Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-09 / 58. szám, péntek

Nagyra értékeljük a nők áldozatkész munkáját /Folytatás az 1. oldalról) sokról biztosították a kínai agresszió ellen hősiesen har­coló vietnami népet. Elena Litvajová a Szlovákiai Nőszövetség nevében jelentette Jozef Lenártnak, hogy műit évi kötelezettségvállalásaikat hiánytalanul teljesítették, s egyúttal átadta a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordu­lója tiszteletére vállalt újabb ér tékes felajánlásukat. A fogadás után szívélyes, baráti beszélgetéssel folytató­dott a nők számára bizonyára emlékezetes találkozó. A nők, akik közt munkások, szövet­kezeti tagok, értelmiségiek, kiváló dolgozók, szocialista munkabrigádok vezetői voltak, a kötetlen beszélgetés során az elért eredményeken kívül problémáikról is tájékoztatták pártunk és kormányunk kép­viselőit. B. T. Peter Colctka elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) ben ezen a téren jelentősen előrehaladtunk, s az óvodák építésében eredeti céljainkat több mint 2500 férőhellyel túl­teljesítettük. A szocializmusban a cél a gyermekek harmonikus fejlő­dése. Ez érzékeny és rendsze­res nevelőmunkát igényel a családban, egyértelműen a szo­cialista szellemű munkaszere­tetre, a becsületességre, az embereik tiszteletére nevelést, hazafias és internacionalista nevelést. Ebben az irányban hat az iskola és a pionírszer­vezetünk is, amely az idén ju­bilál. Soha ne feledjük, hogy a családi nevelés szerepe, mindkét szülő, főképpen pedig az anya ez irányú tevékeny­sége pótolhatatlan. Ismeretes, hogy az anya példája, áldoza- tossága, becsületessége, meg­értése, műveltsége, gazdag ér­zelmi élete hatással van az egyén jellemének formálására a serdülőkorban és azután is. Ezért nagyon helyénvaló, hogy a nőszövetség ezeknek a kér­déseknek is nagy figyelmet szentel, hozzájárul a nők sze­mélyiségének sokoldalú fejlő­déséhez, mindenekelőtt a gyer­mekekről való gondoskodáshoz. Hasonlóképpen nagyra érté­keljük a nőszövetség és tag­jai segítségét és gondoskodá­sát, melyet az idős emberekre fordítanak. A nemzetközi nőnapon min­den évben kiemeljük azt a nagy munkát, melyet társadal­munk fejlődéséért a Szlovákiai Nőszövetség végez. Kiváltkép­pen szembetűnő ez most, ami­kor a kongresszusi előkészüle­tek keretében összegezik az életünk valamennyi szakaszán végzett tevékenységük eredmé­nyeit és kitűzik az új felada­tokat. Örvendünk annak, hogy egyre több tehetséges elvtárs­nő bizonyítja be képességeit a képviselő-testületekben, a nem­zeti bizottságok vezető tisztsé­geiben, a gazdasági szférában, a párt és a társadalmi szerve­zetekben. Nagy örömünkre szolgál, hogy a kitüntetettek között egyre több a nő. Ezzel kapcsolatban örömmel konstatáljuk a négyszázezres taglétszámú Szlovákiai Nöszö- vetség szerveinek és szerveze­teinek sokoldalú tevékenysé­gét, az ideológiai nevelés, min­denekelőtt a világnézeti neve­lés, az olvasómozgalom szaka­szán kifejtett eredményes tevé­kenységüket. Nagy jelentőségű a „Mindent az emberért" cím­mel kibontakozott mozgalom, az esztétikai nevelés, valamint a kultúra és a közművelődés terén kifejtett munka. Különö­sen kiemeljük azt a munkát, amelyet a szakszervezetekkel, az Ifjúsági Szövetséggel és más társadalmi szervezetekkel karöltve végeznek abból a cél­ból, hogy a legjobb elvtársnő­ket előkészítsék a Csehszlová­kia Kommunista Pártjába való belépésre. A Szlovákiai Nőszövetség (konferenciái, a kongresszusi előkészületek bizonyítják, mily nagy erőt jelent ez a mozga­lom, mily sok a tehetséges, ál­dozatkész, a szocializmus ügye iránt lelkesedő nő hazánkban, s mennyi munkát végeztek társadalmunk gazdagítására, s ezen a téren mily nagy felada­tokat tűztek ki a jövőre. Békére, szilárd és tartós bé­kére van szükségünk. A szo­cialista társadalom utat mutat az emberiségnek a háborúk nélküli életre. A Szovjetunióval az élen a szocialista társada­lom kitartóan ezt az utat kö­veti. Teljes erőnkkel támogat­juk a békeprogram megvaló­sítását a gyermekek élete, föl­dünkön az élet megőrzése, az egész emberiség érdekében. Ezt a programot érvényesítjük a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal vállvetve az imperializmus és más reak­ciós erőkkel szemben. Ezekkel az erőkkel egyesült a politi­kailag degenerált, hegemonis- ta ambícióktól terhes jelenlegi kínai vezetés. Egyértelműen és határozottan elítéljük a kínai agresszorok bűnös háborús, kalandor akcióját, amellyel hitszegben megtámadták a viet­nami népet, hogy uralmuk alá kényszerítsék. Vietnami bará^ tainkat biztosítjuk harci szoli­daritásunkról. Meggyőződé­sünk, hogy igazságos ügyük győzelmet arat. A békés életért, a dolgozó ember felszabadításáért küzdő világfront láncszeme a mi munkafrontunk. Abban a tu­datban végezzük mindennapi feladatainkat, hogy az emberi­ség legfontosabb, sorsdöntő kérdése a béke megvédése és meg szi lá r d í tá sa. Jókívánságok Jozef Kollár nemzeti művésznek (ČSTK) — Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára, Peter Colotka, a szlovák kormány el­nöke, n CSKP KB Elnökségé­nek tagjai, és Viliam Salgovié, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT elnöke jókíván­ságaikat fejezték ki Jozef Kol­lár nemzeti művésznek, aki 80. születésnapját ünnepli. Méltatták a jubiláns életmű­vét, amellyel gyarapította a szocialista képzőművészetet, eredetien árbázolta Szlovákia tájait, festményei a nép és a haza iránti mély szeretetről tanúskodnak. ■U.MW — ALOIS INDRA, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetsé­gi Gyűlés elnöke tegnap fogadta Prágában František Liindákot. ha­zánk újonnan kinevezett ghánai nagykövetét. — ALOIS INDRA, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének elnöke tegnap fogadta Prágában Rju Ho Zunt, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott csehszlovákiai nagykövetét tisztségének elfogla­lásával kapcsolatban. — MIROSLAV PETŔIK cseh me­zőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter Prágában tegnap átnyúj­totta a Munkaérdemrendet Josef Franknak, a plzeni járási Kralo- vieei Gép- és Traktorállomás igazgatójának. A kitüntetést a köztársasági elnök adományozta Frank elvtárs 60. születésnapja alkalmából a munkában szerzett érdemeiért és politikai tevékeny­ségéért. — FÜLÖP EDINBURGHI HER­CEG, az angol királynő férje tegnap Moszkvából útban haza­felé rövid látogatást tett Prágá­ban. A repülőtéren a vendéget Antonín Himl, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottságának elnöke, a csehszlo­vák olimpiai bizottság elnöke és Mečislav Jablonský, hazánk kül­ügyminiszterének helyettese fo­gadta. Jelen volt Peter John Elli­son Male, Nagy-Britannia és Észak-frország Egyesült Királysá­gának csehszlovákiai nagykövete. — PRÁGÁBAN, a Külkereske­delmi Minisztérium székházában tegnap véget ért a csehszlovák— finn