Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-25 / 21. szám, csütörtök

Az áfrakóállomáson sem szünete! e munka

Hideg szél játszadozott a gyéren aláhulló hópelyhekkel, amikor hazánk szárazföldi kikötője, az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) átrukóállomásra érkeztünk. Az utcán járó emberek még „jó reggelt“ köszöntek egymásnak, de Dubík Ferenc állomásfőnök már a „munkahelyszemle“ eredményeit ösz- szegezte íróasztalánál.

— Néhány perccel ezelőtt tértem vissza a vasércátrakó hídról — mondta. — Ebben az időben szinte megmerevedik az ott dolgozó emberek keze, míg kinyitják a vasérccel teli szovjet vagonok vasajtaját. Kevés o rendelkezésünkre álló vasúti kocsi, ez okozza a legtöbb gondot.

Az állomásfőnök rövid tájékoztatója után a vasércátrakó híd felé indultunk. A híd alatt, az egyre magasabb vasércrakások mellett találkoztunk Štefan Ferenčíkkel, a gépesítő körzet vezetőjével, aki Sza- po Balázsnak, a pártszervezet elnökének társaságában a munkafolyamatot szervezte és ellenőrizte. A szélnek hátat fordítva beszélgettek.

— Ilyen tartósan fagyos időre még nem emlékszem — je gyezte meg Štefan Ferenčík —, pedig közel húsz esztendeje itt dolgozom. Nézze azokat a szorgos embereket — mutatott fel a hídra. — A csonttá fagyott vasérccel is megbirkóznak. Munkához szokott kezükben pótolhatatlan erő rejlik. Ezekben a napokban Ők igazi hősök.

Stefiin Ferenčík es a pártelnök a vasércátrakó híd alatt

Vagonnyitásra készülő munká sok

(František Nagy felvétele)

— Valóban, szinte emberfeletti áldozatkészségét igényel ez a munka dolgozóinktól — vette át a szót a pártelnök. — Erős, fiatal emberek, akik itt dolgoznak, kommunisták, tagjelöltek és pártonkívüliek. A közös munka tettrekész kollektívát kovácsolt belőlük.

A vaskorlátba kapaszkodva lépkedtünk a vasércátrakó híd lépcsőfokain. Amikor felértünk, az egyik vasúti kocsi oldalajtaján szaporán ömlött a megbolygatott vasérc. A szél szárnyán mindenhová eljutott az ércpor, még a gallér mögé is berakódott.

Győry István brigádjának tagjai — melegen öltözve, fejükön vastag sapkával, kesztyűs kézzel — csoportokat alkotva dolgoztak a vasúti kocsik körül. Bodnár László és Fehér Dezső az ajtóbiztosító horgokkal bajlódott.

— Ebben a fagyos, szeles időben nehéz velük bánni, szinte összeforrnak a vasérccel és a kocsi vázával — jegyezte meg Ferenčík elvtárs.

— Ezt akkor jó csinálni, ha süt a nap — szólalt meg az egyik vasúti Kocsi fékberendezéseit kiengedő Kopasz Gyula. Általános mosoly fogadta ezt a megjegyzést, de a munka nem állt le egy pillanatra sem. A vasérc kirakása Igazán megfeszített erőt igényel az ilyen rendkívül kedvezőtlen időjárás közepette. A vasúti kocsik falán, padlózatán úgy tapad ilyenkor az érc, hogy lapáttal, ásóval, csákánnyal kell leka- pargatni.

Az üres kocsikat tovább tolták, a fagytalanító alagútból

újabbak érkeztek. Elkezdődött az ajtók nyitása, az egyik könnyebben, a másik nehezebben sikerült. De kinyíltak, s ömlött alá a vasérc, a híd alatt egyre magasabb rakások tor nyosultak.

Keveset beszéltek az itt dolgozók, de annál ügyesebben járt a kezük. Tudták, sietni kell, naponta hét-nyolc szovjet vasúti szerelvény érkezik. Ezekből minél hamarabb ki kell rakni az árut. Csak így lehet teljesíteni a tervet.

Sípos Pál, az állomásfőnök helyettese a kora délutáni órákban éppen értékelte a reggel óta befutott jelentések szerinti eredményeket, amikor benyitottunk irodájába. Csen gett a telefon. A szolgálatos fődiszpécser újabb jelentéseket adott, majd az ostravai vasúti állomás jelentkezett.

— No, még ez hiányzott szólalt meg, fejét csóválva Sípos Pál, majd felénk fordulva folytatta. — Az erős fagy miatt leállt Ostraván a vasérc kirakása, amelyet mi küldtünk Vítkovice és Trinec részére. Több szerelvény áll ott kirakatlanul. Képtelenek továbbiak fogadására. S ez nálunk Agcsernyőben is gondokat okoz. Félre kell állítanunk az útra kész szerelvényeket, nem indíthatjuk el.

Az ágcsernyői átrakőállomás ezen a napon is olyan volt, mint egy hangyaboly. Emberek jöttek-mentek, szerelvények érkeztek, indultak.

KULIK GELLERT

Céljuk: a gazdaságos termelés

Versenymozgolommol és haladó munkamódszerekkel az építőipari feladatok

teljesítéséért

1979

I. 25.

5

Az Építőipari és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének kerületi bizottsága Trnavában aktívaértekezletet tartott a haladó munkamódszerek alkalmazásában szerzett tapasztalatok helyzetéről és cseréjéről. Az értekezleten a CSKP KB 6. plenáris ülése határozatainak teljesítéséről tárgyaltak. Ugyanakkor po- litikai-szervezésí intézkedéseket hoztak arra vonatkozólag, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben a lehető legjobban és leghatékonyabban teljesítsék az építőiparnak a 6. ötéves tervidőszakra kitűzött igényes feladatait.

A kerületben többek között 46 800 lakás építését és befejezését, a komplex lakásépítés keretében pedig 3 milliárd 850 millió korona értékű munkát kell megvalósítani, s egy lakás elkészítésére 450 munkaórát akarnak fordítani. Az említett feladatok teljesítése a jó munkaszervezésen kívül megköveteli a haladó munka- módszerek következetes alkalmazását, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek kihasználását.

A párt- és szakszervezeti szerveknek fokozott figyelmet kell szentelni a Jaslovské Bo- hunice-í Atomerőmű, a lábi tárolók, a távolsági gázvezeték, a tlmacei szeparátort gyártó csarnok, a bánovcei Tatra, a trnavai autógyár, a záhoriei cementipari kombinát, a hlo- hoveci Slovakofarma, a duna- szerdahelyi (Dunajská Streda),

és a lévai (Levice) húskombinátok, a seredi tejporgyár építési munkái és egyéb építkezések megvalósításának. Ellenőrizniük kell a Dunán épülő erőmű, a mochovcei atomerőmű, a kútyi lignitbányák, a nyugat-szlovákiai új olajfinomító, a vágsellyei (Sal'a) Dus- lo vegyipari vállalatok V. szakasza, a senicai tejipari üzem, az ógyallai (Hurbanovo) malátagyár és más üzemek építkezésének előkészítését és építését. Az építkezéseken ellenőrizniük kell a tervteljesítést, s ilyen tevékenységet kell kifejteniük az ívóvízforrások, a vízvezetékek, a csatornahálózatok, a vízderítő berendezések építése során, mivel ezek egytől egyig hozzájárulnak az életkörnyezet javításának emeléséhez.

A trnavai aktívaértekezleten elhangzott beszámoló, amelyet Bohumil Bartoš, az Építőipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége kerületi bizottsága elnökségének tagja adott elő, rámutatott arra, ez a szakszervezeti szövetség saját szerveinek és aktivistáinak segítségével arra törekszik, hogy a nyugat-szlovákiai kerület építőipari vállalataiban és üzemeiben biztosítsák a 6. ötéves tervfeladatok teljesítését. A jó eredmények eléréséhez elsősorban a verseny- és vállalási mozgalom, valamint a hazai és a szovjet munkamódszerek alkalmazása járul hozzá.

A szocialista munkabrigádok

mozgalmába ez idáig 1593 kollektíva kapcsolódott be 18 390 taggal. A brigádok a 6. ötéves tervfeladatok teljesítésében megbízható segítséget nyújtanak a vállalatoknak és üzemeknek. A szakszervezeti szövetség kerületi bizottsága azt a feladatot tűzte ki, hogy 1980- ig a dolgozóknak legalább 40 százalékát be kell kapcsolni a szocialista munkabrigádok mozgalmába.

A tervteljesítésben és a gazdaságos termelésben jelentős szerepet játszanak a komplex racionalizációs brigádok, amelyekből a nyugat-szlovákiai kerület építőipari vállalataiban 90 működik.

A kerület építőiparában további népgazdasági hasznot jelent az újító és feltaláló mozgalom.

