Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-09 / 58. szám, péntek

Carter — Szádot párbeszéd AZ AMERIKA! JAVASLATOKAT HADIHAJÓK TÁMOGATJÁK Összetűzések Libanonban (ČSTK) — A libanoni fővá­rosban tegnapra virradó éjsza­ka folyta tódcrft . lövöldözés a libanoni jobboldali erők és az arab biztonsági testület tagjai között. Dél-Libanonban szeparatis- ták egy csoportja izraeli tü­zérségi támogatással újból fo­kozott támadást intézett Naba- ti|a és Hasbaja községek, va­lamint az Arbuktól keletre fek­vő terület ellen. Folytatódnak az izraeli csapatösszevonások is a libanoni határ mentén. A holland parlament teg­nap kezdte meg a kormány egyik határozatának megvi­tatásét. Eszerint a kormány nem foganatosít intézkedé­seket a náci-párttagsággal vádolt Joseph Luns NÁŤO- főtitkár ellen. A La Libre Belgique című belga napilap az üggyel kapcsolatban ezt írta: nem az a baj, hogy nácipárt tag­ja volt, hanem inkább az, hogy a főtitkár ezt a tényt addig tagadta, amíg kész tények elé nem állították. A luxemburgi kommunis­ták lapja, a Zeitung vum Letzeburger Vollek nevén nevezi a gyereket: NATO­berkekben az nem zavaró, hogy egy N AT O vezető ná- cimulttal dicsekedhet. Ha figyelembe vesszük, hogy több tucat N ATO-tábornok és parancsnok szintén ma­gára öltötte egykor a bar­na inget, akkor ez náluk inkább ajánlásnak tekint­hető. (ČSTK) az új amerikai javaslatokról, amelyek az egyiptomi—izraeli „békeszerződés1' aláírását eredményezhetnék. Az Egye­s-ült Államok elnöke azonban nem adott vendéglátóinaik túl sok időt arra, hogy a javasla­tokat jól áttanulmányozzák. Szadat és legközelebbi munka­társai csak szerdán tanács­koztak á javaslatokról, az egyiptomi kormány pedig rend­kívüli ülésén mindössze né­hány órával Carter megérke­zése előtt Khalil kormányfő azonban az amerikai javasla­tokat ugyanúgy, mint minden eddigi amerikai javaslatot, pozitívnak minősítette. Jelezte azonban, hogv bizonyos változ­ta fásokról még tárgyalni kell majd. A tegnapi egyiptomi sajtó azonban nem volt szűkszavú az optimizmust illetően és hangsúlyozta, hogy a „béke- szerződés“ Izraellel már csak kéztávolságra van. A sajtó az­zal vigasztalódik, hogy Carter elnök nem vállalkozott volna erre az útra — ez számára presztízskérdés —, ha nem lenne meggyőződve eredmé­nyességéről. Az Al Akhbar ez­zel kapcsolatban megjegyzi, hogy Harold Brown hadügymi­niszternek fontos tárgyalásai lesznek az egyiptomi vezetők­kel. Különös jelleget kölcsönöz az Egyesült Államok elnöke látogatásának az a tény, hogy három amerikai hadihajó tar­tózkodik arab vizeken. A Per^ zsa-öbölbe igyekszik az egyik legnagyobb amerikai hadihajó, a Constellation, amelynek állí­tólag demonstrálnia ikell az Egyesült Államok az irányú igyekezetét, hogy „a térségben fenntartsa a békét és a stabi­litást“. unnepseg Moszkvában MEG KELL SZÜNTETNI AZ ATOMIPARI EGYÜTTMŰKÖDÉST A PRETORIAI REZSIMMEL (ČSTK) — Az ENSZ apart­heid-elleni különbizottsága úgv határozott, hogy mielőbbi meg­tárgyalás céljából a Biztonsá­gi Tanácsnak küldi az ez év februárjában Londonban meg­tartott szemináriumról szóló jelentést. Az összejövetelen a Dél-afrikai Köztársasággal va­ló atomipari együttműködésről volt szó. A résztvevők arra a végkö vetikeztetésre jutottak, hogy a Biztonsági Tanácsnak és a nemzetközi közvéleménynek mindent meg kell tennie a Dél- afrikai Köztársaság és más or­szágok atomipari együttműkö­déséről szóló megállapodások megszüntetéséért. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, az NSZK, Belgium és Izrael együttműködnek a Dél-afrikai Köztársasággal, a POZITÍVAN FcJLÖDO KAPCSOLATOK (ČSTK) — Valamennyi oszt­rák napilap nagy figyelmet szentel Rudolf Kirchschläger osztrák köztársasági elnök kö­zelgő hivatalos csehszlovákiai látogatásának. A kommunista Volksstimme „Prága szívesen fogadja Kirchschläger látoga­tását“ című cikkében hangsú­lyozza, hogy az osztrák elnök prágai tartózkodása során két kormányközi megállapodást ír­nak alá. A lap szerint a külön­böző társadalmi rendszer elle­nére a jövőben nem állhat akadály a gazdasági kooperá­ció útjába. A szocialista Arbeiter Zei­tung idézi Dušan Spáčil kül­ügyminiszter-helyettest, aki ki­jelentette: „Kirchschläger prá­gai látogatását a két ország kapcsolatai javulásának tekint­jük". A félhivatalos Wiener Zeitung úgy véli, hogy a két ország kapcsolataiban pozitív fejlődés állt be. jövőben azonban kötelezniük kell magukat, hogy nem szál­lítanak atomberendezéseket a fajüldöző rezsimnek. A jelentés figyelmezteti a pretoriai rezsimet, hogy ha to­vább folytatja az atomprogra- mot, akkor további nemzetközi sza nikc ió ka t foga na losí ta na k a Dél afrikai Köztársaság ellen. NSZK: Parlamenti vita az enyhülésről (ČSTK) — A nyugatnémet parlament tegnap kétnapos vi­tát kezdett a biztonságról, az enyhülésről és a leszerelésről. A fő cél az említett problémák nyilvános megtárgyalása. A vitát két interpelláció — a két kormánypárt, a szociál­demokraták és a szabaddemok­raták, illetve a klerikális el­lenzék (CDU—CSU) interpellá­ciója váltotta ki. Alapját pedig a kormánynak már közzétett válasza képezi. A nyugatnémet kormány 120 oldalas válaszában kijelenti, hogy folytatni kell az enyhülé­si politikát, és fokozni kell a leszerelést célzó erőfeszítése­ket. A Német Szövetségi Köz­társaság erre törekszik, de csupán a „védelmi képesség“, a katonai egyensúly megőrzése alapján és mint a NATO szer­vezetének szilárd tagja. (ČSTK) — Moszkvában ün­nepi ülésen emlékeztek meg a nemzetközi nőnapról. Az ülé­sen megjelent Leonyid Brezs- nyev, Alekszej Koszigin és az SZKP, valamint a szovjet állam más képviselői. Jelen voltak azok a nők, akiknek neve or­szágszerte ismert, akik kima­gasló eredményeket értek el a termelésben, a tudomány, az iskolaügy és a kultúra terén. Amerikai harci repülőgépek Kínának? (ČSTK) — Kína érdeklődését nyilvánította az iránt, hogy amerikai harci repülőgépeket vásároljon, és e szándékát a legközelebbi hónapokban hiva­talosan is tolmácsolja Wa-« slringtonnak. A New York Ti-* mes tegnap amerikai repülő­gépipari forrásokra hivatkozva rámutatott, hogy a Lockheed konszern képviselőjének nem­régen Pekingben tett látoga­tása folyamán a kínaiak fel­kérték őt a közvetítésre, hogy a Pentagonnal tárgyalásokat kezdhessenek e repülőgépek megvásárlásáról. A pekingi vezetés főként Lockheed C-130 Hercules,’ to­vábbá Lockheed P-3C Orion típusú katonai szállítógépeket szeretne vásárolni, amelyek a tengeralattjárók elleni harcra szolgálnak, és érdeklődik a legkorszerűbb elektronikus be­rendezésekkel felszerelt F-15 Eagle típusú vadászgépek iránt is. Észak-Jemen megsérti a tűzszünetet (ČSTK) — Észak-Jemen meg^ sérti a múlt hét végén a két lemen között meghirdetett tüz-i szünetet. A Jemeni Népi De« mokratikus Köztársaság kül-< ügyminisztériuma szerdán rá­diónyilatkozatban jelentette be, hogy a sanaai csapatok kedd este támadásokat intéztek dél­jemeni állások ellen. A múlt hét szombatján meg­hirdetett tűzszünetet mindkét ország elfogadta. A tűzszüneti megállapodás része volt az Arab Liga külügyminiszterei­nek kuvaiti ülésén elfogadott kilencpontos határozatnak. 1979. III. 9. vietnami vezető a Daily World munkatársának el is mondta, hogy Peking „a kínai célok el­érésére“ akarta felhasználni Vietnamot, elsősorban a hódí­tási tervek megvalósítására Délkelet-Ázsiában, melynek „megszerzését“ Mao már 1965- l»en nyíltan sürgette. Amikor világossá vált, hogy ezt az el­gondolást nem sikerül megva­lósítani, a pekingi vezetők ak­namunkába kezdtek Vietnam ellen, s most nyílt agresszív háborút indítottak ellene. A hetvenes évek kezdetén Pekingben sor került a straté­giai tervek átértékelés1 tire. En- neik során azt is tisztázták, hogy a