Új Szó, 1979. április (32. évfolyam, 78-100. szám)

1979-04-17 / 90. szám, kedd

PÁRTUNK ÉS NÉPÜNK GYŐZELMES ÚTJA

/Folytatás a 4. oldalrólj

jelentős részét képviselik. Míg 1971- ben a gyermekes családok megsegítésére kifizetett összeg 20,5 milliárd korona volt, ma már 31,5 milliárd. Egy gyermekre számítva ez havonta 300 korona pénzbeli juttatást jelent és 600 koronát a társadalmi fogyasztásból. A kedvező poltiikai és gazdasági fejlődés viszonyai között a komplex szociális intézkedések segítségével olyan ered anényt értünk el, ami néhány évvel ez előtt még elképzelhetetlennek tűnt. Csehszlovákia népesedést illetően a tizenötödik helyről a harmadik helyre került.

1976 januárjában érvénybe lépett az új szociális-biztosítási törvény. Mintegy 3 millió nyugdíjas nyugdíját emelték, és az állam történelmében először egységes lett a szociális biztosítás, a mezőgazdasági dolgozókra is vonatkozik.

1975-liöz képest az újonnan odaítélt öregségi nyugdíjak átlagos összege 14 százalékkal növekedett. A hatodik ötéves tervidőszak első hároim évében a nyugdíjellátásra fordított összeg 109 anilliárd korona volt, s tavaly 20 százalékkal volt nagyobb mint 1975-ben.

Javult az egészségügyi ellátás. Több lett az orvos, a kórházi és gyógyfürdői ágy. 1970-ben egy orvosra 432 lakos jutott, tavaly 337. Fokozatosan megvalósítjuk az Igényes egészségügyi programokat, ilyen az anya és a gyermekeik, az idősek ellátásának javítása, az ér- és szívbetegségek, a vírusos betegségek és az onkológiai program.

Egyedülálló sikert értünk el a lakáspolitikában. A XIV. pártkongresszus által kitűzött feladatot magasan túlteljesítettük, félmillió lakás helyett 614 ezret építettünk és a 6. ötéves tervidőszak hűrom éve alatt további 100 000 korszerű lakást.

Már teljesítettük a XV. pártkongresz- szus feladatát az óvodák építésében, és a számítások szerint 1980-ban a három—hatéves gyerekek 80 százaléka jár majd óvodába.

Az elmúlt tíz esztendőben azonban meg kellett küzdeni azokkal a problémákkal és akadályokkal, amelyek a válság előtt és után merültek fel, amelyek a tőkés országok mély válsága következtében keletkeztek, mert ez a mi gazdasági életünkre is befolyással volt, különösen a nyersanyagellátás terén. Vannak azonban szubjektív jellegű problémák is, és éppen ezek felszámolására mozgósított a CSKP KB 1978 márciusában megtartott 11. ülése. A CSKP KB 1974 novemberi ülése helyesen elemezte az új helyzetet, és rámutatott az irányító munka színvonalának emelésében rejlő kivezető útra. A CSKP XV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy tovább kell tökéletesíteni és fejleszteni a népgazdaság irányítását úgy, hogy jobban előségítse a hatékonyság növelésével, a tudományos-műszaki haladás és a szocialista gazdasági integráció következetesebb érvényesítésével a hatékonyság növelését, erre mozgósítsa a tartalékokat, erre irányítsa a munkatermelékenység növelését, ösztönözzön a termelés minőségének javítására, a dolgozók alkotóerejének és kezdeményezésének fokozására.

Az elért pozitív eredményeket állandóan meg kell szilárdítani és tovább kell fejleszteni. Amint Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB 12. ülésén záróbeszédében megállapította: „Csak akkor fejleszthetjük dinamikusan gazdaságunkat, tarthatjuk meg és emelhetjük tovább az életszínvonalat, ha határozottabban és gyorsabb ütemben valósítjuk meg a pártnak a munka hatékonyságának növelésére és minőségének javítására irányuló stratégiai irányvonalát. Minél sikeresebben oldjuk ezt meg, annál hamarább teljesítjük az egyre bonyolultabb feladatokat, amelyek a következő években állnak majd előttünk gazdasági téren. Nagy hiba lenne, ha nem látnánk, hogy a feladatok egyra bonyolultabbak. Ezért figyelmünket ezekre a bonyolultabb feltételekre és következményeire összpontosítjuk."

n

¥11.

A

párt Központi Bizottságának áprilisi ülése az alapvető fordulat feltételeit teremtette meg az eszmei-politikai és a nevelő munkában. A párt tevékenységének ez a területe 1968 előtt fokozatosan a párt szervei és szervezetei érdeklődésének peremére és a januári ülés után teljesen a háttérbe szorult. Pedig a mindennapos feladatokkal, az egyes területeken kifejtett politikai-szervező munkával következetesen összehangolt hatásos ideológiai tevékenység a párt és a nép egysége megszilárdításának döntő fontosságú feltétele.

Ez megnyilvánult közvetlenül az áprilisi ülés után, amely kettős feladatot tűzött ki — erélyes harcot vívni a •jobboldali opportunizmus és revizionizmus ellen és egyidejűleg pozitívan megoldani a szocialista társadalom építése igényes követelményeivel ösz- szefüggő feladatokat.

Éppen az ideológia területén nagy feladatok hárultak a pártra. A kommunistáknak és hazánk minden állampolgárának meg kellett magyaráznia a mély bomlás okait, mozgósítva őket a pártpolitika megvalósítására, miközben szüntelenül harcolnia kellett a jobboldal tevékenysége által előidézett ideológiai zűrzavart felhasználó céltudatos ellenséges propaganda ellen. A párt ezután fokozatosan széles fronton ideológiai offenzívát bontakoztatott ki, amelyben nem egy csatát nyert egyrészt azokkal: szemben, akik a reális szocializmus ellen az ún. emberi jogokkal akartak hadakozni, másrészt a különféle álszocialtista elméletekkel szemben.

A párt jelentős erőket és eszközöket fordított arra, hogy — ezekkel a feladatokkal összhangban — a párton belül és kívül is széles eszmei-nevelő tevékenységet bontakoztasson ki.

A kommunista párt új, nagyszámú ideológiai aktívát, az előadók és propagandisták tízezres hadseregét hozta létre. A pártoktatás ma a marxista— leninista elmélet és a pártpolitika kulcsfontosságú kérdései tanulmányozásának, a kommunisták és a számottevő pártonkívüli-aktíva differenciált érdeklődési körének és szükségleteinek egységes rendszere. Az ideológiai és a tömegpolitikai munka anyagi alapja a kerületekben és a járásokban a politikai nevelés házainak, valamint a nagyüzemekben a politikai nevelés kabinetjeinek hálózata, amely az előadóknak, a propagandistáknak és a hallgatóknak hozzáértő tartalmi és módszertani segítséget nyújt.

Pozitív eredményekkel járt a CSKP elvszeríí és érzékeny politikája a kultúrában és a művészetben, ahol a hatvanas években megnyilvánult a jobboldali revizionizmusnak és opportunizmusnak. valamint a szocia- íistaellenes elemeknek erős befolyása. A szocializmushoz hű művészek az áprilisi ülés után létrehozták az alkotó szövetségek új bizottságait, amelyekhez serény munkára fokozatosan felzárkózott a kultúra minden becsületesen gondolkodó alkotó munkása. A dif- ferenciáció folyamatában a jobboldaliakat fokozatosan megfosztották a kultúra területére gyakorolt befolyásuktól is. Ezen az érzékeny területen a párt győzelmes harcáról tanúskodik nemcsak a művészek egész sokrétű tevékenysége, hanem elsősorban az új irodalmi, képzőművészeti, zeneművészeti és drámai alkotások, amelyek témáikkal többnyire a ma emberének, életének és alkotó kezdeményezésének ábrázolására törekednek.

Az alkotások arról tanúskodnak, hogy a művészek és a kulturális dolgozók túnyomó többsége kapcsolatban áll a dolgozók életével és problémáival, pártolja a CSKP kulturális politikájának megvalósítását. Örömteli tény, hogy ebből az alkotó munkából jelentős mértékben kiveszi részét számos fiatal művész, akiknek a párt április utáni művelődési politikája lehetővé tette tehetségük széles kibontakoztatását.

Az elmúlt tíz esztendőben művészeink alkotásai, éppen azért, mivel mély, humánus gondolatokat fejeznek ki, közkedveltségre tettek szert népünk körében, és számos nemzetközi elismerést értek el.

¥181.

A jobboldali opportunista és ellen- forradalmi erők fő céljainak egyike az volt, hogy Csehszlovákiát elszakítsák a szocialista közösségtől. Szocialista államunk külpolitikai orientációjának fokozatos megváltoztatására, elsősorban a Szovjetunió iránti baráti és szövetségi kapcsolatainak gyengítésére törekedtek, pedig a Szovjetunió a múltban és ma is nemzeti létünknek és állami szuverenitásunknak fő vé- dőpajzsa> és szavatossága.

A jobboldal 1968 januárja után államunknak ezt az alapvető orientációját fokozatosan mindinkább kétségbe vonta. Végül nyíltan szovjetellenes álláspontra helyezkedett, és tudatosan megbontotta internacionalista kötelezettségeinket, amelyek abból következnek, hogy a CSSZSZK tagja a Varsói Szerződésnek. A csehszlovák külpolitika ún. saját arculatának jelszava jegyében, lépésről lépésre érvényesítette azt az irányvételt, hogy szakadást idézzen elő szocialista szövetségeseink és a testvérpártok iránti kapcsolatunkban. Ezt az ártalmas irányvonalat olyan időszakban érvényesítette, amikor hazánk az imperializmus érdeklődésének középpontjába került, amikor az imperializmus belpolitikai fejleményeinket fel akarta használni arra, hogy csapást mérjen a szocializmus ügyére nemcsak hazánkban, hanem

Csehszlovákia közvetítésével az egész szocialista közösség létfontossságú érdekeire is.

Ez lényegében kísérlet volt nemcsak államunk stabilitásának és biztonságának, valamint szuverenitásának veszélybe döntésére, hanem a második világháború eredményeinek revideálá- sára, Európa és a világ erőviszonyainak megváltoztatására is.

A világ antikommunizmusának és a hazai csehszlovák reakciónak azek a tervei nem váltak be. A testvéri országok 1968 augusztusában nyújtott internacionalista segítsége idejében jött. Ez a segítség határozott lépés volt a szocializmus védelmére, a világimperializmus vakmerősége ellen, amely nem leplezte a szocialista világközösség gyengítését és azt célzó terveit, hogy éket verjen az egyes szocialista országok közé. A szocialista országok határozott eljárása nemcsak az ellenforradalom által előkészített vérontást gátolta meg, hanem a nemzetközi feszültség veszélyes tűzfészkének létrejöttét is. A további európai fejlemények igazolták, hogy a csehszlovákiai válság megoldása, összhangban a szocializmus és az internacionalizmus érdekeivel, nem nehezítette meg — ahogy azt a jobboldal hívei jósolgatták — a vitás nemzetközi problémák rendezését, hanem, ellenkezőleg, a háború utáni európai fejlődés kérdései megoldásában javította az előrelépés feltételeit. Éppen ellenkezőleg, fokozatosan az enyhülés politikája érvényesül, amely — mint köztudott — 1975-ben Helsinkiben, az európai biztonsági és együttműködési értekezleten érte el tetőfokát.

A CSKP KB 19B9 áprilisi iilése meg- teremtette az ellenforradalmi és a szó- ciaüsfaellenes elemek által súlyosan megkárosított nemzetközi helyzetünk megújításának döntő feltételeit, mivel lehetetlenné tette azt, hogy a jobboldal folytassa idegen célokat szolgáló politikáját, és lehetővé tette a Csehszlovákia népe nemzeti és nemzetközi érdekeinek megfelelő politika gyakorlását.

A CSKP XIV. és XV. kongresszusa pártunk külpolitikai tevékenységének következetesen a lenini alapelvekből kiinduló irányvonalát fogadta el. Egész külpolitikai tevékenységünk sarkköve a szocialista közösség országaival való szövetség, együttműködés és barátság szüntelen szilárdításának politikája volt és ma is az. Ez teljes összhangban állt és áll népünk létfontosságú érdekeivel, internacionalista hagyományaival.

Röviddel 1969 áprilisa után teljes mértékben megújítottuk, elmélyítettük és fejlesztettük Csehszlovákia baráti kapcsolatait a Szovjetunióval. A baráti kapcsolatok fejlesztéséhez nagymértékben személyesen hozzájárult Leonyid Brezsnyev elvtárs. E kimagasló kommunista politikusnak, nemzeteink őszinte barátjának vezetésével a szovjet kommunisták segítségünkre voltak azoknak a nehézségeknek leküzdésében, amelyekkel a válságot követő első hónapokban kellett megbirkóznunk. Leonyid Brezsnyev elvtársnak, aki nagy figyelmet fordított és fordít népeink baráti kapcsolatainak fejlesztésére, nem csekély személyes érdemei vannak abban, hogy a CSSZSZK és a Szovjetunió baráti együttműködése jóval intenzívebben kezdett fejlődni, mint 1968 előtt, minőségileg magasabb szintet ért el, és kiterjedt az emberi, valamint a társadalmi tevékenység minden területére. Ennek a szoros együttműködésnek köszönhetően 1978-ban eljuthatott a világűrbe Vladimír Remek csehszlovák állampolgár, űrhajós, mint az interkozmosz program első nemzetközi űrhajóslegénységének tagja. A szocialista Csehszlovákia ezáltal a világ harmadik országa lett, amelynek állampolgára eljutott a világűrbe.

A csehszlovák—szovjet kapcsolatok új szakaszának jelképe lett a barátságról, együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló szerződés, amelyet testvéri országaink legfelsőbb képviselői 1970-ben írtak alá Prágában. Ez a szerződés rögzíti azt a sokoldalúan igazolt tapasztalatot, hogy a nép hősies igyekezetével és áldozatkész munkájával elért szocialista vívmányok támogatása, megszilárdítása és védelme a szocialista országok közös internacionalista kötelessége. Egyben rögzítette azt a nem kevésbé meggyőző módon igazolt tapasztalatot, hogy a múlt sikerei és előrevezető utunk is szilárdan kötődik a szocialista forradalom első országához, a Szovjetunióhoz. Segítsége híján nem oldhatnánk meg olyan nagy és bonyolult feladatokat, amilyeneket a szocialista fejlődés hárított és hárít ránk. A pártban és a társadalomban bekövetkezett válságból okulva elhatároztuk, hogy mint a szemünk fényét fogjuk védeni nemzeteink haladó erőinek szent hagyatékát: barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval, amely nemzeti, szociális és állami biztonságunk záloga.

Az elmúlt évtizedben azért is érhettünk el jelentős külpolitikai eredményeket, mivel a Szovjetunióval és a többi szocialista országai szoros kapcsolatban jártunk el. Ennek során az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán ki hirdetett békeprogram megvalósítását célzó igyekezet által megteremtett kedvező feltételekre támaszkodtunk.

A békés egymás mellett élés lenini politikája szellemében fejlesztettük politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainkat az eltérő társadalmi rendszerű országokkal is.

A CSKP XV, kongresszusa joggal hangsúlyozhatta, hogy a nemzetközi kapcsolatokban jelentős fordulat következett be, s ebben mi is cselekvően részt vettünk. A szocialista közösség országai egyeztetett eljárásának köszönhetően előrelépést értünk el olyan fontos kérdésekben, amilyen a müncheni diktátum semmissé nyilvánítása, kapcsolataink rendezése volt a Német Szövetségi Köztársasággal és Ausztriával is, továbbá egész sor más fontos kérdés megoldásában is, amelyek az egész háború utáni időszakban hosszú ideig nyitottak maradtak.

Mindezek a sikerek annak köszönhetők, hogy szocialista társadalmunk vezető ereje, Csehszlovákia Kommunista Pártja bel- és külpolitikájában következetesen a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveiből indult ki, és jelentős sikereket értünk el hazánk sokoldalú fejlődésében.

* * •

A CSKP KB 1969. április 17-én megtartott ülése tartósan szerepelni fog pártunk és társadalmunk történelmi krónikájában. A marxista—leninista erők győzelme a jobboldal fölött megteremtette a dolgozók létfontosságú érdekei megóvásának, a szocializmus megszilárdításának feltételeit, és megnyitotta a fejlett szocialista társadalom építésének útját. Gyakorlatunk ismét igazolta a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tapasztalatát, hogy a munkásosztályt és a többi dolgozót győzelmes harcra csak szilárd, eszmeileg, szervezetileg és az akcióban egységes marxista—leninista párt vezetheti, amely alkotó módon tovább fejleszti a marxizmus—leninizmus tudományos elméletét, a proletár és a szocialista internacionalizmus alapelvéhez igazodik.

Ezt a forradalmi, harcos élcsapatot újította meg a párt vezetősége, amely élén Gustáv Husák elvtárssal, tíz évvel ezelőtt vállalta azt a nehéz, felelősségteljes és igényes feladatot, hogy a pártot és a társadalmat kivezesse a válságból, és felszámolja a múlt hibáit. Pártunk Központi Bizottsága ennek a feladatnak becsülettel eleget tett. Ebben a küzdelemben az egész párt és vezetésével az egész társadalom helytállt. Ez már ma történelmi tény. De sem a párt, sem a társadalom, végső soron az egyén sem élhet csak a múltból. Arra szervesen építünk, visszatérünk hozzá, mint a tanulságok fcút- forrásához, és becsüljük a múlt érdemeit. Ezzel azonban távolról sem merül ki forradalmi tevékenységünk, ezzel távolról sem ér véget harcunk. Harcunk a társadalom forradalmi átalakításáért, a párt irányvonalában kifejezésre jutó igényes célok eléréséért magára ölti a nap nap után, ma és holnap is vívott nagy és apró-cseprő küzdelmeik jellegét.

Igazunknak, kommunista elvszerűségünknek, szocialista hazafiságunknak és proletár internacionalizmusunknak próbakövei a tettek, munkánk és igyekezetünk, amellyel építjük a fejlett szocialista társadalmat, szilárdítjuk a szocialista közösség egységét és felzárkózottságát. A forradalmi harc logikája, hogy a párt a kommunistáktól nem is annyira azt kéri számon, hogy tegnap, a múltban milyen érdemeik volnak, hanem azt, hogy mit tesznek ma és mit fognak tenni holnap, hogy harcos szívüket, a párt iránti szeretetü'ket, a szocializmus iránti odaadásukat bizonyítsák. Korunk további, mind nagyobb követelményeket támaszt a párt, szocialista társadalmunk minden tagjával szemben. A CSKP XIV. és XV. kongresszusa nagy feladatokat hárít ránk. A megoldást szorgalmazó problémák bonyolultak, és valamennyiünkkel szemben növekednek az igények. Döntő fontosságú azonban az, hogy van elég erőnk, rátermett, gondolkodó és műn- kaszerető eanbereink, akik képesek eleget tenni korunk követelményeinek.

Csehszlovákia Kommuista Pártja Gustáv Husák elvtérs által vezette Központi Bizottságának irányításával, a CSKP KB 1969 áprilisi ülése szellamé- ben minden erőnket szocialista társadalmunk fejlesztésére, a csehszlovák nép jólétének és boldogságának szavatolására, világviszonylatban a szocializmus és a béke erííi további győzel* mének elérésére fordítjuk.