Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-22 / 69. szám, csütörtök
A CSKP KB Elnökségének jelentése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről és a további feladatokról /Folytatás a 3. oldalról) *— az egy tehénre eső évi átlagos fejés nem érte el a 2600 litert sem. Az élelmiszeripari bruttó termelésben a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott mennyiséget az 1.976— 1978-as években 97,6 százalékra teljesítettük. Nem lehetünk elégedettek az élelmiszeripari gyártmányok -miitőségének alkulásával sem, főképpen az üzlethálózatba naponta szállított áruféleségekkel — a hús-, tej- és pék*pari te rméke k.k e 1 — ka p c so la t bari. Az ötéves terv céljai nem teljesítését a nehezebb időjárási feltételeken és a világpiaci helyzetből eredő bizonyos hatásokon {a nyersanyagok és más árucikkek árainak növekedése és beszerzésük korlátozott lehetősége) kívül a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban tapasztalható szubjektív fogyatékosságok okozták. Ezek elsősorban az irányításban és a munkaszervezésben, a tudományos-műszaki ismeretek és az új technológiák al- Jka Ima z á sá na k rendszertelenségében, a termelőeszközök és a munkaerők felhasználásának színvonalában rejlenek. A legnagyobb tartalékok az ösz- szehasonlítható feltételek között gazdálkodó vállalatok eltérő eredményeiben, a termelésben keletkező számottevő veszteségekben, a nyersanyagok és a késztermékek kezelésében és raktározásában, valamint a mezőgazdasági termékek értékesítésének alacsony színvonalában találhatók. A cukorrépa betakarítása közben a dolgozók nem eléggé színvonalas munkája, valamint a gépek nem kielégítő színvonala következtében előforduló veszteség pél - dául a húsz százalékot is eléri. Raktározása és feldolgozása folyamán a. cukor mintegy nyolc százaléka megy veszendőbe. Az állattenyésztésben még mindig nagy az elhullás aránya. A szarvasmarha-tenyésztésben, a borjakat nem számítva, országos átlagban 2,9 százalékos az elhullás, ugyanakkor jelentősek az eltérések a járások és a vállalatok között. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a feladatok teljesítését megnehezítik az anyagi-műszaki ellátásukban mutatkozó fogyatékosságok. A szállítások, habár általában meg felelnek a tervezettnek, sok fontos tételben nem biztosítják a tényleges szükségletet, egyes esetekben pedig az egyszerű újratermelést sem. A gépipar például a tervben előirányzottnál csaknem negyedével kevesebb traktort szállított, s nem szállította le a tehergépkocsik, pótalkatrészek, csomagolóanyagok tervezett mennyiségét seim. A vegyipar nem elégítette ki a kívánt mennyiségben és összetételben a vegyianyagok szükségletét, amelyet — a behozatalt is számítva — mindössze hetven százalékban fedeznek. Az időbeli elosztást és a minőséget, főképpen a tápanyag mennyiségét tekintve, nem felelnek meg az agrotechnikai követelményeiknek a műtrágyaszállítmányok sem. Az építőipari minisztériumok és a két gépipari ágazat vállalatai sem biztosítják a feladatok teljesítését az élelmiszeripari és a gabonaraktározási kapacitások építésében. Mindez csökkenti a befektetett: anyagi eszközök eredményességét és hatékonyságát. A mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatokban kedvezőtlenül fejlődött a termelés hatékonysága és a jövedelem helyzete. Az egységes földműves- szövetkezetek 1977-ben a tervezett 14,4 rentabilitás helyett csupán 13,8 százalékot értek el, az állami gazdaságok pedig a tervezett 7,8 százalék helyett mindössze 0.6 százalékot. Az ötéves tervidőszak első két évében sem az egységes földmű vesszövetkezeíek, sem