Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1979-02-10 / 35. szám, szombat
Az efsz-ek iutahnazási rendszerének A termelőerők szövetkezeti tulajdonjoga . a munkabérek meghatározásának sajátos formáját vonta maga után az egységes földművesszövetkezetekben, ami különösen az efsz-ek kezdeti szakaszában volt kifejező. Az egyik lényeges sajátossága az volt, hogy a földművesszövetkezetekben a munkabéreket a társadalom nem biztosította közvetlenül. A szövetkezeti tag munkabérének nagysága függött attól is, hogy az illető mit vitt be a közösbe, illetve mekkora volt a földművesszö- vetkezet létrehozott jövedelme. Sajátosság volt továbbá az efsz fejlődésének kezdeti szakaszában, hogy a személyi jövedelem nagysága az egyén által végzett munka értékétől függött. A földművesszövetkezetek fejlődésével az egyén által végzett munka fokozatosan egyedüli meghatározója lett a munkabéreknek. Az efsz-ekben a jutalmazás további jellemző vonása volt, hogy a földművesek munkabérük jelentős részét természetbeli juttatás formájában kapták, ami a hatvanas évek elején általában a munkabér 15 százalékát tette ki. Helyenként viszont — főleg a gyengén gazdálkodó egységes földművesszövetkezetekben, ahol kicsi volt a munkaegység érté-' ke — a nagyobb százalékarányt is elérte. Sajátosságokat jelentett a földművesek munkabérezésében az is, hogy a bérek nagyságát bizonyos mértékben a talajtani és az éghajlati tényezők, valamint a közlekedési és más feltételek is befolyásolták. A földművesek munkabére a szocializmus építésének kezdeti szakaszában a szocialista államokhoz hasonlóan hazánkban is kisebb volt, mint a népgazdaság más ágazataiban. Ennek oka a mezőgazdasági munka ipari munkával szembeni kisebb hatékonysága volt. A MUNKAEGYSÉG ES FOGYATÉKOSSÁGAI Az egységes földművesszövetkezetekben a bérezés első történelmi formája a munkaegység. Mint munkabérezési forma a mezőgazdasági munka társadalmiasftásának alacsony fokán a szovjet kolhozokban jött létre, abban az időben, amikor a mezőgazdaság még viszonylag önállóan fejlődött. Az efsz-ek kezdeti szakaszában a munkaegység pozitív feladatot töltött be, elsősorban azzal, hogy hozzájárult a munkafegyelem megszilárdulásához, s közsnjiítossagni / • vetlenül összekapcsolta az egyéni és kollektív munka eredményeit. Mint a munka- és a jutalmazás mértéke a szövetkezetesítés első szakaszában a munkaegység átmeneti formája volt a javak szétosztásának. A munkaegység szerinti bérezés hiányosságai a hatvanas évek elejétől kezdtek megmutatkozni, s néhány földműves- szö v e íJke ZA t ok b e n próbaképpen bevezették a munkáért járó béren alapuló jutalmazási rendszert. Ez lehetővé tette a bérek következetesebb differenciálását a munka mennyisége és minősége szerint, valamint a kiegészítő jutalmak bevezetését, így végeredményben a mező- gazdasági munka hatékonyságát növelte. EGYSÉGES RENDSZER Az egységes földművesszövetkezetekben jelenleg folyamatban van az egységes jutalmazási rendszer bevezetése, amely hasonló alapokon nyugszik, mint az állami szektorban alkalmazott bérezési forma. A mezőgazdaságban végbement összpontosítás, szakosítás és kooperáció nagy mérté'kben megváltoztatta a munka jellegét, valamint a szövetkezeti földművesek munka- és élet- feltételeit, amelyek lényegében már az ipari munkásosztályéval azonosak. A mezőgazdasági munkában is meghatározóvá lett a