Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-15 / 63. szám, csütörtök

1979. III. 15. 5 Nemcsak megtartani — növelni is az eredményeket Egy termelési értekezlet kapcsán A félév végéig pótoljál* a kiesést Az építőipari dolgozók megtartják az energetikai előírásokat Gúta (Kolárovo), ez a több mint tízezer lakosú nagyköz ség határozottan mezőgazda­sági jellegű település. A sző vetkezet belterjes gazdasági kultúrája fejlett. Ezl beszéde­sen bizonyítja az is, hogy az évi bruttó termelési értékük 140 millió korona, s 1966-től nyereségesen gazdálkodnak. A múlt évet 19 millió korona tisz­ta jövedelemmel zárták. Feltét lenül idekívánkozik még né hány adat: a 6700 hektárnyi területből 1900 hektárt foglal el a búza, 1800 hektár pedig a kukorica vetésterülete. Ta­valy búzából 1006, kukoricából pedig 920 vagonnal adtak el. E két legfontosabb szemes ter­ményből közel hatvan mázsás átlagos hektárhozamot érnek el. Meg kell említeni azt is, hogy alighanem ők az ország­ban a legnagyobb vöröshagy­ma-termesztők. 120 hektáron termesztik ezt a fontos fűszer- növényt, melyből évi ~6 millió korona a tiszta bevételük. Fel­tétlenül az elsők közé tartoz­nak a borsótermesztésben is, az idén 280 hektárnyit vetnek el belőle. 1980-ban a borsó ve­tésterületét 400 hektárra növe­lik, mivel nagyon kifizetődő a termesztése és kiváló elővete- ménye a búzának. Csupán azért sorolom fel e néhány adatot, hogy megerő sílsem: ahol korszerű termelési módszereket alkalmaznak és célratörő a gazdaság irányítá­sa, ott az eredmények sem maradnak el. A szövetkezetben 13 agrármérnök dolgozik, akik rugalmasan igazodnak a leg­korszerűbb termelési formák­hoz, s a szükségletek gyors kielégítésére törekednek. Azt tartják: tanulni és jó tapaszta­latokat átvenni érdemes. Ezért tartanak fenn szoros baráti kapcsolatot több élenjáró gaz­dasággal, köztük a magyaror­szági Bábolnai Állami Gazda­sággal is, — Ezek a kapcsolatok na­gyon gyümölcsözőek és hasz­nosak, sok fontos termelési kérdést beszélünk meg közö­sen, A jó tapasztalatokat át­vesszük. de mi is szolgálunk hasznos tanácsokkal — mond­ja Kosik Albert mérnök, a szö­vetkezei elnöke, majd folytat­ja. — Részben ennnek is kö­szönhető, hogy számottevő és örvendetes a haladás szövet­kezetünkben minden termelési ágazatban. Az eddigi tapaszta­latok igazolják, hogy ezen az úton kell járnunk, ezt az utat kell javítgatnunk, egyenget­nünk. Például a jobb anyagi és erkölcsi ösztönzés, a szakkép­zettség növelése, a technikai felkészültség javítása elenged­hetetlen. A kérdés pillanatnyi­lag így vetődik fel: a jövőben mit és hogyan csináljunk még jobban? Igen, hogyan tovább, már most a tavasz kezdetén? Ott- jártamkor ez a kérdés volt a tárgya a termelési értekezlet­nek is, amelyet Iványi Sándor mérnök, a szövetkezet főagro- nómusa hívott össze a növény- termesztési csoportvezetők ré­szére. — A gazdasági élet jelenle­gi mechanizmusa, szerkezete igényli a szövetkezeten belül a magas szintű munkaszerve­zést — mondja a főagronófnus. — Ez abból a követelményből adódik, hogy a jelenlegi gaz­dasági eredményeinket nem­csak megtartani, de növelni is akarjuk. — Milyen időközökben tarta­nak termelési értekezletet? — Hetente egyszer, a keddi napon. — Ma mi az értekezletük tárgya? — Van egy egész sör meg­tárgyalni valónk. De talán jöj­Sikerek és problémák A Vásárútí (Trhové Mýto) Csehszlovák Szovjet Bai'átság Efsz tagsága zárszámadó köz­gyűlésén az efsz-ek közelgő IX. kongresszusa vitaanyagá­nak szellemében kritikus és ön­bíráló hangon értékelte a 4463 hektár szántón gazdálkodó szö­vetkezet eredményeit. Varga Gyula, a szövetkezet elnöke ismertette á számvetést, amelyből kiderült, hogy álta­lában jó eredményeket éi'tek el. A növénytermesztés viszont nem teljesítette a tervét, első­sorban a kukorica, cukorrépa, lucerna és a zöldségfélék kicsi hektárhozama miatt. Cukorré­pából a tervezett 1824 vagon helyett csupán 1594 vagon, gyümölcsből és zöldségfélékből pedig 322 vagon helyett 231,41 vagon mennyiséget sikerűit betakarítani. Ezzel szemben jól fizettek a gabonák, hektá­ronként búzából 62,1, árpából 50 mázsa volt az átlaghozam. Amint Varga elvtárs hangsú­lyozta, a növénytermesztésben a legnagyobb erőfeszítések el­lenére sem sikerült a szakosí­tott összpontosított termelés meghonosítása, jó úton halad viszont az öntözőberendezés gazdaságosabb kihasználása. Rámutatott a mezőgazdasági gépek beszerzési problémáira és szólt a pótalkatrészek hiá­nya okozta nehézségekről is. Számos géphez nincs megfele­lő alkatrész, egész éven át von­tatott ütemben halad a gépek javítása és karbantartása, nem egy esetben 3—4 hónapot vesz igénybe egy-egy erőgép meg­javítása, s több szállítóeszköz­re és trágyaszóróra lenne szük­sége a szövetkezetnek. A szövetkezet elnöke pozi­tívan beszélt az állattenyész­tés eredményeiről. Tehenen­ként 3903 liter volt az évi fe­jési átlag, a sertések súlya da­rabonként naponta 0,62 kilo­grammal, a hízómarháké pe­dig egy kilogrammal gyarapo­dott. A tagok örömmel hallgatták, hogy a növénytermesztők rövi­desen minden igényt kielégítő szociális épületet kapnak, és már a beruházásokkal sem késnek. A nyárasdi részlegen elkészültek a siióvermek, és épül ft korszerű tehéntelep és gabonaszárító, s újabb üveghá- zakkai, valamint etetővel gaz­dagodott a közös vagyona. A feladtok teljesítésében nagy része van a szocialista munkabrigádoknak. Számuk huszonkilencre növekedett és tagjai vállalása 3,6 millió ko­ronát tett ki. Ez az aktivitás nagyban hozzájárult a tervtel jesítéshez. A jó munkáért a szövetkezet vezetősége 22 ezer koronát osztott szét a szocia­lista munkabrigádok tagjai kö­zött, és további 27 ezer koro­nát az SZFSZ járási bizottsá­gától kaptak. Az elnöki beszámolót köve­tően Mészáros Ernő üzemgaz­dász, ismertette a pénzügyi té­teleket, valamint az idei terv- feladatokat. Nagyra értékelte, hogy a kedvezőtlen időjárás el­lenére 1976 hoz viszonyítva 11,45 százalékkal növekedett a mezőgazdasági bruttótermelés, összbevételük az 1977-es 116 millió 584 ezer koronával szemben 126 millió 698 ezer korona volt, A 6. ötéves terv­időszak negyedik évében igé­nyes feladatokat kell megvaló­sítani. Ilyen az ágazati irányí­tás tökéletesítése, és a szako­sított termelés meghonosítása. A bruttó termelés értéke a ta­valyi 96 millió 183 ezer koro­náról 103 millió 983 ezer ko­ronára növekszik. Horváth elvtárs, az ellenőr­ző bizottság elnöke bírálóan ér­tékelte az adminisztrációs mun­ka gyakori mulasztását, s rá­mutatott a nyilvántartási fo­gyatékosságokra. Nehezmé­nyezte a tejjel való helytelen bánásmódot. Nagy hiba, hogy a higiéniai, egészségügyi köve­telmények meg nem tartása miatt a tejet gyakran a III. minőségi osztályba lehet beso­rolni. Az értékelő beszámoló és az idei tervfeladatok ismertetése jó alapot adott a vitára, és a felszólalók elsősorban arról be­széltek, hogy milyen módon végezhetnének jobb munkát. KRASCSENICS GÉZA jön be az értekezletre, és hall­gassa meg, miről beszélünk. Leülök a nyolc csoportvezető közé. Hallgatok és jegyzetelek. Első, ami feljegyzésre kíván­kozik: a búza minden dűlő­ben jónak mondható. Csak a későn vetett búzánál mutatko­zik kisebb károsodás, az még csak most csírázik, néhány me­leg, napfényes nap és kikel. — Sajnos a repce majdnem teljesen kifagyott — mondja a főagronómus —, jó lenne bor sőt vetni a helyére. Némi vita kerekedett akörül, hogy borsót vagy árpát vesse­nek-e a kifagyott repce helyé­re. Végülis a borsó mellett döntöttek. A megbeszélés további részé­ben jobbára a tavaszi munkák előkészítéséről és megkezdésé­ről volt szó. — A természet szeszélyes, kiszámíthatatlan, kivált az utóbbi években. A mi vidékün­kön például tíz évből hét szá­raz és aszályos. Ez a tél sem volt gazdag csapadékban, így a földek már alkalmasak a ve­tés előkészítésére — folytatja tovább Iványi Sándor. — Már­cius tizedikén megkezdhetjük a tavaszi árpa vetését. Van-e ezzel kapcsolatban valamilyen probléma? — Még hideg a föld, várni kellene néhány napot. Tavaly is március tizedike után kezd­tük a vetést és 21-én már be is fejeztük. Valamennyi gép jó, és van belőle elegendő —■ mondják a csoportvezetők — Sok függ attól, milyen lesz az emberek hozzáállása a munkához — jegyzi meg a se­- gédagronómus. — Már beszélgettünk erről a traktorosokkal és a kisegítő munkásokkal. Nyújtott műsza­kokban fognak dolgozni — mondják többen. Majd beszámolnak arról is, hogy megkezdték a búza fej- trágyázását. Ezt repülőgéppel végzik. Műtrágya van bőven, gondot okoz viszont a gyomir­tó szerek beszerzése. Hiány­cikk például az Etazin. így ezt a kevésbé hatásos Nitro- zinnel és Simazinnel helyette­sítik. Igaz, tavaly már kipró­bálták e vegyszerek hatékony­ságát is, amelyek az árvacsó- vány, a tyúkhúr és a pásztor- táska esetében jónak bizonyul­lak. És ez a lényeges, mert a lucernafélékben e gyomnö­vények fordulnak elő a leg­gyakrabban. A gútai földművesszövetke- zetben a tavalyinál jobb ered­ményekkel számolnak. Csak egy példát ennek igazolására: tavaly búzából 54 mázsás át­lagos hektárhozamot terveztek és 59 mázsát takarítottak be. Az idén a tervezett hektárho­zam már 57 mázsa. S a re­mény? Az, hogy elérik a hat­van mázsán felüli hektárhoza­mot. Azért viszont mindent megtesznek, hogy a reményük valósággá válhasson. Például 19 hektárnyi területet kísérle­ti búzatermesztésre használnak fel, amelyen az ősszel 19 bú­zafajtát vetettek el. A hang, amit az értekezle­ten megütöttek, kritikus is volt. Számomra ez azt jelentet­te: hiszik, hogy megtalálják számításukat. S ami még fon­tosabb: tudják, hogy mit mi­ért tesznek. Tudják például, hogy nem azt kell előtérbe ál­lítani, ami ma jó, hanem azt, ami ma még gond és megol­dásra vár. Ilyen probléma pél­dául az öntözés, amit jelenleg csak 1800 hektáron tudnak el­végezni. Még további 2500 