Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-13 / 61. szám, kedd

A mm f mar # mm f f JL + • * szülőföld ra;a# JOZE'F KOLLÁR NEMZETI MŰVÉSZ NYOLCVANÉVES „Mindig emberségre, eyysze- rüségre törekedtem: kenés szó­val sokat, mindenki számára érhetőt mondani. Megörvendez­tetni az embert egy képpel, egy jó és szép dologgal örö­möt szerezni ..." Jozef Kollár festőművész sa )át szavai hatvanévi alkotó munkájának lényegét jobban kifejezik, mint bármely más, „szakszerű" értékelés. Megma­gyarázzák, miért fest, miért festi azt, amit fest és miért fest úgy, ahogy fest. Annak ellenére, hogy jo né hány figurális kompozíciója és arcképe is van, kifejezetten tájképfestő. A Banská Stiavni- ca-i bányászözvegy negyedik gyermeke — elképzelhetően nehéz életének nehézségeit kü­lönös módon sosem vágyott emberi alakban kivetíteni. Az emberséget szélesebb, átfogóbb dimenziókban — a természet ábrázolásában kereste, s kere­si kitartóan mindmáig. Rajzolni kassai | Košice) gimnazista korában. Halász— Hradilnál kezdett. Később a müncheni, majd (1922—1928 között) a budapesti Képzőmű­vészeti Akadémián tanult fes­tészetet. Szülővidéke jellegzetes, dim- bes-dombos szépsége nem hagyta sokáig távol maradni. 1929-ben hazatért, s attól fog­va nemcsak az oltani tájat fes­tette, de Szlovákia többi részét is rendszeresen látogatta. Fo­kozatosan Hefpa, Detva, Poho- relá, s más vidékek varázsát is felfedezte. A szlovák természet művészi feltárásának tudatos eszméje, a hasonló ügyért lel­kesedő /. Alexy, Miloš Bazov­ský, Zoltán Paiugyai lestőkkel hozta kapcsolatba. Az 1931— 1933 között szervezett közös kiállításaik együttes erőfeszíté: seiket bizonyítják. 1935—36 ban Alexyvel és a többiekkel — az ismert magyarországi nyári művésztelepek példájára — Piestanyban művészi koló­niát alapított, mely azonban hivatalos támogatás híján gyorsan szétesett. Ezután végérvényesen Ban­ská Štiavnicára költözött. A piešťanyi tapasztalatok hatásá­ra az addigi romantikus hang­vételt elhagyta, közvetlenebb, levegősebb festésmódra tért át. Tájképei a szem-észle*)te gyö­nyört tolmácsolják ugyan, de az impresszionistáktól elhatá-- rolja az a tény, hogy sosem csak a perc szépségét, hanem a természet egészét igyekezett adni. Épp ezért, ha meg is fog­ja egy-egy vidék, vagy időszak jellegét, atmoszféráját, nem e vidék konkrét létezése a lénye­ges, mint inkább a belőle a művészre áramló lenyűgöző ha­tás érzékelhetősége. Ezért nem kicsinyes, részletes leíró: a lé­nyeg nagyvonalú, laza változá­sára törekszik. Ez a figurálás képeire is jellemző. Legéret­tebbek Banská Štiavnicát ábrá­zoló művei. Kálvária, Téli piac Selmecbányán — 1937-39-ből). Kedvenc fáját, a Piešťany környéki sudár nyárfát képein „Szlovákia ciprusaidként em­legetik (Vágmente, Táj nyárfá­val stb.) A nyúlánk fák függő­legeseinek s az alacsony látó­határ vízszintes vonalának el­lentéte tájképeit mozgalmassá, monumentálissá teszi, éppúgy, mint a szokatlanul alul-, vagy felül nézetek. Monumentálisak gyakori virágcsendélefei is (nemcsak szokatlanul nagy méreteik miatt) A Banská Štiavnica feletti „fészke“ meghitt magányában élő, szerény, riikán kiállító festő az utóbbi években olyan sajátos tájmegfogalmazáshoz jutott el, melyben az impresz- szív meglátás expresszív kife­jezőerővel vegyül. Határozot­tan festői lénye "temperamen­tumos eicsetnyomokban, egyéni színharmóniákban nyilvánul meg. Életművéért, mellyel a mo­dern szlovák festészet alakítá­sához nagyban hozzájárult, 1959-ben érdemes művész tíz év múlva Munkaérdemrenddel, majd 1972-ben nemzeti művész címmel tüntették ki. L. GÄLY TAMARA A HANGSZEREK HANGSZERÉNEK MESTERE FERDINAND KLtlVDA ÖTVENÉVES A szlovák hangversenyéit egyik legkiválóbb egyénisége, Ferdinand Kiinda érdemes mű­vész a napokban töltötte be öt­venedik életévét. Kassán (Ko­šice) született 1929-ben. s kö­zépiskolai tanulmányai után Bratislavában a Komenský Egyetem Orvosi Karára iratko­zott be. Már fiatal korában sokoldalú egyéniségnek mutat­kozott: nemcsak az orvosi pá­lya, hanem a művészet is von­zotta. Ferdinánd Kiinda kiváló mestere lett a hangszerek hangszerének, az orgonának. 1959 óta nemcsak a hazai hangversenytermek látogatói ismerik, hanem külföldön is je­lentős hírnévre tett szert. Hangversenyezett Párizsban, Rómában, Zürichben, London­ban, Berlinben, Becsben, Rot­terdamban, Stockholmban, Bu­dapesten és az Egyesült Álla­mokban. Több hang versen y- kőrutat tett a Szovjetunióban, ahol nevét jól ismerik átütő sikerei révén. Emlékezetesek maradnak moszkvai hangverse­nyei: hat előadóestjén meghó­dította e világváros zeneértő közönségét. Egyik hangverse­nyét a Csajkovszkij-teremből a moszkvai rádió is közvetítette. Ennek az estnek olyan óriási sikere volt, hogy számtalan rá­adás után ki kelleitt kapcsolni a világítást, hogy a művészbe- fejezhesse a hangversenyt. Két évtizedes munkássága alatt a legjelentősebb karmes­terekkel szerepelt. Közülük említsük meg Ančerl, Adler, Baudo, Bour, Benzi, Doráti, Di­xon, Ferencsik, Lehel, Matačič és Rossi nevét. A művész a vi­lág majdnem minden jelentő­sebb orgonafesztiváljának ál­landó vendége Finnországban már háromszor vezetett orgo­naelőadói tanfolyamot fiatal orgonaművészek számára, s gyakran tagja nagy nemzetkö­zi orgonaversenyek zsűrijének is. Számos európai rádió-, és televízió állomás és hangle­mezgyár készített vele felvé­telt. Meg kell említenünk, hogy Ferdinand Kiinda — a híres francia zeneszerző és orgona- művész, Oliver Messiaen sze­mélyes jóbarátja és műveinek lelkes interpretátora — a szo­cialista államok orgonaművé­szei közül elsőként játszotta a szerző ma már világhírű orgo­naszerzeményeit. A jubiláns számos zenetudo­mányi cikk és írás szerzője. Sokoldalúságáról tanúskodnak az orvosi szaklapokban megje­Arvai dallamok Mária Medvecká kiállítása Árva sajátos vidékének han­gulata tölti be a Mirbach-palo- ta termeit, amelyekben Mária Medvecká nemzeti művész ké­pei sorjáznak. A festő 1919-ben látta meg a napvilágot Med- vedzién. Bratislavában, Prágá­ban és Bécsben tanult. 1948-ban tért haza. arra a vidékre, amelyben életműve gyökerezik. Árva Szlovákia sa­játos tájegysége. Kornor he­gyek, fel púposodó dombok, zú­gó erdők, az ember szorgos munkájával meghódított földek termékeny sávjai váltják egy­mást. Ez a táj embersorsokat határoz meg. S ez a sors ben­ne magában is kifejeződik. A lelkes ifjú festőt ennek a táj­nak megértése mindjobban iz­gatja, lényeglátó intenzitással fordul feléje. Érzi, hogy Árvá­nak kifejezhető, emberi mon­danivalója van. Vallomáserejű közlései — mintegy kétszáz műve — ké pezik a Fővárosi Képtár nagy­szabású kiállításának anyagát. Az 1947—79 között alkotott -művek mind ízesedőbb nyelven szólnak. Többet jelentenek a látási élménynél, többet az esz­tétikai örömnél. A piktor ön­kifejezései, s a tájé is. Szordi- nós színek, hamvas lilásbar- nák, visszafogott sárgák, itt-ott felizzó pirosak éreztetik, hogy Medvecká nem csupán a ter­mészeti szépségek fáradhatat­lan kutatója, hanem a táj a benne keltett belső visszhang­ját vetíti ki. Érzelmi és értelmi összegezője a megélteknek. Együvé tartozik nála — mint az oravai valóságban — ter­mészet és ember. Összeszövő­dik az ember és a környezete. Érzékletes realizmussal, a formák egyszerűségét hangsú­lyozó színkezeléssel ragadja meg a változatos témát. A Ter­méketlen föld, a Fehér reggel, a Tél vége, az Alkonyat, a Csend vonulnak el szemünk előtt. Majd nagyszerű alakos képei — az Arvai ikonok so­rozat darabjai — állítanak meg. A táj légkörében megje­lenik az ősi, a maradandó s egyben a változó. Az Öregasz­lent hematológiai írásai is, melyek egészségügyi munkás­ságának eredményei. Rengeteg elfoglaltsága és tisztsége mellett Kiinda a szlo­vák orgonaművész utánpótlásá­ról is gondoskodik, a bratisla­vai Zeneművészeti Főiskolán magántanárként működik. Szá­mos tehetséges tanítványának a nevét külföldön is ismerik. Ferdinand Kiinda előadói stílusát szinte egyedülálló technikai biztonság és biztos formaérzék jellemzi. Kimunkált előadásmódja mentes az üres csillogástól és a hatásvadászó elemektől. Mindig a darab lé­nyegére tapint, előadása az in­tellektus és az érzelem ki­egyensúlyozottságával párosul. Repertoárjában megtaláljuk az orgonairodalom legkiválóbb szerzeményeit, a barokk kortó) egészen napjainkig. Lelkes propagálója az új szlovák orgonairodalomnak is. ezért 1969-ben elnyerte a Frico Kafenda díjat. Művészi tevé­kenységét ezenkívül számos más díjjal is jutalmazták; 1971- ben az orgonisták közül első­ként kapta meg a Klément fíottwald állami díjat, majd 1978-ban érdemes művész cím mel tüntették ki. SCHLOSSER KLÁRA szony, az Árvái kisleány, a Terefere. Meleg hárászkendőbe burkolódzó, nyugodt, békés ar­cú nők, gondos, jó nagyanyák, nagyobbacska testvérek, akik szeretettel ölelik magukhoz a kerek képű mosolygó gyerme­ket. S ahogyan a föld meghoz­za termését, úgy folytatódik a maga szép rendjében az élet is. A dolgos, egészséges asszo­nyok és utódaik benépesítik a falvakat. A mai, szocialista Árvát jellemző motívumok: az Éjjeli műszak, az Olvasztár. Szívós, erőteles férfiak, akik építik a mát, a holnapot. Az utolsó öt esztendő művészi termése a pasztellsorozat, amely lágy formáival a tájjal való teljes összefonódást és feloldódást jelzi. S tovább zeng Árva dallama a lírával, tiszta humánummal áthatott alkotásokból, amelyek méltó helyet biztosítanak Má­ria Medvecká jellegzetes, ki­forrott művészetének a Szlo­vák szocialista festészetben.- Oj filmek ­STADION AKCIÓ (jugoszláv) „Napjaink egyik legégetőbb kérdéskomplexumát ismertem fel a Stadion akció esemény­sorában. Hogyan, milyen irány­ban, milyen célok érdekében próbálják — és lehet — befo­lyásolni az ifjúságot? A törté­nelmi pillanat és a mestersé­ges manipulációk hatásmecha­nizmusát kívántam vizsgálni. nyos állásfoglalásnak szánták. Az első ilyen gyűlést Zágráb­ban tartották. Több ezer diá­kot vezényeltek a sportstadion­ba; a nézőtéren és díszpáho­lyokban náci tisztek és usztasa vezérek foglaltak helyet. A zágrábi gyűlés azonban bot­rányba fulladt. Először ugyan­is nemzetiségekként kívánták Jelenet a jugoszláv filmből Egyes országokban egyre erő­södik a fasiszta befolyás, a ter­rorizmus hulláma magasra csap. Hogyan lehetséges ez? Ezt próbáltam megmutatni a Stadion akcióban és egyben ez­zel a filmmel figyelmeztetni is szerettem volna a fiatalokat, az idősebbeket a fasiszta veszély­re“ — nyilatkozta a film elké­szülte alkalmából Dusán Vuko- tics, a rajzfilmrendezőként vi­lághírűvé lett alkotó. Második játékfilmje, a Sta­dion-akció egy valóban lezaj­lott történelmi eseményről szó). A cselekmény 1941 júliusában a jugoszláv népi felkelés ki­robbanása előtt játszódik. A német segítséggel hatalomra került usztasák a nácik ta­nácsára, s hogy az SS vezetői­nek bebizonyítsák rátermettsé­güket, Horvátország-szerte ha­talmas ifjúsági kampányba kezdtek. Több városban gyűlé­seket tartottak a helyi sport- stadionban és ezeket az össze­jöveteleket a fasiszta ideoló­gia mellett hitet tevő, látvá­A VASPREFEKTUS szétválasztani a tanulókat. Eredménytelenül. Minden fel? hívásra egy tömegben mozdult az ifjúság. Aztán felekezeti szétválasztással próbálkoztak — ugyancsak eredménytelenül. Ekkor detektívek és usztasák vetették magukat a diákság kö­zé. Közelharc tört ki, amely sod­rán megölték az usztasa ifjú? sági mozgalom vezérét is. Vé? gül a diákok kitörtek a rendőr.- ség által körülzárt stadionból.. Másnap éjjel tűz ülött ki a sta­dionban ... A rendező nem törekedett az események teljes rekonstru? álására, alkotása ugyanis jár tékfilm, de híven tükrözi a fia? talok spontán megmozdulásán nak mozgató rugóit. Az esemér nyék lényegét a diákok reak? ciójában sűríti össze, abban, hogy a fiatalok számára a nemzetiségi, faji, vagy vallási megkülönböztetés természetel­lem Az alkotást a nyári Kar­lovy Vary-i nemzetközi film- fesztiválon díjjal jutalmazták, (olasz) Valóságos történelmi szemé­lyiségről, Cesare Mori prefek­tusról szól ez az izgalmas olasz film. A mű a vasprefek­tus néven híressé vált állami tisztviselő 1932-ben kiadott em­lékiratai alapján készült. Cesare Mori a húszas évek derekán azzal a megbízatással érkezett Szicíliába, hogy szá­molja fel a maffiát. Rendkívül rendszernek. Bár Cesare Móri a maffia felszámolásában elért kezdeti sikerek után felismer­te, hogy a szálak a fasiszták által támogatott maffiánál fut­nak össze, mégsem adta fel a harcot. Nem hátrált meg, kitar­tott következetessége mellett. Harca (a magányos ember küz­delme) szükségszerűen bukásra volt ítélve; Cesare Mórit 1929­BÄRKÁNY JENŐMÉ Giuliano Gemma jjobbra} az olasz film címszerepében becsületes, következetes, meg­alkuvást nem tűrő tisztviselő hírében állt, ezért is őt bízták meg a feladattal. A Mussolini- kormány teljes bizalmát élvez­ve egyetlen célt követett: tán- toríthatatlanul harcolni a maf­fia ellen. Következetessége, vasszigora csakis eredménnyel járhat — véli a gyanútlan szemlélő. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. A prefek­tus, s a néző előtt ís egyre vi­lágosabb: a maffia tagjai Szicí­liában a fasizmus hírhedt bé­rencei. Pasguale Sguitieri filmjében a maffiától eljutott a politi­káig, az olasz fasizmusig. A maffia és a politikai hatalom (akárcsak napjainkban is) édestersvérek — felvenni a harcot ellene annyi, mint ha­dat üzenni az olasz politikai ben — érdemei elismerése mellett — felmentették tisztsé­géből. A vasprefektus a jellegzetes olasz politikai kalandfilmek stílusában hagyományos mód­szerekkel készült mű. A fasiz­mus időszakáról felvázolt tár­sadalmi háttere plasztikus, éles, leleplező hangon tárja fel a Dél-Olaszországban évti­zedek óta nyomasztó, súlyos, társadalompolitikai visszássá­gokat. A társadalombíráló al­kotás mondanivalója hiteles, s nem nehéz benne felfedezni időszerű mozzanatokat sem. Az érdekes film főszerepét Giulia­no Gemma játssza; szerepéért a tavalyi Karlovy Vary-i film- fesztiválon a* legjobb férfiala­kítás díját kanta. Az alkotás eevik női szerepét Claudia Car dinale formálja meg. ~~ym— 1979 III. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents