Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-30 / 76. szám, péntek

A CSKP KB 13. ÜLÉSÉNEK VITÁJA (Folytatás az 5. oldalról] új gépek készítését saját termelésből csak mintegy 50 százalékra fedezzük. Nem értjük, hogy az Agrostroj miért csak 1981-ben kezdi meg a már ké* éve kifejlesztett LČCH-2 komlószedó gép gyártását. Pedig ez a gép jelentős munkaerő-megtakarítást tenne lehető­vé és nagyban megkönnyítené a kom­lószedést. A gépesítés elmaradása miatt belát­ható időn belül nem nyílik lehetőség a komlótermesztő gazdaságokban a tavaszi szezonmunkások számának csökkentésére. A komlőszedésnél azon­ban a szezonmunkások számát legalább egynegyedével csökkentlietnénk. Ezt a komló indáinak gépi letépése tenné lehetővé. Az erre szolgáló gép szer­kesztését már megoldották, a gépet azonban még senki nem gyártja. A žateci körzetben a komló az itt termesztett fajták következtében ala­csonyabb hektárhozamot ad, mint ináj sutt. Ebbe nem nyugodunk bele, és mindent megteszünk a hozamok foko­zásáért. Az itt termesztett fajta azon­ban a legkiválóbb minőségű és az ex­portot illetőleg is a legkeresettebb. Ugyanolyan felvásárlási árak esetén ezért a komlótermesztés (a külföldön keresett žateci komló termesztése) körzetünkben kevésbé gazdaságos, mint azokban a mezőgazdasági válla­latokban, amelyek nagyobb hektárho-' zamokat érnek el, a komló minősége azonban alacsonyabb színvonalú. Lo­gikus lenne, hogy ne csak a mennyisé­get, hanem elsősorban a minőséget tartsák szem előtt, hogy megteremtsék a feltételeket a kiváló minőségű kom­ló termesztéséhez. Cserge Károly elvtárs felszólalása Vladimír Krupauer elvtárs felszólalása Amennyiben következetesen megold­juk a tudományos kutatóalap és a me­zőgazdasági iskolák feladatait, a kuta­tás és az iskolák sokkal aktívabban segíthetik elő a problémák megoldását és a szocialista mezőgazdasági nagy­üzemi termelés céljainak teljesítését. Az utóbbi években javult a tudomá­nyos -kutató munka irányítása elsősor­ban azáltal, hogy figyelmüket követ­kezetesebben az időszerű problémák­ra összpontosítják. Értékelnünk kell a szövetségi műszaki-fejlesztési és beru- liázási minisztérium, valamint a Tudo­mányos Akadémia, a főiskolák, a szak­ágazati és vállalati intézetek irányító­szerveinek munkáját. Ennek ellenére ezen a téren is tartalékaink vannak, amelyek hozzájárulhatnának ahhoz, hogy az új ismereteket gyorsabban ér­vényesítsük a mezőgazdasági gyakor­latban. Az egyik ilyen terület a kutatási eredmények megvalósításának rendsze­re. Nagyon helyes, hogy minden ilyen munkahelynek hozzá kell járulnia az új ismeretek érvényesítéséhez. Szük­séges azonban, hogy ezt a kötelessé­get ne értelmezzék egyoldalúan, úgy mint a kutatóintézet ügyét, mivel ez az irányító szerveknek is feladata. Ott ahol kölcsönös együttműködés alakult ki, a megvalósítás ís hatékonyabb. Példaképül szolgálhat a Tachovi Álla­mi Gazdaság és a Prágai Mezőgazda- sági Fiőskola megállapodása, valamint a České Budéjovice-i Kerületi Mező- gazdasági Igazgatósággal folytatott együttműködés. Nagy hatáskörrel ren­delkeznek más létesítmények is, ame­lyek a kihelyezett munkahelyek széles hálózatával rendelkeznek. Ilyen pél­dául a Gazdálkodási Rendszerek Tudo­mányos Intézete, valamint a tudomá­nyos-műszaki társaságok. A CSKP KB 13. ülése határozatainak szellemében értékelniük kell eddigi munkájukat és keresniük kell annak a módját, hogy gyorsabban és következetesebben ér­vényesítsék az új ismereteket a mező- gazdasági gyakorlatban. A mezőgazdasági vállalatok dolgozói szakképzettségének növelése, az efsz- ekben és állami gazdaságokban dolgo­zó középiskolások és főiskolások szin­tén eddig teljes mértékben ki nem használt tartalékot jelentenek, az új ismereteket gyakorlati érvényesítésé­ben. Véleményem szerint eddig csak részben, vagy gyakran csak formáli­san használjuk ki annak lehetőségét, hogy ezek a dolgozók részt vegyenek a kutató-kollektívák és koordinációs szervek munkájában. Az ilyen együtt­működés hozzájárul a kutatás állandó időszerűségéhez, de egyúttal meg­gyorsítja, gyakran már a megoldás során, a kutatási eredmények rugal­mas ellenőrzését és gyakorlati ér­vényesítését. Nyíltan meg kell monda­nunk, hogy ezen a téren is meg kell szigorítanunk a fegyelmet. Az új, le­ellenőrzött eljárásoklíól nemcsak a szá­munkra megfelelő egyes összetevőket kell alkalmaznunk, hanem ezeket komplexen kell elfogadnunk. Óriási lehetőségek rejlenek a méző- gazdaság szempontjából is a szocia­lista országokkal folytatott együttmű­ködésben. Ezek kihasználása elsőren­dű feladat a kutató intézetek, valamint a kutatást irányító szervek számára. Véleményünk szerint minél előbb in­tézkedéseket kell kidolgoznunk a KGST távlati célprogramjainak megvalósítá­sára, amelyekről 1978-ban a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar ágazata számára is megállapodást kötöttünk, úgy, hogy következetesen megnyilvá­nuljanak az 1981-ig kidolgozott kuta­tási tervekben. A. harmadik terület, amelyre fel sze­retném hívni a figyelmet, a külföldi ismeretek felhasználása. Ezek szinté­zise és helyes aplikálása a mi viszo­nyaink között ugyanolyan értékes az eredményeket illetően és lényegesen olcsóbb, mint a saját kutatás. Nem ál­lítom, hogy az ilyen információk tel­jes mértékben pótolni tudják a mi tudományos kutatási alapunkat, de hozzájárulhatnak munkája hatékonysá­gának növeléséhez és dinamikusabb gyakorlati érvényesítéséhez. Egyelőre azonban ennek a forrásnak a haté­konysága nagyon alacsony. Ez nem­csak csehszlovákiai probléma, mivel a felmérések szerint az információs rendszer hatékonysága — a megvaló­sított eredmények mennyiségében ki­fejezve — általában az első gőzgépek hatásfokának szintjén áll, vagyis 6 szá­zalékos. Ezért tudományos-kutató ala­punk és a gyakorlatunk számára ki­használatlan tartalékot jelent. Két prob­lémakört említünk meg. Először is a mezőgazdaságban nincs egyelőre olyan információs rendszer, amely a kutatással együttműködve megalapozott információkkal folyama­tosan ellátná a mezőgazdasági üzeme­ket és az irányító szerveket. Másodszor pedig nincsenek olyan dolgozóink, akik úgy tudnák feldol­gozni az információkat, hogy azokat konkrét intézkedésekre használják fel. Nagyobb feladatot kellene teljesíte­niük a kutató intézeteknek és a fő­iskoláknak, saját tudományos és peda­gógiai munkájuk javítása szempontjá­ból is, valamint az információs köz­pontoknak és a tudományos könyvtá­rak hálózatának. Ezzel kapcsolatban meg szeretném említeni a főiskolások szakképzettsége fenntartásának kérdését, amint erre az elnökség beszámolója is figyelmez­tetett. A tudományos-technikai forra­dalom következtében minden területen gyors ütemben új ismeretek gyűlnek össze. Ez lényegesen meggyorsítja az adott ísmeretszínt elévülését. Különbö­ző számokat ismerünk ennek az el­évülésnek az idejéről. Nem lenne ér­telme, ha most arról vitatkoznánk, hogy a mezőgazdaságban ez az időszak 10 vagy 5 év, hiszen az ismeretek gyors fejlődése következtében alap­vető változások mennek végbe az egész technológiai folyamatokban. Tény, hogy a mai iskolai képzettség korlátozott időre érvényes és ezért bi­zonyos idő után fel kell újítani, ki kell egészíteni. Ezt szolgálják a különféle tanfolyamok és tanulmányi formák. Különböző nézeteket ismerünk az ilyen tanfolyamokat illetően. České Bu- dejovicében a Mezőgazdasági Főiskola Fakultásán több pozitív eredményt ér­tünk el, mivel a dél-csehországi és nyugat-csehországi kerület kerületi mezőgazdasági igazgatóságaival megál­lapodva a politikai és szakmai tovább­képzés tervével összhangban vontuk be a főiskolák végzett hallgatóit ebbe a folyamatba. Ezért célszerű lenne, ha általáno­sítanánk az egészségügyi minisztérium és az állatorvosi főigazgatóság ta­pasztalatait, elsősorban azt, hogy a továbbképzést funkciós szakképzettsé­gi feltételnek tekintsük. Egyúttal han- súlyozni szeretném, hogy mindenfajta továbbképzést úgy kell értelmezni, mint a főiskolások politikai és szak­mai tudása színvonalának emelését. A mi fakultásunkon jó tapasztalato­kat szereztünk az általunk rendezett tanfolyamokon, amelyeken az órák egy ötödén a társadalom-tudományokkal foglalkozunk. Természetesen úgy, mint a szaktantárgyaknál, itt is érvényes az a szabály, hogy az átvett anyag nem jelentheti -a főiskolai tananyag ismét­lését, meg kell felelnie a hallgatók magasabb politikai színvonalának. Vé­gül figyelmeztetnünk kell arra is, hogy az új nevelési-oktatási rendszer el­veinek megvalósításával a mezőgazda- sági főiskolákon a hallgatók egyete­mesebb képzésben részesülnek. Ez ugyan lehetővé teszi, hogy jobban ér­vényesüljenek az iskola elvégzése után a mezőgazdasági gyakorlatban, de egy­úttal időszerűvé teszi további szako­sításukat. Tekintettel arra, hogy ezek­ben az iskolákban egy évvel rövidebb A dunaszerdahelyi í Dunajská Stre­da) járás dolgozóinak eltökélt szán dékuk, hogy következetesen növelik a mezőgazdasági termelés intenzitását, hatékonyságát és javítjáik minőségét. Járásunk mezőgazdasági dolgozói rend­kívül igényes éghajlati viszonyok kö­zött teljesítették a sűrű vetésű gabona­félék, a tej, a hús és a tojás terme­lési tervét. Bizonyos mutatókban túl is szárnyalták a 6. ötéves tervidőszak első három esztendejében esedékes feladatokat. Az időjárás szeszélyei azonban befolyással voltak a cukor­répa, a kukorica és a gyümölcs terme* lésére, főként a Felső-Csallóközben. A múlt évi járási pártikonferencián kitűztük a céit: tíz mezőgazdasági üzemben el kell érni fejőstehenenként átlagosan az évi 4000 literes tejhoza- anot. Ezt a feladatot 16 mezőgazdasági vállalat teljesítette, közülük kettő túl­haladta az 5000 liter szintet. A járási átlag 3870 liter volt tehenemként. Ami a 6. ötéves terv feladatainak teljesí­tését illeti, megállapíthatjuk, hogy az állattenyésztésben a termelőképesség dinamikus növekedése nmt átkozik. Az össztermelésben is minden feltétellel rendelkezünk ahhoz, hogy határidő előtt teljesítjük a tervfeladatokat. A kedvezőtlen időjárási feltételeknek ugyan igen nagy a befolyásuk, de nem haladja meg azt a mértéket, amellyel a növénytermesztés az ötéves tervidő­szak fennmaradó két esztendejében ne tudna megbirkózni. A mezőgazdasági­lag hasznosított földterületek egy hek­tárjára számítva több mint 957,8 liter tejet, továbbá a szántóföldek egy hek­tárjára számítva 524,5 kg tőkehúst és 746,5 tojást adtunk az állami alapokba. Az elért sikerek a CSKP XV. kong­resszusa határozatának végrehajtásá­val születtek, mely feladatait lebon­tottuk az egyes mezőgazdasági válla­latokra és teljesítésüket állandóan és rendszeresen ellenőriztük. A lehető legnagyobb egyensúly megteremtésére törekedünk a növény­termesztés és az állati termékek ter­melése között. A mezőgazdasági ter­melés intenzívebbé tételének alapvető tényezője volt a nagy hozamú szovjet búzafajták termelésének bevezetése, Ezeket sikerült besorolni a zárt ter­melési egységbe, amely hosszú éveken át biztosítja a termelési biztonságot és a rendszeres előrehaladást a gabona­félék termesztése terén. Hasonló rendszert alkalmaztunk az árpa, az évelő takarmánynövényeik és a hüvelyesek termelése terén is. Ezek az intézkedések jelentősen megszilár­dították a takarmányalapot a járás­ban. Az állati termékek termeléséneik in­tenzivebbé tétele a szarvasmarha- és sertésállomány hosszú lejáratú bioló­giai nemesítési programjának kereté­ben történik. E programok megvaló­sítása sikeresen folyik nálunk, s ezek- bem a termelés és hatékonyság terve­zett növekedésének további jelentős tartalékát látjuk. A termelés biztonságát azonban ed­dig nem sikerült a kellő mértékben elérni a járás második legfontosabb terményének, a kereken 17 000 hektár vetésterületű kukoricának a termelé­sében, ami meghatározta a járás' gaz­dasági eredményeit. Eddig csak fon­tos tartalékát jelenti a mezőgazdasági termelés további intenzívebbé tételé­nek. Mint egy 3700 hektáros szövetkezet technikusa a saját tapasztalataim alapján győződtem meg arról, milyen fontos, hogy a mezőgazdasági válla­latok kivétel nélkül megfelelő idő­előnnyel megismerkedjenek a hibrid- kukorica összetételével. Csak így lehet ugyanis idejekorán alkalmazni a fajták szerint megválasztott agrotechnikát, összehangolni mindazokat a tényező­ket, amelyek révén nagyobb hektár* hozamok érhetők el. A nem kielégítő eredmények fő oka, hogy késedelmesen történik a nagy teljesítményű hibridek szállítása, nem áll rendelkezésre elegendő hatékony vegyszer és részben megfelelő gép. Már néhány éve tanúi vagyunk annak, hogy a mezőgazdasági vállalatok az utolsó pillanatig mem tudják, milyen hibrid vetőmagok és vegyszerek áll­nak majd rendelkezésükre. Gyakran előfordul, hogy későn kapják meg a vegyszereket, így csak a következő évben használhatják fel őket, amikor hatékonyságuk irtiár eléggé csökkent. Emellett a kukorica — a szemes és a silókukorica egyaránt — igen fontos tényezője a takarmányalapnak és je­lentősen befolyásolja a takarmányada­gok szintjét és szerkezetét. A takarmányok felhasználása haté­konyságának növelése területén a leg­nagyobb tartalékot a takarmány félék rendszeres laboratóriumi vizsgálatai­ban s a takarmányadagoknak a vegyi elemzések alapján való összeállításá­ban, mindenekelőtt azonban a takar­ni á n y ke ve lék - re c e p te k p on to s sá gá ba n látjuk. Sajnos gyakran tanúi vagyunk a reoeptúráik megváltoztatásának, ami azután kellemetlen következményekkel jár. Hiszen csak a súlygyarapodásnak egy százalékos csökkenése a legkisebb földművesszövetkezetben is több vagon húsnak és más állati terméknek kiesé­sét okozhatja. Jelentős tartalékaink vannak az ön­tözőberendezések felhasználása terüle­tén ís. Noha a dunaszerdahelyi a leg­jobb eredményeket elérő járások közé tartozik, ezekkel távolról sem vagyunk elégedettek. Az öntözőberendezések el­avultak, erősen elhasználódottak. Ezért mezőgazdasági vállalatainkat nagyobb mértékben el kell látni korszerű ön­tözőberendezésekkel, mint amilyen a Fregatt, a Volzsanka és mások. Meg­felelő nagy teljesítményű öntözőbe­rendezések nélkül ugyanis nem tudjuk biztosítani a tömeg takarmányok terme­lésének növelésiét. E problémakörbe tartozik az öntözéshez használt villa­mos energia mennyiségének megsza­bása is. Nagy tartalékot látunk — s ezt fő­ként a szarvasmarha-tenyésztésben le­het 'kihasználni — a szemes kukorica begyűjtése után visszamaradó kóró feldolgozása területén is. Szükséges lenne, hogy kutatóintézetek sürgősen progresszív technológiát dolgozzanak ki az említett probléma megoldására. Ami a zöldség- és főzelékfélék, va­lamint a gyümölcstermesztést illeti, járásunk igen jó feltételekkel rendel­kezik ezek termesztéséhez. Ezeknek felhasználása azonban nincs arányban a feltételekkel. Az okokat ott kell ke­resni, hogy mindkét termelési ágazat igen nagy igényeket támaszt az anya­gi-műszaki felszereltséggel szemben. Az anyagi-műszaki ellátás területén ugyancsak nagy tartalékok vannak, ami a jó minőségű vetőmagok és ülte­tőanyagok és növényvédő vegyszerek biztosítását illeti. Nem kielégítőek a megrendelői-szállítói kapcsolatok sem a mezőgazdasági vállalatok ellátásá­nak, s még kevésbé a zöldségfélék f e 1 vásá r lá sá n ak tök i n t e té be n. Ta pa sz ta - lata ink szerint a vállalatok ezeket a bonyolult problémákat csak közös erő­vel oldhatják meg. Bizonyos haladást értünk el járásunkban az Agrofrigor közös vállalkozás létrehozásával. További tartalékot látunk a mező- gazdasági termelés koncentrációjának és szakosításának céltudatos tervszerű megvalósításában a kooperáció és az integráció útján. Járási szinten a befe­jezés stádiumában van a mezőgazda­ság távlati fejlesztésére vonatkozó ta­nulmányok kidolgozása. Josef Uzel elvtárs felszólalása Vállalatunk számára azért igényeseik az idei feladatok, mert az állami terv­ben több mint 8 százalékkal emelke­dett a marhahústermelés piaci terve, s a tömegtakarmány-termelést az idei és a jövő évi szükségletek alapján tavalyhoz képest 13,5 száazlékkal kell növelnünk. Az állami terv feladatait annak tu­datában fogadtuk el, hogy nem na­gyok a tartalékaink főleg jó minőségű tömegtakarmányokból az állattenyész­tési feladatok, főként a szarvasmarha- tenyésztési feladatok teljesítéséhez. A múlt ősz kedvezőtlen körülményei sem szövetkezetünk, sem a Plzeň-déli já­rás, sem pedig az egész nyugat-cseh­országi kerület számára nem tették lehetővé az őszi gabona optimális me n n y iségé ne k e lé résé t. Ezért a tervteljesítés során szövet­kezetünk legnagyobb gondot a tömeg- takarmány-termelésre fordítja. Elsősor­ban törődünk annak a takarmánynak a felhasználásával, amelyet a szántó­földeken és a réteken állítunk elő. Nem kevésbé fontosak a takarmány- kiegészítők, amelyeket az ipartól lehet beszerezni. A mi körülményeink kö­zött ide tartozik a kaznejovi Julius Fučík Vegyipari Vállalat hulladéka. A költségek szempontjából ez időben (Folytatás a 7. oldalon) 1979. III. 30. lesz az oktatás, a szakosodás nem oldható meg a tulajdonképpeni tanul­mányi idő alatt Ezért egyértelműen meg kell határoznunk a továbbképző tanfolyamok szervezésének módját és küldetésüket.

Next

/
Thumbnails
Contents