Az építőipar feladatai a 6. ötéves tervben nagyok és igényesek, s az 1980. év végéig kell őket teljes felelősséggel megvalósítani. A jobb eredmények érdekében az építkezéseken a vállalási és versenymoz- galmon kívül az eddigieknél sokkal merészebben kell alkalmazni a haladó munkamódszereket. A legjobb dolgozók, a szocialista munka úttörői, a termelés ésszerüsítői, az újítók és ésszerűsítők, a szocialista munkabrigádok vezetői és tagjai váljanak az új munkamódszerek népszerűsítőivé, hangsúlyozzák e módszerek nagy előnyeit.

MIKULÁS MATaSEJE

Kora délelőtt érkeztem a faluba. Mindenütt csend. A házak felett varjak keringtek éhes ká- rogással. A kanyarból előbukkant egy kucsmás bácsi.

— Merre van a földművesszövetkezet irodaháza — kérdeztem.

— A falu végén, a telepen, csak menjen itt egyenesen — mondta, s pipájával a jelzett irány felé bökött. Majd jelentőségteljesen még megjegyezte:

— Éppen onnét jövök Az elnöknél voltam.

— Én is őt keresem.

— Akkor tessék igyekezni, mert készül valahova.

Elbúcsúztunk, s megnyújtottam a lépést, mert ha valóban elmegy, akkor várhatok rá, amíg visszajön. A falu nem nagy, így hamar kiértem a telepre. A kép, ami fogad, az első látásra is lehangoló. A régi, kopott külsejű irodaházzal szemben áll egy ugyancsak kiszolgált épület. Előtte traktorok és más mezőgazdasági gépek álltak a szabad ég alatt. Erről sejtettem, hogy javító- műhely lehet. Távolabb alacsony kisablakos istállók állnak, körülöttük trágyakupacok ...

Amikor beléptem az elnök kalitkányi irodájába, éppen egy erős szóváltásnak tett pontot a végére ezzel a mondattal:

— Értsd meg, ma nem adhatok se traktorokat, se tehergépkocsikat, holnap kapsz, s máskor jelentsd be előre, hogy mit akarsz!

Megvallom, jó benyomást tett rám az elnök határozott fellépése. S mint később a beszélgetésünkből is kiderült, Huszár Lajos mérnök, a rappi (Rapov- ce) földművesszövetkezet 37 éves elnöke nemcsak külsőre keménykötésű, hanem a rend, a fegyelem híve is. S ezt nem parancsolgatással éri el, hanem nyugodt hangú beszélgetésekkel, meggyőző, okos érvekkel. A keményebb hangot csak akkor alkalmazza, ha a szép szó már végképp nem segít, mint az imént is.

— írni akar a szövetkezetünkről? De én kerek perec megmondom, rólunk sok jót most nem igen írhat — ráncolja össze homlokát.

Látom, rosszkedvű, nehezére esik erről beszélgetni.

— Szóval itt nincs minden rendben?

— Enyhén szólva így is fogalmazhatjuk.

— A gond és a probléma?

— Akad bőven. Egy éve vettem át a szövetkezet irányítását, s olyan állapotokat találtam, amelyekről nem szívesen beszélek. Hiszen látta, hogy néz ki a telep. Nincs egyetlen jó állapotban levő istállónk, megfelelő javítóműhelyünk, gépparkunk. Sok új gép kellene. Baj van a munkafegyelemmel, munkaerőgondunk is van. Itt a tél, javítani kell a gépeket, s csak nyolc javítónk van, még legalább tizenkettő kellene.

— S az okok, hogy így néz ki a szövetkezet?

Jó darabig nem válaszol, majd egy kissé kesernyés hangon azt mondja:

— Ezt inkább ne feszegessük. A siránkozás, a múlton való rágódás nem segít. Cselekednünk kell. Készítettünk egy alapos felmérést, s annak alapján levontuk a múltban elkövetett mulasztások, hibák tanulságait, s egy olyan gazdaságfejlesztési tervet dolgoztunk ki, amely jó alapul szolgál a soron levő feladatok megvalósításához.

A fiókba nyúl, s egy vaskos iratcsomót vesz elő. Belelapozok. Alapos munka. Új gazdasági épületek tervrajzait látom.

— Ez egy 2800 férőhelyes sertéstelep tervrajza — emel ki egyet a sok közül. — Elkészült mán a tehénistállók terve is. Eddig 700 növendékmarhánk 11 istállóban volt elhelyezve. Hát lehet így gazdaságos állattenyésztést folytatni?

— néz rám kérdő tekintettel.

— Ma már nem lehet csak a régi tapasztalatokból és rutinból élni. Kell a magas szakképzettség is. Amikor idejöttem egy agrármérnök se volt a szövetkezetben. Tavaly hetet szerződtettem. Az ő szakértelmük és a régi vezetők tapasztalatának, a segítségének fel- használásával, no meg a tagság támogatásával három éven belül nyereségessé keli tennünk a rappi szövetkezet gazdálkodását is.

— Beszélhetnék agrármérnökkel is?

— Ennek semmi akadálya. Néhány perc múlva már

nyolcszemközt folyik tovább a beszélgetés.

Sók Károly 25 éves, egy éve dolgozik itt. Februártól ő veszi át a főagronómusi tisztséget. Ribár Éva a múlt év szeptemberétől dolgozik a szövetkezetben. Mindketten a Nitrai Mező- gazdasági Főiskolán végeztek. Kibár Éva szakképesítése növényvédelem és növényápolás.

— Miért pont a rappi szövetkezetben kötöttek ki?

— Itt nagy a lehetőség a bizonyításra — felelik szinte egyszerre.

— Az elnök elvtárs azt vallja, hogy három év elég a gazdaság helyrehozására. Így gondolják önök is?

— Mi nem vagyunk ilyen derűlátóak. Hiszen sok mindent élőiről kell kezdeni. Először is el kell végezni az alagcsöve- zést, utána a további talajjavító munkálatokat. Ugyanis, itt eddig azt tartották, hogy foszforszegény a talaj. Az eddigi talajvizsgálatok egyöntetűen bizonyítják, hogy ez nem igaz. Itt is van elegendő foszfor a földben, de kötött formában. S ezt csak meszezéssel és megfelelő szervestrágya adagolásával oldhatjuk fel.

— S mikor kerül sor az alag- csövezésre?

— Már az idén megkezdjük 700 hektáron — feleli az elnök. — Talajjavításra 35 millió korona állami segítséget kapunk. A talajjavítással párhuzamosan folyik majd a szőlő- és a gyümölcsfák telepítése is. Megkezdjük az új, korszerű istállók, egy nagy kapacitású javítóműhely és egy diagnosztikai állomás építését. Ebben az évben fejeződik be hat család részére az új, háromszobás összkomfortos lakások építése. Erre is nagy szükség van, hiszen agrármérnökeink fiatalok, családalapítás előtt állanak, s más vidékről jöttek ide.

— Tehát itt valóban csak dolgozni kell majd és bizonyítani?

— Igen, én tulajdonképpen most, hogy beindult az új gazdasági irányítás, bízom abban, hogy ha nem is három, d» négy-öt év múlva a rappi szövetkezet komoly gazdasági eredményeket tud majd felmutatni — mondja egy kissé bizakodóbb hangon Sók Károly, s erre Ribár Éva is igenlően bólint.

— Gondolom, sok függ majd a vegyszerek szakszerű alkalmazásától, a nagyhozamú növényfajták megválasztásától is?

Ribár Éva mindig mosolygó arca most elkomolyodik.

— Ez a szövetkezet eddig - sajnos nagyon drágán termelt Nem választották meg kellő szakértelemmel, hogy milyen növényfajtákat érdemes itt tér meszteni. Elhanyagolták a termelés hogyanjának a kérdését is. Vegyszerezéssel és műtrágyázással nem lehet mindent megoldani. Például a gyomtalanítás előfeltétele a jó talaj- előkészítés, s csak azután alkalmazhatók szakszerűen a gyomirtó vegyszerek — mondja a mérnöknő.

— Milyen terméseredmények elérésére van kilátás mondjuk búzából a közeli években?

— Búzából tavaly csak 31 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. Én úgy látom, hogy itt a Száva, Solaris és a Szlá- via búzafajták termesztésére kell áttérnünk. Ezek termesztésére adottak itt leginkább a , talaj- és az éghajlati viszonyok. Én bízom abban, hogy néhány év múlva elérjük mi is a negyven mázsán felüli, sőt később az ötven mázsás átlagos hektárhozamot is. Hiszen ezek nem rossz földek, csak nagyon elhanyagoltak és kiéltek, ez az igazság.

Lám, mégiscsak van miről hírt adni a rappi szövetkezetből is. Mert valóban, a múlton való rágódás helyeit nemcsak keresték, de meg is találták a korszerűbb gazdálkodási forma útját, melyet ha következetesen végigjárnak, bizonyosan igazolódik topos derűlátásuk. TÖRÖK ELEMÉR

Kinek lesz igaza ?