Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-20 / 17. szám, szombat

Idejében felkészülni a tavaszra

A GÉPESfTÖKRE ÉS GÉPJAVÍTÓKRA VAR Ô TÉLI FELADATOKRÓL

Napjaink zimankós téli vilii gában még korai a tavaszról beszélni, kivéve a mezőgazda- sági gépesítő és gépjavító bér keket. Ott már hetek óta a tavasz jegyében telnek a napok, és azok a gépek, talajmegmun káló eszközök, amelyekkel majd elsőként vonulnak ki a határ* ba, a legtöbb helyen már megjavítva, indulásra készen áll nak.

A gépesítőkre és gépajvitók ra váró időszerű feladatok, amint azt a téli időszak politikai-szervező munkájára vonat kozó alapelvek is hangsúlyozzák, sokrétűek. A gépjavításon túl a gépek szakszerű téli el* raktározása, a téli védelemmel párhuzamosan elkészített kórlapok és alkatrészigénylés, valamint a gépkezelők és gépjavítók oktatása is időszerű s fontos feladat. Mennyiben tesznek eleget ez elvárásoknak a komáromi (Komárno) járás földművesei, erről beszélgettünk Bucz Sándorral, a járási mezőgazdasági igazgatóság gépesítési osztályának vezetőjével.

— Az ősszel kezdeném. A nagy szárazság miatt nagyon nehéz volt a betakarítás, szántás és vetés, az egyes felada tokkal mégis agrotechnikai időn belül végeztünk, sőt még olyan munkára is maradt idő, jutott gép, mint amilyen a kukoricaszár betakarítása volt. Ha a gépeken nem végezték volna el megfelelően a szükséges javításokat, nem lenne kellő szinten a karbantartás, s az elmúlt évekhez viszonyítva nem lennének többsszörösen képzetebbek és hozzáértőbbek a gépkezelők, akkor a nagyon nehéz ősz után ilyen eredményekről nem lehetne beszámol ni.

Elmondta, hogy a járásban az elmúlt egy-két év alatt a gépekkel és a gépesítő részleggel kapcsolatos szemléletben szinte forradalmi változás következett be. A legtöbb mezőgazda sági üzem vezetősége már kellően tudatosítja, hogy megfelelő gépesítés nélkül nincs előrelépés, s a jó gépek az eredményesség első számú feltételei.

— Járási igazgatóságunk 25 egységes földrnűvesszövetkeze te és három állami gazdasága közül 19-ben a traktorosok és más önjáró gépek napi karban* tartását már nem a gépvezetők, hanem külön gépjavító csoport végzi. Az újszerű szervezés elmúlt évi részletes értékelése még tart, de már így is bizonyos, hogy ahol megszervezték a karbantartó részleget, ott az üzemanyag-fogyasztás és a pótalkatrész-felhasználás is kisebb volt a korábbi évekéhez viszonyítva, amikor még maguk a gépvezetök végezték n karbantartást.

E tényeken alapszik n téli időszak egyik jelentős feladata. Ott is meg kell szervezni a karbantartó részleget, ahol erre ez ideig nem találták meg a le hetőséget, ahol pedig már van ilyen, ott ki kel] alakítani a karbantartó részleg berendezé seinek lehető leggazdaságosabb kihasználását adó munkaszervezési formát. Ez lehetőség, feladat az újítók, feltalálók számára. A járási gépesítési osztály ugyanis abból indul ki, hogy fejtornára aránylag a legtöbb Idő ilyenkor télen van, ezért már hetekkel korábban közzétette azt a hét újítási tematikus feladatot, amelyekre a járásban dolgozó gépesítőknek, gépjavítóknak kellene megtalálniuk a megoldást. A hét feladat egyike épp a karbantartó részlegek gazdaságos kihasználását adó munkaterv kidolgozására ösztönöz.

A téli időszak legújabb keletű, de annál következetesebben ellenőrzött feladata a gépek téli elraktározása. Az ellenőrzést már elvégeztük, s az eredmény alapján örömmel mondhatom, hogy ismét előbbre léptünk. Tavalyhoz képest még több az olyan üzem, ahol az őszi munkákat követően a gépeket megtisztították és elvégezték rajtuk a korrózióvédelmet. Meglazították az ékszíjakat, kiszerelték az akkumulátorokat, a gépek tengelyeit pedig feldűcolták. Az imelyi, gútai, perbetei, dulovcei egységes földművesszövetkezetek és a Dulov Dvor-i Állami Gazdaság gépesítői, gépkezelői ilyen vonatkozásban példás munkát végeztek. Máshol kisebb, néhány helyen sajnos nagyobb hiányosságok is voltak. Ezeket jegyzőkönyvbe foglaltuk, és a kiiátős- ba helyezett büntetésen túlmenően remélem a szégyenérzet is segít a hiányok eltávolításában. Ugyanis az ellenőrző csoportnak mindig egy másik mezőgazdasági üzem gépesítő- je is tagja volt, hogy a kolléga is lássa kollégájának hibáit.

Természetesen a folyamatban levő téli gépjavítások is szóba kerültek. Az ellenőrzések csak

azt követően lesznek, araikor majd az egyes gépiajták időhöz kötött javítását ellenőrzik.

— Bár a gépek körül télen sem kevés a munka, mégis a mostani időszak a legalkalmasabb a gépkezelők és gépjavítók továbbképzésére. Az emberek szakmai oktatását géptípusok szerint és március 15-ig fogjuk befejezni, s ügyelünk arra, hogy a résztvevők a gépismereten kívül a növénytermesztési ismeretekből is megkapják az alapokat. Mi, gépesí- tők pedig arra is felhasználjuk a téli időszakot, hogy elvégezzünk bizonyos felméréseket. Az idei növénytermesztési és állat- tenyésztési feladatok szemszögéből leltárt készítettünk gépi eszközeinkről és a nyolcvan lőerőn felüli traktorokból, nagy teljesítményű gabonakombájnokból és ilyen kukoricaadapterekből, valamint rendfelszedő kocsikból, s talán mondani is fölösleges, hogy mezőgazdasági tehergépkocsiknak bizony nem vagyunk bővében. Az állattenyésztés gépesítettségét és az egyes berendezések karbantartási szolgálatát is ellenőriztük, közösen az illetékes gép- és traktorállomással. A legnagyobb hiányosságok a fejőberendezések és a tejhűtők karbantartásában vannak, s ilyen tekintetben is javulás várható. Sajnos részben a karbantartó- javító szolgálatnak is igaza van, amikor nehézségekre hivatkozik, hiszen a fejő- és hűtőgépnek annyi típusát vagyunk kénytelenek használni, hogy valamennyihez képtelenek pótalkatrészeket biztosítani EGRI FERENC

Szünet nélkül

A Csehszlovák Dunahajózási Vállalat komáromi (Komárno) kikötőjében egész évben szünet nélkül folyik a munka. Az üzemben dolgozó — szocialista munkabrigád címet viselő — négy rakodócsoport tavaly több mint százezer tonna különféle árut rakott át terven felül. Kö- zülük a legjobb eredményt a Horváth László vezette 32 tagú szocialista munkabrigád érte eh A kikötő dolgozóira az idén is nagy feladatok várnak. Terv szerint közel 5,2 millió tonna árut raknak majd át. E meny- nyiség közel egynegyedét a Szovjetunióból érkező vasérc teszi ki.

Zernovácz Iván

Célszerűen* gazdaságosan

TAKARÉKOSKODÁS A TAKARMÁNNYAL MINDENNAPOS FELADAT

A gazdasági állatok áttelel- tetése a mezőgazdasági üzemek jelenlegi legfontosabb feladata. A Deáki. (Díakovce) Egységes Földművesszövetkezetben, amely a galántai járás egyik legeredményesebben gazdálkodó mezőgazdasági üzeme, arra kerestük a választ, hogy e feladatnak miként tesznek eleget.

— A tél folyamán 890 szarvasmarhát, 2300 sertést, 25 ezer baromfit és 350 juhot kedl takarmányoznunk — mondotta Papp Sándor, az efsz zootech- nikusa. Ennyi állatnak a téli takarmányszükséglete több mint 600 vagon tömegtakarmány és 250 vagon abrak takarmány. A téli időszak kezdetekor körülbelül 550 vagon tömegtakarmány és 94 vagon abraktakarmány állt a rendelkezésünkre. Amint a számok is bizonyítják. tömegtakarmányból nem nagy a hiány. A meglevő mennyiséget úgy sikerült biztosítanunk, hogy az idén az előző évekhez viszonyítva sokkal több kevésbé értékes takarmányt raktároztunk el télTe, mint máskor. A kukoricaszárat például az utolsó szálig behordtuk a földekről. Az abraktakarmány mennyisége azonban távolról sem fedezte a szükségleteket, s már el is fogyott.

Persze, nebogy most valaki azt higyje, hogy nincs mit etetni például a sertésekkel, amelyek számára nélkülözhetetlen a t abraktakarmány. A szövetkezei ugyanis az állami takarmányalapból is kap takarmányt. Viszont tudni kell, hogy az állami alap sem kimeríthetetlen, s csak korlátozott mennyiséget kaphatnak belőle az arra rászorulók. Ésszerűen kell felhasználni. Azért is, mert ezért a takarmányért fizetni kell, s a takarmányvásárlás drágítja a termelést.

— A takarmány ésszerű felhasználása érdekében milyen intézkedéseket tettek? — kérdeztük a zootechnikust.

Talán azzal kezdeném, hogy ebben az évben komoly terv- feladatok várnak ránk. 29,5 vagon sertés-, 13,5 vagon marha-, 18 vagon baromfihúst és egymillió 70 ezer liter _ tejet kell eladnunk. Mindez több mint tavaly. Ha eleget akarunk tenni az elvárásoknak, már az év elején nozzá kell látnunk a tervteljesítéshez. Ha az első hónapokban lemaradunk, nincs rá biztosíték, hogy a lemaradást sikerül pótolni. Hogy ne csökkenjen az állatok termelékenysége, nem csökkenthettük radikálisan a takarmányadagokat. Azonban hogy a takarékossági felhívásnak eleget tegyünk, a szarvas- marhákkal péidául a tervezettnél több takarmányszalmát etetünk. A tehenek esetében úgy takarékoskodunk az abraktakarmánnyal, hogy a gondozók arra ösztönözzük: tegyenek

különbséget a takarmányt jól és rosszul értékesítő állatok között, s csak annak az állatnak adják meg a teljes adagot, amelyik meghálálja.

Hogy a csirketakarmánnyal Is takarékoskodhatnak, abban

az is közrejátszik, hogy 15 ezer csirke épp a napokban érte el a kívánt testsúlyt, és eladhatták őket a baromfifelvásárló üzemnek. Ezzel nagy lépést tettek előre a csirkehús eladási terv teljesítése terén, s ennyivei kevesebb csirkét kell az elkövetkező időszakban takarmányozniuk. Igaz ugyan, hogy a csirkeszállás kitakarítása és fertőtlenítése után hoznak naposcsibéket, de azok takarmányfogyasztása jó ideig, lényegesen alacsonyabb lesz a most eladott vágóbaromfiénál.

A hízósertések takarmányozását illetően az a helyzet a deáki efsz-ben, hogy azok négy kiló abraktakarmány helyett (az állami norm- szerint ennyire van szükség egy kiló sertéshús előállításához) 3,65 kilótól híznak egy kg-t. A hízók jelenleg 2,80 kg abraktakarmányt kapnak, és 71 dekát híznak naponta. Ez jó eredmény.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a deáki efsz-ben megtalálták a takarékoskodás módját úgy, hogy az nem megy az állatok termelékenységének a rovására. Persze, a takarékoskodás ellenére is csak úgy érhetők el kívánt eredmények, ha olyan állománnyal rendelkezik a szövetkezet, amelyik jól értékesíti a takarmányt, ahol jó a dolgozóknak a munkához való viszonya. Ez u.ób- biakból nincs hiány a deáki efsz-ben, s ez mérsékeli a takarmányhiány okozta gondnkát.

—/cu —

A „FEUÁTSZOTT ZENESZÁMOKRÓL

Nálunk általában feljátsszák azt a szöveget vagy dalt, zeneművet, amelyet magnetofonszalagra akarnak rögzíteni. Hogy mi ebben a furcsa? Az, hogy a magyarban a játszik igének nemigen használják a fel- igekötős alakját, a fel- játszik ige és az ebből létrehozott feljátszás főnév tehát még a magnetofonnal kapcsolatban is ismeretlen. A rögzítendő anyagot felveszik, szalagra veszik, rögzítik, így a (eljátszás-nak a felvétel, esetleg a rögzítés lehet a megfelelője.

A kérdés azonban nem olyan egyszerű, amilyennek az eddigiekből látszik, mert a felvett anyagot Magyarországon is lejátsszák. Amikor tehát hallgatjuk a szalagra vett szöveget, zenét, a művelet megnevezésére használhatjuk a lejátszik igét, illetve a lejátszás főnevet. Sőt átjátszás is van, hiszen néha egyik szalagról a másikra visszük át a felvett anyagot, vagyis átjátsszuk.

De ha jobban utánanézünk a kérdésnek, érthető is ez a jelenség. Az új fogalmak megnevezésére ugyanis nem mindig alkotunk új szavakat, hanem régieket is felhasználunk a hasonló fogalmak jelölői közül. Ezt a megnevezési módot hívjuk névátvitelnek. A játszik ige megfelelő igekötős alakjait is így vittük át a zenekari, színházi élet területére: a zeneművet, a színművet is eljátsszák. A színházi életet pedig már csak egy lépés választja el a film világától, természetes tehát, hogy a játszik igét ide is átvittük, így a filmet: nemcsak levetíthetik, hanem le is játsz- hatják. A magnetofonnal végzett műveletekhez pedig a filmmel végzettek állnak legközelebb, így az is érthető, hogy a film szakmai szavait átvisszük a magnetofonnal kapcsolatos műveletek megnevezésére is. Tehát mivel a filmet lejátszhatják, lejátszhatjuk a mangetofonszalagról is a felvett anyagot; s mivel a film anyagát át játszhat ják egy másik filmre, az egyik magnetofonszalag anyagát is átjátszhatjuk egy másikra. De mivel a film anyagát felveszik, nem feljátsszák, s ezt a műveletet felvétet-nek, nem feljátszás-nak mondjuk, a felvesz és a jelvétel szavak használatosak a mangetofonnal végzett hasonló műveletek megnevezőjeként is.

Mi az oka mégis, hogy nálunk a feljátszik, jeljátszás szavak terjedtek el, nem pedig a felvesz és a felvétel, illetve ezeknek a rokon értelmű párjai?

Szlovákul a nahrávať igével és a nahrávka főnévvel nevezik meg a szalagra rögzítés műveletét. így hallják ezt rádiósaink a stúdióban, ezt olvassák fiataljaink a magnetofonhoz kapott használati utasításokon, s ezt fordítják szóelemek szerint magyarra. A feljátszik és származékai így eléggé használatos szavak lettek, s nemcsak magnetofonnal, hanem lemezekkel kapcsolatban is. Nemrégiben az egyik táncdalénekes feljátszott számait emlegette rádiónk egyik műsorszámában a szerkesztő, nyilván a lemezre vett számok helyett. Ügy érezzük tehát, elérkezett az ideje annak, hogy szót emeljünk a feljátszik-nak és származékainak a használata ellen, figyelmeztetve arra a fordítási alapelvre, hogy egy-egy idegen szónak nem mindig az úgynevezett tükörszava a megfelelője nyelvünkben, hanem az a szó vagy kifejezés, amelyet az adott szó értelmében és szerepében a nemzeti társadalom használ.

Sok baj van a kellégá-vctl

Ez esetben a kolléga nem személyt jelent, hanem magát a szót. A cím tehát azt jelenti, sok bajunk van a kolléga szóval: alakjával, jelentésével, használatával.

Kezdjük a szó alakjával! Háromféle változatban is halljuk: kolléga, kollega, kolega. Melyik a helyes?

A kolléga. Ez a köznyelvi alak; ezt használjuk a választékosabb közlésben szóban és írásban egyaránt. A kollega egy kissé régiesebb, de bizalmasabb hangulatú; a kevésbé választékos nyelvhasználatban még gyakran előfordul. A kolega azonban csak az alacsonyabb szintű társalgási stílusban fordul elő, s általában azok használják, akik vagy nem ismerik e szó helyes alakját, vagy a kolléga és kollega alakokat túl választékosnak érzik saját nyelvhasználati szintjükhöz képest.

A másik probléma a szó jelentésével, illetve használatával kapcsolatos. Olyanok is használják, akik nincsenek tisztában a szó jelentéstartalmával, így közlésükben nem mindig azt jelenti, amit e szó használóinak zöme a kolléga szó jelentéseként ismer, s amit a szótárak is feltűntetnek. Persze az sem véletlen, hogy azok, akik helytelen jelentésben használják e szót, általában a kolega alakját ismerik és használják.

De nézzük csak meg, mi is a kolléga szó jelentése az értelmező szótár szerint!

Valakivel egy munkahelyen vagy egy (főleg értelmiségi) foglalkozási ágban működő személy; kartárs. Régen általában az azonos vagy hasonló értelmiségi munkakörben dolozók használták a kolléga megnevezést vagy megszólítást: orvos az orvosnak, tanár a tanárnak kollégája volt. Ma is túlnyomórészt az értelmiségi munkakörök dolgozói nevezik meg vele egymást, de a szónak ez a használata már nem kizárólagos. Senki sem lepődik meg azon, ha például az egyik asztalos vagy kőműves a másikat kollégájának nevezi. Még azon sem, ha például az asztalos a kőművest szólítja kollégának vagy fordítva, feltéve ha egy munkahelyen dolgoznak, vagyis munkatársak. Meglepő viszont, ha olyan emberek szólítják egymást kollégá nak, akiket nem kapcsol össze sem a szakma, sem a munkahely, illetve munkakör. Például, ha egy nyomdászt egy szabó szólít kollégá-jának, vagy fordítva.

A helytelen használat legkirívóbb esete mégsem ez, hanem az, amikor teljesen ismeretlen embert — mivel nem tudjuk, kicsoda, micsoda — így szólítunk meg: kolléga vagy kolega. Sokan afféle általános megszólításnak vélik ezt, s nem gondolják, hogy megütközést kelthetnek a megszólítottban. De gyakran előfordul — különösen falusi emberek körében — az is, hogy a barát, pajtás, iskolatárs stb. szavak helyett használják a kollégá-t, illetve ennek a kolega alakját. Például: „A tízéves unokám kint játszik a kolegáival, akikkel egy osztályba jár“; vagy: „Gyerekkorunkban igen jó kolegák voltunk; aztán elkerültünk egymástól, mert más-más szakmát tanultunk, de azért tovább- is jó kolegák maradtunk.“ Az iskolatársak közül csak az egyetemi hallgatók lehetnek kollégák, a közép- és az alapiskolások nem. Gyermek o gyermeknek tehát sem iskola- társi, de baráti vagy pajtáši viszony alapján sem lehet kollégája. Sőt: csupán baráti viszony alapján a felnőtt sem a felnőttnek.

DR. JAKAB ISTVÁN