Szovjetuniót és a többi szocialista országot nem sike­rül kiprovokálni egy olyan 'új világháború kirobbantására, melynél Peking megmelegítliet- né a kezét. Kudarcba fulladt az a kísérlet is, hogy Vietna­mot eszközül használják fel a messzire ható kínai tervek megvalósításához Délkelet Ázsiában. Mindez új éles for­dulathoz vezetett Peking poli­tiká jában: elkezdődött az ame­rikai „tigris“ uszítása a Szov­jetunió ellen. Ami a kínai ve­zetőket illeti, ők arra számíta­nak, hogy továbbra is megőr­zik kényelmes helyüket „a hegy tetején“. E leinte, elhagyva a korábbi jelszót „az amerikai im­perializmus elleni egysé­ges frontról“, Pekingben ki­gondolták, hogy „két ellen­séggel szemben“, a Szovjet­unióval és az Egyesült Álla­mokkal szemben kell harcolni, később már „egy-két ellenség­ről“ volt szó, végül pedig ki­jelentették, hogy „a fő ellen­ség a Szovjetunió“. A kínai (kormány hivatalos nyilatkoza­ta, amelyet 1971 nyarán, Nixon elnök pekingi látogatása alkal­mából tettek közzé, a követke­zőket tartalmazta: „Nixon lá­togatásra való meghívása ko­moly stratégiai manővert je­lent, amely elszigetelésre irá­nyul“, a Szovjetunió elszigete­lésére. A továbbiakban: „A je­lenlegi időszakban a kínai— szovjet ellentmondásoik antago- nista jellegűek (!) és a fő el­lentmondást képezik (!) a min­ket környező világhoz való vi­szonyulásunkban.“ Washingtonban A bekapták a horgot. Az események további fejlődése bebizonyította, hogy nem kevés ott az olyan poli­tikus, akiket a Lenin hatalmas szocialista országával szemben táplált osztálygyűlöletük, vala­mint az elnyomott nemzetek felszabadító harcának sikeres kibontakozásától való félelmük megakadályoz abban, hogy fel­fogják, milyen alattomos cé- loik rejlenek a pekingi veze­tők állal jelenleg felkínált szövetség mögött. És amikor Teng Hsziao-ping, aki a leg­magasabb pozícióra törekszik Kína vezetésében, kijelentette, hogy országát „a NATO 16. tagáilr nának lehet tekinteni“, Washingtonban ezért ölelésre tárt karokkal fogadták. Merre tart Kína? — tesziik fel a kérdést ezekben a na­pokban az amerikai polgári 'lapok. E kérdésre válaszolva 'a New York Times január 14-én diadalittasan közölte: „Mao utolsó interjújában, amelyet életrajzírójának, az amerikai Edgar Snownak adott, kijelen­tette, hogy a Szovjetunió „nem méltó“ az útmutatásra, s hoz­zátette, hogy „minden remé­nyét Amerikába helyezte“. Washingtonban ugyancsak ki­törő tapssal fogadták a Szln­hua kínai hírügynökség január 26-án kiadott közleményét Is arról, hogy Pekingben határo­zatot hoztak, mely szerint „a nemzeti burzsoáziához tartozó ipari vállalkozóknak és keres­kedőknek visszaadják nagy összegeket képező bankbetét­jeiket, valamint a tőlük elvett más vagyontárgyakat.“ A New York Post február 7-én, Teng Hsziao-ping egye­sült államokbeli látogatásának eredményeit latolgatva, mely­nek során a nevezett minden­képpen a Szovjetunió és Viet­nam ellen próbálta uszítani az amerikai „tigrist“, ígéretet té­ve, hogy szintén harcolni fog­nak ellenük, megjegyezte, hogy ez a vendég „szövetségre tett javaslatot Washington, Tokio és Peking között a bolsevista fenyegetés megfékezésére (!)“, s hogy „Teng Hiszao-ping lá­togatása már a legközelebbi jövőben komoly nyereséget eredményezhet“. A további események azon­ban, amelyek nem sokáig vá­rattak magukra, sok forró fe­jet lehűtöttek Washingtonban: a pekingi vezetőik, miután szárnyakat kaptak az Egyesült Államok támogatásától, ag­ressziót követtek el Vietnam­ban, a nemzetközi helyzet ki­éleződött, s az amerikaiak előtt kezd világossá válni, hogy új „szövetségesük“ saj­nos veszélyes szakadék szélé­re taszigálja őket. Az amerikai vezető körök sajtóorgánuma, a Wall Street Journal, már 24 órával a kínai csapatok vietnami betörése után riadót jelzett: „Teng nem elégszik meg csupán a barát­sággal. Azt akarja, hogy az Egyesült Államok nemcsak barátja, ha'nemi ikatonai szövet­ségese is legyen ... Kína szö­vetségesévé válni, minden le­hetséges esetben támogatni őt a Szovjetunió ellen, — ez már egészen mást jelentene, s na­gyon kockázatos lenne ilyen csapdába esni“. W ashingtonban azonnal emlékeztek rá, hogy Teng „energikus fellé­pést“ ajánlott az Egyesült Ál­lam oknak a Szó vjöt unióval szemben; amikor azonban az újságírók megkérdezték őt, hogy mit tesz majd Kína ilyen esetben, azt válaszolta, hogy „Kína szegény ország“, első­sorban gyenge gazdaságát kell erősítenie. Az újságíróik meg is értették alattomos szándé­kát: „Tengnél az évszázados kínai játékról van szó — az egyik külföldi birodalmat a másik ellen uszítani“ — álla­pította meg a Christian Scien- ce Monitor. Ügy látszik, az Egyesült Ál­lamokban kezdik megérteni, hogy ez a játék rendkívül ve­szélyes, s hogy a normális kapcsolatok fenntartása a Szovjetunióval — feltétlenül szükséges. „Washingtonnak nem a víz zavarásában kell együttműködnie Moszkvával, hanem a kölcsönös megértésre alapuló mérsékletesség kinyil­vánításában“ — írta február 23-án szerkesztőségi cikkében a New York Times. Még a U. S. News and World Report, a Pentagon szovjetellenes hangadóinak a szócsöve is ki­jelentette: „Az Egyesült Álla­mok végzetes hibát követne el, ha konfrontációba hagyná ma­gát bevonni — még az is le­het, hogy esetleg össztűzésbe — a Szovjetunióval Kína ér­dekében, s éppen erre gondol­nak Teng Hsziao-ping és tár­sai Pekingben, amikor „egy­ségről“ beszélnek Oroszország­gal szemben“. A jövő majd megmutatja, hogy milyen következtetést vonnak le mindebből Washing­toniján, képesek lesznek e megérteni a ravasz ma jóm ki-' rályról és a két tigrisről szóló régi mondás mai változatát. Ami a Szovjetuniót illeti, n y ug o d tan megái lap í t ha t j uk, hogy pártunk, kormányunk és népünk idejében átlátott a pe­kingi vezetők alattomos szán­dékán, nem hagyta magát be­folyásolni ezekkel a provoká­ciókkal, amelyek célja — a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok közötti összecsapás ki* robbantása, azzal a hátsó gon­dolattal, hogy ennek majd „a harmadik örül“. M anapság különösen aktuá­lisak Leonyid Brezsnyev elvtárs szavai, amelyek pártunk XXV. kongresszusán hangzottak el: „Minden béke- szerető népre nézve nagy ve­széllyel járnak Pekingnek azok a lázas kísérletei, hogy meg­hiúsítsa az enyhülést, meggá­tolja a leszerelést, bizalmatlan­ságot és ellenségeskedést szít­son az államok között; az a törekvése, hogy világháborút provokáljon, maga pedig hasz­not húzzon belőle. Pekingnek ez a politikája szöges ellen­tétben áll minden nép érde­keivel. Határozottan szem be­szállunk ezzel a gyújtogató politikával. Védelmezzük a szovjet állam, a szocialista kö­zösség, a kommunista világ- mozgalom érdekeit. Ma már nem elég annyit mondani, hogy a maoista ideológia és politika nem egyeztethető ösz- sze a marxista—leninista taní­tással. Egyenesen elltimsége annak.“ Nácimúlt: ajánlólevél a NATO ba A kínai agresszorok kiűzése érdekében aktivizálják Vietnamban a milícia és az önvédelmi erők alakulatait, amelyeknek feladata, hogy harci feladatokat teljesítsenek a városokban és falvakban. Egyszersmind valamennyi dolgozó számára bevezették a tízórás munkaidőt,, amiből két órát katonai kiképzésre fordítanak. — A képen: A Hai Thinh i (Ha Nam Ninh tartományf halászszövet-, kezet milicistái kiképzés közben (Képtávírón érkezett — ČSTK) (ČSTKl — Jaiues Carter Amerikai elnök tegnap hivata­los látogatásra Kairóba érke­zett, hogy személyesen — ez­úttal egyiptomi földön — pró­bái |a meg kivezetni a zsákut­cából az egyiptomi—izraeli külön tárgyalásokat, ötszáztagú stáb kíséri, köztük Cyrus Van­ce külügyminiszter és Háruld Brown hadügyminiszter. Közvetlenül a megérkezés után Carter elnök és Anvar Szadat megkezdte tárgyalásait

Next

/
Thumbnails
Contents