és a helyes vetésforgó alapelveire, nem számolhatunk a gabona vetésterületének további bővítésével. Ezért csakis a hektárhozamok növelésének útját választhatjuk.. Tavaly egy hektárról több mint 40 mázsa gabonát takarítottunk be, és reálisnak tartjuk, hogy a következő évtizedben megközelítsük az 50 mázsás határt. A SZÜKSÉGLETEKNEK. MEGFELELŐEN Jetlentős tartalékot jelent a gabonafélék nem gazdaságos felhasználása, elsősorban az állattenyésztésben. A gabonafélék több mint kétharmadát takarmányozási célokra használjuk fel. Ha ebből a szempontból értékeljük a gabonafélék vetésterületének mai stru-k túráját, látjuk, hogy fokozato .san jobban figyelembe kell venni az optimális vetésforgók szükségleteit, valamint termények minőségének és bioló gaiai értékének követelményét. Járható utat jelent a nagyho- zamú ellenállóképes őszi árpafajták, valamint a zab vetésterületének lényeges bővítése. Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az árpa vetésterületének bővítése a búza vetésterületének csökkentésével lehetővé tenné az aratásban a csúcsmunkák jobb elosztását, ezáltal a betakarítási technika jobb kihasználását, tekintet nélkül arra, hogy az aratás 14 nappal való meggyorsítása lehetővé teszi a köztesnövé- nyek részarányának növelését és a repce idejében történő vetését. A kidolgozott koncepciókkal összhangban támogatni fogjuk a kukoricatermesztést tekintettel a takarmánykeverékekben betöltött szerepére. Ehhez szükségünk van a korai hibridek vetőmagjára. Azt feltételezzük azonban, hogy a kukoricát csak azokon a területeken fogjuk termeszteni, ahol biztos, hogy a hektárhozamok lényegesen magasabbak lesznek, mint a többi gabonaféléé. Hasonlóan akarunk eljárni az élelmezéshez szükséges gabonaféléknél. Ez vonatkozik a sörárpára is. Ezen a téren fontos követelmény a minőség javítása, mivel az utóbbi években a minőség lényegesen romlott. Számos mezőgazdasági üzoan tapasztalatai bizonyítják, hogy a sörárpát az arra legalkalmasabb területeken kell termeszteni és meg kell tartani az ag- roterhnika és a betakarítás alapelveit. Ezért a minisztériumoknak és a mezőgazdasági igazgatóságoknak ennek megfelelően kell lebontaniuk a terveket, meghatározni a gazdasági ösztönzőket, valamint a felvásárlás és a raktározás módját. Az utóbbi 20 év alatt hatalmas takarmányipart építettünk ki, 7,5 millió tonna takarmány- keverék kapacitással. Ez az egyik jelentős útja a gabonafélék racionális kihasználásának az állattenyésztésben. Még mindig sok a panasz a takarmánykeverékek hatékonyságára és minőségére. Nem akarom védelmezni a takarmányipart. Gyakran találkozunk a gondatlan feldolgozással, a túlságosan durva őrléssel, az optimális összetétel megsértésével. A takarmánykeverékeket gyártó részlegeknek ezen a téren javítaniuk kell munkájukat. Miben rejlik azonban a takarmánykeverékek rossz minőségének oka? A CSKP KB Elnöksége és-a kormány elvi jelentőségű Intézkedéseket foganatosított a fehérje és más komponensek gyártására saját forrásainkból. Egyelőre azonban ezeket nem teljesítik megfelelően a mezőgazdasági élelmi- szeripari komnlexumban és a többi ágazatban sem. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogv a tőkés országokból még mindig mintegv Rno 000 tonna ólajpoeársát, 400 000 tonna állati eredetű lisztet hozunk be lényegesen magasabb áron, mint az 5. ötéves tervidőszak eiején. Ezért elvárjuk a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoktól és a többi felelős szervtől, hogy ezen a téren javítsa a helyzetet. Elsősorban bővíteni és javítani kell a nálunk termesztett hüvelyesek összetételét. Ez. valamint a hüvelyesek célszerű elhelyezése, a nagyüzemi termelési és begyűjtési technológia kihasználása, valamint a felhasználásuk legalkalmasabb módja jelentős mértékben hozzájárulhat az elegendő fehérje biztosításához. A borsó és bab az agrotechnikának megfelelő új fajtái bek táronként 30—40 mázsás hozamot adhatnak, vagy pedig 50 százalékkal több jó minőségű szárított takarmányt. Sokkal több segítséget várunk a cellulóz- és papír, az élelmiszer-, a gyógyszer- és a vegyipartól. A 7. ötéves tervidőszakban 34—37 000 tonna kilúgozott szulfátokból gyártott takarmány élesztő termeléséhez szükséges kapacitásokat akarunk felépíteni és ezzel biztosítani akarjuk évente 60 000 tonna takarmányfoszfát gyártását. Továbbá azzal számolunk, hogy az egészségügyi minisztérium fokozatosan teljes felelősséget vállal a specifikus hatékony anyagok szükségletének fedezéséért, amelyekkel dúsítani akarjuk a gazdasági állat- állomány takarmányát. Ebben az évben 3,5 ezer tonna, 1980- ban pedig 4000 tonna lizint gyártunk és a 7. ötéves terv- ■ időszakban megkezdik egy új kapacitás építését, amely évente további 4000 tonnát gyárt ma jd. így tehát a mezőgazdasági üzemekben és az iparban Ls HATÉKONYABB TAKARVÁNYTERÍVIELÉST A gabonaprobléma megoldásánál!-: kulcsfontosságú kérdése a tömegtakarmányok termelésének intenzifikálása. Jelenleg a tömegtakarmányok alacsony termelése és rossz minősége miatt kénytelenek vagyunk a hiányt szemes takarmányokkal pótolni. így jpl. az 5. ötéves tervidőszakban a 4 tervidőszakhoz viszonyítva a szarvasmarhatenyésztésben a hús és tejtermelést 18 százalékkal, a tömeg takarmányokét viszont csak 8 százalékkal növeltük. így tehát nyilvánvaló, hogy a hiányt szemes takarmányokkal kell pó tolni. Ezzel összefüggésben és annak következtében, hogy 1976 ban és 1977-ben nem értük el a tervezett termést, a 6. ötéves tervidőszak 3 éve alatt, a tőkés piacon 2,3 millió tonna gabonát vásároltunk magasabb áron. Az évi gabonabehozatal szintje gyakorlatilag ugyanolyan, mint az 5. ötéves tervidőszakban. Tudjuk, hogy a takarmányok struktúrájában, termelésük intenzitásában, a kapás növények termesztésében, a begyűjtési, tartósítási és takarmányozási veszteségekben jelentős tartalékunk van. Takarmányt és kapás növényeket a szántóterület 29 százalékán termesztünk. Ez nem kevés. Ezért sokkal energitkusabban kell foglalkoznunk a takarmánytermeléssel. Határozottabban kell intenzifiikálnunk az éveiő takarmányok termesztését, ezek képezik a szarvasmar- haá 11 o m á n y 1 ak a r má n y a la p j á - nak 40 százalékát, de termő- képességüket egyelőre csak 50 százalékra használjuk ki. Az Oseva, Slovosivo szervezetektől és a szakosított mező- gazdasági üzemektől elegendő jó minőségű vetőmagot követelünk, úgy, hogy három éven belül a lucerna, a here és a heretüves keverékek vetőterü- lelét a mai 780 000-ről 900 000 hektárra növeljük. Ennek a területnek legalább egyharmadát a lucerna képezné. Természetesen ez a bővítés a többi takarmánynövény rovására történne. Ezzel az intézkedéssel párhuzamosan érvényesíteni kell az évelő takarmányok termesztő sét, nagyobb állóképességük és a lényegesen nagyobb hektárhozamuk érdekében. Minden szinten meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy « létek és legelők gondozásában következetesen érvényesítsük az intenzifikálést. 1705 000 hektár rétünk és legelőnk van, ami a mezőgazda- sági föld 25 százalékát jelenti. Hozzájárulásuk a takarmány- alaphoz azonban nagyon alacsony, a tápanyagokat illetően a fogyasztásnak csak 12 százalékát képezik. Nyilvánvaló, hogy ez kevés. Ez arról is tanúskodik, hogy sok efsz és állami gazdaság és a felettes szervek is csak kevés figyelmei szentelnek ennek a kérdésnek. A rétek és legelők intenzitásának növelését teljes felelősséggel komplex módon kell megoldani. Sok mindent elhanyagoltunk és ez rendkívüli igyekezetet és költségeket igé nyel. A takarmányalap nagy forrásának kihasználásában bi zonyos szerepet kell játszaniuk a terveknek, amelyek meghatározzák az évi feladatokat a rétek és legelők felújításában és rekultivációjában, az anyagi és pénzügyi eszközök célszerű elosztását. A szarvasmarhaállomány takarmányadagjainak javítása és energetikai összetevői növelése érdekében, főleg a burgonyatermő területeken, fokozatosan ki kell bővíteni 150—160 ezer hektárra a kapás takarmányok nagyüzemi termelését. Az idősebb gazdák megerősíthetik, milyen nagy jelentőségű ez a szarvasmar ha-tenyésztés jövedelmezőségének - növelése szempontjából. E program teljesítése azt jelenti, hogy 700 —800 ezer tonna árpa értékében növeljük a takarmányforrásokat. Ez komplex megoldást követel — elsősorban mintegy 300 millió korona értékű gépesítést és a megfelelő intenzitású trágyázást. A takarmányalap bővítésének további forrása a köztes növények. Ma a termőterület nem egész 5 százalékát képezik. Ez nem elegendő. Termesztésüket ki kell bővíteni a terület 10— 12 százalékára és ezzel parhu- zamosan meg kell változtatni összetételüket az egyéves alávetések és káposztafélék javára. Ez lehetővé tenné, hogy tavasszal egy héttel és ősszel 14 —21 nappal meghosszabbítsuk a zöldtakarmány időszakát, s ezáltal további 800 000 tonnával növeljük a tömegtakarmányok gyártását. Ez jelentős hozzájárulás lenne. Az eddiginél jobban ki keli használni a tömeg takarmányokban a tápanyagok hatását. A takarmányozás mai szervezése és rendszere során értékük 10, néhol 40 százalékát is elvesztjük. Ez túl nagy veszteség, amelyet tovább nem tűrhetünk meg. Ezen a téren a helyzet javításához az egyik kiutat jelentik a központi takarmány- előkészítők, amelyek lehetővé teszik a takarmány megfelelő előkészítését, szárítását és az átmenetet a szarvasmarhaállo- mány táplálásának racionális irányításához. Az efsz-ek és az állami gazdaságok mai nagysága — a még elaprózott istállózás ellenére — ezt teljes mértékben lehetővé teszi. A takarmányalap fejlesztése említett irányzatainak következetes megvalósításával tudjuk csak meggyorsítani a szarvasmarhaállomány reprodukcióját, tehetjük intenzívebbé az állományforgót és biztosíthatjuk a jövedelmezőség szükséges növekedését. ELŐTÉRBEN A HÚS ÉS TEJTERMELÉS A 100 7. öléves tervidőszakban tehéntől 100 borjút akarunk elvaiasztani. A reprodukciós alap kibővítésével megteremtjük a feltételeket a tehén- tenyé'szlésben a szakosított felosztáshoz az alapállomány fejősteheneink jövedelmezőségének növelésével, valamint a tehénállomány szakosított forgójának kialakításával a hústermelés növelése érdekében. Ezzel párhuzamosan figyelmünket a fiatal szarvasmarha- állomány tenyésztésének komplex intenzifikálására kell fordítanunk. A megfelelő technológia alkalmazásával és a speciális, iparilag gyártott takarni á n yke ve rék ek fel h a sz ná1á sá - val a borjúknál hat hónapig napi több mint 75 'dekagrammos' súlygyarapodást érhetünk el. A lakarmányalapban és a taika raná n y o zá s 1 rendszerek be n meg kell teremteni a feltételeket a napi súlygyarapodás növeléséhez úgy, hogy az üszőknél 60—70 dekagrammot és a szarvasmarha-hizlalásban 85 dkg—1 kg-ot érjünk el. A fia- lal szarvasmarhák súlygyarapodásának növelése az alapvető feltétele az állományforgó meggyorsításának. A vágómarha és a tej intenzív termelését ezért minden kategóriában a racionális takarmányozásra kell alapoznunk. Ezért a mezőgazdasági üzemekben, a mezőgazdasági igazgatóságokkal és a kutató laborató- riumo'kkal szorosan együttműködve, meg kell teremteni a feltételeket a takarmány állandó elemzéséhez és a takarmánya dagokat az alapvető táp anyagok és az elért jövedelmezőség figyelembe vételével kell meghatározni. A komplex intézkedések megvalósításával a 7. ötéves tervidőszakban országos viszonylatban legalább 3300 literes átlagos évi tejhozamot érhetünk el. (Folytatás az 5. oldalon) űfszó 1979 IV. 10.
