Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)
1979-04-21 / 94. szám, szombat
„Tanulmányozzáli^ Unta műveit! Megtaláljátok bennük az ihlet kimeríthetetlen lorrását a reakció és az elnyomás ellen, a szocializmusért és a békéért folytatott harchoi Lenin müveinek megismerése segítséget nyújt a fiatal nemzedéknek, hogy jobban lássa korunk forradalmi távlatait Ismertessétek széles körben a leninizmus vívmányait, a szocialista országok, a kommunista pártok, a forradalmi erők sikereit!” (Részlet q Lenin születésének a 100.. évfordulója alkalmából a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának az 1969-ben Moszkvában elfogadott felhívásából.) AZ ÉLŐ LENIN Le nin élete képekben H olnap, április 22-én lesz százkilenc éve, hogy a Volga partján tekvő Szim- birszkben (ma Uljanovszk) megszületett Vlagyimir lljics Uljanov (Lenin). A közben eltelt évek alatt nevét százmii' l'iók zárták a szivükbe. Műveit mintegy százhúsz nyelven több százmillió példányban adták ki. Számos országban a lenini tanítás a társadalomépités vezérvonalát jelenti. Am vannak országok, ahol tanítását éppen csak hogy megtűrik, és akadnak olyan országok is, ahol tanításáért, eszméinek terjeszté- séért börtön jár. A leninizmus ettől függetlenül egyre terjed, időszerűsége egyre nő. Lenin hatalmas irodalmi örökséget hagyott ránk.- Műveinek legújabb orosz nyelvű, ötödik kiadása (ennek alapján jelenik meg Lenin Összes Művei címmel a második magyar nyelvű kiadás) 55 kötetből áll és mintegy 9000 munkát tartalmaz. Tanítása megbonthatatlan kapcsolatban van az élettel, a gyakorlattal. A tudomány vívmányainak, az új történelmi jelenségeknek, a pro letariátus osztályhardának, a szocialista és a kommunista építés gyakorlatának általánosítása alapján fejlődik. Az ellenséges propaganda, a mai burzsoá történelemhamisítókkal és a revizionistákkal az élen, nagy buzgalommal arra törekszik, hogy megbontsa, széttépje a marxista—leninista tanítás egységét, szembeállítsa Lenint Marxszal, a leninizmust a marxizmussal. Abban az igyekezetükben, hogy valamiképp elvegyék a marxizmus— leninizmus forradalmi élót és gátolják eszméinek terjedését, a mai revizionisták a forradalmi tanítás „megcáfolásának“ új módszerei után kutatnak. Azt állítják, hogy a materializmus és az idealizmus, a proletár és a burzsoá világszemlélet, a szocializmus és a kapitalizmus közötti határ többnyire viszonylagos. A kétféle nézet és a kétféle rendszer valamilyen „egymásba olvadását“ jósolják. A marxisták—leninisták azonban visz- szautasítják a történelmi igazság eltorzítást. Azt a nézetet képviselik, hogy a forradalmi elmélet, a marxizmus—leninizmus egyetlen kérdésében sem engedhető meg semmiféle meghátrálás, semmiféle „liberalizmus", „fellazítás“, a burzsoázia érdekeinek megfelelő „módosítás“. A mai világban az enyhülési folyamat ellenére, illetve ettől függetlenül egyre éleződik a harc a két világnézet, a két ideológia — a szocialista és a burzsoá ideológia — között. E harc nyíltan és kifejezően a proletariátus és a burzsoázia ellentétes osztályálláspontjának, a szocializmusnak és a kapitalizmusnak a kibékíthetetlenségét tükrözi. N apjainkban az is gyakori jelenség, hogy a szocializmus ellenségei a leninizmus nemzetközi jelentőségét próbálják kisebbíteni. Azt szeretnék „bebizonyítani“, hogy a leninizmus csakis a „sajátos orosz talajon“ keletkezhetett, hogy megjelenése az oroszországi valóság „kizárólagos“ feltételeinek tudható be, amelyeket „gazdasági és kulturális elmaradott ság“ jellemzett, hogy a fejlett országokban „alkalmazhatatlan“. Lenin meggyőzően hitte és hirdette: minden egyes országban vannak sajátos feltételek. A marxistáknak ezeket okvetlenül figyelembe kell venniük stratégiájukban és taktikájukban. De a marxista elmélet általános tételei minden országra alkalmazhatók. Ugyanez mondható a len inizmusról is. A leninizmus is egységes nemzetközi tanítás, amely a világ minden országára alkalmazható. Életerejét jól példázza az új társadalom építésének gyakorlata mind a Szovjetunióban, mind olyan országokban, amelyek a múltban fejlett tőkésországok voltak, mint például a Német Demokratikus Köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, mind pedig a gyengén fejlett országokban, amelyek most léptek a szocialista fejlődés útjára. Moszkvában, 1969-ben, a meggyőző tények és a gyakorlati élet alapján szövegezhette meg a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása: „A világ- szocializmus, a munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom tapasztalatai igazolták a marxista—leninista tanítás nemzetközi jelentőségét. A szocialista forradalom győzelme az országok egy csoportjában, a szocialista világrendszer létrejötte, a munkásmozgalomnak, a tőkés országokban elért vívmányai, a volt gyarmati és félgyarmati népek megjelenése az önálló társadalmi politikai tevékenység színterén, az imperial istaellenes harc sohasem látott fellendülése bizonyítja a korunk alapvető szükségleteit kifejező leninizmus történelmi igazságát L enin születésének a mostani évfordulója alkalmából Lenin tanításának és a leninizmusnak az időszerűségét azért is indokolt hangsúlyozni, mert a napokban emlé- keztünk-emlékezünk a CSKP KB 1969 áprilisában és májusában . megtartott történelmi jelentőségű üléseinek a tizedik évfordulójára. A CSKP KB 1969 áprilisi ülése lezárta politikai fejlődésünk egy nehéz, válságokkal terhes időszakát. Kivezette pártunkat az eszmei bizonytalanságból, véget vetett a demokratikus centralizmus marxista—leninista elvei tagadásának, a párt társadalmi vezető szerepe voluntarista H>r tervezésének, a kommunista párt tekintélye gyengítésének, az ellenforradalmi jellegű törekvések térhódításának. Az említett ülés megteremtette a feltételeit annak, hogy a CSKP visszatérjen a pártélet és a pártmunka lenini normáinak és elveinek a következetes alkalmazásához. A CSKP KB 1969 májusi ülése kidolgozta a pártmunka részletes tervét, a konszolidáció érdekében elvégzésre váró feladatokat a CSKP XIV. kongresszusáig szóló érvénnyel. A csehszlovákiai kommunisták jóváhagyták a CSKP Központi Bizottsága áprilisi és májusi ülésének határozatait, támogatásukról és bizalmukról biztosították a párt megújított vezetését, a lenini utat választották, elméleti és gyakorlati munkájukban a leninizmust tekintik iránytűnek. A leninizmus lényege: a valóság dialektikus megközelítése, a társadalmi mozgalmak elemzésének és értékelésének képessége, a megoldásra váró feladatokkal kapcsolatos helyes politika kidolgozása. Lenin a társadalmi fejlődést, valamint saját pártja, saját mozgalma múltját nemcsak magyarázta, hanem mindenekelőtt kritikusan elemezte. Rámutatott a hibákra és a fogyatékosságokra, nevükön nevezte a dolgokat, a vereséget nem tüntette fel győzelemnek, a győzelmet vereségnek. Mindig nyíltan beszélt. Nem félt attól, hogy a múlt vagy akár a jelen, a napi munka kritikus értékelése árt a pártnak vagy a forradalomnak. Ellenkezőleg. Azt tanította, hogy a nehézségek legyőzésével, a hibák kiküszöbölésével növekszik a kommunisták tekintélye, erősödik a párt befolyása, vezető szerepe. A társadalom fejlődésének csehszlovákiai tapasztalatai is megmutatták, hogy a párt vezető szerepe és a szocialista építés sikere érdekében milyen szükséges a lenlnizmushoz igazodni, a lenini munkastílust alkalmazni. A leninizmus azt tanítja, hogy a párt akkor erős, ha a tömegekre támaszkodik, ha a dolgozók teljes bizalmát élvezi; a párt erejének és befolyásának legfőbb forrása az az önkéntes és tudatos támogatás, amelyet a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség nyújt ahhoz, hogy érvényesítse politikáját, A CSKP — Lenin tanítását követve — a XIV. és a XV. kongresszuson olyan politikai irányvonalat dolgozott ki, amely a dolgozók érdekeiből indul ki és számításba veszi mind a múlt tapasztalatait, mind a távlati feladatokat. Napról napra következetas politikai, szervező-, káder- és .nevelőmunkát végzünk. A tömegek támogatásával, aktív részvételével teljesítjük a párt határozatait, építjük a fejlett szocialista társadalmat. A CSKP KB legutóbbi (a 11. a 12. és a 13.) ülésein hozott határozatok is a lenini munkastílus érvényesítésére ösztönöznek. L enin megvetette az opportunizmust. A párt feladata nem az — mondotta találóan — „... hogy passzívan szolgálja a munkásmozgalmat minden egyes szakaszában, hanem az, hogy az egész mozgalom érdekeit képviselje, hogy megmutassa ennek a mozgalomnak végső célját, politikai feladatait, és hogy megőrizze e mozgalom politikai és eszmei önállósá gát“. Tíz éve, hatvanas évek derekán és végén, a reakció erői — a jobboldali opportunizmus képviselőinek segítségével — nálunk is támadták a marxizmus—leninizmus alapjait és a proletár internacionalizmus elveit. Egyebek között azzal vádolták a pártot, hogy „megfeledkezik a nemzeti szuverenitás elvérőlu és nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat“. A vádakra már a CSKP KB 1969 májusi ülésének a határozata megadta a megfelelő választ: „Szocialista államunk és Csehszlovákia Kommunista Pártja szuverenitását nemcsak úgy értelmezzük, mint elidegeníthetetlen jogunkat arra, hogy nemzeti körülményeink között önállóan fejlesszük a szocializmus építését. A szuverenitást egyszersmind úgy értelmezzük, mint feltétlen osztálykötelezettségünket, hogy minden eszközzel védelmezzük és erősítsük a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmát, védelmezzük és fejlesszük a sz'O- cializmus forradalmi vívmányait. Szocialista államunk szuverenitása és nemzetközi kapcsolatai megbonthatatlan, szerves egységet alkotnak, amely kifejezi szabad választásunkat és azt a létérdekünket, hogy gyarapítsuk a szocialista világközösség erejé* és megszilárdítsuk e közösség egységét." A leninizmus élő, eleven tanítás. Erejének, életképességének és korszerűségének az a forrása, hogy az igazságra épül, hogy képes választ adni az élet, a társadalmi. gyakorlat és a tudomány kérdéseire, hogy lépést tart az élettel. Lenin neve a világ dolgozóinak a legbecsesebb név. A békéért, a szocializmusért, a jobb jövőért, a szabad és boldog életért, az emberek testvériségéért küzdők szimbóluma. A leninizmus: fáklya, vezérlő csillag, kincs, örök érték.- BALÁZS BÉLA V. 1. Lenin és N. K. Krupszkaja az iskolán kívüli oktatásról tartott összoroszországi kongresszus ülése után. Moszkva, 1919. május f>. V. 1. Lenin az első szovjet villamosoké kipróbálásán a Moszkvai Zootechnika.i Főiskola kísérleti tangazdaságában. Moszkva, 1921» október 22. V. 1. Lenin az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt, az OK(b)P X ö oroszországi konferenciájának delegátusaival. Moszkva, 1921. május 26—28. (Archívumi felvételek) ÚJ SZÓ 1979. IV. 27. 4
