Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-22 / 45. szám, csütörtök

1979. II. 22.

/Folytatás a 4. oldalról) eleimének és fejlesztésének kérdései, a társadalmi munkatermelékenység Képesítés, automatizálás robotizálás és tő- leg az elektrouika, a számító-, a szervező és az irányító technika felhasználása, az élettani technológia fejlesztése stb. útján való növelésének feladatai.

■ NOVÉ SLOVO: Nem fúl gazdag a problémáknak ez a palettája?

J. LENÄRT: Természetesen már a

múltban sem oldhattuk meg az ehhez hasonló feladatokat csupán a saját erőnkre támaszkodva. Manapság, amikor a kutatómunka időtartamának, hosszának kérdése mind kiélezettebbé, s ezen a területen a világszerte folyó versengés mind bonyolultabbá válik, előrehaladás valóban csak a tudomány és a kutatás internacionalizálása alapján érhető el. Tudományos-kutatási frontunk erejét az hatványozhatja meg, hogy tudatosan a szocialista országok és elsősorban a világ tudományos dolgozói több mint egy negyedének hazája, a Szovjetunió kutató munkásai nagy családjának aktív osztagaként fog tevékenykedni. Főleg arról van szó, hogy meggyorsítsuk tudományos-kutató, tervező és konstrukciós kapacitásaink ösz- szefonódását és kombinációit a Szovjetunió, valamint a további testvéri országok ilyen létesítményeivel. Közben ennek értelmét és célját ne lássuk az egyezmények és a jegyzőkönyvek számában, hanem az együttműködésben kifejlesztett és gyártott, csúcsszintet elérő olyan termékek számában, amelyeket sikeresen felkínálhatunk a hazai és a külföldi megrendelőknek.

A kutatás-fejlesztés-termelés-f elhasználás ciklusa eredményességének mércéje mindig az, hogy milyen gyorsan tudjuk az újat létrehozni és kifejleszteni, milyen gyorsan tudjuk a végső felhasználás stádiumába juttatni. Ebben az igyekezetben sürgető fontosságú, hogy a tervezés és a megvalósítás viszonylatában szorosabban összehangoljuk a tudományt és a kutatást a beruházásokkal és a termeléssel. Hasznos lesz a kutatás, a fejlesztés és a termelés közvetlen kapcsolata új formáinak fejlesztése és érvényesítése ott, ahol ez társadalmi hozammal jár.

így például a dubnicai Elektrotechnikai Kutatóintézet Tudományos-termelési Társulása valamint a trenčíni Készruha- gyártás Gépesítő Intézet kutatási-termelési komplexuma kétesztendős működésének tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a kutatás és a termelés összevonásával lényegesen, hozzávetőleg két- három esztendőre csökkent a kutatástól a megvalósításig terjedő idő.

Hasonló eredményekkel jár a kutatás és a termelés nem formális együttműködése is. így például Svitben a Műszálkutató Intézet, együttműködésben a Tatral'an gép- és textilipari dolgozóival, a kutatás befejezésétől számított egy éven belül legyártott és üzembe helyezett egy gépsort nem szót: textiláru gyártására.

■ NOVÉ SLOVO: Az utóbbi években előrehaladás tapasztalható a csehszlovák népgazdaságnak és jelentős szlovákiai vállalatoknak a nemzetközi szocialista munkamegosztásba való beilleszkedésénél. Megfelelőképpen élünk azonban a kí- nálkodó lehetőségekkel?

J. LENÄRT: Hangsúlyozni szeretném, fejlődésünknek mind jelentősebb erőforrása gazdaságunk szüntelenül szélesedő alapokon történő beilleszkedése a nemzetközi szocialista munkamegosztásba. Ezzel már az előbbi kérdés meg-, válaszolásánál foglalkoztunk. Igaz az is, hogy ezt általában elismerik. Senki sem tagadhatja azokat a rendkívül gyümölcsöző eredményeket amelyeket a KGST-országok 30 esztendős együttműködésének köszönhetünk a tagállamok gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatainak fejlesztésében és jól tudjuk, hogy ez mit jelentett országunk számára is. Harminc esztendő, gyakoriéi és élet által igazolt tapasztalatai tehát egyértelműen tanúskodnak arról, hogy ez az út hasznos. A tények azonban egyidejűleg azt is bizonyítják, hogy ezt a jelentős erőforrást még nem használjuk fel szükségleteinknek és lehetőségeinknek megfelelően. Ennél a megállapításnál tisztában vagyunk azzal, hogy új, nagy feladatokról van szó, amelyek megkívánják a gyökeret vert szokások és elképzelések leküzdését és az újszerű munka akaratának érvényesítését.

Az újszerű munka pedig elsősorban megköveteli, hogy mentesüljünk az olyan mindmáig tapasztalható nézetektől, miszerint csak az a jó amit mi magunk fejlesztünk ki és termelünk, jóllehet azt hosszabb ideig fejlesztjük és költségesebben állítjuk elő. Vagyis ez a szemlélet nem veszi tekintetbe a hatékonyságot és világviszonylatban a tudományos-műszaki haladás gyors ütemét. Nem ritka az olyan nézet sem, főleg ha ennek vagy annak hiányát érezzük, hogy vajon ezt itt mi Csehszlovákiában egy fejlett ipari országban képtelenek vagyunk-e előállítani stb.

Az ilyen és az ehhez hasonló nézetek a kiutal csak belső lehetőségeinkben látják. Nem tudatosítják, hogy még nagy országok sem létezhetnek — s még kevésbé egy olyan ország mint Csehszlovákia, amelynek korlátozott a nyersanyagalapja, fejlett az ipari potenciálja és szűk a hazai piaca — sikeresen nem boldogulhatnak és nem tar)hatnak lépést a világgal anélkül, hogy mind intenzívebben ne illeszkednének bele a nemzetközi munka- megosztásba.

Nekünk jó szocialista gazdákként, igazi hazafiakként és öntudatos in teŕnaciona listákként tudatában kell lennünk annak, hogy a kiút nem a termelés és a gyártmányok már amúgy is szeles választékának bővítése, hanem ennek az ellenkezője. Az előrevezető út egyet jelent éppen a választék szűkítésével a termelés tömegesítésével, a sorozatgyártás fokozásával, a nemzetközi munkamegosztásnak érvényesítése bázisán, főleg a KGST-országok keretei között.

■ NOVÉ SLOVO: A XV. kongresszus erre orientálta elsősorban gépiparunkat.

J. LENÁRT: Minden bizonnyal, amint azt mondják, ez főleg a gépiparra vonatkozik, amely népgazdaságunk kulcságazata és nemcsak a műszaki haladás előbbrevivője, hanem egyben a széles körű együttműködés és szakosítás feltételeivel rendelkező döntő fontosságú exportőr is. Viszont örömre nem ad okot az a tény, hogy az általunk gyártott és exportált gépipari termékeik volumenjében meg nem felelő azoknak a gyártmányoknak a hányada, amelyeket a szakosításról és az együttműködésről szóló szerződések alapján exportálunk. Különösképpen ki nem elégítő a szakosítás alapján gyártott műszerek és elektronikai berendezések kivitelének hányada. Vannak testvérországok, amelyek ezzel a lehelőséggel jobban élnek. Ez a nyersanyag. az anyag, az energia, a termelési alapok, az emberi munka jobb értékesítésének fontos útja.

Erről a tényről azért beszélünk, mivel egyidejűleg tisztában kell lennünk a megváltoztathatatlan kemény realitással, miszerint a nyersanyagok külföldi és hazai beszerzésének nehézsége és igényessége nem ideiglenes jelenség, s nem fog csökkenni, hanem ellenkezőleg, növekedni fog. Ebből reális, körültekintő gazdákként le kell vonnunk az egyértelmű következtetést, hogy a következő években nem számolhatunk a nyersanyagok mennyiségének a nemzeti jövedelemnek megfelelő növekedésével. Csak egy kiütünk van: a nyersanyagot, energiát és anyagot mind jobban keli értékesítenünk, az anyag minden kilogramjából, az energia minden kilowattórájából, minden gépből és a beruházásokra fordított minden koronából mind több használati értéket kell teremtenünk a társadalomnak. Ez megkívánja az új haladó konstrukciós megoldások és elemek, a termelés új technológiai eljárásai és programjai keresését, hogy gyártmányaink az igényelt méretekben elérjék a csúcs- paramétereket és a csúcsminőséget s a külföldi piacokon növekedjen ikonkur- renciaképességük.

