Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-27 / 73. szám, kedd
A CSKP KB 13. OlrSÉNEK VITÁJA Pavol Majerčiak elvtárs felszólalása Mária Musilková elvtársnő felszólalása Pártunk és társadalmunk egyre kedvezőbb feltételeket teremt a tudomány és technika fejlesztésére, s ezek eredményei, megállapításai és koncepciói alapul szolgálnak gazdasági programjaink képzéséhez. A kísérletek során szerzett ismereteiket a genetika, a nemesítés és a nagy termelékenységű szarvasmarha- és sertésfajták keresztezése során az állatorvosok és -gondozók segítségével alkalmazzuk a gyakorlatban. Ez a bizonyítéka annak, hogy az elmélet és a gyakorlat szorosan összefügg, és kölcsönösen pozitívan hatnak egymásra. A keresztezett új típusú fajták termelékenysége 15—20 százalékkal nagyobb, és alkalmasabbak a nagyüzemi keretek között történő tenyésztésre. Az állatok termelékenységének növelése — a külföldön elért szintre — mindenekelőtt a tenyésztési környezettől és a takarmányozás színvonalától függ. E problémák megoldásában az utóbbi évek során megmutatkozott az állattenyésztési tudomány jelentősége. Kísérleteink megmutatták, hogy az állatállomány tudományos alapokon irányított ellátásának előfeltétele a megfelelő mennyiségű, összetételű és minőségű takarmányról való gondoskodás. Éppen ezért a szarvasmarha-állomány számára kidolgoztuk — és néhány járásban már alkalmazzuk is — a tömegtakarmány-szükséglet és -termelés programját, mint az ellátás alapvető részét. Ily módon pontosítjuk az állattenyésztés követelményeit az egyes veteményekkel kapcsolatban, továbbá a szemes takarmányok hatékonyabb kihasználását segítjük elő, amivel hozzájárulunk mezőgazdaságunk intenzifikálásához és a további behozatalok csökkentéséhez. A nagyarányú takarmánytermesztést, a takarmány betakarítását és tartósítását, az etetési technikát, a takarmánytartalékok képzését tudományos alapokra helyezett programként kell felállítani, és ki kell használni az e téren élenjáró vállalatok tapasztalatait. Vannak olyan vállalataink, amelyek a tudományos ismeretek alkalmazásával jelentős eredményeiket érnek el a tejtermelékenységben. Ilyen például a Šenkvicei Efsz (Bratislava-vidéki járás), az Illésházai (Nový Život) Efsz és a Gombai (Hubice) Állami Gazdaság (dunaszerdahelyi [Dunajská Streda J járás), amelyekben átlagosan tehenenként 5 ezer kilogramm tejet fejnek évente. A sertéstenyésztésben határozott intézkedéseket kell foganatosítani azért, hogy a takarmánykeverékek tápértéke az egyes állatkategóriák számára nagyobb legyen. A gyakorlatunkból mindent, ami kedvezőtlenül befolyásolja a sertéshústermelést, beszámítva a szervezési, a technológiai és a szubjektív tényezőket is, sürgősen el kell tüntetnünk. A jelenleg előállított takarmány- keverékek tápértéke nem kielégítő. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a megfelelő tápértékű keverékek etetésével és a megfelelő pótanyagok adagolásával 650 grammos napi súlygyarapodás érhető el, az 500 grammos átlaggal szemben. Ezzel egyúttal az egy egységnyi termékre számítva 10 százalékkal kevesebb takarmányt használunk fel, jobban kihasználjuk az istállókapacitásokat, amelyek ugyancsak megszabó tényezői a termelés növelésének. A hústípusú sertések és a sertések nagyüzemi tartása szükségszerűen megköveteli a takarmányozás optimális szintjének kialakítását! a takarmányfehérjék adagolását, amelyek semmivel sem pótolhatók. A genetikai előfeltételek csak ebben az esetben érvényesülnek. Új, hatékonyabb kutatási formákat és módszereket keresünk. Tudatosítjuk, hogy egyedül nem vagyunk képesek valamennyi probléma megoldására, s hogy szocialista rendszerünknek, s főleg a Szovjetuniónak hatalmas tudományos kutatási alapja van, és összefogással e téren is megsokszorozhatjuk erőinket. Kihasználjuk a Csehszlovák Tudományos Akadémia, a Szlovák Tudományos Akadémia, a mezőgazda- sági és az állatorvosi főiskolák kutatási eredményeit és a külföldi ismereteket is. Jó tapasztalatokat szereztünk a nemzetközi összetételű, a KGST-tagországok tudományos dolgozóiból alkotott kollektívák tevékenységével kapcsolatban, amelyek nagyon magas színvonalon oldják meg a tudományos problémákat és a nagyüzemi termelés kérdéseit az állattenyésztésben. Az egyik nemzetközi kollektíva — amelynek székhelye a Nitrai Állat- tenyésztési Kutatóintézetben van — tudományos célja átdolgozni a magas termelékenység-módszert, főleg a fejőstehenek esetében, a szintetikus nitrogéntartalmú anyagok felhasználásával. Cél a fehérjetartalmú koncentrált takarmányok megtakarítása, illetve azok teljes mértékű pótlása, amelyek egyelőre nélkülözhetetlenek a sertés- és baromfitenyésztésben. Már az eddigi eredmények és a nemzetközi együttműködés hatékonysága bizonyítja, hogy az említett problémát sikeresen megoldjuk. Másik tudományos kollektíva a kiváló fajtájú és tulajdonságokkal rendelkező tehenek és anyakocák magzatainak másik tehén, illetve anyakoca mé- hébe való átültetésével foglalkozik azzal a céllal, hogy jobban kihasználják a kiváló egyedek genetikai tulajdonságait. Ezáltal irányíthatóvá válik az egyes fajták tenyésztése a meghatározott fajtanemesítési programok szerint, s növelni lehet a borjúk számát ugyanannyi tehénre számítva, mint eddig. Ez hozzásegít az elhelyezési és a takarmányozási gondok enyhítéséhez is. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság a világ első államai közé sorakozott fel ezen a téren, vagyis amelyekben ezt a módszert tudományosan dolgozzák ki és készítik elő a nagyüzemi kihasználásra A tudományos-műszaki fejlesztésre szánt anyagi eszközökből épített, a nagyüzemi tehéntartásra és szarvasmarha-etetésre alkalmas mintaobjektumokban győződünk meg a gyakorlatban a kidolgozott módszerek helyességéről. Az ilyen jellegű objektumok a „vizsgázás“ után a hetedik és a nyolcadik ötéves tervidőszakban tömegesen épülnek majd. Minőségileg magasabb formáját találtuk meg az elmélet és a gyakorlat sikeres összekapcsolásának. Tudományos termelési társulást hoztunk létre Szlovákiában a gazdasági állatok nemesítésére, s ebben a társulásban a kutatástól kezdve a gyakorlati alkalmazásig mindent elvégzünk. Az anyagi eszközök és a szakkáderek összpontosításával lényegesen hatékonyabbá válik a tudományos-kutató munka is. A tudománynak az állattenyésztési kutatásban is előnyben kell részesítenie a nem hagyományos biológiai eljárások kutatását a termelés távlati szükségleteinek szempontjából, s egyúttal foglalkoznia kell a nagyüzemi állattenyésztés tudományos-műszaki fejlesztésének és irányításának kérdéseivel. A tudomány—kutatás—termelés ciklusban a hetedik ötéves tervidőszakra előkészítjük a nagyüzemi nemesítési és reprodukciós módszereket, és a harmadik technológiai generáció rendszerét, amely lehetővé teszi az állattenyésztés teljes automatizálását. Az állatok nagyüzemi tartásban való viselkedése vizsgálatainak alapján már most egységesítjük az istállózást és a gazdaságilag előnyös objektumok építését. Azt ajánlom, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium törekedjen a nemzetközi együttműködés elmélyítésére a kutatási ismeretek fejlesztési területre való átvitelében is, és érjék el a termelés integrációját egyes területeken, mint például a fejési és az etetési technika gyártásában, a sertéstenyésztési technológia gyártásában stb. Nem ritka az olyan eset, hogy a gép- és vegyipar, illetve az építőipar nem reagál a mezőgazdaság haladó követelményeire. Néhány új technológiai berendezésre nem akad gyártó, vagy nem gyártják kellő mennyiségben. A helyzetet még súlyosbítja az alkatrészhiány, amelyet az állattenyésztés minden ágában éreznek. Ennek az a következménye, hogy a tudományos ismereteket a mezőgazdasági vállalatok nem érvényesíthetik, a mezőgazdasági vállalatoknak szükségmegoldásokat kell keresniük és alkalmazniuk, ami a költségek növeléséhez vezet. A kutatási ismeretek sikeresebb gyakorlati alkalmazása céljából meg kell teremteni a szükséges anyagi-műszaki feltételeket, hogy minden kutatási feladatot komplex módon oldjunk meg. El akarjuk érni, hogy a tudományoskutatási programokat a gyakorlatban akadályok nélkül megvalósíthassák. Nagy tartalékok vannak az emberekben is. Hasznos lenne a munkánk minőségének további javítása céljából, ha a mezőgazdasági tudomány és kutatás fejlesztésének több figyelmet szentelnének, támogatnák érdekeit, s mindenekelőtt az új tudományágak számára képeznének megfelelő szakembereket. A mezőgazdasági tudomány dinamikus fejlődését és közvetlen termelőerővé válását a szocialista társadalom tette lehetővé. A mezőgazdaság szocialista építésének 30. évfordulója, amely egyúttal az állattenyésztési kutatás 30. évfordulóját is jelenti, nagy felelősségérzetet ébreszt bennünk tartalékaink felhasználásáért, s a kommunisták vezetésével az egyes kollektívák jobb munkára való ösztönzéséért a magasabb színvonalú állattenyésztés elérése végett. A Havlíčkov Brod-i Magtermesztö Állami Gazdaságban dolgozom, a növendék szarvasmarhák gondozójaként. Gazdaságunk szervezésileg az Oseva termelési-gazdasági egységhez tartozik. Feladata jó minőségű vetőmagok és palánták termelése. Esetünkben gabonavetőmagokról, őszi repcéről, fűfélékről és lóheréről, valamint vető- burgonyáról van szó. Dolgozóink, akiknek 13 százaléka kommunista, igyekeznek mindent leküzdeni, ami a párt gazdaságpolitikája megvalósításának útjában áll. Sajnos, a CSKP KB határozatainak nem mindegyikét teljesítjük következetesen. Gazdaságunk az eltelt 30 év alatt többnyire egykori magángazdaságokból és néhány alacsony termelési színvonalú szövetkezetből formálódott. Ezt legjobban szemlélteti az állattenyésztés jelenlegi állapota. Istállóinkban például átlag 68 szarvasmarha van elhelyezve. Ez gondot okoz a dolgozók, főleg fiatalok e munkára való megnyerésében, valamint abban is, hogy nem lehet alkalmazni az új technológiát, többműszakos üzemelést, ebből viszont az következik, hogy az állattenyésztés szervezettségi foka alacsony. Énnek ellenére egy hektár mezőgazdasági termőföldre számítva 810 liter tejet és 254 kilogramm húst adunk el az államnak, ami felülmúlja a járási átlagot. Tudjuk, hogy a beruházások korlátozottak, de a helyzet nálunk már olyan, hogy néhány év múlva jóformán nem lesz hol termelnünk. A megoldást könnyű istállók építésében látjuk, amelyek jobb munkakörnyezetet és magasabb munkatermelékenységet biztosítanak. Gazdaságunk már 15 éve gondoskodik a nagy szaporítási fokú vetőmagok és palánták termesztéséről. Ez alatt az idő alatt dolgozóink sok gyakorlati tapasztalatra és nagy szakképzettségre tettek szert. Az 5. ötéves terv feladatait teljesítettük és a 6. ötéves terv feladatainak teljesítésében is jól haladunk. Az elmúlt év kedvezőtlen időjárási viszonyai ellenére is sikerült teljesíteni feladatainkat a gabonavetőmagok, valamint a vetőburgonya termesztésében mégpedig rendkívüli, 18,4 tonna hektáronkénti kitermelését. Terven felül több mint 2000 tonna jó minőségű vetőgumót adtunk el. Jelentős mértékben csökkentettük az élőmunkát, Már három éve a burgonyát teljes mértékben burgonyakombájnnal gyűjtjük be. Eredményeinkben döntő része van pártszervezeteink következetes szervezőmunkájának és az ellenőrzésnek: hogyan érvényesülnek a lebontott határozatok a gazdaság irányításában. Gyakran kell azonban elgondolkodnunk olyan problémák fölött, amelyek megoldására sem a gazdaság pártszerveinek, sem pedig gazdasági vezetésének nincs lehetősége. Például ahhoz, hogy átálljunk a 75 cm sortávolságú vetőburgonya termesztésére, hiányoznak a négysoros burgonyaültető gépek. Ugyancsak rossz a helyzet a burgonyaszár gépi kaszálása terén, mert a háromszoros zúzógépek gyártásának beszüntetése óta újabbakat nem gyártanak. Nem lehetünk elégedettek a jelenlegi burgonyagyűjtő gépekkel sem. A kutatóintézeteknek és a termelőknek sürgősen nagyobb teljesítményű, hatékonyabb osztályozóval felszerelt begyűjtőgépeket kellene kifejleszteniük. Hasonló a helyzet a TB-150 típusú osztályozó szalagok esetében is. A szalagok gyártójának mindenekelőtt a nagyobb teljesítményű és megbízhatóbb tisztító, válogató és osztályozó gépek problémáját kellene megoldania. A Havlíčkov Brod-i járás a burgonyatermesztésben elért eredményeiért már néhány éve a Munkaérdemrend viselője. Bánt bennünket, ha a fogyasztók bírálják a fogyasztásra szánt burgonya minőségét. Meggyőződésünk, hogy a munkánkban még fellelhető tartalékok ellenére, a kutatóintézet még sokban adósunk. Nézetünk szerint, ha a terméshozam nem válik be, nem leszünk képesek a kívánt termelési értéket előállítani. Fogyasztói célokra földterületünk 60 százalékán a Radka burgonyafajtát termesztjük. A korai burgonyafajtákből ez idáig nincs saját nemesítésű termőképes fajtánk. Semmi esetre sem szorgalmazzuk idegen burgonyafajták behozatalát, hanem azt, hogy nemesítőink nagyobb igyekezettel dolgozzanak az új, jó terméshozamú és minőségű fogyasztói és ipari burgonyafajták nemesítésén. Mint az állattenyésztés dolgozója, rá szeretnék még mutatni a saját takarmányalap biztosításában felmerülő problémákra. Mindenekelőtt a megfelelő mennyiségű, egész évre elegendő tömegtakarmány biztosításáról van szó. Igyekszünk gazdaságunk feltételei közepette igényesebben megoldani a szemcsés takarmány fogyasztásának csökkentését, ez azonban egyelőre teljes mértékben nem sikerül, főleg a vöröshere termesztésének hiányosságai miatt. Ez nem csak a mi problémánk, hanem az egész mezőgazdaságé, s szorosan összefügg a gabonafélék termesztésével és felhasználásával. Ezért a kutatóknak itt is egyöntetű feleletet kellene adniuk, milyen legalkalmasabb módszerekkel termesszük ezt a takarmányt. A gazdaságpolitika szakaszán pártalapszervezetünk célja mélyebben behatolni a termelési és gazdasági problémák megoldásába, és rendszeresen ellenőrizni a kitűzött feladatok teljesítését. A pártalapszervezetek