vegyes bizottság négynapos tanácskozása az 1979. évi keres­kedelmi egyezményről szóló jegy­zőkönyv megvitatásáról. A két fél pozitívan értékelte az 1978, évi csehszlovák—finn árucsere vég­rehajtását. Ugyancsak megállapí­totta, hogy az 1979 re is kedvező feltételek alakultak ki a kölcsö­nös arucserere. Vietnam északi tartományaiban továbbra is súlyos a helyzet (Folytatás az 1. oldalról) A Vietnam elleni katonai ag­resszió durva megsértése az ENSZ Alapokmányának es a nemzetközi jog általánosan el­ismert elveinek. Veszélyezteti a feszültség enyhülését és a békés egymás mellett élést. Több mint 100-országból jöt- tünk össze Helsinkiben. A bé­kevédők kiterjedt mozgalmat és harminc nemzetközi szerve­zetet képviselünk. Felhívással fordulunk az összes békeszere- to erőkhöz, szélesítsék tovább a Vietnammal való szolidaritá­si mozgalmat. Felszólítjuk a kí­nai vezetőket, hogy végérvé­nyesen fejezzék be az agresz* sziót, és minden feltétel nél­kül vonják ki az összes kínai katonát Vietnamból. A szu­verenitást és a területi integ­ritást tiszteletben kell tartani Vietnamban és ugyanígy az. egész világon. Nem engedhet­jük meg, hogy Kína kiterjesz- sze a fegyveres agressziót a Laoszi Népi Demokratikus Köz­társaságra és más délkelet­ázsiai országokra is.“ BÉCSI LESZERELÉS? TÁRGYALÁSOK INDOKOLATLAN k SZÁNDÉKOS HUZAVONA [ČSTK) — A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó bécsi tár­gyalások tegnapi 196. plenáris ülésén, amelyen de Vos hol­land küldött elnökölt, két szó­nok szólalt fel: a Varsói Szer­ződés tagországai részéről Nyi- kolaj Taraszov szovjet nagyikö­vet, a NATO-országok részéről Edvin Holland, Nagy-Britannia küldöttje. Ahogy később az újságírókat sajtóértekezletén tájékoztatták, a szovjet küldöttség vezetője figyelmeztette a tárgyalások résztvevőit Leonyid Brezsnyev beszédére* amely az enyhülés­re s a világ békéjének és biz­tonságának erősítésére irányu­ló új, jelentős javaslatokat tar­talmaz. Hangsúlyozta, hogy a bécsi tárgyalásoknak Leonvid Brezsnyev március 2-i beszédé­ben foglalt politikai értékelése gondolkodásra kellene hogy késztesse az értekezlet vala­mennyi résztvevőjét. Ezek a szándékos huzavonák, mind mondotta, különösen indo­kolatlanok most, amikor a Szovjetunió, az NDK, Lengyel- ország és Csehszlovákia 1978. június 8-án előterjesztett javas­latai nyomán a két fél állás­ipontja lényegesen közeledett az alapvető kérdésekben. Hozzájárulás az európai béke megs zif ordít ásóhoz (Folytatás az 1. oldalról) során a két miniszter áttekin­tette az időszerű nemzetközi kérdések széles körét. Megerő­sítették, hogy mindkét ország — mint a helsinki dokumentu­mok aláírója — külpolitikájá­ban az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záró. okmányának szelleméhez és be­tűjéhez Igazodik. A nemzetközi kapcsolatok fejlődését megha­tározó irányzatnak a feszültség­enyhülést tartják, amely bebi­zonyította életképességét és az egész nemzetközi helyzet meg­javítására gyakorolt jótékony hatását. Egyetértettek abban, hogy e pozitív folyamatot ki kell terjeszteni katonai terület­re is. Megállapították, hogy a két ország nézete azonos vagy egy­máshoz közel áll a leszerelés területére a feszültséggócok fel­számolására, a gyarmati rend­szer (maradványainak teljes ki­küszöbölésére, a faji megkülön­böztetés és a faji elkülönítés politikájának felszámolásába vonatkozó kulcsfontosságú kér­dések megoldása tekintetében. Chňoupek és Oreja külügy­miniszterek csehszlovák—spa­nyol kulturális egyezményt és a nemzetközi közúti közlekedés­ről megállapodást írtak aló. Megállapították, hogy a két or­szág jó kölcsönös kapcsolatai, amelyek 1977 februárjában a diplomáciai kapcsolat felvéte­lével kezdődtek, most már tar­tóssá váltak, konkrét távlatok nyílnak előttük, s tiszteletben tartják a két ország érdekeit, valamint a helsinki Záróok­mány elveinek szellemében foly­tatott nemzetközi együttműkö­dés szükségleteit. A majomkirAly és a két tigris írta: JURU ZSUKOV, a moszkvai Pravda politikai szemleírója A pekingi vezetők cinikus és durva politikai manő­vereit tanulmányozva, az ember akaratlanul is felidézi az általuk közkedvelten emle­getett régi hasonlatot a ma­jomkirályról, amely „szívesen üldögél a hegy tetején, csen­desen szemlélve a völgyben marakodó két tigrist.“ Ezt a hasonlatot Csou En-laj említet­te nekem Pekingben, 1957 nya­rán, amikor még normálisak voltak a kapcsolatok országa­ink között, s az államtanács elnöke Mao Ce-tung szavait is­mételve mindenképpen hangsú­lyozta, hogy Kína és a Szovjet­unió között örökös és megbont­hatatlan a barátság, mert az a marxista-leninista tanításhoz való hűségen alapszik. Ami a tigrisek harcát illeti, ez az ő szavai szerint az imperialis­ták közötti ellentéteket fejezi ki. Az élet azonban bebizonyítot­ta, hogy a pekingi vezetők egé­szen más értelmet adtak en­nek a régi mondásnak. Mao és örökösei, akik az „Égalattinak“ nevezett orsizágot a világmin­denség központjának tekintet­ték, a kínai hatalom széles mé­retű kiterjesztéséről ábrándoz­tak. E cél eléréséhez Peking­ben a legjobb eszköznek tekin­tették és tekintik ma is azt az új világméretű konfliktust, amelyben összecsapnának a vi­lág legerősebb államai, Kína félreállna, „s a hegy tetején ül­ve szemlélné a tigrisek harcát a völgyben." Február negyedikén közzétett nyilatkozatában helyesen mu­tatott rá az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártja, hogy senki más, hanem maga Mao Ce-tung mondotta, misze­rint „az atomháború — nem is olyan borzalmas dolog: ha el is pusztul az emberiség egyik fele, azért a másik még megmarad.“ Nem csodálkozhatunk azon, hogy az utóbbi két évtizedben Pekingben kitartó makacsság­gal és dühödten léplek fel min­den olyan akcióval szemben, amely a béke megszilárdításá­ra irányult, „cselfogásnak“ ne­veznek minden olyan egyez­ményt, amely a fegyverkezés korlátozását célozza, az enyhü­lés folyamatát erősíti, baráti kapcsolatokat létesítenek a leg- agresszívabb rendszerekkel, szívesen látott vendégként fo­gadják a tőkés világ legreak- ciósabb. politikusait, katonai küldöttségeit. A pekingi vezetők egy bizo­nyos időben azt hangoztatták, hogy ők a „legkövetkezete­sebb“ marxisták-leninisták. Sőt, még a Szovjetuniót, valamint a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett élésének lenini politi­káját megvalósító többi szocia­lista országot is képesek vol­tak megvádolni, a forradalmi eszmék védelmének hamis zászlaja alatt. 1963-ban a pekingi vezetők azzal vádolták meg a Szov­jetunió Kommunista Pártját, hogy „békülékeny“ az amerikai imperializmussal szemben, egy 25 pontból álló demagóg plat­formot konstruáltak, amely fel­hívást is tartalmazott „a lehető legszélesebb egységes harci front létrehozására az ameri­kai imperializmus és csatlósai ellen.“ Rátámadva az 1963 jú­lius 23-án aláírt megállapodás­ra a földön, a levegőben és a víz alatt történő atomrobban­tási kísérletek betiltásáról, a kínai kormány kijelentette, hogy a Szovjetunió „kész meg­békélni“ az amerikai imperia­lizmussal, s egyesül „a külön­böző országok reakciós erőivel a világ összes népe ellen foly­tatott harcban.“ Pekingben 1963 novemberé­ben közzétettek és nagyban -terjesztettek egy propagandisz- tikus cikksorozatot, amelyet a Zsenmin Zsipao és a Hunci újságok szerkesztősége készí­tett elő. Ez azt az alapelvet tartalmazta, hogy „az USA ál­tal vezetett imperializmus el­len a kardéllel szemben kard­éllel kell folytatni a harcot“, megismételte továbbá azt a fel­hívást, hogy létre kell hozni „a lehető legszélesebb egysé­ges harci frontot az amerikai imperializmus és csatlósai el­len.“ Teng Hsziao-ping 1966 május 6-án egy sangháji nagygyűlésen felszólalva hivalkodóan kije­lentette: „Mi nem félünk az imperializmustól. Mi átlátunk az imperializmuson, s bátran vesszük fel vele a harcot kard­éllel a kardéllel szemben.“ Egy­úttal dühödt támadást intézett a Szovjetunió ellen, azzal vá­dolva meg minket, hogy mi nem harcolunk az imperialis­ták ellen. És mindez abban az időben hangzott el, amikor a Szovjetunió internacionalista kötelezettségét teljesítve sokol­dalú testvéri segítséget nyúj­tott a szabadságukért és iüg- getlenségtikért küzdő nemze­teiknek, történetesen a hősi Vietnam népének. J ellemző továbbá az a részlet is, amelyet nem­rég közölt a Daily World, az amerikai kommunis­ták lapja. Amikor 1965-ben az amerikai légierők megkísérel­ték „szétbombázni egész Viet­namot, s visszavetni a kőkor­szakba“, Teng Hsziao-ping Ha­noiba utazott. „Érdekes aján­latot tett a vietnami vezetők­nek: ha lemondanak a Szov­jetunió részéről nyújtott bár­miféle segítségről, Kína min­den segítségnyújtást elvállal, s még egymilliárd dollárt is a dl Vietnamnak. Ezt az ajánlatot elutasították, s Teng haragjá­ban »revizionistának« bélye­gezte meg Ho Si Minh elnö­köt, amiért elfogadja a szovjet segítséget.“ További tényt is említhe­tünk. Amikor Pekingben nagy dobveréssel nyilvánosságra hozták „A nemzetközi munkás- mozgalom általános irányvona­lának javaslata“ című hírhedt dokumentumot, mint a kommu­nista és munkáspártok nemzet­közi konferenciája által kidol­gozott irányvonal ellentétes platformját, s melynek élét az SZKP ellen fordították, a kínai vezetők kísérletet tettek tizen­egy ázsiai kommunista párt ta­nácskozásának összehívására e program támogatása érdeké­ben. A vietnami kommunisták azonban e kísérlettel szemben léptek fel. Hanoiban nagyon jól meg­értették, amint azt az egyik 1979 111. 9. Osztrák újságírók fogadása (CSTK) — Jozef Gajdoši k, az SZNT alelnöke Bratislavában tegnap osztrák újságírókat fo­gadott — Ottó Schönherrt, az APA hírügynökség főszerkesz­tőjét, Paul Fritzet, a Neue Zeit főszerkesztő helyettesét és Lud­wig Martont, a Die Presse kül­politikai rovatvezetőjét. Gajdo- šík elvtárs tájékoztatta n ven­dégeket az SZNT munkájáról, a csehszlovák államszövetség­ről, és a nemzetiségi kérdés lenini megoldásáról. Az osztrák újságírókat fo­gadta még Karol Martinka, a szlovák kormány alelnöke, a Szlovák Tervbizottság elnöke, aki ismertette Szlovákia gazda­ságának és életszínvonalának Dinamikus fejlődését és szólt a csehszlovák—osztrák kölcsö­nös együttműködés elmélyíté­sének lehetőségeiről.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents