Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-12 / 36. szám, hétfő
Jľ I Nem egy stílussal, hanem egy filozófiával kötelezem el magam VITOSA A bolgár főváros közvetlen szomszédságában emelkedő fitosa hegység a szófiaiak legkedveltebb hétvégi kirándulóhelye. Hozzávetőleges becslések szerint szombat-vasárnaponként mintegy százezer szófiai rándul ki hosszabb-rövidebb időre a nyáron bős erdeivel, télen sportolásra is alkalmas havas lejtőivel csalogató Vitosa valamelyik csúcsára (ezek kö zül legmagasabb a Cserni Vrch: 2290 méterre emelkedik a ten- gerszint fölé). A legtöbb kiránduló általában a sok millió evvel ezelőtt lezajlott moréna- omlás nyomán kialakult Zlati Mosztovét (Aranyhidak) és a sielők számára télen ideális körülményeket nyújtó Stasztlíve- ca-csúcs környékét keresik fel. A Szófia tüdejeként nyilvántartott hegység azonban igen sok fejtörést okoz a környezet- védelemért felelős bolgár szakembereknek, mivel a növekvő turistaáradat megfelelő óvintézkedések hiányában a több értékes, ritka példányt Is tartalmazó flóra elszegényedéséhez, a növény- és állatvilág visszaszorulásához vezet (a ragadozó nagyvadak és más állatfajok már manapság is csupán régi korok emlékének számítanak). Éppen ezért tilos a Vitosa egész területén vadászni, az értékes növény- és állatállományt bármilyen módon károsítani. Erősen korlátozott a gépkocsiforgalom ís. Szombaton és vasárnap csupán a menet- rendszerű autóbuszok közié- kedhetnek a Vitosa közelében. Ezeknek és más szigorú intézkedéseknek köszönhető, hogy a Vitosa egész Bulgáriában az ideális .kirándulóhely, a csaknem érintetlen természet kör— nyezet jelképe. Ezt a .. kedvező helyzetet azonban csak előrelátó okos rendelkezéssel lehet megőrizni. Éppen ezért a különböző környezet- és természetvédelmi feladatok összehangolására az év elejétől a szófiai fővárosi tanács végrehajtó bizottságának értelmében Vitosa Nemzeti Park néven új vállalat alakult, amely felelősséggel tartozik a Vitosa egész területének karbantartásáért, a természeti környezet megóvásáért. Mellesleg maga a hegység ma már hosz- szú évek óta nemzeti parknak számít (Bulgáriában az egyetlennek), de eddig — a szófiai fővárosi tanács megbízásából időnként más-más vállalat foglalkozott természeti kincseink védelmével. A Vitosán pillanatnyilag különböző vállalatok és intézmények kezelésében összesen hatvan turistaház és üdülő, valamint 12 étterem és szálloda működik. Ezeknek az épületeknek és közvetlen környéküknek a karbantartása persze továbbra is az üzemeltető tulajdonos hatáskörébe tartozik, de ez a hatalmas kiterjedésű hegység Összterületének — amely meghaladja a 13 ezer hektárt — együttvéve is csupán elenyésző töredéke. A Vitosa területének 75 százalékát olyan új telepítésű erdők teszik ki, amelyek állandó és szakszerű gondozást igényelnek. Az autóbuszközlekedésre is alkalmas, aszfaltozott utakat nem számítva, csupán a gyalogösvények összterülete a Vitosán több mint 27 hektár. Ezek a számok már önmagukban is szemléltetik az új vállalat munkájának fontosságát. Bulgária első 100 hektár alapterületű arborétumának kialakításával ezek a feladatok ráadásul lényegesen ki is bővülnek majd. Az arborétum kialakítása és gondozása, a hamarosan felépülő természetrajzi és néprajzi múzeum tevékenységével együtt, ugyancsak a Vitosa Nemzeti Park munkakörébe fog tartozni. Szófiában hangoztatják, hogy belátható időn belül a Vitosán egyetlen új szálloda vagy tu- ristaház építését sem tervezik. A bolgár főváros vezetői a turisták százezreivel együtt azt szeretnék, ha a kiránduló évtizedek múlva is éppúgy gyönyörködhetne az évszázados fenyőerdők pompájában, mint manapság. TEMESI JÁNOS L uis Suardíaz költőnek, a kubai írószövetség elnökhelyettesének verseiben nyomon követhető, hogy Ka nádától Mongóliáig sok országban megfordult. Legutolsó kötetének címe azonban — Mint aki hosszú útról tér meg — nem a térben és időben megtett utazásaira utal elsősorban, hanem — Tóth Árpáddal szólva a létektől lélekig megtett útra. Bár Suardíaz költészete nem emlékeztet Tóth Árpádéra; legjellemzőbb jegyei éppen a köz- napiság és az irónia. Verseiben kuktafazék és mozdony, tenger- alatti filmfelvétel és expo-67, légikisasszonyok és lemezborítók szerepelnek. — Hogyan jellemezné saját költészetét? Realista költőnek tartja-e magát? Az objektív líra képviselőjének?. r rosszá ideje zajló vita véti. gére tesz pontot, sok ember sérelmének orvoslását jelenti az a rövidke közlemény, amely nemrég jelent meg a Li- tyeraturnaja Gazeta hasábjain. „Lesz fortocska“ — mondja a cím, s e tömör kis mondat elegendő althoz, hogy a Szovjetunióban milliók olvassák mohó érdeklődéssel az utána következő sorokat. Miért? Mert évek óta visszatérő téma a lapok levelezési rovatában, a lakógyűléseken és minden olyan jórumon, ahol ez elmondható: „Nincs fortocska", „Miért nincs fortocska?“, „Fortocska nélkül nem lehet élni..." A „fortocska“ szó igen kedvesen hangzik, becéző forma az orosz nyelvben. Jelentése szigorú szótári megfogalmazásban „szellőztető ablakszem“. A gyakorlatban arra szolgál, hogy az erős fagyokat hozó orosz télben ne kelljen minduntalan kitárni az egész ablak szárny at, ha friss levegőhöz akarnak jutni. Ezért van- hát — talán már évszázadok óta — az orosz házak nagy ablakán egy kis ablak: a fortocska. A kis ablak néhol csak tenyérnyi, másutt arasznyi, de mindenképpen igen hasznos: általa kitűnően szabályozható a szoba hőmérséklete, s állandó a friss levegő beáramlása. Az ablakocska gyakorlati haszna tehát vitán felüli, de nyugodtan állíthatjuk, hogy több annál, mint hasznos — Ezeket a kérdéseket már más is feltette. A Gaceta de Cuba közölte azt az interjút, amelyet Luis Marré költő barátom készített velem, s amelyben kifejtem, hogy realista költő vagyok, de nem annyira, hogy költő ne lennék. Másrészt, hogy nem vagyok sem barokkos, sem hermetikus, sem bukolikus, sem szürrealista, bár huszonöt éves pályám alatt írt verseimre lehet ilyen vagy olyan címkét bigy- gyeszteni. Én azonban nem egy irodalmi irányzattal, nem egy stílussal köteleztem el magamat, hanem egy filozófiával. Nem avantgarde költő vagyok tehát, hanem marxista—leninista, — Kik hatottak önre a spanyol és nem spanyol nyelvű költészetből? — Kritikusaim szerint Brecht és Whitman, akit fordítottam is. Számomra azonban ugyanilyen fontosak Jósé Marti és César Vallejo, Pablo Neruda és Antonio Machado, Apollinaire és Eliot, Rilke és Pavese. A régiek közül Jorge Manrique és Francisco de Quevedo. Bennük és másokban elsősorban nem kölszellőzőnyilás. A fortocska hagyomány. Családtag. És akkor jöttek az új, modern lakótelepek tervezői, a szép új lakásokkal — és fortocska nélküli ablakokkal. Igaz, nem lenne szép dolog csak elmarasztalni őket, hiszen sok tekintetben figyelembe vették a lakosság véleményét, és kívánságait is. így terveztek például a moszkvai Troparjovo nevű új városrész egyes lakásaiba három külön bejáratú szobát jgondolva a más más műszakban dolgozó családtagok pihenésére), és nagy konyhát (az asszonyok kérésére). Fortocska azonban nem volt. Lett is miatta panasz és — követelés: vissza a fortocskát! Most a Lityeraturnaja Gazeta mintegy fellégezve adja hírül, hogy az építőipari tudományos kísérletekért és az építőipari normatívákért felelős állami bizottság szabványokról szóló tervezetében javasolja, hogy az új lakóházak és középületek ablakait, valamint erkélyajtóit