hek­tárt kell öntözhetővé tenni, amire rövidesen sor is kerül. Ez a számításaik szerint a ho­zamok harminc százalékos nö­vekedését jelentené. Az értekezlet hangjából az is kicsengett, hogy a gazdál­kodás javításának itt is a leg­fontosabb előfeltétele a na­gyobb munkafegyelem, a tag­ság és a vezetők felelősségé­nek még pontosabb meghatá­rozása, munkájának megbecsü­lése, de ugyanakkor a felada­tok elvégzésének rendszeres ellenőrzése és számonkérése. TÖKÖK ELEMÉR Szlovákia építőipari dolgozói azzal az elhatározással léptek a hatodik ötéves tervidőszak negyedik évébe, hogy az álla­mi tervfeladatokat a lehető legjobban teljesítik. Az év kez­dése azonban számukra is ne­héz volt. Szándékukat a feszült energiahelyzet, a kemény tél, a vasúti vagonok megnehezített kirakása negatívan befolyásol­ta. — Milyen következményei voltak ennek az építőiparban és a megoldásra milyen intéz­kedéseket tettek? — kérdeztük fán Lípkától, az Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Szlovákiai Bizott­ságának elnökétől. — Az említett rendkívüli helyzet miatt főleg az épitő- anyagipari üzemekben kellett szüneteltetni a termelést, s la kellett állítani a munkát egyes építkezéseken is. Az új év ja­nuárjában ágazatunkban jelen­tős volt a kiesés és a ráfize­tés. A munkaerőt az energia- hiány* ellenére ki kellett hasz­nálnunk, kevésbé igényes mun­kákra kellett összpontosíta­nunk, Több vállalatban és üzemben végezték el a gépek és a berendezések karbantar­tását, javítását és a raktárhe­lyiségekben is rendet teremtet­tek. Voltak azonban olyan üze­mek is, konkrétan a bratisla­vai Hydrostav vállalat Jaslov- ské Bohunice-i, vágsellyei (Sa­la) üzeme és további vállala­tok, ahol különféle intézkedé­sek és javaslatok érvényesíté­sével a téli időszakban is za­varmentesen dolgoztak. Azokon az építkezéseken jártak el he­lyesen, ahol először a szere­léssel, az ácsmunkákkal fog­lalkoztak, mert ezek a mun­kák kevésbé energiaigényesek. A feladatok teljesítésében bekövetkezett veszteségek megkövetelik, hogy mindenütt fokozzák a munka ütemét, fő­leg ott, ahol a legnagyobb volt a kiesés, tehát az építőanyag- ipari vállalatban és üzemek­ben. Mozgósítani kell a munka­erőt és gépi kapacitásokat, a lemaradást pedig a lehető leg rövidebb időn belül be kell hoz­ni. Ez azonban nem történhet a hatékonyság és a minőség rovására. Ahol arra a legna­gyobb szükség van, ott önkén­tes munkabrigádokat kell be­vetni, hogy a lemaradást leg­később az első félév végéig mindenütt behozzák. — Ezenkívül mit kell még tenni a lemaradás behozásá­ért? — A gazdasági szervezetnek, valamint az energetikusoknak fegyelmezetten meg kell tar­tani az előirányzott energeti­kai előírásokat. Ez azt jelenti, hogy az említett szervek a ter­melési-gazdasági egységekben és az építőipari vállalatokban felülvizsgálják az eddigi mun­kavégzés ütemét és minőségét, elsősorban a kormány által ki­emelt építkezéseken. A kapa­citásokat és a munkaerőt a le­maradás behozására összponto­sítják. Az építőanyagipari vál­lalatokban és üzemekben, ahol egy- és kétműszakos az üze­melés, a szakszervezeti szerve­zetekkel és az energetikai dol­gozókkal együtt nyújtott, illet­ve szombati és vasárnapi mű­szakokat is kell szervezni. Le kell rövidíteni a gépek karban­tartására