Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-17 / 90. szám, kedd

PARTUNK ÉS NÉPONK GYŐZELMES ŰTJA (V oly lat ás a 3. oldalról) tősége, amely fenntartás nélkül a mar­xizmus—leninizmus pozícióin all, szét­forgácsolt tömeggé válik, amely nem képes akciókat szervezni, és az ellen­forradalmi erük támadása következté­ben bizonyos feltételek között veresé; get szenved“.' Ezért elsőrendű feladat volt, ami egyúttal feltételezte a konszolidálás sikerét, a párt megtisztítása a jobb­oldali opportunizmus híveitől és min­déin idegen elemtől, a párt lenini for­radalmi jellegének felújítása, sorainak egyesítése a marxizmus—leninizmus és a proletár Internacionalizmus elvei alapján. Ehhez jelentős mértékben hozzájárultak a pár tagokkal folytatott beszélgetések, amelyeket a tagkönyv- cselével kapcsolatban valósítottak meg. A kommunista páj:t kizárta so­raiból a jobboldal vezetőit akik el­árulták, megvált a passzív, ingatag tagoktól. A párt elvhűan, de ugyan­akikor érzékenyen járt el, különbséget tett és tesz azoik között, akik valóban ellenségek és akik tévedtek, különb­séget tett azok között az emberek kö­zött, akik programszerűen ártani akartak a kommunizmusnak és azok között, akik őszintén és becsületesen ikeresik az utat a szocialista építésben való aktív részvételhez. A párt megtisztult, aránylag rövid idő alatt rendezte sorait, felújította forradalmi jellegét, újból a nemzet­közi kommunista mozgalom szilárd ré­sze lett, újból megszerezte a szocia­lista közösség testvéri kommunista pártjainak, a nemzetközi forradalmi mozgalom kommunista és munkás­párt ja imák megbecsülését, tekintélyt vívott ki. Az 1909 áprilisi ülés óta kommu­nista pártunkban újból elvhűen érvé­nyesül a lenini munkamódszer és munkastílus — tudomány osság, a kol- leiktív szellem, a'demokratikus centra­lizmus, a párton belüli demokrácia, a bírálat és az önbírálat. A párt rend­kívüli jelentőséget tulajdonít tevé­kenysége alapelvének — állandó kap­csolatban áll a néppel, állandóan mé­lyíti ezt a kapcsolatot, gondot fordít a tagság javítására, forradalmi mag­va megszilárdítására, a tagok és tag­jelöltek ideológiai növelésére, a párt akcióképességének fokozására, és ar­ra, hogy a társadalmi élet minden területén következetesen érvényesül jön vezető szerepe. Felújult, elmélyült, tovább fejlődött a munkásosztály, a szövetkezeti pa­rasztság, az értelmiség és a többi dol­gozó szövetségének politikája, amit ki­fejez a pártonkivüliek és a Nemzeti Front többi politikai pártja tagjainak aktív részvétele a kommunisták olda­tán, a pártpolitika kialakításában és megvalósításában. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának helyességét bizonyítja a CSKP KB 1969 áprilisi ülése utáni fej­lődés. Csakis a leninizmusból kiinduló politika alapján mozgósíthattuk a tár­sadalom alkotó erőit a mély válság leküzdésére, tudtuk kiküszöbölni a válság súlyos következményeit, konszo­lidálni a társadalmat, felújítani a gaz­dasági fejlődés és a többi terület fej­lődésének dinamikáját. A párt csakis ezzel a politikával tudta folytatni tár­sadalmi fejlődésünk pozitív irányzatát, tudta kidolgozini a fejlett szocialista társadalom építésének nagyszabású és vonzó programját, amint azt a XIV. és XV. pártkongresszus határozataiból ismerjük. Ez a program következete­sen a társadalom alapvető szükségle­teinek kielégítésére, progresszív fej­lődésére, a nép anyagi és szellemi színvonalának emelésiére irányul, sok­oldalúan szavatolja a dolgozók létbiz­tonságát, szüntelenül szilárdítja a szocialista társadalmi rendszert. Kife­jezi szocialista rendszerünk reális hu­manizmusát, és bizonyítja egyértelmű előnyeit a kapitalizmussal szemben. Büszkék vagyunk arra, hogy az a politika, amelyet pártunk 1969 áprili­sa óta valósít meg, 1948 februárja for­radalmi szellemének szerves folytatá­sét jelenti. A szociaMstaellenes erők a válságos években nemcsak revideálni, hanem felszámolni is akarták 1948 februárjának eredményeit. Pártunk po­litikája megfelel társadalmunk továb­bi fejlődése mai és jövőbeli szükség­leteinek. A párt 1969 áprilisa utáni politikája a marxizmus—leninizmus alkotó fejlesztéséinek politikája, és po­zitívan oldja meg a felmerülő prob­lémákat. A párt az új feltételek kö­zött tovább tudta fejleszteni a lenini munkamódszert és munkastílust, új magatartásformákat talált, amelyek elvhűek, de ugyanakkor differenciál­tak, mivel a lakosság valamennyi ré­tege ismereteiből indulnak ki. A párt kongresszusáról alkotó együttműködés­re hívott fel minden embert, kommu­nistákat és pártonkívülieket, minden­kit, aki akar és tud segíteni a szo­cializmus építésében. Teljes mértékben érvényesítette a gykorlatban az Arccal a tömegek felé jelszót, és megszilár­dította szövetségét; a néppel. Csehszlo­vákia dolgozói meggyőződtek pártunk politikájának helyességéről, és ezért bíznak ebben a politikában, aktívan, tettekkel támogatják. Ez pártunk tíz- éves munkájának legértékesebb és legnagyobb politikai eredménye. Dolgozóink párt iránti bizalmának, vezető szerepe megvalósításának je­lentős bizonyítéka a párttagok állan­dó gyarapodása. Elsősorban a munká­sok és a fiatalok soraiból. Csehszlo­vákia Kommunista Parijának ma több mint 1,5 millió tagja és tagjelölt je van. Azok a sikerek, amelyeket társadal­munk a párt vezetésével ért el, bo­nyolult küzdelmek eredményei, a prob­lémák leküzdésének és a fogyatékos­ságok kiküszöbölésének folyamatában születtek a dolgozók kezdeményezésé­nek, képességeik és erejük állandó al­kotó fejlesztéséinek feltételei között. A párt állt e bonyolult küzdelem élére és becsülettel helytállt. A kommunisták munkájával, a párt vezető szerepéinek következetes érvé­nyesítésével szemben támasztott nagy igények a fejlett szocialista társada­lom építésének viszonyai között állan­dóan, egyre nagyobb mértékben növe­kednek. Ezek az igények a XIV. kong­resszus által megfogalmazott és a XV. kongresszus által lebontott feladatok nagyságából és bonyolultságából az objektíve változó belső és külső fel­tételekből erednek, amelyek közt meg­valósítjuk a nagyszabású szociális és gazdasági programot. A párt ezért tagjait céltudatosan ahhoz vezeti, hogy minden szervben és szervezetten emeljék a munka színvonalát, követ­kezetesen ügyel a lenini munkamód­szerek és normák megtartására és fej­lesztésére, arra törekszik, hogy állan­dóan érvényesítsék a bírálat és ön- bírálat fontos lenini elvét. A párt munka, a pártszervek és -szervezetek, minden párttag munkája javításában állandó és fontos útmu­tató a CSKP KB márciusi 11. ülésé­nek határozata, valamint a CSKP KB 12, ülésének a ta g k ö n y ve se réve 1 kap­csolatos határozata. V. A párt és a munkásosztály vezető szerepének felújítása lehetővé tette a nép szociális és jogi biz­tonságának, valamint a társadalmi tu­lajdonnak a szavatolását. A széles nép- rétegek látták, hogy miután a politikai és gazdasági vezető funkciókból távoz­tak a jobboldal vezetői, újból az a politi­ka érvényesült, amely megfelelt a nép alapvető érdekeinek. Ez lehetővé tette, hogy gazdaságunkban aránylag rövid idő alatt leküzdjük a mély bomlást, konszolidáljuk a politikai és gazdasá­gi viszonyokat, és megteremtsük a fel­tételeket a