Új Szó, 1979. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1979-03-15 / 63. szám, csütörtök

Még nem késő Több magyar nemzetiségű fiatalt a műszaki pályákra Tanulságos dvcssmán'/sk Tallózás a Literárni mésičník és a Slovenské pohľady új számaiban A szlovákiai felsőoktatási in­tézmények nappalt tagozatá­nak első évfolyamaiban a kö­vetkező tanévben 13 200 pálya zó tanulhat tovább — 600 zal több, mint az idei iskolaévben. A műszaki főiskolákon 300-zat[ több, az egyetemeken viszont 277 tel kevesebb diáknak tud nak helyet biztosítani — tar­talmazza az Oktatási Minlszté rium egyik legutóbbi jelentése. A leendő érettségizők (asz tályfőnökük révén már jóval korábban megismerkedhettek a továbbtanulási lehetőségekkel) bizonyára örömmel fogadták a hírt, hogy az 1979—80-as tan­évben lényegesen több fiatal tanulhat tovább, mint a korábbi években, egyesek viszont csa­lódva vették tudomásul, hogy változások lesznek a felvételt tervszámok arányaiban, ami azt jelenti, hogy megváltozik az egyes karokra és szakokra felvehetők részaránya. Évek óta hangsúlyozzuk: a tudomány és a technika gyors ütemű fejlődése, az egyre na­gyobb méreteket öltő gazdasá­gi előrehaladás megköveteli a társadalomban foglalkoztatott egyének összetételének a meg­változtatását. Mivel a tudomá nyos-technikai forradalomban a műszaki és természettudomá­nyos ismereteknek kulcsszere­pük van, a következő években feltétlenül növekednie kell a műszaki végzettségű egyének számának. Ez a követelmény jut tehát kifejezésre az egyete­mek és a főiskolák felvételi irányszámaiban is. Rár a múlt tanévben — a ko­rábbi évekhez képest — vala­mivel többen jelentkeztek mű­szaki főiskolákra, a pályázók megoszlása még korántsem arányos. Ez nem azt jelenti, hogy egynémely karon vagy szakon betöltetlen férőhelyek maradtak. Erről szó sincs, hi­szen az utóbbi egy-két évben az iskolák céltudatosabb pályairá­nyítása eredményeképpen a műszaki főiskolák kevésbé von­zó karaira jelentkezők száma is valamelyest meghaladta a tervszámot. Cél azonban a he­lyes arány, az egészséges sze­lektálás lehetőségének megte­remtése. Ha ugyanis egy-egv karon (például az orvosin, a jogin, a művészeti főiskola va­lamelyikén) a pályázók száma messze meghaladja a felvehe­tők számát, nyilvánvaló, hogy a jő képességű tanulók közül is csak a legjobbak juthatnak be, a többiek az intézmény kapu- 'Ján kívül rekednek. Fontos te­hát, hogy a mérleg egyensúly­ba kerüljön, s a mostaninál lé­nyegesen többen kérjék felvé­telüket műszaki főiskolákra. Végre van felnőtt irodalmi rszínpad a Bodrogközben! Ezzel a jó hírrel kell idnítanom jegy­zetemet. A neve, mint az öt év­vel ezelőtt megszűnt csoporté: Vox humana. A Gömörből szár­mazó Molnár László hozta lét­re, aki nemrégiben fejezte be az egyetemet. Tizenegy szerep­lővel dolgozik a Játsszunk Eu­rópát című műsorban, amelyet — a nemzetközi gyermekév al­kalmából — ő állított össze Szilágyi Domokos, Sütő András és mások műveiből. A forgató- könyv alapján igényesnek lát­szik a műsor, és hogy az elő­adása is ilyen legyen, erőtelje­sen próbál a csoport. Ha min­den jól megy, annyi év után ismét lesz bodrogközi irodalmi színpad a Jókai-napokon. És, mint eddig minden esz­tendőben, az idén is bizonyá­ra ott lesznek az országos dön­tőkben a legjobb vers- és pró­zamondók. Persze, nem szeret­ném elkiabálni de tanúja vol­tam az első három kategóriá­ban rendezett iárási döntőnek, és láttunk-halottunk néhány te­hetséges gyereket, akik mél­tón képviselhetik a terehesi ŕTrebišov) iárást. Megállapít­hattuk hogy — egykét kivé­teltől eltekintve — jő volt a musorvál aszta s. a szerenlők számára úi írókat, költőket, il­legve olvan műveket fedeztek *01 a pedagógusok, amelyek Biztató jelenség viszont, hogy az arányok évről évre ja­vulnak. Ennek igazolására csu­pán néhány adat: míg az 1971 —72-es tanévben a továbbta­nulni szándékozóknak 55,6 szá­zaléka egyetemre pályázott, addig az 1978—79-es iskolaév­ben ez az arány már csak 33,6 százalék volt; a műszaki főis­kolák esetében az érdeklődés 22.3 százalékról 37,6 százalék­ra emelkedett; a közgazdasági főiskolán az arány így alakult: 9.3 — 12,5; a mezőgazdasági főiskolán 9,6 — 13,8; a művé­szeti főiskolákon pedig 3,2 — 2,5. Az adatokból kiderül, hogy az utóbbi hét évben a műszaki főiskolák iránti érdeklődés 15,2 százalékkal nőtt, az egyetemek iránt viszont 22 százalékkal csökkent. Érdemes talán megjegyezni azt is, hogy az 1978—79-es tan­évben 20 286 diák pályázott egyetemre vagy főiskolára — 63,6 százalékkal több, mint amennyit a tervszám (12 400) lehetővé tett. A humán irány­zatokra a tervezettnél 3400-zal többen kérték felvételüket; a túljelentkezés tehát még min­dig csaknem kétszeres volt. Közülük azonban 1100 fiatal — miután értesült arról, hogy nem került be a választott szakra — más, a diákok szá­mára kevésbé vonzó karon próbálkozott, s az esetek több­ségében sikerrel. Mivel a pá­lyázók megoszlása közti arány­talanság a jövőben előrelátha­tólag mérséklődik, vagyis egy­re kevesebben jelentkeznek egyetemekre, s mind többen műszaki pályákra — a követ­kező években feltehetőleg fe­leslegessé válik, hogy a felvé­teli vizsgákat két időpontban, a nyár elején és végén tartsák meg. „ A minisztériumi jelentésben közzétett adatokat böngészve, külön szót kell ejtenünk a ma­gyar tanítási nyelvű iskolákról is. A jelentés egyértelműen megállapítja: a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói az or­szágos átlagnál kisebb érdek­lődést tanúsítanak a továbbta­nulás iránt. A múlt tanévben csupán 1086 érettségizett je­lentkezett felsőoktatást intéz­ménybe; ez a szlovákiai átlag­hoz viszonyítva csak 5,35 szá­zalékot tesz ki. Közülük 617 fiatal Í4.88 százalék) került be valamelyik intézménybe. Vi­szont ennél is elgondolkozta- tóbb, hogy a továbbtanulni szándékozóknak 40 százaléka humán irányzatokra jelentke­zett fa szlovákiai átlag 33,6 százalék). Fontos ezekről a kérdések­ről szólni különösen most, hi­megfeleltek a gyermekek ko­rának, fejlettségi szintjének. Az első három kategóriában százkét versenyző szerepelt a járásból, mintegy harmincan a negyedik és ötödik kategóriá­ban. És ha már a kicsinyeknél tartunk, elmondom, hogy Nagytárkányban (Vefké Tra- kany). Bélyben (BieT) és Ki- rályhelmecen (Kráf. Chlmec) gyermekirodalmi színpad, Bély­ben és Királyhelmecen gyer­mek színjátszó csoport műkö­dik. Ha színvonalasak lesznek a műsorok, megrendezik a já­rási fesztivált, amelyen részt vesz az egyetlen felnőtt irodal­mi színpad is, a Vox humana. Nagykaposon fVefké Kapuša­ny) bábiát szó együttes műkö­dik. Tavaly még nem mertek benevezni az országos verseny­be, az idén már beíelentjük őket, mondta Ripesu Rudolf, a CSEMADOK terehesi járási bi­zottságának a titkára. Ugyanő újságolta, hogy a nemzetközi gvermekév alkalmából Fehér liliomszál címmel gyermek nép­dal-versenyt hirdetnek, ének- lőrsoportok, hangszerszólis­ták szólóénekesek részére: a versenyt egvbpkötik gyermek- játékok gyűjtésével. — A zselízi néoművészetl fesztiválon a Rodrogköz és az Ung vidéke néoi haevománvai- ból, szokásaiból szeretnénk be­mutatni egy műsort, százötven szén az iskolák igazgatói a leendő érettségizők jelentkezé­si lapjait március végéig to­vábbíthatják a felsőoktatási intézmények karaira. Az előze­tes felmérések viszont azt mu­tatják, hogy az arányok az idén sem sokkal jobbak, még mindig viszonylag kevés ma­gyar nemzetiségű fiatal jelent­kezik műszaki főiskolára (fő­leg elektrotechnikára, gépé­szetre, kohászatra) és termé­szettudományos szakokra (ma­tematikára, fizikára, kiberneti­kára). Szükséges tehát, hogy a pe­dagógusod a növendékekben felkeltsék a továbbtanulási igényt, s még nagyobb szám­ban irányítsák őket műszaki pályákra és természettudomá­nyi szakokra, hiszen régóta tudjuk, hogy a legtöbb lehető­ség, azaz a legnagyobb felvéte­li esély éppen ezeken a karo­kon és szakokon kínálkozik (ez egyértelműen kiderül a fenti adatokból is). Közismert, hogy a szocialista társadalomban tudományosan megalapozott tervek alapján határozzák meg a egyes felső- oktatási intézmények irány­számát, mégpedig úgy, hogy a szakemberek a jövő követel­ményeit, azaz a népgazdaság szükségleteit veszik alapul. En­nek megfelelően a szlovákiai intézményekben az 1979—80-as tanévben a tervszámok a kö­vetkezőképpen alakulnak: a bratislavai- Szlovák Műszaki Főiskola gépészeti karán 960, a košicein 870, a bratislavai elektrotechnikáin 750, a kas- sain 580, a bratislavai vegyé­szetin 700, a kassai kohásza­tin 275, a bratislavai építésze­tin 790, a kassai építészetin 400 diák tanulhat tovább. Míg a műszaki főiskolákon a terv- számok emelkedtek, az egye­temekre valamelyest csökken­tek. Kevesebb hallgatót vesz­nek fel a tavalyihoz képest az orvosi, a jogi és a gyógysze­részeti, többet a természettu­dományos karra. Némileg csök­kentik a pedagógiai főiskolák­ra felvehetők számát, ezzel szemben 120-szal emelik a köz- gazdasági főiskolára bekerülők számát (összesen 1325-re). Többen tanulhatnak tovább a mezőgazdasági főiskolán és az erdészetin, kevesebben az ál­latorvosin. Refej ezésül szükségesnek tartjuk hangsúlyozni: rendkí­vül fontos, hogy az igazgatók, a pedagógusok nagy körültekin- tetéssel és felelősséggel irá­nyítsák a fiatalt, s érdeklődé­sét, választását tereljék helyss mederbe. Méf? nem késő! TÖLGYESSY MÄRIA szereplővel. Sok községet be­kapcsoltunk ebbe a munkába. A néprajzi szakbizottság dol­gozta ki a koncepciót — mondja Ripesu Rudolf, aki ar­ról is tájékoztat, hogy a já­rás öt ven helyi szervezetében összesen negyvenöt népművé­szeti csoport, három énekkar, tizenhét éneklőcsoport, sok ci- terazenekar és táncegyüttes te­vékenykedik. Megörvendeztető számok ezek. Végül a színjátszókról. Pró­bálják, illetve bemutatták: Per- benyíkben (Pribeník) a Gülba- bát, Zétényben (Zlatín) a Fur­fangos szerelmeseket, Kistár- kánijban (Maié Trakany) az Ez aztán a meglepetés című Solo- vic-darabot, Kisgéreshen (Malý Horeš) a Kutyaszorítót. Kisrás- kán (Malé Raškovce) az egyet­len járáson kívüli szervezet csoportja, Horkay László veze­tésével, bemutatta Tamási Áron Énekes madár című darabját. Külön dicséret illeti meg őket, mondja a titkár, lelkesen dol­goznak, pedig még művelődési ház sincsen a községben. _ — Úgy tűnik, az idén egyet­len csoportunk sem lesz ott a Jókai-napokon. Nem ajánlot­tunk egyetlen előadást sem a versenybe, nem adhatjuk lej­jebb annál a szintnél, amelyet Kassai Réla helmeci csoportja tavaly elért. (bodnár/ A magyar olvasó is sok ér­dekességet, tanulságos írásokat olvashat d Literárni mésičník idei első, valamint a Sloven ské pohľady februári számá­ban. A Cseh írószövetség iro­dalmi lapjában jelent meg Vlastislav Hnízdto tanulmánya A szocialista országok kultú­ráinak közeledése címmel, amelyben a szerző az elméleti rész után elsősorban azt mu­tatja be, hogy hazánk milyém fontos szerepet tölt be a test­véri országok együttműködésé­ben és kulturális kapcsolatai­ban. Az irodalmi anyagok kö­zül Miroslav Flórian verseire és Bohumil kíha irodalmi riportjá­ra hívjuk fel a figyelmet. Ha­na Hrzalová, Miroslava Toma- ritová és Bohumil Ŕiha Jurij Bondarev híres regényét, A partot elemzi. Az érdekes anya­gok közé tartozik a mai mon­gol irodalmat bemutató össze­állítás is. A recenziók és könyvkritikák közül minket el­sősorban Dusán Zváöek dolgo­zata érdekel, amelyben Weöres Sándor költészetét elemzi a ta­valy megjelent cseh nyelvű vá­logatás (Ze džbánu nekonečna — Odeon Kiadó, Prága) kap­csán. Zváček jelentős adósság törlesztésként értékeli, hogy a cseh olvasó megismerheti Weöres Sándor hangvételében tartalmában és formájában is sokszínű, változatos költésze­tét. A szerző nem vállalkozott a fordítások értékelésére, sem a szlovák nyelven megjelent Weöres-válogatással való ösz- szehasonlításra. Ehelyett Weö­res sajátos költői világába ve­zeti be a cseh olvasót, amit helyénvalónak érzünk. Elsősorban a tanulmányok keltenek figyelmet a Slovenské pohTadyban is. Fölfigyelhető írásnak tartjuk Rudolf Mrlian Értékváltozások a szlovák szo­cialista drámairodalomban cí­mű hosszabb lélegzetű tanul­mányát, amely tudomásunk szerint az első, szintetizáló igényű próbálkozás a szlovák drámairodalom értékelésére egészen napjainkig. Számunkra talán a legtöbb tanulsággal szolgáló tanulmány Á lány mozdulatlanul fek­szik. Mintha élettelen lenne. A fiú megbotlik benne. A lány meg sem mozdul. A fiú kíván­csi. Nem tud tovább menni. Életet lehel a testbe. A lány talpra áll és az iszap-testen felragyog a valóság. Táncol­nak. A fiú észre sem veszi, hogy a lány legyűri. Hogy uralkodik fölötte... Amikor menekülni próbál, már késő. A lány legyőzte. Teljesen tönkre tette. A fiú mozdulatlanul fekszik. Mintha élettelen lenne. A lány átlépi őt — de nem tudja ott­hagyni. Egyedül érzi magát. Rájött: a fiú nélkül értelmet­len az élete. Elena Molnárová — Zahorá- ková tánckettősét Michaela černá és Pavol Vokoun, a Szlo­vák Nemzeti Színház balett­táncosai mutatták be. Először Havannában, a Világifjúsági Találkozón, február utolsó nap­Michaela Černá és Pavel Vo­koun az SOS-ben (Jozef Vavro felvétele) Ivan Suliké, aki A harmadik csengetés után című munkájá­ban szókimondóan és lényegre- törően beszél a mai' cseh és a szlovák prózairodalom helyze­téről. Sulik tanulmánya elején megállapítja, hogy