Új Szó, 1979. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1979-02-22 / 45. szám, csütörtök

BOHUSLAV CHŇOUPEK KISINYOVBAN Ivan Bogvul fogadta hazánk külügyminiszterét Újabb forduló Camp Davidben Az ellentétek továbbra is megoldatlanok Kubai katonai küldöttség Moszkvában ti (ČSTK) — Dmitrij Usztyinov marsallnak, az SZKP KB Poli­tikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi minisz­terének meghívására hivatalos baráti látogatásra tegnap Moszkvába érkezett Raul Cast­ro hadseregt^bornok, a Politi­kai Bizottság tagja, a Kubai KP KB másodtitkára, a Kubai Köz­társaság forradalmi fegyveres erőinek minisztere vezette ku­bai katonai küldöttség. A moszkvai repülőtéren a vendégeket Usztyinov marsall, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára és más hivata­los személyiségek fogadták. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége a Szovjet­unió fegyveres erői és a Ku­bai Köztársaság forradalmi fegyveres erői között baráti kapcsolatok fejlesztése és szi­lárdítása terén szerzett nagy érdemei elismeréseképpen Raul Castro hadseregtábornoknak, a Kubai Köztársaság forra­dalmi fegyveres erői minisz­terének a Lenin-rendet adomá­nyozta. Edward Kennedy a SALT ról (ČSTK) — Edward Kennedy amerikai szenátor kedden kije­lentette, hogy a hadászati tá­madófegyverek korlátozásáról szóló megállapodás elutasításá­val jelentősen nőne egy atom­háború veszélye. Azzal vádolta a SALT ellenzőit, hogy gyakor­latilag a lázas fegyverkezést védelmezik, és ezáltal veszélyez­tetik az amerikai nemzeti biz­tonságot. Edward Kennedy elítélte egyes vezetők próbálkozásait, hogy a SALT-tárgyalásokat ösz- szekapcsolják más problémák­kal, amelyekkel egyáltalán nem függnek össze. Rámutatott arra, hogy a SALT-II. megálla­podás sokkal fontosabb annál, semhogy függjön a politikai légkör változásaitól. Bohuslav Chfioupeket a köztár­saság gazdasági, politikai és szociális fejlődéséről. Részlete­sen beszélt a mezőgazdasági termelés koncentrálásáról és szakosításáról mezőgazdasági ipari komplexumok létrehozásá­val, melynek eredményeként a moldovai mezőgazdaság kitűnő eredményeket ér el. Nagyra értékelte a csehszlovák mező- gazdasággal való együttműkö­dést és a csehszlovák ipari termékek színvonalát. Bohuslav Clmoupak ezt köve­tően ellátogatott a Moldovai SZSZK népgazdasága sikereinek kLsinyovi kiállítására, és meg­ismerkedett Kisinyov közelében egy tudományos ipari termelő- szövetkezet munkájával. (ČSTK) — A Csehszlovák Szakszervezetek Központi Ta­nácsának küldöttsége Karéi Hoffmann-nak, a CSKP KB El­nöksége tagjának, az SZKT el­nökének vezetésével röviddel az indiai fővárosba való meg­érkezése után megkezdte tár­gyalásait az Összindiai Szak- szervezeti Kongresszus (AITUC) vezető képviselőivel a szakszer­vezeti központ delhi székhazá­ban. A két küldöttség vélemény- cserét folytatott a kétoldalú együttműködés továbbfejleszté­sének lehetőségeiről, a jövőbe­ni tapasztalatcserékről és az együttműködésről a Szakszer­vezeti Világszövetségben és ALEKSZEj KOSZIGINT, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagját, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökét 75. születésnapja alkalmából Marx Károly Érdemrenddel tüntettéik ki; E magas NDK-kitüntetést tegnap Harry Ott, az NDK szov­jetunióbeli nagykövete nyújtot­ta át. HANS APEL, az NSZK had­ügyminisztere kedden Washing­tonba érkezett, ahol a kétolda­lú kapcsolatokról és a NAT0- államok katonai együttműködé­séről tárgyal Harold Brown amerikai hadügyminiszterrel, Michael Blumenthal pénzügy- miniszterrel, Zbigniew Brzezin- skivel, Carter elnök nemzetbiz­tonsági tanácsadójával és más hivatalos személyiségeikkel. más nemzetközi szakszervezeti szövetségeken belül. Az SZKT küldöttsége Delhi­ben tegnap találkozott egy má­sik szakszervezeti központ, az Indiai Nemzeti Szakszervezeti Kongresszus (1NTUC) vezető képviselőivel. Az INTUC küldöttségét a megbeszélések során elnöke, A. P. Sarma vezette. A küldött­ség részletesen megismerkedett a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevé­kenységével, és véleménycserét folytatott az SZKT küldöttségé­vel a két szakszervezeti köz­pont hagyományos együttműkö­dése további bővítésének lehe­tőségeiről. (ČSTK) — Washington köze­lében, Camp Davidben az Egye­sült Államok patronálásával miniszteri szinten tegnap meg­kezdődött a tárgyalás Egyip tóm és Izrael között a „béke­szerződés“ megkötéséről. Öt hónappal ezelőtt ugyanezen a helyen az Egyesült Államok mindennemű igyekezete és Ja­mes Carter elnök személyes közbenjárása ellenére ez a tár­gyalás megszakadt, mivel sem az ígéretek, sem pedig az USA nyomása nem tudta közelebb hozni egymáshoz a két fél né­zetét. A megfigyelők a tárgyalások jelenlegi fordulójától sem vár­nak sokat. Egyiptom jelentős engedményei ellenére a közel­múltban megvalósult amerikai „ingadiplomácia“ megállapít­hatta, hogy megoldatlanok ma­radnak a „békeszerződés“ olyan alapvető pontjai, mint Egyip­tom jogi kötelezettségei az arab országokkal szemben és a palesztinoknak Ciszjordániá- ban és a Gázi-övezetben nyúj­tandó „autonómia“ időrendi ter­vének meghatározása. Sok minden arra mutat, hogy Izrael újabb kemény követeié sekkel érkezett Camp Davidbe (ČSTK) — Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke az NDK párt- és állami kül döttsége zambiai látogatásának második napján tegnap Lusaká- ban találkozott Joshua Nkomó- val, a Zimbabwei Afrikai Népi Szövetség elnökével, a Zim­babwei Hazafias Front társel­nökével. A felek megállapították, hogy az NDK és a Zimbabwei (ČSTK) — Phnom Penh, Kambodzsa fővárosa egykor élettől pezsgő gyönyörű metro­polis volt, és sokan ázsiai Pá­rizsnak nevezték, mindmáig csaknem teljesen kihalt — írja a PAP lengyel hírüggynökség Phnom Penh-i tudósítója. A város az elképzelhetetlen pusztulás képét nyújtja. Sok épületnek csak az üszkös falai maradtak meg, mindenütt sze­méthalmok, hevernek. A Pol Pot-katonák semmit sem kíméltek. Mielőtt kivonul­tak a városból, mindent el­pusztítottak, beleértve a villa­mos-, távbeszélő- és vízvezeték­hálózatot. Menahem Begin kedden világom san kijelentette, biztosítékot akar szerezni kőolajszükséglete kielégítésére azt követően, hogy Izrael számára kiapadt az iráni forrás, és ezenkívül to- vábbi amerikai segítséget fog­nak kérni. Az amerikai külügy­minisztérium megerősítette: Tel Aviv azt követeli Egyiptomtól, hogy szerződésben kötelezze magát arra, hogy „kereskedel­mi áron“ kőolajat fog szállíta­ni a Sínai-félszigetről Izrael­nek. Ezenkívül Izrael a Sínai- félszigetről való kivonulásához az Egyesült Államoknak nem hosszú lejáratú kölcsönnel kell hozzájárulnia mint ezt eredeti­leg tervezték, hanem 1,4 mil­liárd dolláros „ajándékkal“ A megfigyelők szerint azon­ban Izrael igényeinek teljesíté­se sem biztosítja, hogy Tel Aviv kellő „rugalmasságot“ tanúsít, mint ezt Carter mindkét féltől kéri és általában számítanak arra, hogy az egy hétre terve­zett tárgyalásokat vagy meg­hosszabbítják, vagy pedig az amerikai elnök úgy dönt, hogy magához rendeli Egyiptom és Izrael legmagasabb rangú kép­viselőit, hogy megpróbálja őket a végső lépésre kényszeríteni. Hazafias Front együttműködé­se az utóbbi években sikeresen fejlődött. Joshua Nkomo köszö­netét fejezte ki az NDK inter­nacionalista sokoldalú támoga­tásáért, amelyet Zimbabwe né­pének nyújt. Erich Honecker és Joshua Nkomo élesen elítélte a Viet­nami Szocialista Köztársaság elleni kínai agressziót, és köve­telte a kínai egységek kivoná­sát Vietnam területéről. A Szófiai Gépgyár 3000 alkalmazottja 50 vietnami szaktársával együtt nagygyűlésen tiltakozott Kína vietnami agressziója ellen. Az előtérben látható plakát felirata: „Vietnami testvéreink, vele­tek vagyunk!“ (Képtávirón érkezett: ČSTK) Hasznos véleménycsere ERICH HONECKER JOSHUA NKQMÓVAL TÁRGYALT 1979. II. 22. A Vietnam ellen elkövetett kínai agresszió önkénte­lenül is a világtörténelem hó­dító hadjáratait, a római csá­szárok, a tatár kánok, a török szultánok „büntető expedícióit“ juttatja eszünkbe. A két világ­háború nemzedéke megdöbben­ve vette tudomásul a keletről fenyegető újabb veszélyt. A vi­lág közvéleménye néhány nap­ja még üres kardcsörtetésként fogta fel Teng Hsziao-ping Amerikában és Japánban el­hangzott fenyegetéseit Vietnam „megleckéztetéséről“. Nem két­séges azonban, hogy a nyugati militarista körök, a hadiipar részvényesei a nagy üzletek reményében már dörzsölgettéik is a tenyerüket. Ök komolyan vették Teng szavait, s nem is tévedtek. A józanul gondolkodó embe­rek előtt teljesen érthetetlen, hogy miért követte el a kínai vezetés ezt az eszetlen lépést, hiszen ezzel saját politikai koncepciójukat ásták alá. Köz­ismert ugyanis, hogy a jelen­legi kínai vezetők a „négyek bandájának“ ideologizáló mao­ista irányzatával szemben a gazdasági fejlesztés, a műszaki haladás elsődlegességét hirdet­ték, s programjukban a fejlett tőkésországok részvételére is számítottak. A tőkés világot évtizedek óta izgatja a hatalmas kínai piac víziója, s úgy tűnt, hogy az új kínai vezetés végre ki­nyitja a kapukat. A nyílt szov- jetellenesség ráadásul döntő mértékben elősegítette a köze­ledés folyamatát, s a hadiipar részvényesei még a nagyobb arányú fegyverszállítások gon­dolatával is komolyan kezdtek foglalkozni. Érthető, hogy ezekben a körökben Brezsnyev elvtárs figyelmeztető levelei nem találtak kellő megértésre. A Vietnam elleni támadás azonban máris igazolta az ag­godalom indokoltságát. A tör­téntek után a kínai piac láto­izmus értékelése a következő nemzedékek feladata lesz. Ok szeretnék ép bőrrel megúszni ezt a válságos helyzetet. Ezért a maoizmus épületét, amelyet évtizedeken ál maguk is szor­galmasan építettek, úgy akar­ják restaurálni, hogy ha ki is vesznek belőle néhány téglát, azért az egész ne omoljon A maóizmus agóniája mása is szertefoszlott. A fasiz­mus módszereire emlékeztető kínai agresszió reális gondol­kozásra kényszeríti a nyugati világ politikusait. Az a tény, hogy a kínai vezetés a kato­nai agresszió mellett döntött, egyértelműen bizonyítja a mao­izmus áthidalhatatlan válságát. E válság lényege az, hogy a maoizmus, amely a világtól el­szigetelődve egy ideig tarthat­ta magát, főleg a mindentudó­nak és mindenhatónak nyilvá­nított Mao életében, ma már nem egyeztethető össze Kína további gazdasági fejlődésének szükségszerű követelményeivel. Ez a társadalom már nem bír ki a minikohók programjához és a verébhadjárathoz hasonló további esztelenségeiket. A „kulturális forradalom“ irány­zatának folytatása rövid időn belül teljes gazdasági összeom­lást eredményezne. Ezt a je­lenlegi vezetők nagyon jól tudják, de saját helyzetükkel is tisztában v vannak. Nem vé­letlen Teng Hsziao-ping arra vonatkozó utalása, hogy a mao­össze, mert ez a romhalmaz őket is eltemetné. Ez a magyarázata annak is, hogy a maoizmus gazdasági té­ziseinek a lebontását más vo­nalon, elsősorban a nagyhatal­mi koncepció megvalósításával és a szovjetellenesság fokozá­sával akarják ellensúlyozni. Ezek ugyanis szintén a maoiz­mus tartozékai. A jelenlegi kí­nai vezetés azonban a „négyek bandájának“ felszámolása után sem vált egységessé. Külön irányzatot képvisel Hua cso­portja, más erők tartoznak Teng híveihez, s ezekkel szem­ben állnak a „kulturális forra­dalomban“ kiemelt vezetők. Egyetlen dologban közös az ér­dekük: a maoizmus fenntartá­sában. A közöttük dúló hatal­mi harcot azonban távolról sem lehet még befejezettnek tekinteni. De mi is tulajdonképpen az a maoizmus, melynek megőrzé­se érdekében a szembenálló fe­lek hajlamosak a kompromisz- szumra? Ezt a fogalmat ma még nehéz pontosan meghatá­rozni. A maoizmus a kínai tör­ténelmi hagyományok, a feuda- lista abszolutizmus, a paraszti ideológia, a kispolgári filozó­fia és a szociáldemagógia sa­játos ötvözete. Mao személyi tulajdonságai kiválóan alkal­masak voltak e furcsa kombi­náció megvalósítására. Mao személyében a marxizmusnak egy sajátos kínai revizionizmu- sa öltött testet, ezért teljesen indokolt, ha ezt a revizionista irányzatot maoizmusnak nevez­zük. Tény, hogy a maoizmus ki­alakulásához adva voltaik a fel­tételek a feudalista csökevé- nyeiklől nehezen szabaduló saz elhúzódó polgárháborúban évti­zedeken át vajúdó kínai forra­dalomban. Meghatározó szere­pet játszott ebben a Konfucius tanításig visszanyúló hagyo­mány- és tekintély tisztelet is. A maoizmus táptalaja tehát ad­va volt, s kibontakozását csak a pártvezetés marxista—leni- nista tagjainak fokozottabb ébersége akadályozhatta volna meg. Ezek egy része azonban a maoizmus csírázása idején — a harmincas éveikben — hajla­mos volt a kompromisszumra, gondolván, hogy „majdcsak megjön az esze ennek a Mao- nak.“ Amikor belátták a hibá­jukat, már késő volt. Mao saját híveire, közöttük Teng Hsziao- pingre, a „Vörös Csillagának, a hadsereg újságjának a szer­kesztőjére támaszkodva fokoza­tosan kiszorította a pártveze­tésből a marxista—leninista be­folyást. Ellenfelei a későbbiek folyamán titokzatos utakon el­tűntek vagy pedig Csou En­laj és Csu Te módjára fejet hajtottak. A tudományos kutatók világ­szerte keresiik a választ a kí­nai történelem sajátos fejlődé­sének okozati összefüggéseire. Főleg arra, milyen körülmé­nyek őrizték meg a feudaliz­must egészen a 20. század kez­detéig, s mi akadályozta az ipa­ri forradalom, s ezzel a tőkés fejlődés kibontakozását. Ezzel függ össze a kínai munkásosz­tály relatív hiánya is, ami szintén rányomta bélyegét a kínai pártvezetés osztályössze- tételére, a forradalom fejlődé­sére. A kínai történelemkutatás a világ valamennyi civilizált or­szágában külön tudományággá fejlődött. A Vietnam ellen el­követett kínai agressziót e tör­ténelmi folyamat kicsúcsosodá- sának is tekinthetjük, s úgy tűnik, hogy a Mao halála után beköveükezett események alap­ján elvégezhető e kutatómunka szintézise. Azt azonban az adott világpolitikai helyzetben nem lehet tudni, miként zárul a maoizmus, s ezzel a kínai so­vinizmus agóniája. Nagyon sok függ attól, hogyan reagál a legutóbbi eseményekre a Kínát körülvevő világ. Az emberiség számára éppúgy fontos a saját, mint a 900 millió kínai sorsa. Kína történelmi fejlődésének ebben a válságos helyzetében valóban behozatalra szorul, a józan ész behozatalára. Most arra van a legnagyobb szüksé­ge, hogy csaik ilyen kínálattal találja magát szemben. MAKRAI MIKLÓS Phnom Penh újjáépül (ČSTK) — Bohuslav Chftou­peket. a CSKP KB tagját, a CSSZSZK külügyminiszterét Ki- sinyovban tegnap fogadta Ivan Bogyul, a Moldovai KP ,KB el­ső titkára. A szívélyes baráti beszélgetés során Ivan Bogyul tájékoztatta

Next

/
Thumbnails
Contents