Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-07 / 32. szám, szerda

A sikeres állattenyésztés titka NEM HAGYOMÁNYOS TAKARMÁNYOKAT IS.ETETNEK A téli időszak mindenkor próbára teszi az állattenyésztők képességeit. Hatványozottan ér­vényes ez az idén, amikor a szokatlanul erős fagyok és az ezzel kapcsolatosan felmerült problémák csak nehezítik az időszerű feladatok teljesítését. Ráadásul a rendelkezésre álló takarmányalap is gondokat okoz, hiszen nagyon gazdasá­gosan kell vele bánni, ha azt akarják, hogy kitartson ta­vaszig, de ugyanakkor az egyes állattenyésztési ágazatokban a tervezett termelékenységi szin­tet is tartani kell. Az érsekújvári (Nové Zámky) Járás 7400 hektár mezőgazda sági földterületen gazdálkodó lardoskeddi (Tvrdosovee) Jövő Egységes Földművesszövetkezet azok közé a mezőgazdasági üzemek közé tartozik, amelyek a nehézségek ellenére egyenle^ tesen és hiánytalanul teljesítik állattenyésztési terveiket. Amint Jozej Gulbis mérnök, a szövetkezet elnöke elmondta, tavaly 5 356 000 liter tejet ter­meltek, 400 000-rel többet mint 1977-ben, és a két év viszonyla­tában 3184 literről 3404 literre emelték az évi fejési átlagot. Húsból 1978-ban 7,5 vagonnal adtak el többet, mint az előző évben, és jelentős növekedési arányt értek el a malac-, vala­mint a borjúelválasztásban is. Nem kis dolog az sem, hogy a tavalyi sikeres termelés az év első heteiben tovább folytató­dik. — Céljainknak, miszerint ál­latállományunk károsodás nél­kül jusson át a téli időszakon, s közben a szükséges termelé­kenységi szintet is tartsuk meg, eddig maradéktalanul eleget te­szünk. A gondos és fegyelme­zett munka, a következetes ál­latorvosi felügyelet és a széles körű szocialista munkaverseny mellett ebben sokat jelent a jó és bőséges takarmány alap. Nem véletlen, hogy a napi fejési át­lagunk még e nehéz téli idő­szakban sem csökkent 8,5 liter alá, a hízósertéseknél darabon­ként 0,56, a vágómarháknál pe­dig 0,98 kilogramm az átlagos napi súlygyarapodás. Nagyon lényeges, hogy ezt a termelé­kenységi szintet aránylag kis takarmányfogyasztás mellett ér­jük el. A földművesszövetkezetben az utóbbi években következöte* sebben és egyre nagyobb arány­ban hasznosítják a nem hagyo­mányos takarmányokat, vala­mint a takarmányozásra alkal­mas melléktermékeket és hulla­dékokat is. A sertéshizlaldában nedvesetetést alkalmaznak, így adott a lehetőség a húsipari hulladékok hasznosítására. A nem hagyományos takarmá­nyok etetésére a takarmányszá­rító és pogácsázó ad lehetősé­get. A préselt takarmányok egyik összetevőjeként többek között a szalmát, a szölőtör- kölyt és a szárított baromfitrá­gyát is hasznosítják. Az így nyert takarmánnyal csak a le henekné) 3749 mázsa kon­centrált takarmányt spóroltak meg. — Az idei feladatok teljesíté­séhez adottak a lehetőségeink — hangsúlyozta az elnök. — A tervek szerint összesen 1960 tonna vágóállatot fogunk elad­ni. Úgy szeretnénk, ha minden száz telién után 93 borjút tud­nánk felnevelni és kocánként átlagosan 17,6 malacot válasz­tanánk el. Ahhoz, hogy teljesít­sük 5,5 millió literes tejeladási tervünket, 3450 literes fejési át­lagot kell elérnünk. A mánál Hajnal Egységes Földművesszövetkezet szintén jó fejési átlaggal dicsekedhet. Ferdinand Varga mérnökkel, a szövetkezet elnökével .ennek titkairól beszélgettünk. — Nem is olyan régen in­kább hallgattunk, ha valahol a fejési átlagok kerültek szóba. 1978-ban olyan elhatározással indultunk, hogy egy év alatt legkevesebb 300 literrel növel­jük a fejési átlagot. A növény- termesztők takarmány termesz­tési feladatait e célnak megfe­lelően határoztuk meg, állatte­nyésztésünkben pedig határo­zott lépéseket tettünk az ál­latorvosi felügyelet és az ete­téstechnológia javítása érdeké­ben. Párhuzamosan felépítet­tünk egy lucernaszárítót és ta- karmánypogácsázót, amelyek lehetővé teszik a nem hagyomá­nyos takarmányok hasznosítá­sát. Az eredményeket Eduard. Ko­váč mérnök, üzemgazdász rész­letezte. — Tavalyi fejési átlagunk 2977 liter volt, és így a terve­zetínéi több tejet tudtunk el­adni. A jó takarmányalap lehe­tővé teszi a koncentrált-takar- mányadagok csökkentését és párhuzamosan a tervek teljesí­tését. Sokat jelent ebben a nem hagyományos takarmányok hasznosítása. Feladataink na­gyon igényesek, de ennek elle­nére bizakodóan kezdtük az évet, s elvárásaink igazolódni látszanak. Jelenleg például na­ponta 200 liter tejjel fejünk többet, mint a múlt év hasonló időszakában. A tartalékokat ke­resve a szemes kukorica vetés- területének egyrészéről már az idén a komplett növényt szeret­nénk betakarítani és az egészet megszárítani. így minden hek­tárról 30 százalékkal több ta­karmányt nyernénk. Az említett földművesszövet­kezetek a járás mezőgazdasági üzemei számára jó példát mu­tatnak a tartalékok hasznosí­tásában. S hogy a jó példa nem marad észrevétlen, azt Jozef Ondrušiknak, a járási mezőgaz­dasági igazgatóság főmérnöké­nek szavai is bizonyítják. — Még a tél előtt járási aktí­vát hívtunk össze, ahol a mező- gazdasági üzemek vezető állat- tenyésztőivel megbeszéltük a téli időszak feladatainak telje­sítését, megvitattuk a téli üzem­re való felkészülés, valamint a takarékos takarmánygazdálko­dás részleteit. A máňai, vala­mint a tvrdošovcei egységes földmüvesszövetkezeteink pél­dája is bizonyítja, hogy a ta­nácskozás eredményes volt. Mindkét helyen, de a többi egy­séges földművesszövetkezetben, valamint állami gazdaságaink­ban is a takarmánytakarékos­kodás számos módját alkalmaz­zák, és járásunkban az így meg­takarított mennyiség évente megközelítően 7—8 ezer tonna szemest tesz ki. Nem véletlen, hogy állattenyésztésünk a téli időszakban is folyamatosan teljesíti a piac igényeit. A jó indulásnak remélhetőleg az évi feladatok teljesítésében is je­lentősége lesz. Így volt ez már tavaly, amikor járásunk 4 mil­lió liter tejjel és 1950 tonna hússal adott el öbbet, mint 1977-ben. A jó kezdet mellett egy percre sem tévesztjük szem elől a tartalékok feltárásának és hasznosításának szükségét, amely nélkül aligha teljesíthet­nénk termelési, valamint el­adási terveinket. JOZEF SLUKA Felsorakoztak a jobbak közé Andi'ássy Sándor mérnökkel, a Békéi (Mierovo) Egységes Földmüvesszövetkezet elnöké­vel a múlt gazdasági év ered­ményeiről és az idei év felada­tairól beszélgettünk. A szövet­kezet nem a legjobb természeti feltételek között gazdálkodik, hiszen határának nagy részén homokos-kavicsos a talaj. Ter­melési eredményeik mégis év­ről évre javulnak. — Az elmúlt év egyik fontos feladata volt a növénytermesz­tés eredményeinek fokozása, a tudományos alapokra fektetett termelés növelése — kezdte az elnök. — Szövetkezetünk veze­tősége nagy gondot fordított az irányítás és az ellenőrzés javí­tására, s valamennyi szakaszon áttértünk az ágazati irányítás­ra. Szavait konkrét tényekkel támasztja alá. Tavaly két mér­nök került a szövetkezetbe, s jelenleg minden termelési sza­kaszt főiskolai végzettségű szakember irányít. A termelési eredményeket rendszeresen ér­tékelték, s intézkedéseket foga­natosítottak a hiányosságok ki­küszöbölésére. — Természeti adottságaink specifikus agrotechnikát igé­nyelnek, Nagy Jelentőséget tu­lajdonítunk az öntözésnek. Az aszály régebben jelentős káro­kat okozott a növénytermesz­tésben, jelenleg ilyen problé­máink nincsenek. Az elmúlt év­ben üzembe helyeztünk egy Družba L—33 típusú öntözőbe­rendezést, amely egy állásból egy hektár földterületet képes megöntözni. Tavaly vásároltuk meg a „Frégat“ típusú szovjet öntözőberendezést is, amely fő­leg a kukorica öntözésénél je­lent nagy segítséget. Nem vé­letlen, hogy cukorrépából átla­gosan 430 mázsás hozamot ér­tünk el, megelőzve ezzel több olyan mezőgazdasági üzemet, amelyek sokkal jobb természeti feltételek között gazdálkodnak. Eladási tervünket minden kul­túrnövényből teljesítettük. A szövetkezet elnöke a kiváló növénytermesztési dolgozók so­rában említette Álló Terézt, Szabó Ottiliát és Jalkóczy Irént, a kertészet dolgozóit, valamint Henyig Béla, Hoffer Zoltán és Cseh András traktorosokat. — A növénytermesztéssel párhuzamosan állattenyésztő ágazatunk is nagyot fejlődött — folytatta az elnök. Az állo­mány javítása és telepeink kor­szerűsítése meghozta a várt eredményeket, A tejtermelés­ben néhány évvel ezelőtt járá­sunkban az utolsók között vol­tunk, hiszen az évi átlagos tej­hozam 3200 liter körül volt. Je­lenleg a napi fejési átlag te­henenként 10—11 liter között van, s a tavalyi évi átlagos tej­hozamunk megközelítette a 3800 litert. Legjobb fejőink Or­bán István, Punyi László és Far­kas Valéria. A múlt évben a szövetkezet több mint 1,5 millió koronát fordított a nagy teljesítményű gépek vásárlására, de a gép­park bővítésével párhuzamosan nagy gondot fordítanak a gépek gazdaságos kihasználására, s ezzel összefüggésben a karban­tartásra. A szövetkezet vezetősége és munkaszerető tagsága révén már kivívta az elismerést az in­tenzív mezőgazdasági termelé­séről ismert dunaszerdahelyi t Dunajská Streda) járásban. Eredményei bizonyítják, hogy alkotó munkával valósítják meg a CSKP KB 11. plénumának ha­tározatait a rejtett tartalékok feltárásában és a tudományos alapokra helyezett termelési módszerek bevezetésében. SVINGER ISTVÁN--------------- Kommentáljuk -----------­AZ ENERGIAGAZDÁLKÉMS KÖZÜGY Az utóbbi években a tudományos-műszaki haladás ered ményeként jelentősen felgyorsult mindennapi életünk üte­me. Ennek a természetes és tervszerűen irányított folyamat­nak elsősorban a növekvő energiafogyasztás képezi a hát­terét és az alapját. Hasonló ez a gépkocsi motorjához. Ha a vezető nagyobb sebességre kapcsol, időt takarít meg, mert — esetleg — korábban ér célhoz, de ugyanakkor nagyobb lesz a motor üzemanyag-fogyasztása. A termelés és az élet területein egy állandó és egyre jobban kiéleződő versenyfutásnak vagyunk tanúi az energia- fogyasztás és az energiaforrások növekedésű között. Ebben a különleges versenyfutásban azonban a fogyasztás nem előzheti meg a források növekedését. Más szavakkal ezt úgy is mondhatjuk, hogy az energiaforrások határt szab­nak a gazdasági növekedésnek és az életszínvonal emelke­dési ütőmének. Erre különösen az idei tél figyelmeztetett, amely már eddig is szigorúbb volt az utóbbi évek teleinél. A tüzelőanyagokra szintén érvényes az a megállapítás, hogy csak azzal gazdálkodhatunk, amink van. Közismert például, hogy a hazai szénjövesztés feltételei egyre rosz- szabbodnak, bányászaink azonban ennek ellenése rendkí­vüli igyekezette] növelik a termelést. Az elmúlt évben pél­dául körülbelül 123 millió szenet és lignitet fejtetttek, ami 8,9 millió tonnával több az 1975-ben jövesztett mennyi­ségnél. A tavalyi termelés azonban csak másfél százalékkal haladta meg a megelőző évit, ami tehát nincs arányban a gazdasági növekedés évi ütemével, ezért az elsődleges energiaforrások hiányzó mennyiségét a Szovjetunióból szár­mazó földgáz és kőolaj behozatalának állandó növelésével kell fedeznünk. Ami az áramtermelést illeti, a 6. ötéves tervidőszak első három évében 3065 MW új kapacitást he­lyeztünk üzembe, ami egyenlő volt az előirányzott feladat­tal. Ez lehetővé tette három év alatt az áramtermelés 1*5 százalékos növelését, ami arányban van ngyan az átlagos gazdasági fejlődés ütemével, de még mindig nem szüntette meg az energetikai mérlegünkben hussxú idő óta fennálló feszültséget. Érthető tehát, hogy az energiagazdálkodás kérdései az utóbbi időben rendkívül fontos közüggyé váltak, annál is inkább, mert nagy tartalékaink vannak még az energia- fogyasztás ésszerűsítésében. Az utóbbi években különösen gyors ütemben növekedett a nem termelési jellegű energiafogyasztás. Ennek az a ma­gyarázata, hogy évről évre növekszik a központi fűtéses. melegvízzel ellátott lakások, valamint a háztartási gépek, különböző áramfogyasztók száma. A nem termelési jellegű energiafogyasztás — a távfűtést is beleértve — 1975-ben 17,7 millió tonna egyezményes tüzelőanyagot tett ki, ez 1979-ben 20,6 millió tonnára növekszik. Az életszínvonal emelkedését fejezi ki többek között az is, hogy nagyma­máink kávédarálói a régi idők hírnökeiként a rézmozsarak és a faszenes vasalók mellé kerültek, s a korszerű varró­gépeket sem kell már lábbal taposni. Az energiafogyasztás további területéhez tartozik, hogy állandóan növekszik a motorosok családja. Az 1979-es évi terv például a kiske­reskedelmi üzemanyagvásárlás 6 százalékos növekedését irányozza elő. Ahhoz, hogy ezeknek a növekvő társadalmi igényeknek továbbra is eleget tehessünk, okvetlenül növelni kell az energiafogyasztás gazdaságosságát, hatékonyságát. Figye­lembe kell venni azt is, hogy állandóan növekszik az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés energiaigényessége, ezért itt különösen nagy jelentőségű a fokozottabb takarékos­ságra irányuló ésszerűsítés. Közismert, hogy például a me­zőgazdaságban gyors ütemben terjed a gáz- és olajtüzelésű takarmányszárítás. Itt is el kellene gondolkozni azon, hogy milyen helyi energiaforrásokat lehetne hasznosítani. Az állattenyésztési gépeket is ahol csak lehet, a napszaknak legalkalmasabb óráiban kellene üzemeltetni, nem pedig a csúcsfogyasztás idején. Az anyagi termelésnek szinte valamennyi szakaszán kí­nálkoznak lehetőségek az energiafogyasztás ésszerűsítésére. Jó lenne, ha az újítók és feltalálók, akiknek a száma évről évre örvendetesen növekszik, az eddiginél nagyobb figyel­met szentelnének ezeknek a kérdéseknek, s olyan hasznos javaslatokat terjesztenének elő, amelyek már a következő téli időszakban is kedvezően hatnának tüzelőamyag-energe- tikai mérlegünkre. MAKRAI MIKLÓS Trstenában a /árási Ipari Vállalat folytatja és ápolja a fazekas­mesterek régi hagyományát. Az itt levő műhelyt František Maďor 79 éves fazekasmester vezeti, aki nagy szaktudással vezeti be a fia talokat a szakmába. A képen: Frantitšek Modor (baloldalt} fozef Skácallal a műhelyben dolgozik (Felvétel: V. Gabco — CSTKJ 1979. n. 7. Jozef Ondrušik (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents