Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-12 / 36. szám, hétfő
EURÓPA A MŰKORCSOLYÁZÁS VILÁGÁBAN A jégtánc legjobbjai: /baljelöl) Mojszejeva, Mi- nyekov, a második, Linyicsuk Karponoszov az Európa-bajnok /szovjet kettősök), Regőczy, Sallai magyar pár « harmadik. Olimpiai számítóközpont Í Az előzetes számítások szerint egy tízezer kötetes könyvtár mennyiségével egyenlő az a hatalmas információmennyi- | ség, amelyet 1980-ban az olim- j piai játékok idején kibocsáta- jj nak. A pontos és gyors eredményközlést és tájékoztatást a korábbi olimpiák gyakorlatának megfelelően elektronikus szá- ! mitógépek segítségével biztosi sít ják. Az olimpiai számítóköz- ij pontot a felújított Luzsnyiki A zágrábi műkorcsolyázó EB legjobb férfi versenyzői: balról a szovjet Kovaljov, a második helyzetett, közepén az NDK-beli Hoffmann, az ur any érmes és az angol Cousins, aki a harmadik helyet szerezte meg. sportkombinát egyik új épületében rendezik be. A központ mintegy kélszáz állomással, a versenyek színhelyeivel, a sajtóközponttal és alközpontokkal áll kölcsönös, kétoldalú kapcsolatban. A sajtóközpontban, ahol több mint háromezer újságíró dolgozik majd, a versenyek befejezése után a lehető leggyorsabban hivatalos nyomtatott versenybírói eredménylapokat osztanak ki orosz, angol és francia nyelven. A szovjet fővárosban megkezdték az utcák, terek ünnepi dekorációjának kialakítását. A legfőbb útvonalakon számos tabló, fénykép, táblázat ismerteti majd a résztvevő sportolókkal és vendégekkel a szovjet főváros fejlődésének eredményeit, a szovjet sport legjobb képviselőit. A város egyik legforgalmasabb útvonalán, a Hercen utcában az ünnepi dekoráció terveit mutatták be a főváros lakóinak és turistáinak. Már megkezdték az olimpiai tájékoztató táblák készítését is. Ezek segítségével a látogatók gyorsan áttekinthető képet kapnak az olimpiai események színhelyeiről, megközelítésük módjáról, a szovjet főváros közlekedési hálózatáról. Az első tájékoztató táblák már a nyári spartakiád idején is segítik a vendégek és a sportolók eligazítását. A mindenkori műkorcsolyázó és jégtánc Eu röpa-bajnokság körülbelül egy hónappal előzi meg a világbajnokságot, s mivel földrészünk eb ben a sportban évtizedek óta a prímet jatssza, kétségtelen és indokolt a nagy érdeklődés. Néhány éve még a csehszlovák műkorcsolyázósport is az élvonalba tartozott, s szinte hozzászoktunk, hogy színeink sikere nélkül nem múlik el világverseny. Zágrábba, amely néhány nappal ezelőtt az Európa-bajnokságot rendezte, a helyzet ismerete, s főleg a hazai bajnokság nem is annyira eredményei, mint teljesítményei láttán nem küldtük különösebb reményekkel versenyzőinket. A nagy derülátók legalább egy dobogós helyben bíztak, de ez valóban nem volt megalapozva, márpedig a műkorcsolyázásban nem lehet az ismeretlenség homályából máról- holnapra a csillogó jégtükörre a siker reményében lépni. továbbiakban legalább futólag érintünk minden versenyszátnot, uralassul a csehszlovák, részvételre. A fiatalok könnyebben lelkesednek és ezt kell kihasználni a labdarúgás közvetlen utánpótlásának felkészítésénél is. (ČSTK felv.) A férfiaknál csaknem teljesen azonos számszerű eredmény alakult ki a dobogós helyeken, s csak az utánszá- molás során dőlt el, hogy nem a már Európa-bajnoknak minősített szovjet Kovaljov, hanem Hoffmann, az NDK kiválósága lett a kontinens legjobbja. Ök ketten álltak a mezőny élén a még mindig sokat jelentő isko- lagyakorlatok, vagy ha úgy tetszik kötelezők után, de a kiirben nem tündököltek és az angol Cousins alaposan túltett rajtuk. Az volt a csemege, amit tőle láttunk, bár a francia Si- monds szabadon választott gyakorlata is megérdemelten kapott magas értékelést. Kellemetlen meglepetésként hatott, bogy Hoffmann nem hozott újat, s a kűrben nem kockáztatott, túlzottan magabiztosan ragaszkodva az előzők során szerzett előnyhöz. Kovaljov előzőleg huzamosabban betegeskedett és úgy volt, hogy rajthoz sem állhat. Nem Is maradt elég ereje a kiir kezdeti lendületének folytatásához. Az arany és az ezüstérmes fukarkodott a modern kür javát jelentő hármas ugrásokkal, nem úgy a sorrend következő két versenyzője. Sóska, a tapasztaltabb csehszlovák részvevő nem fejlődött, kürje színtelen, már fejlődőképesnek sem tarthatjuk. Az Európa-bajnoki újonc Sa- bovčík bemutatkozása a 17. helyet eredményezte. Beiratkozásnak megfelelő. A nőknél az NDK-beli Pötzsch megvédte tavalyi elsőségét, ám a kötelező és a rövid program után annyira biztosnak látta helyzetét, hogy egyetlen tripla Salchowot kockáztatott meg. Ezt már a nőknél is kevésnek tartja a szakértő és a néző is. A nyugatnémet Lurztól, képességeit ismerve, jó kürt senki sem várt, nem is kapott. A bronzérem a jól hajrázó svájci Biellmanné lett, de az ő kürje sem érte el saját tavalýi szintjét. A csehszlovák színeknek egyetlen képviselője volt ebben a számban, Baierová. Nagyon akart, friss iramban, lendülettel kísérletezett tripla ugrásokkal is, de eredménytelenül. Tizenegyedik helye kevesebb, mint amire számítani lehetett. Sajnálhatjuk, hogy az előző EB-n olyan lendületesen és jól ugró és kiirö- ző szovjet Vodorezova ezúttal sérülése miatt nem indulhatott, ígéretnek látszik a jugoszláv Dubravcsics, mutatós a kürje. A párosoknál az volt a kérdés, ki foglalja el átmenetileg a Rodnyina — Zajcev kettős első helyét, hiszen úgy tudják, Rodnyina, aki kismama lett, föltétlenül vissza akar térni a jégtükör csillagai közé. A Cser- kaszova, Sahraj páros ugyan kiemelkedett a mezőnyből, de teljesítményével nem tudta feledtetni a nagy elődöket. A második és harmadik helyen valóban csak árnyalat különbség volt a Vorobjeva—Liszov- szkij (szovjet) és a Bass— Thierbach (NDK-beli) kettős között. A csehszlovák Spiegel testvérek hatodik helyezése a lehetsegekhez mérten nagyon szerény. Mivel éppen ebben a számban tört előre jelentősebb mértékben az ifjú generáció, ajánlatos előlegeznünk bizalmunkat. A jégtáncosoknál láthattuk az EB legkiegyensúlyozottabb szembesítését, s az eredmény, a dobogós sorrend szinte a legutolsó pillanatban alakult ki. Még a csehszlovák Reháková— Drastich kettős 4. helye is elismerést érdé mel, mert a zágrábi nagy hármas dobogo- ját megközelíte ni is jelentős teljesítmény. Megérdemelten cserélt helyet az EB tavalyi aranyérmes Mojszejeva— Minyenkov kettősével a mostani legjobb, az ugyancsak szovjet Linyicsuk— Karponoszov duó. Tetszett a győztesek plasztikus muzikalitása, káprázatos technikája, s az, hogy négy, egymással ellentétes részt hogyan tudtak egységbe varázsolni. A detronizált párnál a nagyobb technikai tökéletességet hiányolták, bár műsoruk a tavalyinál igényesebbnek tűnt. A Regőczy—Sallai pár jóvoltából a palotás is szalonképes tánc lett, s egyébként is önfeledten, játékosan tudták azt adni, amire vállalkoztak. • • * Március 13—18-íg Bécs a világ legjobb műkorcsolyázóit és jégtáncosait látja vendégül, s már most nagy érdeklődéssel várjuk, kik egészítik ki- az európai mezőnyt világszintűre. Az Európa-bajnokságon testvériesen megosztoztak egymással az aranyérmeken a Szovjetunió és az NDK versenyzői, egyaránt kettővel gyarapították kontinensbajnoki gyűjteményüket. A világbajnokságon elsősorban a férfi egyesben, de ta lan a nőiben is a zágrábi verseny esélyeseinél többen tarthatnak igényt a dobogó felső fokára. A párosoknál is nagyjából ez mondható el. Azt viszont nem is tudjuk elképzelni, hogy a jégtáncosok győzelmi emelvényén másokkal találkozzunk, mint Zágrábban. Talán a nagyobb mezőny, a több esélyes arra készteti a bécsi VB résztvevőit, hogy ne fukarkodjanak az igényes és gyakori tripla ugrásokkal, mert a dupla Lutz már csak elfogadható, a tripla leszúrt Rittberger sem az igények netovábbja, s ha még a kiváló közi nőknél senkisem veszélyeztette az NDK beli Pötzsch elsőségét. rözők is megtáltosodnak és. pontosabban rajzolják a kötelező gyakorlatok mértani alakzatait, a bécsi jégtükör igazi kür- fesztivállá válhat. Majd elválik, hogy Európa egyeduralkodó-e a műkorcsolyázás és a jégtánc birodalmúmban, vagyis egy világgal ér fel, vagy pedig a többi földrész, elsősorban AmerK ka üldözőbe veszi, sőt akár be is fogja az európai túlzottan magabiztos, rutinjukban bízó csillagokat. ZALA JÓZSEF Hová lesznek a fiatal labdarúgók? Csehszlovákiában az igazán jó képességű labdarúgó úgy 23 éves korában érik be. Mindenki, aki áttekintéssel rendelkezik az európai vagy a világ- futballról, jól tudja, hogy ez elég késői dolog. Sokkal későbben, mint azokban az országokban, amelyeket e sportban a világ élvonalához sorolnak. Mi lehet ennek az oka? Erre válaszolt az egyik leghiva- tottabb, az ifjúsági labdarúgók központi edzője, Petr Packert, aki hosszú éveken át ligajátékos volt: „Nálunk a felnőttek csapatába a fiatal játékosok úgyszólván teljesen felkészülés nélkül érkeznek. Hiányoljuk náluk a modern játékoselemeket, a gyors fordulás lehetőségét és a pontos lövést. Ezen ne is csodálkozzunk. Az ifjúsági liga hét csoport küzdelmei' bői áll, így a jobb képességű csapatok rendszerint nagyon gyenge ellenfelekkel találkoznak. A játékosok, hozzászoknak a lassúbb iramhoz, mérsékeltebb az erőbevetés és sokkal rosszabb ideig készülődhetnek, szánhatják el magukat a lövésre, mint egyébként. Ez a későbbiek során megbosszulja magát. Nagy hiányosságok vannak az erőnlétben is. Ezt a felnőtt csapatban persze pótolni lehel, de a labdakezelést, a technikát, az átadások pontosságát és a lövőkészséget már nem. Ezen a téren a lemaradás egykönnyen nem pótolható.“ Az ifjúsági labdarúgó-liga problémája időszerű. A jelenlegi beosztást az tette szükségessé, hogy a számításba jövő fiúk idejével gazdaságosan kell bánni. Milyen más megoldást lehetne elképzelni? — kérdezte Packerttől a ČSTK tudósítója. — Szerintem a legjobb ifjúsági labdarúgókat első ligás csapatokba kellene sorolni, ahol. nagy játékerejű együtteseket lehetne belőlük alakítani, s ez csak a bajnokság hasznára válhatna. Az anyagi ráfordítás nem jelentene nagyobb kiadást, mivel az ifjúsági mérkőzéseket a ligatalálkozók elő- mérkőzéseként játszhatnák.a A Szovjetunióban és az NDK- ban az ilyen megoldást B-csa- patok formájában találták meg, s állítólag nagy sikert aratott. Most az a kérdés, hogy Csehszlovákiában mi a helyzet az ifjúsági labdarúgók edzőivel? — Szerencsés megoldásnak tartom, hogy minden ligacsapatunknál az ifjúsági együttesnek hivatásos edzője van. Munkájukat nem lehet az egyes csapatok helyezése szerint értékelni, inkább annak kellene a mutatónak lennie, hogy az l. liga küzdelmekre megfelelő /á- tékosokat tudnak-e védenceikből nevelni. Amennyiben minden ifjúsági csapat hivatásos edzője évente legaláb két vagy három olyan játékost tudna nevelni, aki alkalmas az l. liga- szereplésre, az országos eredmény nem váratna sokáig magára. Milyen további gyengéi vannak Csehszlovákiában az ifjúsági labdarúgásnak? f — Sajnos, hetente mindössze hat óra az átlagos edzésidó és ez semmi esetre sem elég. Akadnak helyek, ahol kedvezőbb a lehetőség, mint például Ostravában, az országos átlag azonban az előbb említett. A számításba jövő fiúk csak a tanítás befejezése után mehetnek a pályára. Ez azt jelenti, hogy télen már sötétedés után és ebből bizony edzés már nem lehet. Az ifjúsági labdarúgás jövőjét olyan alapfokú kilencéves iskolákban látom, amelyeknek labdarúgó-osztályaik vannak. Egynéhány már működik nálunk és jó eredményekkel, elsősorban a Mladá Boleslavi AKI büszkélkedhet. Ott nagyon jó a módszertani munka és kézzelfoghatók az eredmények. Nem vitás, hogy nálunk a labdarúgás az első számú sport és szinte az egész sportközvélemény figyelemmel kíséri annak eseményeit. Az országos válogatott őszi, javuló teljesítményei és kupacsapataink várakozáson felüli szereplése a KEK-ben és az UEFA Kupában még inkább a labdarúgás felé fordították a figyelmet. Arról azonban, hogy a közeljövőben milyen lesz az általános csehszlovák labdarúgás minősébe, az ifjúsági és a diákcsapatokban döntenek. Ezért nem szabad ezt a problémát másodrangúnak tekintenünk.