a mai cseh és a szlovák próza képes arra, hogy napjaink társadalmi, em­beri gondjairól valljon, még­hozzá színvonalasan. Ezt szá­mos figyelemre méltó alkotás (Puskás, Bal'sk, Mitana, Habaj, Klevisj munkái igazolják. Su­lik rámutat arra is, hogy a cseh és a szlovák kritikában egyre inkább elharapódzik az a helytelen gyakorlat, hogy csak arról beszélnek, írnak, ami van, s már jóval keveseb­ben vannak olyanok, akik a hiányosságról és a hibákról is szólnak. Sulik szerint érdemte­lenül dicsérték meg Ľuboš Ju- rík Emigránsok című könyvét, ugyanis a témaválasztás csu­pán az érem egyik oldala: a jó témaválasztás önmagában még nem ér föl egy jó irodalmi művel. Sulik így folytatja: „Fölmerülhet a kérdés, vajon miért sürgetjük olyan erőtelje­sen az ideológiai és az esztéti­kai szempontok belső egységét. Sőt olybá is tűnhet, hogy iro­dalmi gondolkodásunkba, éle­tünkbe esztetizáló irányzatokat igyekszünk — erőszakkal vagy titokban — bevinni. Ogy vélem azonban, hogy ha kritikánk ál­landóan megbocsátja íróink alapvető szakmai gyengeségeit, mesterségbeli fölkészületlensé- gét és csupán a megfelelő té­maválasztás miatt dicséri meg a szerzőket, akkor felelős lesz az irodalmi selejtekért, a gyen­ge alkotásokért. S azt talán mondani sem kell, hogy az ilyen alkotásokkal irodalmunk nem kelti föl az olvasó érdek­lődését.* A szerző sok példával és el­méleti következtetéssel igazol­ja, hogy a cseh és a szlovák prózairodalom jelenlegi hely­zete nem kielégítő. A tanul­mány azért is érdekes, mert a hazai magyar szakember, de az olvasó is sok hasonlóságot, kö­zös problémát fedezhet föl a mi gondjainkkal. —y—t jaiban pedig Budapesten, a szocialista országok első ba­lettművészeti fesztiválján. — Bevallom, még most sem értem teljesen, miért éppen SOS a darab címe, noha az is lehet. — Mi is sokat törtük a fe­jünket, amíg megértettük a ko­reográfus címválasztását — mondta Michaela Černá. — Már a libretto elolvasása után más címet javasoltunk, de később rájöttünk, az SOS felszólítás is lehet, hogy ne semmisítsük meg azokat a dolgokat, ame­lyeket saját magunk alkottunk. — Nyolc ország tíz balett­együttese vett részt a budapes­ti kortárs balettművészeti ta­lálkozón. Az ilyen seregszemle nemcsak élményt, szakmai té­ren előrelépést is jelent. — Kezdjük az élménnyel, jó? Először jártam Rudapesten, ezért ne is csodálkozzon, ha azt mondom: mindent látni akartam. Ebédről, vacsoráról lemondva sétálgattam a vá­rosban, de este hatkor már bennültem az Operettszínház­ban. Hogy melyik előadás volt rám a legnagyobb hatással? Talán a poznani Lengyel Tánc­színházé. Minden elfogultság nélkül állíthatom: ez volt a prágai Rokokó Színház balett- rgyüttesének egyetlen konkur- rense — Pavel Šmok feltűnően aördülékenu koreográfiái: az Első heaedűversem/ (Leoš Ja­ngcék) és az Amerikai kvartett (Antonín Dvorak) teljesen új moxaá^formákra évültek. A ka- maroeaitüttes, gondolom, első­sorban ezért aratott kirobbanó sikert. — Én alibin látom a siker titkát, hogv Smok koreográfiái­ban sósaim keveredik a klasszi­kus balett gimnasztikái ele­mekkel és nantomimmel. ígv vá1;k nái.a a tánc mozdulnti költészetté. (g. szabó) A vers- és prózamondók már színre léptek BODROGKÖZI HELYZETKÉP Miért éppen SOS? TÍZ PERC MICHAELA ČERNÄVAL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents