Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-28 / 74. szám, szerda
Az SZLKP KB Elnökségének jelentése az SZSZK mezőgazdaságában és élelmiszeriparában a XV. pártkongresszus és az SZLKP kongresszusa határozatának teljesítéséről és a további feladatokról x (Folytatás az 5. oldalról) késztermékek minősége és az élelmiszeripar gazdasági eredményei nagymértékben a mezőgazdasági termeléstől függnek. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgozóinak közös feladata és egyúttal társadalmi érdek, hogy tovább javítsuk a tej, a vágóállatok, a kenyérgabona, a malátaárpa, a cukorrépa, a burgonya, valamint a konzervipar által feldolgozott zöldség és gyümölcs minőségét. Sok múlik azon, hogy kiegyensúlyozottabbá váljanak a szállítások egész évben, s hogy a nyersanyagokat az ipar célszerűen feldolgozza. Rugalmasabban kell törődni a mezőgazdasági termékfeleslegek hatékony feldolgozásával, mégpedig a feldolgozó gépek kapacitásának fokozatos növelése és e gépek több műszakban történő üzemeltetése által. E problémák megoldására kell összpontosítani az élelmiszeripari és a mező- gazdasági vállalatok kooperációs együttműködését és integrációs kapcsolatait. A belső piac megfelelő összetételű és minőségű termékekkel való folyamatos ellátása céljából teljes felelősséggel kell felszámolni az élelmiszer- ipari termékek elosztásában, a megrendelések egész rendszerében, a napi szállításokban és a raktározásban mutatkozó fogyatékosságokat. Szintén folyamatosabbá kell tenni az ellátást a hét folyamán és az egyes napokon, tekintetbe véve a munkaidőkezdés módosítását. Többet kell törődni azzal, hogy a kereskedelmi szervezetek és az üzletek ne csak vállalati szempontokat kövessenek, hanem aktív kereskedelmi politikára törekedjenek a fogyasztók szükségleteinek teljes mértékű kielégítése céljából, hiszen gyakran megesik, hogy az élelmiszer-termelők többet tudnak adni, mint amennyi a fogyasztók asztalára kerül. Elvtársakf A 6. ötéves terv előirányzatánál kedvezőtlenebbül alakul a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, főként az elsődleges termelés fejlesztésének gazdasági hatékonysága. Az elemzés azt mutatja, hogy már hosszabb ideje csökken a beruházások és egyéb anyagi befektetés hatékonysága, ami kedvezőtlenül hat a mezőgazdasági vállalatok többségének jövedemére, főként a rosszabb természeti viszonyok között gazdálkodó földművesszövetkezetekére és állami gazdaságokéra. Ez a kedvezőtlen helyzet az^ elmúlt három évben tovább romlott, főként a növénytermelés és az állattenyésztés minőségi fejlődésének lelassulása és stagnálása, a feldolgozó berendezések alacsony színvonala és amiatt, hogy kevés a hatékony intenzifikáló kiegészítő tényező a növénytermelésben és az állattenyésztésben. A szubjektív okok leküzdése során mindazoknak, akik termelési és műszaki intézkedésekről döntenek, tekintetbe kell venniük a gazdasági hatékonyság szempontjait, a gépek, a fűtőanyagok, az üzemanyagok, a műtrágya, az agrokémiai eszközök, a takarmányok és más anyagok, valamint a munka hasznosításának szempontjait. Az idei és a jövő évi terv a pénzügyi kapcsolatokban is szükségessé teszi a belső tartalékok mozgósítását a vállalatok jövedelmi helyzetének javítása céljából, mégpedig a gazdaságosság növelése, a növénytermelés és az állattenyésztés minőségének javítása útján. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok feladata a nem árjellegű gazdasági ösztönzőknek és az állami költségvetés eszközeinek felhasználása a tervfeladatok teljesítésének előmozdítására, mégpedig differenciáltan a vállalatok jövedelme alapján. Az elmúlt három évben előbbrejutottunk az anyagi-műszaki alap fejlesztésében. 199 000 szarvasmarha, 232,6 ezer sertés és 1 155 000 baromfi befogadására alkalmas új kapacitásokat létesítettünk. Lecsapoltunk 50 300 hektár földterületet, s gondoskodtunk 30100 hektár mesterséges öntözéséről. Megkezdtük burgonyafeldolgozó üzemek, takarmányszárító és -termelő egységek, agrokémiai vállalatok, valamint zöldség- és gyümölcsfeldolgozó központok építése programjának teljesítését. Több helyen azonban az építkezés hosszadalmas, túlságosan drága, és nem oldják meg átfogóan a technológiai kérdéseket. A gépszállítás tervét ugyan túlteljesítik, de nem sikerül teljesíteni a feladatokat a traktorok, a szállítóeszközök és más gépek szállítása terén, s tovább tart a pótalkatrészhiány. Ezt a helyzetet a CSKP KB 13. ülése is bírálóan értékelte. Az élelmiszeripari beruházások terén jelentős eltérések vannak a 6. ötéves terv előirányzatától, lemaradás mutatkozik a beruházások előkészítésében, s a tervhez képest növelik a ráfordítások összegét. Aránytalanul meghosz- szabbítják egyes fontos kapacitások, főleg hús- és tejipari kapacitások építésének időtartamát, s több új üzem nem éri el a tervezett mutatókat. 1976 és 1978 között 12 élelmiszeripari nagy beruházást nem sikerült határidőn belül átadni. Ugyancsak kedvezőtlen a helyzet a nagy kapacitású gabonasilók átadása terén. Komoly adósságok terhelik e téren az Építőipari Minisztérium szervezeteit és a gépipari reszortokat, amelyek gyakran nem értik meg e beruházások társadalmi fontosságát. 1979-ben és 1980-ban a mezőgazda- sági és az élelmiszeripari beruházások súlypontja a megkezdett építkezések befejezésére helyeződik át annak érdekében, hogy minél jobban teljesítsük azon kapacitások építésének programját, amelyek a 6. ötéves tervben szerepelnek. A CSKP KB 12. ülésének határozataival összhangban fontolóra vesszük egyes tervfeladatok teljesítésének fokozott anyagi és műszaki támogatását. Sürgetőnek tartjuk, hogy aktívan oldjuk meg a szükségletek és a szállítások problémáját a hiánycikkszámba menő mezőgazdasági gépekből, mégpedig a következő két esztendőben. III. A mezőgazdaság ás az élelmiszeripar fejlesztésének fő irányzatai Elvtársak! A CSKP KB 13. ülésének és a mi tanácskozásunknak az előkészítésében abból indultunk ki, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumnak gazdaságunkban elfoglalt jelentős helye és szerepe, a mezőgazdasági termelési folyamatok sajátosságai, a mezőgazdaságnak a többi ágazattól való növekvő függősége szempontjából megfelelő időelőnnyel kell foglalkoznunk ezen a szakaszon a fejlesztés fő feladataival és irányzataival, hogy idejében kialakuljanak hozzá a szükséges anyagi-műszaki feltételek. A CSKP Központi Bizottsága a belső viszonyokból és a nemzetközi összefüggésekből kiindulva megállapította, hogy a következő időszakban is érvényesíteni kell az élelmiszerekből való fokozottabb mértékű önellátás irányvonalát. A közélelmezés feladatai között a CSKP KB a legigényesebb feladatként jelölte meg az állati eredetű élelmiszerek mennyiségének és választékának növelését. Ezért a párt- és az állami szervek, a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóinak a figyelmét elsősorban az ezzel összefüggő problémák komplex megoldására irányította. Szlovákia feltételei között nagy potenciális tartalékaink vannak főleg a tej, a marha- és a juhhús termelésének a növeléséhez. Erre a célra több mint 800 ezer hektár rét és legelő 611 a rendelkezésünkre, jelentős tö- megtakarmány-forrásaink vannak továbbá a silónövények és a kapástakarmányok termesztésében, a szalma és a kukoricaszár hasznosításában. Ezeknek az alapoknak az ésszerű kihasználása egyúttal elősegíti a szemesekből való önellátás problémájának a megoldását. Ezzel összefüggésben helyes irányba kell terelni az állattenyésztési termelés szerkezetét és fejlődését. Minden kerületben és járásban állandóan javítani kell a fajták génalapját a kidolgozott program szerint, emelni kell a szarvasmarha-állomány felújításának a színvonalát, növelni kell az állatok termelőképességét, csökkenteni a veszteségeket. Az SZSZK feltételei között sürgős feladat a szarvasmarha-tenyész- tés belterjesítése, éspedig úgy, hogy a törzsállomány minden 100 tehenére számítva 1985-ben 97—100 borjút neveljenek fel. Ennek érdekében főleg az üszőnevelés színvonalát kell emelni. Állandó feladatnak tartjuk továbbá a súlygyarapodás és a vágósúly növelését a hizlalásban. El kell érni, hogy a hízómarha vágósúlya a 7. ötéves tervidőszakban 495 kilogrammról 515 kilogrammra növekedjen, a napi súly- gyarapodás elérje a 850 grammot, a tehenek átlagos tejhozama pedig a 3300 litert. Ennek érdekében minél gyorsabban érvényesíteni kell a tudományosan indokolt takarmányozás alapelveit, meg kell teremteni a kiegyensúlyozott takarmányalapot, a szükséges tartalékokat is beszámítva a növénytermesztés idényjellegű kilengéseinek áthidalásához. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az állomány mennyiségi és minőségi fejlesztésének főleg azokban a mezőgazdasági vállalatokban és azokon a szlovákiai területeken, ahol alacsony a szarvasmarha-állomány sűrűsége és az állatok termelőképessége. E probléma gyorsabb megoldása végett, amint azt a CSKP KB 13. ülése is hangsúlyozta, az egész CSSZSZK keretei között meg kell valósítani az irányított állományforgót a törzstenyésztő szervezetek ál-, tál, meg kell szervezni a vállalat- és a területközi kooperációt az üszőne- velésben. Tovább kell fejleszteni a vállalati szakosítást a szarvasmarha-* tenyésztésben, a tej-, és a hústermelés-: ben. Elsőrendű feladatnak kell tekinteni az üszőneveldék létesítését, ami az állomány felújításának legfonto-; sabb láncszeme. A CSKP Központi Bizottsága hangsúlyozta, hogy a marhahústermelés kiemelt fejlesztése mellett a sertés-' tenyésztést is fejleszteni fogjuk. Nagy tartalékok vannak itt a málacnevelés intenzitásának és hatékonyságának növelésében. A súlygyarapodás növeléséJ ben elsősorban a takarmánykeverékek jobb minőségére és hatékonyabb kihasználására kell törekedni. A baromfihús termelésében a fogyasztói igényekkel összhangban gyor-! sabb ütemben kell fejleszteni a puly-* ka-, a liba- és a kacsahús termelését, amihez meg kell teremteni a feltételeket a megfelelő biológiai anyag, az anyagi-műszaki alap, valamint a takarmányellátás szempontjából. A juhtenyésztés jóváhagyott kon-i cepciója szerint a vágójuhok felvásár* lását 1985-ig a jelenlegi 6,6 ezer ton^ náról 10 ezer tonnára kell növelni, emellett az irha- és a gyapjútermelést is növelni kell. Ésszerűen ki kell használni a lehetőségeket az édesvízi haltenyésztés fejlesztésében, intenzívebben ki kell használni az adott vízfelületeket, s új halgazdasági objektumokat és berendezéseket is kell építeni. Szlovákiában az állattenyésztés hosz- szú távú fejlesztési programjának előkészítése során a tudományos-kutatási alap aktív segítségével az utóbbi időben kidolgozták az egyes ágazatok fejlesztésének komplex programjait, amelyek a fejlesztés biológiai, építészeti, technológiai, szervezési és egyes gazdasági problémáinak a megoldását is tartalmazzák. Ezzel megfelelő időelőnyhöz jutottunk e kérdések megoldásában a 7. ötéves terv előkészítő-- sével kapcsolatban. Az állattenyésztés fejlesztési céljainak igényessége, amint azt a CSKP KB 13. ülése is hangsúlyoz-- ta, elsősorban abban rejlik, hogy ezeket saját takarmányalapunk felhasználásával és a szemes takarmányfélék behozatalának csökentésével kell elérni. A mi feltételeink közölt a takarmányellátás problémájának megoldásában a 7. ötéves terv előkészítése során a figyelmet és az intézkedéseket három kulcsfontosságú feladatra kell összpontosítani: — a tömegtakarmányok intenzívebb termesztésére, — a takarmányfehérjék termelésének lényeges növelésére a növénytermesztésben, — az abraktakarmányok ésszerű kihasználására. Minden termelési körzetben olyan programokat kell kidolgozni, hogy a tömegtakarmányok egy felnőtt szarvas- marha takarmányozási napjára átszámítva 10 kg szárazanyagot fedezzenek. Avégett, hogy ennek a takarmányadagnak a biztosításához minimális szántó- területre legyen szükség, növelni kell valamennyi tömegtakarmány termelésének az intenzitását, s ki kell alakítani a takarmánynövények optimális szerkezetét. Az állandó rétek intenzív kihasználása, a szénatermelés növelése céljából gondoskodni kell a lejtős területek jobb gépellátásáról. Folytani kell a rekultiválási munkákat, lényegesen javítani kell a gyepek tápanyagellátását, kiépíteni a rét- és legelőgazdaságokat. Növelni kell a silókukorica hozamát, éspedig úgy, hogy hektáronként 100 mázsa szárazanyagot adjon, s ezzel területeket takaríthassunk meg az évelő takarmánynövények és a kapástakarmányok termesztésének növeléséhez. A szükséges takarmányfehérjék biztosításában legnagyobb belső tartalékaink továbbra is a réti széna minőségében, az évelő takarmányok termelésének mennyiségi és minőségi színvonalában, a hüvelyesek és az olajos magvak termelésének lényeges növelésében vannak. E probléma megoldása végett, amint azt a CSKP KB 13. ülése is hangsúlyozta, azokat a lehetőségeket is ki kell használni, amelyeket a vegyipar és a gyógyszeripar fejlesztési programjai nyújtanak. A hizlalás hatékonyságának további növelése, valamint a gabonafélékkel való ésszerű gazdálkodás végett fejleszteni és tökéletesíteni kell a takarmányok ipari gyártását, éspedig úgy, hogy a takarmánykeverékek és a szem-1 csézett takarmányok gyártása által megnövekedjen a takarmánygabona tápértéke. Az alapvető és a kiegészítő takarmánykeverékek választékát jobban összhangba kell hozni az állatok egyes csoportjaival és termelési irányzataival. Elvtársak! Az utóbbi tíz évben a növénytermesztés feladatainak teljesítése során rendkívüli figyelmet szenteltünk a gabonatermelés növelésének. Az elért eredmények pozitívan hatottak a mezőgazdasági termelés általános fejlő-* désére. Jelenleg azonban már a szántó- terület 60 százalékán termesztünk gabonaféléket, s ezt a területet nem nö-i vellietjük tovább. Másrészt viszont a gabonafogyasztás maximálisan ésszerű felhasználása ellenére is növekedni fog. Az egyetlen járható út a hektárhozamok további növelése, éspedig úgy, hogy 1985-ig megközelítsük a hektáronként 48 mázsás szintet, ami körülbelül 7 százalékkal több az utóbbi három év átlagánál. Ha figyelembe vesszük, hogy Szlovákiában nagyon el-' térőek a gabonatermesztés feltételei, ez azt jelenti, hogy a legtermékenyebb körzetekben hektáronként 6 tonnás hozamot kell elérni. Ehhez természetesen határozott minőségi fejlődésre van szükség a vetőmagellátásban, az agrotechnikában, a növényvédelemben és a betakarítási veszteségek csökkentésében. Céltudatosan kell fejleszteni a gabonafélék fajtaösszetételét és a faj'' ták területi elhelyezését. A kidolgozott koncepcióval összhangban növelni és szilárdítani kell a kukorica hozamát, ezért termesztését csak olyan körzetekbe kell összpontosítani, ahol a többi gabonaféléhez viszonyítva garantáltan nagyobb hozamokat ad. Az igények más növénytermesztési termékekkel szemben is növekednek. A cukorrépa-termelésben az orszá-* gos koncepcióhoz hasonlóan a vetés- terület stabilizálásával, a hektárhozamok és a cukortartalom növekedésével számolunk. A számítások szerint 1985- ig a hektárhozamot 430—450 mázsára kell növelni, 15,7 százalékos cukortartalom mellett, ami rendkívül igényes feladat. A tervező szervek és a minisztérium sürgős feladata, hogy eldöntsék, milyen irányban oldódik meg a feldolgozó kapacitások bővítésének a problémája a kelet-szlovákiai és a nyugat-szlovákiai kerületben, ahol a cukorrépa-termelés döntő mértékben növekszik. A behozatalt korlátozó politika szempontjából továbbra is növelni kell az olajos magvak termelését a kevesebb ártalmas savat tartalmazó repce termesztésének fokozásával, a napraforgó vetésterületének és hektárhozamának növelésével, éspedig mind a nyugat-szlovákiai, mind a kelet-szlovákiai kerületben. Az anyagi-műszaki feltételek biztosításán kívül más formák által is érdekeltté kell tenni a vállalatokat a napraforgó termesztésének fejlesztésében. A burgonyatermelés szakaszán legfontosabb feladat a hektárhozamok növelése és stabilizálása az ültetőanyag javítása, az agrotechnika, a növényvédelem, a betakarítás utáni komple* kezelés és a jó raktározás által. Az étkezési burgonya feldolgozásának növelésével csökkenteni kell a burgonyaszükségletet és az eddigi jelentős veszteségeket. Jobban ki kell használni Szlovákia sajátos feltételeit a melegkedvelő gyümölcs- és zöldségfélék termesztésére, valamint szőlő telepítésére olyan talajokon, amelyek intenzív kihasználására nincs más lehetőség. A 7. ötéves tervidőszak előkészítésében komoly és igényes feladat a tudományos ismeretek kihasználása a feladatok területi lebontásában, a mezőgazdasági termelésben eszközölt beruházások és egyéb befektetések elhelyezésében, figyelembe véve a specifikus termelési feltételek kihasználásában elért színvonalat és tartalékokat, valamint egyes terményeknél a feldolgozó kapacitásokhoz és a fogyasztói központokhoz való közelséget. Emellett a vállalatok, a járások és a kerületek kezdeményezését is ki kell használni az össztársadalmi szükségletek lehető legjobb kielégítése céljából. (A jelentés bef*?iező részét holnapi számunkban közöljük.) 1979 III. 28. 6