tervezett napok szá­mát. — Mire van elsősorban szük­ség a féléves feladatok telje­sítésében? — A kiesés behozását az építőipari és az építőanyag- ipari termelésben a szocialis­ta vállalások megkötésével és teljesítésével biztosíthatjuk. Itt nem a formális, a „zöld asz­tal" mellett megkötött vállalá­sokra, hanem a konkrét vál­lalásokra gondolok, melyekben az intézkedésekért konkrét személyek vagy szervezetek vállalják a felelősséget. Sze­retnénk elérni, hogy az épí­tők napjáig dolgozóink telje­sítsek a félévi feladatokat. Ezt az elhatározást figyelemmel kíséri a Szlovák Építőipari Mi­nisztérium és az Építőipari Dolgozók Szakszervezeti Sző vétségének Szlovákiai Bizottsá­ga is. Minden építkezésen, mun­kahelyen ki kell használni er­re a célra a termelési értekez­leteket, taggyűléseket, a szak- szervezeti alapszervezetek kon­ferenciáit, mozgósítani kell minden munkaerőt és munka­eszközt. A dolgozók — a szak- szervezet tagjai — ezeken az értekezleteken számos égető problémát megoldhatnak. MIKULÁŠ maíaseje Ki számol utána ? I Márminthogy annak, mennyit költünk energiára f ö! ü« 1 eg es e ň, pontosabb a n felelőtlenségből. De kinek a felelőtlenségéből? Ugyanis már említettük a hőszabá- lyozó radiátorcsapok esetét, amelyekkel legalább 15 szá­zalékos megtakarítás érhető el. Persze, csak akkor, ha beszerelik. Mert annak elle­nére, hogy vannak, mind ez ideig leginkább üzletek polcain és raktárak mélyén találhatók. Persze nem ál­lítható. hogy mindenütt be lehetne egy csapásra vezet­ni, de a piaci kereslet — mint általában mindig — ebben az esetben is megha­tározza a termék gyártási mennyiségét. Az AGA jelzé­sű radiátorcsapok gyártója ugyanis a Príbrami Uránbá­nyák műszaki fejlesztési részlege évente képes len­ne 200 ezer darab höszabá- lyozó radiátorcsapot gyárta­ni, de eddig csak 245 ezer darabot gyártottak — 1972- től — 1 millió 400 e'zer he­lyett ... Kétségtelen, hogy nem használ az ügynek az sem, hogy a kereskedelmi forgal­mi adó hatására duplájára nő ezek kiskereskedelmi ára, így aztán a magánla­kásba sem nagyon szerelik be, pedig végső fokon az ottani többletfogyasztás nemcsak a lakástulajdonos zsebét terheli. Ennél kétségtelenül na­gyobb „bűn“, hogy az AGA- csapok nem szerepelnek a lakásépítkezésekhez alapve­tően szükséges cikkek listá­ján, sőt a már újabb keletű pótlistán sem. A príbrami vállalat dicsé­retére legyen mondva, hogy a nagyfokú érdektelenség ellenére sem hagyott alá újítóinak kísérletező kedve. „Kitalálták“ a radiátorokból visszatérő víz szabályozóját, és az elmúlt évben gyártot­tak belőle háromezer dara­bot. Ez lehetővé teszi a hő sokkal hatásosabb kihaszná­lását, és csak bizonyos hő fokra való lehűlés után kezdheti meg a víz vissza felé vezető útját. Sajnos ennek is van szép séghibája, mivel számottevő mennyiséget egyedül Brati­slavában szereltek fel belő­lük. így aztán nem csoda, ha az energetikai szakembe­rek elégedetlenek, amikor szóba jönnek a takarékossá­gi intézkedések és azok fe­gyelmezett megtartása. Mert sokat fordítunk kutatásokra, újabb, ésszerűbb megoldó • sokra, de ha valami „ki van találva“, akkor annak bevezetését is kötelezővé kellene tenni, egyébként az prr6C7:ne>k vfrmt kevés értel­me van. MÉS7ÄROS JÄNOS

Next

/
Thumbnails
Contents