lássák el szellőző ablakszemekkel. tői módszerük érdekel, hanem az elnyomottak világával való azonosulásuk. — Eddig összesen két verseskötete jelent meg, pedig, mint mondta, huszonöt éves pályafutás áll mögötte. — 1975-ben kiadott könyvem tulajdonképpen öt kötet anyagát tartalmazza, s heteken belül megjelennek összegyűjtött verseim. Ugyancsak sajtó alatt van egy kritikáimat, esszéimet tartalmazó kötet. — Verseiben gyakori motívum az utazás. írt-e erről prózában is? — Útinaplót nem, csak rövi- debb, hosszabb újságcikkeket, ezeiket sem annyira a látnivalóikról, inkább kulturális eseményekről. Újságírói, iptiblicista múltam is hosszú, s az a tapasztalatom, hogy a nem rutinszerűen végzett újságírói munka az író számára is hasznos. Csak nem szabad összetéveszteni az újságírást az irodalommal, tiszteletben kell tartani a műfajok határait. kor végeztek azok a diákok, akik az elsőtől a tizedik osztályig az új tantervek szerint tanultak. Az utóbbi tíz évben hatvannyolcezer új pedagógus került az iskolába, s egyhdr- maddal növekedett az osztály- termek száma. A tízosztályos általános iskolák hetvenöt százalékában és valamennyi kibővített általános iskolában áttértek a kabinetrendszerű oktatásra. A küldöttek hangsúlyozták, az oktatómunkában helyes az a gyakorlat, hogy az alsó tagozattól kezdve valamennyi tantárgyban törekedtek a szilárd szakismeretek, tények, alapvető fogalmak, valamint a gondolkodás alapvető módszereinek elsajátítására és az önképzés igényeinek kifejlesztésére. Az NDK valamennyi pedagógusa számíthat a társadalom megértő segítségére. A társadalom szinte valamennyi rétegnek képviselői kifejezték készségüket, hogy tevékenyen és felelősségtudattal vesznek részt az m zok, akik nem voltak restek a küzdelemre, és vitáztak, kilincseltek, leveleket és cikkeket írtak a „fortocska- ügyben“, most diadallal felkiálthatnak: „Lám, érdemes volt!" A jó hagyományok megőrzése, átmentése a technikailag fejlettebb jövőbe — fontos az egyénnek, a társadalomnak is. Maradjunk az építészet példájánál. Többször megírtuk már, hogy a Szovjetunióban milyen elismerésre méltóan kezelik a műemlékvédelem ügyét. A háború után azonnal, és komoly anyagi áldozatok árán láttak neki az ősi templom és erődítmények, a becses műemlék épületek helyreállításának. Vannak azonban olyan kis kincsek, amelyek nem szerepelnek a műemlékek listáján, ám megőrzésükkel szívmelengető ajándékot lehetne hagyni a következő nemzedéknek. A faházakra gondolok. Éppen az előbb említett moszkvai, troparjovói városrészben jártam egyszer egy szovjet építész társaságában. — Evekig volt a Kubai Köztársaság kultúrattaséja a Szovjetunióban. Fordít-e oroszból? — Nem tartozom a profi fordítók közé és nem tekintem magam a -szovjet irodalom szakértőjének. De fordítottam Ahma- dulinát és litván költőket, tanulmányt írtam Puskinról és Majakovszkijról. Most tovább utazom Moszkvába, ahol előadást tartok az új kubai költészetről. Az Inosztrannaja Literatúra következő számában több mint húsz, valóban fiatal, tehát 1950 után született kubai költőt mutatok be. — Mint írónak és irodalompolitikusnak mi a véleménye az írás funkciójáról? — Az írás lehet funkció, de mindenekelőtt szakszerű tevékenység, amely időt és odaadást igényel. A írói, művészi munka nem időtöltés, ezen a téren, mint az emberi tevékenység bármely más területén, lehetetlen értékeset alkotni, szorgalom, tanulás, elmélyedés nélkül. Tanulás nélkül nincs tudás. TÖTH ÉVA iskoláskorú fiatalok nevelésében. A testvéri szocialista országokból érkezett küldöttségek vezetői elismeréssel szóltak az NDK-pedagógusok munkájáról, s a kongresszus résztvevői úgy érezték, hogy ez az elismerés kötelez. Mégpedig arra, hogy folytassák a közös harcot a felnövekvő generáció békés, boldog jövőjéért, s mindenkor következetesen munkálkodjanak az ifjúság internacionalista szellemű nevelésén. A pedagóguskongresszus határozatot fogadott el, melyben többek között ez áll: „Kötelességünknek érezzük, hogy a szülőkkel, a pionír- és ifjúsági szervezettel, az üzemekkel és más társadalmi erőkkel együttműködve politikai és pedagógiai munkánk színvonalát a jövőben is állandóan emeljük. Most minden az egyes pedagógusok és a pedagóguskollekth vak hétköznapi munkájának mi' Hőségétől függ. Mély meggyőződéssel jelentjük ki, hogy valamennyien erőnk, tudásunk és képességeink legjavát adva dolgozzunk feladataink sikeres megoldásán." SÜNTER DALLMAR Elmagyarázta, hogy a hatalmas, új lakótelep helyén nem is olyan régen még a Troparjovo nevű falu állott. Maradt ugyan még néhány faház, de ezeket is hamarosan ... Kezével olyan mozdulatot tett, mintha morzsát söpörne le az asztalról. Könyörgőre fogtam a dolgot: legalább két három jó állapotban levőt hagyjanak meg! Elférnének a nagy házak között! O lyan szépen elképzeltem: lehetne belőlük újságos- pavilon, vagy pirogosbolt, fiók könyvtár vagy gyermekklub, vagy egyszerűen csak a gyerekek téli játszóhelye, amolyan babaház... Az építész udvariasan meghallgatott, de a tekintetében láttam, hogy a faházak sorsa már meg pecsételődött. Azok a faragott .ablakok... Mint a mesében. Azóta is elszomorít, ha néha rájuk gondolok. De most a „fortocskások“ valahogy nekem is igazságot szolgáltattak; hisz a két ügy nagyon közel áll egymáshoz. A jól szigetelő gerendaházat is a kemény orosz tél szülte, csakúgy, mint a fortocskát. Nincs mit szégyellni rajta. Éljen. S remélem, sót biztos vagyok benne, hogy a legszebb példányok megmentéséért ugyanúgy írnak és kilincselnek, mint a fortocskáért. A fortocska ügyben elért siker feljogosít a ,6 reményekre, NÉMETHI GYÖRGYI Az iskola társadalmi küldetése PEDAGÓGUSKONGRESSZUS AZ NDK BAN A Német Demokratikus Köztársaság VIII. pedagóguskong- fösszusa a közelmúltban zajlott le ííeíHüiben. A kongresszuson delegátusként, illetve vendégként 4200 tanár, iskolai funkcionárius, tudós és kulturális munkatárs veti részt, továbbá jelen voltak aZ ipar, a mező- gazdaság és a szülői munkaközösségek képviselői. Küldöttek érkeztek a szocialista országokból is. Mar got Honecker, az NDK okiatási minisztere, „Az iskola társadalmi küldetése" címmel tartotta meg beszámolóját. Döntő jelentőségű feladatként jelölte meg a tízosztályos politechnikai iskola tartalmi továbbfejlesztését, s hangsúlyozta, hogy a felnövekvő nemzedék kommunista nevelésére különösen nagy figyelmet kell fordítani. Ehhez arra van szükség, hogy a fiatalok szilárd tudományos képzést kapjanak s képesek legyenek korunk társadalmi problémáit helyesen megítélni. Margot Honecker hangsúlyozta, hogy az ifjúság oktatásának középpontjában a kommunista erkölcsre való nevelés áll. „Tudjuk, hogy az erkölcsi nevelést nem szabad egyoldalúan értelmezni, s hiba lenne, ha az erkölcsi nevelést és a tu- datformálást két külön dolognak tekintenénk, A tudatos cselekvés és a tudatos viselkedés — s a nevelés célja épp ezeknek a tulajdonságoknak a kialakítása — a termeszét és a társadalom fejlődési törvény- szerűségeinek ismeretén alct pul. Végső soron a politikai érettségtől, az ideológiai meggyőződéstől függ, milyen az ember munkához való viszonya, kifejlődött-e kötelességtudata és felelősségérzete a szocializmus építésének közös ügyével szemben, sőt az is, hogy miben látja az élet értelmét.“ A kongresszus megállapította, hogy az oktatás és a nevelés színvonala tovább emelkedett. Mérföldkő a fejlődésben uz 1978-as iskolaév, ugyanis ekFORTOCSKA