jogainak következetes érvényesítése a gazdasági vezetéssel szemben igen nagy segítséget nyújtott a kommunisták gazdasági nevelésében. Amikor a taggyűléseken gazdasági kérdésekről tárgyalunk, ügyelünk rá, hogy a pártszervezetek ne szorítkozzanak csupán a vezető gazdasági dolgozók beszámolóinak meghallgatására, hanem saját álláspontot dolgozzanak ki, ne elégedjenek meg a hiányosságok magyarázatával, hanem kiküszöbölésükre igényes célokat tűzzenek ki. A tagsági igazolványok cseréjének időszakában gazdaságunkban is megfelelő feltételeket igyekszünk teremteni a feladatok sikeres teljesítésére. Ján Jantk elvtárs felszólalása É le 1 m i sze rg yár tá sün k fej lesz tésé me k rendkívül érzékeny és jelentős problémájával foglalkozunk, azzal a céllal, hogy tovább racionalizáljuk a táplálkozást. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban ezen a téren jelentős sikereket értünk el. Szlovákiában a gazdasági, kulturális és szociális fejlesztési program megvalósítása eredményeképpen az országos eredményekhez viszonyítva gyorsabban növekedett az élelmiszer-termelés. Az SZSZK-ban 30 év alatt a mezőgazdasági termelés kétszeresére, a piaci termelés csaknem a hétszeresére növekedett. A mezőgazdaságban dolgozó személyek kétharmada a népgazdaság más ágazatában talált munkát. A legnagyobb növekedést a gabona, a hús, a tej és a tojás termelésében értük el. A kisipari termelés helyett nagyüzemi szocialista termelést teremtettünk, amelynek nagy a piacképessége, amely lehetővé tette, hogy nagymértékben növeljük az egy főre eső élelmiszer-fogyasztást. Ezen a téren a világ élenjáró országai közé tartozunk. A szocialista termelési viszonyok és az anyagi termelési alap lehetővé tette, hogy ebbein az évtizedben kitűzzük és sikeresen teljesítsük azt a feladatot, hogy saját forrásokból fedezzük az élelmiszer-fogyasztás növekedését és ennek alapján a XV. kongresszuson kitűzzük az önellátás elérésének irányvonalát. £z gazdasági és politikai-stratégiai szempontból is kétségtelenül helyes irányvonal. Amint a tapasztalatok is mutatják, ennek a feladatnak a megvalósítása a mi viszonyaink között reális, de ugyanakkor nagyon igényes és bonyolult. Az egy lakosra eső földterület relatíve kicsi, viszont az élelmiszer-fogyasztás nagy. A hozamok és a jövedelmezőség növelése egyre nagyobb beruházásokat igényel. Ebben a helyzetben az önellátáshoz vezető egyedüli út a termelés in- tenzifikálása és a biológiai racionalizálás. Az élelmiszer-fogyasztásban számolunk a tápérték növelésével, ami megköveteli, hogy több állati terméket, elsősorban hentesárut, baromfit és tojást termeljünk, növeljük a növénytermesztést, elsősorban a fehérjék, az olajos növények, a gyümölcs és a zöldség termelését. Mindez a növénytermesztés intenzifikálásától függ. A tudományos elemzések és előrejelzések azt mutatják, hogy a következő 20—25 évben a mezőgazdasági termelésben jelentősebb lesz a növénytermesztés szerepe. Ezért az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum fejlesztésének döntő részié a növénytermesztés inten- zifikálása és az önellátás elérése. A szocialista átépítés eredményeképpen a növénytermesztés fejlesztésiében nagyobb növekedési ütemet értünk el, mint azelőtt egész évszázadok alatt. Több fajta növényi eredetű élelmiszert illetően önellátókká váltunk és javult a minőség is. Az utóbbi években azonban csökkent a termelésnövekedés üteme, nem érjük el a tervezett mennyid (Folytatás a 4. oldalonJ