további haladáshoz. A CSKP XIV. kongresszusa 1971 májusá­ban indokoltan vonhatta le azt a kö­vetkeztetést, hogy társadalmunk kon­szolidált, a gazdaság felújította stabi­litását és fájból dinamikusan fejlődik. E fejlődés alapvető feltétele volt, hogy államunk és szervei újból a mun­kásosztály hatalmának eszközei lettek, hogy felújult a szocialista demokrácia funkciója, (népünk újból államunk ura lett. A jobboldal veresége a pluralizmus revizionista és liberalista koncepciói­nak legyőzését jelentette, ezek a va­lóságban teret biztosítottak a szocia- listaeLlenes erők bomlasztó tevékeny­ségéhez, a különféle csoportérdekek érvényesítéséhez a társadalom érde­keivel szemben. A politikai gyakorlatban újból érvé­nyesült az az alapvető gondolat, hogy minden demokratikus, ami megfelel a dolgozók legszélesebb rétegei érdekei­nek és szükségleteinek, s ezért a de­mokrácia fejlesztése elképzelhetetlen a dolgozók társadalmi felelősségének, a társadalmi és helyi feladatok meg­oldásában való közvetlen részvételé­nek fokozása nélkül. A jobboldal ve­resége megnyitotta az utat a széles körű demokratikus kezdeményezéshez és aktivitáshoz, a tettek demokratiz­musához, aminek jelentős megnyilvá­nulása a szocialista verseny fejlődése, az állampolgárok tömeges részvétele a gazdasági és más társadalmi prob­lémák megoldásában. Az állampolgároknak ez a részvé­tele a Nemzeti Front révén valósul meg, amely április után szakított azokkal a negatív irányzatokkal, ame­lyeket a jobboldali és szocialistaelle­nes erők érvényesítettek soraiban a Nemzeti Front egységének megbontá­sára törekedve, hogy így idézzenek elő szakadást szocialista1' társadal­munkban. A Nemzeti Front újból be­töltötte a városi és vidéki dolgozók politikai szövetségének küldetését, amely társadalmunk valamennyi réte­gét közös törekvésben egyesíti népünk alapvető érdekeivel összhangban. Az elmúlt évtizedben a Nemzeti Front je­lentősége megnőtt, egyes szervei szé­les körű aktivitást fejtettek ki a XIV. és a XV. pártkongresszuson kitűzött szociális és gazdasági program meg­valósítására irányuló törekvésben. Ez a program a nép valódi programja lett, és teret biztosított a Nemzeti Front minden szervezetének tevékeny­ségéhez, a szocialista demokrácia fej­lesztéséhez. A Nemzeti Front, a,mely a kommunista párttal és a többi po­litikai párttal együtt egyesíti az olyan jelentős társadalmi szervezeteket, mint a szakszervezetek, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Nőszövetség és számos más szervezet, a legnagyobb tömegszervezet. Ennek alapján fej­lődik szocialista demokráciánk, ez szavatolja népünk jogait és szabad­ságjogait. A szocialista Csehszlovákiának szi- lérd alapja van. Számos nyugat-euró­pai tőkés országtól eltérően nálunk nincs szociális vagy nemzetiségi fe­szültség. A mi államunkban a cseh és a szlovák nemzettel együtt élnek a magyar, a lengyel, az ukrán és a német nemzetiség tagjai. Csehszlová­kia Kommunista Pártja megalakulása óta a nemzetek együttélésének lenini elveiért harcolt az egyenjogúság alap­ján. A München előtti köztársaságban különösen nagyon érzékeny volt ná­lunk a nemzetiségi kérdés, de a vál­ságos időszakban még érzékenyebb lett, mivel a jobboldal nacionalista hangulatot szított, ezzel akarta gyen­gíteni a szocialista társadalom egy­ségét. A szocialista elvek megszilár­dításával párhuzamosan sikerült elér­nünk köztársaságunk nemzeteinek és nemzetiségeinek szilárd egységét szo­cialista céljaink megvalósításában. Kommunista pártunknak, szocialista társadalmunk vezető erejének inter­nacionalista jellege van, az államunk­ban élő összes nemzet és nemzetiség kommunistáit egyesíti, összekapcsolja országunk dolgozóinak nemzeti és in- te ľ naciona lista érd ekei t. Államunk szövetségi elrendezése, amely a két szuverén nemzet, a cse­hek és szlovákok létezéséből indult ki, megteremtette a feltételeket a két nemzet fejlődéséhez, egységének kiala­kításához. Ez a lenini államrendezés teljes mértékben bevált. Megállapít­hatjuk, hogy nemzeteink a történelem során sohasem álltak egymáshoz oly közel, mint most. Az államszövetség nagyobb lehető­ségeket teremtett a nemzetiségek kul­turális aktivitásához, ahhoz, hogy ér­vényesüljenek az állam politikai és gazdasági életében. A szocialista in­ternacionalizmus, amely államszövet­ségünk a Lapéi ve, bel- és külpolitikánk meghatározó tényezője, szilárdan egyesíti szocialista társadalmunkat. VI. ||emcsak az ország politikai, ha In nem gazdasági helyzete is sú­®* lyos volt. A csehszlovák gaz­daság felbomlott. A bomlást szándé­kosan és rendszeresen a jobboIdáid és szocialistaellenes erők idézték elő, amelyek saját céljaikra használták fel a január előtti időszak hibáit. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB 1969 májusi ülésén leszögezte: „A vál­ságjelenségek különböző alakban már csaknem tíz éve tapasztalhatók. Az el­múlt időszakban alkalmazott megoldá­sok nem voltak átgondoltak, gyakran félmegoldást jelentettek, elhamarko­dottak vagy elkésettek voInaik mind 1968 januárja előtt, mind utána.“ A hatvanas években súlyos gazdasá­gi hibák fordultak elő, amelyek abból eredtek, hogy Antonín Novotný hely­telenül értékelte a helyzetet. A 3. öt­éves terv koncepciója nem vette fi­gyelembe kellőképpen az építés előző ütemét, a jövőbeli lehetőségeket, és aránytalan, eltúlzott feladatokat tűzött ki. Az aránytalanságok újabb problé­mákat és hibákat szültek. így például 1963-ban rosszul értékelték a tüzelő­anyag-energetikai alap fejlődését, és határozatot hozlak a szénipar fejlesz­tésének megállítására, ami néhány év múlva megbosszulta magát. A 3. öt­éves tervidőszak utolsó kát évében el kellett térni az eredeti koncepciótól, és a népgazdaságot a módosított évi végrehajtási tervek alapján irányí­tották. A 4. ötéves tervidőszakban a gaz­daság folyamatos fejlesztéséhez veze­tett volna a gazdasági reform, amely a fellépő jobboldali erők licitálásának tárgya lett. A régi helytelen irányítási formák egyoldalú általános bírálata, a gazdasági eszközök és a piac auto­matikus hatására vonatkozó romanti­kus elképzelések gyakorlatilag a terv­szerű irányítás felszámolásához ve­zettek. A tervszerű irányítási rendszer át­gondolt tökéletesítése helyett egyre in­tenzívebben a szocializmus számára idegen módszereket és formákat kezd­tek érvényesíteni a gazdaságban, ame­lyek fokozatosan megteremtették a fel­tételeket a gazdasági destrukcióhoz. „A jobboldal és a szocialistaellenes erők céljaik megvalósítása során — állapítja meg A CSKP XIII. kongresszu­sa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai — rendkí­vüli jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a gazdaságban felszámolják a párt vezető szerepét, megbontsák a népgazdaság központi tervszerű irányí­tásának alapelveit és érvényesítsék a gazdasági reform revizionista értelme­zését. A csehszlovák gazdaságot foko­zatosan el akarták választani a szocia­lista közösségtől, és a lehető legna­gyobb mértékben a tőkés nyugat gaz daságához akarták kapcsolni." A válságos időszakban jelentősem gyengült a gazdaság párt és állaim általi irányítása, a népgazdaságban ösz- tönösség és dezorientáció nyilvánult meg, nőtt az infláció, negatív