Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-07 / 32. szám, szerda

A tömegpolitikai munka fejlesztése mindennapi feladat A M? NŐS ÉG ÉS A HATÉKONYSÁG KÖVETELMÉNYE O ŰJ MÓDSZEREKET HONOSÍTUNK MEG SiómMorunk az emberekre A pártcsoporlok észrevételei $ Az ellenőrző taggyűlés beszámolója a kollektív munka eredménye A CSKP azon fáradozik, hogy a dolgozók és valameny- nyi polgár érdekében kifejtett helyes irányú és reális alapo­kon nyugvó politikájával össz­hangban legyenek a felsora­koztatott érvek, az ideológiai és a tömegpolitikai munka tu­dományosan alátámasztott és a gyakorlatban igazolt módsze­rei. A párt tömegek között végzett eszmei-nevelő munká­ja értékelésének fő kritériumai az elért gazdasági eredmények, dolgozóink politikai és szociá­lis aktivitása, az állampolgárok társadalmi elkötelezettsége. A tartalékok feltárása A CSKP KB 1979 évi nép­gazdaságfejlesztési tervére, va­lamint az 1080-as terv irányel­vére vonatkozó határozat ki­mondja: „A pártszervek és szervezetek elsőrendű jelada­ta, hogy fejlesszék a politikai- szervező munkát, hogy vala­mennyi munkahelyen megte­remtsék a fokozott igényesség, a gazdasági feladatok teljesíté­se iránt érzett felelősség lég­körét. Mozgósítani kell a dol­gozók alkotó erejét, képessé­geit, ügyességét és kezdemé­nyezését a népgazdaság vala­mennyi ágazatában rejlő tarta­lékok feltárására Ilyen szempontból egyre in­kább előtérbe kerül a politikai öntudat, a társadalmi összefüg­gések helyes értelmezése, a belső problémák megoldásához való osztály- és pártos hozzá­állás, a világban történő ese­mények, folyamatok és jelen­ségek megértése. A termelőesz­közök hatékonyságának növe­kedésével, az újratermelési fo­lyamat ökonómiai kapcsolatai­nak összetettségével, valamint a kapitalizmus és a szocializ­mus közötti eszmei ellentétek jelentőségének a növekedésé­vel, az imperializmus akciói­nak fokozódásával együtt nö­vekszik társadalmunk nevelő tényezőinek a feladata. A szo­cializmus fejlesztésével, köz- gazdasági erőnlétünk növeke­désével egyetemben valamennyi közgazdasági döntés, minden munkakezdeményezés, minden munkanap vagy óra egyre na­gyobb jelentőséget nyer. Egy­ben biztosítja annak lehetősé­gét, hogy a világban végbeme nő forradalmi folyamatot egybe­vessük a társadalmi, a politikai és a gazdasági élet valameny- nyi területén. A kapitalizmus és a szocializmus összehason­lítása, újabb, időszerűbb és összetett politikai kérdéseket vet fel az ideológiai harcban, amelyekre határozottan vála­szolnunk kell. Céltudatosan, tervszerűen A szocialista módon gondol­kodó és cselekvő ember neve­lésében nagy jelentőségűek az olyan kérdések, mint: külső és belső feltételeink egységének a megértése, a fejlett szocialis­ta társadalom építése, anyagi jólétünk alapjának és további növelésének megalapozása, a gazdasági és szociális politika egysége stb. Ezek alapfeltételei annak, hogy az emberek az antikommunista propaganda el­len eszmei téren fel legyenek vértezve, de legyenek felvértez­ve hazai kiszolgálóik ellen is, töretlenek és elvhűek a kom­munista párt politikájának és fő irányvonalának megvédésé­ben. Az említett feladatokból adó­dik az a követelmény, hogy ál­landóan tökéletesítsük eszmei­nevelő munkánkat a dolgozók kőiében. Minél jobban megis­merik dolgozóink a kommunis­ta párt politikáját, t szocia lizmus fejlesztésének törvény- szerűségeit, annál gyorsabban segítenek megváltoztatni azt a környezetet, amelyben élnek és dolgoznak. A tömegpolitikai munka mi­nősége javításának alapfeltéte­le, hogy az céltudatos, tervsze­rű, időszerű és operatív legyen. Nagy jelentősége van annak, hogy a járási bizottságok és az alapszervezetek kidolgozzák a tömegpolitikai munka 1979-re szóló tervét, ezekben tükröződ­jenek a hosszú távú eszmei cé­lok, az operatív fe’^atok, és külön a politikai agitáció. A káderek felkészítése A tömegpolitikai munka for­máinak, módszereinek és esz­közeinek a fejlesztése, a ká­derek előkészítésének és okta­tási rendszerének bevezetése, pártunk eszmei-politikai tevé­kenységének ezt a területét lé­nyegében önálló szakasszá tet­te. A feladat az. hogy a párt- irányítás valamennyi fokán biztosítsuk, a dolgozók és a többi állampolgár politikai és eszmei-nevelési rendszerének működését. A t ervek ft tőkészítésének szerves része, hogy az alap- szervezetekben de a pártirányí­tás magasabb szintjén is, is­merjék a dolgozók szemléleti színvonalát, lássák problémáik rendszerét, képet kapjanak gondolkodásmódjukról, nézete­ikről, kezdeményező javasla­taikról és elkötelezett tevé­kenységük irányairól. Csupán így tükrözheti az eszmei neve­lés terve a tömegek szükség­leteit, biztosíthatja azt, hogy a tömegpolitikai munka szorosan összefüggjön az élettel, minden munkahely feladataival, lénye­gesen befolyásolja az erköl­csi, politikai helyzetet a mun­kacsoportokban és a tagok la­kóhelyén is. A tervek elenged­hetetlen része, hogy megjelöl­jük egy egy munkahelyen a konkrét eszmei feladatokat, amelyek a pártszerveknek, a hatékonyság növelése, a mun­ka minőségének javítása, a termelés tartalékainak jobb ki­használása, a nyersanyag, az energia, az anyag és az élő munka gazdagabb kihasználá­sa érdekében hozott határoza­tokból indulnak ki. Az egyes munkahelyek feladatainak, a dolgozók politikai gondolkodás- módja színvonalának alapos is­merete, az erkölcsi politikai légkör megítélése, a tervezett időszakban reánk váró fontos politikai események összehan­golása, elsősorban a jelentős áliampolitikai évfordulók és ünnepségek lehetővé teszik, hogy a tömegpolitikai munka tervei magukba foglalják a po­litikai agitáció követelményeit. Az ellenőrzés fontossága Fontos, hogy a terv teljesíté­sét rendszeresen értékeljük, le­vonjuk a tanulságokat és ál­talánosítsuk a tapasztalatokat. Rendszeres oktatást kell szer­veznünk az alapszervezetek al- elnökei, az agitációs központok és agitációs kollektívák veze­tői, az agitátorok és a szemlél­Valahányszor megfordultam Gútán (Kolárovo), a szövetke­zet ikommunistái lelkesen be­szélteik a közös gazdálkodás egy-egy időszakának eredmé­nyeiről. Az utóbbi látogatásom alkalmával is ugyanezt tették, azzal a különbséggel, hogy most a harmincéves fennállását ünneplő szövetkezetük összeha­sonlítható, három évtizedes eredményeit diktálták jegyzet- füzetembe. Az adatok nyomán Kiss Ist­ván elvtárssal, az üzemi pártbi­zottság elnökével az 1949-es évhez kanyarodtunk vissza. Hi­szen a kommunisták kezdemé­nyezésére még akkor, közvet­lenül a IX. pártkongresszust követő heteikben, megalakult az efsz előkészítő bizottsága. A falusi pártszervezet segít­ségével az előkészítő bizottság huszonnyolc taggal hivatalosan is megalakítja a szövetkezetet. A következő évben 333 kis- és kö­zépparaszttal már 2500 hektá­ron kezdiik a tavaszi munkát. — A közvélemény figyelme mind inkább ránk irányult — emlékezik Gyurik Mihály nyug­díjas, kommunista, az efsz sok­éves elnöke —, mivel földkiter­jedés és taglétszám tekinteté­ben szövetkezetünk az első he­lyet foglalta el országos vi­szonylatban. — Mit tehetünk a javulás ér­dekében? — kérdezték a párt­tető agitációval foglalkozók számára. A politikai agitációban na­gyon fontos, hogy ne csak le­felé — a dolgozókhoz jussa­nak el az információk, hanem hogy az emberek nézeteiről, meglátásairól, gondolkodásmód­járól és cselekedeteiről pontos képet kapjanak az alapszerve­zetek is. A szerzett ismereteket rendszeresen értékelnünk kell, ezek alapján meghatározni a politikai agitáció tartalmát. Az élő kapcsolat Az ideológiai és tömegpoli­tikai munka mindennapi fej­lesztése és tökéletesítése, pár­tunk ^politikájának érvényre- juttatása, valamint az, hogy e politika helyességéről meg­győzzük az embereket, olyan követelmény, amelyet a párt alapszabályzata ró valamennyi tagjára. Az alapszabályzat ki­mondja: „minden tag köteles­sége, hogy következetesen ér­vényt szerezzen a párt politi­kájának, megmagyarázza azt a széles tömegeknek, szilárdítsa és mélyítse a párt és a töme­gek kapcsolatát, kivegye részét a tömegpolitikai munkából, la­kó- és munkahelyén állandó kapcsolatban legyén a párton- kívüliekkel, megfigyelje a dol­gozók nézeteit és szükségleteit és idejében reagáljon ezekre, harcoljon minden ellen, ami a pártpolitika alapelveit sérti és egységét megbontja.11 A párt és a tömegek élő kapcsolatáért, az embereknek a gazdasági és társadalmi folyamatban való önzetlen részvételéért nemcsak a kommunista pártok és a párt tagjai a felelősek, hanem va­lamennyi vezető dolgozó is. Az ő feladatúik elsősorban, hogy politikai szempontból megvilá­gítsák azokat a kérdéseket, amelyek fontosak a népgazda­sági terv teljesítése szempont­jából. A szocialista népgazdaság lé­nyege, a termelőeszközök kö­zös tulajdona, olyan követel­ményeket támaszt az emberek gondolkodásmódjával és tettei­vel szemben, amelyek túllépik az egyéni és a vállalati érde­keket. A dolgozók egyre széle­sebb körű tájékozottsága a tár­sadalmi, népgazdasági viszo­nyokról, munkahelyük felada­tairól, egyik alapfeltétele vala­mennyi dolgozó felelősségérze­tének és igényességének saját és mások munkája iránt. HAUSKA ALEXANDER, az SZLKP KB osztályvezető­helyettese szervezet ülésein önmaguiktól a kommunisták. A párt veterán tagjai, a for­radalmi munkásmozgalom so­kat próbált katonái megadták a választ: „A gazdálkodás szín­vonalának emelése elsődlege­sen követeli, hogy a kommunis­ták példamutatóan teljesítsék leiadataikat, tömegpolitikai munkával neveljék és győzzék meg a pártonkívülieket, s ez­zel egyidőben javítsák az alap­szervezeti pái’tmiinka hatékony­ságát, szerezzenek érvényt a párt vezető szerepének és a szövetkezeti demokráciának.“ Hasonló tartalmú partos tag­gyűlésre többször is sor került, s ez jelentős mértékben hozzá­járult ahhoz, hogy a szövet­kezet gazdálkodása, a kommu­nisták aktivitásának fokozódá­sával párhuzamosan elmozdult a holtpontról. Lényeges javu­lás azonban csak az ötvenes évek derekán állt be, miután a párttagok a felmerült problé­mákkal kapcsolatosan „egy nyelven“ kezdtek beszélni. Fél­reértés ne essék, ez nem arra vonatkozott, hogy a kommunis­ták szlovákul, vagy magyarul beszéljenek, hanem arra, hogy a pártalapszabályzat értelmé­ben egységes legyen 6 fellépé­sük, szavaik és tetteik sohase álljanak szemben egymással. Ahogyan javult, tökéletese­dett a pártsz?3rvezet munkája, olyan mértékben növekedtek az A nagykiirtösi {Veľký Kriíš) járási pártbizottságon úgy tájé­koztattak bennünket, hogy a já­rás egyik legjobb falusi párt- alapszervezete az ipnlyvarbói {Vrbovka). A szervezet negyven tagú, ebből három a tagjelölt. Tizen­négy regisztrált tagja is van a szervezetnek. Az alapszervezet két tagja egyben tagja annak a 17 tagú centrális bizottságnak is, mely hat falusi pártszerve­zet munkáját hangolja össze. A falusi szervezetek közül a legnagyobb és a legaktívabb a varbói. — Nyolc pártcsoportot hoz­tunk létre — mondja Bielik Gyula az alapszervezet elnöke. — A pártcsoportok tevékeny­sége nagyban hozzájárul az egész szervezet munkájának si­keréhez. Az állattenyésztésben dolgozók csoportja például ügyel a tej minőségére! Oly­kor hasznos javaslatokat ter­jesztenek be a csoportok tagjai. Például ugyancsak az állatte­nyésztésben dolgozóik csoportja javaslatára egy hónappal ké­sőbb hajtották be a marhákat a legelőről, mint tervezték, s ez rengeteg takarmány megta­karítását eredményezte. A párt­csoport javaslatát előbb az alapszervezet, majd a centrális bizottság tárgyalta meg. A varbói falusi pártszervezet taggyűlésein igen jó, mintegy 95 —100 százalékos a tagság jelen­léte. Ezzel kapcsolatban Bielik Gyula ezt mondta: — A pártbizottság üléseit és a taggyűléseket egyaránt gon­dosan készítjük elő. A taggyű­léseikről nálunk ma már csak igazoltan hiányzik valaki. Pél­dául, ha csúcsmunkák idején szükséges, a traktorosok két műszakot vállalnak, s ilyenkor igazoljuk távolmaradásukat. A jó részvételi arányt úgy érjük el, hogy a tagokat a gyűlésre mindig személyesen hívjuk meg, s egyben tájékoztatjuk őket a gyűlések napirendjéről. Ezt négy-négy elvtárs végzi, méghozzá mindig más. így a meghívással megbízott elvtár­saktól a taggyűlés azonnal ér­tesül arról, ki miért hiányzik. Kezdetben három esetben dor­gálást alkalmaztunk a fegye­lem megszilárdítása céljából. A gyűlésekre való meghívással a pártbizottság a tagjelölteiket és a regisztrált tagokat is meg­bízza. Az utóbbiak a regisztrált tagokat hívják meg, akik szin­tén részt vesznek a falusi szer­vezet tanácskozásain. Persze nemcsak a személyes meghívásnak köszönhető a jó megjelenési arány, lianem a taggyűlések színvonalának is. efsz gazdasági eredményei is. Ma a gútai szövetkezet a ikomá- roffli (Komárno) járás élenjá­ró mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Az összehasonlítás kedvéért ezt néhány jellemző adattal is ecsetelhetjük: a múlt évben az évi fejéshozam 3131 litert tett ki tehenenként, a búza és a ku­korica 59,2-, illetve 54,7 mázsá­val fizetett. Az 1950—55 ös évekhez viszonyítva, amikor az efsz évente 20 vagon húst ál­lított elő — most több mint 130 vagont. — És ez még teljesítményünk nem a legfelsőbb határa — vet­te át a szót ismét az elnök. — Ennél sokkal többre lennénk képesek, ha a termelés növelé­sének tartalékait alaposabban kihasználnánk. Tagadhatatlan, az időjárás alakulása is jelen­tősen befolyásolja eredménye­inket. De azt sem titkolhatjuk el, hogy például a kukoricá­nál ahány gazdaságunk — mind más és más a termésered­mény. A cselekvő részvétel a párt politikájának gyakorlati meg­valósításában — a kommunista nevelés legjobb iskolája. Ha a taggyűlések ebből a szempont­ból bírálják el a kommunisták munkáját, pártmegbízatásaik teljesítését, nagy lépést testnek előre a fiatalabbak aktivizálá­sában is. És ez mindnyájuk ér­deke. SZOMBATH AMBRUS Ez pedig összefügg azzal, hogy a taggyűlések előkészítésébe a pártbizottság széles körű aktí­vát von be. tgy készült az ellenőrző tag­gyűlés beszámolója is. A pártbi­zottság meghívta ülésére a he­lyi tömegszervezetek elnökeit, s megbízta őket, hogy készítse­nek munkájukról beszámolót. Azok alapján látott- hozzá az értékelő taggyűlés alapos be­számolójának elkészítéséhez. — Szervezetünk nagy tekin- télynek örvend — jegyzi meg Bielik elvtárs. — Hisznek ne­künk az emberek. Erről meg győződhetünk a negyedéven­ként megrendezett nyilvános taggyűléseken is, ahol persze a bírálat sem fehér holló. Jog­gal tették szóvá például azt, hogy a mi utainkon jártak a legrosszabb autóbuszok. Ezért írturak a járási oártbi?'>nság­Bielik Gyula (Hajdú András felvétele) nak és a járási nemzeti bizott­ság közlekedésügyi osztályának, aminek következtében a Cseh­szlovák Autóközlekedési Válla­lat illetékesei lejöttek a helyi nemzeti bizottság plenáris ülé­sére, elismerték panaszunk jo­gosságát, s rövidesen intéz­kedtek is. Lakosaink okkal bí­rálták az utak minőségét is. Ezzel a kérdéssel is a járási nemzeti bizottsághoz fordult a pártszervezet, s írásbeli ígére­tet kaptunk az orvoslásra. Egy másik kérvényünkre, melyet szintén a lakosság jogos bírá­lata alapján írtunk, azt a vá­laszt kaptuk a járási nemzeti bizottság közlekedésügyi osztá­lyától, hogy kérésünk a követ­kező ötéves tervben teljesíthető csupán. Pedig a választási prog­ramunkban szereplő s a járá­son is jóváhagyott tervről van Szó: a Varbót Szelestyénnel (Se- listany) összekötő, mindössze 5 km-es földút portalanításáról. — A község lakosságának a kezdeményezésével nincs baj, hiszen az utóbbi években 25-— 26 ezer órát dolgozik társa­dalmi munkában évente. Ez nagy szó, ha figyelembe vesz- szük, hogy községünknek 560 lakosa van. Jelenleg legna­gyobb akciónk a művelődési ház építése. Nálunk az embe­rekre mindig lehet számítani — mondja a 65 éves Bielik Gyula, aki 30 évig állt a köz­ség élén. — Ma bárki megnéz­heti a falut, pedig ötvenkilen­cig se út, se villany nem volt. Csak mezei utak léteztek. Ősz­től tavaszig idegen arcot nem láttunk a faluban. A járási nem­zeti bizottság aktivistája annak idején lóháton járt ide. Ami­kor lejött a közlekedésügyi megbízott, úgy elsüllyedt az autója a sárban, hogy két pár ökör húzta ki. Utána küldött is 20 vagon követ, hogy építsünk utat. Ez a lakosságban olyan lelkesedést váltott ki, hogy «gy nap alatt lovaskocsikkal és égy traktorral elhordtuk a követ a 19 km-re levő busái állomásról. Akkor még csak egyetlen trak­tor volt a falubau! A kőből 9 km-es utat építettünk egy év és nyolc hónap alatt. Ez volt az első köves utunk. Még ma is jó állapotban van. — Emlék­szem — mondja némi nosztal­giával —, május elseje előtt ud- tuk át az utat. Ez mindennél hatásosabb agitáció volt: más­nap kilenc autóbusszal men­tünk a járási székhelyen meg­tartott felvonulásra. Szeme fényesen esi Iliig, arca kipirosodik, amikor az emléke­ket idézi: — Igen — mondta — nálunk számítani lehet az emberekre. Kivált ak'kor, ha mi, kommu­nisták mindenben péld.ít mu­tatunk. Nekünk p°d’" z a cé­lunk. FÜLÖP IMRE KÖZÖSEN A KÖZÖSBEN A KOMMUNISTÁK KEZDEMÉNYEZÉSE

Next

/
Thumbnails
Contents