közösségi jelleg. A komplex gépesítés és az automatizálás, valamint a modern technológiai eljárások alkalmazásával megszűnt a fizikailag megterhelő mezőgazdasági munka, ugyanakkor megnőtt az igény a szakképzett munkaerő és az alkotó munka iránt. A vezetőkkel szemben jogosan elvárják, hogy képesek legyenek megfelelő összefüggésekben látni a saját és beosztottjaik munkáját, s komplex jellegű hozzáállást tanúsítsanak a bonyolult termelési folyamathoz. Szükséges, hogy a mezőgazdaságban is egyre több középiskolai, illetve főiskolai végzettségű szakember dolgozzon. Jelenleg például minden ötödik földműves rendelkezik szakképzettséggel és az elnökök 80 százalékának van közép-, illetve főiskolai végzettsége. Mindez objektíve szükségessé teszi valamennyi egységes földművesszövetkezetben az azonos gazdálkodási feltételek megteremtését, a komplex és tervszerű vezetést, valamint az állami szektorban alkalmazott egységes jutalmazási rendszer bevezetését. Az egységes földművesszövetkezetekben és az állami szektorokban használatos bérezési forma közelebb hozása objektív folyamat. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy növekszik azoknak az efsz-tagoknak a száma, akiket már nem köt közvetlen tulajdonjogi viszony a szövetkezethez. Erre az új generációra a mngasfokú szakképzettség jellemző, így ugyanolyan követelményekkel lépneik fel, mint a népgazdaság más ágazataiban dolgozó kortársaik. Az egységes jutalmazási rendszer bevezetéséhez azzal is adottak a feltételek, hogy a mezőgazdaságban a munkáért járó bérek szintje lényegében azonos a népgazdaság más, a földműveléssel összehasonlítható nép- gazdasági ágazatok bérszintjeivel. A CSKP XIV. kongresszusának irányelveivel, valamint a CSKP Központi Bizottsága 1972- es áprilisi plénumának és az egységes földművesszövetkezetek VIII. kongresszusának határozataival összhangban kidolgozták az egységes jutalmazási rendszer alapjait. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének és a csehszlovák kormány határozatával összhangban 1974— 75 ös években kísérletképpen 118 egységes földművesszövetkezetben bevezették az egységes jutalmazási rendszert, 1976- ban pedig további 340 földművesszövetkezetre terjesztették ki a kísérletet. ÖSSZHANGBAN A GAZDASÁGAI Morvaországi Elektrotechnikai Vállalat dolgozói csaknem tíz évvel ezelőtt szakosítási szerződést kötöttek NDK-beli, lengyelországi és magyarországi vállalatokkal. A megállapoftős alapján az említett KGST tagállamok beszüntették a szerszámgépek villamos szivattyúberendezéseinek gyártását. Azóta a 10 — 100 liter kapaci- -tásfr berendezéseket ez a vállalat gyártja. Az idén Lengyelországba 30 000, az NDK-ba 20 000, Magyarországra pedig 6000 szivattyút szállít. A képen: Blanka Rotreklová az NDK számára gyártott szivattyú minőségét ellenőrzi (Felvétel: R. Pavlíček — ČSTK) FEJLESZTESSEL Az egységes jutalmazási rendszer összhangban van a föld- művesszövet kezetek gazdaság- fejlesztésének szükségleteivel és a társadalmi munkamegosztásban betöltött szerepükkel. Hozzájárul a munkakezdeményezés fokozásához, gazdaságosabbá teszi a termelést, fokozza a munkatermelékenysé- get, valamint fokozottabb gépesítésre, a szakismeretek bővítésére és továbbtanulásra ösztönöz. Elősegíti a munkaerők jobb elosztását, valamint kihasználását. A mezőgazdasági termelésben biztosítja az iskolai végzettség és a gyakorlat, az anyagi- és erkölcsi felelősség, valamint a fizikai és szellemi igénybevétel azonos alapokon történő elbírálását. Az egységes jutalmazási rendszer része a csehszlovák mezőgazdaságról való rendszeres intenzív gondoskodásnak. Az utóbbi húsz évben az egységes földművesszövetkeze tökben és az állami gazdaságokban is lényegesen javult a bérezési rendszer. Az állami gazdaságokban 1291 koronával, vagyis 166,6 százalékkal növekedtek a bérek, ugyanakkor a népgazdaság egységeiben 99,9, az iparban pedig 84 százalékos volt a növekedés. 1953-ban a földművesek jövedelme csak 71,7 százalékát tette ki az iparban dolgozók jövedelmének, 1973-ban pedig a két ágazat dolgozóinak bérszintje lényégében már kiegyenlítődött. _______ELTŰNNEK ____ A KÜLÖNBSÉGEK___ A földművesek nagyobb jövedelme megmutatkozik azok életformájában és lakáskultúrájában is. A magángazdálkodó földműves napi 16—18 órás munkaideje már a múlté, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem dolgozójának 8 órás a munkaideje. Annak ellenére, hogy — elsősorban a növény- termesztésben — egy-egy időszakra torlódnak össze a munkák, pihenésre, illetve üdülésre is megfelelő arányban jut idő. A mezőgazdaság is mindinkább olyan munkaterületté válik, ahol érvényesül a munka ipari jellege, tehát csökken a mezőgazdaságban és az iparban dolgozók munkája közötti különbség és eltűnik a fizikai, valamint a szellemi tevékenység közötti elleniét NORA WEBERüVA A bolívcktól a venézekig Többször is fellángolt már az olvasók csatája a lapok levelezési rovatában: elfogadhatók-e az ilyen alakok, mint bolív, brazil, palesztin stb. Ahogy az már lenni szokott, egyesek lelkesen védték, mások ádázul támadták ezeket az alakokat. Kár lenne pedig száműzni e most alakulgató új szavakat, hiszen rövidebbek, könnyebben kimondhatok, mint a bolíviai, brazíliai palesztinai stb. alakok, korábbi analógiás képződményekkel igazolhatók, s amellett önálló jelentésük is van. Hiszen a bolíviai például nemcsak az ország lakóját, az országhoz való tartozást jelenti, hanem azt is, hogy valamely áru, dolog onnan származik, Bolíviával kapcsolatos. Országneveink népes csoportja az -ország utótaggal alakult. Itt az előtag annak a népnek a neve, amely az országot lakja (vagy legalább is uralkodó népeleme); Ilyenek: Németország, Finnország, Olaszország. Ezen országnevekhez kétféle melléknév tartozhat: német, finn, olasz, illetve németországi, finnországi, olaszországi. A bolív példánál maradva, az alak ellenzői — többek között — arra hivatkoznak, hogy Bolívia lakói spanyolok, meszticek, indiánok, nem pedig Bolívok. Igen ám, de például Jugoszlávia lakói vajon nem jugoszlávok-e valameny- nyien, amellett, hogy lehetnek szerbek, horvátok, szlovénok — még magyarok is. És ezzel egyben már meg is van az első analógiás példánk. A Jugoszlávia országnévből az -ia végződés elhagyásával vonódott el a jugoszláv melléknév. Ezzel teljesen megegyezik (formailag, tartalmilag egyaránt} a Bolívia — bolív pár. A hosszabb alakok nagy baja az, hogy a melléknévképző -i, azaz magánhangzó. Az országnevek viszont többnyire ugyancsak magánhangzóra végződnek, igen gyakran kettőre f-ia!f. S ráadásul e melléknevek nemritkán többes alakban fordulnak elő, ahol a többes szám jele előtt még egy kötőhangzó, tehát egy további magánhangzó is megjelenik. így legtöbbször három vagy négy magánhangzó kerül egymás mellé, valóságos nyelvgyötrő szavakat eredményezve, mint chileiek, peruiak, bolíviaiak, brazíliaiak stb. Miért ne kerülhetnénk hát el ezeket a nehézkes képződményeket, ha lehet? Annál is inkább, hiszen számos rövi- debb melléknevet használunk, s ezek létjogosultságát senki sem vitatja: albán, román, norvég, abesszin, brazil, indonéz (sőt az ősi asszír). Ilyen alapon tehát nyugodtan beszélhetünk például szírekről, bolívokró], sőt nigérekről is. A rövidebb mellékneveket tőként népnévként használjuk, a hosszabb romániai, indonéziai stb. alakok szerepe pedig az országra való vonatkoztatás. Jordánokat emlegetni viszont furcsa és zavaró lenne, mivel az ország nevének alapja a Jordán folyó neve. A Tanzánia országnév rA/Vganyika és ZA/Vzibár nevének összevonásával jött létre. Ennek ellenére nem hangzik rosszul egy tanzán melléknév amely szerepét tekintve a szovjet melléknévvel lenne rokon. A7. a-ra végződő országnevekből kél hasonló melléknevünk van, az argentin és a palesztin; egyébként amerika-it, kanada-W, ghana-\\, burma-it, kuba-it stb., mondunk. De ezeknél az országnév maga csak egy magánhangzóra végződik. s többnyire nem is hosszú. Van még néhány nem „szabványszerű“ országnév, mint Venezuela, Pakisztán, Chile, Uruguay. Beszélhetiink-e vené- zekről. pafc-okról. <?s/Z-ekről és uru-król? A venéz szó elég meglepő, de nem hangzik rosszul. Érdemes lenne használni, hiszen már az országnév is ötszótagú! A Chile országnév talán inkább az előző bekezdésben említett a végű országnevekhez sorolható, rövid is, ezért inkább a chilei alak mellett kellene maradnunk. A pák melléknevet az afgán — Afganisztán analógia igazolni látszik, ám az utóbbi országnév az afgán nép nevéből keletkezett, míg Pakisztán neve valójában betűszó Uruguay (és a hasonló Paraguay) neve eddig nem fordult elő túlságosan gyakran a napihírek között, ezért a melléknévi alak gondját egyelőre félretehet j ük. Meg lehetne tehát próbálkoznunk a fentebbi újszerű melléknevek használatbavételével. A végső szót azután úgyis a nyelv természetes fejlődése mondja ki: meggvökerpsed- nek-e vagy feledésbe merülnek. TAKÁCS GÉZA diaľnica (autostráda) cesta pre motorové vozidlá hlavná cesta hlavný ťah (magistrála) okruh diaľková cesta cesty pre rýchle vozidlá (diaľnica, cesta pre motorové vozidlá) hlavná cestná sieť (cesty I. a II. triedy) vedľajšia cestná sieť cestná sieť celoštátna cestná sieť jednocíselné cesty dvjočíselné cesty vedľajšia cesta prípojná cesta príjazdová cesta (komunikácia) poľná (lesná) cesta miestna komunikácia účelová komunikácia miesto ležiace mimo cesty výjazd z diaľnice odbočka obchádzka zákruta chodník chodník pre cyklistov vyznačený priechod pre chodcov nadúrovňový priechod pre chodcov (nadchod) makadnmová cesta cesta s asfaltovým povrchom autópálya autóút főút fő közlekedési útvonal mentesítő útvonal távolsági főútvonal gyorsforgalom utak (autópálya, autóút) főúthálózat (I. és II. osztályú főutak) alsó bbrend ű úthálózat közúthálózat országos közúthálózat egyszámjegyű utak kétszámjegyű utak mellékút (alárendelt útvonal) csatlakozó út bekötő út mezei (erdei) út helyi közút saját használatú út közúton levő terület autópálya-kijárat útelágazás terelőút útkanyarulat járda kerékpárút kijelölt gyalogos-átkelőhely térszint fölötti gyalogosátkelőhely (felüljáró) makadámút aszfaltburkolatú út /kis) Hogy is mondjuk?
