Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-22 / 18. szám, hétfő

A sportolóké lesz a főszerep Amikor a Prágában sorra került jégkorong-világbajnok­ságon befejeződött a küzde­lem, nyilvánvaló lett, hogy a csehszlovák jégkorongsport állva maradt a jégkorong-világ keresztútján. Mögötte volt hét bő esztendő, amelyek során három arany- és három ezüstér­met szerzett a világbajnoksá­gon, de éppen a csehszlovák fővárosban a legmagasabb korátlagú együttest küldte a küzdelembe. Néhány játékosa, mint például Jifí Holík, Franti­šek Pospíšil és Vladimír Dzu- rilla, akik éveken át erősségei voltak, csak a nézőtéren fog­laltak helyet és társaik közül Jiŕí Holeček, Oldrich Machač és Josef Augusta a Szovjetunió elleni mérkőzésen utoljára öl­tötték magukra a címeres mezt. Ekkor már világos volt, hogy amennyiben a csehszlo­vák jégkorongsport el akarja érni előző szintjét, friss vérre van szüksége. Elérkezett az őr­ségváltás ideje. HOSSZÜLEJÁRATÜ FOLYAMAT Európában a svédek rendel­keznek a csapatfiatalítás leg­több, de nem éppen legjobb ta­pasztalatával. Erre az kénysze­ríti őket, hogy állandó legjobb játékosaik tengeren túlra tá­vozása és évről évre fiatalabb jégkorongozókat vesznek igénybe a válogatásnál. A bé­csi világbajnoksi'" kivételével sikertelenül kísérlik meg nagy- szőrű helyezéséből kimozdíta­ni a csehszlovák vagy a szov­jet csapatot. A kísérletezés egyik részét ők képviseiiK: nincs más lehetőségük, ol^an együttest küldenek a küzdelem­be, amely nélkülözi a játékos­egyéniségeket. Az ilyen csapat­ban a tapasztalatot a fokozott harci kedvnek kelle e pótol­nia, de ez a jelenlegi jégko­rongozásban nem elég hatásos fegyver. Az sem helyes, ha a végletekig a már bevált játé­kosok szereplésére tart igényt a válogatott. A FELMÉRESEK SOROZATA A csehszlovák jégkorong-vá­logatott az új idényben kilenc mérkőzésen szerepe)* és 26 já­tékosnak adott bizonyítási le­hetőséget. Köztük három ka­pus, kilenc hátvéd és tizen­négy csatár volt. E 26 játékos közül tíz még nem játszott a prágai világbajnokságon, de csak hárman a szó szoros ér­telmében vett újoncok, mégpe­dig a hátvéd Ďuriš és Figala, valamint a csatár Fryčer. A csapat átlagos életkora 26,9 év, s ez nem sokkal alacsonyabb, mint a prágai világbajnoksá­gon szerepelt csehszlovák vá­logatotté. A nemzetközi küz­delmekbe belekóstolt a húsz­éves Fryčer, a 24 eztendős Fi­gala és az egy évvel idősebb Ďuriš, de a válogatottba visz- szatért a 33 éves Kužela és a 32 esztendős Sakáö. Nem titok, hogy Csehszlovákiában lassab­ban érnek be a jégkorongozók, mint más országban, ahol meg­felelőbbek a légköri viszonyok. Elsősorban az a számtalan óra hiányzik nekik, amelyek során a skandináviai vagy a kanadai fiatalok a szabad ég alatti jé­gen töltenek. Nálunk tulajdon­képpen a jégkorongozók a sta­dionok üvegházában nőnek fel, ahol fölöttébb kívánatos a jég­gel gazdaságosan bánni. Az ed­zőknek nem marad más hátra, mint szomorúan figyelni azt az egyre fokozódó különbséget, amely a betervezett edzésórák és a valóság között mutatko­zik. Idei legeredményesebb góllövőnk, Ebermann 24 éves korában kezdett szerepelni a válogatottban, Augusta már három évvel Idősebb volt, ami­kor állandó helyet vívott ki magának a legjobbak között. Az „Átválogatott kilenc mérkőzése nem volt a váloga­tott-jelöltek egyedüli erőfel­mérése az idényben. A váloga­tott játékosok közvetlen után­pótlásából összeállított „fő­csapat hat mérkőzésen szere­pelt Kanadában és az Egyesült Államokban, a 20 évesek együttese pedig a Svédország­ban megrendezett világbajnok­ságon. MI HIÁNYZIK JELENLEG? A csehszlovák jégkorongo­zók az idény során minden ha­gyományos ellenféllel meg­mérkőztek, búr nem minden esetben álltak szemben egy­mással hasonló képességű együttesek, hiszen a tengeren­túlon részünkről a „B“-csapat szelepeit. Arról meggyőződhet­tünk, hogy lépéselőnyünket tartjuk a skandináv jégkorong­gal szemben. Hízelgő az lz- vesztyija-tornán a Szovjetunió válogatottja ellen elért 3:3-as döntetlen. Ügy tűnik, hogy to­vábbra is megoldhatatlan prob­léma elé állít bennünket a tengerentúli csapatok kemény játéka, amelyet még sokszoroz az ottani jégstadionok pályájá­nak szűk volia. Ebbe nem le­het belegnyugodni, különös te­kintettel arra, hogy két nagy jégkorong világverseny, a moszkvai VB után éppen Kana­dában és az Egyesült Államok­ban kerül sorra. Az előbbiben Idén a Világ Kupáért jálszanak a csapatok, az utóbbiban a téli olimpia jégkorongtornája ke­rül sorra. Egyelőre ai. a szomorú tapasztalat, hogy csak nagyon kevés élvonalbeli csehszlovák jégkorongjátékos tud mihez kezdeni a kanadai keménységgel. A kanadai és az amerikai jégkorongozók állan­dóan és alaposan tanulnak az európaiaktól. Erre a tapaszta­latra jutottak a junior csapa­tunk edzői Svédországban és a „B‘‘-válogatott ^apitánya, a tengeren túlon. Mi lényegesen kevesebbet lestünk el a kana­daiaktól. Ezt a hátrányt kelle­ne mihamar behúznia az élvo­nalbeli csehszlovák jégkorong­sportnak és ezt akár feladatul is tűzhetjük ki. (CSTK) 1979. I. 22. 5 Felvételünkön a Luke Placid-i két sánc, amelyen az olimpia síugróversenyeit rendezik majd l Archív felv.) Merre vezet az út? Alig egy esztendő múlva, 1980. február 13—24. között Lake Piacidban, e 3000 lelket számlálóaz Egyesült Államok észa­ki határán fekvő faluban kerül megrendezésre a XI11. télt olimpia. Mi a helyzet e nagy esemény előkészületei körül, arról a külföldi sajtóban január elején a következőképpen számoltak be. Az LPOOC (Lake Piacid Olympic Organization Commit­tee) — a rendező bizottság — meglepő előzékenységgel áll a sajtó rendelkezésére. Az érdek­lődőket mindenhová elkísérik, a felelősek pedig szívesen nyi­latkoznak. Csak akkor lesz mo­solyuk egy kissé fanyar, ami­kor az olimpiai költségekről faggatják őket. Bosszankodnak, mert túl sok hamis hír, fél igazság kapott szárnyra. Kü­lönben a várt 25 millió dollá­ros deficit nem is látszik túl­zottnak. Az adófizető polgárokat nem az érdekli elsősorban, hogy a végén a számlát kinek nyújt­ják be, hanem főleg azt a ter­vet bírálják, mely szerint az olimpiai falu 1980 nyarától „nyilvános“ büntetőintézet lesz. ségére sietni, Igényüket kielé­gíteni. A cafeteria (700 férő­hellyel) éjjel-nappal üzemelni fog és az európai szokásokat figyelembe véve, naponta két főételt szolgálnak fel és gon­doskodnak a változatosságról is. A nyelvi nehézségeket úgy akarják leküzdeni, hogy pél­dául a reggeli tojást fényjel­zéssel lehet megrendelni asze­rint, hogy rántottat, kemény vagy lágy tojást kér valaki. Két mozi, diszkotéka, uszoda, első­segély állomás, valamint mini- buszok szolgálják majd a je­lenlevők igényeit. Az olimpiai falu tervezőinek legnagyobb problémája, hogy nem tudják pontosan, hány embert kell elszállásolniuk. Először 1850 személyről volt szó, azután a létszámot két­A Whiteface (jehér arc] Mountain lesz az alpesi számok — lesiku lás, műlesiklás, óriásműlesiklás — színhelye Már el is indítottak egy tilta­kozási akciót, mely nagy vissz­hangot váltott ki. A falu lako­sai félnek a bűnözők jelenlé­tétől. Persze nem valószínű, hogy a terveken bárki is vál­toztathat, hiszen az olimpiai falu már novemberben felépül — az építkezés 23 millió dol­lárba kerül — most már a bel­ső munkálatok folynak. Egy pillantást vetve a szűk, kis ablakokkal ellátott kamrák­ba, az ember nem szabadulhat a börtön gondolatától. S itt laknak majd a világ legjobb sportolói tizenegy napon át. A rendezők azonban nem jön­nek zavarba. — A helyiségek természete­sen kicsinyek, — ismerte be az egyik magasrangú tisztség- viselő —, de hát csak alvásra szolgálnak. Aki felfrissülést, pihenést, szórakozást keres, an­nak társalgók, kávéház, diszko­téka, úszómedence álll rendel­kezésére. A mi elképzeléseink mások, mint amilyenek a mont­reali olimpia rendezőié voltak. Ott tágas lakószobákban he­lyezték el a versenyzőket, de hiányoztak a szórakozásra al­kalmas nagyobb helyiségek. A hálókamrák elégtelen mé­retűek, éppen ezért a rendezők igyekeznek egyéb szolgáltatá­sok terén a résztvevők segít­ezerre emelték Az illetékesek bejelentették: ennél több ver­senyzőt, vezetőt, edzőt nem tudnak a faluban elhelyezni. Sokan azzal nyugtatják őket, hogy az előzetes jelentésekkel ellentétben úgy is néhány száz­zal kevesebben érkeznek majd. Az olimpiát ma már a közbiz­tonsági szervek nagyarányú bevetése nélkül el sem lehet képzelni. Ez a feladat New York állam rendőreire hárul. A résztvevők védelmének biz­tosítása ezúttal nem lesz nehéz feladat, mivel Lake Piacid egy csaknem lakatlan vadon köze­pén terül el, és így a legki­sebb rendellenesség mindenki­nek, természetesen a rendőrök­nek is feltűnik, azonnal köz­beléphetnek. Az olimpiai falu 12 épüle­tében állandóan szolgálatot teljesítenek, a bejáratokat tv- kamerákon kísérik figyelemmel és az előző olimpiákhoz ha­sonlóan a sajtó munkatársai­nak látogatását külön engedé­lyezik, s egyszerre csak három­száz tudósító tartózkodhat a faluban. A létesítmények az olimpiai főpróbán még nem „vizsgázhatnak“, mivel csak 1980 januárjában lesznek be­fogadóképeseik. Eric Heiden gyorskorcsolyázó olimpiai (1976) és világbajnok (1978) véleménye szerint az elszállá­solás nem lesz olyan jó, mint Innsbruckban volt, de koránt sem lesz olyan rossz, mint aho­gyan azt egyes lapok ecsetel­ték. A rendezők az olimpiai falu­val nem dicsekedhetnek, vi­szont büszkék a többi létesít­ményre, így a két új ugrósánc­ra, a bob- és szánkópályára, valamint a Lake Piacid köz­pontjában — kissé megkésve — épülő jégstadiortra. A közép­sáncot — mint erről annak ide­jén hírt adtunk — a karácsony előtt megrendezett nemzetközi versennyel avatták, de néhány héten belül a nagysánc is el­készül. Februárban adják át rendeltetésének — természete­sen verseny keretében — a szánkópályát, március elején pedig a bobversenyzők is ki­próbálhatják az olimpiára ké­szült létesítményüket. A 8500 nézőt befogadó jégstadion szeptemberben egy műkorcso­lyázó versennyel esik át a „tűz­keresztségen“, majd december­ben itt rendezik a junior jég­korong-világbajnokságot. Lake Piacid és környéke vé­dett terület, ott nem szabad építkezni, s állandó ellenőrzés alatt áll. A rendezők nemcsak az olimpiára, hanem az utána következő időkre is gondoltak. Az olimpia alatt kizárják a fa­luból a magánautó-forgalmat és autóbuszok, miníbuszok szál­lítják majd a nézőket a par­kolóhelyekről, a versenyzőket pedig az olimpiai faluból az események színhelyére. Mc­Kenzie, a rendező bizottság el­nöke kijelentette: szeretnék a régi téli olimpiák légkörét elővarázsolni, visszaadni azok eredeti értelmét, küldetését. Az elején ugyanis a játékok olyan téli eseménynek számítottak, amelynél a természet adta a sportlétesítményeket. Tudják, hogy ennyire nem nyúlhatnak vissza a múltba, mert közben a sport hatalmasat fejlődött, a versenyek lebonyolítása a korszerű technika nélkül elkép­zelhetetlen. De feltétlenül el akarják kerülni a gigantizmust, egyszerű olimpiát szándékoz­nak rendezni, ahol a főszerep­lők valóban a sportolók lesz­nek. Lake Piacid az IPOOC elkép­zelése szerint az olimpia után az Egyesült Államok keleti te­rületének téli sportközpontja lesz, ahol világbajnokságokat és nagyszabású nemzetközi ver­senyeket szándékoznak ren­dezni. Az Idő szerintük nagyon alkalmasnak tűnik, mert soha annyi amerikai nem hódolt a téli sportoknak, különösen a sífutásnak, mint az elmúlt esz­tendőben. Lake Placid lakói örülnek a téli olimpiának, hiszen eddig csak nyáron érkeztek hozzájuk turisták, ami magas életszín­vonalat nem biztosított szá­mukra, éppen hogy csak meg tudtak élni. Most az olimpiai tv-közvetítésektől remélik, hogy sokan megismerkednek Lake Piacid téli szépségével és így több vendég érkezik majd a jö­vőben, ami biztosíthatná meg­élhetésükéit. Ezért valamilyen formában mindnyájan kiveszik részüket az olimpia előkészü­leteiből. f kollár I ú 'y '83 > £).* flű — > £. š o ,5 > t» w 13 N £3 u I <8 > to J «5 Š > o (0 a 09 JS ;a» ;5T bi «J s»> oe ■a ■a <6 > m 'O* e TS .« g £ N cS Pu X

Next

/
Thumbnails
Contents