S éppen ennek érdekében határozottabban kell kilépnünk a nemzetközi szocialista integráció útján, s ennek keretében elmélyítenünk a tudományban, a kutatásban a gépszerkesztésben, a gépipari, vegyipari termelésben stb. a szakosítást és az együttműködést. Ez számunkra létfontosságú és ezt az irányvételt mindannyiunknak támogatnunk kell, ennek szellemében cselekvő- en kell eljárnunk.

Közben számításba kell vennünk az idő tényezőjét is, nagyobb kezdeményezést és érdekeltséget tanúsítva a hasznos tervek és szándékok megvalósításában. Ezzel egyidejűleg meg kell teremteni annak minden kedvező feltételét, — hogy azt L. I. Brezsnyev elvtárs mondotta tavaly, a szovjet küldöttség csehszlovákiai látogatása alkalmából — országaink következő ötéves terveit a kölcsönös együttműködésnek és a szakosításnak magas foka jellemezze. Ezt a felhívást, ezt a nagy alkalmat fel kell használnunk arra, hogy a tárcák a tár-sulások, a vállalatok hozzáértően, felelősségteljesen és színvonalasan kidolgozzák a konkrét javaslatokat teremtsenek és hozzáfogjanak a javaslatok megvalósításához. m NOVÉ SLOVO: Olyan esztendő küszöbét léptük át, amelyben megemlékezünk több jelentős történelmi évfordulóról. Közéjük tartozik a CSKP V. kongresszusának 50., a CSKP IX. kongresszusának 30., az új pártvezetés megalakulásának 10., és a Szlovák Nemzeti Felkelésnek 35. évfordulója. Ezeknek az évfordulóknak milyen a forradalmi hagyatékuk?

J. LENÄRT: A forradalmi évfordulók, amelyekről ez idén megemlékezünk, jelentős ösztönző hatással lehotnek és kell is hogy legyenek, mivel ma *s időszerű az eszmei-politikai és erkölcsi töltetük. Ebben a vonatkozásban nyilván szót ejthetnénk az összes említett eseményről és ösztönző hatásukról. Elsősorban azonban azzal szeretnék foglalkozni, ami a közös nevezőjük azzal az eseménnyel, amely a kiindulópontjuk.

Ez az esemény kétségtelenül a CSKP V. kongresszusa volt, amelynek félévszázados jubileumáról megemlékeztünk. Közismert, hogy ennek a kongresszusnak mi volt a tétje. Határköve lett annak a sokesztendős igyekezetnek, amelynek célja az volt, hogy munkásosztályunk és dolgozóink harcos élcsapatra, olyan pártra tegyenek szert, amely vezetni fogja őket a szociális és a nemzeti felszabadulásért, a világ forradalmi átalakításáért vívott sikeres harcban. S a leninizmus, valamint az orosz bolsevikok elmélete és gyakorlata elsajátításának köszönhetően, Klement Gottwald érdeméből, ilyen lett a mi CSKP-nk is. Az V. kongresz- szus, amelyen vereséget szenvedett el az opportunista irányzat, erre tette képessé és erre edzette meg a pártot. S ez a fordulat, az a tény, hogy a párt lenini párt lett s nálunk is létrejött a kornak megfelelő öntudatos, forradalmi szubjektum, rendkívül nagy jelentőségű volt munkásmozgalmunk és összes dolgozónk harca, nemzeteink orientációja szempontjából.

Ez megmutatkozott olyan sorsdöntő időszakokban, amilyen a csehszlovák állam hitleri Németország általi veszélyeztetéséhez, a fasiszta elnyomásnak és a rabigának évei voltak, amikor a kommunista párt megfélemlíthetet- lenüi ösztönözte, szervezte és irányi- fólia népünk szabadságharcát. Pártunk történelmi érdemeinek egyike az is, hogy a szovjet hadsereg által felszabadított országban, a Győzelmes Február után, a löbbi dolgozóval szövetségben álló munkásosztály került hatalomra, az ország gazdájává és történelmének: tudatos formálójává vált. Pártunk a szocialista építés IX. kongresszuson kitűzött fő irányvonalának kidolgozása, ennek az irányvonalnak megvalósítása, gyakorlattá váltása idején is tanúsította lenini bölcsességét, érettségét és vezetői képességét.

Az emlékezetes évforduló időszerű hagyatékáról beszélve, tehát joggal emeljük ki elsősorban azt, hogy a dolgozók megismerték és a történelmi folyamatban tapasztalták a forradalmi szubjektum átalakító szerepét a társadalom fejlődésében, a munkásosztály és a/, összes dolgozó harcos élcsapataként a kommunista párt küldetését. Pártunk ennek a küldetésének azért tehetett eleget, mivel kifejezésre juttatta a nép szükségleteit és érdekeit, hűen szolgálta a nép ügyét, a leniniz- mushoz, a társadalom fejlődéséről szó- -ló tudományos tanításhoz igazodott és hű volt a proletár internacionalizmushoz. Forradalmi munkásmozgalmunk történelmi tapasztalatai arról tanás- kodnak, hogy a CSKP mindig akkor ért ei sikereket, amikor a lenini úton járt, s mindig akkor tévesztett irányt és akkor vált bizonytalanná, a nép és nemzeteink érdekei kárára, amikor elhajlás következett be az általános érvényű lenini alapelvektnl.

M NOVE SLOVO: Ez rendkívül

szemléletesen nyilvánult meg a vál

ság időszakában.

J. LENÄRT: Igen, nagy tandíjat fizettünk. S ezért teljesen törvényszerű volt, hogy a párt új vezetése, élén Husák elvtárssal, 1969 áprilisa után a párt és a nép történelmi tapasztalataira támaszkodva, a válság leküzdéséért és a konszolidációért vívott harcban olyan következetesen érvényesítette hazánkban a szocializmus fejlesztésének lenini irányvételét. Ennek az irányvételnek köszönhetően a XIV. kongresszus utáni időszak méltó helyet foglal el a szocialista építés legsikeresebb fejlődési szakaszai között és a XV. kongresszus programja sikeres megvalósításának köszönhetően társadalmunk további sokoldalú fellendülésen megy át.

Jelenleg a fejlett szocialista társadalom feladatait teljesítjük. Ez a fejlő- dési szakasz — mint már mondottuk — új feladatokat állít elénk, nagyobb lehetőségeket és kilátásokat nyit meg.

S az előző időszakokhoz hasonlóan, most is, de jóval nagyobb mértékben és sokkal igényesebben kerül előtérbe a forradalmi szubjektumnak, haladó irányvételének, magasabb felkészültségének és erkölcsi tulajdonságainak szsrepe. Arról van tehát szó, hogy mi valamennyien — a párt, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, nemzeteink és nemzetiségeink, a nagy és a kisebb kollektívák, valamint az egyének — a kor magaslatán legyünk, új ismeretekkel és tapasztalatokkal felvértezve, merészen alkotó szellemmel, lelkesen és tárgyszerűen, szívósan és kitartóan oldiuk m^g a feladatokat, eredményesebben, jobban, hatékonyabban dolgozzunk.

Ennek érdekében tökéletesítjük és mélyítsük el pártunknak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának programozó és megvalósító tevékenységét, szilárdítsuk kapcsolatát a tömegekkel, növeljük minden pártszervezet aktivitását, fokozzuk a CSKP-ben való tagság megbecsülését. A pártban az ilyen tetterős, alkotó légkör megteremtéséhez jelentősen hozzájárulhat és nyilván hozzá is fog járulni az olyan politikailag jelentős pártonbelüli akció, amilyen a tagkönyvcsere.

Kifejezésre juttatjuk meggyőződésünket, hogy a történelmi jubileumok, főleg a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója ösztönzőleg hatnak a munkások, a parasztok, az értelmiségiek kezdeményezésének újabb fellendülésére, hogy színvonalasan teljesítsük az idei tervet és sikeresen zárjuk az egész hatodik ötéves tervidőszakot. Meggyőződésünk, hogy ehhez a törekvéshez serényen hozzájárulnak az iskola ügy, a tudomány és a kultúra dolgozói, akik új alkotó tettekkel és művekkel fogják gazdagítani szocialista társadalmunk szellemi életét.

■ NOVÉ SLOVO: Fejlődésünk számos fontos kérdéséről beszéltünk.

Mit tart szükségesnek külön hang*

súlyozni a munka iránti hozzáállást,

a munkastílust illetően?

J. LENÄRT: Külön szeretném kiemelni azt a szükségszerűséget, hogy szí* vósan sajátítsuk el, mélyítsük el és érvényesítsük a tudományos dialektikus materialista megközelítést, amelyet igazol a forradalmi gyakorlat, s amelynek részét képezi magatartásunknak és tetteinknek pártossága, eszmeisége. Ez olyan megközelítés, amely ellentétben áll a merev, gépies, idealista szemlélettel és magatartással. Ez olyan megközelítés, amely forradalmi gondolkodásmódra és cselekvésre, az élet, a valóság átalakítására ösztönöz. A pártban és a társadalomban bekövetkezett válság tanulságai rámutattak arra, hogyan kell felvennünk és hogyan vehetjük fel a harcot a jobboldali opportunizmus ellen. A tanulságok egyben arra ösztönöznek és köteleznek bennünket, hogy becsüljük meg a valóság felmérésében és éx'telmezésében az alkotó megközelítés jelentőségét, hogy határozottan leküzdjük az egy helyben topogást, a kitaposott utak követését, a Uogmatizmust.

Éppen ilyen megközelítés szükséges az irányító szférában, a természet- és a műszaki tudományokban és más területeken, ahol kívánatos a több bátorság, merészség és egészséges kockáztatás a társadalom érdekében, valamint a több fantázia, mivel már nem elegendő csupán az ismert dolgok népszerűsítése. Szükségünk van az újért folytatott harcra, mivel az új az forradalmi és nem divathóbort.

Az - egyszerű újratermelési stílussal ellentétben tehát az irányítás, a tudomány és a technika szférájában elkerülhetetlenül szükséges érvényesíteni az alkotó szellemű kutatásnak, az ismeretek gyors és hatásos gyakorlati al- ikalmzásának stílusát, mivel csak ez méltó a fejlett szocialista társadalomhoz.

A ma harca iránti ilyen alkotó hozzáállásban példaképünk ma és a jövőben is V. I. Lenin, aki merészen elindult a filozófia, gazdaságtan és a politika addig járatlan utain. S bátran mondható, hogy a szovjet tudósok csak az alkotó, újító megközelítésnek köszönhetően értek el óriási sikereket a világűr meghódításában, a nukleáris energia békés célokra való felhasználásában stb.

Nekünk is el kell hagynunk a kitaposott ösvényeket, amelyeken az alkotó dolgozó égető problémákba nem ütközik. Előtérbe kerül az a feladat, hogy kiemeljük — nem habozom ezt kimondani az alkotó munka kultuszát és eredményeit. Ezért, azokat támogatjuk, akik alkotó módon dolgoznak és eredményekkel bizonyítják alkotó szellemű keresésüket, találékonyságukat.

Engedjék meg, hogy végül felidézzem azt a gondolatot, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, vagyis harmincöt évvel ezelőtt, a Nové slovo első számában Husák elvtárs fejtett ki. A felkelést úgy jellemezte, hogy az új szó, amelyet történelmünk lapjaira írtunk, s amely a társadalmi élet új formáit, a munkának és a szervezettségnek új módszereit, az alkotó munkának és az életnek új tartalmát jelenti a világversengésben.

Világversengésről van tehát szó — lám milyen élő, milyen rendkívül időszerű szavak ezek.

Valóban mindent meg kell tennünk, s még jobban hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy Szlovákia és csehszlovák szocialista hazánk ebben a könyörtelen versenyben bscsülettel helytáll on, s ebben a világversergésben egy fokkal magasabbra emeljük hazánkat. Ez hazafiúi, nemzeti és nemzetközi kötelességünk.

Az új idők új tetteket követelnek!