Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-21 / 94. szám, szombat
Szocialista oktatásunk korszerűsítése - kulcsfontossági társadalmi feladat (Folytatás oz 1. oldalról.) irányítását átvette a párt új vezetése, élén Gustáv Husák- (kai, a CSKP KB vezető titkárával. Az üj irányítás kivezetett minket a társadalmi és politikai válságból és egész tár* sadalmunknak biztosítékot nyújtott arra, hogy a szocializmus építésének útjáról soha többé nem térünk le. Az eltelt tíz év tele volt nehéz és felelősségteljes munkával, amely társadalmunk valamennyi területén nagy sikereket szült. Csehszlovákia Kommunista Pártja megújította és megszilárdította marxista—leninista jellegét. Vezetésével leküzdöttük a válságot, konszolidálódott társadalmunk, és céltudatosan megvalósítjuk a fejlett szocialista társadalom építését. Megújítottuk és elmélyítettük barátságunkat, testvériségünket, és kapcsolatainkat a Szovjetunióval, s a testvéri szocialista országok táborában megszilárdítottuk helyünket. Ez a politika hazánknak — a béke következetes védőjének, a nemzetek közötti barátság hirdetőjének — még a legnehezebb nemzetiközi körülményekben is teljes elismerést hozott. Az elért sikerekből önök is kivették részüket — pedagógusok, nevelők, iskoláink dolgozói, mindnyájan, akik hozzájárulnak szocialista művünk megvalósításához. Bizonyítják, hogy fejlett szocialista társadalmunk építéséért valamennyi erejüket, tudásukat hajlandók latba vetni. Ezért a CSKP s vaJOSEF HAVLfN ELVTÁRS BESZÉDE lamennyi dolgozó nép nevében köszönet jár önöknek. A CSKP XV. kongresszusa határozataival összhangban az oktatási és nevelési rendszerünkben —, a jelen és a jövő elvárásainak megfelelően — változásokat eszközlünk. Havlín elvtárs beszédének következő részében szólt a burzsoá Csehszlovák Köztársaság antidemokratikus iskolaügyéről, s kiemelte, hogy hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása és a nemzeti felszabadítási bare, valamint a történelmi jelentőségű košicei kormányprogram előfeltétele volt az oktatás demokratizálásának. A košiuei kormányprogramban megfogalmazott forradalmi oktatási politika valójában csak a dolgozó nép februári győzelme után valósulhatott meg: 1948 áprilisában fogadták el az iskolák egységesítésének törvényét, éspedig az iskolák államosításával. A CSKP 1949-ben tartott IX. kongresszusának programja többek között megfogalmazta azt is, hogy szükséges az új, haladó szocialista oktatásügy megteremtése, amely biztosítja valamennyi ember számára a tanulást. Egyik legnagyobb politikai jelentőségű feladat volt a munkáscsaládból származó értelmiség nevelése. A IX kongresszus határozatainak alapján több ezer fiatal dolgozónak és földművelőnek vált lehetővé a főiskola elvégzése. TÍZ ESZTENDŐ EREDMÉNYE* Hazánkban a szocializmus építése nem folyt le nehézségek, tévedések nélkül. A pártnak azonban mindig volt elegendő ereje ahhoz, hogy a marxizmus—leninizmus alapján, a dolgozó nép fáradhatatlan segítségével átvészelje a nehézségeket és sikeresen megoldja a problémákat. így volt ez tíz évvel ezelőtt is. Nem szabad felednünk a tíz évvel ezelőtti válságos esztendők tanulságait, amelyeket az ellenforradalom legyőzését követően a CSKP KB dokumentumban fogalmazott meg a XIII. kongresszust követően. A CSKP XIV. és XV. kongresszusa határozataiban tisztán megfogalmazódott, me lyik a helyes út a szocializmus építésében. E dokumentumok alapján lépésről lépésre, reálisan, céltudatosan orvosoltuk és oldottuk meg azokat a hihetetlenül bonyolult problémákat, amelyek a szocialista gazdaság és kultúra fejlődésében mutatkoztak, megszilárdítva ezzel a dolgozó nép szociális biztonságát, elmélyítve a szocialista demokráciát. Éppen ezért hangsúlyozták e két kongresszuson, Iiogy iskoláinknak pótolhatatlan szerepük van a fiatalok nevelésében népgazdaságunk számára. Az említett kongresszusokon elfogadott dokumentumok, valamint a CSKP KB ülései számos ösztönzéssel és javaslattal szolgáltak az oktató-nevelő munka színvonalának állandó emeléséhez, az osztályon és iskolán kívüli nevelés hatékonyságának növeléséhez, ifjúságunk kommunista nevelésének elmélyítéséhez., a fiatal nemzedék tudatának, magatartásának és meggyőződésének formálásához. A nevelés és az oktatás számára nagy jelentőségű a CSKP KB 1973. juliusi ülése, amely behatóan foglalkozott az ifjúság nevelésével. Értékelte az addig elért eredményeket, elítélte a válságos időszak negál ív következményeit, s kijelölte, mi az, amit az elkövetkező években iskolaügyünk szocialista jellegéért tennünk kell. Ekkor döntöttünk úgy, hogy ki kell dolgozni a csehszlovák oktatási nevelési rendszer távlati programját, amely lehetőséget teremt a legigényesebb feladatok teljesítésére. A júliusi ülés hangsúlyozta tanítóink, s az oktatási nevelési rendszerünkben dolgozóik pótolhat at lanságát A nevelés és az oktatás számára az egyik legfontosabb pártdokumentum «. CSKP KB Elnökségének 1976. június 4-i határozata a csehszlovákiai oktatási-nevelési rendszer továbbfejlesztéséről. Ez a dokumentum konkrét kifejezője pártunk #ktatáspolitikájának. Tudatosítanunk kell, hogy a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány határozata a közoktatási rendszer továbbfejlesztésének tervezetéről olyan időszakban született, amikor — pártunknak és államunknak köszönhetően — népünk műveltségi szintje magas fokra ért. Ez egyben bizonyítéka a szocialista társadalom mérhetetlen előnyeinek. ÚJ ISKOLAI LÉTESÍTMÉNYEK Havlín elvtárs beszéde további részében szót ejtett arról, hogy hazánkban az utóbbi 25 év alatt töb mint 4 ezer óvoda épült* s az alapiskolákban 29 200 új tantermet nyitottak. Megemlítette, hogy amíg az 1936/37-es tanévben a korosztály 11 százaléka, addig az elmúlt évben a korosztály 39 százaléka járt középfokú iskolába. Legjelentősebb eredményt azonban a főiskolai hálózat szélesítésében értük el. A szocializmus építésének évei alatt több üj és korszerűen berendezett főiskolai központ épült. Hazánk valamennyi kerületében működik főiskola, s ezek elválaszthatatlanul hozzánőttek a kerületek mindennapi életéhez. Míg az 1936/37-es tanévben a csehszlovák burzsoá köztársaságban 27 ezer hallgatója volt a főiskoláknak, addig az 1978— 1979-es tanévben 184-ezer. A Szlovák Szocialista Köztársaságban ma 72 ezren tanulnak főiskolán és egyetemen, ami 32- szer több, mint a háború előtti időszakban. Ennek a pozitív fejlődésnek köszönhetően megállapíthatjuk, hogy nemzeteink műveltségi szintje a szocializmus építésének 30 éve alatt nemcsak hogy növekedett, de ki is egyenlítődött. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság ilyen tekintetben is felzárkózott a világ élvonalába. ti államunk. A szülők s főleg a fiatalok ezeket a tényeket gyakran nem is tudatosítják, akárcsak azt, hogy államunk évente csaknem 380 millió koronát fizet ki ösztöndíjak formájában. Elvünk azonban továbbra is az marad, hogy a fiatalok oktatására és nevelésére fordított összegek gyorsan megtérülnek, éspedig kamatostul. Iskoláink a szocializmus egyik szilárdabb támaszai, és a jövőben is azok lesznek. Ez azt jelenti, hogy a fiatal nemzedéket politikai öntudatra, szocialista hazat'iságra, proletár internacionalizmusra kell nevelniük, szocialista erkölcsi tulajdonságokat kell bennük kialakítaniuk és alkotó munkára kell őket ösztönözniük. Beszédének további részében Havlín elvtárs a szocialista ember személyiségének jegyeit vázolta, majd a fiatalok világnézeti nevelésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy iskoláinkban a gyermekeket már kiskoruktól kezdve tudományos világnézetre neveljük, arra törekszünk, hogy tárgyilagos képet alkossanak maguknak a világról és környezetükről, megismerjék dolgozó népünk alkotó munkáját, hogy később megértsék a munkásosztály és forradalmi élcsapatának, a kommunista pártnak a történelmi küldetését. Szükséges, hogy minden fiatalt valamilyen feladattal bízzunk meg, s hogy ezért felelősséget is érezzen, mert csak ezek teljesítése során mérhetik le képességeiket és tudásukat, tapasztalatot szerezhetnek és önbizalomra tehetnek szert. Az iskola a gyermek számára az első lehetőség, ahol a tanulás folyamán lemérheti saját erejét és lehetővé teszi, hogy a fiatalban kedvező viszony alakuljon ki az élethez. Ezt a feladatot azonban csak az az iskola teljesítheti, mely szorosan kötődik az élethez és a szocialista társadalom szükségleteihez. Havlín elvtárs a továbbiakban az ifjúság eszmei-politikai nevelésének fontosságáról, valamint a proletár internacionalizmusra nevelés jelentőségéről szólt. Szükséges, hogy a fiatalok tudatában legyenek a szocializmus előnyeinek, megértsék a szocialista társadalmi rend lényegét, lássák, hogy ez a társadalom egyre inkább az ember anyagi és kulturális szükségleteinek jobb kielégítésére törekszik, s emberhez ihéltó szabad életet biztosít. Elsősorban politikai feladatunk — mondotta Havlín elvtárs -í-, hogy iskoláinkban a munkára nevelés a jelentőségének megfelelő szerepet töltsön be. Arra kell törekednünk, hogy fejlesszük tanulóink munkaaktivitását, a munkához való pozitív viszonyát, hiszen ezáltal elősegítjük a céltudatosabb pályaválasztást is. A helytelen pályaválasztás okozza, hogy középiskoláinkba és a felsőoktatási intézményekbe olyan fiatalok is bekerültek, akik nem vonzódnak különösebben a tanult szakhoz. Egynémely műszaki pályára toboroznunk kell fiatalokat, ahelyett, hogy saját meggyőződésükből választanák ezt a pályát, s ezzel bebizonyítanák, hogy tiszteletben tartják — egyéni érdekeik mellett — a társadalmi szükségleteket is. CÉLTUDATOSABB PÁLYAVÁLASZTÁST A termelőerők dinamikus fejlődése, népünk anyagi és kulturális színvonalának növekedése új követelményeket támaszt a fiatalok pályairányításával szemben is. Tudjuk, hogy gondjaink egy csapásra nem oldhatók meg, ezért helyezünk oly nagy súlyt a fiatalok megfontolt pályaválasztására. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az élenjáró dolgozók, az újítók munkasikerei bemutatásának, ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a példakép szerepét a nevelésben. Arra törekszünk, hogy az iskolák oktató-nevelő munkájában megfelelő helyre kerüljön a társadalmilag hasznos munka, hiszen tudjuk, hogy munkára csakis a munkával lehet nevelni. A szocialista iskola növendékének kellő szakmai és politikai ismeretekkel, megfelelő erkölcsi tulajdonságokkal felvértezve kell az életbe lépnie. Ez olyan feladat, amelyet iskoláinknak becsülettel kell teljesíteniük. Ennek a feladatnak azonban csak akkor tehetnek eleget, ha munkájukat nem csupán a nemzeti bizottságok, hanem a társadalmi szervezetek, termelési vállalatok, tudományos intézmények is segítik. A fiatalok személyiségének formálásában fontos szerepe van az esztétikai nevelésnek. Az iskolának úgy kell nevelnie a fiatalokat, hogy megtanulják észreveni és megismerni maguk körül a szépet, képesek legyenek felismerni az igazi kulturális értékeket. És kulturáltan tudjanak élni. Fontos, hogy az ifjú nemzedék tiszteletben tartsa a kulturális értékeket, ápolja és új értékekkel gyarapítsa őket. A szépérzék formálására nem csupán néhány tanítási óra ad alkalmat, hanem az iskolán kívüli nevelés is. Mivel nagy jelentőséget tulajdonítunk az esztétikai nevelésnek, ebből következik, hogy nagy követelményeket támasztunk a művészeti népiskolákkal szemben is. Meggyőződésünk, hogy művészeti szövetségek és a kulturális minisztériumok is szüntelenül támogassák a fiatalok esztétikai nevelését. A fiatalok harmonikus fejlődése elképzelhetetlen jó egészség és fizikai erőnlét nélkül, ezért nagy gondot kell fordítanunk a testnevelésre, a sportra és a honvédelmi nevelésre. Az e téren elért eredmények ellenére a jövőben még inkább arra kell törekednünk, hogy a fiatalok még többet sportoljanak, óvják egészségüket és soraikból aktív sportolók kerüljenek ki. Az oktatás és a nevelés nálunk egységes egészet alkot; az egyes iskolai fokozatok nem különíthetők el egymástól, hanem az óvodáktól egészen a felsőoktatási intézményekig szerves rendszerként kell őket értelmeznünk. A közoktatási rendszer továbbfejlesztésének tervezete hangsúlyozza, hogy hazánkban minden gyermek számára lehetővé kell tenni az óvodába járást. Meg kell mondanunk, hogy ezt az igényes feladatot sikeresen teljesítjük. Már ebben a tanévben óvodáink 630 000 gyermekről, vagyis a 3—5 éveseknek 75,2 százalékáról gondoskodnak. A nemzeti bizottságoknak és egynéhány vállalatnak köszönhető, hogy az utóbbi három évben számos űj óvoda épült. Az óvoda rendkívül fontos a kisgyermekek számára, hiszen ebben az intézményben kezdődik meg az egyes gyermekek testi és szellemi fejlődése közti különbségek kiegyenlítődése. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy a kedvező eredmények ellenére gondjaink is vannak, hiszen még mindig kevés az óvodai férőhely, kevés az óvónő, ezért helyenként egy-egy osztály zsúfolt. Meggyőződésünk, hogy a jövőben az efsz-ek a nemzeti bizottságokkal újabb óvodákat építenek, hogy enyhítsék gondjainkat. OKTATÁSI RENDSZERÜNK KORSZERŰSÍTÉSE 1979. IV. 21. SZOCIALISTA TÁRSADALMUNK SOKOLDALÚ GONDOSKODÁSA Jelentős eredményeket értünk el a tanulók szociális ellátásában. A burzsoá társadalom soha nem fordíthatott volna olyan nagy összegeket a közép- és főiskolák diákjainak étkeztetéséi re, mint a mi társadalmunk. Csupán a felsőoktatási intézmények menzáit és étkezdéit több 100 millió koronával segíOktatási rendszerünk legszer- teágazóbb hálózatát az alapiskolák alkotják. Az új tervezet fokozatos meghonosítása ezen a fokon az egész közoktatási rendszer korszerűsítésének alapja. Három év tapasztalatai azt igazolják, hogy alapiskoláink átszervezése eredményes. Napjainkban csaknem kétmillió gyermek jár alapiskolába. Arra törekszünk, hogy valamennyi számára azonos feltételeket biztosítsunk és egyaránt igényes oktatási célokat tűzzünk ki. Értékeljük az alsó tagozat pedagógusainak aktivitását. Természetes, hogy a pedagógusokkal szemben támasztott egy-1 re növekvő követelményekkel egyidejűleg növekszenek az Is* kólákért felelős szervekkel szemben támasztott igények is. Az iskolákról és a pedagógusokról való gondoskodás nem azt jelenti, hogy tengernyi feladattal bízzuk meg őket, főleg olyanokkal, amelyek egyáltalán nem kapcsolatosak az oktató-1 nevelő munkával. Szükséges, hogy a pedagógusok állandóan érezzék a felelős szervek segítő szándékát. Oktatási rendszerünkben jelentős szerepet töltenek be a középiskolák, ezek rendszerében pedig a szakmunkásképző intézetek. Ezek az intézmények szakképzett munkásokat készítenek fel. Amikor annak idején az új oktatási tervezetet készítettük elő, tudatosítottuk, hogy iskolarendszerünk nem töltheti be társadalmi funkcióját a fej* lett szocialista társadalom építésének korában, ha nem emeljük a szakmunkásképzők rangját s ez az iskolatípus továbbra is lebecsült intézmény marad. Hiszen jelenleg ebben az iskolatípusban a fiataloknak több mint 50 százaléka folytatja tanulmányait, s ha azt akarjuk, hogy eleget tegyenek igényes feladataiknak, aktívan bekapcsolódhassanak a tudományostechnikai forradalom feladatai-* nak teljesítésébe s a munkás* osztály derékhadává váljanak, akkor a szakmunkásképző iskoláknak oktatási rendszerünkben az őket megillető helyet kel* biztosítanunk. Ez azt jelenti, hogy ezekben az intézményekben is megfelelő szakképzettségű pedagógusoknak kell oktatniuk, az üzemek és vállalatok legjobb dolgozóit pedig a szakmunkásfiatalok szakoktatásával kell megbíznunk. Szükséges természetesen a megfelelő anyagi-műszaki ellátás megteremtése és az intézmények átszervezése. Ennek megfelelően módosítottuk a szakmunkásképzők tananyagát, mégpedig úgy, hogy végzős növendékeik szakképzett munkaerőkként hagyják el az Iskola padjait, egyes szakmákban érettségi bizonyítványt szerezhessenek, s a legjobb képességűek főiskolákon folytathassák tanulmányait. Fontos . politikai feladat ez, melynek teljesítése közös ügyünk. Ezért a jövőben társai dalműnk nagy figyelmet szentel ezeknek az iskoláknak. A szakmunkásképző iskolák az üzemek, a vállalatok, a szövetkezetek hatáskörébe tartoznak, hiszen a végzősök majdan ezekben fognak dolgozni, másrészt csak segítségükkel tudjuk a fiatalokat kellő szakmai oktatásban részesíteni. Amikor a szakmunkásképző iskolák anyagi-műszaki ellátásának biztosítását az egyes üzemekre és vállalatokra bíztuk, tettük ezt abban a meggyőződésben, hogy a legszorosabb érdek fűzi őket ahhoz, hogy ezekből az iskolákból jól felkészült szakembe-; rek kerüljenek ki. Számos példát említhetnénk, hogy egynémely vállalat milyen példásan gondoskodik az iskolákról, s elsőrendű kötelességének te-< kinti a velük való törődést. Változások idejét élik a gimnáziumok és a szakközépiskolák is. Rövidesen a korszerű-1 sített alapiskolák tanulói foly- tathatják tanulmányaikat bennük. Szükséges ezért, hogy a középiskolák tananyaga kapcsolódjon az alapiskolákéhoz, ezért szélesíteni kell a gimnáziumokban a politechnikai oktatást. Célunk, hogy mind a gimnáziumok, mind a szakközépiskolák tanulói képesek legyenek az iskola befejezése után munkába állni, illetve a legrátermettebbek továbbtanulni. Azzal, hogy a gimnáziumokban szélesítjük a politechnikai képzést, a szakközépiskolákban, valamint a szakmunkás- képzőkben pedig az elméleti szakmai képzést, a jövőben a középiskolák mindhárom típusa tartalmilag és szerkezetileg jobban hasonlít majd egymásra. Elsősorban a matematika, a fizika, a kémia, a többi természettudományos és szakmai tantárgy tanításának javítását szorgalmazzuk. Természetesen fontosnak tartjuk az anyanyelvi oktatást, az orosz nyelv és a világnyelvek oktatását is. Azt szeretnénk, ha a gimnáziumok és a szakközépiskolák növendékei — bármely területen (Folytatás fí 6. oldalon.)
