Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-14 / 62. szám, szerda
A SZLOVÁK nép történelmének LEGSÖTÉTEBB LAPJAI Negyven évvel ezelőtt i.lokult meg a klerikális fasiszta úgynevezett Szlovák Állam „Ez az állam Európa rabságának {egyében, Hitler támadása jegyében született, amikor megtámadta a nemzetek szabadságát, drasztikusan elnyomia és íeiszámolta a demokratikus és haladé erőket, a német imperializmus és a militarizmus által kibontakoztatott világháború küszöbén született.“ GUSTÄV HUSÄK Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak' törekvése a müncheni diktátum után. amely a Csehszlovák Köztársaság felszámolásának kezde te volt, továbbra is a náci Né- metország politikai megerősí tésére, a Szovjetunió elleni háborújának előkészítésére összpontosult. A müncheni konfe rencia kihasználta Beck Lengyelországát, de főleg Horthy Magyarországát, amely 1938 november 2-án, a bécsi döntéssel megszerezte Dél és Dfilke let-Szlovákia legtermékenyebb területeit. Reakciós totalitárius rendszet A csehszlovák kormány a müncheni konferencia után Szlovákiában a hatalmat a lu dákoknak, a szlovák néppártiaknak adta. A reakciós néppárti erők, amelyek ezáltal megvalósították a szlovák burzsoázia és a katolikus papság programját, 1938. október 6-a után a náci Németországgal való együttműködésre törekedtek. Szlovákiában a kiéleződött nacionalizmus, antikommuniz- mus és fasizmus bázisán hozzáfogtak a reakciós totalitárius rendszer építéséhezr betiltották a kommunista párt és más demokratikus és haladó szervezetek tevékenységét, beszüntették a haladó sa/tó kiadásai és terjesztését. Hitler, aki semmiképp sem óhajtotta Csehszlovákia létezését, minden reakciós erőt támogatott, amely készségesen segítette őt e szándékának megvalósításában. Ezért találtak megértésre a náci körökben a szlovák burzsoázia reakciós céljai és érdekei, amoly Szlovákiában a csehszlovákellenes és szeparatista irányzatok ápolója volt. Hitler már 1939. március 12-én, V. Tuká- val való megbeszélései alkalmával éreztette, hogy „önálló“ szlovák állam megalakulását kívánja, amely a Csehszlovák Köztársaság romjaira épülne. E cél elérését megkönnyítették a müncheni konferencia utáni válságos viszonyok, valamint a csehszlovák és a ludák autonóm kormány közti feszültség. Ez a feszültség március kezdetén tetőzött, amikor a csehszlovák kormány katonai erővel kísérelte meg Szlovákia hatalmi viszonyainak megoldását. Ez a nem túl bölcs és megfelelő lépés megkönnyítette az utat a szlovák néppártiak számára Berlinbe, ahol 1939. március 13-án végérvényesen döntöttek a klerikális fasiszta szlovák állam kikiáltásáról. A szlovák minisztertanács 1939. március 14-én azonosította magát Hitler akaratával, és kikiáltotta az úgynevezett Szlovák Államot. Egy nappal később a német hadsereg erőszakkal és brutálisan megszállta a cseh országrészeket. Csehszlovákia, mint a csehek és a szlovákok állama, megszűnt létezni. 1939. március 14-e és 15-e a Csehszlovák Köztársaság felszámolásának napjává vált. A náci Németország csatlósa A klerikális fasiszta szlovák állam elsősorban a náci Németország nagyhatalmi, agresz- szív politikájának, az európai imperialista hatalmak szovjetellenes politikájának eredményeként jött létre Lengyelország és a Szovjetunió elleni háború előkészítésének részeként. Hlinka szlovák néppártja több éves politikájának és a csehszlovákellenes többi erő törekvéseinek volt az eredménye, amelyek a döntő pillanatban visszaélve kihasználták a csehszlovák kormány burzsoá nemzetiségi és osztálypolitikájának gyenge pontjait s Szlovákia egyenlőtlen helyzetét a Csehszlovák Köztársaságban. Fejlesztették a szlovák burzsoá nacionalizmust, amely elsősorban a Csehszlovák Köztársaság és a testvéri cseh nemzet ellem irányult. A klerikális fasiszta szlovák állam kezdettől fogva a náci Németország csatlósa volt. Ezt a szolgai kapcsolatot az 1939. évi március 23-i szerződésben rögzítették, amely a védelmi viszonyról szólt, valamint a pénzügyi és gazdasági együttműködési jegyzőkönyvben. A szlovák néppárti kormány ezekben a dokumentumokban kötelezte magát, hogy a náci Németországéval azonos külpolitikát, belpolitikát és kato- tai politikát folytat. A szlovák klerikális fasiszta kormány kiszolgáltatta a náci Németországnak Szlovákia egész gazdaságát, nyersanyagforrásait, ásványi kincseit. Dánia után Szlovákia lett a legsúlyosabban terhelt ország, amely árut, élelmiszert és munkaerőt szállított Németországnak. Német monopóliumok kaparintották meg fokozatosan az olajtermelést, a szén, az érc, a magnezit, az antimón, a réz, a higany bányászását, a kohókat és fegyvergyárakat, s egyben a faipart és a vegyipart is. Középkori típusú klerikalizmus A klerikális fasiszta szlovák állam belpolitikai fejlődésének alapvető vonása az állam kizsákmányoló, nép- és demokráciaellenes osztályjellege volt. Szlovákiában a politikai és a gazdasági hatalom* a kapzsi szlovák burzsoázia kezébe került, amely megszabadult a tőke szempontjából már hagyományosan erősebb vetélytársá- tól, a cseh burzsoáziától. 1939. március 14-e után azt várta, hogy az ipar és a tőke teljes mértékben úgymond „nemzeti“ kezekbe kerül, ám azok egvre inkább a német monopóliumok, a náci Németország politikai és gazdasági érdekeinek uralma alá kerültek. A klerikális fasiszta szlovák állam ideológiai krédójává vált az importált nácizmus, a reakciós politikai klerikalizmus, Tuka és Mach szlovák nemzeti szocializmusa és Tiso keresztény totalitarizmusa, amelyet még meghatványozott a kiéleződött nacionalizmus és a szociális demagógia. A középkori típusú klerikalizmus jól megértette magát a brutális fasizmussal. Hiszen „Az Istenért, a népért!“ jelszó már korábban is kifejezte a ludák nacionalizmus és a klerikalizmus szimbiózisát. A szlovák lakosság tömegeiben ennek az ideológiának legfőbb eszköze a katolikus egyház volt, amely az állam és ideológiájának szolgálatába lépett. Gustáv Husák a Szlovák Nemzeti Felkelésről szóló Tanúságtételében megírta: „...a gárdisták, az arizá- torok, az újgazdagok, a falusi papok, az úrnapi körmenetek, amelyeken a katonaság is közreműködött, a miniszterek, akik a processziókban is részt vettek, továbbá az egyház hatáskörébe került állami iskolák, a kiszélesített egyházi rendek, a jezsuitizmus a vallásban és a politikában — mindez ennek az ideológiának a keretét képezte.“ Ezért nem ismerték fel rögtön a néptömegek az igazságot és a hazug propa-' gandát, ezért nem tudták azonnal megismerni az új rendszer igazán népellenes és nemzet- ellenes lényegét. Kezdetben a ludák politika javát szolgálták kedvezően a Náci Németország ideiglenes európai sikerei is. 1939—1940- ben a náci Németország az európai politikában tetőpontra juttatta terjeszkedését. Európa több államát és több nemzetét leigázta. Míg több nemzet már elveszítette nemzeti önállósá- gát, és ízelítőt kapott a háború és megszállás keserűségeiből, a ludák propaganda a szlovák államot a szlovákok nemzeti önállóságának kezdeteként emlegette, Szlovákiáról úgy szólt, mint a „szabadsag és a béke szigetéről“ és „a mosolygó Szlovákiáról“. Március 14-e azonban a valóságban csupán a burzsoáziának és a ludák politikai vezetőségnek, az árjásításoknak és az újgazdagoknak volt hasznos. A dolgozók helyzete nem javult, továbbra is nyomorúságos maradt. A munkásosztály, megfosztva politikai, demokratikus és szabadságjogaitól, nélkülözve politikai és szakszervezeti szervezeteit, mind a szlovák, mind a német burzsoázia részéről kizsákmányolás alá került. 1939 áprilisában Szlovákiában csaknem 60 000 munkanélküli volt, és majdnem any- nyi ment el ebben az évben Németországba dolgozni. A fegyveriparban, a stratégiai szempontból jelentős iparban dolgozó mestereken és szakképzett munkásokon kívül rendkívül alacsony volt az ipari munkások és a mezőgazda- sági földművesek, valamint a bányászok családjainak élet- színvonala. 1939. március 14-ével a szlovák parasztság sem kapta meg az óhajtott földet. A ludákok ígérete, a földreform ugyan egyideig szófogadásra késztette a szlovák parasztot, ám a földreform végrehajtása után a parasztság nem volt megelégedett, becsapva érezte magát, fokozatosan kiszabadította magát a ludák hatás alól, s egyre inkább egyesült a munkás- osztállyal a szociális küzdelemben. Gyűlölettől fűtve A ludák ideológusok, utódaik és örököseik, akik ma emigrációban élnek, meg akarják hamisítani, ki akarják forgatni az igazságot a szlovák állam jellegéről, igazolni próbálják a ludák politikusok tetteit, leplezik sötét múltjukat. Gyakran visszatérnek — amint azt hatalmuk idején Szlovákiában tették — a štúri hagyományokhoz. Ezekből azonban szándékosan és céltudatosan kifelejtik a szláv együvé tartozás gondolatait, mert éppen ezek az elgondolások hangsúlyozzák egyebek között a csehek és a szlovákok testvéri együttélését, a Szovjetunióval való tartós barátságukat és együttműködésüket. A ludákok annak hangoztatásával, hogy 1939. március 14-e után megszűnt az osztályharc és az osztályok megszűntek létezni, hogy a továbbiakban csak egységes nemzet volt és egységes érdek, amelyet a szlovák állam és a Hlinka-párt képviselt, leplezni akarták az állam valódi osztálylényegét, éles osztályantagonizmusát. A nemzeti felszabadító küzdelemben az illegális kommunista párt vezetésével egységben fejlődött a dolgozók politikai, szociális és osztályharca, akik a Szlovák Nemzeti Felkelés során fegyveres harcba kezdtek a klerikális fasiszta rendszer és a fasizmus ellen. A ludákok mindig meghamisították, kiforgatták a történelmet, a nemzet hagyományait. így gyakorolták ezt uralmuk idején a szlovák nép felett német birodalmi „védelmezőik“ kívánsága szerint, és így teszik azt most is az emigrációban, az antikommunizmus ideológusainak utasítására. Mű veiket és cikkeiket ma is éppen úgy, mint Tiso, Polakovič és mások cikkeit a klerikális fasiszta szlovák államban, a munkásosztály, a dolgozó nép, a szocializmus és a kommunizmus, a haladás elleni gyűlölet hatja át. Ez az igazság arról az állomról, amely negyven évvel ezelőtt keletkezett, és amelynek korszaka újkori történelmünk legsötétebb lapjait írta. ŠTEFAN KIS, Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémia, Bratislava Kommentáljuk Hasznos tanácskozások A napokban zajlanak le az egységes földmftvesszövet- kezeíek járási konferenciái. Ezeken a fórumokon a szövetkezetek és más mezőgazdasági üzemek küldöttei értékelik a múlt évi termelési és gazdaságfejlesztési tervek teljesítését. Meghatározzák azokat a legfontosabb feladatokat, amelyeket a helyi viszonyoknak megfelelően a lehető legrövidebb időn belül akarnak megvalósítani. Tanácskoznak a termelés koncentrációja- és szakosítása megvalósításának további lehetőségeiről, a kooperációs kapcsolatok kiszélesítéséről, közös mezőgazdasági vállalatok létrehozásáról, a technikai berendezések jobb kihasználásáról. Alaposan értékelik a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Járási Bizottságainak munkáját is. A javaslatok alapján átadják a kitüntetéseket a szövetkezeti mozgalom veterán harcosainak, a szocialista munkaverseny győzteseinek. Az eddigi tanácskozások bizonyítják, hogy a járási konferenciákat alapos felkészülés előzte meg. Még a téli időszakban az efsz-ek tagjai munkacsoportokban és zár- számadó közgyűléseken ismerkedtek meg az efsz-ek IX. kongresszusának vitaanyagával. A szövetkezeti tagok aktivitását nagyra értékelte PAVEL JÓNÁS, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának elnöke is, aki a szövetség plenáris ülésén megállapította, hogy országos méretben a szövetkezeti tagok aktívan részt- vettek a vitában. Többezren szóltak hozzá a legégetőbb problémákhoz, javaslatokat tettek a gazdálkodás színvonalának emelésére és a fogyatékosságok eltávolítására. Ez az aktivitás, kezdeményezés is bizonyítja, hogy szövetkezeti földműveseink elkötelezetten igyekeznek megvalósítani a rájuk háruló feladatokat. Egyben jogosan elvárják, hogy a felsőbb szervektől nagyobb támogatást kapjanak mindennapi munkájukhoz. A felszólalók hat százaléka bírálta, hogy a gépgyárak nem gyártanak elég és megíelelő minőségű gépet és gépi berendezést, sem alkatrészt a mezőgazdasági üzemek számára. A járást konferenciák tehát folytatásai a kongresszus előtti vitának. A küldöttek kritikai igényességgel konkrétan szólnak hozzá a helyi, járási és országos jellegű problémákhoz. A legtöbben arról beszélnek, milyen mórion lehetne megteremteni az egyensúlyt a növénytermesztés és az állattenyésztés között. Kell is erről beszélni, mert amíg az állattenyésztési dolgozók három százalékkal túlteljesítették a termelési tervet, a növénytermesztésben csak annyit termeltek, mint az 1977-es évben. Indokolatlanul alacsony volt a cukorrépa, a silókukorica és a szálas takarmányok hektárhozama. Nagy eltérések mutatkoznak a gabonatermesztésben. Ezért a konferenciákon elhangzó beszámolókban és a vitafelszólalásokban összehasonlításokat végeznek, elemzik, hogy az egyforma feltételek között dolgozó mezőgazdasági üzemekben miért olyan nagyok az eltérések a hektárhozamokban. A járási konferenciák egyik fontos küldetése az efsz-ek IX. kongresszusa küldötteinek megválasztása. A javaslatok alapján kiváló szervezőket, élenjáró dolgozókat küldenek a kongresszusra. A küldöttek a konferenciákon gazdag tapasztalatokat, ismereteket szereznek ahhoz, hogy Prágában teljes felelősséggel, megfontoltan döntsenek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar továbbfejlesztéséről. BALLA JÓZSEF Húsz éve a mezőgazdaságban Az utóbbi hetekben a figyelem középpontjába került a mezőgazdaság. Ebben az élesebb megvilágításban látjuk azt a korszakalkotó változást, amely ebben a fontos népgazdasági ágban végbement. Ha alaposan végigtekintünk a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta eltelt harminc éven — nem általánosságban, hanem mondjuk egy szövetkezet életében — azokat is látjuk, akik az átlagosnál többet dolgoztak, nagyon sok és nagyon lelkes munkát végeztek. Dunai Mária is az ilyen emberek sorába tartozik. Nem véletlen tehát, hogy tagja annak a delegációnak, amely a der- csikai (Jurová) Barálság Efsz dolgozóit képviseli az efsz-ek dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási konferenciáján. — Húsz éve dolgozom a mezőgazdaságban — mondotta, amikor felkerestük a munkahelyén. Koránál fogva nem lehetett a szövetkezetesítés bölcsőjénél, de amikor pályaválasztás előtt állt, a mezőgazdasági szakma elsajátítása mellett döntött. A Trnavai Mezőgazdasági Szak- középiskola elvégzése után szülőfaluja — Baka — szövetkezetébe került könyvelőnek. Később, ugyanitt, a köz- gazdászi teendőket bízták rá. Tizenhárom évig dolgozott ebben a munkakörben. Közben férjhezment, s három gyermek anyukája lett. Egy nőnek, aki sem a hivatását. sem a családját, és a háztartását sem akarja elhanyagolni, bizony nincs könnyű dolga, de ha valódi hivatásszeretet él benne, az sok nehézségen túlsegíti. Dunainét a hi- vatásszereteten túl a férje is segítette. Ennek is köszönheti, hogy a munkahelyi és otthoni teendőin túl a falu tömegszervezeteinek a munkájába is bekapcsolódott. Különösen s Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezetében fejtett és fejt ki ma is érdemdús munkát. Három évvel ezelőtt a bakai szövetkezet több környékbeli efsz-szel egyesült. Az új, nagy mezőgazdasági üzem központja Dercsike. Dunai Mária az egyesülés óta a személyzeti és káderosztály vezetőjének tisztsé- gét tölti be. — Merőben más munka ez, mint amilyet eddig végzett .., — Más, de nem kevésbé szép és felelősségteljes. Fő feladatom a munkaerőgazdálkodás, a dolgozókról való szociális gondoskodás, a szocialista munkaverseny szervezése stb. Ha közelebbről vizsgáljuk ezeket a kérdéseket, akkor kiderül, hogy elegendő munkaerő áll a Barátság Efsz rendelkezésére. Van azonban ennek egy fájó pontja. Az állattenyésztési termelés korszerűtlen körülmények között folyik, s ezért erre a munkaszakaszra csak meggyőzéssel és hathatós szociális intézkedések foganatosítása révén tudnak munkaerőt szerezni. Az utóbbiak közé tartozik, hogy fejők, etetők a lakáskiutalások alkalmával előnyben részesülnek. Az istállók rekonstrukciója után bizonyára javulás áll be ezen a téren. A szociális gondoskodás nem merül ki csupán lakásépítkezésben. Ezen kívül figyelemre méltóan gondoskodnak dolgozóik üdültetéséről és hozzájárulnak a községekben épülő óvodák építésének költségeihez is. Nem termelő munkaszakasz, amelyet Dunai Mária irányít, de ezt a munkát is körültekintően, jól átgondoltan kell végezni, mert számokban kimutathatóan befolyásolja a szövetkezet termelési eredményeit.-kvI979fc III. 14. 4
