Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-15 / 63. szám, csütörtök
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK FELHÍVÁSA Urasa älásl bell Motel a kínai ogressiorok koioDdoipiióióviil szemben (ČSTK) — Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának Központi Bizottsága felhívással fordult minden hékeszerető haladó polgárhoz, aki szocialistának, kommunistának és forradalmárnak tartja magát, hogy határozottan foglaljanak állást a kínai maoista vezetés akciói elleti. Kína Vietnam elleni agresz- sziójával a maoistáik a kínai nép elárulásának újabh szakaszát nyitottaik meg. Ez bebizonyítja, milyen messzire képesek elmenni a maoista vezetők egy atomháború megikockáztatásá- val, sőt kiprovokálásával, amely megsemmisítené az egész emberiséget, A kínai akciók fényt derítenek a maoista propaganda hazugságaira, a kínai vezetők határtalan elvtelenségére. A maóista vezetők, akik any- nyira arcátlanok, hogy igazi for rada lmá rak naik állítják be magúikat, egyre nyíltabban együttműködnek az imperialistákkal a forradalmaik ellen. Hogyan is lehetne másként megmagyarázni azt a támogatást, amelyet az imperializmusnak nyújtottak Dél-Afrikában, Angolában, Zaire-ban, Etiópiában, Jemenben, Afganisztánban, Irán. ban és még számos más országban. Mi mással lehetne magyarázni azt a támogatást, amelyet Chilében Pinochet fasiszta rendszerének nyújtanak — hangsúlyozza a nyilatkozat. Kína ezenkívül arra törek* sziik, hogy visszafordítsa a feszültségenyhülés folyamatát. A NATO-országokat arra ösztönzi, hogy tovább növeljék a már eddig is hatalmas fegyverkezési kiadásokat. A maóista vezetők tudatosítják, hogy az Imperializmus számára nem kedvez az erőegyen, súly. Ezért szoros szövetséget akarnak kialakítani Kína, az USA, a NATO és Japán között. Felkínálják a Nyugatnak segítségüket a Szovjetunió bekerítéséhez és Afrikában a forradalmi folyamatok elnyomásához. A Közel-Keleten ugyanezt teszik. Mindezt a nyugati tőkéért és technológiáért, de mindenekelőtt a nyugati fegyverekért cselekszik. A Vietnam elleni áruló támadás az amerikai imperializmus és Kína szövetségének: az első gyümölcse. Az amerikai kormány megengedte Teng Hsziao- pingnek, hogy Vietnam „megbüntetéséről“ beszéljen, amikor az Egyesült Államokban járt. Blunienthal pénzügyminisztert Pekingbe küldte az amerikai nagyikövetség megnyitására akkor, amikor Kína folytatta a Vietnam elleni agressziót. Ez az Befejeződtek a szovjet—indiai tárgyalások DÉLKELET ÁZSIA BÉKÉJE MEGKÖVETELI A KÍNAI AGRESSZIÓ AZONNALI MEGSZÜNTETÉSÉT (ČSTK) — Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Morardzsi De- szai indiai miniszterelnök kedd délután befejezte tárgyalásait Delhiben. A meleg, baráti légkörű megbeszélések során a felek áttekintették a szovjet— indiai együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseit. A nemzetközi problémák megvitatásakor hangsúlyozták azt a szándékukat, hogy további erőfeszítéseket tesznek az enyhülés megszilárdításáért az egész világon. A felek véleményt cseréltek a világ különböző részeiben, elsősorban a Délkelet-Ázsiában levő veszélyes feszültséggócok felszámolásának kérdéseiről. Nagy figyelmet szenteltek a VSZK ellen intézett kínai agresszió nyomán kialakult helyzetnek. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a térség békéjének és biztonságának helyreállítása megköveteli a kínai csapatok haladéktalan és feltétel nélküli visszavonását, Kína összes agressziós cselekményének megszüntetését. A felek közös közlemény kiadásában állapodtak meg, amelyet később hoznak nyilvánosságra. Tegnap délután a delhi elnöki palotában aláírták a szovjet-indiai dokumentumokat. A Szovjetunió és India közti gazdasági, kereskedelmi és tudományos-műszaki együttműködés 10—15 évre szóló programját, továbbá, a két ország közti egészségügyi együttműködésről szóló megállapodást Alekszej Koszigin és Morardzsi Deszai írta alá. A két ország képviselői azonkívül aláírták a Szuratgarhban levő állami farmnak szánt mezőgazdasági technika és autók szállításáról szóló jegyzőkönyvet. Az említett gépeket a Szovjetunió ajándékozza Indiának. Aláírták továbbá a kultúra, a tudomány és az iskola- ügy területén való együttműködés programját és az ez évre szóló, egyes áruk utólagos szállítására vonatkozó megállapodást. A szovjet—indiai dokumentumok aláírásánál jelen voltak a szovjet küldöttség tagjai és az indiai kormány miniszterei. agresszió már önmagában is súlyos bűntett és árulás. S egyidejűleg jelzi azt is, hova vezet, hét az USA és Kína szövetsége. A népellenesség a maóista politika lényegéből fakad, szem- helyezikediik a békés egymás mellett éléssel, a feszültségenyhüléssel, a haladással. A maóistáknaik feszültségre és ellenforradalomra van szükségük, mivel ez az alapja az imperializmussal való szövetségüknek. Ha a többi ország nem jár el éberen és felelősségteljesen, az események ellenőrizhetetlen láncolata valóban világkataszt. rófához vezethet. Elérkezett az idő, amikor mindenkinek határozottan állást kell foglalnia a kínai agresszorok felelőtlen ka- landonpolitikájával szemben, szögezi le végül az amerikai kommunistáik nyila Okozata. ANDREJ BARČÄK csehszlovák külikeresikedelmi miniszter megérkezett a Benini Népi Köztársaságba. Gotonouban adott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy látogatása folyamán tudományos, műszaki és kereskedelmi együttműködési megállapodások aláírására kerül sor a két ország között. ARISTIDES ROY elnök politikai irányvonalának támogatására szólít fel a Panamai Néppárt KB Politikai Bizottságának a panamai fővárosban közzétett nyilatkozata. A panamai kommunistáik összefogásra szólítják fel a demoikratikus erőket. A világ közvéleménye felháborodva ítéli el Kínának a szocialista Vietnam elleni agresszióját és követeli a kínai csapatok azonnali kivonását Vietnam területéről. A kép március 9-én Nyugat-Berlin- ben lezajlott tüntetésen készült. (Képtávírón érkezett — ČSTK) Mélyülő együttműködés Edward Gierek hazatért Moszkvából (ČSTK) — Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára tegnap hazautazott Moszkvából, ahol a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására baráti látogatást tett, A Vnuko- vói repülőtéren a vendégtől Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és más hivatalos személyiségek vettek búcsút. Edward Gierek tiszteletére kedd este a Kremlben vacsorát adtak, amelyen Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek mondott pohárköszöntőt. Az SZKP KB főtitkára beszé dében méltatta a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság évről évre mélyülő, tartalmasabbá váló együttműködését. Ez megnyilvánul a békéért, a Carter még mindig bizakodik (ČSTK) — Kedden a kairói repülőtéren Szadat egyiptomi államfő Carterral folytatott rövid megbeszélésén közölte, hogy elfogadja azokat a javaslatokat, amelyeket az amerikai elnök Jeruzsálemből hozott magával. Carter bizakodó hangulatú repülőtéri nyilatkozatában kijelentette, hogy a békeszerződés valamennyi öszetevője készen áll. Az elnök Kairóból azonnal felhívta telefonon Be- gint, és értesítette Szadat döntéséről. Jeruzsálemben közölték, hogy szerdán összeül a kormány a kérdés megvitatására. Kedd este Begin izraeli miniszterelnök beszédet mondott. Ebben kijelentette: ha a kormány elfogadja az amerikai javaslatokat, akkor a jövő hét végén vagy a következő hét elején ő és Szadat elnök Washingtonba utazik, hogy aláírják a szerződés angol nyelvű változatát. Az arab és héber nyelvű szövegeket később Kairóban és Izraelben írják alá. Carter elnök tegnap reggel érkezett vissza Washingtonba közel-keleti útjáról. Megérkezése után elmondotta: vállalkozott az útra, habár tudatában volt annak, hogy kockáztatja az Egyesült Államok és személyes tekintélyét. Közölte, hogy azért ment Egyiptomba és Izraelbe, hogy ott „kihasználja az Egyesült Államok befolyását és a két országnak felkínálja jószolgálatait“. A különszerződés szavai szerint nagy vonalakban már megszületett. i 1979. III. 15. A Vietnami Szocialista Köztársaság Külügyminisztériuma nyilatkozatában figyelmeztetett, hogy a vietnami—kínai határon a kínai katonák megkezdték a határt jelző oszlopok áthelyezését Pedig nemrégiben Teng Hsziao- ping miniszterelnök-helyettes és az ENSZ-ben a kínai képviselő is kijelentette, hogy Peking egy talpalatnyi vietnami területet sem akar elvenni. Röviddel a kínai agresszió megindítása előtt a Vietnami Külügyminisztérium memorandumában (február 15-én) emlékeztetett: már az 1957—58-as években megállapodás született a Vietnami Dolgozók Pártja és a Kínai Kommunista Párt között a történelmileg kialakult határok sérthetetlenségéről és kimondták, hogy a két ország közötti nézeteltéréseket békés úton oldják meg. De Kína azóta többször megsértette a szerződést. 1957 és 1977 között mind a hat, Kínával határos vietnami tartományból Peking lekanyarított magának bizonyos területeket. Tegyük hozzá, hogy még a vietnami nép nemzeti felszabadító harcának ideje alatt, 1974. január 20-án a kínai hadsereg elfoglalta a Vietnamhoz tartozó Pa- racel-szigeteket, és igényt tart a Spratly-szigetekre is. Most a kínai fél állandóan hangoztatja, hogy állítólag tárgyalásokba szeretne kezdeni Vietnammal a határokon a „békéről“, de szüntelenül „a két ország határviszályait“ emlegeti. Viszont, amint ismeretes, Vietnamnak nincsen területi követelése északi szomszédjával szemben. Tehát a tust“ mindenekelőtt az indiai nép ismeri közelről. A Patriot indiai lap nemrégiben felhívta a figyelmet: „Nem lehet megfeledkezni arról a tényről, hogy a kínai kormány hasonló eszközökhöz nyúlt 1962-ben, amikor India ellen indított agressziót.“ Akkor a kínai hadsereg nagy kiterjedésű indiai A régi forgatókönyv szerint. „két ország határviszályainak“ emlegetésekor csak kínai területi követelésekről van szó! A Vietnami Külügyminisztérium március 2-i jegyzékében figyelmezteti a pekingi szerveket, hogy Vietnam már kétszer küldte el képviselőit Pekingbe a határproblémák tisztázása céljából. A vietnami fél a tárgyalásokon hangsúlyozta, hogy „szigorúan tiszteletben kell tartani a történelmileg kialakult határokat“. De Peking ex- panzionista és hegemonista céloktól ösztönözve egyáltalán nem kívánta e probléma megoldását, és ezért a tárgyalások sem vezettek eredményhez. Az agresszió megindítása után Kína többször is hangoztatta, nem akarja megszállni Vietnamot, hanem csak „egyezkedni kíván“. Ilyesmit már hallottunk Pekingtől, ezt a „gesz-1 területet foglalt el és annak ellenére, hogy később „önszántából“ visszavonult, mindmáig — az indiai adatok szerint — 36 000 négyzetkilométernyi területet tart megszállva. Kína India elleni agressziójának következményeiről mindmáig „tárgyal“ — de a háborúval kiharcolta magának, amit akart, és a valódi tárgyalásokra egyáltalán nem helyez súlyt. Ez a közelmúltban is bebizonyosodott az indiai külügyminiszter sikertelen pekingi látogatása alkalmával. A maga részéről Kína a területi problémákról szóló tárgyalásokat befejezettnek tekinti. India és a világ számára ebből csak egyetlen tanulság származott: a maóisták egyetlen szavát sem lehet elhinni. Jogosan emlegetjük ezeket az eseményeket, hiszen most a vietnami harctéren lezajló események igazolják: a megszállók nem veszik figyelembe előző kijelentéseiket, s ugyanazon forgatókönyv szerint akarnak eljárni, mint 1962-ben Indiával szemben. Ezzel kapcsolatban új jegyekről is beszélhetünk: a kínai katonák a határt jelző oszlopokat mélyen Vietnam területén állítják fel. Továbbá: az eddig elfoglalt területeken az agresszorok beássák magukat, mintha már soha többé nem akarnának Vietnamból kivonulni. Peking bizonygatja, hogy a megszálló csapatokat visszavonják, de eddig nem jelölt meg pontos időpontot, hogy mikor is kerül rá sor. Végezetül pedig: Peking hivatalosan is azzal fenyegetőzik, hogy „joga van önvédelemből ismét megbüntetni Vietnamot“, ha a vietnamiak ki akarnák őket kergetni a vietnami területeken kiépített sáncaikból. „Az időben és térben korlátozott“ katonai akcióból Kína így akar hosszan tartó háborút kialakítani Vietnam területén, s olyan légkört teremteni, amely még szélesebb körű agresszióval fenyegetné a vietnami népet. Szándéka megakadályozni, hogy Vietnam végre a békés építőmunkának örülhessen. ZDENÉK HOftENf biztonságért, az enyhülésért és a leszerelésért vívott közös harcban is — mondotta. Edward Gierek válaszbeszédében nagyra értékelte a lengyel-szovjet kapcsolatok alakulását. Hangsúlyozta: tovább erősítik a két ország, a' két párt és a két nép testvéri kapcsolatait, szélesítik a két ország kölcsönösen előnyös együttműködését, -a nemzetközi kérdésekben való közös fellépését. Moszkvából való elutazása előtt Edward Gierek találkozott Andrej Gromikóval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével, és a mindkét felet érdeklő nemzetközi kérdésekről tárgyaltak. KÜLDD TOVÁDD... i 4z a régi tréfa jutott eszem- be, amikor a főnök egy leve* let adott a kisinasnak, s át- küldte a szomszéd mesterhez, az szintén továbbküldte, s ez így ment, amíg a szegény inas be nem járta a fél várost. A levélben ugyanis csak ennyi állt: Küldd tovább! Csak eszembe jutott, min• den hátsó gondolat nélkül, hiszen egy nagyhatalom államfői tekintéllyel felruházott első emberét mégsem lehet a kis- inashoz hasonlítani. Már csak azért sem, mert Carter tudja, mi van a levélben: a Fehér Házban agyalták ki. Az utazás: Washington —Egyiptom—Izrael és megint Egyiptom, nagyon, optimistává tette, mindannyiszor kijelentette, hogy a különbéke szerződés aláírása már csak kéznyújtásnyira van. Hogy mégsem volt olyan kö- zel, annak csak egy magyará• zata lehet: ezegyszer szó szerint vették egy amerikai politikustól, miszerint az ő keze .messzire ér. Második tanácskozása* után, melyet Szadattal folytatott, megelégelve az izraeli huzavonát, Carter bejelentette: alá* írásra kész az egyiptomi—iz* raeli különbéke. Hiszen személyes tekintélye forog kockán. Gondoljunk csak például Iránra, de a Vietnam elleni kínai agresszióval való hallgatólagos egyetértés sem használt neki. Önmaga restaurálásához is kellene tehát egy szerinte látványos siker: a különbéke. Pedig a következetes államférfiúi bölcsességet nem lehet nagy hókuszpókuszokkal helyettesíteni. S a látvány is attól látvány, hogy honnan nézzük. A palesztin nép és a világ nagy többsége a másik oldalról szemléli a dolgokat: az arab világ fokozatosan teljesen kiközösíti Egyiptomot, Irán már nem ad el olajat Izraelnek és tovább is lehetne a rangos érveket sorolni. Egyesek szerint Begin és Szádat után Carter is Nobel- díjra áhítozik. Ugyancsak a szeme előtt lebeghet a nagy ingázó, Kissinger példája, aki szintén szívén viselte a közel- keleti békét. Bár Kissinger ünneplésekor az örökös tamás- kodók akkor is hozzáfűzték: nem azért virrad, mert a kakas kukorékol, hanem azért szól a kakas, merthogy virradI (MalinákJ
