Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-22 / 45. szám, csütörtök

JOZEF LENÁRT ELVTÁRS BESZÉLGET A NOVÉ SLOVO SZERKESZTŐIVEL

Wen o flondolkodósii ífaélséä o ä clkoló fiiitiíf

Ä hatodik ötéves tervidőszak negyedig évének kezdetén, amelyben jelentős történelmi évfordulókról emlékezünk meg — Csehszlovákia Kommunista Pártja V. kongresszusa 50., Gustáv Hu.sák elv társsa! az élén az új pártvezetés létrejötte 10., a CSKP IX. kongresszusának 30. és végül a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulójáról — a Nové slovo szerkesztősége interjút kért a CSKP XV. kongresszusa programja teljesítésének időszerű kérdéseiről Jozef Lenárt elvtárstól, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnöksége tagjától, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárától.

■ NOVÉ SLOVO: Eltelt a Hatodik ötéves tervidőszak három éve. Hogyan értékeli ezt az időszakot a XV, kongresszus programjának megváló' sítása és az általa társadalmunk gazdasági és szociális fejlődésében kitűzött célok szemszögéből?

J. LENÄRT; A CSKP Központi Bizottsága tavaly márciusi és decemberi ülésén értékelte a hatodik ötéves terv feladatai teljesítésében elért eredményeket. Megállapította, hogy társadalmunk sokoldalúan fejlődik és előre léptünk a fejlett szocializmus kiépítésében. Dinamikusan fejlődik a népgaz daság és gyarapodik az ország gazdasági potenciálja. Sikeresen megvalósítjuk a kongresszus által kitűzött célokat az életszínvonal emelésében, a szociális és a létbiztonság megszilárdításában. Ezen túlmenően, kedvezően folytatódik Szlovákia társadalmi és gazdasági fellendülése, annak alapján, hogy gazdasága az országosan tervezett és elért szintnél dinamikusabban fejlődik.

Az országos viszonylatban elért eredmények annál értékesebbek, hogy nehezebb külgazdasági feltételek között értük el őket, s az elmúlt évek nem voltak kedvezőek a mezőgazdaság növénytermesztési feladatainak sikeres teljesítése szempontjából sem. Munkánk mérlege tehát egyértelműen igazolja, hogy helyes irányban haladunk és a XV. kongresszus által kitűzött program reális.

Eredményeink pozitív értékelése természetesen nem jelenti azt, hugy megelégedhetünk az elérttel. Éppen ellenkezőleg. Hiszen Központi Bizottságunk, az általában pozitív értékelés mellett, nyíltan és igényesen rámutat a gyönge pontokra, a fogyatékosságokra és a kiaknázatlan lehetőségekre is. Minden területen ilyen igényesen és felelősségteljesen kell elemeznünk munkánkat és eredményeinket, kutatnunk a gyönge pontok okait, a problémákat határozottabban kell megoldanunk és leküzdenunk. Ez elsősorban az irányító szervekre, a termelő és a tudományos kollektívákra vonatkozik.

Az ilyen öntudatos és felelősségteljes megközelítésre ösztönöznek és köteleznek bennünket ennek és a követ kező évnek mozgósító feladatai és a szükségszerűség, hogy behozzuk az év első heteinek energetikai helyzete által okozott veszteségeket.

Ezzel összefüggésben hangsúlyozni szeretném, hogy tekintettel a tüzelőanyag és az energia forrásai, valamint a szükséglete közti aránytalanságok feltétlen leküzdése érdekében nekünk Szlovákiában is biztosítanunk kell a szén és a lignit fejtési tervének teljesítését és mindent meg kell tennünk a tervezett erőmű-kapacitások idejében történő üzembe helyezésére. Továbbá a vasúti szállításban meg kell gyorsítanunk a kocsifordulókat, teljes mértékben ki kell használnunk a vasúti javítóüzemek kapacitását a vagon- park tökéletesítésére. Rendkívül felelősségteljesen, rugalmasan és időelőnynyel kell hogy teljesítsék vállalataink és szervezeteink a szénbányák és különösképpen az Észak-csehországi Bányamedence viszonylatában vállalt kötelezettségeiket. Mindenütt következetesen érvényesítenünk kell a tüzelőanyaggal és az energiával való gazdaságosság rendszerét, fel kell tárnunk és haladéktalanul fel kell használnunk a mozgósítható tartalékokat. Ez az egész társadalom, minden kollektíva és minden egyén érdekét szolgálja.

Mindez rendkívül sürgetően, úgy is mondhatnám, hogy kiélezetten azt a feladatot hárítja ránk, hogy még következetesebben és szívósabban megvalósítsuk a kongresszusnak a termelés magas fokú hatékonyságára és minden munka kiváló minőségére vonatkozó stratégiai irányvonalát.

B NOVÉ SLOVO: Mire kell elsősorban törekednünk, milyen feltételeket kell a továbbiakban megteremtenünk, hogy a termelés magas fokú hatékonyságáért és a minden munka kiváló minőségéért folytatott küzdelem hatásosabb legyen és jelentősebb eredményekkel járjon?

J. LENÄRT: A CSKP Központi Bizottsága tavalyi ülésein nyomatékos hangsúllyal figyelmeztetett arra, hogy “ö munka magas fokú hatékonyságáért és kiváló minőségéért vívott küzdelmet intenzívebbé kell tennünk, megfontoltabban, céltudatosabban és erélyesebben kell kibontakoztatnunk. Jóllehet

e tekintetben elértünk bizonyos kedvező eredményeket, még nem mindenütt értette meg mindenki, hogy a magas fokú hatékonyságnak és a kiváló minőségnek útja a fejlett szocialista társadalom építésének objektív törve nye, kategorikus korparancs. A fejlett szocialista társadalom építése megkívánja ugyanis az emberek anyagi és szellemi szükségletei teljesebb és harmonikusabb kielégítése, a személyiség ' fejlődése, a szocialista életmód nemes elvei megszilárdítása feltételeinek megteremtését. Ennek érdekében pedig a termelőerők fejlettségének magas fokát és az érett szociális viszonyokat. S éppen a szükségletek jobb kielégítése érdekében mindinkább előtérbe kerülnek olyan fontos kérdések is, amilyen a lakosság egészségéről való gondoskodás, az ésszerű táplálkozás, a környezeti feltételek megőrzése és javítása s a nem anyagi jellegű fogyasztás egész területe.

Nyilvánvaló, hogy ezek és a további, a társadalom harmonikus fejlődéséhez nélkülözhetetlenül szükséges szükségletek, csak az erőforrások rendkívül dinamikus megteremtésével elégíthetők ki, mégpedig az intenzív fejlesztés útján. Közben szem előtt kell tartanunk, hogy ezeket az igényes célokat ma és a jövőben bonyolult külgazdasági feltételek között érjük el.

Ha tehát elismerjük a jelen szakasz nagyobb igényeinek és szükségleteinek, valamint kielégítésüknek objektív követelményét, akkor meg kell értenünk azt is, hogy a hatékonyság és a kiváló minőség objektíve szintén az egyetlen lehetőség. S e tekintetben — amint azt Husák elvtárs a CSKP Központi Bizottságának 12. ülésén hangsúlyozta —■ folytatnunk kell a harcot a gondolkodásmód átformálásáért. Azért, hogy ne csak igényeinket, hanem munkánkat és annak eredményeit is a fejlett szocializmus szükségleteinek mércéjével mérjük. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez a harc nem könnyű, mivel nagyobb társadalmi felelősségtudatot, öntudatosságot és lelkiismeretességet követel meg. Megkívánja, hogy saját bensőnkben felvegyük a harcot a megszokottság, a rutinérség, a kényelemszeretet, a konzervativizmus ellen, nemesebbé tegyük és elmélyítsük a szocialista társadalmunk iránti becsületes viszonyunkat. Ez eredményeket követel és nemcsak ígéreteket, vagy elhatározásokat,

m NOVÉ SLOVO: Nem az irányító szférában, annak hozzáállásában és hatásában kellene elsősorban fordulatot elérni a gondolkodásmód tekintetében?

J. LENÄRT: Természetesen. Offenzí- vebb jellegű, meggyőző és nevelő mun kánkkal, a kritikus igényesség szellemében a közvélemény cselekvő formálásával egyidejűleg, céltudatosan és határozottan előre kell lépnünk a munka irányításának, tervezésének, szervezésének és díjazásának tökéletesítésében is. Ebben a szférában találjuk meg — ahogy azt hangsúlyozta a CSKP XV. kongresszusa — a fejlődés legnagyobb erőforrásait. Ezen a területen nagy adósai vagyunk a mának és a holnapnak is. S éppen az irányítás magasabb színvonalától függ, hogy milyen mértékben használjuk ki a szocialista gazdaság előnyeit, s azokat hogyan bizonyítjuk. Az irányító dolgozókra nagy felelősség hárul, hogy éppen ennek megvilágításában értékeljék telteiket, s ebből levonják a megfelelő következtetéseket. Hozzáfogtunk a hatékonyság és a minőség komplex irányítási rendszerének kísérleti kipróbálásához. Lényegében arról van szó, hogy a hosszú távlatú tervezés alapján a vállalatokat, a kollektívákat és az egyéneket is nagyobb mértékben kívánjuk anyagilag érdekeltekké tenni a társadalom szükségleteinek teljesebb kielégítésében és a magas fokú hatékonyság elérésében. Abból indulunk ki, hogy nemcsak a kísérlet keretében, hanem minden szakaszon még következetesebben kell érvényesítenünk a munka helyes, érdemek szerinti díjazásának elvét, mivel csak ez igazságos és szocialista jellegű. A fejlett szocializmus tehát nem jeleni meghátrálást a munka szerinti tárgyilagos díjazástól, hanem, ellenkezőleg, annak még következetesebb megvalósítását igényli. Ha nem követnénk ezt az utat, ha szem elől tévesztenénk a munka mennyisége és minősége szerinti díjazás elkerülhetetlenségét, ekkor fékeznénk a társadalom fejlődését. t

m NOVÉ SLOVO: Már az eddig mondottakból látható, hogy milyen rendkívüli módon és mindinkább előtérbe kerül általában a szubjektumnak és különösképpen az irányító dolgozóknak szerepe.

J. LENÄRT: Igen, az élet megtanított bennünket arra, hogy a szocializmusban az irányítás nem lehet sem ösztönös, sem gépies. Az objektív törvények ismeretére, s ezeknek az ismereteknek tudatos érvényesítésére kell épülnie. Éppen a szubjektum színvonalától, ismereteitől, forradalmi irányvételétől függ, hogy a szocialista vállalatok, a szocialista szervezetek, ágazatok és tárcák konkrét eredményeikkel hogyan bizonyítják a szocialista termelési viszonyok előnyeit.

A CSKP és az SZLKP legutóbbi központi bizottsági ülései ismét hangsúlyozták, hogy a felmerülő problémák többsége szubjektív jellegű, s ezért emelték ki nyomatékos hangsúllyal az egész irányító struktúrában a felelősségteljes, alkotó szellemű és offenzív jellegű megközelítésnek és cselekvésnek múlhatatlan szükségét.

Velősen kifejezve arról van szó, hogy ma és holnap is mind jobban felhasználjuk természeti, anyagi és pénzforrásainkat, az emberek képességeit és iparkodását, mindezt fejlesszük és új erőforrásokat hozzunk létre. E tekintetben Szlovákiában sok lehetősége nyílik a nemzeti jövedelem gyorsabb gyarapításának és a szükségletek jobb kielégítésének.

A tények például arról tanúskodnak, hogy Szlovákiában, az országoshoz képest, még jóval alacsonyabb az első minőségi osztályba sorolt gyártmányok hányada, míg a második és a harmadik osztályba került gyártmányok hányada nagyobb az országosnál.

Ezek és a további tények arra ösztönözzenek bennünket, hogy erélyesen növeljük és fokozzuk a munkánkkal szembeni igényeket, hogy mindenütt

— az irányító szervekben, a kutatóintézetekben, a gyárakban, műhelyekben

— nagyobb, merészebb célokat tűzzünk ki. S arra ösztönöznek, hogy többet és szívósabban tanuljunk, elsajátítsunk minden újat.

Ennek során szabadulnunk kell az iparosítás korszakának bizonyos megcsontosodott szokásaitól, az extenzív fejlesztés mércéitől és szocialista tervezésünkben, vállalkozásunkban becsülnünk és érvényesítenünk kell a gazdasági öneiszámolás kalkulációit, normáit és alapelveit, a termelés és a gyártmányok magas fokú társadalmi hasznosságát és hatékonyságát.

Rendkívül szükséges ma és a jövőben is, hogy ennek az igényességnek szellemében minden irányító dolgozótól megkérdezzük: Mit: tettél annak érdekében, hogy az általad irányított gyár, szövetkezet, kutatóintézet, társulás, tárca, vagy más szakasz hozzájáruljon a magas fokú hatékonyságért és a kiváló minőségért vívott küzdelemhez. S az embereket a ténylegesen elért eredmények alapján kell értékelni is.

m NOVÉ SLOVO: E tekintetben

reálisan elérhető a gyorsabb és jelentősebb előrehaladás?

J. LENÁRT: Ez nemcsak reális, hanem elkerülhetetlen is. S erre telik az erőnkből. Hiszen Szlovákiában a szocialista építés harminc esztendeje alatt nagy létszámú, politikailag fejlett, szakmailag képzett munkásosztály jött létre, amely ina a lakosságnak tíl százalékát teszi ki, míg 1960-ban 49 százalékát képviselte. Az utóbbi évszámtól kezdve Szlovákiában több mint kétszeresére gyarapodott a fő- és középiskolai képzettségű dolgozók száma, akik ma a népgazdaságban dolgozók 22 százalékát teszik ki.

Fejlett tudományos-kutatási alappal rendelkezünk, amely 1960-hoz képest háromszorosára növekedett. Példátlanul gyarapodott tehát alkotó potenciálunk, meghatványozódtak népünk képességei és lehetőségeink. Sok vonatkozásban az irányító munka színvonalától függ, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben használjuk ki ezeket a lehetőségeket.

SS NOVÉ SLOVO: Ebben a vonatkozásban milyen szerepe van ás lehet a dolgozók kezdeményezésének? J. LENÄRT: Tudjuk, hogy az első ötéves tervek sikere szempontjából mit jelentett az élmunkás és az újító mozgalom. Becsüljük azt, amivel a szocializmus művéhez hozzájárult a munkaverseny, s főleg a szocialista munkabrigádok, amelyek közül az elsők húsz esztendővel ezelőtt jöttek létre. Ezekben a napokban is, amikor bányászaink, vasutasaink az energetika, de más ágazatok dolgozói is öntudatosan és áldozatkészen leküzdik a nehézségeket és megoldják a problémákat, tapasztaljuk a kezdeményezés erejét, az egyszerű munkahősiesség értékét. S mennyire szükséges ez a kezdeményezés és áldozatkészség a tervfeladatok becsületes teljesítésére irányuló küzdelembenl Persze ebben a harcban egyidejűleg jobban kell töreked nünk a jó minőségre is. Szeretném leszögezni, hogy igen nagy szükségünk lenne olyan kötelezettségvállalásokra és mini ka versenyre, amely a konkrét gyártmányok minőségének javítására irányulna és kifejezésre jutna benne a végtermékek gyártóinak, a szállítóknak, az alsxállítóknak, a konstruktőröknek és a kutatás dolgozóinak váll* vetett igyekezete. Célunk tehát a tér melésben egymáshoz kötődő vállalatok és szervezetek olyan vállvetett eljárása, amely kifejezésre jut a jobb minőségű rádió- és tévékészülékekben, automata mosógépeikben, de más fogyasztási és élelmiszeripari termékekben is.

Nagy szükségünk van az olyan nagy örömmel fogadott társított kötelezettségvállalásokra, amelyeknek célja a döntő fontosságú beruházások tervezett építési idejének megtartása, természetesen a tervezett paraméterek és a berendezés megbízhatósága mellett.

Kifejezésre juttatjuk meggyőződésünket, hogy a vállalatok, a termelésigazdasági egységek és a minisztériumok vezetői, az illetékes szakszervezeti szervezetekkel és szervekkel karöltve e tekintetben kezdeményezést tanúsítanak, konkrét javaslatokat tesznek és ezt az ügyet támogatni fogják. Semmiképp sincs szó arról, hogy díszkötésben kapjuk a kötelezettségvállalásokat, nem egynemű értékek és számok tömkelegével büszkélkedjenek, hanem olyan kötelezettségvállalásokra van szükségünk, amelyek kifejezik az emberek nemes szándékát és akaratát, a fő irányt választják és végeredményük kézzelfoghatóan lemérhető a gyártmányok és a szolgáltatások minőségén.

A termeiőesziközök társadalmi tulajdona lehetővé teszi és a társadalom érdekei megkívánják hogy vállalataink és szervezeteink a társított kötelezettségvállalások keretében is egyesítsék erejüket, akaratukat, közösen húzzák a kötelet.

■ NOVÉ SLOVO: Tekintettel a termelésfejlesztés extenzív tényezőinek kimerülésére, nálunk is növekszik a tudományos-műszaki feljesztés szerepe. Melyek azok a problémák, melyeket erélyesebben kell megoldani, hogy a tudomány — kutatás — termelés — f elhasználás ciklusa nagyobb társadalmi-gazdasági eredménnyel járjon?

J. LENART: A gazdaságfejlesztés

alapvető útjáról, az intenzifikálásról beszélve tudatosítanunk kell, hogy erre a folyamatra hatással van a tudomány és a technika gyors fejlődése főleg a kulcságazatokban, továbbá vívmányaiknak gyors elsajátítása és érvényesítése a gyakorlatban. Ez dönti el a végeredményt. Ebben a vonatkozásban Szlovákiában az utóbbi években bizonyos előrehaladást értünk el. Er ről tanúskodnak a népgazdaságban az új gyártmányok, a haladó technológia és további területeken a megoldásoiv új eljárásai és módszerei. Ennek ellenére távolról sem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel. A Szlovák Szocialista Köztársaságban — amint már említettem — például mindmáig alacsony fokú a csúcsparaméterekel elérő, illetve az első minőségi osztályba sorolt gyártmányok hányada az összes gyártmány volumenjében. Ez is jelzi, hogy a tudomány és a technika, valamint érvényesülésük a termelés fejlesztésében és hatékonyságának növelésében még mindig nem ke* rült méltó helyére.

Ugyanakkor megvannak annak feltételei, hogy gyorsabban növekedjen a műszakilag igényes és színvonalas gyártmányok hányada, s a tudomány, valamint a technika általában nagyobb hatást gyakoroljon a termelőerők fejlődésére, s az egész újratermelési folyamat hatékonyságának növelésére. Nagyon fontos azonban az, hogy ezen a területen magasabbra emeljük a mércét, s az alkotó értelem — nagyobb hozzájárulásával, világviszonylatban széles látókörével, a tudomány és a technika legkorszerűbb ismereteitől ihletve — gyümölcsözőbb sikereket teremtsen.

Ennek érdekében elsősorban még jobban kell összpontosítanunk kutatási és fejlesztési alapunk kapacitását a társadalmilag legfontosabb kiemelt problémák és feladatok megoldására. Főleg olyan területekről van szó, amilyen a tüzelőanyag és az energia forrásainak megteremtése és hatásosabb fel- használása, a nyersanyag jobb és komplexebb hasznosítása, a lakosság ellátásának biztosítása az önellátottság fokának növelésével, a környezet vé(Folytatás az 5. oldalon)

1979.

II. 22.