Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-22 / 69. szám, csütörtök
A CSKP KB Elnökségének jelentése a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről és a további feladatokról /Folytatás a 4. oldalról) a termelők és a fogyasztók közti köz vetlen kapcsolatokat. A nagyüzemi termelés fejlesztése során továbbra is jelentősége van a kistermelők termelésének, elsősorban a munkaigényes termékeknél. Ezzel kapcsolatban értékeljük a Kertbarátok Szövetségének szervező munkáját, amely teljes támogatást érdemel. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak fokozott figyelmet kell szentelniük a gyümölcs- és zöldségfeldolgozásnak. Tekintettel a korlátozott kapacitásokra, 'keresni kell a termelők, a feldolgozók és a kereske- delem kooperációjának újabb lehetőségeit, úgy, hogy ezeket a nyersanyagokat maximálisan kihasználjuk, Sóik függ a konzervipar dolgozóinak kezdeményezésétől. Az Uherské Hradišté-1 Konzerv- és Szeszgyár dolgozói például tavaly három műszakban dolgozták fel a felajánlott nyersanyagokat. A növénytermesztés igényesebb feladatai nagyobb igényeket támasztanak a föld kihasználásával szemben. Ebbői a szempontból a mi viszonyaink között rendkívül jelentősek a beruházások. A mezőgazdasági vállalatok és az építőipari vállalatok előtt most az a feladat áll, hogy teljesítsék az öntöző- berendezések építésének és a lecsapó- lások 1979—1980. évi tervét, de ugyanakkor kellő időelőnnyel kell tervezniük és megkezdeniük az építkezéseket, hogy ezzel (megteremtsék a feltételeket a 7. ötéves tervidőszakra feltételezett széles körű akciók megvalósításához. Ki kell használnunk minden lehetőséget a nagyobb beruházásokat nem igénylő kis víztárolók építésére, amelyek Z-aikciöban is elkészíthetők. A 6. ötéves tervidőszak első három évében az építkezések üteme nem volt ikielé- gítő. Ezért mindent meg kell tenni azért, hogy 1979—1980-ban teljesítsük az építésük programját. Ebben az eddiginél nagyobb segítséget kell nyújtaniuk a nemzeti bizottságoknak. Nagy hangsúlyt fektetünk a talajjavításra, arra, hogy ne foglaljanak el indokolatlanul mezőgazdasági területeket, arra, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok intenziven kihasználják a rendelkezésükre álló földet, de nem szabad lebecsülnünk a kisebb gépek által megközelíthetetlen területek jelentőségét sem. A mezőgazdasági vállalatok és a nemzeti bizottságok feladata, hogy az ilyen telkeket ház táji gazdálkodás céljaira használják ki, vagy pedig a megszabott feltételek között a kertbarátok, illetve apró- állattenyésztők rendelkezésére bocsássák. Az ipari objektumokhoz tartozó mezőgazdasági terület sem maradhat kihasználatlanul. Ugyancsak fontos, hogy jól megműveljék azt o földet, amelyen még az egyénileg gazdálkodó földiművesek gazdálkodnak. A talajvédelem és a talaj kihasználásának alapvető feltétele a pontos nyilvántartás. A növénytermesztés feladatainak teljesítése megköveteli a növények tápanyag-ellátásának és védelmének javítását. Amint már említettük, az utóbbi három év alatt tovább növekedett a felhasznált műtrágya mennyisége. Az iparügyi minisztériumoknak azonban keresniük kell a lehetőséget, hogy még ebben az ötéves tervidőszakban növeljék a nagyobb tápértékű és a folyékony műtrágyák részarányát. A hektár hozamok növelése szempontjából különösen sóik a fogyatékosság a növényvédőszerek terén. így például a gabonaféléknél a repülőgépek felhasználásával alkalmazott védőszerek lehetővé teszik, hogy a hektárhozamokat 3—5 mázsával növeljük. A műtrágyákat és a mezőgazdasági vegyszereket egyre igényesebb feltételeik között szerezzük be és a növénytermesztés költségeinek 24 százalékát fordítjuk erre a célra. Ez azt jelenti, hogy a lehető legracionálisab- ban kell kihasználni az intenzifikálás jelentős tényezőit és minden vállalatban tudományos alapon kell irányítani a növények tápanyagellátásának és védelmének folyamatát. Az előttünk álló időszakban bővítenünk kell az agrokémiai vállalatok tevékenységét, meg kell gyorsítani az újak építését, javítani kell szervező- és módszertani tevékenységüket és elsősorban több gyakorlati munkát kell végezniük. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak központilag kell őket irányítaniuk, s egyúttal el kell érni azt, hogy tevékenységük összekapcsolódjon a mezőgazdasági laboratóriumok munkájával. Jobban kell gazdálkodni, raktározni a műtrágyákat, mivel a raktározás során még mindig nagy veszteségek fordulnak elő. Sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a szerves trágyák termelésének, tárolásának és kihasználásának, tápanyagtartalmukkal jelentős mértékben hozzájárulhatnak a nátrium-szükséglet kielégítéséhez, miközben pótolhatatlan szerepük van a talajösszetétel javításában. Helyesnek tartjuk, hogy egyes járásokban ezért a fontos feladatért is az agrokémiai vállalatok vállalják a felelősséget. Mezőgazdaságunknak igényes feladatai vannak az állattenyésztésben és az állati termékek termelésében. Kulcsfontosságú probléma —■ erre kell összpotosítaniuik a politikai szervező munkát — a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése és jövedelmezőségéneik növelése. Ezen a téren a tartalékok mozgósítása megköveteli, hogy az állatgondozókkal és a zootechnilkusokkal együtt aktívabb szerepet töltsenek be a fajnemesítő vállalatok, az állatorvosi hálózat, a tudományos kutató alapban dolgozó szakemberek úgy, hogy az összes mezőgazdasági üzemben ez a feladat álljon a figyelem középpontjában. Alapvető teltétel a reprodukciós folyamat meggyorsítása. Már 1980-ban 100 tehénre 97 borjút kell nevelni. Ez azt feltételezi, hogy javítsuk a tenyésztés szervezését a mezőgazdasági vállalatokban, a vállalatok közti intézményeikben és tovább csökkentsük az elhullást. Elsősorban a kelet-szlovákiai kerületben kell elérni javulást, ahol 1978-ban 100 tehénre csak 90 borjút neveltek, az elhullás 5,4 százalékos volt és az észak-csehországi kerületben, ahol az elhullás 5,5 százalék volt. A jobb eredmények eléréséhez hozzá kell járulnia' a takarmányozás javításának. Az intézkedések közül célszerű lesz kipróbálni és az eredmények a lap ján kiterjeszteni a speciális takarmánykeverékek felhasználását, nyerscukor kiegészítésével. Tekintettel a tehénállomány kedvezőtlen alakulására, elvszerűen meg kell oldani az üszőnevelést és az állomány-forgó szervezését. A következő két évben a hegyi területeken előrehaladást kell elérnünk az üszőnevelés kooperációjában. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak tervszerűen kell irányítaniuk a járások és kerületek együttműködését az állatállomány javításában, az állomány sűrűségében előforduló aránytalanságok ki- egyenlítésében és egyúttal a fajnemesítő vállalatok által meg kell szervezni a szarvasmarha szükséges átcsoportosítását, tekintet nélkül a területi egységek határaira és így csak a legjobb minőségű szarvasmarhát szabad tenyészteni. A tervezett termelés elérésének fontos feltétele a fejőstehenek és a hízómarhák jövedelmezőségének további növelése. A 6. ötéves terv feladatainak teljesítése megköveteli, hogy 1980-ig az egy tehénre eső tejmennyiség 2930 literről 3050 literre növekedjen és a szarvasmarha súlygyarapodása 0,80 kilogramm körül mozogjon. A fejősteheneknél például a nyugat-szlovákiai, kelet-csehországi és dél-morvaországi kerület, valamint számos járás és vállalat már tavaly elérte ezt a szintet. Az élenjáró szövetkezetek és állami gazdaságok tapasztalatai egyértelműen azt bizonyítják, hogy az állatgondozók mindennapi gondoskodásán kívül elsősorban az állatok takarmányozásának színvonala a döntő. Ezzel szorosan összefügg a szemes és a tömegtakar- mányok jó kihasználására és értékesítésére kifejtett törekvés. A mezőgazdasági vállalatokban a laboratóriumi elemzések alapján kellene meghatározni a takarmányadagokat. A inai helyzet megköveteli, hogy állandó ellenőrzés alatt álljon a takarmányokkal való gazdálkodás, az állatgondozók és a zootechnikusok munkáját nemcsak az elért jövedelmezőség, hanem az egy termelési egységre eső takarmányfogyasztás szerint is értékeljék. A sertés és baromfitenyésztésben is következetesebben a termelés hatékonyságának növelésére kell törekedni a fajnemesítési és hibridprogram meggyorsításával, az elhullás csökkentésével, a jövedelmezőség növelésével és a takarmányok racionális fel- használásával. Nagyobb figyelmet érdemel a juhtenyésztés. Elsősorban növelni kell az állományt, amely még mindig nem felel meg lehetőségeinknek. Ezáltal is racionálisan kihasználhatnánk a más állatfajták számára alkalmai lan legelőket, a hegyi területeiken és a síkságokon az egyébként kihasználatlan takarmányforrásokat. A birka és a juhhús termelésének növelése gazdagítaná a piaci választékot. Az állattenyésztés fejlesztésében egyre fontosabb tényező a szemes takarmányok hatékony kihasználása. Ezek képezik a szemes termények 70 százalékát. Az egy kilogramm termelésre átszámított fogyasztás bizonyos csökkenése ellenére ezen a téren is jelentős tartalékaink vannak, elsősorban a szarvasmarháknál. Erről tanúskodnak az egyes vállalatok és járások közötti eltérések. Míg például a hodoníni járásban egy liter tejre 0,26 kilogramm, a trebíči járásban 0,32 kilogramm szemes takarmányt használnak fel. A strakonicei járásban a vágómarhánál egy kiló súlygyarapodásra 2,58 kilogramm szemestakarmányt használnak fel, míg a jihlavai járásban 3,23 kilogrammot. Ezért újból hangsúlyozzuk, a mezőgazdasági igazgatóságok, a szövetkezetek, az állami gazdaságok, az állattenyésztési dolgozók kötelessége, hogy jól gazdálkodjanak a szemes takarmányokkal, pontosabb nyilvántartást vezessenek, állandóan értékeljék a fogyasztási normák megtartását, elemezzék az eltérések okait és határozott intézkedéseket hozzanak ezek leküzdésére. A szemes takarmányok racionálisabb felhasználása és az állattenyésztés iparosítása érdekében építettük ki a takarmányipart. Jelenleg évente 7,5 millió tonna takarmánykeverék készül. Ez nagy sikert jelent, amely azonban nem vezet teljes mértékben a kívánt eredményekhez, elsősorban a szükséges fehérje komponenseik hiánya és a takarmánykeverékek ingadozó minősége miatt. E probléma megoldása érdekében fogadták el a fehérjeprogramot, amelynek nagy jelentősége van az állattenyésztés intenzitásának fokozásában és egyúttal fontos importellenes intézkedést jelent. Egyelőre azonban a programot nem teljesítjük kielégítően. Jelentősen növekedett a forrólevegős szárítással készült takarmánypogácsák termelése és felhasználásuk a takarmánykeverékekben, jobban kihasználják a fehérjegazdag élelmiszeripari hulladékot, de akadozik egy nagyon fontos feladat teljesítése — a hüvelyeseik termelésének növelése. A helyzet ■megköveteli, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok a mező- gazdasági igazgatóságokkal együtt intézkedéseket foganatosítsanak, amelyekkel már idén biztosítják