az állami gazdaságok nem érték el a tervezett nyereséget, ennek következtében nem hozták létre a további fejlesztés elegendő anyagi forrását. A tervezett termelés eí nem érésén kívül a mezőgazdasági termelésre egyéb okok is kedvezőtlenül hatottak, például a termelésgyarapííás növekvő anyagi igényessége, az élőmunka helyettesítésének fokozódó Költségei, egyes intenzifikáló tényezők, például a takarmánykeverékek és a műtrágyák ikisebb hatékonysága, a technikai ellátás hiányossága és nem eléggé hatékony kihasználása. A költségeket növeli az adminisztratívára fordított kiadások és egyéb önköltségek emelkedése, főiképpen az egyesült egységes f ö 1 d m ű ve ssz ö ve t ke ze tefc ben. Az élelmiszeriparban elérték a gazdaságosság tervezett szintjét, azonban a termelés kisebb mennyisége következtében nem teljesítették a nyereség- képzés tervét. A munkatermelékenység növekedésével együtt emelkedett a jutalmazás szintje. Gyors ütemet értek el az efsz- ekben. 1977-ben a szövetkezeti dolgozók átlagos fizetése a népgazdaságban elért átlagos fizetés 99,1 százalékát teí te ki, ugyanakkor ez az arány az élelmiszeriparban 96,4 százalékos, az állami gazdaságokban pedig 95,3 szá- zwiékos volt. A mezőgazdasági vállalatok gazdálkodásában és a munkaerők szezonon kívüli foglalkoztatásában továbbra is jelentős szerepet játszik a mellék üzemági termelés. Ezzel mintegy ezerkétszáz mezőgazdasági vállalat foglalkozik, elsősorban a kedvezőtlen természeti feltételek között gazdálkodó, valamint a nagyvárosokhoz közeli egységes földművesszövetkezetek. Mellék üzemági termeléssel kevésbé foglalkoznak az állami gazdaságok. E termelés értéke több mint 6,1 milliárd koronára rúg. A melléküzemági termelésnek azonban még inkább a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szükségleteinek a kielégítésére kellene irányulnia. Az ötéves tervidőszak első három évének kedvező tapasztalataiból, valamint a fogyatékosságokból irányító és szervező munkájukban tanulságokat kell levonniuk a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak, a mezőgazdasági igazgatóságoknak, a vezérigazgatóságoknak és a vállalatok vezető dolgozóinak, úgyszintén a szál- Jítóágazatotknak. Ez utóbbiaktól azt várjuk, hogy olyan intézkedéseiket: foganatosítanak, amelyek megvalósításával a tervvel összhangban kielégítik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar szükségleteit. A tapasztalatok alapján fejlesztik tovább a politikai és szervező munkát a kerületi és a járási pártbizottságok, valamint a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, úgyszintén a szállító ágazatokban működő pártszervezetek. 3. legyünk meg mindent az 1979—1980. évi terv teljesítéséért Elv társak, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a hatodik ötéves tervidőszak' hátralevő két évére a párt központi bizottsága 12. ülése által meghatározott feladatok az előző éveikhez viszonyítva igényesebbek. Ez összhangban áll az élelmiszereik termelésével szemben támasztott társadalmi igényekkel. A fokozott igényesség egyszersmind gazdaságunk fejlődésének új, az eddiginél összetettebb feltételeiből következik. Az elkövetkező két esztendőben a mezőgazdasági termelés mennyiségének a múlt évhez viszonyítva 7,2 százalékkal kell növekednie, ebből a növénytermesztés mennyiségének 11,1 százalékkal, az állattenyésztési termelésnek pedig 3,9 százalékkal. Az élelmiszeriparnak az árualapokba 10,8 százalékkal több árut kell szállítani. 