hatást gyakorolva a hazai piacra és a lakos­ság életkörülményeire. Az ipari terme­lés a pangás felé haladt, csökkent a munkatermelékenység, kisebb lett a ki­vitel, és ugyanakkor nőtt a behozatal. A gazdasági életben és a piaci ellá­tásban egyre gyakoribbak és mélyeb­bek lettek a zavarok. A CSKP KB áprilisi ülése után a po­litika és a gazdaság összefüggésére vo­natkozó lenini tézis szellemében hoz­záláttak a CSKP KB következő, májusi ülése által meghatározott politikai és gazdasági problémák megoldásához. A májusi ülés realizációs irányelve volt a kiindulópunt a népgazdaságban a határozott és következetes konszolidá­láshoz. Gazdasági téren a legfontosabb fel­adatokat hat pontba foglalták. — a párt vezető szerepének teljes felújítása a népgazdaságban, a köz­ponttól egészen a termelési egysége­kig; — az állami és gazdasági vezetés megszilárdítása a gazdasági kérdések­ben minden szinten, a gazdasági ve­zetés tekintélyének felújítása; — az állami terv szerepének meg­szilárdítása a gazdaságban; — a bérek, árak és beruházások te­rületén a szabályozás megszilárdítása, az állam vezető szerepének megerősí­tése a külkereskedelemben; — energikus intézkedések foganato­sítása a negatív fejlődés megállítására es a gazdaság stabilizálására; — a gazdasági reform eddigi megva­lósításának bíráló értékelése úgy, hogy végleges kivezető utat találjunk. Az említett intézkedések megvalósí­tásával népgazdaságunkban felújult n rend, újból nőtt a termelés és a mim­ika te nme lé kény ség. Azok, akik a bom­lást szorgalmazták és azt várták, hogy a ipart és a szocialista állam nem tud­ja rövid idő alatt felújítani a gazdaság fejlődését, csalódtak. A gazdaság kon­szolidálása és további fejlesztése az 1969 áprilisa után megvalósított politi­ka legnagyobb sikerei közé tartozik. A CSKP XIV. kongresszusa jogosan állapíthatta meg, hogy megteremtettük a feltételeket az emberek nyugodt éle­téhez és munkájához. A szocialista ál­lam és szervei újból teljesítik funkció­jukat. Felújítottuk a népgazdaság terv­szerű irányítását, stabilizáltuk a piacon az áraikat, a termelésben és a nemzeti jövedelem növelésében túlteljesítjük a tervfeladatokat, a gazdaság dinami kusan fejlődik. A CSKP KB áprilisi ülésén megkez­dett ikonszolidálási folyamat lehetővé tette azoknak az alapvető piobléniák­nak a megoldását, amelyeknek elha­nyagolása válságot okozott. A CSKP XIV. kongresszusán 1971-ben elfogadhattuk a fejlett szocialista társadalom építé­sének nagyszabású programját, ame­lyet a CSKP XV. kongresszusa tovább­fejlesztett. A mögöttünk álló tíz év, a tettek és az áldozatos munka időszaka egyedül­álló eredményeket hozott. így például a vegyipar részaránya több mint a két­szeresére nőtt, és a gépipari termelés is kétszer nagyobb lett. A mezőgazda­ságban nőtt a gabonafélék hektárhoza­ma, tovább fejlődött az állattenyésztés. Jelentős mértékben nőtt a szénfejtés és a villanyáramtermelés. Az utóbbi tíz év alatt összesen több mint 6000 me­gawatt kapacitású új villanyerőműve­ket helyeztek üzembe. A népgazdaság fejlődéséhez jelentős mértékben hoz­zájárult a KGST keretében elsősorban a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés elmélyítése. Jelentősen megszilárdult a lakosság szociális és létbiztonsága. Néhány év alatt sikerült megszün­tetni a népesedés hosszabb ideje ta­pasztalható csökkenését. A gyermekes 1979. családok megsegítésére hozott szociá­lis intézkedések, amelyeket fokozato- jy yj san a XIV. pártkongresszus után foga- _ natosítottunk, a társadalmi fogyasztás ­lFolytatás az 5. oldalon,J új sz

Next

/
Thumbnails
Contents