a program által meghatározott vetésterületet, az agrotechnikai fegyelem megtartását, a jó betakarítást és főleg a tervezett felvásárlást a takarmányalapba. Nem törődhetünk bele abba, hogy az ötéves terv első három évében csak 70 százalékra teljesítették a lyzinszállítmányok tervét a mezőgazdaság számára. Ezért, az iparügyí és egészségügyi minisztériumoknak nagy felelősséggel kell viszonyulniuk a fehérje-program feladatainak teljesítéséhez és a biotényezők termeléséhez. Az utóbbi években jelentősen csokiként a háztáji gazdaságokban és a kisállattenyésztők által termelt hús és állati termékek mennyisége. Helyesnek tartjuk, hogy az érdeklődés felkeltése érdekében intézkedéseket foganatosítottak, amelyek hozzájárulnak a falusi lakosság önellátásához, és ahhoz, hogy a piaci ellátáshoz hozzájáruljon a szerződéses állattenyésztés. Ez az irányzat teljes támogatást érdemel. A mező- gazdasági vállalatok, a nemzeti bizottságok, a mezőgazdasági igazgatóságok és a felvásárló szervezőtek feladata, hogy megfelelő aktivitást fejtsenek ki ezen a téren. Elvárjuk, hogy a kisállattenyésztők szövetsége is kezdeményezéssel lép fel. A mezőgazdasági termelés szakosításával és iparosításával párhuzamosan növekszik a biológiai, műszaki és más szolgáltatások feladata, amelyek egyre nagyobb hatást gyakorolnak a termelési folyamatok közvetlen részét képező egyes tevékenységükre. így közvetlenül befolyásolják a mezőgazdaság termelési eredményeit és hatékonyságát. Jelentős küldetésük van a tudományos-műszaki haladás érvényesítésében is. Míg 1970-ben a mezőgazdasági dolgozók 7,8 százalékát, jelenleg már 15,9 százalékát képezik. Elvárjuk tőlük, hogy ne csak propagálják, hanem közvetlenül megvalósítsák és szervezzék az új progresszív termelési módszereket, bevezessék a racionális irányítási rendszereket és formákat, a tudó má n yo s -k 111 a tó i m u nk a he1 yekke 1 együttműködve sokoldalúan és kezde- ményezően részt vegyenek a tudomány legújabb ismereteinek gyakorlati érvényesítésében. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumnak hatékonyabban kell irányítaniuk a szervezeteket és a szolgáltatásokat. A mezőgazdasági igazgatóságoknak hatáskörükben nagyobb figyelmei kell szentelniük tevékenységük fejlesztésének. Az említett vállalatokban dolgozó -kommunistáktól elvárjuk, hogy járuljanak hozzá a szűk vállalati érdekek érvényesítésének leküzdéséhez, példamutatásokkal és politikai tevékenységükkel a szolgáltató vállalatokat feladataik következetesebb teljesítésére ösztönözzék a párt mezőgazdasági politikájának megvalósítása során. Elvtársak! Az állami terv szerint az élelmiszer- iparnak 1979-ben 4,1 százalékkal, 1980- ban 3,1 százalékkal kell növelnie termelését. A termelésnövekedés súlypontja a tervezett nyersanyagforrásokkal és a piaci szükségletekkel, összhangban elsősorban az állattenyésztés termékeit, a zöldséget és a gyümölcsöt feldolgozó ágazatok lesznek. A húsipar termelése 1979-ben 4,2 százalékkal, 1980-ban 4 százalékkal, a tejiparé 3,7 százalékkal és 4 százalékkal növekszik. Az összes ágazatban döntő feladat lesz továbbra is a nyersanyagok felhasználása színvonalának emelése, az olyan kiváló minőségű termékek előállítása, amelyek megfelelnek az ésszerű táplálkozás követelményeinek, a fogyasztói keresletnek a feldolgozás módját és a kivitelezést illetően is. A termelési kapacitások jelentős megterhelése ellenére nem mondhatunk le arról a követelményről, hogy gazdagítani kell az élelmiszeripari termékek választékát. Minőségileg új, távlati feladat a félkészáruik és készételek termelésének gyorsabb fejlesztése Ehhez már ebben az ötéves tervidőszakban meg kell teremteni a feltételeket. A nemzetközi gyermekév újból emlékeztet arra a fontos feladatra, hogy tovább növeljük és egyúttal javítsuk a csecsemő- és gyeranekételek gyártását, E feladat teljesítése elsősorban az élelmiszeripar, minden egyes vállalat és üzem irányításának javításától, a dolgozók kezdeményezésétől függ. Teljes mértékben ki kell használni a feldolgozó kapacitásokat úgy, hogy megtartsák a technológiai fegyelmet, a normákat, megakadályozzák a veszteségeiket a termelésben, a nyersanyagok és a késztermékek tárolásánál. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumoknak, valamint a szállít® ágazatoknak ezzel együtt meg keli teremteniük a szükséges anyagi-műszaki feltételeket, elsősorban a tervezett gép- és csomagolóanyag-szállítmányok biztosításával. Az élelmiszeripari vállalatoknak nagyobb aktivitást kell kifejteniük a nyersanyag- szá Ili t mán y ok b i z to s í t á sá ban úgy, hogy ezek minősége és időbeli elosztása jobban megfeleljen a feldolgozás céljainak. Ez azt feltételezi, hogy kibővítsük a feldolgozó vál lalatok és a nyersanyagtermelők kooperációs kapcsolatait. Ezen a téren példát mutat a fagyasztó üzemek együttműködése a zöldségtermesztőkkel és a zsiradékiparral az új repce- fajták termelésének bővítésében. Ugyanilyen fontos az élelmiszeripar ágazatai és a kereskedelmi szervezetek együttműködésének elmélyítése azzal a céllal, hogy jobban kielégítsük a hazai piacot az élelmiszerek struktúráját, minőségét illetően úgy, hogy a kínálat az üzletek egész nyitvatartási ideje alatt egyforma legyen. Megteremtettük az alapvető feltételeket az idei tervfeladatok teljesítéséhez. A mezőgazdasági dolgozók a bonyolult feltételek ellenére jól végezték el az őszi munkákat. A téli időszakot kihasználták a gépek javítására, a technika és az emberek felkészítésére az új idényre. Az állattenyésztés a nehéz körülmények ellenére is, a tej kivételével, teljesíti a felvásárlás időrendi tervét. A mező- gazdaság kezdeményezően hozzájárult azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyeket az idei tél és elsősorban az energetikai zavarok idéztek elő mezőgazdaságunkban. Munkaerővel, szállító eszközökkel és más technikával segített a szén szállításában, az utak karbantartásában és egyes ipari vállalatokban a termelési feladatok teljesítésében. A mezőgazdaság! dolgozók így viszonozták azt a segítséget, amelyet rendszeresen az aratás és más idénymunkák során kapnak. Értékeljük, hogy az élelmiszeripar az év elejétől teljesíti alapvető feladatait és komolyabb zavarok nélkül látja el a piacot élelmiszerrel. Az idei tervfeladatok és az 1980. évi irányelvek teljesítésével foglalkoztak az összes mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatban és szolgáltató vállalatban az ellenőrző párttaggyűlések. Elsőrendű figyelmet szenteltek ezeknek a kérdéseknek az efsz-ek IX. kongresszusát megelőző vitában is. A termelési-gazdasági egységekben megvitatták a tervfeladatokat és a koordinációs értekezleteken egy be hangol iák a megvalósításuk módját. A következő időszakban döntő feladat, hogy az agrotechnikai határidőknek megfelelően jó minőségben végezzék el a tavaszi munkákat. Ugyanakkor folyamatosan teljesíteni keli az állattenyésztés feladatait, miközben gazdaságosan kell felhasználni a takarmányokat, úgy, hogy azok kitartsanak az új termésig. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgozói idén a mezőgazdaság szocialista építése 30. évfordulójának évében a munkakezdeményezés széleskörű kibontakoztatásával támogatják a tervfelada- tok teljesítését (Folytatás a 6. oldalon)