1979—80-ban e feladatok teljesítése, valamint a mezőgazdaság további fejlesztése érdekében az egy hektárra eső tiszta tápanyagok mennyisége 19 kilogrammal növekszik és 1980-bnn eléri a 262 kilogrammot. A következő két évben a beruházások értéke 27 milliárd korona lesz, ebből gépekre és berendezésekre 10,4 milliárd korona jut. A mezőgazdaság 17,5 ezer traktort, 1620 tehergépkocsit, 2900 gabonakombájnt, 4600 trágyaszórót stb. kap. A következő két évben az építkezési beruházások révén 105 000 tehén, 168 000 szarvasmarha és 364 000 sertés számára épül új istálló. 32.000 hektáron fejezik be az öntözőcsatornák építését és 114 000 hektáron a lecsapolást. A mezőgazdasági ellátó és felvásárló üzemek számára összesen 735 000 tonna kapacitású raktárt adnak át. A terv szerint az élelmiszeripar beruházásainak értéke 8,2 milliárd korona. A húsiparban 75 000 tonna hús feldolgozására, 81000 tonna hentesáru gyártására, a tejiparban összesen 425 millió liter tej feldolgozására alkalmas kapacitásokat helyeznek üzembe egy év alatt. A következő két évben a munkatermelékenység növekedésével párhuzamosan további 30 000-rel csökken a mezőgazdasági dolgozók száma, az egységes földművesszövetkezetekben, az állami gazdaságokban és az élelmiszer- iparban tovább növekednek a bérek. A mezőgazdaságban a munka- és szociális feltételek javítására a költségvetési eszközök keretében a következő két évben több mint 5 milliárd koronát fordítanak, ebből 1,7 milliárd koronát a munkafeltételek javítására, 1,1 milliárd koronát lakásépítésre, 0,4 milliárd koronát üdülésre, 0,5 milliárd koronát az üzemi étkeztetésre és 0,3 milliárd koronát a nevelésre és művelődésre. Az előttünk álló időszak feladatainak teljesítése megköveteli a pártszerveik és szervezetek rendszeres politikai-szervező munkáját, a dolgozók kezdeményezésének, céltudatos fejlesztését, a rendelkezésünkre álló összes eszköz és forrás magasszintö kihasználtságának elérését. Még szükségszerűbbé válik annak a követelménynek a teljesítése, amelyet Husák elvtárs a XV. pártkongresszuson fejezett ki: fel kell tárni és ki 'kell használni a mező- gazdaságban és az élelmiszeriparban a belső tartalékokat. Minden szinten emelni kell az irányítómunka színvo nalát, hangsúlyt fektetve a hasonló feltételek között gazdálkodó özemet eredményei közti indokolatlan különb ségek leküzdésére. A CSKP KB 12. ülése hangsúlyozta, hogy az állati eredetű élelmiszereikkel szemben támasztott követelmények növekedése ellenére, döntő fontosságú a növénytermesztés tervének teljesítése. Olyan intézkedéseket kell foganatosítani, hogy a következő két évben a növénytermesztés lényegesen gyorsabb ütemben fejlődjön, mint az állattenyésztés, s ezáltal nagyobb mértékben tudjuk saját forrásainkból fedezni a takarmányszükségletet. Ez elsősorban azt követeli meg, hogy másképp viszonyuljunk a tömegtakarmányok termeléséhez. Nem szabad az igényes behozatalok árán tovább növelni a szemes takarmányok részarányát az egész takarmányfogyasztásban, nem szabad szemes takarmánnyal pótolni, főleg a szarvasmarháknál, a tömeg takarmányok hiányát. Rendkívül fontos követelmény a tömegtakarmányok termelésének növelése. Ezen a téren van az egyik legnagyobb tartalékunk. Olyan komplex megoldást kell elérnünk, úgy kell összpontosítanunk az erőket és olyan politikai támogatást kell nyújtanunk, amely már sikert hozott számunkra a gabonatermesztésben. Ez azt jelenti, hogy kellő mennyiségű megfelelő vetőmagot kell biztosítanunk, következetesen be kell tartanunk az agrotechnikát, fokozatosan, komplexen gépesíteni kell a termesztést és főleg a betakarítást. Csőkkéntenünk kell az aránylag még mindig magas betakarítási veszteséget, a konzerválás és a raktározás során bekövetkezett veszteséget, az irányítónmnka területén érvényesíteni kell a gabonatermelés megoldása során szerzett tapasztalatokat, meg kell határozni és ki kell használni az anyagi és erkölcsi ösztönzőket és helyesen kell irányítani a dolgozók kezdeményezését. Ugyancsak feladatunk, hogy fokozott figyelmet szenteljünk a rétek és legelők kihasználásának, többszöri kaszálásának, a legeltetés kiterjesztésének és jobb szervezésének. A gépek által megközelíthetetlen területeiken és a kis területeken a betakarításban továbbra is igénybe kell vennünk a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front szervezeteinek segítségét. Mezőgazdaságunk az ilyen segítség révén tavaly csupán a CSSZK-ban csaknem 100 000 tonna túlnyomórészt jó minőségű szénát: szerzett. Az évelő takarmányoknál alapvető feladat a hektárhozamok növelése és a feltételek megteremtése ahhoz, hogy a következő években bővítsük vetésterületüket. Már idén intézkedéseiket kell foganatosítani a vetőmag termelésére. Nagy felelősség hárul a vetőmagtermelő és azokra a mezőgazdasági üzemeikre, amelyek jó feltételekkel rendelkeznek a termeléshez. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak sokoldalú anyagi, szervezési és esetleg gazdasági támogatásban kell részesíteniük e feladat teljesítőit. Állandóan szem előtt kell tartanunk, milyen nagy tartalékot jelentenek a köztes növények. Idén a szántóterület 3—5 százaléka helyett kétszer nagyobb területen kell ezeket termesztenünk. Fontos követelmény a takarmányok minőségének javítása. A tömegtakarmányok termelésében elért eredményeket nem értékelhetjük csupán a mennyiség szerint, döntő kritérium a tápanyag-mennyiség Ami a tömegtakarmányok nemesítését illeti, helyesnek tartjuk, hogy számos mezőgazdasági üzem, tekintettel a meleglevegős szárítás energiaigényességére, a természetes szárításra összpotosítja figyelmét. Ezen a téren jó példát mutatnak a kelet- és közép-csehországi kerület egyes üzemei, amelyek gépesít ett szén tárolókat építenek, olyanokat, amelyek lehetővé teszik a természetes szárítást és az élőmunka jelentős megtakarítását. A mezőgazdasági vállalatoknak az energia gazdaságosabb kihasználása érdekében a meleglevegős szárítókban csak a fehérjékben gazdag takarmányokat szabad feldolgozniuk. Állandó figyelmet szentelünk továbbra is a gabonatermesztésnek. Az idei terv mozgósító feladatot tűz elénk — 11,2 millió tonna gabonát kell termelnünk és 1980-ban a termelést további 200 000 tonnával kell növelnünk. Ez megköveteli, hogy több mint 4 tonnás hektárhozamokat érjünk el, mivel a mi viszonyaink között nem bővíthetjük tovább a gabonafélék vetésterületét. A megoldás útját mutatják a nyugat-szlovákiai, a dél morvaországi és a közép-csehországi kerület számos járásának vállalatai, de több hegyaljai terület, így a svitavai járás is, amelyek már néhány éve elérik ezt a szintet. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumoknak külön figyelmet kell szentelniük az észak-csehországi és kelet-szlovákiai kerületeknek, ahol a hektárhozamok a többi kerülethez viszonyítva alacsonyak. A nyugat-szlovákiai, kelet-szlovákiai és dél-morvaországi kerület több járásában fontos feladat a kukoricatermesztés eredményeinek javítása. A megfelelő vetőmag kiválasztásán, s az agrotechnikai intézkedések következetes megtartásán kívül szük- ,séges, hogy a mezőgazdasági minisztérium a tervező szervekkel együtt a jóváhagyott koncepcióval összhangban hatékonyabb anyagi támogatásban ré szesítse a kukoricatermesztést. Továbbra is fontos terület marad a gabona raktározása és kezelése. A gabona minőségének, célszerű felhasználásának és a veszteség csökkentésére kifejtett törekvésnek kárára van az az igyekezet, hogy gyorsan teljesítsék az állami felvásárlási tervet, néha még a csak papíron kimutatott felvásárlás árán is. Elsősorban arról van szó, hogy az aratás során a minimumra csökkentsék a veszteséget és a gabonát aszerint vásárolják fel, hogy élelmezésre, takarmányozásra használják fel, vagypedig sörárpáról van szó. Az idei aratáskor kellő mennyiségű kenyérgabonát és sörárpát kell felvásárolni azokon a területeiken és azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a legjobb minőséget érik el és ugyanakkor lehetővé kell tenni az elkülönített raktározást is. Az állami terv igényes feladatokat határoz meg a cukorrépa-termelésben, amely már hosszabb ideje a növény- termesztés egyik leggyengébb pontja. A cukor -fontos tápanyag és nyersanyag az élelmiszeripar számára és, továbbra is jelentős kiviteli cikkünk. A CSKP KB Elnöksége által kidolgozott koncepció meghatározza a cukorrépa és cukortermelés növelésének útját. Ezt a koncepciót következetesen és komplexen meg kell valósítani. A cukorrépa termelők februári országos konferenciáján elfogadott határozatok, valamint a prostéjovi járás cukorrépa- termelőinek és cukorgyári dolgozóinak kezdeményezése megmutatják, hogyan kell eljárnunk. A prostéjovi járás dolgozói a jičíni mozgalom nyomán, az ukrajnai jampolszki járás példáját követve kötelezettségvállalást tettek, hogy emelik a cukorrépa termelésének és feldolgozásának színvonalát, azzal a céllal, hogy a vetésterület minden hektárjáról minimálisan 5 tonna cukrot nyerjenek. A burgonyatermesztésnél is emelni kell a hozamokat, elsősorban azonban lehetővé kell tenni a termés hatékonyabb felhasználását, csökkenteni kell a betakarítási és raktározási veszteségeket. Az ideiglenes raktárokban a veszteség 30 százalékos, vagy még nagyobb. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának rendkívüli figyelmet kell szentelnie a burgonyatermesztésre, mivel még mindig nem sikerült teljesíteni azt a feladatot, hogy saját termeléssel fedezzük a fogyasztási és ipari burgonyaszükségletet. A népgazdaság fejlesztésében egyre jelentősebb és igényesebb feladata van a külkereskedelemnek. A mezőgazdaságban is csökkentenünk kell a behozataltól való függőségünket. így többek között csökkenteni kell a gabona- behozatalt és növelnünk kell az olajos növények termelését. A növényi olajak és zsiradékok fogyasztása jelenleg 60 százalékban a nyersanyagok külföldi felvásárlásától, elsősorban a tőkés országokból való behozataltól függ. Idén és jövőre gyors ütemben bővíteni kell a repce vetésterületét és az SZSZK-ban a megfelelő területeken bővíteni kell a napraforgó termesztését. Nagyobb figyelmet kell fordítani a komlótermelésnek, amely fontos kiviteli cikkünk és hazai nyersanyagunk. Az importellenes intézkedés sek szempontjából nem becsülhetjük le a kistömegű növények termesztését, köztük a gyógynövényekét, a mák-1 fejek begyűjtését stb. Az idei terv és az 1980. évi irányelv feladatul adja a gyümölcs- és zöldségtermesztés növelését. E feladat teljesítése, valamint a feltételek megteremtése a gyümölcs- és zöldségtermesztés folyamatos fejlesztéséhez megköveteli, hogy további előrehaladást érjünk el a termelés koncentrálásában, szakosításában és a kooperációs kapcsolatok fejlesztésében. A termelőknek ugyanúgy, mint a kereskedelmi szervezeteknek az idény előtt jól fe) kell erre készülniük Nem tűrhető meg a továbbiakban, hogy a kereskedelmi szervezetek a társadalmi érdekekkel ellentétben ak-adátv-n77*i /Folytatás az 5. oldalon) 1979. III. 22.
