Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-18 / 15. szám, csütörtök

A KLUBVEZETŐ A MŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN # A SZISZ PÉLDÁT MUTAT % A KLUB: FÓRUM Családfáján nehéz lenne el­igazodni, mert ugyancsak tere- helyes. Ennek magyarázata egyszerű. A szűkös századok során sok mindenben von hiány a cigányputrikbán, de gyerekben soha. Ősei közt sok volt a* zenész, de még több a vályogvető. Benne egy kicsit mind a kettőből van valami. A zenét nemcsak szereti, hanem műveli is. A vályogot ugyan csak hallomásból ismeri, de a föld szeretete meghatározta ed digi életét, és feltehetően ess így is marad, mert Szajkó Ti­bor ebben a tanévtóén második érettségijére készül a tornaijai (Šafárikovo) Mezőgazdasági Műszaki Szak középiskolában. Egyszer már sikerrel szerepelt az érettségin, ugyancsak Tor­naiján, de akkor a gimnázium­ban. Szülőfaluja, Rás iRašice) a rimaszombati (Rimavská Sobo ta) járás talán legkisebb falu ja. A legmagasabb házszám is jóval száz alatt van, s a falu­ban még kocsma sincs . . Ez persze aligha baj, sőt, mint majd később kiderül, talán in­kább szerencse. Mindenesetre ebből a kis faluból csak elindul-. ni lehet, meg visszatérni, mert ott minden út a falun túl a „hegybe vész ..Innen indult Szajkó Tibor, hogy megálmo­dott terveit megvalósítsa. Pon­tosabban 1 innen indul, hisz most még „csak“ a második érettségi következik, azután meg a Nitrai Mezőgazdasági 'Főiskola van „beütemezve“ ... Az eddigiekből — egy kurta utalásból bár — de sejteni le hét, hogy Tibor nem afféle ma gába zárkózott könyvmoly, in­kább azt vallja, hogy az ember saját céljait sem valósíthatja meg a világtól — vagy inkább: környezetétől — elzártan, éle te csak úgy teljes, ba abban szerepe van a közösségnek is. így lett a falu ifjúsági klub­jának vezetője. — Most már elmondhatjuk, hogy nemcsak klub van. hanem klubélet is — veszi át a szót, miközben elhelyezkedünk az irigylésre méltó klubhelyiség kényelmes foteljeiben. — Per­sze nem ment ez könnyen. Ki­dolgoztuk a munkatervünket, amelyet a hnb-n jóváhagytak, de valahogy csak nem akart ez az egész beindulni. Erre össze­hívtuk a szülőket, elmondtuk nekik is, hogy mit akarunk, a rendszerességre törekedtünk, és fokozatosan meglett az eredmény. Úgyszólván nincs fiatal a faluban, aki ne járna szívesen a klubba. Itt minden nap történik valami. Hétfőn összejön a SZlSZ-vezetóség, és megbeszéljük, mi lesz a heti program. Péntekig minden nap Hste 6 tói LO-ig van nyitva a klub, pénteken mindig van már valamilyen műsor is Szombaton már 16 órakor nyi­tunk és 23 óráig szórakozunk, beszélgetünk. Vasárnap dél­előtt a gyerekek jönnek ját­szani, tévét nézni. Délután meg a fiatalok, ilyenkor koncertek vannak, gondosan összeváloga­tott hanglemezekről, magnóról. Beat-koncert jeink főszereplője volt már ilyenformán Karéi Gott, az OMEGA, az APOSTOL, a MODUS, OLYMPIC, GEMINI LGT . .. A komoly zene megis­merését szintén fontosnak tart­juk. Voll már Mozart — Beet hoven — Liszt Ferenc-hangver­senyünk. nem is egyszer. Sze retnénk eljutni fokozatosan egészen a mai szerzőkig . — Persze a zene nemcsak magnószalagról, hanglemezről hallható ... — vetem közbe a zenekari felszerelést szemlélve. — Természetesen, hisz itt, a kultúrház nagytermében próbál az Albatros, a SZISZ-szervezet zenekara, amelynek én vagyok a vezetője. Először saját pén­zünkön vásároltunk hangsze­reket, majd amikor a SZISZ- ben kezdtek jól menni a dol­gok, meglett ez a fölszerelés, amelyet össze se lehet hason­lítani a régivel. Lassan hírünk is kerekedett, a környéken már „jegyeznek“ bennünket. Persze mind a négyen szívügyünknek tekintjük a zenélést, és tanú lünk is állandóan, amit tudunk, az sose eiég. No, és persze akarni is kell, mert ez más­képp nem megy. A bevétel ter­mészetesen az ifjúsági szerve­zet pénztárába kerül. Kell is a pénz, mert azt akarjuk, hogy ez a klub a falu fiataljainak közművelődési fóruma is le­gyen, ha már elértük, hogy jól érezzük itt magunkat... — Ebben bizonyára szerepük van a külsőségeknek is, hiszen ez a klubhelyiség nagyon meg­hitt hangulatot áraszt... — Meg is dolgoztak érte a klubtagok, amíg a berendezést 157 ezer (! j koronára biztosít­hattuk az Állami Biztosító­nál ... Ugyanis ennyi az itt­levő bútor, tévé, magnók, rá­dió, olajkályhák, zenekari fel­szerelés összértéke! A klub szinte teljes mértékben önerő­ből vált ilyenné, amilyen. A fia- takuk szereltéik a villanyt, fes­tették a falakat. A falakon ké­pek, a szőnyegre csak az itt látható papucsokban lehet lép­ni, szinte a falu minden fiatal­jának van papucsa is a klub­ban, mi vettük ... így keve­sebbet kell takarítani. Persze kissé sokáig tartott, amíg min­denkinek természetes lett, hogy itt az ajtó előtt ki kell fűznie a cipőjét, meg a cigaret­Kommenfáljiik tát is el kell nyomnia, mielőtt bejönne. De már nem kell sen­kit sem figyelmeztetni. Közben fiatalok érkeznek, itt van csaknem a teljes SZISZ- vezérkar, megjön Káli Aladár, az elnök is. Kérdő tekintetére Tibor csak ennyit mond: Min­den rendben. — Mi szinte egymás gondo­latét is ismerjük a vezetőség­ben ... — jegyzi meg magyará­zatképpen. — Mi volt a döntő abban, hogy mezőgazdászpályára ké­szülsz? — terelem a szót most már önmagára. — Itt nőttem fel, édesanyám a szövetkezetben dolgozott, on­nan is ment nyugdíjba. Életem eddigi 21 évének szinte min­den napja valamilyen módon a mezőgazdasághoz kötődik. Más pálya az eszembe se jutott. Ha sikerül főiskolára kerülnöm, akkor zootechnikus leszek ... Közben zene szól, a fiatalok újságok, folyóiratok között vá­logatnak. Én is odamegyek a polchoz, és elkezdem számolni, hányféle újsághói válogathat­nak. Húsznál abbahagyom, Szajkó Tibor mintha gondolat­olvasó lenne: — Mondtam, hogy a falu fia­taljainak közművelődési fóru­ma akarunk lenni...! Szerintem ez a klub már az is! MÉSZÁROS JÁNOS Konkrét határosatokat Pártszerveink és -szervezeteink nagymérvű előrehaladást értek el a határozatuk lenini értelmezésű tekintélyének és érvényesítésének kialakításában, egynémely pártalapszer- vezetben azonban még mindig hoznak formális határoza­tukat. Ezek közül csupán egy, de kirívó esetet említünk. Az SZLKP Losonci (Lučenec) fárási Bizottsága nemrég felmérést végzett a pártmunka tartalékainak feltárása céljából, s a túlnyomórészt pozitív tapasztalatok mellett negatív jelenségeket is megállapíthattak. Egyebek közt az egyik alapszervezet taggyűlésének határozata például a partwsuportoknak azt szabta feladatul, hogy tagjai rendsze­resen vegyenek részt a taggyűléseken, egy másik alap­szervezetben pedig a dolgozók rendes munkakötelezett- ségeinek kidolgozására szólított fe! a határozat. Természetesen másfajta visszásságokat is sorolhatnánk. Vannak olyan alapszervezetek is, amelyek a könnyebb meg­oldások útját járva, kevés konkrétumot, ám annál több általánosságot tartalmazó — magyarán szólva: frázisokba burkolt — határozatokat hoznak. Ennek ellenkező példája, amikor ugyan minden részletében alaposan kidolgozott, csak éppen a taggyűlés napirendjén nem szerepelt, esetleg csak érintőleg szóba hozott feladatot terjesztenek határo­zati javaslatukban a tagság elé jóváhagyásra, érdemleges megtárgyalás nélkül — a priori. Ez utóbbi esetekben per­sze van megoldás: az ilyen határozati javaslatokat még mindig megvitathatja s el is vetheti a tagság; azonban egyik jelenség sem en^ed^ető meg egyetlen pártszerve­zetben sem A januári és februári taggyűléseken nagyobb horderejű kérdéseket tárgyalnak a kommunisták, mint egyébkor, a rendes havi taggyűléseken, ezért az eddigieknél is na­gyobb felelősség hárul a pártbizottságokra és a tagokra egyaránt a határozatok előkészítése, valamint jóváhagyása tekintetében is. Mindenekelőtt arra kell törekedniük, hogy a pártmunka minden területén előttünk álló feladatok si­keres teljesítését, valamint az észlelt hibák és fogyatékos­ságok felszámolását segítsék elő a határozatok, amelyeknek konrétaknak kell lenniük, tehát pontosan és világosan kell kijelölniük a feladatokat, teljesítésük határidejét, a végrehajtásért felelős szerv vagy párttagok megnevezésé­vel. Máskülönben minden határozat ellenőrizhetetlen lenne, ami a kommunisták aktivizálása helyett cselekvő- képességük fékezéséhez, a pártmunka hatásfokának csök­kenéséhez vezetne. Ha a fentebb említett felelősségtudattal jár el minden pártszervezet, a januári—februári taggyűlések határozatai valóban iránymutatók lesznek, s a párt vezető szerepének további erősödését és a pártmunka még hatékonyabbá vál­tását eredményezik. MIKUS SÁNDOR Fiatalok egy új gyárban Segít oz üzemi pártbizottság 0 Kilenc ifjú kommunista # Külföldi szakmunkások között A sumperlti Pramet vállalat dolgozói főként adattárolókat gyárta­naik a számítógépekbe. A képen: Libušs Maztalová, az egyik szocia­lista munkabrigád tagja a komputerek új adattárolóját szereli. (.Felvétel: V. Galgonek — ČTK) Sárga füst bodorodik a hatal­mas kéményből, amint az erctö fűi mögül elénk bukkan a KKRKO vállalat losonci (Luče­nec) üzemének messziről föl­ismerhető képe. Azután feltű­nik a hatalmas munkacsarnok Is. Fél évvel ezelőtt, a próba- üzemeléskor már jártunk ben­ne. Mit jelent a fiataloknak egy új gyárban dolgozni? Hol van­nak, milyen szerepet vállalnak itt a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség tagjai? Miként válik második otthonukká az új gyár? Kérdések, amelyekre a vá­laszt keresem. Ezek forognak a fejemben, amint lépteim egy­re közelebb visznek a gyárhoz. S bár ismerem az utat, csodál­kozom a változásokon. Fél év­vel ezelőtt még barakikéipÖle­tekben találtam az igazgatósá­got is, most úgy tájékoztatnak, hogy a szemközti, modern iro­daházban találom meg a SZISZ üzemi szervezetének irodáját. Az út is aszfaltozott már. Lift­tel megyek fel az emeletre. Az új gyár állandóan alakul, változik. Tegnap még olyan volt, mint egy nagy építkezés, ma olyan, mint egy nagy, félig üres ház, de holnapra már be­népesül, igazi gyár lesz. Akik fél évvel ezelőtt megkezdték a munkát, így fogalmazták meg az új ipari létesítmény jövőjét: „Az üzemfejlesztés hosszú távú programja szerint a csempe gyártás legjelentősebb hazai központjává válik.“ A SZISZ üzemi szervezetének irodáját zárva találtam. Az el­nök bevonult katonai gyakor­latra. Helyette a kilenctagú ve­zetőség titkára, Balázs Natasa és a szervezet sportfelelőse, Csizmánk Rudolf tájékoztat­nak. — Mi aztán nem mondhatjuk, hogy a kezdet, a legenda ho­mályába vész, hiszen minden rendezvényünkre bátran rá­mondhatjuk, hogy az első. És sorolják, hogy már ren­deztek vetélkedőt, asztalitenisz- és labdarúgótornát, s a gyár csapata részt vett a SZISZ já­rási bizottsága által rendezett távgyaloglási versenyben is. — Először persze létre kel­lett hozni a szervezeti kerete­ket, meg kellett határozni a feladatokat, ki kellett dolgozni az ifjúsági szervezet munkater­vét — mondja a sportfelelős. — Mindezt magunk csinál­tuk — állapította meg a titkár, de azon nyomban megjegyzi: — Azt azonban hozzá kell tenni, hogy az üzemi pártbizottság segítségével, illetve tanácsai szerint. A tagok nyilvántartásá­val kezdtük. Az papírmunka volt. De ami azután követke­zett, sokkal nehezebb volt. — Ma azonban már ott tar­tunk, hogy a vezetőségi gyűlé­seken nemcsak a tennivalókkal foglalkozunk, hanem a végzett munka értékelésével is — veti közbe a sportfelelős. Elmondják, hogy Ľudovít Cief elvtárs. a művelődési fele­lős, aki egyébként raktáros­ként dolgozik az üzemben, vég­telen lelkesedéssel szervezte meg az első, ifjúsági estet. Min­dig azzal érvelt: „Olyan hete­rogén társaság vagyunk, rázód- junk már egybe.“ Jól sikerült ez az ismerkedési est. Talán annak is tulajdonítható, hogy az üzemi tisztaságra, a kemen ce begyújtására szervezett rendkívüli, úgynevezett ifjúsági műszakok alkalmával minden szervezett fiatal bejött a gyár­ba, s csak mikrofonba szólva hívták meg őket. Jelenleg kilencven tagja van az ifjúsági szervezetnek. Közü- lük kilenc ifjú kommunista. Segítségükkel, közreműködé­sükkel Ján Gretš elvtárs önálló eJőadócsoportot szervezett, így a nyári próbaüzemeltetést kö­vető hetekben már megkezdték az alapfokú politikai tanfolya­mot, vagyis a fiatalok rendsze­res politikai képzését. — Megint szólnom kell a pártszervezet segítségéről — mondja a titkár. — A jövőre nézve ugyanis -nagyon fontos, hogy ajánlásunkra négy fiatal Bohumír Kohan, Langer Péter mérnök, Viliam Jakuiovics mér­nök, Jaha József tagjelölt lett. Reméljük, hogy a segítségük­kel megszervezhetjük majd az első ifjúsági munkabrigádot. A gyárban még nem alakult ki a szocialista munkabrigád- mozgalom — a fiatalok kíván­ják meggyorsítani. Hogy mennyire komolyan gondolják ezt, jelzi az a tény, hogy megszervezték az Ifjúsági Fényszóró-mozgalom első őrjá­ratát, amelynek Branislav Ga~ laj mérnök, Molnár Imre és Karol Kováčik a tagjai. Az őr­járat első feladata azt felderí­teni, hogy hol, milyen hulla­dékvasat hagytak maguk után az építők. Ellátogattunk a munkacsar­nokba is. A CIBEK gépsor mel­lett, akárcsak a próbaüzeme­léskor, most is zömében fiata­lok dolgoznak. Akárkit szólí­tok meg, ugyanazt mondja, mint Oláh Darina, aki a festő­gép adagolását ellenőrzi: — Üj gyár ez. Kicsit még szokatlan az itteni munka, de nézzen szét, milyen sok itt a fiatal. Ezért érzem jól magamat itt. Ki is hirdethetnék, hogy az új gyár a fiataloké. Megkérdezem a mellette dol­gozó fiatalembert: — Szintén így gondolja? — Italiano — válaszolja. Az­után elkéri a noteszomat, s beleírja a nevét: Carlo Gian. A gépsort beszerelő olasz szakmunkások egyike Először a gépre mutatva azt bizonygat­ja, hogy jó az, de azután meg­érti, hogy a fiatalokról van szó, s lelkesen mondja, hogy: per­sze, a gyár az övék 'Magamban azt gondolom: „Nos ez az olasz fiatalember a hazájába visszatérve hiteles szemtanúként mondhatja majd el, hogy nálunk, a szocialista rendszerű országban kié is a gyár." Kísérőm így tájékoztat: — Húszán dolgoznak itt. Át­adják a gépeket, betanítják a mi fiataljainkat. A rendkívüli műszakokon szívesen bent ma­radnak mindenkor. A KERKO vállalat losonci üzemében dolgozó fiatalok helytállnak. A külföldi szak­munkásoknak is jó tapasztala­tokat szereznek. HAJDÜ ANDRÁS 1979.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents