Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-14 / 62. szám, szerda
A NÉP ÓPIUMA A kommunisták és a hívok % Az állom és az egyház $ Hasznos párbeszéd Földünkön százmilliók követnek valamilyen vallást. A hívők egy része a vallást kizárólag lelkiismereti kérdésnek tekinti. Más részük — s ez a rész elég nagy — a vallásban látja politikai meggyőződésének alapjait. A kommunisták a vallással, mint a társadalmi tudat egyik legrégibb és legelterjedtebb formájával és magukkal a hívőkkel kapcsolatban elvileg világosan meghatározzák álláspontjukat. Azt tartjuk, amit annak idején Marx és Lenin mondott, hogy a vallás „ópium u népnek“. A kommunisták számos fontos kérdésben, mint például az emberiség fejlődésének útjai, a háború és a béke, a kapitalizmus és a szocializmus, a neo- kolonializmus és a fejlődő országok, az emberi személyiség fejlődése stb. széles körben kicserélik nézeteiket a hívők nézeteivel. A párbeszéd és a vita azért hasznos, mert elősegíti, hogy a hívők határozottabban foglaljanak állást a tőkés társadalom igazságtalanságaival szemben s határozottan küzdjenek az igazságtalanságok, az agresszió, a háborús politika és a neokolonializmus ellen. A Pártélet legutóbbi számában Ján Zouhar: Szocializmus és vallás címmel írt terjedelmes tanulmányt. Kifejti, hogy a marxizmus—leninizmus klasz- szikusaí hogyan tekintettek a vallásra, milyen Csehszlovákiában jelenleg az állam és az egyház viszonya, s milyen feladatok várnak a kommunistákra a vallással szemben folytatott ideológiai harc területén, A cikk lényegét alább ismertetjük. Jogi normák Egész jogrendünk a vallásos hit és kultusz alkotmánybiztosította szabadságából indul ki, miközben az állam az egyházak fölött törvény által szabályozott politikai felügyeletet gyakorol, de nem avatkozik be a belső vallási ügyekbe. Ezzel egyidejűleg az egyházaktól megkívánja a szocialista rendszerünk iránti pozitív viszonyt s azt, hogy helyes irányban befolyásolják a szocializmus építésében a hívők együttműködését. Kizártuk az egyház befolyását az állam politikájára és az egyházakat nem illetik meg azok a funkciók, amelyek kizárólag az állam hatáskörébe tartoznak. Az 1949. október 14-i kelie- zésű, 217. számú törvény értelmében létrejött az Egyházi Ügyek Állami Hivatala, amelynek feladata ügyelni arra, hogy az egyházak vallási élete össz hangban legyen az alkotmány- nyal és rendszerünk elveivel s így mindenki számára biztosított legyen a felekezeti sza badság alkotmányszuvatolta joga. Ennek a hivatalnak a szerepét a CSNT és az SZNT 1969. évi törvényei alapján, a CSSZK és az SZSZK kulturális minisztériuma keretén belül az egyházi ügyek titkárságai, szövetségi szinten pedig a CSSZSZK kormányának egyházi ügyekkel foglalkozó titkársága tölti be. A kerületi nemzeti bizottságok keretén belül egyházi osztályok (esetleg egyházi titkárok], a járási nemzeti bizottságok szintjén járási egyházi titkárok működnek. Anyagi támogatás Az egyes egyházak és vallásos társaságok szükségletei gazdasági kielégítésének feltételeit az 1949. október 14-i keltezésű 218. számú törvény szabályozza. Az állam jelentős eszközökkel hozzájárul a történelmi értékű egyházi emléklétesítmények fenntartásához. A legtöbbet azonban az egyházak papjainak (jelenleg mintegy 4800-an vannak) fizetéseire fordítja. Csehszlovákiában jelenleg az állam által elismert alábbi 18 egyház és vallási társaság létezik: görögkatolikus, görögkeleti, csehszlovák huszita egypáz, zsidó hitközség, cseh testvérek evangélikus egyháza, cseh-morva testvérek egyháza, ágostai hitvallású evangélikus sziléziai egyház, ágostai hitvai'ású szlovák evangélikus egyház, szlovák református keresztény egyház, evangélikus metodista egyház, baptista testvérek, csehszlovák unitáriusok vallásos társasága, a hetedik nap adventistáinak egyháza, ökatolíkus egyház, új apostoli egyház, keresztény testületek, görögkatolikus egyház. Ezen kívül Csehszlovákiában működnek olyan szekták és vallási társasagok is (Jehova tanúi stb,), amelyek tevékenysége ellentétben . áll szocialista köztársaságunk törvényeivel és a szocialista rendszerrel szembeni negatív maga tartás jellemzi őket Egyenjogúság Az 1948 áprilisi 95. számú törvény alapján 1950 ben az iskolát elválasztottuk az egyháztól és biztosítottuk a tudományos világnézethez igazodó szocialista szellemű nevelést Ezzel, valamint a földreform felülvizsgálásáról szóló törvénnyel egyidejűleg szavatoltuk az egyházak gyakorlati egyenlőségét és a vallásszabadság elvét, miközben ezeket az elveket biztosítjuk az egyházak és a vallási társaságok gazdasági ellátásának és a fölöttük gyakorolt felügyeletnek formájával is A konkrét helyzetnek és a szocialista forradalom szükségleteinek megfelelően Csehszlovákiában — néhány más szocialista országtól eltérően — nem valósítottuk meg az egyházak következetes elválasztását az államtól. Az állam azáltal, hogy pénzeli az egyházak tevékenységét, megszüntette a papság alsóbb rétegeinek gazdasági függóviszo- nyát a magasabb klérustól. Ezzel egyidejűleg nálunk a katolikus egyház mentesült a Vatikántól való gazdasági függő- viszonyától. Az államnak az egyházak és. a vallás iránti viszonya új elrendezése egyben annyit jelent, hogy a feleke- zetnélküli állampolgárokkal egyenjogöakká váltak a hívők, amit nálunk a polgári állam a gyakorlatban sohasem valósított meg Fontos intézkedés történt 1954-ben is, amikor megszűnt az állampolgárok hitének állami nyilvántartása. A hivatalos dokumentumok, okmányok, kérdőívek stb. nem tüntetik fel a vallást. Ezt a követelményt Lenin már 1905- ben megfogalmazta. Így írt: „Teljességgel megengedhetetlen, hogy hitvallása szerint jogilag hármíféle különbségeket tegyenek az állam polgárok között. Feltétlenül véget kell vetni annak, hogy a hivatalos okmányokban az állampolgárok vallását bármilyen formában akárcsak meg is említsék Az állam és az egyházak viszonyának 1949. évi elrendezése az 19Ď8—1969-es években a jobboldali erők támadásainak céltáblája lett. Ez az időszak arról tanúskodik, hogy az egyházak reakciós körei, amelyeket gyakran külföldről ösztönöztek, nem törődtek bele az állam egyházpolitikai helyzetébe, az 1948 februárja előtti viszonyok visszaállítására, a társadalom politikai, eszmei és kulturális életében betöltött pozícióik visszanyerésére törekedtek. A válság időszakában az állam egyházpolitikája képtelen volt helytállni ezekkel a törekvésekkel szemben. Változás a konszolidáció időszakában következett be. Ekkor .kezdett ismét érvényesülni a szocialista állam vallás és egyházak iránti viszonyában a marxizmus—leninizmus alapelve. Nem magánügy Fontos megjegyezni, hogy míg a vallásosságot a szocialista állam viszonylatában az állampolgárok magánügyének tekintjük, addig egészen más kérdés a kommunista párt tagjainak vallás iránti viszonya. A kommunisták vallási meggyőződése nem magánügy. Lenin ezzel a kérdéssel kapcsolatban egyértelműen leszögezte: „A vallást magánügynek kell nyilvánítani — ezekkel a szavakkal szokták általában kifejezni a szocialistáknak a valláshoz való viszonyát. Ezeknek a szavaknak a jelentését azonban pontosan kell meghatározni, nehogy valamilyen félreértésre adjanak okot. Mi azt követeljük, hogy az állam tekintse magánügynek a vallást, de semmiképpen sem lehetünk azon a nézeten, hogy a vallást saját pártunk is magánügynek tekintseMás alka lommal Lenin így vélekedett: ,.A szocialista proletariátus pártja szempontjából a vallás nem magánügy. Pártunk a munkásosztály felszabadításáért küzdő öntudatos, élenjáró harcosok szövetsége. Ez a szövetség nem lehet és ne is legyen közömbös a vallásos meggyőződésben megnyilvánuló öntudatossággal, szellemi sötétséggel vagy obskurantizmus- sal szemben .* A párttag kötelessége Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapszabályzata világosan meghatározza a párttagok kötelességét: sajátítsák el a marxista—leninista világnézetet, ennek szellemében cselekedjenek, szüntelenül aktívan járuljanak hozzá az emberek kommunista szellemű neveléséhez, vagyis ahhoz is, hogy felszabadítsák őket a vallásos világnézet hatása alól. A párttagok számára magától értetődővé kell válnia annak az igen fontos kötelességnek, hogy cselekvően terjesszék a tudományos világnézetet és részt vegyenek a vallási elképzelések leküzdésében. A CSKP Központi Bizottságának a párt XV. kongresszusán elhangzott beszámolója világosan kifejezte: „A vallás iránti viszonyunkat illetően álláspontunk ismert. A szocialista állam tisz teleiben tartja a hívők vallási érzelmeit és becsüli azt, hogy óriási többségük őszintén részt vesz az építő igyekezetben. Ez azonban semmiképpen sem csökkenti kötelességünket, hogy folytassuk a tudományos világnézet terjesztését (zsa) EREDMENYEKBEN GAZDAG EKKED Közeledik a CSKP KB történelmi jelentőségű 1969 áprilisi ülésének tizedik évfordulója. Az esemény alkalmából megszó- laltattunk különféle munkahelyeken és beosztásban dolgozó embereket. Arra kértünk válásai: — Hogyan értékeli az elmúlt évtizedet, mit tesz munkahelyén, illetve lakóhelyén a feladatok teljesítése érdekében? Ján Majo, az SZLKP Dunaszerdahelyi (Dun. Streda] Járási Bizottsága Politikai Művelődési Házának igazgatója: —■ Az elmúlt évtizedben nemcsak a gazdasági életben születtek kimagasló sikerek. Nagy átalakulás, nagy fejlődés történt a felépítményi szférákban, egyebek között a nevelés, a politikai tudatformálás területén is. A régi állami és pártvezetés rossznak bizonyult gyakorlata következtében az ideológiai nevelés és ezzel párhuzamosan az eszmei harc a hatvanas évek derekán, sőt már előbb, nemcsak nem fejlődött, hanem előbbi állapotához viszonyítva is visszaesett, több helyen pedig teljesen megbénult. — A hanyatlás 1968-ban érte el a legmélyebb pontot. Ekkor gyakorlatilag magában a pártban is szünetelt a marxizmus—leninizmus elvei alapján álló nevelés. Változást ezen a téren Is csak az 1969 áprilisában megújított pártvezetés hozott. A konszolidáció időszakában az aktivizált ideológiai tevékenységnek az volt a célja, hogy felvilágosítsa és helyesen útra térítse a megtévesztetteket, szilárdítsa a párt eszmei-politikai egységét. Az ideológiai nevelés jelenleg egyebek között arra irányul, hogy elősegítse a kommunistákra jellemző személyiségjegyek: az ideológiai és a politikai tudatosság, a szocialista szemléletmód és munkastílus, a szocialista erkölcs és műveltség kialakítását és fejlesztését. — A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme a mi járásunkban is nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy a végzett hallgatók sikeresen megbirkózzanak a gazdasági életben elvégzésre váró feladatokkal. Egyetemünkön az elmúlt években több százan szereztek gazdag ideológiai és politikai ismereteket. A további feladatok teljesítése érdekében minden vonalon tökéletesítjük a képzést. Arra törekszünk, hogy a mi munkánkban is következetesen érvényesüljön a minőség és a hatékonyság elve. (a) A koronatanú hitelességével A harcos kommunista gazdag életútja Bárhol megfordul, a nitrai járás minden községében szívélyesen és ismerősként üdvöz- lik Dóbiás Mihály berencsi (Branč), veterán kommunistát. — Honnan a népszerűsége? — Annak idegén, harminc évvel ezelőtt, amikor a szövetkezetek alakításáról szóló törvényerejű rendelet napvilágot látott, sokat jártam a falvakat. Az első éveikben a Járási Szövetkezeti Tanács, majd később Szigetelő anyagokat gyártanak az Idén több mint 170 millió korona értékben az építőipar számára, a Nová Bana-i Szlovák Műszaki Üveggyárban. A tavalyi évi termeléshez viszonyítva ez 12 százalékkal több. Állandó figyelmet szentelnek a minőségnek. Felvételünkön a csempék klasszikus öntése látható, előtérben Pavel Ka- lafus, a szocialista munkabrigád tagja. ^Felvétel: V. Andor — ČSTK) a járási pártbizottság politikai dolgozójaként rendszeresen la lógattam a párt- és a falusi népgyűléseket. S mi tagadás, ezeken mindig nagy tömeggel találkozott. Főleg a magyarlakta falvakban, ahol szinte lesték minden szavát, meri anyanyel'vükön beszélt a lakosokkal. Az alapszervezet párttaggyűlésein szenvedélyesen kihangsúlyozta, hogy a kommunisták csak akkor lesznek képesek megnyerni a kis- és a közép- parasztokat a nagyüzemi, szocialista gazdálkodás számára, ha betartják az önkéntesség elvét és mindig az igazat mondják az embereknek. — Ennek ellenére mégis előfordult, hogy egyes helyeken a türelmes meggyőzés helyett adminisztratív intézkedéseket léptettek életbe, s ezzel csak ártottak a falusi párt- munkának, nehezítették az agitátorok helyzetét. Ezekből az évekből jó példának hozhatom fel a vicsápapáti (Výčapy- Opatovce) falusi pártalapszer- v ez etet, amely az első pillanattól kezdve élére állt a tö- megpol.itikai munkának és eredményesen Irányította a kommunistákat a dolgozó parasztok meggyőzésében. Ennek köszönhető, hogy ez a szövetkezet elsők között jött létre a járásban, aránylag rövid időn belül megalapozta jövedelmező gazdálkodását, egyben jelentősen megszilárdította a szövetkezetbe belépő gazdák bizalmát. A vlcsápi kommunistáknak erre a „bravúrjára" harminc év távlatából is szíve- sen emlékezem ... — Ha már itt tartunk, jó lenne, ha azokról a negatív jelenségekről is beszélne, amelyekre nem szívesen emlékezik vissza? — Sajnos, ilyenek is előfordultak, mégpedig Nagycétény községben. A falusi pártalap- szervezet néhány tagja olymódon akart magának „politikai tekintélyt“ szerezni, hogy az egyénileg gazdálkodók előzetes megnyerése és megkérdezése nélkül „egybe szántotta“ az egész falu határát. Természetesen ebből zavar keletkezett, és sok évnek kellett eltelnie, míg a falu elvhű kommunistái visszaállították a párt tekintélyét. A legszebb férfi korát élő pártmunkás azokban az esztendőkben gyalogszerrel, esetleg autóbusszal, majd 150-es Zeta m otor k er é k pá r ra 1 k özei í tét t e meg a működési körzetébe eső falvakat. Ha a nappal nem volt elég munkája elvégzéséhez, előfordult, hogy gyakran a késő estébe hajló időpontig dolgozott. — Közöttünk is voltak olyanok, akik „elvégezték“ munkájukat rutinból nyolc óra alatt is — fűzi tovább, gondolatmenetét — mert az eredményeket összegezni, jelentéseket megírni nem nagy dolog. De amíg azok megszületnek! Az a munka nehezebbik fele: A mi időnkben szinte természetes volt, hogy „ráhajtott“ a pártmunkás. Ez éppúgy hozzátartozott a „funkcióhoz“, akárcsak a mindennapi kenyér. Nem is éreztem volna teljesnek az életemet a feladatok maradéktalan teljesítése nélkül. Dóbiás Mihály életkora a hetedik ikszhoz közeledik. Önként vállalt megbízatásáért számos párt-, állami-, és reszortkitüntetéssel jutalmazták ötévtizedes gazdag munkásságát, minthogy tizenkilenc éves korában lett tagja a kommunista pártnak. Gondolhatnánk, hogy megérdemelt nyugdíjas éveit gondtalanul tölti. — Most is önzetlenül dolgozom — mondta. — Elnöke vagyok a berencsi falusi párt- alapszervezetnek, s tudják, hogy ebből kifolyólag mennyi még a teendő? A veterán harcos munkájának eddig is becsülettel eleget tett. Kommunista becsülete, egyénisége most sem hagyja nyugton. Csak akkor érzi igazán jól magát, ha a párt célkitűzéseinek eléréséért naponta dolgozhat. SZOMBATH AMBRUS Dobiás Mihály IA szerző felvétele)
