Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-10 / 35. szám, szombat

BENDZSEDID SADLI ALGÍRI A ELNÖKE (ČSTK) — Bendzsedid Sadli ezredest, az algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) fő­titkárát az Algériai Demokrati­kus és Népi Köztársaság elnö kévé választották — közölték csütörtökön az algériai főváros­ban. Az ország területén összeírt csaknem 8 millió szavazásra jogosult 94,94 százaléka élt al kotmány adta jogával. Ezek kö zük 94,23 százalék igennel sza vazott az új elnök személyére. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő ugyancsak táviratban gratulált Bendzsedid Sadlinak Algéria elnökévé történt megválasztása alkalmából. KÉMÉNY LÉPÉS? Az USA megvonta a katonai és gazdasági támogatást Nicaraguától KÖZEL-KELETI HÍREK FELÚJÍTJÁK A KÜLDNTÁRGYALÁSOKAT Februárban Camp Davidben VANCE — KHALIL — DAJAN találkozó (CSTK) — Az Egyesült Álla­mok kairói nagykövete átadta Carter elnök üzenetét Szadat egyiptomi államfőnek. Az üze­netben Carter az egyiptomi— izraeli tárgyalások felújítását javasolta. Kairói forrásoik szerint a ja­vaslatot Szadat elfogadta, s a tárgyalások felújítására két hé­ten belül, de még február 21-e előtt s«r kerül. Egyiptomi rész­ről Musztafa Khalil miniszter- elnök, izraeli részről Mose Da- jan ikülügyminiszter vesz részt. A tárgyalásokon az Egyesült Államokat Cyrus Vance külügy­miniszter képviseli. A Tel Aviv-i amerikai nagy­ikövet egyidejűleg átnyújtotta Carter meghívólevelét Mena- hem Begin miniszterelnöknek. Erre hivatalosan holnap vála­szolnak. A kairói rádió szerint a ta­lálkozó színhelye ismét Camp David lesz, ahol Carter, Szadat és Begin tavaly szeptemberben találkozott és kidolgozta az Egyiptom és Izrael közötti kü­lönbéke szerződés keretegyez­ményét. (ČSTK | — Hodding Carter, az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője tegnap Washing­tonban bejelentette, hogy az USA kormánya visszahívta Ma- naguából katonai misszióját, megszüntette a nicaraguai kor­mánynak nyújtott katonai és gazdasági segítséget és visz- szahívta Nicaraguából az úgy­nevezett „amerikai békefenn­tartó testületek“ tagjait és ma- naguai nagykövetsége személy­zetének számát a felére csök­kentette. A szóvivő rámutatott, hogy az amerikai kormány azért folya­modott ezekhez az intézkedé­sekhez, mert Somoza nem fo- gadta el az USA, Guatemala és a Dominikai Köztársaság képvi­selőiből álló úgynevezett „köz­vetítő“ misszió javaslatait, ame­lyek szerint a „nicaraguai vál­ság békés rendezését“ népsza­vazással érnék el. A Somoza-rezsim ellen ezt a meglepően keménynek tűnő el­járást a Carter-kormányzat ab­ban az időben kezdi alkalmaz­ni, amikor Somoza diktátor mélységes bel- és külpolitikai elszigeteltségbe került, és ami­kor gazdasága a csőd szélére jutott. A Carter-kormányzat tehát csak akkor döntött a „kemé­nyebb“ fellépés mellett, ami­kor a rezsim teljesen tarthatat­lan helyzetbe került. De ezek a legújabb intézkedések is csak felemásak, mert Washing­ton továbbra is fenntartja a diplomáciai kapcsolatot Somo­zával, és a „redukált“ ameri­kai nagykövetség is alkalmas lesz arra, hogy az országban tovább folytassa mesterkedé­seit annak érdekében, hogy meggátolja a nicaraguai nép győzelmét. MEGMARADTAK A NÉZETKÜLÖNBSÉGEK A moszkvai Pravda Teng Hsziao-ping tokiói látogatásáról BROWN HADÜGYMINISZTER KÖRÚTJA Harold Brown amerikai had­ügyminiszter tíznapos közel-ke­leti körútra indult, melynek so­rán tárgyalásokat folytat Szaud-Arábia, [ordánia, Izrael és Egyiptom állam-, illetve kor­mányfőivel, valamint katonai vezetőkkel. Washingtoni forrá­sok szerint Brownt a Carter- kormányzat azért küldi ezekbe az országokba, hogy magyaráz­za ineg az Egyesült Államok iráni politikáját, és jusson meg­állapodásra „a térség bizton­ságát erősítő“ intézkedésekben. Amerikai kormánykörökből származó értesülések szerint Brown a regionális együttmű­ködés valamilyen formáját igyekszik kialakítani a Nyugat­barát közel-keleti országok kö­zött, hogy ellensúlyozza a stra­tégiai hátrányokat, melyeket Amerika a sah távozásával szenvedett el. A Riadnak és Ammannak szó­ló amerikai üzenet kiterjedt ar­(ČSTK) — A Szaad Haddad vezette dél-libanoni jobboldali milíciák megtámadtak egy ha­tár menti települést. A mintegy hatvanfőnyi egység harckocsik­kal tört be a faluba, átkutatta éo kifosztotta a lakóházakat. Az agresszorok kihallgatták a település lakosait és közülük többeket megkínoztak. Az ENSZ-csapatok a támadás előtt visszahúzódtak a helyszínről, mivel Haddad előre fenyegető­zött, hogy egységei tüzet nyit­nak a norvég UNTFIL-katonák- ra Haddad külföldi újságírók előtt azzal fenyegetőzött, hogy kikiáltja a csapatai ellenőrzése alatt álló terület függetlensé­gét s ezt azzal indokolta, hogy a libanoni állam február 1-én megszüntette az embereinek folyósított fizetést. Fiiad Biitrosz külügyminisz­ter Bejrútban bejelentette: hol­nap a libanoni fővárosba érke­zik Brian Urquliart, az ENSZ különleges politikai ügyekkel meghízott főtitkárhelyettese, hogy megbeszélést folytasson a miniszterelnökkel, a hadügymi­niszterrel és a külügyminiszter­rel, a Biztonsági Tanács Oél-Li- banonra vonatkozfi határozata végrehajtásának lehetőségeiről. ra, hogy Washington felszólítja ezeket a vonakodó arab orszá­gokat: támogassák az egyipto­mi-izraeli különbéke-tárgyalá- sokat. Brown Kairóban és Je­ruzsálemben is megpróbálja megjavítani a tárgyalások új­rakezdésének feltételeit. A had­ügyminiszter — mint a Penta­gonban mondják — igyekszik majd meggyőzni a meglátoga­tott országokat arról, hogy bár az Egyesült Államok pillanat­nyilag bizonytalan abban, ho­gyan kezeli Iránt, ennek elle­nére meg akarja őrizni a saját súlyát és szerepét a Közel és Közép-Keleten. (ČSTK) — Egyetlen japán lap sem támogatta kommentár­jában a kínai vendég azon tö­rekvését, amellyel Japánt igye­kezett rávenni, hogy aktívab­ban támogassa az egységes an- tiszovjet front kialakításának pekingi politikáját — írta a moszkvai Pravda tegnapi szá­mában Igor Latisev, a lap to­kiói tudósítója. Teng Hsziao- ping, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének he­lyettese kétnapos japáni láto­gatásának eredményeiről szóló cikkében a tudósító hangsú­lyozta, hogy a lapok kommen­tárjai, konkrétan az Asahi cí­mű napilap, megállapítják, hogy a japán—kínai tárgyalá­sok feltárták azt a nagy kü­lönbséget, amely Japánt elvá­lasztja Kínától a külpolitikai kérdésekben és a nemzetközi stratégia kérdéseiben, és meg­mutatták, hogy a japán fél nem hajlandó e kérdésekben közö­sen fellépni Kínával. A Jomiuri Simbun című lap vezércikkében ezzel összefüg­gésben egyértelműen hangsú­lyozza, hogy Japán „nem vehet részt olyan intézkedésekben, amelyek célja a Szovjetunió körülzárása, valamint a Szov­jetunió ellen irányuló szövet­ségbe való belépés“. A japán hírmagyarázók több­sége a japán—kínai tárgyalá­sok eredményeit értékelve ar­ra a következtetésre jut, hogy a megbeszélések során erőtel­jesen megnyilvánultak „a két fél közötti jelentős különbsé­gek“ az ázsiai helyzet értékelé­sében. Elévülhetetlen bűnök Kilenc évvel ezelőtt, 1970. ja­nuár 11-én lépett életbe az a nemzetközi konvenció, amelyet 1968. november 26-án fogadott el az Egyesült Nemzetek Szer­vezete s amely kimondja, hogy a háborús bűnök, valamint a béke és az emberiség ellen el­követett bűnök nem évülhet­nek el. Azt hivatott garantálni, hogy a háborús bűnösök ne ke­rülhessék el a büntetést csak azért, mert nem emeltek elle­nük vádat az adott ország tör­vényei által meghatározott idő­ben. A náci háborús bűnök elévü­lése a nyugatnémet reakció leg­fontosabb követelése. 1969-ben csak a széles körű tiltakozó mozgalom nyomására sikerült megakadályozni, hogy a nyu­gatnémet állam létrehozásának 20. évfordulója alkalmából az említett bűnök elévüljenek. Törvény szabta meg, hogy a nyugatnémet igazságszolgálta­tásban a bűntett elkövetésé­től számítva 30 éven belül kell a bírósági eljárást megindítani. E törvény szerint 1979. decem­ber 31-én lejár a határidő, s 1980. január 1-töl az IMSZK-ban nem lehet büntetni a náci há­borús bűnösöket. A nyugatnémet igazságszol­gáltatásra jellemző, hogy elné­ző a náci bűnösökkel szemben, s igyekszik meggátolni igazsá­gos megbüntetésüket. A bonni igazságügy-minisztérium adatai szerint a háború után a Német Szövetségi Köztársaságban kö­rülbelül 85 000 ember került bí­róság elé háborús bűnök elkö­vetésnek vádiával Közülük csak 6732-re mértek ki több­nyire enyhe büntetést. A hatvanas éveik elején a nyugatnémet igazságszolgálta­tás még elnézőbb volt a hábo­rús bűnösökkel szemben. 1965 —1976-ban például a vádlottak­nak csak 1,5 százalékát ítél­ték el. 1970—74-ben 196 hábo­rús bűnös közül 120-at felmen­tettek. Jellegzetes azoknak a volt SS-katonáknak az esete, akik részt vettek a majdaneki kon­centrációs táborban elkövetett gyilkosságokban. Itt összesen 1,5 millió ember vesztette éle­tét. A második világháború után kiderült, hogy 1500 gyil­kos a Német Szövetségi Köz­társaságban tartózkodik, de kö­zülük csak 350 ellen indítottak bírósági eljárást. A bíróság előtt csak 14-en jelentek meg. A volt SS-katonákat azzal vá­dolták, hogy 1941—44-ben 250 ezer embert mészárollak le. A bírósági eljárás 1975 óta tart és feltételezhető, hogv csak 1980- ban fejeződik be. Mind a 14 há­borús bűnös szabadlábon van. Abban az esetben, ha az NSZK-ban 1979 végén elévül­nek a háborús bűnök, a nácik gyakorlatilag kegyelmet kap­nak. Roberto Botacini brazil író úgy véli, hogy Latin-Ameriká- ban körülbelül 8000 náci hábo­rús bűnös él. Az amerikai kép­viselőház egyik albizottságának adatai szerint az Egyesült Ál­lamokban 100 háborús bűnös van. A Német Szövetségi Köztársa­ság vezető körei megtagadják a háborús bűnösök kiadását a szocialista országoknak. Figyel­men kívül hagyják azt a dekla­rációt, amelyet 1943. október 30-án az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és Kína külügyminiszterei fo­gadtak el Moszkvában. Ez a dokumentum megállapította: a háborús bűnösöket visszaküldik abba az országba, ahol elkö­vették szégyenletes tettüket, hogy ott bíróság elé állítsák őket, majd a felszabadított or­szág és szabad kormány törvé­nyei szerint megbüntessék őket. A Bundestagnak a tavasz fo­lyamán kell az elévülésről dön­tenie. A nyugatnémet parlamen­ti politikai pártok közül eddig egy sem helyezkedett arra a határozott álláspontra, hogy meg kell akadályozni a há­borús bűnök elévülését. A mos­tani felmérések szerint a kép­viselők kis többsége egyszerű jogászi ügyként mérlegeli a há­borús bűnök elévülését és fi­gyelmen kívül hagyja annak politikai és morális vonatkozá­sait. Ugyancsak ezekben a napok­ban folyik a vita arról, hogy az amerikai megszálló csapatok által zárolt hitlerisla okmányo­kat átvegye-e a szövets gi kor­mány és hozzáférhetővé tegye-e a kutatók számára. Ha az év végén elévülnek a háborús bűnlettek, az amerikaiak ke­zében levő okmánytárakat pe­dig csak utána szabadítják fel, minden valószínűség szerint egész sor háborús bűntett már csak a büntethetőség lejárta után kerül napvilágra. (ö—lel Saját kárukon - tanulnak (ČSTK) — Több amerikai cég az utóbbi években felhasználja a szovjet kereskedelmi szerve* zetekkel való egyenjogú gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködés előnyeit. Az amerikai vállalkozók már nemi egyszer meggyőződtek arról is, hogy az együttműködés egyol- dalú felmondása, — amelyet „a Szovjetunió belpolitikájával kapcsolatos kifogások“ moti­válnak, — nem más, mint a Szovjetunió belügyeibe való be­avatkozás és a nemzetközi ke-< reskedelem elveinek megsér­tése. Arról, hogy a hasonló akciók akadályozzák a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti bi- zalom légkörének kialakulását, s ennek következtében az ame­rikai cégeket veszteség éri, a washingtoni kormánykörök is meggyőződhettek. Az említett körök tavaly megakadályozták, hogy a Sperry-Univac cég szá-< mítógépét eladja a Szovjetunió-* nak. Az UPI hírügynökség most amerikai kormányköröket hn vatkozva közölte, hogy Wa­shington megváltoztatta állás-* pontját és úgy határozott, hogy megkezdi a tárgyalásokat az említett kereskedelmi megálla­podás létrehozásáról. Az UPI azt is hozzáfűzte, hogy a Sperry-Univac cégnek ez elsői rendű érdeke. 1 - NEh lANYmlK | ■ SSSS0R BAN JURIJ OVCSINNYIKOV akadé­mikus, a Szovjetunió Tudomá-i nyos Akadémiájának alelnöke és Philip Handler, az Ameri-» kai Nemzeti Tudományos Aka­démia elnöke Washingtonban a két ország tudományos cseréjé­ről és tudományos intézeteinek együttműködéséről szóló meg­állapodást írt alá. A SZOVJETUNIÓ Miniszterta­nácsa jóváhagyta és ratifikálás céljából a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége elé terjesztette az 1978. december 5-én Moszkvában aláírt szov­jet—afganisztáni barátsági és együttműködési szerződést. RAYMOND BARRE francia miniszterelnök hatnapos hiva­talos látogatáson Kanadában tartózkodik. Trudeau minisz.* terelnökkel mindenekelőtt a két ország gazdasági kapcsola­tairól tárgyal ERICH HONECKER, az NSZEP KB főtitkára Berlinben fogadta az ott tartózkodó Giancarlo Pa- jettát, az Olasz Kommunista Párt vezetőségének tagját és Angelo Olivát, az OKP Közpon­ti Bizottságának tagját. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK tegnapra virradóra Nevada ál­lamban újabb kísérleti föld alat­ti atomrobbantást hajtott vég­re, közölte az amerikai ener­getikai minisztérium. A RHODESIÁI fajüldöző bíró^ ság két afrikait halálra ítélt, mert támogatta a Zimbabwei Hazafias Frontot, közölte az AP hírügynöksége salisburyi forrásokra hivatkozva. Belgium katonákat küld Zaire-ba (ČSTK) — A legtöbb nyugati hírügynökség azzal kapcsolat­ban, hogy a belga kormány 250 ejtőernyőst kíván küldeni Zai­re-ba, arról ír, hogy feszült a belpolitikai helyzet ebben az afrikai országban. Henri Simonét belga külügyi miniszter egy sajtókonferen­cián kénytelen volt bevallani, hogy a belga ejtőernyősök ki­képzése összefügg az „ország­ban kialakult igen veszélyes helyzettel“. Amennyiben zavar­gások törnének ki Zaire-ban, a zaire-i hadsereg ezt nem lenne képes elfojtani, mondotta a mi­niszter. Zaire-ban már évek óta tart a súlyos gazdasági válság. Az ország külföldi adósságait mintegy 4 milliárd dollárra be-* csülik. A Jordán folyó nyugati partjáról és más megszállt területekről úgyszólván naponta érkeznek hírek arról, hogy az izraeli szél­sőségesek folytaiják az arab parasztok földjeinek elkobzását, le­rombolják házaikat, s helyükre megerősített katonai állásokat építenek. Képünkön egy fegyveres izraeli járőr látható Ramallah város utcáján, a Jordán nuugati partján (Telefoto: ČSTK) LIBANON Jobboldali milicisták

Next

/
Thumbnails
Contents